Alvás

Arthur már a teáját itta, mikor Francis egyáltalán pislogni kezdett. Nyöszörögve ült fel, szándékosan az arcába rázta hosszú tincseit, hogy védje szemeit a bántó fénytől, és félálomban odabotorkált a másikhoz, szorosan mögé ült, lazán átölelte (csak semmi hátsószándék), a vállára ejtette az állát, homlokát finoman a másik tarkójának döntötte, lehunyta szemeit. Álom-illatú közelség, és a férfi saját illata, amit akkor sem tudott volna eltüntetni, ha akarja.
- Így akarsz aludni? – érdeklődte az angol, mikor már percek teltek el mozdulatlansággal, a nyakát cirógató szuszogással.
- Csak maradj itt – kérte a hosszú hajú, az alvástól kissé rekedt hangon.
- Nem mintha rohannék – mormolta.
- Miért keltél fel? Gyere vissza, aludjunk.
- Mit gondoltál, majd délig fetrengek az ágyadban?
- Hétvége van – mormolta a bőrének, a rendezetlenül lógó tincseknek.
- Attól még nem áll meg a világ.
- Csak egy kicsit – csókolt a nyakába finoman, mire Arthur összerezzent. Arrébb tette a kiürült teáscsészét az ágyon, bár nem volt biztos benne, hogy tényleg biztonságban van. Annyi baj legyen, Francisé, az ő problémája, ha eltörik.
Engedelmesen simult a franciához, az magával húzta fekvő helyzetbe, és egy kicsit fordult, hogy mindketten az oldalukon fekhessenek. Gyengéden érintette ajkaival a bőrét, előbb a nyakát, aztán kicsit feljebb emelkedve, az arcát, végül ajkait kényeztette csókjával, aztán kitapogatta a paplant, magukra húzta, visszacsúsztatta tenyerét az előbbi helyére, hogy megint ölelje. Fejét mellé hajtotta, pár pillanatig még orra hegyével cirógatta az angol nyakát, aztán arcát simította a hátához, és visszaaludt. Az egész nagyjából másfél perc volt.
Arthur vett egy mély levegőt, és azon gondolkodott, hogyan hordhat a hátán a Föld egy ilyen pillanataiban határozottan aranyos (vagy inkább gyerekes?) kéjencet. Végül az egyik kezére simította a sajátját, és megfordult benne a gondolat, hogy ha Francis tényleg felébred (mondjuk mert megáll a vérkeringés a karjában, amiatt, hogy ő rajta fekszik), aligha lesz elég neki pár félálmos csók és gyengéd simítás.

2012. november 12.