Sam, üdv! – derült fel a doktornő arca, mikor beléptek. – Minden rendben? Gyere beljebb!
Szia, Janet! – mosolygott rá Sam is, aztán feltelepedett az első ágy szélére. – Szóval te még nem hallottál semmit – fürkészte Dr. Fraisert, aki erre alaposan szemügyre vette a másik nőt.
Mit kellett volna hallanom? – kérdezte gyanakodva.
Huhh… ez így nehéz lesz – somolygott maga elé Sam.
Mit műveltél már megint? – tette csípőre a kezét Janet.
Mert én olyan vagyok, aki folyton művel valamit?
Igen, Sam, olyan vagy – sóhajtott Janet. – Na, ki vele!
Gyere, ülj le mellém – hívta Sam, és bár a nő kezdett bosszús lenni, tudta, hogy Sam nem mond addig semmit, így végül engedelmeskedett.
Szóval?
Újra egyesültem Syrah-val – bökte ki gyorsan Sam, mielőtt meggondolja magát.
Tessék? – kapta fel a fejét Janet. – De… miért? Sam… megint nem vagy jól? – tört ki rajta az aggodalom. – Nekem miért nem szóltál? – kezdett volna méltatlankodni, de Sam megfogta a kezét.
Nyugi! Jól vagyok, semmi bajom. Ez most nem erről szólt. Csak Syrah-ról és rólam. És persze még néhány más dologról, de ezt most bonyolult lenne elmondani. Csak azt akartam, hogy tőlem tudd meg.
Nem mondom, hogy boldoggá teszel, Sam – csóválta meg a fejét Janet.
Pedig régen úgy tűnt, kedveled Syraht.
Ez nem arról szól, hogy kedvelem vagy sem. Vagy legalábbis nem csak arról. Legalábbis, ha jól sejtem a szándékaidat.
Elmegyek.
Puff neki – húzta el a száját Janet. – És a CSK1? Te vagy a lelke.
És Daniel és Teal'c és még Mitchel is – vont vállat Sam.
Talán. De nélküled nem lesz ugyanolyan. Nélküled az egész bázis nem lesz ugyanolyan. Nekem biztos, hogy nagyon fogsz hiányozni, de szerintem még sokaknak.
Tudom, de nem nyom nélkül tűnök el. Bármikor elértek. Mindig szívesen látlak téged, Danielt, Teal'cet…
És mi lesz Cassie-vel? – kérdezte szomorúan Janet.
Ha nagyobb lesz, talán majd megérti, miért megyek el.
Cassie már nagylány, Sam. Csak mi látjuk még mindig annak a kislánynak, aki volt. Már majdnem felnőtt.
Tudom. De… amikor beteg voltam, még nem volt az, arról nem is beszélve, hogy nem engedted a közelembe, így nem tudja, min mentem keresztül.
Együtt döntöttünk így, ha jól emlékszem – mondta kissé védekezőn a doktornő.
Tudom. Nem is akartam a szemedre vetni, csak… ha látta volna, milyen állapotban voltam… tudom, tudom, Janet, hogy még kicsi volt ahhoz, hogy szembenézzen ilyen dolgokkal… de akkor megértené, hogy miért akarok mindent megtenni, hogy másokat megóvjak ettől. A fájdalomtól, a leépüléstől, a kemoterápia mellékhatásaitól, a rettegéssel töltött éjszakáktól… attól a kíntól, mikor fojtogató halálfélelemre ébredsz az éjszaka közepén. Mondd ezt el neki! Hogy azért teszem, hogy gyógyíthatóvá tegyek ilyen és ehhez hasonló szörnyű betegségeket itt a Földön. És ehhez persze számítok a te segítségedre is, és Heyes professzorra.
Miről beszélsz, Sam?
Apám odaát rengeteget dolgozott azon, hogy gyógymódot találjon a leukémiára. Már nagyon közel járt a megoldáshoz. Nekem nincs más dolgom, mint hogy folytassam a munkáját. Amint tudok valami használhatót adni, átadom nektek tesztelésre. Heyes professzor tudja itteni laborkörülmények között tesztelni, aztán majd meglátja, hogyan tovább, és nekem is tud valami irányvonalat adni. Szóval… kapcsolatban maradunk, ne aggódj! És ha esetleg őrzöl valamit a régi vérmintámból, elvinnék egy ampullát, hogy frissebb mintákon tudjak én is dolgozni.
Ez szépen hangzik, Sam, de nem hinném, hogy csak ennyi lenne a dolgod odaát.
Emiatt ne aggódj, a parancsnokot majd leveszem a lábáról egy csábos mosollyal – nevetett Sam.
Malek? – mosolyodott el Janet is.
Hát persze.
Sam, Sam… - csóválta a fejét Janet. – Nem vagy egy egyszerű eset.
Sosem voltam az – biztosította Sam. – De azért csinálom, mert hiszek benne, hogy így tehetem a legtöbbet a jó ügyért.
Tudom, Sam. És… Syrah? Nincs ellenére, hogy a Földért gürcöljön?
Miért lenne, doktornő? – kérdezte Syrah, aki időközben átvette az irányítást. – A laborban mindig három-négy kutatásom szokott futni párhuzamosan. Hogy ebből egy a Föld javát szolgálja… örülök, hogy Samet boldoggá teszem ezzel. És Selmak nagyon helyesen abból a vegyületből indult ki, amivel a szimbióta az egyesülés útján gyógyítja ezt a betegséget. Már csak azt a fizikai kontrollt kell tökéletesíteni a gyógyszerben, amit a szimbióta gyakorol a gazdatest sejtjeire. És ha lesz egy mintánk, amin folytathatjuk a kísérleteket, akkor hamar célegyenesbe érhetünk. Arról nem is beszélve, hogy ezek a betegségek kisebb nagyobb mutációval a legtöbb emberlakta világon előfordulnak, így nem csak a Föld érdeke, hogy gyógyíthatóvá tegyük őket.
Ígéretes. De… megbocsásson Syrah ezért a megjegyzésért, de ha gyógyíthatóvá teszik a rákos betegségeket… elesnek jó néhány gazdatesttől…
Doktornő! – szakította félbe szigorúan Syrah. – Tudja, azelőtt is mindig megoldottuk valahogy ezt a kérdést, mielőtt ez a hallgatólagos megállapodás megszületett volna a tok'ra és a tauri között. Másrészt számos más típusú, gyógyíthatatlannak minősített betegség sújtja az emberi fajt.
Ez igaz – látta be szomorúan Janet is.
Harmadrészt, ha Sam tervei a szarkofággal működőképesek lesznek, akkor ez a probléma kevésbé égetővé válik, hisz a gazdatest élethosszát még a mostaninak is többszörösére tudjuk növelni.
Ha ez bekövetkezik, szóljon, akkor talán még engem is rá tud venni erre az őrültségre – nevette el magát Janet.
Észben tartom ezt a mondatot, doktornő – nézett rá egy félmosollyal Syrah, mire Janet szintén mosolyogva összeszorította a szemét.
Majd jobban odafigyelek arra, mit mondok.
Késő – biztosította továbbra is mosolyogva a tok'ra.
Hát jó – vont vállat Janet. – Syrah, vigyázzon Samre! – kérte inkább.
Úgy lesz, doktornő, ezt megígérem – ígérte Syrah, majd visszahúzódott, és visszaadta Samnek a kontrollt.
Igazad volt, tényleg kedvelem – csóválta meg a fejét mosolyogva Janet.
Akkor jó.
De azért aggódom érted.
Tudom, és hálás vagyok – mosolygott rá Sam, és megszorította a csuklóját. – De hidd el, nem lesz baj! És hamarosan újra találkozunk – ígérte. – De most mennem kell tovább… Janet! Ha bármikor kellenék… elértek. Daniel és Walter is tudja, hogy hol.
Én még csak-csak odamegyek, Sam, de Cass…
Szeretném, ha egyszer elhinné, hogy a tok'ra nem goa'uld. De nem erőltetem rá. Talán, majd ha már lecsillapodott megbeszélhetjük ezt az egészet.
És most rám hagysz egy hisztis kamaszt…
Te mindig jobban kezelted, mint én – hajtotta le a fejét bűntudatosan Sam. – És azt hiszem, mindkettőnknek csak nehezebb lenne, ha megpróbálnék beszélni vele. Nekem biztos, de szerintem ő sem lenne boldog, ha érezné bennem Syraht.
Sam, nyugi, semmi baj, megoldom. De ha nem most, akkor később szembe kell nézned a szemrehányásaival.
Tudom. De ma már volt egy kemény beszélgetésem, és még egy lesz is. Mondd meg Cassnek, hogy szeretem, és hogy ne ítéljen el azért, amit tettem.
Megmondom.
Jól van, akkor most megyek – állt fel Sam, még megölelték egymást Janettel, aztán nehéz szívvel otthagyta a gyengélkedőt, és Teal'c szállása felé vette az útját.
Carter alezredes! – köszöntötte egy apró biccentéssel a férfi, mikor ajtót nyitott neki.
Beengedsz, Teal'c?
Természetesen – nyitotta szélesebbre az ajtót a férfi. Sam besétált az apró kis szobába, elment a férfi mellett, aki becsukta az ajtót, de nem fordult vissza felé.
Érzed még? – kérdezte halkan.
A benned lévő szimbiótát? – tisztázta Teal'c. – Alig.
Higgadtan fogadod – fordult meg Sam.
Azt gyanítom, azzal a szimbiótával egyesültél újra, aki meggyógyított.
Igen.
Elárulod, hogy miért?
Számtalan okot tudnék mondani, Teal'c – rázta meg a fejét Sam. – Syraht, Maleket, a Földet, a tok'rát… mindenki csak jól járhat. És persze én is.
Értem.
Hiányozni fogtok. Te és Daniel…
Mitchel alezredes?
Hát… az attól függ, hogy ő hogy reagálja le ezt az egészet – sóhajtott egy nagyot Sam.
Még nem tudja?
Tudja, de még nem találkoztunk.
Értem. Mit fogsz mondani neki?
Szerinted meghallgat, bármit is mondok?
Nem, azt hiszem, nem.
Én is ettől félek. Nem tudom, mit mondhatnék neki.
Úgy gondolom, a legfontosabb, hogy higgadt maradj, Carter alezredes.
Hisztéria ellen az vajmi keveset segít – sóhajtott Sam. – De igazad van, Teal'c. Ígérem, próbálok higgadt maradni. És köszönöm neked…
Mit, Carter alezredes?
Hogy így állsz hozzá.
Biztos vagyok benne, hogy alaposan átgondoltad a döntésed, és azért határoztál így, mert ezt érzed helyesnek.
Igen.
Te is hiányozni fogsz nekem, Carter alezredes.
Köszönöm, Teal'c – tűnt fel egy szomorú mosoly a nő arcán. – De… az utóbbi időben te is egyre többet vagy távol a Földtől.
Igen – látta be a férfi. – A politikai helyzet a Dakarán egyre indulatosabb. Eljön majd a nap, mikor nekem is végleg el kell hagynom ezt a világot, hogy segíthessem Bra'tac mestert a munkájában.
Gyanítottam, hogy így van – bólintott rá Sam. – De neked is nehéz döntés lesz majd.
Valóban – hajtott fejet a férfi. – Nagyon sokat köszönhetek ennek a világnak, és a CSK1-nek.
Teal'c te is rengeteget tettél a Földért. És senki nem tenne neked szemrehányást, ha hazatérnél a népedhez. Persze nem buzdítani akarlak, hogy menj el, csak… szeretném, ha tudnád, hogy ha majd egyszer eljön ez a nap, én megértelek.
Köszönöm, Carter alezredes!
Néha meglátogatsz majd? – kérdezte reménykedve Sam.
Helyesebb lenne egy semleges világban találkoznunk – tűnődött el Teal'c.
Nálunk nem kell tartanod semmitől – rázta meg a fejét a nő. – Hidd el, minden tok'ra ismeri a neved, és senki sem bántana.
Rendben – adta meg magát a férfi, de abban a pillanatban váratlanul kinyílt az ajtaja, és egy meglehetősen dühös Mitchel tűnt fel benne.
Carter alezredes, azonnal velem jön! – mondta ellentmondást nem tűrően, mire a nő vetett Teal'cre egy elgyötört pillantást, és felállt.
Veled tartok, Carter alezredes – állt fel a férfi is.
Csak Carter! – szólt közbe Mitchel.
Ez parancs? – nézett rá Teal'c.
Persze, hogy az.
És mit teszel, ha megtagadom a parancsot, Mitchel alezredes?
Úgy kipenderítlek a CSK1-ből, mint a pinty – nézett rá villámló szemekkel a csapat parancsnoka.
Azt hiszem, már nincs olyan, hogy CSK1 – morogta halkan goa'uld nyelven a volt jaffa.
Íme a válasz a korábbi kérdésedre – válaszolt ugyanazon a nyelven Sam, de Mitchelnek ez már sok volt.
Úgy, szóval összeesküdtek, hogy fellázadnak ellenem? Még szerencse, hogy Jackson nincs itt…
De, Jackson is itt van – szólalt meg mögötte Daniel, aki lazán a falnak támaszkodva állt a folyosón, és látszólag szórakozottan a padlót bámulta, csak egy kis idő után nézett a felettesére. – Nem megyünk inkább be? Nem kell ezt az egész bázisnak végighallgatni – javasolta, így bár Mitchel fintorgott még egy sort, ők is besorjáztak Teal'c amúgy is szűk szállására.
Sam visszaült a korábbi helyére az ágy sarkára, Daniel letelepedett az egyetlen székre, Teal'c pedig a hátsó falnak támaszkodott karba tett kézzel, és mindhárman makacsul hallgattak, leginkább azért, mert nem tudták, hogy Mitchel a korábbi kirohanást akarja folytatni, vagy esetleg lehet vele értelmesen beszélni.
Mondjon már valaki valamit! – fortyant fel végül a férfi.
Elmegyek, Cam – nézett rá elszántan Sam.
És maga szerint én ezt csak úgy szó nélkül hagyni fogom?
Hálás lennék, ha így lenne.
És ha egyszerűen elkapom és kiszedetem magából azt a dögöt?
Eltöröm az összes kezed-lábad, ha megpróbálod, te ficsúr – morgott magában Syrah, és Sam, aki nagyon is képszerűen látta maga előtt a jelenetet, majdnem elnevette magát.
Nem hiszem, uram, hogy én, és az a dög bennem ezt csak úgy hagynánk – mondta végül. – És Dr. Fraiser nem végezné el a műtétet a beleegyezésem nélkül. Mást pedig nem avathat be ebbe a dologba.
Látom, felkészült… - fintorgott Mitchel. – Azok után, hogy összekínlódtam ezt a csapatot…
Hogy mit csinált? – kapta fel a fejét Sam. – Ez a csapat már akkor betonkeményen össze volt kovácsolódva, mikor maga még azt sem tudta, hogy a csillagkapu egyáltalán létezik. És ehhez magának nem túl sok köze volt.
Látom, most is betonkeményen összefognak ellenem – nézett végig rajtuk a férfi.
Csak kiállunk egymás mellett, és megvédjük egymást, ahogy mindig is tettük az elmúlt tíz évben – nézett rá Daniel.
Ellenem? A saját parancsnokuk ellen?
Csak azért vagy parancsnok, Mitchel alezredes, mert Carter alezredes lemondott a lehetőségről – nézett rá Teal'c.
Ezek szerint elmehetek a francba – szögezte le Mitchel.
Senki nem mondott ilyet, Cam – rázta meg a fejét Sam. – Jól vezette a csapatot…
Na persze. Sosem ismertek el parancsnoknak. Igen, ott fityeg a nevem mellett, de akcióban mindig a saját fejük után mentek.
Ez nem igaz – tiltakozott Sam. - Mindig is elismertük, amit tett. Nagyon sokat tett, amióta csak a CSK1 parancsnoka. És ha néha a saját fejünk után mentünk, akkor az azért volt, mert adott helyzetben több tapasztalattal vagy több információval rendelkeztünk. De ettől még a csapat sikere ugyanúgy magán is múlt, mint rajtunk.
Most hízelgéssel akar levenni a lábamról? – puffogott Mitchel.
Gondoltam megpróbálom – vont vállat Sam.
Nem jött be. Carter, a csapatnak szüksége van magára!
Cam, ha annak idején meghalok, akkor magának és a csapatnak már két éve nélkülem kéne boldogulnia.
Ennek már két éve, Carter! Felejtse már el, hogy beteg volt!
Én ezt a maga helyében nem mondtam volna – szólt közbe halkan Daniel.
Ugyan miért nem? – kapta rá a pillantását Mitchel.
Mert ha tudná, min mentem keresztül, akkor tudná, hogy azt sosem fogom elfelejteni – válaszolt csendesen Sam.
Akkor is… szükségünk van a tudására! A tapasztalatára! Most mindezt elveszi tőlünk, és odaadja a tok'ráknak!
A tok'ra nem ellenség, Cam. Én sem leszek ellenség.
Ki tudja, mire használják majd…
Nem vagyok az a típus, aki hagyja magát használni. Vagy úgy tapasztalta? Amúgy árulja már el nekem, mi baja a tok'rákkal! Látott csak egyet is rajtam kívül?
Nem kell látnom ahhoz, hogy tudjam, ellopják az emberek életét!
Tudja… szerencséje, hogy tudom, honnan van ez a csőlátása, és épp ezért nem mondok erre most semmit. De üzenem annak, aki teletömte a fejét ezzel a marhasággal, hogy ha egy tok'ra nem menti meg az életét, már hat éve halott lenne. Ha egy másik tok'ra nem menti meg az életét, három éve szintén halott lenne. Visszatérve arra az agyrémre, amit hisz… az én életem csak több, jobb és érdekesebb lett Syrah-tól.
Na persze.
És most? Most mi lesz, Cam? – nézett rá Sam. – Patthelyzet van.
Amíg itt állok az ajtó előtt, nem tud elmenni – nézett rá a férfi, de Sam csak jelentőségteljesen végignézett a másik két férfin, mire Mitchel megint csak felhúzta magát. – Ez függelemsértés! Jobb, ha mindhárman tudják.
Egyikük sem katona, Cam. Nem hatja meg őket ezzel. Én meg… ha kidobat a seregből búcsúzóul, csak annál könnyebben elmegyek. Akkor már senkinek nem tartozom majd elszámolással.
És mégis hogy akar elmenni, ha bezárják egy dutyiba a föld alá?
Nem csak a Daedaluson van asgard sugár, jobb, ha tőlem tudja. Nem tud olyan mélyre zárni, hogy a parancsnokom ne tudjon értem jönni és elvinni.
Úgy… szóval már nem engem tart a parancsnokának… - rázta meg a fejét dühösen Mitchel, de Sam csak állta a pillantását. – Igazán elárulhatná, hogy miben jobb ő, mint én!
Ő a párom – tűnt fel egyetlen pillanatra egy halvány mosoly Sam arcán, de aztán visszatért rá a feszültség. – Maga is bevállalná ezt? – nézett kérdőn Mitchelre, aki egy pillanatra meglepődött, de aztán vállat vont.
Miért ne?
Na persze – nevette el magát Sam. – Maga is csak egy szájhős.
Szóval egy pasi miatt megy el… elég olcsón eladja a lelkét – vágott vissza Mitchel, és Samnek hosszú másodpercekbe került, hogy visszafogja Syrah-t, aki erre nagyon kiosztotta volna az alezredest.
Nem igazán érdekel, hogy mit gondol, Cam – rázta meg Sam a fejét. – Én tudom, miért megyek el, és mindazok tudják, akik csak egy halvány gondolatnyi megértést tanúsítottak irányomban. Csak ez számít, a többi mind mellékes.
És azt hiszi, hogy ha bebújik a parancsnok ágyába, attól minden szép és jó lesz? – kérdezte Mitchel, de azt, hogy erre Sam lehunyta a szemét egy pillanatra, nem vette észre, vagy legalábbis nem tudta értelmezni. Nem úgy Daniel.
Syrah, ne, nem éri meg! - mondta neki goa'uld nyelven. – Minden csak sokkal nehezebb lesz, ha letéped a fejét.
A szimbióta, aki végül hosszas huzavona után megkapta az irányítást, egy pillanatra Danielre nézett, aztán felállt, és odasétált Mitchelhez.
Tudja, alezredes – mondta neki -, Malek már akkor a párom volt, mikor magának még az ük-ük-üknagymamáját sem tervezték. És jobb, ha tudja, hogy ennek ellenére sosem kivételezett velem, és most sem fog, hogy Sammel vagyok. Ugyanúgy elküld egy kockázatos küldetésre, mint bármelyik másik ügynökét, ha szükséges. Szóval, ha azt hiszi, hogy Sam bújik be az ágyába, mégpedig némi részrehajlás reményében, akkor hatalmasat téved.
Még folytatta volna, de Daniel odalépett hozzá, és finoman megfogta a karját.
Syrah… tudom, hogy mondanál még sok mindent… de olaj a tűzre. Nem érti meg, mert nem akarja megérteni. Ilyenkor olyan, mintha a falnak beszélnél.
Tauri… - morogta maga elé Syrah, de erre megint Mitchel kapta fel a fejét, és Daniel az utolsó pillanatban lépett közéjük.
Elég! – szólt rájuk szigorúan. – Elég, mielőtt még valaki tényleg a gyengélkedőn köt ki! Cam… Sam el fog menni, akár tetszik magának, akár nem.
Ördöge van, nem tetszik! És nem értem, hogy maga hogy tud ebbe csak úgy beletörődni. Azt hittem, úgy szeretik egymást, mint a testvérek!
Pontosan így van – bólintott rá Daniel, és összemosolyogtak Sammel, aki közben újra aktív lett. – De azt is tudom, Cam, hogy ha a nyitott tenyerembe merítek vizet, azt meg tudom tartani, de ha az öklömbe próbálom zárni, akkor kicsorog az ujjaim közt, és elveszítem.
Elmehet a fenébe az ős dumájával, Jackson! – csattant fel Mitchel. – Ez itt a Föld! Nálam ezzel nem lesz befutó.
Akkor fordítsuk le a maga nyelvére, alezredes – vont vállat továbbra is nyugodtan Daniel. – Ha továbbra is tapló lesz, nem csak, mint beosztottját, a CSK1 tagját veszíti el Samet, hanem mint barátot is. Ha ezt akarja, folytassa nyugodtan – mondta, és visszaült a helyére.
Mind a hármuknak elment az esze, esküszöm! De magának a legjobban – bökött az állával Sam felé. – Tényleg azt akarja, hogy egy ilyen micsoda azt csináljon a testével, amit akar?- kérdezte, de mielőtt még Sam és Syrah megint összekaphatott volna azon, hogy melyikük vágjon vissza neki, az ajtó megint kinyílt, és ezúttal O'Neill tűnt fel benne.
Milyen kellemes társaság – nézett végig rajtuk. – Engem nem hívtak meg? Kár. Miről maradtam le?
Csak beszélgettünk, uram – nézett rá Sam.
Tényleg? – pillantott rá a férfi kételkedve. – Azért nem gyújtanék meg egy szál gyufát, mert berobbanna a feszültség.
Igaz, uram – értett egyet Sam.
Szóval?
Próbáltam rendet tenni a fejekben, tábornok – nézett rá Mitchel dacosan.
Értem – bólintott rá a férfi. – És sikerült?
Nem igazán. De ha esetleg segítene…
Tudja, alezredes… megtanultam már, hogy… sokszor az, ami nekünk jó, nem biztos, hogy másoknak is jó.
Tessék?
Tudja… nekem is jó lenne, ha Carter itt maradna. De ha neki nem lenne jó, akkor megette a fene az egészet.
Köszönöm a támogatást, uram! – mondta tengernyi cinizmussal Mitchel.
Szívesen – bólintott rá a tábornok hasonló stílusban.
Hát senki nem érti, hogy…
Mitchel alezredes! – szólt rá O'Neill. – Elég!
De uram!
Elég! Leléphet! – nézett rá szigorúan a tábornok. Egy kis ideig farkasszemet néztek, aztán Mitchel elvágtatott.
Köszönöm, uram! – nézett rá hálásan Sam.
Tudtam, hogy egyedül nem bír vele.
Én bírtam volna, de akkor a gyengélkedőn kötött volna ki.
Carter! – szólt rá O'Neill.
Elnézést, uram! – hajtotta le a fejét mosolyogva a nő.
Máris szemtelen, mint egy igazi tok'ra.
Az vagyok, uram – vont vállat Sam.
Persze. Időnként hajlamos vagyok elfeledkezni róla. Akkor… vigyázzon magára!
Igyekszem. Ön is, uram! – mondta Sam, mire a férfi még biccentett, és elsétált.
Ennyi? – nézett Daniel Samre.
Miért mit vártál? Hogy búcsúzóul majd egymás nyakába borulunk, és jól megölelgetjük egymást? – fintorgott Sam.
Nem igazán tudom, hogy mit vártam – vont vállat Daniel, de Sam vett egy nagy levegőt.
Lassan ideje indulnom – mondta, majd Teal'chez lépett.
Remélem, hamarosan találkozunk, barátom – mosolygott rá.
Úgy lesz, Carter alezredes – bólintott rá a férfi, majd megölelték egymást, és Sam és Daniel visszasétáltak Sam laborjába.
Sam, egy kicsit sem fáj a szíved? – kérdezte Daniel, mikor a nő lehajolt a hátizsákjáért, de aztán inkább ott hagyta, és Danielhez lépett.
Viccelsz? Szétszakad a lelkem - mondta, de aztán elmosolyodott. – De annyi minden vár rám. Felfedezések, kalandok…
Veszélyek.
Abból itthon is volt egy rakás. Nem lesz meglepetés.
Tudom. Sam, tudom, hogy ma már sokan mondták, hogy vigyázz magadra, de most komolyan… vigyázz magadra!
Vigyázok, Daniel! – ígérte Sam, aztán megölelték egymást. – Mitchelnek egy dologban igaza volt – mondta Sam. – Testvéremként szeretlek! Nagyon fogsz hiányozni.
Te is nekem, Sam.
Ideje indulnom – nézett könnyfátyolos szemmel a nő Danielre. – Még beugrom Landryhez. Megvársz a kapunál?
Persze. És viszem a cuccod – mondta, mire Sam hálásan rámosolygott, majd egy darabig együtt mentek végig a folyosókon, aztán Sam felsétált a lépcsőn Landryhez.
Jöjjön csak, alezredes! – mosolygott ki a férfi az irodájából, mikor Sam megállt az ajtóban.
Indulok, uram! – mosolygott rá a nő.
Még mindig nem tudom, hogy egyezhettem ebbe bele, Sam...
Figyelembe vette a nagyobb érdekeket is, uram. Ígérem, hamarosan jelentkezem!
Már alig várom. És nem csak az eredményei miatt.
Tudom, uram. Nem fogok eltűnni, ígérem! – mosolygott a tábornokra Sam.
Akkor… minden jót alezredes. És várom a jelentkezését! – lépett ki az asztala mögül a férfi. – Walternél van egy jeladó egy saját kóddal – mondta mintegy mellékesen. – Lehetőleg ne adja oda senki másnak!
Köszönöm, uram! – bólintott rá Sam, majd gyorsan megölelték egymást búcsúzóul, és Sam, akinek kezdett már elege lenni a búcsúzkodásból, kimenekült az irodából.
Sam még gyorsan belépett Walterhez is elköszönni, és felvenni a jeladóját, de aztán lesétált az indítócsarnokba.
Daniel látta rajta, hogy a kiborulás határán van, így inkább bíztatón rámosolygott.
Kalandra fel! – mondta neki, mire a nő is elmosolyodott kissé.
Kösz, Daniel! Mindent köszönök! És… ha esetleg… míg nem vagyok itthon… megint felemelkednél…
Nem fogok – nevette el magát Daniel. – Már kétszer szétrúgták a hátsóm.
Azért ha mégis… tudni akarok róla!
Tudni fogsz – biztosította a férfi, és bár mások előtt már nem nagyon akartak búcsúzkodni, még röviden megölelték egymást, aztán Sam elszántan felsétált a rámpán, és átlépett a kapun.