AUTHOR's NOTE: Nos csütörtökre nem sikerült befejezni, és nem akartam félkészen feltölteni. Ez egy igencsak emocionális fejezet, úgyhogy ajánlom a következő dalt hallgatni miközben olvassátok: Make You Feel My Love – Adele. Ezer örömmel várom a véleményeiteket ^-^

Bones – NCIS
vol 14.

Booth húsz perc múlva már a lőtéren volt. Kikérte az egyetlen fegyvert, amit arra az időszakra tartogatott, amikor elhozza majd Brennan-t egy ügy utáni kellemes kikapcsolódásra. Booth beleborzongott a gondolatba. Bones neve visszhangzott a fejében. Ahogy a kezébe vette a gépfegyvert és betöltötte a tárat, szinte hallotta Brennan hangját a fejében.

- Booth, ugye csak azért választottad ezt a fegyvert, hogy megmutathasd, hogy ki az igazi alfahím.

Booth elmosolyodott és lassan megrázta a fejét, ezzel kiűzve Bones hangját a fejéből. A férfi beállította a cél távolságát, majd tüzelni kezdett. A lövések hangjára képek villantak be a fejébe. Az éjszaka történései. Minden egyes lövés hangjára újabb és újabb kép villant be. Booth abbahagyta. Úgy érezte, hogy újra az erdőben van. A szíve újra a torkában dobogott. Homlokán izzadságcseppek gördültek le. Egy szomszédos beállásban szintén lőgyakorlatot tartottak és a hirtelen lövések hangjára Booth összerezzent. Agya arra a pillanatra ugrott, amikor egyszerre lőtték le Gibbs-szel Taffet-et. Aztán újabb lövés dördült el, és ahogy Booth összeszorította szemeit, hogy elűzze a képeket, inkább újabb jelenet bontakozott ki lelki szemei előtt. A lövések hangja eszébe juttatta azt a percet, amikor megtalálta Bones-t. Azt a pillanatot, ahogy a több sebből vérző nőt magához ölelte. Booth még eddig a percig is érezte, ahogy ő kétségbeesetten szorította Bones kezét, a nő szorítása pedig csak egyre gyengült.

Booth lassan megrázta a fejét, hogy elűzze a fájdalmas képeket. Lassan visszasétált a bejárathoz és leadta a pultnál a fegyvert.

- Ma nagyon gyorsan végzett Booth ügynök. –jegyezte meg a pultban ülő szőke hölgy kedvesen mosolyogva.

- Ma csak rövid időm volt Alyssa. A társam kórházban van, most megyek be hozzá.

- Oh értem. Jobbulást a társának, Booth ügynök. –bólintott Alyssa, majd eltűnt a hátsó ajtón át a raktárba, hogy visszarakja a fegyvert a helyére.

Booth kilépett a hűvös reggelbe. Már hajnalodott. Beleborzongott a gondolatba, hogy hová kell mennie. Beült a kocsiba, bekapcsolta a rádiót. Szíve nagyot dobbant, de csak azért, hogy utána újabb 1000 millió darabra törjön szét.

A rádióból a „Girls Just Wanna Have Fun" szólt hangosan. Booth azonnal kikapcsolta a rádiót. A dal kellemetlen érzéseket keltett benne. Ez volt az a dal, amit Brennan akkor énekelt, amikor Booth a nő elé ugrott, hogy felfogja a golyót, amit a társának szántak. Akkor ő maga sem tudta, hogy túl fogja-e élni vagy sem. Amikor a mentősök elvitték, a kórházban Hacker jelent meg. Hacker igazgatóhelyettes. Hacker elmondta neki a haditervet. Halottnak fogják nyilvánítani. Elhitetik mindenkivel, hogy halott és így előcsalogatják Booth egyik régi ellenségét. Booth beleegyezett, hogy halottnak nyilvánítsák. Egy feltétellel. A kórházban összeírt egy listát, hogy kiket értesítsenek az akcióról. Hacker belement a dologba és átadta a listát az FBI pszichológusának. Sweets azonban nem értesítette Bones-t, hogy a hír csak kacsa volt. Brennan-t jobban megviselte a hír, mint azt bárki is gondolta volna, és amikor kiderült, hogy Booth életben van, meglepő dolgot cselekedett. Felpofozta Booth-t és szinte egy hétig utána alig beszélt vele.

Booth miközben elgondolkozott a régmúlt történésein, észre sem vette, hogy a kórházhoz ért. Leparkolt és felsietett a váróterembe. Angela már visszatért Cam és Wendell mellé, és türelmetlenül járkált fel-alá. Amikor Montenegro meglátta a közeledő ügynököt elé lépett és ujját dühösen a férfira szegezte.

- Booth! Mégis hol a fenében jártál? –förmedt rá Angela, időt sem hagyva a férfinak a válaszadásra a nő folytatta- Neked nem inkább Brennan mellett lenne a helyed?

Booth lassan tekintetét a nőre emelte, majd bólintott. Cam éppen ekkor jött vissza a nővérpulttól, ahol az orvossal beszélt.

- Nem engednek be senkit sem, Dr. Brennan-hez. –rázta meg a fejét lassan.

- Mi? –emelte fel a hangját Angela.

- Az nem lehet! –képedt el Booth. Nem akart hinni a saját fülének.

- A kóma miatt nem akarnak látogatókat.

- Én akkor is bemegyek hozzá. Nem érdekel, hogy mit mondanak az orvosok. Kóma ide vagy oda, mellette leszek éjjel-nappal. –erősködött Booth és már indult is volna, csakhogy Cam megállította.

- Várj, Seeley. –a férfi kérdően nézett rá- Legalább várd meg, amíg lefoglalom az orvost.

Az ügynök bólintott, majd megvárta, amíg Cam eltereli az orvos figyelmét. Egy pillanatra, mintegy bíztatásként megszorította Angela vállát, majd elindult abba az irányba, ahol Brennan szobája volt. Óvatosan benyitott. Ahogy meglátta az ágyon Brennan-t összeszorult a szíve. Halkan becsukta maga mögött az ajtót, majd pedig a nő ágyához lépett. Brennan annyira gyengének látszott, ahogy ott feküdt az ágyon és a lélegeztető gép tartotta életben. Booth halkan kihúzta az ágy alól a széket és leült rá. Tekintetét Brennan-re emelte. A férfi szemében könnyek jelentek meg, de nem hagyta, hogy legördüljenek az arcán.

- Bones. –suttogta maga elé az ügynök. Ahogy végignézett a tudóson, látta, hogy karját és arcát itt-ott sebek csúfították. Sebek, amik pár hét alatt teljesen eltűnnek majd. Sebek, amik örökre késdöfésnek fognak számítani a férfi szívében. Booth végighúzta egy ujját óvatosan, szinte alig észrevehetően, az egyik seben, mintha ezzel eltűntethetné azt. A szoba csendjét az EKG folyamatos csipogása törte meg. Booth a kezébe fogta Brennan kezét, óvatosan és lassan. Az ügynök felsóhajtott, majd tekintetét ismét a nőre emelte.

- Bones… én… annyira sajnálom! Nem… nem szabadna most itt feküdnöd, Bones! Nekem kéne itt lennem! Ha… ha jobban odafigyeltem volna rád, akkor most nem feküdnél itt. Annyira sajnálom, Bones. –Booth óvatosan végigsimított a nő arcán.

- Cserbenhagytalak Bones! A fenébe is! Tudtam, hogy csak idő kérdése, hogy Taffet megtaláljon. Javasolni akartam, hogy maradj mellettem, de tudtam, hogy mit mondanál. Azt, hogy elég nagy lány vagy ahhoz, hogy vigyázz magadra. És, én… nem akartam veled veszekedni. –a férfi halványan elmosolyodott- De akkor is melletted a helyem. Ha munkáról van szó, ha nem Bones. És én nem megyek innen sehová, ha soha sem ébredsz fel akkor sem. Minden percemet itt fogom tölteni veled, még hogyha nem is hallod, amit mondok…

Booth lehajtotta a fejét. Mély levegőt vett, majd tekintetét újra a társára emelte. És ekkor vett észre azt, ami még több darabra törte a szívét. Brennan arcán egy aprócska könnycsepp gördült végig. Booth óvatosan letörölte a könnycseppet és hagyta, hogy egy csepp legördüljön a saját arcán is, mielőtt megtörölte volna a szemét. Percekig csak a nő nyugodt arcát bámulta. A percek szinte óráknak tűntek. Booth-nak eszébe jutott egy még fájdalmasabb emlék. Visszaemlékezett, amikor majd egy évvel ezelőtt ő feküdt szinte ugyanitt, ugyanilyen állapotban. Bones cipelte el az orvoshoz, miután furcsa látomásai voltak. Kiderült, hogy agydaganata van. Megműtötték, és utána az altatás miatt kómába esett. Brennan napokig ott ült mellette és felolvasta neki az újonnan írt könyvét. Bones hangjára és a kóma hatására egy túlságosan is valóságosnak tűnő kómaálomba esett. Azt álmodta, hogy Bones a felesége, és hogy egy szórakozóhelyet üzemeltetnek. Pont mielőtt felébredt volna az álombeli Brennan közölte vele, hogy terhes. Ezután következett az emlék legszomorúbb része. Amikor Booth felébredt a kómából, nem ismerte fel Brennan-t. A nő rémült, csalódott arca örökre belevésődött a fejébe.

Ekkor nyílt a kórterem ajtaja, lassan és halkan. Booth felkészült a legrosszabbra. Felkészült arra, hogy az orvos lép be és kitiltja őt az intenzívről. Az orvos helyett azonban Angela arcát látta meg. Brennan legjobb barátnője már eleve sírva lépett be az ajtón. A nő odalépett az ügynökhöz, aki felállt. Angela abban a percben, hogy a férfi felállt átölelte őt. Booth hagyta, hogy Angela halkan sírdogáljon. Pár pillanat múlva azonban már túl fájdalmasnak érezte a dolgot.

- Angie. –Booth eltolta a nőt magától és kényszerítette, hogy nézzen a szemébe.

- Nem hiszem el, hogy így kell őt látnom! –szipogta a nő.

- Az én hibám, Angela! Ha nem hagytam volna, hogy egyedül menjen haza, akkor Taffet nem tudta volna elrabolni.

Angelának ekkor eszébe jutott valami, amit még akkor talált, amikor a nagy riadalom hevében elfelejtette közölni.

- Booth, azt hiszem, lenne valami, amit tudnod kéne.

- Mi az, Angie?

- Kaptam egy képet, még amikor elindultatok Brennan után. Lementettem a gépemre. A közlekedési hatóság küldte. Abban az időpontban, amikor Brennan-t elrabolták, egy közlekedési lámpába épített kamera lencsevégre kapta Taffet-et ahogy áthajt a piroson a város másik felében.

- És ezt miért nem mondtad előbb?

- Mert pont akkor kaptuk a telefonhívást Temperance-től és azt próbáltam lenyomozni! –Angela nagyot sóhajtott és letörölte az éppen kigördülő könnycseppeket- Booth, sajnálom. Azonnal kellett volna szólnom, én… én csak… annyira meg voltam ijedve. Féltem, hogy soha nem látom viszont a legjobb barátnőmet! –a nőn újra eluralkodott a sírás. Booth magához húzta őt, átölelte és próbálta nyugtatgatni, több-kevesebb sikerrel. Angela pár perc múlva elengedte a férfit.

- Vigyázz rá, Booth, rendben? –kérlelte Angela, miközben letörölte újabb könnycseppjeit.

- Itt leszek mellette egész nap, egész éjjel. Ameddig csak kell, Angie.

A nő eleresztett egy fél mosolyt, majd távozott. Booth visszaült a székre. A kezébe fogta Brennan kezét és imádkozni kezdett érte, remélve, hogy majd valaki meg is hallgatja őt odafent.

Angela visszaosont a váróterembe a többiekhez. Cam pont ekkor tette le a telefonját.

- Ki volt az? –érdeklődött Angela, miközben egy zsepivel szárazta törölte könnyes arcát.

- Az NCIS. Megvannak a bizonyítékok Taffet rejtekhelyéről az erdőben.

- Menjünk el értük. –állt fel Wendell. Cam megrázta a fejét.

- Nem adják ki őket. De meghívtak minket konzultánsoknak.

- Akkor induljunk. –bólintott Angela, majd a váróteremben ülő NCIS ügynökökhöz fordult- Maguk is jönnek?

Tony és Sarah egyszerre rázták meg a fejüket, majd az ügynöknő szólalt meg először.

- Bemegyünk Zivához, és utána mi is visszamegyünk a központba, majd ott találkozunk.

Angela bólintott, majd követte Cam-et és Wendell-t a kijárat felé. Éppen Sweets lépett be a kórház bejáratán, amikor készültek kimenni.

- Hát ti hová mentek? Mi történt? –kérdezte a férfi érdeklődve.

- Új bizonyítékok érkeztek az NCIS központba. Segítünk a megvizsgálásukban.

- Szükség van rám is? –kérdezte Sweets.

- Nem Sweets, hidd el, rád itt most nagyobb szükség van. –mondta Angela- Azt javaslom, hogy próbáld meg rávenni Booth-t, hogy beszéljen veled.

- Miért? –nézett rá értetlenül a férfi.

- Mert magát hibáztatja azért, ami Brennan-nel történt!

- Értem már. –bólintott Sweets- Akkor menjetek csak, rám itt tényleg nagyobb szükség van.

Ezzel mindenki ment a maga útjára. Eközben Tony Sarah-val együtt Ziva kórtermének ajtaja előtt tipródott.

- Azt gondolom, hogy külön kellene bemennünk. –mondta Sarah és már nyílt is volna a kilincsért, hogy bemenjen. Tony azonban megállította. Sarah kérdően nézett fel a férfira.

- Nézd, örülök, hogy átlátod az érzéseimet. De eddig sem szegtem meg Gibbs szabályait és ezután sem fogom.

- Hát te tudod, DiNozzo. Engem biztosan nem érdekelne egyetlen szabály sem. –mondta Sarah, majd benyitott a szobába. Ziva éppen a TV csatornák között válogatott, amikor két ügynöktársa belépett.

- Látom kutya bajod Ziva. –mosolygott Sarah.

- Kemény fából faragtak. –nevetett az ügynöknő, szemével folyamatosan Tony tekintetét keresve.

- Ha nem okozol kárt senkiben, akkor holnap reggel hazaengednek. –mondta Tony, de kerülte a szemkontaktust és ez Zivát igencsak szíven ütötte. Sarah látta elszomorodni Zivát, ezért úgy döntött, itt az ideje, hogy menjenek.

- Most mennünk kell. Megérkeztek az erdőből összegyűjtött bizonyítékok.

- Menjetek csak. Én el leszek ezzel a TV-vel. –mondta Ziva egy halvány mosoly keretében. Sarah és Tony egyszerre bólintott, majd elköszöntek és elindultak kifelé. Tony még visszanézett az ajtóból Zivára, és ahogy gondolta a nő őt bámulta. Megeresztett egy félmosolyt, majd becsukta maga mögött az ajtót.