14. fejezet
Észrevettétek, hogy az Egyenruhások I-hez képest az Egyen II fejezetei hosszabbak...? Én javítás közben észrevettem. Ez pedig egy nagyon-nagy hosszú és tartalmas fejezet.
Mit mondhatnék még? :) A vágány mellett kérem vigyázzanak, a fejezettel yaoi érkezik...
Jó olvasást!
Ujjait végighúzta a fonaton majd finom cirógatásokkal a tarkóját célozta meg. Szinte tökéletesen ismerte Edet, mikor milyen érintésre hogyan reagál, mire vágyik. Szeretett volna valamit mondani, de a szavak csak nem jöttek, nem volt képes kifejezni, mire gondol éppen. Ilyenkor, a legnagyobb boldogság közepette egy kellemetlen gondolat furakodott az agyára, és ült meg bosszantón. Edot nem csak ő szereti, és félt, egy nap a korkülönbség, és hogy férfi, elszakítják tőle. Ahogy Al mondta: nem való hozzá... ő ezt nem így gondolta, hiszen szerette a fiút, de a bogarat elültette a fülében a fiatalabb testvér...
A fiú Roy mellkasába fúrta az arcát és mélyen beszívta a férfi illatát. Tökéletesen elégedett volt a helyzetével. Itt van a férfivel, akit szeret. A testvére visszakapta a testét, neki pedig szép sorban térnek vissza az emlékei.
Ugyan még csak pár napja volt itt, de szinte biztos volt benne, hogy a Royjal töltött legtöbb időre már emlékszik... Ahogy a kutatásokra is Allal. A hónapok, amíg nem volt itt, még eléggé homályos volt, de részleteket fel tudott idézni.
Jólesőn sóhajtott, és a férfi karját cirógatta az ujjaival.
- Mire gondolsz? - pillantott fel az arcába.
Roy összerezzent a kérdésre, elméje félig megrekedtek az Allal folytatott beszélgetésnél. Gondolatban megrázta magát, Edot felesleges lenne most ilyesmikkel traktálni.
- Nem érdekes... - mosolygott a fiúra, tenyerét az arcára téve. Az aranyszín szempárba próbált látni, érdekelte, mi járhat most a szőke fejébe.
Edward mosolyogva bólintott, és arcával hozzábújt a tenyérhez.
- Ez azért így sokkal jobb volt, mint álmomban... - figyelgette a férfi arcát.
- Félelmetes lehetett úgy ébredni, hogy egy férfival álmodsz, és nem tudod hova kötni - bólintott Roy de kaján vigyorát nem tudta elrejteni – élvezném, ha beleláthatnék az agyadba most.
Edward fejében lepörögtek az álmai és belegondolt... néha tényleg eléggé meg volt rémülve, hogy ez az álom, mennyire volt normális.
Amint felfogta Roy mondatát halvány rózsaszín színt vett fel az arca.
- Jobb ha nem... - nyomta meg Roy orrát játékosan.
- Eltudom képzelni. - bújt közelebb, és ajkával simította Edo arcát, néha elejtve egy apró csókot - Nem hittem volna, hogy ilyen hamar visszatérnek az emlékeid... Maes azt tanácsolta, ha nem emlékszel rá, hódítsalak meg újra.
- Az orvos szerint sokkhatás ért... Ő is tanácsolta, hogy járkáljak arra, ahol eddig megfordultam, beszéljek az emberekkel, és akkor talán gyorsabban visszatérnek az emlékek. - magyarázta, majd elvigyorodott - Vicces, hogy meztelenül láttalak, és akkor ugrott be a kapcsolatunk... De nem tettél túl sok erőfeszítést, hogy meghódíts...
Roy mosolyogva csókolgatta tovább, majd felkuncogott.
- Egy ilyen testre ki ne emlékezne... - állapította meg cseppet sem beképzelten - Azt azért megnézném, miként reagáltad volna le, ha udvarolni kezdek neked... Már a csók miatt is majdhogynem fejemet szedted az állomáson.
- Persze... megláttam azt a férfit, akivel álmodni szoktam, ez alapból megijesztett kissé. Főleg mivel nem tudtam, hogy a valóságban mi a helyzet... aztán csak úgy odajöttél és lekaptál. Amúgy meg hogy akartál udvarolni? - kérdezte kíváncsian, és viszonzott néhány puszit.
- Ez érthető... arra nem emlékeztél, hogy nem munkakapcsolat volt már köztünk. - látta be a férfi és egyik kezét a fiú derekára húzta, végigsimogatva tenyerével az utat addig - Volt pár ötletem, miután besértődtél párszor, mindig ki kellett engeszteljelek. Elvittelek volna pár helyre... lassan közeledve óráról órára... - csípőjétől körkörös mozdulatokkal haladt a combjához, és körmeivel folytatta.
Érezte a férfi simogatását a bőrén, és enyhén megborzongott az ölelésében. Fészkelődött egy kicsit, majd cicafarkával végigsimított Roy karján,és körbefonta a derekát.
- Ezt az érzést sose lehet megszokni... - sóhajtott hangosabban - Megkönnyebbültem, mikor láttam a füleidet és az automaileket... illenek hozzád, még ha a kutyákkal is kell néha megküzdened. Még jó, hogy engem nem átkoznak meg vén banyák, mert akkor nem csak képletesen lennék a hadsereg kutyája...
- Amikor magamhoz tértem Al el akarta tüntetni... De ragaszkodtam hozzájuk. Fontosak, mert neked is fontosak. - adott egy puszit az arcára. - Bele sem merek gondolni, mi lenne... Egyszerűen idegbajt kapok a kutyáktól, és a nem létező szőrszálaim is az égnek állnak tőlük... Ha meg valamelyik hozzámér... - a gondolattól kirázta a hideg, és szorosabban karolta Royt.
Roy halkan nevetett Edo előadásán.
- Nem létező szőrszálaid, hm... – hümmögött, és kicsit helyezkedett. Kezével végigsimogatta Edo combját majd a hasát, fel a mellkashoz - Egy szőrszál nem sok, annyi sincs rajtad... - barangolta be ágyék tájékon is míg hátul a fenekénél megérintette a cicafarkat, és kezét végighúzta rajta. Előrevonta, és vigyorogva nézegette az aranyszínű szőrszálakkal borított furcsa végtagot.
- Ezen viszont van bőven... Miután elmentél, még sokáig mindenütt belebotlottam a szőrszálaidba. Az egyenruhámon is volt pár, vagy a szőnyegen.
Ahogy a férfi végigsimított a bőrén ismét megborzongott. Roy talán akaratlanul is, de olyan gyengéden érintette, hogy azt nem lehetett nem élvezni.
Végigmérte a cicafarkát, majd kissé durcás arccal nézte a férfit.
- Nem hullatom a szőröm!!
- Pedig nincs más cica a házban... csak a te szőrszálaid lehettek. - mondta halkan, tovább fogva az érzékeny testrészt - Phantom már vagy ötször beleharapott, egész jól bírod. Pedig jól nevelt kutya, de téged meglátva transzba esik, és alig lehet leállítani...
- Muszáj bírnom... nem tehetek ellene. Ha meglátom, és elszaladok az sem megoldás... azt hiszi, hogy játszom vele és megkerget... - szemében fáradt fény csillant. Hosszútávon bele fog őrülni a kutyák elleni menekülésbe. Nem lett volna semmi baja a cicafarokkal... de néha már fárasztó volt az emberek tekintetét figyelni.
Roy feltérdelt, és maga után húzta Edot is.
- Az a kiméra férfi is majd felfalt a szemeivel, vigyáznom kell rád... de most gyere velem fürödni, ha már reggel úgy lerohantál.
Edward bólintott, majd feltápászkodott.
- Nem kell annyira vigyázni rám... vigyáztok én magamra... Hisz látod! Egybe visszajöttem...
- Phantom elől mégis a nyakamba mászol. - vont vállat Roy, és kiszambázott a fürdőbe. Kora este volt csak, még a nap se ment le. Ennek örömére megengedte a vizet, és a kád peremére ült.
- Nem mintha olyan kényelmes lenne a nyakad... csak legalább ott nem ér el. Amúgy meg olyankor is magamra vigyázok. - nyújtotta rá a nyelvét, majd leült a kád szélére, és belelógatta a lábát. - Hideg... - mondta, majd jobban megcsavarta a melegvizet.
- Nekem nincs olyan izmos, széles vállam, mint mondjuk az Őrnagynak... fél vállán kényelmesen elférnél, de be kell érd velem... - húzta végig ujjait Edo mellkasán, félrefordított fejjel figyelve, mennyire borzong bele a fiú.
Edo amennyire lehet próbálta leplezni, hogy ismét kirázta a hideg.
- Armstrongra inkább nem másznék fel... még a végén meg akar védeni és azt nem élném túl. - fejét a férfi vállára hajtotta, nyelvével pedig csiklandozni kezdte a nyakát.
Roy látványosan megborzongott, de nem mert Armstrongra gondolt... A fiú kezdte ismét feléleszteni szenvedélyét így inkább beült a kádba, és úgy helyezkedett, hogy Edo kényelmesen hozzábújhasson.
A fiú el is helyezkedett. Roy mellkasára hajtotta a fejét, és kifújta a fáradt levegőt, ami kis hullámokat keltett a víz színén.
- Emlékszel az utazásod előtti két napra? - duruzsolta csendesen Edo fülébe, és karjait átfonta a mellkasán. Majd' megőrjítette a fiút a kádban, ahogy elkezdte a nyakát harapdálni és szívogatni...
- Így konkrétan nem nagyon... - fordította felé a fejét, és érdeklődve pislogott rá. - Miért? Mi történt?
Roy egy csókot adott az arcára és széles mosollyal nézett rá.
- Kicsit dőlj előre... - mozdította meg óvatosan a fiút, és ahogy aznap este is, eltűrte egyik oldalra a haját a tarkójáról. Először csak a puha bőrre fújt, pár rövid hajszálat borzolva.
Edwardon remegés futott végig, és halk, vékony hangot adott ki.
- Sajnálom, hogy nem emlékszem arra az estére... - motyogta halkan, és kicsit oldalra döntötte a fejét.
- Én is... Napokig megmaradtak a nyomai... - vigyorodott el, hogy Maes rögtön kiszúrta...- Azt hitték, szúnyogok csipkedtek össze- kacagott az egyik beszóláson, amit pont az emlegetett barátja ejtett meg- segítek felidézni... - nyomta az érzékeny bőrhöz az ajkait, és nyelve hegyével simogatta majd cuppantva megszívta. Ha valamivel, ezzel képes volt az őrület szélére sodorni a fiút, legutóbb zavarba is hozta...
Edo testét végigjárta ismét a már jól ismert kellemes borzongás. Nem titkolta, és nem is tudta volna titkolni. Ajkai résnyire nyíltak és elégedett sóhaj bújt ki közöttük.
Roy hosszú perceken keresztül húzta így, néha egy-egy finom harapással fokozva a fiú sóhajait. Mikor eleget gyötörte, áttűrte a haját a másik oldalra, és folytatta ugyanolyan beleéléssel.
- Szólj, ha nem bírod... - susogta halkan, és a fülébe fújt.
A fiú nagyon lassan bólintott, majd kicsit hátrébb dőlt Roy mellkasára. Lehunyt szemmel a férfi karját kezdte fel-le simogatni.
- Ez jó... ne hagyd abba. - mondta elégedetten.
- Nem is nagyon szándékozom... - engedte lejjebb karjait a csípőjére. Edo nyakán apróbb foltokat hagyott, kezei már az ágyékánál jártak.
Edward egészen hátrahajolt, szinte már Roy fülébe sóhajtozott.
Fémujjai beletúrtak a fekete sörénybe, ajkaival pedig rátapadt a férfi nyakára. Először több kisebb puszit adott a bőrére, majd kisebb nyalintásokkal, Royhoz hasonlóan szívni kezdte.
Roy rekedten felsóhajtott, és átadta a lehetőséget Ednek, csak a kezei nem maradtak tétlenek. Becsúsztatta jobb kezét a vékony, finoman izmos comb közé, és dörzsölte óvatosan.
Edo egyre többször nyögött bele a csókba, de azért kitartóan szívogatta Roy nyakát. Áttért a férfi fülére, kicsit néha ráharapott, vagy épp csak forrón fújta ki a levegőt.
- Most valahogy jobban bírod... - jegyezte meg, és a tusfürdőért nyúlt - folytasd csak, lemoslak közbe... - fordította meg a srácot hogy szembe legyen, és a kezébe nyomott a finom anyagból. Elkente Edo hátán, és masszírozni kezdte a gerince mellett.
A fiú kicsit közelebb kúszott Roy ölében a férfihez. Most a nyaka másik oldalához hajolt, hogy véletlenül se legyen könnyű a foltokat takargatni...
- Nyár van, tudom a szúnyogokra fogni... - találta ki Edo gondolatait, és várt egy kicsit. Odatartotta a nyakát, kiszolgáltatva a fiatalabb alkimistának. Közben puha hab volt Edo hátán a nyakáig, így eltolta.
- Térdelj fel... – utasította, és ismét a tusfürdőért nyúlt.
Edo durcásan nézett rá.
- Szépen is lehet kérni... - mondta, de azért hátrébb hajolt, hogy legyen helye feltérdelni, a mozdulat azonban megszakadt, amikor a lába megcsúszott a kád alján ő pedig arccal előrebukott...
Roy elkapta mielőtt befejeli a lábai közt, és szelíden felhúzta.
- Csak óvatosan, nem vagyok jó betegápoló... no meg ott nekem is fájna... - húzta el a száját, és segített neki feltérdeli.
Kezébe nyomott a flakonból, kissé felhabosította, és előbb a mellkasára kente, onnan indult tovább.
Edo átkarolta Roy nyakát, és közelebb húzódott hozzá, de azért annyi helyet hagyott köztük, hogy Roy keze kényelmesen elférjen.
- Ha végeztél, én moslak le téged... - suttogta a fülébe.
- Nem fogok tiltakozni... - suttogta vissza, tenyerét finoman hozzádörzsölve Edo testéhez, felhabosítva a bőrén az illatos tusfürdőt. Az nyakán és arcánál mikor végzett, egy pamacsot nyomot mutatóujjáról az orrára.
Edo körkörösen mozgatta az orrát és próbálta lefújni róla a pamacsot, ami viszont kitartóan kapaszkodott a kis orrhoz. Végignézett magán, majd elégedetten dörzsölte a tenyerét, és már nyomta is bele a tusfürdőt... nem sajnálta így lassan már a kezéről folyt le.
Roy jókedvűen nézte végig a jelenetet, és most ő térdelt fel, kisebb terpeszbe, hogy ne úgy járjon, mint Edo.
Elnézegette, ahogy a tusfürdő megcsillant a fiú csuklóján, elképzelve, másnap úgy fognak illatozni, mint egy parfüméria... bár őrá amúgy is mondták, hogy nagyon finom illata van.
Edo két kezével feltapancsolt Roy mellkasára. A tusfürdős kéz és az izom találkozása furcsa csattanó hangot hallatott mire Edo kuncogni kezdett, majd egyenletesen dörzsölni kezdte a habot...
- Szép tiszták leszünk... – mondta, és közben kitartóan figyelte a saját mozdulatait. Egyik ujjával végigsimított a háborús sebhelyen.
- És illatosak... - egészítette ki a fiút egy mosollyal. Megbabonázva nézte a mozdulatokat, a sebhelynél kínosan elhúzta a száját - Reméltem, hogy begyógyul, és eltűnik a heg, de még Apó se tudta eltűntetni...
- Apó? - nézett rá érdeklődve. - Egy idős bácsika, aki alacsonyabb, mint én? - kérdezte látszólag boldogan. Eddig nem tudta, hogy ki lehet a számára ismeretlen öreg, de így már be tudja határolni.
- Igen, születésem óta az orvosom, már tizenkét évesen magasabb voltam nála... most Graciernek is ő az orvosa - magyarázta Roy, és Edo vállára támaszkodott.
Edward hevesen bólogatott, majd intett Roynak, hogy forduljon meg, és a hátát kezdte dörzsölgetni.
- Akkor biztos találkozok majd még vele is...
- Biztosan, míg én dolgozok, te nyugodtan menj át Maesékhez, szívesen látnak... az Apó is elég gyakran megvizsgálja Graciert, hisz ismered Maest, állandóan aggódik.
- Veled megyek be... – mondta, és ezt természetesnek is vette. - De Graciernek mi baja van? Beteg? - kérdezte, majd lentebb is telehabozta a férfit.
Roy szemöldök ráncolva hátrafordult.
- Találkoztál már vele mióta visszajöttetek?
- Igen láttam már. Egészségesnek tűnt... - elmerengett, majd látványosan megvilágosodott az arca. - Ja, hogy babát vár! Értem..
- Ráadásul fiút... - csillant meg Roy tekintete, hisz róla fogják elnevezni... - Maes körberajongta örömében, ugyanolyan lelkes, mint Elyshiánál...
- Viszont ennek a születését kikerülném... elég trauma volt Elyshia. - fejezte be a habozást. - Jöhet a zuhany?
- Akkor most gondolj bele, milyen volt hallgatni a boldog apukát! - kacagott Roy és bólintva felállt - Jöhet...
Edo nyomban megnyitotta a zuhanyt, majd Roy felé irányította. A férfire engedte a vizet, és közben simogatva mosta le róla a tusfürdőt.
Amint végzett a fiatal alkimista, Roy átvette tőle, és hasonlóan gyengéden mosta le róla is. Néha szándékosan hosszan elidőzött az érzékenyebb testtájakon...
Edward ilyenkor kicsit fészkelődött, vagy megjegyezte, hogy ott már egy gramm tusfürdő sincsen...
Roy kilépett a kádból, és két törülközőért nyúlt. Maga köré csavarta majd Edo köré a másikat.
Edo jólesőn nyújtózkodott egyet, majd átkarolta Royt.
- Akkor vacsi, és aludjunk... - ajánlotta a számára jónak tűnő programot.
- A macskáknak sokat kell aludniuk? - kérdezte a férfi komiszan, és Edo fenekére csapott - Nem is tudom, mi van itthon...
Edonak ismét eszébe jutott az ötlete, hogy megszabadul macska-részétől. Úgy gondolta, hogy ezt majd csak később közli Royjal.
- Talán sütemény... az még maradt, ha jól emlékszem.... és rendelhetünk pizzát is..
- Süti van még... öltözz fel, addig rendelek valamit... - indult ki a fürdőből a telefonhoz, és fellapozott egy telefonkönyvet. Mosolyogva nézett a készülék mellé tett kagylóra, és tárcsázta a számot. Pár perc múlva nyakát dörzsölgetve lépett ő is a szobába.
- Vacsora fél óra múlva, ennyi idő pont elég, hogy megmasszírozd a nyakam... - állt meg a szoba közepén.
Edward akkor lépett ki a rövidnadrágjában a hálóból, és éppen nekiült volna a süteménynek.
- Talán elnyomtad? – kérdezte, és visszatette a tálat a hűtőbe.
- Még mindig a kanapé... Picit még húzza a görcs. Utána én is megmasszírozlak... - lépett a hálóba, hogy megtörülközzön és felöltözzön.
Edward utána lépett.
- Ne vedd fel csak a nadrágot... - mondta, majd megropogtatta az ujjait.
Roy megtorpant, és a válla felett vetett rá egy kacér pillantást.
- Lehetek akár meztelenül is... - simított a törülközőre tenyerével, és hüvelykujját a türcsibe akasztotta.
Edward a cicafüle csúcsáig elvörösödött, majd elfordította a fejét.
- Lehetsz... ha úgy neked jobb... - kezdte, majd felé fordult egy halvány mosollyal. - De készülj fel, hogy akkor máshol is megmasszírozlak...
Roy lehunyta a szemét és lassan nyitotta fel, csábítva Edot...
Meglazította a törülközőt, és hagyta leesni a szőnyegre, ő pedig lassú, hívogató léptekkel az ágyhoz sétált és hasra feküdt.
Edwardnak az első gondolata az volt, hogy Roy valóban egy kéjenc...
Az ágy szélére ült és finoman nyomkodni kezdte a férfi tarkóját, közben pedig nem felejtette el tetőtől talpig végigmérni...
A Tábornok egy apró sóhajt hallatott, és teljesen ellazult. Karjait összefonta álla alatt, és a kézfején pihentette fejét, néha felnyögve az áldásos masszírozás hatására. Roppant jól érezte magát, ezt nem is titkolta.
Edward elégedett volt magával és készségesen nyomkodta a férfi hátát, majd keze lentebb csúszott a derekára és a fenekére.
- Fogytál... - állapította meg most, hogy jól megnézte Royt.
- Igen? - morrant fel Roy gondolatai mélyéről, elsőre nem is fogva fel Acél szavait - Ja igen, de legalább ezzel nem fogsz piszkálni - somolygott a kezébe, még élénken élt benne az a nap, mikor Edo a régi, családi házban megjegyezte a szűk ruha láttán, hogy kövér.
- Aham... nyáron elmehetnénk valahova... - tette még hozzá közben kicsit megnyomkodta Roy combját - Biztos kapsz egy-két hetet, nem?
- Idén még nem vettem ki a szabadságom... - tűnődött a férfi hangosan, a végét kissé elnyomta egy hangosabb nyögés - Mikor voltál nyaralni? - kérdezte az ifjút, ilyenekről még nem is beszélgettek. Nehezen képzelte el Edet mondjuk egy tengerpart mellett, színes napernyő társaságában, fürdőnaciban sütkérezni.
- Anyával és Allal, jó pár éve. Vonattal elutaztunk egy tópartra, és néhány napot ott töltöttünk... - ült a férfi combjára háttal Roynak, majd a talpát kezdte nyomkodni.
- Rég lehetett. Még csak nyár eleje van, biztos ki tudok venni egy hetet. Hova szeretnél menni? - érdeklődött a felhozott téma iránt, addig is elterelődnek fantáziája piszkos morzsái.
- Majdnem teljesen mindegy... - vont vállat, majd elindult ismét felfelé a masszírozásban. Tényleg mindegy volt neki. A lényeg, hogy ne legyen sok erkölcstelen személy, aki rá akarna cuppanni a tábornokára - Neked van ötleted?
- A meleget szeretem és a vizet is, ha nem éppen szolgálatban vagyok - mondta végigzongorázva pár helyet - részemről egy tópart is rendben lenne. Esetleg egy kevésbé forgalmas tengerpart - mocorgott az érintésbe, Edo tudtára adva, nagyon jól csinálja.
Edward Roy fenekéhez ért, majd halvány mosollyal gyengéden simogatni kezdte.
- A tengerpart jól hangzik... Fürödhetnénk, pihenhetnénk...
- Ehgen... - sóhajtotta megadóan, most szinte bármire rávehette volna fiatal szeretője-kedvese. Edward kíváncsi és leleményes fiú volt, szinte mindig ráérzett, mi a legkellemesebb.
Edward csinált egy 180°os fordulatot Roy derekán, és ismét a hátát vette kezelésbe. Hol finomabban, hol erősebben nyomogatta.
Magában elképzelte a jelenetet, ahogy becsöngetnek a pizzával, Roy meg így ahogy van ajtót nyit... aztán megkordult a gyomra is... hát igen, már éhes volt.
- Mit kérsz a szülinapodra? - hozott fel egy újabb témát. Még kicsivel több mint egy hete volt, fel kell készülnie.
Roy nem válaszolt rögtön, karján feljebb tette fejét, hogy átmazsolázza a lehetőségeket.
- Téged... - fogalmazta meg tömören és lényegre törően, fejét visszaejtve karjára. Természetesen agyába tolakodott pár forró ötlet, nem hazudtolva meg önmagát. Férfi volt és nagy kéjenc...
- Magamat nem tudom becsomagolni... - feküdt végig a hátán, és hajolt a füléhez néhány puszi erejéig. - De megoldható... - suttogta egy fokkal halkabban.
Az idősebb alkimista gerince mentén végigszánkázott egy kellemesen borzongató érzés. Bizony ez a cicafiús stílus felhúzta a Tábornokot, jobban, mint számított rá.
- Csengettyű helyett piros masni? - kérdezte halkan, vizuálisan is rögtön elképzelve.
Edward fáradtan sóhajtott.
- Ha ez a kívánságod... - susogta a fülébe. - De szigorúan köztünk marad...
Roy felcsuklott a nevetéstől.
- Nem is fogom másnak átengedni a látványt, de még a gondolatát se! A csengettyű még rendben, Elyshia imád érte, de a szalagot nem engedem át másnak... Cseréljünk?
Edward ebből a szempontból megnyugodott, de azt nem tudta, hogy hogyan veszi rá magát a masnira...
- Cseréljünk... de húzz fel egy nadrágot, ha közben kihoznák a pizzát...
Roy feltápászkodott és óvatosan, de annál határozottabban nyomta le a fiút az ágyra.
- Semeddig sem tart felvenni egy farmert... - ült lovagló ülésben a fiú csípőjére, súlyát valamennyire megtartva a térdein. Elemében volt, ujjaival lágyan kezdte a kecses nyak simogatását.
Edward kényelmesen elhelyezkedett. A két kezét a feje mellé fektette, és elégedetten sóhajtott. Minden érintés jól esett neki.
A nyak után rátért a vállakra, finom kezeivel művészien dolgozta meg a fáradt izmokat. Lejjebb húzódott, megülve Edo feneke alatt. Nyelt egyet, még így is, hogy Edon volt alsó, tompán bizseregni kezdett az ágyéka. Széles vigyor ült ki az arcára, mikor végigmérte az alatta fekvő testet. Előrehajolt, és a csatlakozást kezdte ingerelni, jobba mondva az ott feszülő érzékeny bőrt.
Edward halkan megnyikkant és felsóhajtott, ahogy a férfi a bőréhez ért. Figyelmeztetni akarta Royt, hogy ott nagyon érzékeny, de biztos volt benne, hogy a férfi tudja és vigyázz rá.
Roy elnyomott egy önelégült kijelentést, és kétoldalt megtámaszkodott. Csak a nyelvével ért hozzá, végighaladt a csatlakozás mentén, időnként aprón cuppanó csókot adva.
Edo ha akarta se tudta volna visszafogni a sóhajait. Remegve fordította a másik oldalra az arcát, és lehunyta a szemeit.
Lágy melegség járta át a testét, különösképpen ágyéktájon koncentrálódva.
Még egy forró csókot adott a meggyötört testrészre, és felegyenesedett. Alig kezdte a masszírozást deréktájon, felberregett a csengő. Szusszanva lemászott a fiúról, felkapta szűk farmerjét, és Edot magára hagyva kiment ajtót nyitni, előtte felkapta pénztárcáját.
Fiatal, húsz év körüli fiú állt az ajtó túloldalán, és zavartan nézett a félmeztelen, kissé kócos férfira. Roy egóját simogatta a kutató tekintet, míg leszámolta a pizza árát. Mosolyogva megköszönte és átvette a finomságot rejtő dobozt, bezárta az ajtót, és a konyhába sietett letenni.
Edwardnak pont annyi ideje volt, hogy kissé magához térjen. Felült, és a homlokánál belesimított a hajába.
Feltápászkodott, majd kicammogott a konyhába.
- Hm... csinos doboz... - figyelte éhes tekintettel a pizzát rejtő tartót.
Roy kinyitotta a doboz tetejét, finom illatot engedve ki a konyhába. Leült, és középre tolva a dobozt kivett egy szeletet.
- Jó étvágyat - harapott a tésztába, titkon pedig bosszankodott egy sort. Már közel járt ahhoz, hogy a fiatal srác ne bírja tovább...
Edward nyomban ledobta magát a székre, és elégedetten mosolygott.
- Jó étvágyat. - fogott egy szeletet, és nagy hévvel kezdett neki.
- Ki vagy éhezve - jegyezte meg vigyorral felettese - Ettél normálisan a négy hónap alatt? Habár ez hülye kérdés, Al halálra aggódja magát miattad, nem hiszem, hogy hagyott volna éhezni...
- Volt, hogy nem volt alkalmunk.. vagy annyira beleéltem magam a munkába, hogy elfelejtettem enni... - magyarázta majd a második szeletért nyúlt - Amúgy Al figyelt általában... de pizzát régen ettem...
Roy csendesen hallgatta, majszolva a pizzát. Ő is rég evett ilyesmit, de ha már főzni nem tud, legalább meleg ételt rendeljen.
Edward, miután megette a negyedik szeletet elégedetten hátradőlt a széken.
- Tele vagyok.. – sóhajtott, és a hasát fogta.
- Moss fogat és feküdj csak vissza... még megdögönyözöm a hátad, de előbb elpakolok. - csukta le a doboz fedelét, és a maradékot a hűtőbe rejtette. Ivott még egy nagy pohár üdítőt, és ő is csatlakozott Edhez a fürdőben.
Edward kényelmesen megmosta a fogát és remélte, hogy a dögönyözés tényleg csak dögönyözés lesz. Még egyszer egy erotikusabb masszázst nem bírna ki.
Előrement, majd kerített egy párnát a feje alá, és kényelmesen hasra dőlt.
Roy pár perc múlva követte, a hálóba érve nyomban megszabadult a szűk nadrágtól, és hasonlóan intenzíven nyúzta a fiatalt.
Edward elégedetten nyögdécselt, és a párnáját nyomogatta.
- Élvezi, katona? - hajolt a forró testre, fülébe suttogva a kérdést. Hülye kérdés volt, még a süket is hallotta volna Edo erősödő nyögéseit és sóhajait.
Edo bólintott, és fentebb emelte a fejét.
- Tökéletesen elégedett vagyok, Uram... - pillantott hátra a férfire, és mosoly játszadozott a szája sarkában.
Roy féloldalas mosollyal gyönyörködött a látványban, milyen gyönyöröket képes egy masszázzsal is kihozni a fiúból. Lejjebb ült és a dereka táján masszírozta körkörös mozdulatokkal, néha végighúzva tenyerét a feszes fenéken.
Edo erre fészkelődni kezdett és néha fel-felsóhajtott.
- Roy... Ezt hosszútávon képtelen vagyok elviselni...
- Látom... és érzem. - kuncogott a férfi, Edo alatta egyre többet fészkelődött, sóhajai mélyebbek és hangosabbak lettek minden érintésével - Mindjárt végzek, a combod is hátravan még... - fordult meg, valóra válta ígéretét.
Edward kissé rugdosni kezdett a lábával, csak úgy a levegőbe.
- Ne őrjíts meg, világos? - pillantott hátra a válla fölött, de azért halvány mosoly volt az arcán.
Roy játékosan a combjaira paskolt, a következő mozdulattal pedig gyengéden leszorította a kalimpáló lábakat.
- Tehetek én róla, hogy nem tudok ellenállni, mikor így reagálsz? - kérdezte megjátszott sértődöttséggel, jelképesen rászorítva kezeivel.
Edward megadóan sóhajtott.
- Ezt még visszakapod... - ígérte, majd lecsukta a szemeit, hogy ismét élvezze a masszázs örömeit.
A szócsatát megnyerte, kezei újra finoman és egyben őrjítően nyomkodták, cirógatták és izgatták a srác combjait, később vádliját, végül a talpát. Utolsó mozdulatként a combok között húzta végig ujjait, szavak nélkül elmondva, ő sem lesz legközelebb ily visszafogott.
- Állok elébe... - motyogta még halkan, inkább csak magának. Ledőlt társa mellé, majd megenyhülve a vágytól csillogó szemek láttán, karjaival szeretően magához húzva Edwardot.
A fiú Roy mellkasán nyugtatta a kezeit, és amennyire csak lehetett közel bújt hozzá.
- Ideje lesz nyugovóra térni... - mondta ásítva, és bár a vágy újra feléledni próbált benne az álmosság látszólag győzött rajta.
- Ideje? - húzta fel a szemöldökét Roy szeretője szavai nyomán. Míg a pizzáért ment, futólag rápillantott az órára, és még csak kora este volt. Azóta maximum ha egy óra telt el. - Sikeresen lefárasztottalak - vonta le büszkén a következtetést.
Edward komisz mosollyal nézett fel rá.
- Te ugyan nem... csak az egész nap... De ha nagyon nem bírsz magaddal csak szólj...
- Pár órája még veled nem lehetett bírni! - mutatott rá a helyzetre arcán letörölhetetlen, önelégült vigyorral - A nappaliban olyan érzésem volt, menten letepersz...
- Nem sok hiányzott hozzá az tény... De még mindig vannak energiatartalékaim - hajolt hozzá közel, majd egy apró csókot adott az ajkaira.
Roy arcán meghatározatlan kifejezés derengett fel, és pillanattal később a fiatalabb testet maga alá gyűrte. Épp csak lefogta a vékony csuklókat és ördögi pillantással mérte végig áldozatát.
- A dominancia marad nálam... - mormogta halk-rekedten a szavakat, szemében fellobbantak a szenvedély lángjai.
Edo megjátszott durcin húzta el a száját.
- Nem fer... Miért mindig te? – kérdezte, közben szemében Royéhoz hasonló tűz villant.
- Te vagy a kisebb... - válaszolt mintha magától értetődő lenne - de nem úgy, ahogy te gondolod... a fiatalabb és gyengébb fél maradjon csak alul, nem? - tette még hozzá, Ed nehogy úgy gondolja, a magasságát kívánja szóba hozni. Amíg beszélt, le sem vette szemét kedveséről, az izzó tekintet tovább tüzelte amúgy is követelőző ösztöneit. Akaratlanul is eljátszott a gondolattal, Edo mit tenne vele, ha hagyná kibontakozni. Talán meg kéne kérdezze...
- Fiatalabb stimmel... de gyengébb... nos az talán nem. - rázta meg a fejét. - Végülis nekem így is jó. Csak az a lényeg, hogy Veled vagyok - suttogta vágyakozó tekintettel. Magában pedig elhatározta, hogy olyan erős lesz, hogy egyszer legyőzi Royt...
- Erősebb vagyok, eddig mindig én kerültem ki győztesen. - rázta meg a fejét de azért boldogan csókolt az apró ajkakra, nem merülve el az érzésben, épp csak pár pillanatra perzselve meg imádott alkimistáját - Azt azért elismerem, fürge vagy és találékony, a magasságodnak köszönhetően pedig bosszantóan kiszámíthatatlan... - biggyesztette le az ajkait - de kíváncsi és elszánt. - fejezte be, ahogy az előző csókot is.
- Tehát a kis termet is lehet előny... - karolta át a nyakát, majd húzta magához közelebb még egy perzselő csókért. - De azért te is elég tüzes vagy... nem engeded közel az ellenfeledet... Csak ne bízd el magad. Egyszer le foglak győzni!
- Nemhiába Riza mászott be érted a szellőzőn át a laborba, hogy kihozzon. Ha magas nő lenne, mindenhová csak ajtóstul csörtethetnénk be. - bólintott komolyan - Ami viszont fontosabb, hogy gyorsabb vagyok nálad. Amíg nem javulnak a reflexeid, nem találsz fogást rajtam... - adott egy tanácsot, ajkai beszéd közben Edoét súrolták.
A fiú csókjával elkapta a férfi ajkait, kezével lentebb simogatta a derekát, majd a fenekét. Amikor elszakadt tőle, az arca enyhén kipirult az éledő vágytól.
- Egyszer le foglak győzni, és azt te is elismered majd... - búgta halkan.
- Hiszem ha átélem... - húzta fel szemöldökét kihívóan és ennyiben hagyta a szócsatát. Férfiassága keményen feszült Edo combjának, követelve a törődést. Nyelvével lustán hatolt Edo szájába, simogatóan csábítva a másikat. Mozdulatai tökéletesen ellentétben álltak vágya sürgetésével.
Edo nyelvével nyomban rátalált a férfiére, és lassú, szenvedélyes táncba hívta a betolakodót. Csípőjét hozzányomta Roy férfiasságához, és lassú mozgással tovább ingerelte.
Roy szokatlanul hangosan reagálta le izgalma fokozását.
- De vad itt valaki... - lihegte a csók után, aprókat nyalintva Edo szájára. Egyik könyökére támaszkodott, szabad kezét pedig a két forró test közé bújtatva, rátalálva Edo gyengepontjára.
Edo hangosabban felnyüszített, és remegő ajkakkal figyelte Roy arcát. Lábaival átkarolta a férfi derekát, és lentebb húzta magához.
- Inkább két valaki... - mondta szinte dudorászva.
Az idősebb alkimista válasz helyett rámarkolt a merev testrészre, tekintete Edoét fürkészte. Kínzó lassúsággal kezdte, nyelvét kidugva koncentrálva minden moccanásra.
A srác ismét közelebb hajolt az arcához, és a szája sarkába adott bódító csókokat. A vére a fülében lüktetett, és nagy lelki nyugalom kellett hozzá, hogy ne nyögjön fel.
Roy forróbb csókkal fokozta a hangulatot, lassan válva el az apró ajkaktól, és lejjebb vándorolt a gyönyörtől meg-megremegő testen. Hosszabban elidőzött a mellbimbóinál, majd a köldökénél...
Edward mellkasa szaporán járt fel-le, ahogy a levegőt kapkodta, és mellette halkan sóhajtozott, vagy visszafojtottan nyögött.
Ujjaival Roy hátát és tarkóját simogatta.
Kacéran felnézett, elégedett volt a látvánnyal, hogy a fiatal srácot képes így feltüzelni. Gondosan végigcsókolgatta az alhasát, elérkezve Edo kőkemény férfiasságához. Nem húzta az időt, gyengéden szívogatni kezdte, már eleget váratta...
Edo hangja csak most jött meg igazán. Hosszan nyögött fel, közben próbálta lassítani a légzését, hogy kicsit megnyugodjon hevesen dobogó szíve. Már attól elvesztette a fejét, ha a férfi vágyakozva nézett rá, vagy ha csak megérintette...
Roy csak annyira "kínozta" meg a srácot, hogy a perem szélére küldje... Visszahajolt az arcához, és orrát hozzádörgölte. Mélyen az arany szemekbe nézett, kiolvasva, mennyire sikerült elérnie célját.
Edo pillantását a vágy és a gyönyör érzése homályosította el. Kissé értetlenül pislogott Royra.
- Miért hagytad abba? - nyöszörögte kissé megrovón.
- Ugyan Chibi-chan, csak szeretnélek felperzselni... ahogy szoktam... - fújt a fülébe, ágyéka sürgetően bizsergett már, de ő tudott várni...
- Chibi a... - kezdte volna, de párja következő megmozdulásától a torkára forrt a szó. Teste ismételten megremegett, a bőre szinte égett. Vett néhány mélyebb levegőt, hogy rendesen meg tudjon szólalni.
- Eléggé fel vagyok perzselve, de ha te még nem, akkor csak egy szavadba kerül... - simított végig a férfi oldalán az ágyéka felé.
Roynak nem volt ellene kifogása...
- Csak ügyesen... - támasztotta homlokát a másikéhoz, tekintetük találkozott. Mindig is csodálta Edo szemeit, a színe kicsit hasonlított Maesére, de a vágása teljesen különbözött...
Edward bólintott. Finom csókot adott a férfi ajkaira, és ezzel egy időben ujjaival végigsimított Roy férfiasságának a tetején.
Roy visszacsókolt, és a hátára fordult, teret adva a fiú fantáziájának. Rá merte bízni magát.
Edo szeme felcsillant, és bár a vágy már rendesen hajtotta ennyit még megengedhet maguknak. Ráhajolt a férfi nyakára, hogy épp csak nyelve hegyével ingerelje.
Auto-mail ujjai a férfi mellkasát cirógatták, hús-vér kezével közben Roytól eltanult lassúsággal simogatta a kemény testrészt.
Roy halkan morgott - de nem azért, mert rossz kedve volt, sőt...
Vagy ő volt kiéhezve egy ilyen szenvedélyes éjszakára, vagy Edo adta át magát tejesen a kényeztetésének, mindenesetre az ágyneműbe markolva próbálta magát tartani...
A fiú fokozatosan lentebb araszolt a sima mellkason. A vágya egyre jobban eluralkodott ismét rajta. Fiatal volt, tomboltak a hormonjai, és nem igazán értette, hogy minek húzzák így el...
Végigmérte a férfit, és enyhe pír szökött fel az arcára. Túl sokáig voltak egymástól távol! Már nagyon hiányzott neki...
Néhány perzselő csókkal ért Roy férfiasságához, és először lassan, majd gyorsabban simogatta nyelvével.
Azt persze elfelejtette közölni Edoval, hogy ő már nagyon is fel volt húzva... Pár percig még tudta tartani magát, de a tempó elragadta... elnyújtott sóhajjal élvezett el, kezével a lepedőt szorítva.
Edward csak lassan kapcsolt... Hallotta Roy sóhaját, és érezte, ahogy a férfiassága megrándul... nyelt egyet, majd felpillantott a férfire. Figyelte a fel-le emelkedő mellkast, és Roy arcát, amin halvány pír jelent meg az imént átélt gyönyörtől. Ujjaival az alhasát simogatta, majd nem törődve saját követelőző testével elégedetten, és egyben szeretettel elmosolyodott. Legalább ő is tud valamit!
Roy mellkasára hajtotta a fejét és átkarolta a férfit...
Roy lassan, nagyon lassan tért magához az édes kábulatból, karjait finoman Edo derekára fonta. Ujjai hegyével gyengéden simogatta, légzése lecsillapodott.
Edward lassan fújta ki a levegőt, és próbált megnyugodni. Nem ment, de még leplezte. Apró puszit adott a férfi arcára, és a mellkasát simogatta.
Roy egyik kezével a tincsek közé markolt, és annál fogva lejjebb húzta magához a fiút. Még rendesen el volt bágyadva, de egy csókra már futotta. Egy lassú, szenvedélyes csókra.
Edo itt már nem bírta tovább. Belenyögött a csókba, és hozzásimult a férfihez, közben szorosan ölelte Royt.
Az idősebb összeszedte magát, és maga mellé fektette, hogy befejezze, amit elkezdett... Látta a fiún, milyen nehezen fogja már vissza magát, még a végén leteperi...
Edonál azért jóval ráérősebben kezdte, végigcsókolva az arcától az ágyékáig, majd a combjánál az automailhez tért, nyelvével ingerelve.
A fiú halkan nyöszörgött, és kicsit arrébb húzta a lábát. A csatlakozásnál még mindig túlzottan érzékeny volt, az pedig, hogy ilyen felhúzott állapotba Roy pont ott kezdte izgatni, több volt, mint amit el tud viselni...
Roy vette a lapot, egy apró csókot lehelt még a túlérzékeny részhez, és Edo kimondatlan kérését teljesítve a férfiasságára tért rá. Szájával kényeztette, míg kezeivel a finoman izmos combokat simogatta. Most nem piszkálta a fém és bőr találkozását, azzal megőrjítené.
Edward már így sem bírta sokáig. Erősebben megmarkolta a lepedőt, és egy elnyújtott sóhaj kíséretében jutott a csúcsra.
Roy boldogan nézett fel, Edo most nem panaszkodhat, mindent megadott neki... Az arcához kúszott, és orrát hozzádörgölte. Hallgatta a még szapora légzését, kezét a fiú kezére kulcsolta.
Edo légzése fokozatosan állt vissza a normálisra, és közben a szívverése is megnyugodott. Enyhén rászorított Roy kezére, majd egy puha csókot adott a férfi arcára.
- Aludjunk Kicsim... holnap hosszú napunk lesz. - csókolt vissza és oldalt fordult, magához húzva Edet.
Edward lassan bólintott és Roy mellkasába fúrta az arcát. Nem kellett sokat győzködni.
Jó éjszakát... - motyogta fáradtan.