Ne szaporítsuk a szót! Jó olvasást!
14. rész – Meddig tart egy nászéjszaka?
Roy összezavarodva lépkedett a szobájuk felé. Megpróbálta rendezni a gondolatait, de nem járt sikerrel. Elvett egy fiút…
Edo mellé lépett, kezei a háta mögött.
- Ennyire baj, hogy fiú vagyok? – kérdezte és nem tudta eltüntetni a haragot a hangjából.
Roy átgondolta előbb a választ, közben a szobájához értek. Beengedte a szöszit, majd mikor belépett ő is, az ajtónak dőlt. Elnézegette a szöszit, a most kissé dacos, mérges arcot…
Dehogy tudná kidobni. Hiszen menthetetlenül beleszeretett!
- Azt hiszem, Rizusnak igaza volt… - mosolyodott el.
Edo duzzogva ült le az ágyra.
- Mire volt jó ez az egész?
A herceg ellökte magát az ajtótól és lassan az ágyhoz sétált. Leült a fiú mellé és megrázta a fejét.
- Meglepődtem. Nem tudtam, hogy fiú vagy. De szeretlek…
Ed elgondolkozva meredt maga elé.
- Most hogy mondod furának találtam, hogy kisasszonynak, meg hölgynek hívnak... de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Nincsen tapasztalatom ilyen téren... a kastélyba csak kölyöknek hívott mindenki... – máris kezdett megnyugodni, hogy Roy ismét ott volt mellette.
Roy magához húzta a fiút és átölelte. Megnyugtatóan simogatta a hátát.
- Nem zavar… Anyám és a pap is áldását adta az esküvőre, csak ez számít…
Edward szorosan átölelte Roy nyakát és arcával egészen a mellkasához bújt. Kicsit attól félt az előbb, hogy máris elveszíti a férfit így most megkönnyebbülten sóhajtott fel.
- Nagyon szeretlek... – súgta neki halkan.
A férfit melegség öntötte el a szavak hallatán.
- Én is, kisbogár! – puszilta meg a fejét. A szobában kellemes meleg volt, hisz be volt fűtve, a finom illatok betöltötték az orrát. – Folytatjuk? – kérdezte halkan.
Ed kibontakozott az ölelésből, majd szájon csókolta a férfit.
- Persze! Eddig tetszett, bár kicsit furcsa érzés volt!
- Rizáék biztos elmondták, mikre számíthatsz. Természetesen szóba nem lehet elmondani, inkább érezni kell… - vette le a köntösét, ami selymes suhogással lecsúszott, végigsimítva a testét és a földön landolt.
Feljebb mászott az ágyon, Edet is hívogatva…
Edward követte Royt és lehuppant mellé a párnák közé.
- Meséltek, de az elég furcsán hangzott... amit csináltál az viszont kellemes volt.
- Ezt örömmel hallom! – simogatta le a hálóinget, csókolva, néha-néha megnyalintva a szöszi bőrét.
Ed rásegített és kibújt a hálóingből. Elfelejtve az előbbi kis közjátékot, ismét Roy felfedezésével foglalatoskodott.
Royon már csak az alsója volt, de Edon szintén csak fehérnemű… Most nem döntötte rögtön hátra a fiút, hagyta hogy az simogassa, megismerje a testét. Ő is így tett, Edo illatos, világos bőrén ujjait húzogatta.
- Nagyon izmos vagy... – állapította meg mosolyogva. – És szép is. Biztos sokan irigyelnek.
- Sokat edzek… - bólintott. – De te sem panaszkodhatsz, nagyon csinos vagy. – piszkálta a fiú mellbimbóját. Végül ujjai lejjebb csúsztak az ágyékára.
Ed csak halkan nyikkant egyet és libabőrös lett az egész teste. Bizonytalanul érintette Roy mellkasát. Nem igazán tudta mit csináljon.
Roy figyelmesen követte Edo minden kis reakcióját.
- Érints nyugodtan... Ami neked jól esik, nekem is jó! – simogatta meg az arcát.
- Más vagy, mint én – csúsztatta le a kezét a férfi alhasa felé és körözött a köldökénél. A herceg izmosabb volt és sokkal férfiasabb, mint ő.
- Többek közt tizenegy évvel idősebb is vagyok… - mondta sóhajtva – Vagy tízzel? Mindegy is… - nyögött fel hirtelen.
Edwardnak rögtön Roy nadrágjára esett a pillantása. Kíváncsi lett és nadrágon keresztül érintette a férfit.
- Itt is felnőttesebbnek tűnsz...
Roy hosszan, élvezettel sóhajtott fel.
- Csak egy kicsit… - markolta meg a lepedőt maga mellett.
Ed tovább tapogatta a lábai között.
- Határozottan nagyobbnak és keményebbnek tűnik... nem szokott nyomni?
A férfi is érezte, hogy bizony nagyon izgalmi állapotban van már.
- Az kimaradt a felvilágosításból, hogy ez miért van? – kérdezte elhalón.
- Nem volt egy részletes beszámoló – pillantott rá és húzta el a kezét. Közelebb hajolt Royhoz és a homlokához érintette a homlokát. – Jól vagy?
- Soha jobban! – szusszant egy nagyot. - A többit is vegyük le… - kérte Edot, majd mondott azért pár apróságot, amit Rizáék biztos kifelejtettek.
Edward csendesen hallgatta és próbálta feldolgozni a hallottakat. Az arca közben erősen pirult. Roy nadrágjához nyúlt és amennyire tudta lentebb húzta a férfiről.
A férfi számított arra, hogy Rizáék kihagynak bizonyos apróságokat. Feltérdelt, hogy a fiú le tudja tolni az alsóját.
A fiúcska így is tett... szépen megszabadította Royt az alsójától és először vörösödő arccal takarta el a szemeit, csak az ujjai között pislogott ki és méregette óvatosan.
Roy félredöntött fejjel figyelte a szőkét, milyen kis szégyenlős.
- Nem harap… - jegyezte meg kuncogva.
Edward lassan előbújt a tenyere mögül és közelebb kúszott Royhoz. Eddig még nem igazán látott férfit meztelenül. Saját magához hasonlítva a herceg sokkal férfiasabb volt és miután a zavara elmúlt ez inkább érdekelni kezdte.
Tenyere lecsúszott a férfi hasán az ágyéka felé.
Roy türelmesen várt, míg Ed a testét fedezte fel. Megtámaszkodott a háta mögött és halk sóhajokkal mutatta ki, kellemes, amit a srác csinál.
A szöszi nem töltött túl sok időt a férfi tapizásával. Édesen bújt hozzá az arcával és adott egy apró csókot az ajkaira.
A viszonzás gyengéd és szerető volt. Roy lesimított Edo hátán és tenyerét az alsónemű alá csúsztatva lehúzta.
- Izgulsz? – kérdezte a füléhez hajolva, ujjai ezalatt pajkosan a lába közt matattak…
Ed csak halkan felsóhajtott és nyomban meg is rázta a fejét. Szerelmes volt annyira Royba, hogy ne érdekelje más, csak hogy a férfivel lehessen... és eleget akart tenni házastársi kötelességeinek is.
Még maga előtt is sikerült titkolnia, hogy nyugtalan az ismeretlen dolog miatt.
Roy biccentett, bár sejtette, milyen furán érezheti magát a fiú. Hátradöntötte és a combjait széjjelebb húzta, hogy közéjük térdelhessen.
A szöszi megszeppenten figyelte Royt, a pír rózsás színt kölcsönzött az arcának.
A herceg semmit se sietett el; mindkét tenyerével a másik lábait simogatta a combtövétől a térdeiig, majd a lábait feljebb húzta és a csípője alá nyúlt. Megemelte kicsit és próbált a legóvatosabban behatolni.
Edward hangosan felkiáltott a beléhasító érzéstől és nyüsszentve markolta a lepedőt. Másik kezével Roy karjába kapaszkodott és visszább fogta a hangját is.
Roy megnyalta az ajkait és várt, hogy Edo szokja a helyzetet. Lehajolt a fiúhoz, fél kézzel tartva Edet, másikkal magát és az arcára adott egy csókot.
- Az elején kicsit kellemetlen… - súgta a fülé be. Nehezen bírta visszafogni magát, de semmiképpen sem akart Ednek komolyabb fájdalmat okozni.
- Igen... érzem – nyögte a srác és finom gyengédséggel karolta át Roy vállát. Tudta, hogy Roy óvatos és vigyáz rá. Jeanék is megmondták neki és érezte is. - Most már kezd jobb lenni! – sóhajtotta a nyakába lehunyt szemmel.
A herceg kellemesen meglepődött a viselkedésén. Eddig így még nem volt fiúval, de emlékezett az elsőre még Maessel…
- Ha fáj, szóljál, és lassítok! – kérte a fiú csípőjét visszaengedve, így szabaddá vált mindkét keze. Egészen Edora hajolt, szabaddá vált kezével az oldalát simogatta, és lassan mozdult…
Ed épp csak ölelte a férfit, hogy szabad teret adjon neki a mozgásban. Fájdalmat érzett, de egyre inkább javult a helyzet és amúgy sem akarta elrontani a nászéjszakát nyafogással.
Lábait fentebb emelte és Roy csípőjére fonta. Ajkait egyre gyakrabban hagyta el elégedett vagy jóleső sóhaj.
Roy egyre hangosabb lett, egyáltalán nem fogta vissza magát… Egy-egy csókkal hintette Edo nyakát, arcát. Rég nem volt senkivel, érezte, nem bírja már sokáig. Homlokát a szöszi vállának támasztotta és lassabban, mélyebbeket lökött.
A szöszit meleg hullámokban járta át a szenvedély, majd átcsapott valami forróbbá. Roy utolsó mozdulataitól a teste megfeszült és hangosan, élvezettel nyögött fel.
A férfit bizsergető, kellemes érzés járta át, kiáltását a fiú bőrébe fojtotta. Egész testében megremegett, a gyönyört hosszan élvezte.
Edo még levegő után kapkodott és magához ölelte Royt. Apró puszikat adott az arcára és várt, hogy mindketten megnyugodjanak.
A herceg szíve még mindig szaporán vert, épp csak kicsusszant a fiúból és fejét a mellkasára téve pihegett.
A szöszi megcirógatta Roy arcát és a haját, majd hangosan ásított egyet. Elfárasztotta az egész nap és az este is...
Roy érdeklődve pillantott fel. Ő még nem tervezett alvást egy percig se…
- Még nem alszunk…
Ed megilletődve pislogott rá.
- Nem? Még nem végeztünk?
- A nászéjszaka nem hiszem, hogy ilyen rövidnek kéne legyen… - mosolygott Edora, és felült. A kellemes zsibbadtságot még érezte a testében.
A szöszi csak felkönyökölt és nem tudott elnyomni egy második ásítást.
- Nem tudom, még sosem volt nászéjszakám! – ült fel. Az arca egy pillanatra fájdalmasan megrándult.
- Hát, nászéjszakán még én sem! – fogta kézen és húzta közelebb. – De jobb, mint gondoltam… - simított a hosszú, szőke tincsekbe. Ednek hosszabb haja volt, mint mondjuk Rizának, vagy a kastélyban bármelyik lánynak…
Ed elpirult és a férfi vállának támasztotta a fejét, testével pedig a karjaiba bújt.
Roy forrón átölelte, majd eldőlt vele és játékosan a nyakát vette célba csókjaival…
A fiú már majdnem elszundított Roy mellkasán, amikor az első csók a nyakát érte. Felpattantak a szemei és fészkelődve, kapálózva, tekeregve nevetni kezdett.
A férfi ezt használta ki és a fiú fölé kerekedve csipkedte, harapdálta óvatosan, ahol érte…
Ed tovább nevetett és próbált tiltakozni, vagy arrébb lökni Roy kezét, kevés sikerrel. Ez a kis játék viszont elég volt ahhoz, hogy újra magához térjen és ne akarjon aludni.
Roy nem akarta halálra nevettetni, így csak pár forró csókot nyomott az édes arcra.
- Milyen tündéri a nevetésed! – kacagott a fiúval.
Edward megnyugodva fújta ki a levegőt és tovább kuncogott. Hirtelen mozdulattal szorosan magához ölelte Royt.
- Köszönöm – pirult el a bóktól.
A herceg szerelmesen nézett rá.
- Én köszönöm, hogy nem szöktél vissza egy nap után!
Gyönyörködött Edo arcában, a hosszú hajában és lehajolt egy csókért.
A szőke lágyan csókolta meg Roy ajkait, kezét felcsúsztatta az arcára.
Roy felsőtestével szorosan rásimult. Amint ajkaik elváltak, orrával cirógatta Edoét. A finom illatok csak fokozták éberségét…
Edo odabújt hozzá, ujjhegyével Roy arcát cirógatta.
A férfi élénk volt, aludni nem lett volna kedve, inkább Edot nyaggatta még…
Edo még egy ideig úgy volt, mint aki mindjárt elalszik, majd túlesett a holtponton... onnantól kezdve le se lehetett lőni és teljesen felélénkült. Megfogta Roy kezét, ujjacskái felcsúsztak a férfi karján és csiklandozni kezdte.
Roy hagyta érvényesülni Edwardot, de néha átvette a vezetést és hajnalig nem is fáradt le…
Lassan világosodni kezdett, mire álmosan feküdt a hátára, és húzta Edot a hasára, hogy aludjanak…
Edward azonban most sem bírt magával. Roy mellkasának támasztotta a kezeit, és félig felemelkedett, de a férfi ölelő karjai visszafogták így újfent a hercegen kötött ki.
- Vége is a nászéjszakának? – érdeklődött kissé szomorkás szemekkel.
A férfi pihegve nézett vissza rá, a szobában a legtöbb gyertya csonkig leégett, de a hajnali derengés elég fényt adott ahhoz, hogy jól lássák egymást.
Az, hogy Edward még mindig pattog rajta, nem hagyta sokáig álmosan…
- Ne legyen? – csúsztatta tenyerét a fiú arcára.
- Túl szép, hogy máris vége legyen! Olyan gyorsan reggel lett... – bújt arcával a tenyérbe, majd adott rá egy puszit.
Roy egyetértően bólogatott.
- Gyorsan eltelt, de annál tartalmasabb volt. De attól, hogy elmúlt, még lehet máskor is… Házastársak vagyunk, együtt alszunk… - vigasztalta, ujjával az ajkain játszva.
Edo megcsókolta a férfi ujját és nyelvével piszkálta kicsit a végét, majd megfogta a férfi kezét és közelebb hajolt Royhoz.
A férfi halkan felsóhajtott, Edo minden álmosságot kiűzött a szeméből. Ki akarna aludni ilyenkor?
- Mit szeretnél? – kérdezte a fölé hajoló fiútól.
- Csak egy csókot – forrasztotta ajkait a férfiéhez.
Roy mosolyogva csókolta és mindkét keze a combjára siklott…
Edward előbb hosszan szenvedélyesen, majd egyre lassabban csókolta a férfit. Elhúzódott tőle, halványan rámosolygott, aztán lecsukódtak a szemei fejét még Roy mellkasára ejtette és mély álomba zuhant. Eddig tartottak az energiatartalékai.
A herceg nagyon lassan, nagyot sóhajtott…
Épp kezdte magát beleélni, de ahogy Edward nyugodt légzését hallgatta, ő is elaludt…
Következik az utolsó fejezet!