14. fejezet – Kapcsolat születőben
Edward ismét hajnalig aludt... Ekkor azonban fentebb ment a láza, így már nem tudott pihenni... Oda-vissza mocorgott és mindig aggódott, nehogy megismétlődjön az előző éjszaka... ez persze elég nehéz volt, tekintve, hogy a szőke férfi néhány centire feküdt tőle.. érezte a szuszogását is.
Jean mozdulatlanul feküdt a hátán, egyik keze a feje felett. Ő egyáltalán nem fázott…
Edward felkönyökölt és kicsit közelebb hajolt.
- Jean...? - kérdezte bizonytalanul... nem kockáztatja meg, hogy megint lebukjon.
Jean nem reagált, hosszú napja volt, hisz ő hajnalban kelt előtte… volt pár ital.. és a randi a kissráccal…
Edward most csak alig-alig érintve simított végig a férfi karján... csendben figyelve arcának minden egyes rezdülését.
A hadnagy alig láthatóan megborzongott és aprót mozdult, de nem ébredt fel… Az a kevés paplan, ami neki jutott, épp csak csípőtől takarta, pólója fel volt csúszva…
Edward engedett a csábításnak... végülis nem csinál semmi rosszat...
Ujjai utat találtak a férfi mellkasára, fentebb simítva a bőrén.
A szőke katona kicsit fészkelődött, szusszant egyet… és aludt tovább…
Ed lentebb simogatta az alhasa felé, majd hirtelen abbahagyta, lehúzta Havoc felsőjét és dobott neki egy keveset a takarójából. Az oldalára fordult és igyekezett tovább aludni.
Havoc nyögött egyet és a hasára fordulva aludt tovább békésen.
Ed még figyelte, majd megsimogatta a férfi arcát, utána kisétált, hogy igyon egy pohár vizet. Nem tudott pihenni.
Jean erre már felébredt… hogy Ed eltűnt… Felült és aggódva nézett körbe de a konyhából zajok szűrődtek ki… Megnyugodott, hogy csak inni, vagy enni ment ki…
Ed visszajött kezében egy pohár vízzel.
- Felkeltettelek? - kérdezte és letette a vizet, majd visszabújt a takaró alá.
- A hiányod inkább… - válaszolta – mármint… nem voltál itt… - magyarázta csendesebben, fülig pirulva.
- A kettő ugyanaz... de a hiányom felkeltett verzió jobban tetszik... - bújt hozzá kicsit közelebb, de még pont nem ért a férfihez.
- Mit akartál mondani…? – fordult felé Jean óvatosan.
- Este? - pirult el kínjában. Remélte, hogy felejtős lesz a téma.
- Igen… mikor kijöttél a raktárokhoz… honnan tudtad, hogy ott leszek..? – kérdezett rá egy őt nagyon érdeklő témára.. tényleg, honnan tudta, hogy tegyen arra is kitérőt?
- Hogy honnan? Nos te és az a fiatal srác nem jöttetek vissza... gondoltam hátha arra jöttök és az hosszabb út és azért nem értetek még haza. Aggódtam kicsit ezért eléd siettem...
Jean elismerően bólintott.
- Ügyes… de a másik srác se térhetett vissza… a másik fiatal… az újoncoknak nem itt van szállása. Féltél egyedül? – kérdezte egy gonosz kis mosollyal.
- Nem... csak idegesített, hogy vele vagy... - utalt a kis újoncra.
- Tessék…? – lepődött meg Jean. – Ismered vagy miért fújsz így rá? Kedves srác…
- Nem ismerem, nem is akarom... idegesít, hogy tapad Rád... - mondta, majd fentebb húzta a takarót... sok a duma. Lecsukta a szemét, hátha el tud aludni.
Jean ledöbbenve nézte a srácot… most kicsit összezavarodott… előző nap tisztán érezte, Ed simogatta őt. Maga se tudta miért, de muszáj volt tudnia…
Közelebb hajolt Edhez, kicsit lejjebb húzva a takarót hogy lássa az arcát.
- Miért zavarna az a kiskatona…? Lehet, hogy te nem fogadod el, de engem érdekelnek… a fiúk…
Edward elég zaklatott volt ahhoz, hogy ne gondolkodjon...
- Ne érdekeljen az a fiú! Egy csomó másik van - halkult el a hangja, majd zavarba jött. - Aludj inkább. - próbálta eltolni.
Jean egyáltalán nem akart aludni…
- Edward… én tiszteletben tartom az érzéseidet… - mondta ingerülten majd kicsit lehiggadva folytatta. – Ne aggódj, nem hozom fel ide…
- Ha tiszteledben tartod, akkor ne beszélj arról a fiúról... - rázta meg a fejét, hogy ne gondoljon bele, amit Jean mondott... - Mi tetszik benne?
- Te kérdeztél rá… - nézett rá továbbra is Jean az ártatlan, kék szemeivel. – Tetszik, hogy olyan kis vagány… de ha nem bírod a témát, ne firtasd… Nem hozlak kellemetlen helyzetbe. – feküdt el kényelmesen és feljebb húzta a paplant.
Edward felkönyökölt és a férfi fölé hajolt.
- Nem a téma zavar, hanem a kis vagányod... - hajolt picit közelebb.
Jean összevont szemöldökkel nézett rá, kezdte feladni, hogy megértse Edet… és különben is, Ednek mióta van ilyen finom illata? Arcuk egészen közel volt, érezte a tusfürdője illatát, látta az arany szempárban a dacot és valami mást is…
- Mit vétett ellened…? Tudtommal, nem ismeritek egymást…
- Nem akarom, hogy elvegyen Téged... - figyelte a kék szempárt összevont szemöldökkel. Gondterhelt volt egy kicsit és nagyon-nagyon féltékeny - tőlem... - tette még hozzá halkabban.
Jean szíve nagyot dobbant… Itt fekszik Eddel, és a srác azt magyarázza neki, hogy zavarja az a kissrác, akivel a fél napját töltötte.
- Használati útmutatót nem mellékelt hozzád Roy… - motyogta zavartan. – Tudod te egyáltalán, mit akarsz?
Edward hátrébb hajolt. Elbizonytalanodott.
- Nem igazán vagyok vele tisztában. Azért is idegesít az a katona... kicsit sürgetve érzem magam miatta, hogy helyre tegyem és feldolgozzam az érzéseim...
Jean utánakapott és visszahúzta tarkójára csúsztatva tenyerét.
- Engem pedig összezavarsz így… Attól, hogy valakivel foglalkozok, még hazajövök aludni… nem értem, miért zavarna ez téged…
Ed kissé zaklatottabban vette a levegőt, és a férfi arcát figyelte. Nagyon hülyének nem nézheti... az előbb ismerte be neki Jean, hogy tetszenek neki a fiúk...
- Este azt mondtam, hogy nem érdekelnek a férfiak... nem egészen igaz... vagyis a kijelentés Rád egyáltalán nem vonatkozik.
A hadnagy lassan bólintott, majd még lassabban leesett neki.
- Akkor mégsem álmodtam, hogy felfedezőútnak indultak az ujjaid…? – érdeklődött feszülten, a beszélgetésbe most jött el az a pillanat, hogy mert reménykedni…
Edward döbbenten nézett rá.
- Nem... miért bevetted a magyarázkodásom? - Jean tényleg ennyire nem vette észre...?
- Miután annyira tiltakoztál, tényleg azt hittem… - sóhajtott. – Most se értelek… ha hozzád érnék, nyílván agyoncsapnál…
- Tiltakoztam... mert rossz emlékeim vannak - motyogta halkan. - Nem tudom, lehet, hogy odacsapnék...
- Alig tudok rólad valamit… csak annyit, amennyit a közvélemény is… nem tudom, volt-e már szerelmed, mivel töltöd a napjaid… - húzta el a kezét a férfi, érintve közben Ed arcát, finoman, gyengéden.
- A közvélemény se tudhat mindent - csukta le a szemeit. - A magánéletemről nem szoktam beszélni.
- És mindig ennyire távol tartod magadtól az embereket? – kulcsolta össze két karját a férfi a feje alatt. Szíve hevesen vert, Ed érdeklődik iránta… de amit említett, hogy rossz emléke van, elbizonytalanította.
- Nem igazán érek rá másokkal foglalkozni az öcsém mellett... - pillantott a férfi felé. Ujjaival hozzáért Jean arcához és néhány pillanatig megcirógatta.
- Szomorúan hallom… - mondta a férfi és megborzongott a gyengéd érintéstől. Sóhajtott és kérdőn nézett Edre. – Fiatal vagy még… de attól még engedheted, hogy szeressen Téged is valaki…
A fiú elhúzta a kezét.
- Fiatal vagyok az egy dolog. De koraérett is. Ezt már sokan mondták. Néha nekem is szükségem van törődésre... meg, hogy mással is foglalkozzak.
- Igen, szükséged van a törődésre… amíg beteg vagy, vigyázok rád… még kóborolni indulsz nekem a sötét raktárak közt… - hagyta a témát és megfordult. Kényelmesen hasra feküdt és arra gondolt, úgy ver a szíve, hogy félő, Ed meghallja…
- Hogy? - döbbent meg. - Én nem így értettem! Nem szülőpótlékra van szükségem!
- Elhiheted, nem is apai szeretetet táplálok irántad…! – morrant Jean mielőtt Ed félreértené… Ha az ő ölébe ülne a srác, biztos nem tudna nyugton ülni… de a szöszi fiú se…
- Akkor ne viselkedj úgy! - ült fel az ágyban. Odakint már lehetett hallani a korán kelő ifjakat, akik ismét havat lapátolni indultak.
Edward azonban nem foglalkozott velük. Csak dacosan figyelte Jeant.
- Nem értelek… - fordult arccal Ed felé – ha itt hagylak egyedül, nem jó… ha próbálok veled törődni, az se jó… mit tegyek még…?
Ed felkönyökölt, majd egészen közel hajolt Jeanhez.
- Talán foglalkozhatnál velem másként is, mint egy beteggel... - suttogta néhány centire a férfi ajkaitól.
Jean is felkönyökölt, arcán egy mosoly suhant át.
- Talán igen… - biccentett kicsit közelebb húzódva, a gondolattal ő – Eddel ellentétben – már sokszor eljátszott…
Edward gyorsan kitörölt minden óvatosságra intő gondolatot a fejéből.
Megragadta a férfit, közelebb rántotta magához, apró puszit adva a szájára.
A hadnagy meglepődni se tudott, csak megtámasztotta magát gyorsan Ed mellett, ne essen rá… a puszit egy gyengéd csókkal viszonozta…
Ed mintha néhány pillanatig meg akarta volna szakítani a csókot, de végülis nem úgy tett. Gyengéden viszonozta kissé szorosabban karolva át a férfit.
Jean felbátorodva támaszkodott az egyik karjára. Szabad kezének ujjaival Ed tarkóját cirógatta, ajkaival egy pillanatra elvállt és megpuszilta az arcát.
A fiú arca kipirult és érdeklődő pillantással vizslatta a férfit aki az arcát simogatta.
- Félsz tőlem…? – kérdezte óvatosan. Ed azt mondta, van rossz emléke férfiról… nem akarta megijeszteni….
A srác megrázta a fejét.
- Dehogy... Amennyire ismerlek elég jámbor lélek vagy. Nem egy agresszív ember... Mustangtól lehet, hogy ilyen helyzetben már félnék.
Jean kuncogott a kijelentésen… Elmosolyodva megrázta a fejét.
- Roy is jámbor… nem is hinnéd, mennyire… - fordult az oldalára és húzta magához Edet. Szíve egyre hevesebben vert, a csókot szép lassan dolgozta csak fel…
Edward közelebb simult a férfihez, fejét a mellkasának döntötte.
- Nem hiszem... mégiscsak ő a Láng Alkimista.
- Az lehet… és roppant beképzelt… de vele dolgozok évek óta és nem olyan zabolátlan, mint mutatja… Gyenge pillanataiban nem is hinné az ember, hogy ezredes. De most mesélj valamit magadról… tele vagy meglepetésekkel.
- Gyenge pillanataiban? Csak nem volt vele viszonyod? - húzta fel a szemöldökét. - Amúgy meg mit meséljek?
- Nem, a kedvesével jóba vagyok, sose kezdenék ki vele… és ő egy érdekes férfi… - gondolt Royra, miket szokott művelni… mikor mondjuk négykézláb, riszálva a hátsóját szedegeti a papírjait. – olyat mesélj, ami rólad szól…
- Rólam? Például nem szeretem a tejet és a kakaót se igazán... a sajtot viszont imádom, és a süteményeket is! Illetve mindenfajta édességet...
- Nahát… Maes is említette, hogy a tejet nem iszod meg… akkor, ha jobban leszel, marad továbbra is a tea? Mesélj arról, mivel töltöd a napjaidat… volt-e valakid… bármit. Centralba nem voltál sokat…
- Olvasok, vagy tanulok! Kutatok és utazgatok. Nagyjából. Kivéve, ha kényszerszabadságon vagyok - húzta el kicsit a száját. Szívesebben olvasgatott volna a könyvtárban. - Valakim? Volt egyszer...
- És ő nem bánt veled jól? A hanglejtésedből is ítélve… - bújt hozzá közelebb, egy puszit adva a szájára.
- Nem annyira figyelt Rám... neki csak egy éjszaka volt - borzongott meg kissé. Ugyan leitatta őt a srác, de így is emlékezett mindenre...
- És 16 éves vagy…? Majd lesz szebb emléked, ami elhalványítja a rosszat…
- Most leszek tizenhat – mondta, kicsit elmerengett. – Azt hallottam, hogy az első azért meghatározó…
Jean kicsit megdöbbent, hogy csak 16 lesz… azt hitte, annyi múlt és most télen lesz 17…
- Igen, de nem lehet általánosítani… minden ember más, van, aki durvább… van, aki türelmes…
Edward kicsit elmerengett.
- Igen tudom…az a srác inkább volt akaratos és magabiztos, mint türelmes…
- Ne hagyd, hogy ez befolyásoljon… - simogatta Jean kedvesen a szép pofit. – Olyan szép szemeid vannak… nem jó látni bennük a szomorúságot…
Edward halványan elpirult.
- Annyira nem befolyásol…csak egy emlék – sóhajtott. – Szomorú csak akkor leszek, ha az a srác nem száll le végre rólad…
- Azért közeledett, mert látta, hogy egyedül vagyok… - sóhajtott Jean.
- Jó, én ezt értem... de most már nem lennél egyedül… - nézett rá nagy szemekkel.
- Ez igaz… - puszilt a homlokára.
- És… - kezdte bizonytalanul – nem lepődtél meg,hogy közeledtem? Kicsit olyan érzés mintha vártál volna rá…
Most Jeanen volt a sor, hogy elbizonytalanodjon… Voltaképp szerelmes Edbe vagy két éve…
- Meglepődtem, mert én nem mertem volna… ahogy eddig se mertem…
- Eddig sem? – számolgatott magában a fiú. – Mióta is?
- Hm…Úgy két éve… - válaszolt miután elgondolkozott ezen. – De azt sose gondoltam volna, hogy így alakul…
- Amennyit léptél az ügy irányába… a helyedben én sem hittem volna… - figyelte felvont szemöldökkel. Nem is nagyon tűnt fel neki, csak az elmúlt napokban.
- Most álltam volna eléd, hogy szeretlek…? Ha rád ijesztek, talán sose álltál volna elem szóba és azt nem akartam… Beértem azzal, hogy tudtam, jól vagy – magyarázta mosolyogva hogyan gondolt erre.
Edward figyelte a férfi arcát és belegondolt, hogy mennyire szeretheti őt Jean… Ilyesmire nem nagyon számított…
- Nem… valószínűleg messze kerültelek volna, ha elém állsz… de finoman utalgathattál volna – dőlt hátra kényelmesen az ágyban kissé közelebb húzódva a férfihoz. – De így is jó…
- 16 éves leszel… nem fogom liliomtiprónak érezni magam…! – ölelte át a derekát hogy testük összesimuljon. Gyengéden közeledett, érintései gyengédek, kedvesek voltak…
Ed csak csendesen bólintott. Lecsukta a szemeit és hamarosan újra békésen szuszogott.
A többi még nincs felvágva, de igyekszem a folytatással... szóval hamarosan... ;)