KÉTSÉGBEESÉS
21. Fejezet /Váratlan Differenciál Diagnózis/
Ugyanezen a reggelen, délelőtt 10-kor House besétált az irodájába, lerakta a hátizsákját a kanapéra és levette a kabátját. Az első dolog, amit észrevett, hogy a halom kibontatlan levél még mindig az asztalán volt, nyilvánvalóan Cameron még nem nézte át őket.
- A tegnap történtek miatt maradt otthon? – csodálkozott House, és remélte hogy nem, mert beszélni akart vele
Átment a konferencia terembe hogy ellenőrizze Forman-t és Chase-t de, még nem jöttek be. Ahogy készült megfordulni, hogy visszamenjen az irodájába, észrevette, hogy a fehér tábla tele van orvosi tünetekkel.
- Mi a franc folyik itt? – motyogta
Aztán meghallotta hogy az ajtó becsapódott majd bezáródott. Megfordult és látta hogy a haverja, James Wilson áll vele szemben, a kezei pedig még mindig az ajtó zárján vannak.
- 'Reggelt, Jimmy! – mondta House puhatolózva – Mit tehetek érted?
Wilson nem mondott semmit, csak odament és bezárta az irodába vezető ajtót is.
- Jézusom, Jimmy, ha tudtam volna, hogy ennyire egyedül akarsz lenni, megállhattál volna a lakásomnál, mielőtt bejössz dolgozni és elintézhettük volna privátban. - kötözködött House, miközben többször felemelte a szemöldökét.
- Fogd be House! – üvöltött a barátjára
House megdöbbent. Tudta hogy jó oka van rá dühösnek lenni, de nem gondolta hogy ennyire.
- Ok, Jimmy. – mondta, helyet foglalva a konferencia asztalnál. – Mi a célod?
- Segítened kell egy Differenciál Diagnózisban – válaszolta Wilson egy vicces mosollyal
- Ez valami vicc? – kötekedett – ez az én szövegem!
A másodperc töredékére egy olyan pillantás ült ki Wilson arcára, amit House csak a gyűlölethez tudott hasonlítani.
- Nem House, biztosíthatlak hogy EZ nem vicc.
- Ok, legalább megállapítottuk hogy Jimmy még mindig dühös rám! – gondolta House
- Rendben, Jimmy, segítek. – engedett végül, miközben a botját az ujjai között forgatatta – kezdjük a differenciál diagnózisodat. Megnézhetem a mappát, amit fogsz?
- Nem. Még nem. Csak nézz a táblára. - válaszolt Wilson
- De aztán menjünk. Fel kell hívnom Cameron-t hogy, megbizonyosodjak róla, hogy jól van. – mondta türelmetlenül
Wilson szemrebbenés nélkül elkezdte felsorolni a tüneteket a tábláról:
- Tehát egy női beteget behoznak a sürgősségire nyilvánvaló túladagolással…
House végigfutotta a listát, amit Wilson felolvasott:˛
Közel 8000mg Vicodin-t vett be
Kb. fél liter whiskyvel
Nem lélegzett
Agyvérzés mielőtt bekerült a kórházba
Szívleállás és intubálás
Egyre nagyobb sokkolás a szívének – eredménytelenül
Megközelítőleg 11 percig nem vert a szíve
Épp mikor meg lenne állapítva a halál beállta, visszajön
House a szavába vágva megkérdezte:
- 11 percig volt halott?
- Igen. – válaszolt Wilson
- Szóval ezt akarod tudni? Utálom ezt mondani de, valószínűleg a betegednek jelentős agykárosodása van. – mondta közömbösen
Jimmy már fel alá járkált az idegességtől. Többről szólt a történet, mint amit elmondott és House ki akarta találni mi volt az.
- Miért dolgozol egy egyszerű túladagolásos eseten a sürgősségiről? – kérdezte
De nem kapott választ.
- Milyen az állapota?
House nem volt felkészülve arra, ami most jött.
Wilson odament a táblához, szinte belemászott House arcába majd belevágta az öklét az üvegbe, centikre barátja mellkasától, és azt ordította:
- Kómában van! Kibszott kómában!
House meghátrált. Soha nem látta még Jimmy-t így viselkedni.
- Jimmy, mi a franc bajod van? Nem tudom megmenteni a világot! Néhány nő bekerül a sürgősségire miután véget akartak vetni az életüknek és te ilyen feldúlt, vagy azért mert nem tudtad megmenteni őt? Istenem, Jimmy, hányszor mondtad már, hogy nem tudok megmenteni mindenkit? – kiabált House
Elég volt. Már nem tudta visszafogni magát.
Visszaordított House-ra:
- Szóval ennyi, ugye? Ő is csak egy túladagolt? És mi van akkor, ha életben marad, vagy esetleg meghal?
House ennél jobban már nem tudta kényelmetlenebbül érezni magát. Kezdett csodálkozni, hogy hogy elveszetett a fejét Jimmy, mikor újabb támadás következett.
Wilson még közelebb lépett House-hoz, annyira hogy hátrálnia kellett egy picit majd folytatta:
- Ő is csak egy újabb statisztika, igaz? HÁNYNOM KELL TŐLED!
House láthatóan meghátrált ettől a sértéstől.
- Istenem, mit tettem, ami ilyen dühöt keltett Jimmy-ben? – csodálkozott, a fejét törve
Ekkor a szája kinyílt és olyan dolgokat kezdett el mondani, amiket nem gondolt át.
- Igen, ő is egy hülye narkós! Még le sem tudott szokni!
Wilson úgy nézett ki, mint aki mindjárt belelöki majd az utolsó csepp életet is kioltja House-ból.
De felvillant valami az agyában; nem fogja elveszteni a fejét, helyette inkább egy hátborzongató nyugodtság telepedett rá, a szemei pedig szomorúságtól izzottak.
Viszont ha House őszinte volt, akkor ez csak még jobban feldühítette.
- Mi van akkor, ha azt mondom a te hibád volt? – kérdezte Wilson érzelemmentes hangon
Az én hibám?
House visszagondolt Moriarty-re, a férfire, aki a két sebhelyért felelős a hasán és a nyakán.
Wilson betege is egy lenne azok közül, akik nem tudtak megbirkózni a szörnyű igazsággal?
- Idefigyelj! – mondta House harcoló hanggal – Én csak meggyógyítom az embereket, aztán visszaküldöm őket a világba. Az utókezelés nem az én dolgom. Amennyiben nem vetted észre, a Diagnosztika vezetője vagyok nem a Pszichiátriáé.
A harag bosszúval vegyülve tért vissza.
- Nem gyógyítottad meg! Sosem gyógyítottad meg! Összetörted! Újra meg újra, időről időre!
- Nem. – gondolta House
Csak egy emberre gondolhatott Wilson.
- Nem, ő nem lehet – gondolta, ahogy megfordult és újra ránézett a kinyitatlan levelekre az asztalán.
Wilson hirtelen odadobta az aktát az asztalra, House elé és azt mondta:
- Itt van. Szólj ha ETTŐL meggondolod magad, te szemétláda! EZ a tegnapi túladagolt! EZ az aki nem tudott leállni!
House még mindig sokkolva volt Jimmy kitörésétől, ahogy felemelte az aktát.
Vonakodva kinyitotta.
Beteg neve: Allison Cameron.
House-nak elállt a lélegzete.
Megesküdött volna, hogy úgy érzete, a szíve nem lélegzik tovább.
Szédült és émelygett.
- Nem az ÉN Allison-om. Biztos valaki más. Nem lehet. Nem az én aranyos, szép Allison-om. – vonta kétségbe House
- Az én Allison-om? – nézett fel könyörögve a barátjára
- De, House. A te Allison-od. – erősítette meg Wilson
Látható volt az azonnali viselkedésébeni változás. Úgy nézett ki, mint aki mindjárt sokkos állapotba kerül.
- Nem… nem értem. Miért nem szólt senki mikor behozták?
- Az én döntésem volt, House. Úgy láttam elég rossz állapotban voltál már korábban is, mikor rátok nyitott. – jelentette ki Wilson
House egy pillanatra lehajtotta a fejét aztán felnézett egyenesen Wilson-ra figyelmen kívül hagyva a könnyeket, amelyek hamarosan elkezdtek legördülni az arcán.
- TE hoztad ezt a döntést. Mióta vagy ISTEN? Tudod, hogy érzek iránta, Jimmy. – mondta megsebzett hangon
- House, én…
- Fel kellett volna hívnod, az istenit! – ordította House – Istenem, akár meg is hal…
Lassan felállt az asztaltól az aktával a kezében.
- Meg kell látogatnom – megmondani neki, hogy sajnálom – elnyerni a megértését. Elmondani neki, hogy érzek iránta. – mondta inkább magának, mint Jimmy-nek.
House-nak még mindig potyogtak a könnyei, ami őszintén meglepte Wilson-t.
- House! Nem látogathatod meg! – kiáltott utána
- Mi a francért nem? – kérdezte House, miközben hirtelen megállt
- Mert ÉN vagyok az orvosa, és nem hiszem, hogy most jó hatással lennél rá… ezen kívül kómában van. – válaszolta
House amilyen gyorsan csak tudott odafutott a legközelebbi szemeteshez és a térdeire zuhant, pár pillanattal az előtt mielőtt a reggelije feljött kínzó fájdalmat okozva a gyomrában.
Összeomlott, elvesztette az irányítást, a könnyek rázkódó zokogásban törtek ki belőle.
Wilson hitetlenkedve nézte.
Ezen a ponton elkezdte sajnálni a barátját.
Tudta hogy House tényleg szerette Cameron-t. Talán túl kemény volt hozzá.
Bármi is történt tegnap ez az ember ma drágán megfizetett érte és talán nem csak ezért hanem az egész életéért.
Odament, kezét a barátja vállára tette, amitől House folytatta a zokogást. Csak egy tompa, nyomorult morgás szakított meg.
Mikor végre abbahagyta, Wilson átnyújtott neki pár papírzsepit és azt mondta:
- Nézd House, egy feltétellel megengedem, hogy meglátogasd. Ha az eredményei felemelkednek, vagy felzaklatod, akkor kijössz. Megegyeztünk?
House felállt a barátja segítségével, letörölte a könnyeit és a száját, majd válaszolt:
- Meg.
Elindultak a sürgősségi felé, csak egyszer álltak meg, a mosdónál hogy House megmosakodjon és kiöblítse a száját.
Mikor leértek Cameron szobájához, Wilson megállította House-t.
- House, tudom hogy orvos vagy, de másabb egy olyan embert látni gépekre kapcsolva, akibe szerelmes vagy. Jobb, ha felkészülsz rá. Lehet hogy Cameron nem éli túl.
Megértette, amit mondott de megpróbált nem aggódó arcot vágni. Valójában, krvára félt.
Nem tudta hogy meg tud e birkózni annak a látványával, hogy az egyetlen, akit szeret életmentő műszerekre van kapcsolva.
És tudta hogy miatta.