Megint nem figyelt rád; megint túlságosan lekötötte a meccs a tévében. Idegesen dobogtatta a lábát, ahogy előredőlve ült a kanapédon karba tett kézzel. A szemöldökét összevonta, a száját összehúzta, néha egy Oh vagy Che szökött ki az ajkán. Te viszont inkább arra koncentráltál, mi történik a laptopodon.
„Oh, azt bezsákolhattad volna, te idióta!", kiáltotta Kiyoshi a tévének. „Láttad ezt?", kérdezte igazából senkitől. Hátradőlt a kanapén egy ideges sóhajjal, mikor a meccset megszakították reklámmal. Kiyoshi a tarkójára tette a kezét, és rád és az összpontosított arcodra nézett.
„Oi." mondta. „Lecsuknád a laptopodat egy percre?"
Felnéztél a képernyőről. „Mi az?"
„Jó barát vagyok?"
Elgondolkodtál. „Igen, gondolom."
Nem úgy tűnt, mintha ez lenne az a válasz, amit hallani akart, mert megrázta a fejét, és egy nagyot sóhajtott. „Megpróbálok jobb lenni, oké?"
Hogy jött fel a téma, hogy jó pasid-e vagy sem? Nem értetted, honnan jött ez az ötlete. Tudtad, hogy Kiyoshi szigorú volt magához, legfőképp, ha kosárlabdáról volt szó. Ez volt az első, hogy ilyet kérdezett tőled.
„Ha még ennél is jobb lennél, olyan lennél, mint egy manga-fiú. Én nem akarok manga-fiút, én csak az imádnivaló Kiyoshimat akarom." jelentetted ki, arrébb raktad a laptopot, és hozzábújtál.
„Tuti, hogy tudok-", kezdte, de félbeszakítottad egy csókkal.
„Csend, folytatják a meccset."
Kiengedett egy megkönnyebbült sóhajt, ráhajtotta a fejét a tiedre, és tovább nézte a meccset, ám ezúttal csendben maradt. Csak akkor mondott valamit, mikor a játékról kérdeztél. Mindig válaszolt, de egy kicsit frusztrált volt, amiért nem tudsz ilyen egyszerű dolgokat.
„Nem értem, miért kapott hibát?"
„Ugye csak viccelsz?"
„Öö, igen?"
Következik: Otsubo Taisuke