– Az éjjeli táncpróba I.
(Katie megvillantja latinos tánctudását, elviselhetetlen vágyat keltve Aidou-ban; Kanaménak pedig sikerül kétszeresen is meglepnie az éjjeliseket a próbán.)
Aidou elvigyorodott az előző csodálkozó kijelentésemen és oldalán a terembe vezetett, de közben le sem vette rólam a szemét.
- Tudod, te is elég jól kicsípted magad… - jegyezte meg gyorsan, de én nem hagytam annyiban.
- Vagyis…?
- Vagyis csábítóan nézel ki, kedvesem – nyomott egy puszit a homlokomra.
- Tényleg úgy gondolod? – kérettem magam mosolyogva.
- Nem csak gondolom – jelentette ki sokat sejtetően és magához húzva megcsókolt, mire még szélesebb lett a mosolyom.
- Te is nagyon csábító vagy – mondtam végül kényszerítve magam, hogy szálljak le a földre. – De most, keressük meg a többieket! – javasoltam, és végre körbenéztem a feldíszített aulában.
A falakon aranyfüggönyök leeresztve, ott is, ahol nem volt ablak, közöttük aranykeretes, romantikus és reneszánsz festmények, szintén aranyszínű barokk díszek mindenfelé, még a berendezési tárgyak is: néhány asztal és székek az aula szélére kitolva, arany és bíbor díszben tündököltek, a márványcsempén vörös szőnyeg…mint egy romantikus regényben. Körös-körül gyönyörű ruhába öltözött emberek…
Ismerős arcok után kutattam és hamar észrevettem Ichijou-t, aki jobb oldalt beszélgetett egy számomra ismeretlen éjjelis sráccal. Nem messze tőle Ruka és Kain beszélgettek, azaz vitatkoztak, ami abból állt, hogy Kain nagy beleéléssel, hevesen magyarázott valamit, Ruka pedig közömbösen figyelte, néha makacsul elfordítva a fejét. Rimát, Shikit és Kanamét nem láttam a közelben.
- Nézd, ott vannak! – kiáltotta Aidou, aki velem egyszerre fedezte fel barátainkat. – Menjünk! - megragadta a kezem, amivel eddig bal karjába karoltam és Ichijou-ék irányába húzott.
Ichijou hamar észrevett minket.
- Hanabusa, Katie! Csodálatos estét kívánok, barátaim! – lelkendezett kicsit meglepetten. - …de Katie, mond csak, mi szél hozott erre? – Segélykérően szerelmemre néztem.
- Katie lesz a kísérőm a bálon! – jelentette ki Aidou leplezetlen büszkeséggel, amin zöldszemű barátom csak elmosolyodott.
- De ezek szerint a nyitótáncban is ő lesz a párod - jelentette ki Ichijou arra célozva, hogy Aidou elhozott a próbára.
- Persze, hogy… - kezdte volna baráton, de úgy döntöttem, kicsit viccelődök vele.
- Micsoda?! De hisz én csak nézni jöttem! – jelentettem ki erőltetett komolysággal.
- Tessék?! – értetlenkedett.
- Azt nem említetted, hogy táncolnom kell a nyitótáncban…
- Na, de…! Most csak viccelsz velem, ugye? – Szegény nagyon kétségbeesett. Később Ichijou megemlítette, hogy hírhedt Casanova ellenére, Aidou eddig sosem választott párt magának, így kivételesnek érezhetem magam, hogy kitüntetet a figyelmével.
- Aidou… - kezdtem
- Katie! Nem teheted ezt velem…!
- Kedvesem…csak azt akartam mondani, hogy szívesen táncolok veled.
- Tényleg? – vonta fel a szemöldökét.
- Tényleg, még ha ezt tegnap nem is említetted…
- De azt hittem nyilvánvaló, hogy azért hívlak a próbára, mert… - de egy csókkal elhallgattattam.
- Csak vicceltem az előbb…
- Rossz vicc volt – jelentette ki hidegen. Kain-tól tudtam meg, hogy nagyon nehéz volt rávenni magát, hogy felkérjen a párjának és, bár én csak tréfáltam, ő úgy érezhette, visszautasítom. Azt valójában soha nem lennék képes megtenni.
Ekkorra Rukáék is észrevettek bennünket és felénk fordultak. Aidou és a vöröshajú srác rögtön össze is kacsintottak, amolyan fiúsan. Ez kábé azt jelentette, hogy felmérték és megdicsérték egymás csaját. Aztán Kain felém is elvigyorodott, ám Rukának láthatóan nem tetszett a helyzet. Még mindig nem értettem, miért nem bír engem. Kain felénk indult, a fakó hajú, lila ruhát viselő lány kelletlenül utána.
- Sziasztok! - köszöntem.
- Katie! Látom Aidou elhurcolt magával – veregette meg Kain Aidou hátát. – Remekül nézel ki! Jó fogás, haver!
- Kösz – vigyorodott el Aidou.
- Szerintem egyáltalán nem – szólt közbe Ruka.
- Ruka, kérlek, légy kedvesebb… - próbálkozott Ichijou, de hiába.
- Minek?! Ez a …
- Ruka, kérlek…! – védet most szerelmem. Erre a lány szó nélkül otthagyott minket.
- Áhh, mindig ezt csinálja – sóhajtotta Kain. – Jobb, ha utána megyek – jelentette ki unottan.
- Sok szerencsét, haver! – kiáltotta utána Aidou.
- Ja és Katie, tényleg dögös vagy! – vetette oda a vörös hajú félvállról.
- Hé, a csajomról beszélsz! – lengette meg az öklét a levegőben Aidou, de Kain csak nevetett egy jót és továbbállt.
- Na de, Akatsuki, miféle beszéd ez! – szólt utána Ichijou is a kifejezésmódot kritizálva.
- Szerinted, talán nem? – kérdeztem rá. Ichijou erre végigézett rajtam.
- Gyönyörű vagy drágám – fejezte ki magát ő szerinte sokkal választékosabban és rangjához méltóan. – Elragadó.
- Köszönöm… - Aidou kezdett kissé feszültté válni.
- Ha most mindenki leszállna a barátnőmről végre…!
- De ugye megbeszélted Kaname urunkkal és a tánctanárral? – váltott témát Ichijou, Aidou-hoz intézve a kérdést, aki hirtelen valami nagyon érdekes dolgot vélt felfedezni a padlón.
- Hát…ööö… - Ichijou a fejét csóválta.
- Kaname meglehetősen dühös lesz…
- Tudom én is! – kiabálta Aidou. - …de egyszerűen nem volt alkalmam… - kezdte a magyarázkodást.
- Ezt inkább neki mond! – mutatott Ichijou a terembe belépő tisztavérű felé mutatva. Akaratlanul is görcsbe szorult a gyomrom rokonom láttán. Hiába tisztázódtak a dolgok köztünk, valamennyire még mindig tartottam tőle.
Kaname azonnal felfedezett és felénk vette az irányt. Aidou megrándult, de én nyugtatóan megszorítottam a kezét.
- Semmi baj, majd én beszélek vele – ajánlottam föl izgalmam ellenére. – Te már úgy is elég felelősséget vállaltál azzal, hogy idehoztál. – Szerelmem hálásan sóhajtott.
- Remélem, nem akad ki nagyon – suttogta, mert Kaname már csak pár méterre volt tőlünk. Ichijou megkönnyítette mindkettőnk dolgát és előreköszönt.
- Üdvözöllek, Kaname uram – hajolt meg. – Hogy telik az estéd? – próbálta elterelni rólunk a figyelmet, de nem sikerült. Kaname azonnal méregetni kezdett minket.
- Jó-jó estét Kaname…uram! – Hebegete gyorsan Aidou és megpróbált olyan mélyen meghajolni, hogy már ne kelljen rokonom szemébe néznie. Kaname viszonzásul csak bólintott egyet feléjük.
- Helló! – köszöntem és is nagy lazán, amiért a fiúk furcsán néztek rám.
- Úgy látom, végre sikerült magadnak táncpartnert választanod, Aidou – jegyezte meg Kaname. – Csak azt sajnálom, hogy pont Catherine-t választottad…
- Na de…!? – értetlenkedett Aidou.
- Uram, talán van valami kifogásod ellenük? – kérdezte Ichijou, aki szintén meglepődött a kijelentésen.
- Catherin-nek van fontosabb dolga is, mint férfiakra pazarolnia az idejét! – Aidou szegény teljesen megsemmisült az utóbbi után. Ezt már nem hagyhattam annyiban.
- Kaname! Mégis hogy képzeled ezt? Aidou nem időpazarlás…szeretem őt! – háborogtam, talán túl hangosan, mert sokan felénk fordultak és persze nem tudták mire vélni a hangnemet, amivel az „urukhoz beszéltem". Mi lenne, ha tudnák, hogy én is tisztavérű vagyok, csak úgy mint ő?
Még szerelmem is csodálkozva nézte tiszteletlenségem, de éreztem, hogy legbelül hálás, amiért kiálltam érte.
- Azt hittem, erről már elmondtam a véleményem – jelentette ki hidegen. – Nem tetszik, hogy jársz vele…és a hangnem sem, amivel hozzám szólsz. – Szóltam volna egy cifrát, de jobbnak láttam más taktikát választani.
- Elnézést! Ugye azért nem gond, ha itt maradok estére? – Mintha meglepte volna, hogy most nem feleseltem vissza, pedig nekem nem kellene annyira tisztelettudónak viselkednem vele, mint a nemeseknek.
- Ezt már nem én döntöm el – felelte kis idő elteltével. Ichijou és Aidou nagyot néztek. – A nappalis diákok már nem az én hatáskörömbe tartoznak – jelentette ki, de én tudtam, hogy ez igent jelent a részéről. Hiszen nyugodtan elküldhetett volna, ha úgy tartotta volna kedve.
- Akkor kitől kell az engedély? – szólt az éppen távozni készülő unokabátyám felé Ichijou. A válasz mindenkit meglepett.
- Kiryu-tól! – vetette oda tömören és elsétált, hogy a terem egy távoli sarkában elhelyezett emelvényen foglaljon helyet. A fiúknak még idejük sem volt egy megdöbbent „MICSODÁ" t– kiáltaniuk, mert nagy hévvel kivágódott a terem ajtaja és megfeledkeztek Kiryu-ról...
Shiki és Rima rontottak be a terembe egy magnóval a kezükben és láthatóan kitörő boldogsággal. Abban a pillanatban, amint észrevettek minket, felénk rohantak.
- Hé, srácok! – integetett Shiki. – Hoztuk a ritmust! Katie! Hát Aidou-nak sikerült végre rávennie magát, hogy elhívjon egy lányt? – vigyorgott ránk.
- Nagyon úgy tűnik – mosolyogtam vissza.
- Katie! – ölelt át Rima puszit adva. – Annyira örülök, hogy itt vagy! Egyszerűen mesésen nézel ki! Ki csinálta a hajad? És a ruhád is gyönyörű – a kérdéseitől alig jutottam szóhoz. Jó, hogy van legalább egy éjjelis lány, aki nem utál.
- Te is csodásan festesz! Egyébként a szobatársam, Bridgit csinálta.
- Az a lány, aki velünk jön a klubba szombaton – Emlékezett Shiki.
Én: - Igen.
Rima: - Máris kedvelem! – mosolygott.
Ichijou: - Mit hoztatok?
Shiki: - Egy kis latin mixet…
Rima: - Meg a legújabbakat…
Shiki: - És néhány modernebb számot, amire lehet tangózni vagy keringőzni, vagy ilyesmi…
Rima: - Ezek a régi zenék már annyira unalmasak – jegyezte meg az aulában szóló lassú hegedűműre utalva. Olyan aranyosak voltak, ahogy egymás szavába vágva magyaráztak.
Aidou: - Nagyszerű! – lelkendezett.
Ichijou: - Jól hangzik. Reméljük a tanár is így látja majd.
Én : - Ő mikor jön?
Ichijou: - Általában késni szokott.
Shiki: - Az a későn kelős fajta… - Tehát vámpír – következtettem magamban, de ez várható volt.
Aidou: - Táncoljunk! – váltott témát hirtelen.
Rima, fáradtan: - Egész este azt fogunk, ne félj…
Aidou: Nem, nem úgy…most! Gyere Katie, táncoljunk! – húzott volna a terem közepe felé, mire kicsit meglepődtem.
Én: - Mi?!
Aidou: - Gyere már!
Shiki: - Hé, ez jó ötlet! – kiáltott fel. – Egy kis bemelegítés. Rima, benne vagy? – A répavörös hajú lány elmosolyodott.
Rima: - Miért is ne? Berakok valamit…
Ichijou: Kaname-nak nem fog tetszeni… - furán néztek rá - …de ti tudjátok – törődött bele és leült egy székre élvezni az ingyen-műsort.
Aidou: - Na jössz akkor? – kérdezte reménykedve, mire Rima noszogatására beleegyeztem.
Én: - Na jó… de egy tánc, rendben? – Szerelmem elmosolyodott.
Aidou: - Először csak egy – és máris a parkett közepén találtam magam azon kapva, hogy zenéért könyörgök Rimának.
Én: - Rakj be valami pörgős latint!
Rima: - Máris… - nyomott be egy lemezt és az aulát betöltötte egy ismert, tüzes, latin szám ritmusa:
„Como puede ser verdad1
How could it be true?
Last night I dreamt of san pedro
Just like I'd never gone, I knew the song
A young girl with eyes like the desert…"
2
- Jó választás! – jegyezte meg Aidou.
- Köszönöm… - köszöntem volna meg, de enyhén meghajolt előre nyújtotta a jobb kezét.
- Szabad egy táncra, hölgyem? – Teljesen elolvadtam, és persze azonnal igent mondtam és a kezébe helyeztem a sajátom. Még utoljára Ichijoura pillantottam, aztán láttam, ahogy Shiki is elrángatja Rimát a magnótól és ők is táncolni kezdenek, de utána megszűnt a világ körülöttem.
„…It all seems like yesterday, not far away…"
Ösztönösen elkezdtem mozgatni a csípőm a latin dal ritmusára és élveztem, ahogy a testem elkezd együtt mozogni a zenével. Elmosolyodtam, ahogy láttam, hogy Aidou is ezt teszi.
„…Tropical the island breeze
All of nature wild and free…"
Kellemes bizsergés töltött el és végre sikerült teljesen elengednem magam. Újra elememben éreztem magam, ahogy mindig is, ha táncolhattam. Végtelenül hálás voltam Aidounak, amiért rávett erre. Már rég nem éreztem ilyet, ilyen tüzet…
„…This is where I long to be
La isla bonita3…"
…és szenvedélyt. Elmondhatatlanul vágytam rá, és szerelmem, mintha csak átérezte volna minden gondolatom, a csípőmre tette a kezét, közelebb húzott és sokkal szenvedélyesebben kezdtünk táncolni.
„…And when the samba played
The sun would set so high
Ring through my ears and sting my eyes…"
A szemében lévő csillogásból láttam, hogy ő is legalább annyira élvezi, mint én. Többször is be- és kiforgatott, majd egy pillanatra szorosan magához húzott. Én ilyenkor válaszoltam a játékra. Mosolyogva ellöktem magamtól, majd táncolva hátráltam, várva, hogy kövessen.
„…our spanish lullaby.
The beautiful island.
I fell in love with san pedro
Warm wind carried on the sea, he called to me…"
Mikor utolért magamhoz rántottam és szexisen hozzádörgölőztem, miközben a csípőmet rázva behajlítottam a térdem, majd hagytam, hogy megfogja a kezem és felrántson. Lejártunk pár helycserés lépést, majd a végén, bedöntött…az ajkaink már majdnem összeértek, miközben a föld fölött tartott…
„…Te dijo te amo4
I prayed that the days would last
They went so fast…"
…amikor úgy döntött, ős is játszadozik velem egy kicsit. Kegyetlenül, hagyva hogy a csókja után sóvárogjak felrántott és folytattuk a szenvedélyes táncot, egyre több beleéléssel. A harc most már „vérre" ment: kinek sikerül elcsábítania a másikat?
„…He told you, I love you.
Tropical the island breeze
All of nature wild and free…"
A zene elragadott. Úgy mozogtam, mint még soha, minden nőiességem bevetve. Néhány izgalmas, illetve nagy hajlékonyságot igénylő, jazz-es mozdulattal pedig sikerült meglepnem kedvesemet. Talán még sosem voltam ennyire erotikus, de persze ő nagyon élvezte és válaszolt a kihívásra.
„…This is where I long to be
La isla bonita
And when the samba played
The sun would set so high…"
Eltávolodott és olyan lépésekkel próbált meg elcsábítani, amit talán még a legjobb versenyzők is megirigyeltek volna.
„…Ring through my ears and sting my eyes
Your spanish lullaby…"
Hát, mit mondjak? Sikerült neki. Majd meghaltam egy csókjáért, de persze kitartottam. Sejtelmes mosollyal az arcomon, határozottan elindultam felé, miközben ide-oda tekergettem a csípőm. Bordó ruhán végig lebegve követte mozdulataimat, még többet sejtetve szerelmem számára annyira vonzó alakomból.
„…I want to be where the sun warms the sky
When it's time for siesta you can watch them go by…"
Láttam rajta, hogy nyerésre állok, de azért még bebiztosítottam a győzelmem. A vállára helyeztem a bal kezem és balról jobbra körbetáncoltam,miközben a testemet néha hozzáérintetten az övéhez. Éreztem, ahogy vágyakozva felsóhajt.
„…Beautiful faces, no cares in this world
Where a girl loves a boy, and a boy loves a girl…"
És jött a kegyelemdöfés. Elé libbentem, megpördültem és szexin oldalra kiemelve a kezem fejeztem be a mozdulatot, majd alulról visszaengedtem és lentről fölfelé végigsimítottam vele az oldalamon, kiemeltem magam fölé és kicsit hátra vetve a fejem kéjesen elmosolyodtam.
„…Last night I dreamt of san pedro
It all seems like yesterday, not far away…"
Ezt már nem bírta ki. Megragadott és magához rántott. Lejtettünk pár gyors lépést, majd nagy lendülettel beforgatott és a karjaiba zárt, úgy, hogy a hátam a mellkasához simult. Most rajtam volt a sor, hogy felsóhajtsak.
„…Tropical the island breeze
All of nature wild and free
This is where I long to be
La isla bonita…"
Aidou nem várt illetve váratott tovább. Mikor oldalra fordítottam a fejem abban a pillanatban megcsókolt. Talán eddig ez volt a legszenvedélyesebb csókunk. Olyan hevesen támadtuk egymás ajkait, hogy ahhoz már nem volt elég hely ebben a helyzetben.
„…And when the samba played
The sun would set so high
Ring through my ears and sting my eyes
Your spanish lullaby…"
Elengedett, majd újra megpörgetett, amivel persze eddig sosem sikerült elérnie, hogy elveszítsem az egyensúlyom, és bedöntött. Félig a levegőben lógva folytattam vele a csókolózást. Pezsdítő érzés volt. Aztán, amikor végre sikerült elengednünk egymást, lejtettünk még pár lépést, de ezeket már néhány izgalmas emeléssel is kiegészítettük.
„…Tropical the island breeze
All of nature wild and free…"
Nagyon bejött neki, hogy most végre ő irányít és meglepődtem, hogy mennyire ért hozzá. Felkapott és megforgatott a levegőben. Olyan gyorsan, hogy alig tudtam egyenesen tartani magam. Majd újra jött a forgásos helycsere a földön…
„…This is where I long to be
La isla bonita…"
Most rajtam volt a sor, hogy meglepjem. Csináltam egy cigánykereket és hátulról a nyakába pattantam. Megfogta a csípőm és letett maga elé, majd néhány alaplépés és újabb emelés.
„…And when the samba played
The sun would set so high…"
Mikor újra a földön voltam, felraktam a jobb lábam az oldalára, majd hátra hajoltam, miközben megtartott és utána ellöktem magamtól, majd ő visszarántott és átfordultam a levegőben a karján.
„…Ring through my ears and sting my eyes
Your spanish lullaby…"
Újra hátraléptünk egymástól, miközben a kezeink immár keresztezve tartották egymást és nem hagyták, hogy túlságosan eltávolodjunk. Tettünk pár haladó lépést a terem közepe felé a nagyobb hely miatt, majd táncolva megkerültük egymást.
„…La la la la la la la
Te dijo te amo…"
A végén Aidou elkapta a kezem, amit lazán felé nyújtottam, majd mindkét oldalra kipörgetett és végül bedöntött balról. Alig tíz centire lehettem a földtől, de bíztam benne, mialatt kitartotta a mozdulatot. Látszott rajta, hogy nagyon élvezi a helyzetet, ahogy persze én is.
„…La la la la la la la
El dijo que te ama5…"
De persze újra szerette volna elérni, hogy már-már sóvárogjak utána, így vörös ajkai nem érintették meg az enyémeket, ehelyett, újra a saját lábamon állva találtam magam. Ezt nem hagyhattam annyiban.
„…He told you, I love you…"
Táncoltunk egy utolsó mozdulatsort. Megragadtam a zakóját és magam felé húztam, majd felrakva forró, fekete magas sarkúba bújtatott lábam a csípőjére az ajkaihoz közelítettem az enyéimet, láttam, hogy vágyik rám, de az utolsó pillanatban ellökött magától.
„…He said he loves you…"
Aztán ő ragadta meg az én kezem, határozottan visszahúzott magához és most csupán félig bedöntve jobbra, szorosan ölelve az ajkaink végre elérték egymást. Csak akkor vettem észre, hogy a dal a vége felé jár, amikor ajkaink játéka alatt a zene ritmusa is elhalkult. Csalódottan váltunk el egymástól.
- Hihetetlenül táncolsz, huh, - fújta ki a levegőt Aidou - nem is hittem volna… csodálatos vagy! – lelkendezett.
- Tényleg? – szerénykedtem, mire gyors puszit nyomott a számra.
- Igen.
- Köszönöm! De te sem vagy semmi. Hol tanultad? – de már nem tudott válaszolni, mert amikor végre visszatérve a földre körbenéztünk, nem kis meglepetés fogadott.
Az egész éjjeli tagozat, mármint az összes jelenlévő idézőjelesen tátott szájjal minket nézett. Ichijou-nak elakadt a szava és úgy tűnt, menet közben még Rima és Shiki is abbahagyta a táncot, hogy minket nézzenek. Mikor megálltunk, a vámpírok összesúgtak és mi kezdtük kellemetlenül érezni magunkat. Nagyon belefeledkezhettünk a táncba, ha mindezt nem vettük észre.
Aztán hirtelen mindenki hevesen éljenezni kezdett és mi elpirulva tűrtük, hogy zengő tapsvihar rázza meg a termet. Aidou ösztönzésére meghajoltunk és csináltunk még egy pörgést, mire még nagyobb tapsvihar lett a válasz. Aztán amilyen gyorsan elkezdődött, olyan gyorsan meg is szűnt a hangzavar és a tömegből egy magas sarkú kopogása hallatszott, majd egy középmagas, vállig érő, göndör, világosbarna hajú, hajpántot viselő, kék szemű, kicsit kerekded, de nagyon formás, középkorú nő lépett elő.
- A tánctanár – súgta szerelmem alig hallhatóan, de nem tűnt idegesnek, így en se voltam az.
- Bravó! Nagyszerű! – tapsolt lelkesen. – Soha, még ilyen szenvedélyes táncot még nem láttam ebben az akadémiában – lelkendezett. – Aidou úrfit már ismerem…de ki ez a csodálatos ifjú hölgy…? – kérdezte magától elgondolkodva, majd közelebb lépett felém. – Hogy hívnak, kincsem?
- Katie, vagyok, asszonyom, Katie Cross.
- Óó…szóval az igazgató lánya… - mondta mindentudóan. – Én Cassandra vagyok, de szólíts Cassie-nek. És csak semmi asszonyomozás, rendben? – Bólintottam. - Az apukád jól elrejtett, hallod-e? – viccelődött.
- Tulajdonképpen ő nem az ig… - de a szavamba vágott.
- De sebaj! Kerítünk neked helyt a sorainkban. Talán Kaname sem bánja majd, ha egy nappalis diák is csatlakozik hozzánk. Egy ilyen tehetséget kár lenne veszni hagyni! – Erre újból elpirultam.
- Kö-köszönöm.
- Igazán nincs mit drágám, hiszen még csak nem is én dolgoztam rajtad… De azért legközelebb várjatok meg engem is a bemelegítéssel! Én felelek érte, ha valami baj történik.
- Feltétlenül! – szólalt meg Aidou. – De ugye lehet Katie az én párom? Lééégyszi, Cassie!
- Miért is ne? Nem lenne szívem szétszedni egy ilyen szenvedélyes párost. De most munkára! – csapta össze a tenyerét. – Két éjszakánk van összerakni két teljes koreográfiát és már megint elkéstem… - nevetés és izgatott moraj futott végig a termen. – Álljatok párba, lehetőleg magasság szerint! Akik egyedül maradnak, azok jöjjenek ide és majd én beosztom őket! – adta ki az utasításokat.
Aidou és én Ichijou-hoz rohantunk, aki csodálkozva gratulált nekünk.
- Egyszerűen fenomenális! Ugye majd nekem is szentelsz egy táncot a bálom, kedvesem? – kérdezte Ichijou.
- Persze. Tízet is – öleltem meg örömömben.
- Ez hihetetlen volt! – lépett oda Shiki is elképedve. – Egyszer nekünk is ki kéne próbálni azt az emelést… - jegyezte meg Rima felé fordulva.
- Azt már nem, még elejtenél, te bolond! – ellenkezett barátnője. – De te fantasztikus voltál – fordult felém. Hol tanultad ezt?
- Az, hosszú történet… de megtaníthatom, ha szeretnétek…
- Mi az, hogy –válaszolták kórusban, mire meglepetten egymásra néztek.
- Engedély letudva! – jelentette ki Aidou vidáman, de újból kivágódott az aula ajtaja és egy ezüsthajú fiú lépett be rajta sötét egyenruhájában, nagy kontrasztot alkotva a terem aranyló színével és az éjjelisekkel, akik fehér egyenruhát, illetve csillogó ruhákat viseltek. Zero azonnal kiszúrt minket és baljósan felém vette az irányt.
- …vagy talán mégsem – jelentette ki Ihijou.
- Mit keres ez itt? – kérdezte Shiki, kitalálva Aidou gondolatát.
- Áh, Zero, végre! – kiáltotta Cassie mindannyiunk nagy meglepetésére, megállítva az ezüsthajút. – Már vártalak. Végre elkezdhetjük a próbát!
- Miről beszél ez?! – kérdezte Aidou csodálkozva.
- Én kértem meg, hogy felügyelje a próbát helyettem, és Cassie-t, hogy ne kezdje el nélküle. Nekem ugyanis személyes okokból kifolyólag egy időre el kell hagynom az akadémiát – jelentette ki Kaname a közelből. Nagyon meglepődtünk, mert nem is vettük észre, hogy mellettünk áll.
Ichijou: - Hogy érted ezt, Kaname uram? Miért nem említetted?
Kaname: - Mert még nem jött el az ideje.
Aidou: - De mégis hova készülsz, uram?
Én: - És mikor jössz vissza? – kérdeztem, és hirtelen csalódottságot éreztem, amiért velem sem osztotta meg szándékát. De mit is vártam? Tiszteletlen voltam vele és alig három napja találkoztunk hosszú idő óta.
Kaname: - Előreláthatóan a bálra visszaérek…
Néhány éjjelis lány: - De akkor nem is táncolsz a nyitótáncban? – a férfi figyelmenkívül hagyta a kérdést.
Kaname: - …és akkor majd mindent megbeszélünk – fordult hozzám bizalmas hangvétellel, különös hangsúly fektetve a „minden"-re, hogy tudjam, a kettőnk dolgát és a Tanáccsal kapcsolatosakat érti ez alatt - …ígérem – tette hozzá kedvesen. Bűntudatot éreztem, amiért még figyelembe sem vettem az ő véleményét a kapcsolatomról.
Válaszolni akartam, de a többiek felé fordulva folytatta: - Barátaim! Mivel az órák nem maradhatnak felügyelet nélkül, tegnap beszéltem az igazgatóval és ő Kiryu Zero-t nevezte ki helyettesemnek…
- Miért pont őt? – hallatszódott a tömegből, de én tudtam, hogy azért, mert nem emberre akarta bízni a vámpírokat.
Kaname: - …kérlek titeket, bánjatok vele olyan tisztelettel, mintha csak én lennék. Mert mától fogva a visszatértemig neki feleltek mindenért. – Zavart moraj futott végig a termen. – Viselkedjetek, vagy velem gyűlik meg a bajotok! A másik helyettes Ichijou Takuma – nézett jelentőségteljesen barátomra, aki bólintott. – Ő a Holdszállóért felelős. Minden jót – köszönt el kurtán és elhagyta a termet.
Úgy éreztem, utána kell rohannom.
Aidou: - Hova mész? – ordította meglepetten. Közben Zero, aki némán hallgatta a tisztavérű beszédét odaért hozzánk. Mikor elindultam volna erősen megragadta a karom és visszarántott.
Zero: - Ha jól emlékszem, most már, nekem kell felelned? – húzta a rá jellemző felsőbbrendű mosolyra a száját.
Én: - Engedj! Utol kell érnem…!
Zero: - Szóval felelj, húgi! Mit keresel itt?!
Aidou: - Velem táncol! - védett.
Zero: - Na és van rá engedélyed?
Én: - Az igazgató és Cassie is megengedte. – Az ezüsthajú, mintha elgondolkodott volna, majd újra elvigyorodott.
Zero: - Szükséged van az én engedélyemre is…
Én: - Kérlek…
Ichijou: - Kiryu, nem lesz gond…
Aidou: - Ne légy már, ünneprontó, Kiryu…
Én: - Légysziii…
Zero: - Na jó, csak ne nyafogjatok már! – jelentette ki és a falnak dőlve keresztbe rakta a lábát. – De rajtatok tartom a szemem! – Több se kellett nekem.
Én : - Köszönöm. – Eszembe jutott valami, ami működhet. - Mindjárt jövök, kirohanok a mosdóba! – hazudtam.
Rima: - A folyosó végén balra!
Aidou: - Siess! Várlak!
Zero, gúnyosan: - Csak bele ne fulladj! – Aidou valószínűleg csúnyán nézett rá, de én már futottam is, vissza se nézve. Csupán Zöld szemű barátom megjegyzése jutott el hozzám.
Ichijou: - Na de, Kiryu…!
Ész vesztve rohantam a jeges szellőben. Szidtam is magam, amiért nagyszerű tervemben arra nem gondoltam, hogy magas sarkúban és kabát nélkül kell keresztülvágnom havas udvaron. De éreztem, hogy Kaname már elindult és a főkapu felé tart. Félúton értem utol.
- Kaname…KANAME! – rohantam felé lihegve. Mikor megfordult megálltam egy pillanatra, hogy kifújjam magam, és mire felnéztem, már mellettem állt. Meglepődtem, mint mindig.
- Hogy tudtál ilyen… - kérdeztem, de ő közbeszólt.
- Catherine! Talán valami gond van? – kérdezte meglepetten. – Még megfázol, ha egy szál ruhában rohangálsz a hóban – aggódott. - Menny vissza azonnal!
- Ahzonnal, cshak…cshak – lihegtem – kéhérdeznem kell valamit.
- Már bent említettem. Mindent elmondok a maga idejében! Ezért kár volt utánam jönnöd…
- Nem, ezt értem…
- Akkor hát? – nézett mélyen a szemembe.
- Csak azt szeretném megkérdezni, hogy megbocsátasz-e? Belátom, tiszteletlen voltan veled az elmúlt napokban…te nem ezt érdemled… - hajtottam le a fejem.
- Hát, ami azt illeti, volt némi kifogásolnivaló a viselkedésedben – jegyezte meg – de megértem, hogy az érzelmeid elvakítottak…
- De nem… - ellenkeztem, aztán visszafogtam magam.
- …hidd el, tudom,milyen a fiatal szerelem… vad és szenvedélyes… de néha érdemes feltenni a kérdést magadnak: hogy az érzelmeid vajon utat mutatnak-e a boldogsághoz, vagy teljes mértékben irányítanak téged? Mert az utóbbi, legtöbbször a boldogság helyett a mélybe vezet….én pedig azt szeretném, ha boldog lennél. – Meghatódva néztem.
- De akkor miért a származásommal jöttél a múltkor?!
- Az nagyobbrészt próba volt…
- Tessék?
- Kíváncsi voltam, mennyire veszted el a fejed, ha eltiltalak a fiútól…
- Na de…!
- …tudni akartam, meg tudod-e őrizni a hidegvéred, ha ellenzem a kapcsolatot…
- Én pedig elbuktam…tiszteletlen voltam és forrófejű… - mondtam kedvetlenül.
- Nem egészen…
- Tessék?
- Épp most bizonyítottad be, hogy talán mégis tudod uralni az érzelmeidet…másképp nem éreznél bűntudatot.
- Akkor megbocsátasz?
- Sosem haragudtam. De azért vigyázz magadra. Most sikerült észhez térned, de az érzelmeid könnyen felülkerekedhetnek rajtad, ha nem vagy elég óvatos…és ha nem te irányítasz, az mások könnyen kihasználhatják…
- A Tanács… - következtettem.
- Bárki, aki ellened van.
- Most már értem…köszönöm, hogy vigyázol rám…
- Ez természetes.
- …nem is gondoltam volna…
- De ezentúl gondolkozz! – mondta szigorúan. - Sose veszítsd el a fejed teljesen, mert nem tudhatod, mikor lesz szükség a józanságodra! Vigyázz magadra! – ölelt át búcsúzásképpen, amitől kellemes, de szokatlan bizsergés futott végig a testemen.
- Te is vigyázz magadra! – mondtam, amikor elengedett. Bordó szemeiből egyszerre sugárzott melegség és felelősségtudat – Várni foglak!
Elindult a kapu felé, aztán visszafordult.
- Hagyj meg nekem egy táncot – szólt vissza Kaname sejtelmes mosoly kíséretében. Persze, hiszen biztos ő is végignézte, ahogy Aidou-nak rázom magam! Jajj, de ciki! Elpirulva rohantam vissza a próbára.
1 Hogyan lehet ez igaz?/Hogyan tud ez igaz lenni? – kb azt jelenti,mint az alatta lévő sor
2 La isla bonita c. dal. Többen is feldolgozták, én itt spec. A Madonna-félére gondoltam. Hallgassátok meg :)
3 Szó szerint: „a csinos sziget"
4 „Azt mondta: szereltek" – bocs, ha rossz a fordítás, nem tanulok spanyolt, google-ból néztem...
5 „Azt mondta, hogy szeret" :)
Sziasztok! Egy újabb fejezet, talán az eddigi leghosszabb...és még nincs is vége, hiszen a táncpróba folytatódik! Remélem tetszett :) Mindenkinek köszönöm a kommenteket!
Cserébe itt van néhány spoiler a következő fejezet(ek)ből ( aki nem szereti az ilyeneket, az inkább ne olvassa):
Az éjjelisek két táncot fognak táncolni a bálon és a tangót rejtélyes módon Zero fogja Katie-vel táncolni, szexi, vörös ingben.
Kaname meglátogatja majd Katiet a koliszobájában, amikor Bridgittel készülnek a bálra, és a lány folyosón kitör a forradalom.
Katie elintézi, hogy két nagyon jó barátja eljárjon együtt egy keringőt - természetesen egy lány és egy fiú :)
Jagari felkér táncolni egy vámpírt és ők indítják be a bulit a nyitótánc után. :)
Nos, egyenlőre ennyit várakozás könnyítőnek :)