#33 – Vadászat után – vadászat előtt?

Charles Xavier professzor eltűnt. Pár régi tanítványa egy bizarr csapatot állít össze, hogy felkutassák. De a kutatás időnként váratlan fordulatot hoz… Emma Frost elárulta a kutatócsapatot, és saját tervét akarja megvalósítani.

Mr. X rejtekhelyén sikerült kiszabadítani Xavier professzort és az egykori ügynököket, de egy robbanás maga alá temette őket a felmentő csapattal együtt. A robbanást túlélték, és Forge bázisán rejtőztek el Emma Frost elől. A várakozástól és összezártságtól feszült társaság nehezen bírja türelemmel, hogy Xavier végre valamilyen tervvel álljon elő. Emma Frost befolyást szerzett Ridley ezredes felett, és így az Első Fegyver első bevetésére is meghívást kapott.

Arnold Stone. A nevére emlékezett. Arra nem, hogyan került ebbe az erdőbe. De az volt az érzése, hogy üldözik. A szíve mintha a torkában dobogott volna, ahogy futott. Nem tudta merre, csak az számított, hogy minél messzebb kerüljön erről az átkozott helyről. Futott, futott, csak futott. Majd elkezdett lassulni, és megállt. Kicsit megnyugodott, talán már elég messze jutott az üldözőjétől. Kifújta magát, leült egy fa tövébe, és megpróbált visszaemlékezni a múltjára.

20 éves volt. Átlagos életet él, míg pár éve egy szép napon aktiválódott mutáns képessége. Onnantól kezdve maga a pokol volt az élete. Amikor véletlenül felgyújtott egy kukát az erejével, a tűz átterjedt egy közeli házra. Nem tudta csillapítani a lángokat, amelyek kezdtek továbbterjedni. A rendőrség kiérkezett, őt gyanúsították a gyújtogatással. Elmenekült, amikor a rendőrök nem voltak elég figyelmesek. Az egyikük a nyomába eredt, és Arnold védeni akarta magát. Csupán por és hamu maradt a rendőrből. Nem volt szemtanú, senki se látta, de többé nem mert hazamenni. Azóta menekült – saját maga és a világ elől.

Egy napon Arnold rejtekhelyét körbevették katonák. Megjelent egy tiszt, és megkérdezte tőle: „Fiam, mi az, amit megtennél a hazádért?" Azt válaszolta: „Bármit, csak legyen vége ennek az őrületnek!" Másra nem emlékezett.

A pihenésnek hamar vége lett. Zajokat hallott. Aztán valami előrejött az egyik bokorból. Arnold először nem tudta eldönteni, hogy ember-e, vagy állat, úgy morgott, hörgött. Nem habozott, minden erejét a védekezésre fordította. Hatalmas lángcsóva indult támadója felé, ami bárkit azonnal megölt volna – de az Első Fegyvert nem. Hiába égett le a teste helyenként az adamantium csontvázig teljesen, csak pillanatokig tudta visszafogni. Hamarosan Arnold Stone véres holtteste ott hevert a Sziklás-hegység hatalmas erdejében.

Másnap este Emma Frost a házában látta vendégül Ridley ezredest. Kettesben vacsoráztak, hangulatos gyertyafénynél.

- Bámulatos! Mindössze pár óra alatt végzett mindhármukkal! – lelkendezett az ezredes. – Vagy száz katona többnapos munkával se tudta volna ezeket a korcsokat elfogni!

- Elégedett lehet akkor. – mondta Emma.

- Persze. Végig kontroll alatt lehetett tartani.

- És kik lehetnek az első célpontjai?

- Még nem született erről döntés. De van elég mutáns szökevény az országban.

- Én tudok egyet, aki igen előkelő helyen áll a kormány körözési toplistáján. – mosolyodott el Emma.

- Valóban? – ugrott fel az ezredes az asztaltól.

- Igen. Tudom, hogy hol van, és nincs egyedül. Csupa áruló, csupa szökevény. A vezérük nem más, mint Charles Xavier! Most pedig, kedves ezredes úr, jöjjön, mutatok valamit. Ígérem nem fog csalódni! – és Emma becsalogatta a hálószobájába Ridley-t.

Következő estére Forge már jól haladt a munkával. Sikerült majdnem befejeznie a munkát a P.L.A.Z.A. kutatóbázison, hogy a Cerebro-val Emma ne tudja őket megtalálni. Sőt, további jó hírei is voltak a professzor számára:

- Minden találmányomba beépítek egy azonosítót. – magyarázta az indián feltaláló. – Ilyen azonosítót szereltem a Cerebro-ba is. A szerkezetnek szüksége van műholdas összeköttetésre. Ha a műholdas összeköttetést használja Emma, én be tudom mérni a helyzetét. Pár perce fejeztem be az előkészületeket, hamarosan bekapcsolom a Cerebro-figyelőt. Innentől kezdve bármikor bekapcsolják, itt nekem jelezni fogja, hogy hol van!

- Remek! – mosolyodott el a prof. – De egy kis bizonytalanságot érzek a szavaid mögött.

- Nem vagyok benne biztos, hogy Emma nem talált-e már meg minket. – mondta Forge.

- Mennyi idő szerinted, mire sikerül neki összeraknia?

- Pár hét. Elvileg még nem kellett volna mostanra végeznie. Hacsak…

- Hacsak mi?

- Hacsak nincs valaki, aki segített neki.

- Nem hiszem. – mondta nyugodtan Xavier. – Forge, ne aggódj! Ne hibáztasd magad a régi hibáidért, hogy segítetted Magnetót, és Emmának adtad a Cerebrot.

- Naiv vagyok, Charles… Túl naiv. – sóhajtott az indián.

- A világnak szüksége van naiv tudósokra. – jelent meg Dr. McCoy. – Kik mások adnák a haladás reményét a világnak, ha nem mi? Az ókori görögök…

Hank monológja közben a bázis másik részén Warren a kétségeivel gyötrődött. Talán mégis lehetséges lenne, hogy visszaszerezze a vállalata feletti irányítást? Valahogy el lehetne hitetni, hogy átverés volt az egész, és csak le akarták járatni? Nem, nem. Az az újságírónő, Trish Tilby, mindent látott, ő nem fog hinni ócska trükköknek.

- Warren… - jelent meg Betsy. A férfi meglepődött:

- Nem is hallottam, hogy bejöttél a szobába!

- A telepátia miatt lehet… öntudatlanul is leplezem magam, mintha… - a félvér lány sose volt ennyire összetörve, sose volt még ennyire kétségbeesett. – Csak… bocsánatot akartam kérni a kirohanásom miatt. Nem volt szándékos.

- Semmi baj. – mosolyodott el Warren. – Rám mindig számíthatsz, tudom, hogy most nagyon nehéz időt élsz meg.

Épp ennél a mondatnál nyitott be Allison a szobába. Volt érzéke a botrányokhoz, ezért is csámcsogott rajta annyit a bulvármédia.

- Óhhh. – máshogy nem is kommentálta azt, amit hallott.

- Allison, szervusz. – mondta Betsy. Nehezére esett koncentrálni, hogy ne mondjon semmi mást. A mai napig mélyen élt az emlékeiben, hogy vele csalta meg Warren évekkel ezelőtt. Jobbnak látta, ha távozik

- Ne, még ne menj! – kérlelte Warren.

- De! Úgyis beszélni akartam veled, angyalkám! – mondta határozottan az énekesnő.

- Nem, nem és nem! Hagyj békén! – csattant fel Angyal. – Mikor érted már meg, hogy nem kérek belőled! Betsy-vel szeretnék beszélni, nem veled!

Az énekesnő nem is tudott mit mondani döbbenetében. Majd kilépett a szobából, és megcsókolta az arra sétáló gyanútlan Martint:

- Szóval féltékennyé szeretnél tenni engem! Tessék, ez a válaszom! – kiáltott fel feldúltan.

Egy pillanatig mindenki csodálkozott, de Betsy már nem bírta tovább, és kifakadt:

- Meddig fogsz még mindenkit zaklatni? Meddig maradsz még itt a nyakunkon? Mikor takarodsz el a testőröddel, és a szilikonmelleiddel, te szajha!

Ezeket a mondatokat az egész bázison mindenki hallotta. A félvér lány akaratlanul is mindenki elméjébe játszotta mindezt, és közbe erős telepatikus támadást intézett az énekesnőre. „Már értem, mit élt át Jean Grey, nem sokkal a halála előtt, amikor feldúlt volt Logan távozása miatt. Nagyobb teher a telepátia, mint bármilyen más képesség!" – gondolta elkeseredetten. A professzor szerencsére nem volt messze, és segített Betsynek összeszednie a gondolatait. Allisonnak nem esett komoly baja, csak elvesztette eszméletét.

A P.L.A.Z.A. közelében egy katonai helikopter jelent meg az égen. Utasai hamarosan leszálltak a bázishoz közeli erdő szélén. Elindultak lassan a fák között, nem törődve az álcázással. Odaértek a bázishoz, az egyik katona átvágta a kerítést. Ridley ezredes rendkívül izgatott volt. Maga se értetette, hogy jutott erre a vakmerő elhatározásra, hogy ilyen hamar idejöjjön. „Még korai, még nagyon korai. Még nem állunk erre készen… Az elnök…!" De a kétkedő gondolatai hamar tovaszállottak. Elővette a zsebéből az irányító készüléket, és benyomta rajta az utasítást: „Mindenkit megölni!"

Az Első Fegyver kieresztette adamantium karmait, és elindult a bázis belsejébe…

Az Első Fegyver betör a bázisba, és kezdetét veszi a mészárlás!