Charles Xavier összegyűjtött egy csapat mutánst, hogy a kormány védőszárnyai alatt őrizzék a békét a mutánsok és az emberiség többi része között - ők az X-Ügynökség!

Magnetó a Mutáns Felszabadítási Front nyomára vezetette az ügynököket, akik legyőzték a csapatot, és Polaris kivételével mindegyiküket elfogták. A Cytorac-rubint azonban nem került elő. Vészmadár elhagyta az Ügynökséget, mert nem értett egyet Xavier továbbra is nagy gyanakvásával Magnetóval kapcsolatban. A győzelem ünneplése viszont félbeszakadt, mert a Front telepatája egy telepatikus csapdát állított Xavier professzornak. A telepata elmenekült, a professzor pedig lehet, hogy soha többé nem fog magához térni. Az ügynökök kételkednek abban, hogy az Ügynökségnek van-e bármi értelme, és a professzor nélkül nem tudják, hogy merre menjenek tovább. Rozsomák megpróbálta összerázni egy kicsit a csapatot.

A következő hetek során beérni látszott Logan terve, hogy az ügynököket valódi csapattá kovácsolja össze. A kezdeti civakodások lassan barátságos csipkelődésekké váltak, és nagyobb viták nélkül is meg tudtak lenni egymással. A kiképzések kezdték megtenni hatásukat, és saját képességeik használatát is gyakorolták. Kolosszus a gyorsaságán próbált javítani, Atmoszféra egyre nagyobb és nagyobb tárgyakat volt képes hosszabb időre láthatatlanná tenni.

Már egy hónap is eltelt a Testvériség telepatájának akciója óta, de Xavier professzor még mindig nem tért magához. Jean még mindig nem volt képes a prof elméjével kapcsolatba lépni. Dr. McCoy azonban nem akarta elfogadni, hogy agyhalott lenne, és igyekezett ezt az optimista vélekedést terjeszteni a kúriában. Az ügynökök nem jutottak előre a Mutáns Felszabadítási Front megmaradt tagjainak és Magnetónak a felkutatásában sem, több elképzelés is kudarcot vallott a felkutatásukra.

De egyik nap Rogers százados riasztására útnak keltek New York felé. Izgatottan várták a százados ismertetését az ügynökök, azt remélték, hogy a Testvériség és a Front közül valamelyik nyomára tudnak majd jutni. Csalódniuk kellett:

- Ügynökök! Egy mutáns ereje manifesztálódott. Nagy erejű mutáns lehetett, többen súlyosan megsebesültek, és pár halott is lehet. A 5.-ik utca középső szakaszán történt az eset. Helyezzétek biztonságba a mutánst, mielőtt bárkinek is ártani tudna.

- Vagy neki ártanának… - morogta Rozsomák. Az elmúlt időszakban több olyan esetekről is tudomást szerzett az Ügynökség, hogy ártatlan, gyenge képességű mutánsokat bántalmaztak súlyosan.

Az ügynökök a helyszín közelében szálltak le a Feketerigóval. A rendőrök várták őket:

- Állj! Maguk mit akarnak! – mondta az egyik rendőr.

- X-Ügynökség vagyunk, a nevem Rozsomák, és azért jöttünk, hogy biztonságba helyezzük…

- Ezt bárki mondhatja! Tegye le a fegyvert, uram! Tegye le! – ordított neki a rendőr, és egyre több másik rendőr vette őket körbe.

- Anima? Teszel valamit, vagy inkább intézzem el én? – kérdezte Rozsomák. Jean nem szólt semmit, csak koncentrált, és az erőszakos zsaru kedvesen ezt válaszolta:

- X-Ügynökség? Így már mindjárt más. Kérem, fáradjanak közelebb a helyszínhez. És elnézést a kellemetlenségért.

A többi rendőr kicsit furcsállta a történteket, de engedelmeskedtek felettesüknek. Logan morgott egyet, majd továbbmentek.

- El se hiszem, hogy kormányzati ügynökség vagyunk, és a rendőrök nem hisznek nekünk, csak azért, mert mutánsok vagyunk! – mondta dühösen Ronin.

- Csak idő kell nekik, hogy megszokjanak minket! – nyugtatta Atmoszféra, de a lány ettől csak dühösebb lett. A viszontválaszát Logan közbeszólása akadályozta meg:

- Még mindig túl sokat pofáztok küldetés közben!

Megérkeztek a helyszínre. Pár sebesült volt, akiket a mentősök láttak el. A közelben gyülekező tömegben viszont továbbra is pánikhangulat volt, és mutánsellenes jelszavakat kiabáltak az ügynökök felé.

- A szemtanúk szerint a csatornanyíláson távozott a mutáns. – mondta Anima.

- Akkor megyünk utána! Érzek egy erős szagot, talán az övé. Hmmm, jellegzetes büdös, csatornaszag. – adta ki Rozsomák a parancsot. És máris lemászott a csatornába.

- Ezt most nem mondod komolyan… Oda le? – húzta a szája szélét Martin.

- Ne légy kislány! – vetette oda Betsy, és Logan után tartott.

- Még jó, hogy van egyenruhánk, és nem valami jó ruhámat koszolom össze… - jegyezte meg Jean, és ő is lement.

- Gyere már! – mondta Kolosszus a még mindig bizonytalan csapattársának, aki végül fintorogva, de a többiek után indult.

Lenn a csatornában nagyon büdös volt, de Rozsomák még tudta követni a mutáns szagát. A mocsokba gázolva haladtak pár percen keresztül, mindenkit a hányinger kerülgetett, majd Logan tanácstalanul megállt, és körbe-körbe beleszagolt a levegőbe.

- Nem érzem! Olyan nagy már a bűz! És sok más bűzös alak is van itt, nem tudom megkülönböztetni a szagokat egymástól.

- Társaságunk akadt! – kiáltott Anima. – Körbevesznek minket!

Előttük és mögöttük több mutáns jelent meg. Biztosan nem tudták volna letagadni, hogy mutánsok. Az egyiknek 4 karja volt, a másiknak pikkelyei voltak bőr helyett, és a többinek is mind volt valami külsődleges mutáns jellegzetessége.

- Kik vagytok, és mit akartok? – kérdezte az egyikük, akik még leginkább emlékeztetett egy hétköznapi emberre, de ragyás bőre volt, amelyet hatalmas kelések borítottak, a szeme meg sárgásan világított.

- Az X-Ügynökség vagyunk, és egy mutánst keresünk, aki fenn ártatlanokat támadott meg. Adjátok át nekünk, szeretnénk biztonságba helyezni! – mondta Rozsomák.

- Mi nem adunk át senkit magunk közül! Mi összetartozunk! És nem tárgyalunk a kormány ügynökeivel! – kiáltotta dühösen a ragyás mutáns, majd hozzátette: Ha nem távoztok azonnal, nem ússzátok meg ép bőrrel!

- Engem ne fenyegessetek! Adjátok meg magatokat! – morogta Logan, majd fegyverét a ragyás mutáns felé fordította.

Ezzel elszabadult a pokol. Hátulról egy hatalmas behemót jelent meg, falfehér bőrrel, és Kolosszusra támadt.

- Ezért megfizettek! – mondta a ragyás mutáns, aki Anima felé közeledett, és megfogta a karját.

- Segítség! – sikoltott a lány, és hirtelen neki is kelések kezdték borítani a testét. Nem volt elég gyors, hogy a támadója képességét az elméjéből megtudhassa, és megfelelően védekezhessen ellene, vagy egy telepatikus támadással lebéníthassa.

- Jean! – ordított Rozsomák, miközben puszta kézzel próbált több rá támadó mutánst legyűrni, mert egy ügyes ellenfele kiütötte a kezéből fegyverét.

Ronin a kardjával próbált utat törni magának, hogy Anima védelmére siessen, de egyre több és több mutáns jelent meg. Egyesek erősebbek voltak, és szembe tudtak szállni egyedül az ügynökökkel, mások viszont harcban nem túl hasznos képességgel bírtak. Atmoszféra egy középkorú nővel találta magát szembe:

- Kérem, asszonyom…! – mondta, de a nő csak nevetett. Majd Martin is elkezdett nevetni, és hamarosan a földön fetrengett a nevetéstől: - Nem… nem tudom…. nem tudom abbahagyni! HAHAHA!

- Jellemző! – jegyezte meg Ronin, miközben egy szürke bőrű mutánst próbált legyűrni, aki viszont gumihoz hasonló teste volt, így a lány nem tudta megsebezni.

- Elég ebből! – ordított Rozsomák. – Visszavonulunk! Jeant gyorsan orvoshoz kell vinni! Kolosszus, tisztítsd meg az utat visszafelé! Ne fogd vissza magad!

- Rendben! – mondta az acéltestű mutáns, és végre kiütötte behemót ellenfelét. Ronin kivonta a forgalomból a nevettető nőt, így Atmoszféra is visszatért a küzdelembe, és a gumitestűt sikerült meglepnie egy óvatlan pillanatban.

- Nem mentek sehova! – kiáltotta a ragyás, és Rozsomákot is megragadta.

- Hibás döntés! – morgott az ex-százados, és néhány ütéssel kiütötte. A testét kelések kezdték borítani, de sokkal lassabban, mint Jeannek. – Gyerünk, gyerünk, nyavalyás öngyógyító képesség! – felkapta a földön fekvő telepatát, és Kolosszus után indult. - Ronin, Atmoszféra, fedezzetek hátulról.

A visszavonulás sikeresnek ígérkezett. Ronin egy telekinetikus lökéshullámmal visszavetette a keskeny csatornában utánuk tartó furcsa külsejű mutánsokat, így tudtak egy kis időt nyerni.

- Gyorsan, gyorsan! Gyengül Anima pulzusa! Gyerünk te lány, ne add fel! – mondta feszülten Rozsomák. – Atmoszféra, szólj Dr. McCoynak, hogy készüljön fel egy újabb beteg fogadására!

- Értettem! – válaszolt a láthatatlan mutáns, miközben a csatornakijárat felé tartottak.

Amint azonban befordultak jobbra, a következő járatba, és csapat újabb mutánsba botlottak. Elől egy fiatal férfi állt, akinek csak egy, hatalmas szeme volt, amelyet becsukva tartott.

- Egy küklopsz! – kiáltott fel rémülten Martin.

Barát, vagy ellenség? Sikerül megmenteni Animát időben, mielőtt a fertőzés megölné? Következő héten kiderül!