Sam egy negyed órával később már üresen találta a nappalit, így besétált a hálóba. Malek a könyvespolca előtt állt, és egy szép nagy világatlasz volt nyitva a kezében.

Látom, találtál valami érdekeset – mosolygott rá Sam.

Ha már csak sötétben láthatom a világodat – pillantott fel rá a férfi.

És sikerült elterelned a figyelmedet?

Nem igazán.

Gondoltam – sóhajtott Sam, és Malek felé nyújtotta a kezét, majd mikor az megfogta, leült vele az ágy szélére. – Malek… - cirógatta meg az arcát, majd végtelenül finoman a nyakára simította a kezét, és közelebb húzta magához, hogy a homlokukat egymásnak döntötték. – Tudom, hogy félsz – mondta Sam, mire a férfi el akart húzódni tőle, de nem engedte.

Maradj! Teljesen érthető, hogy így érzel. Egyedül érzed magad egy olyan világban, ahol félnek tőled, és ez bármelyik pillanatban valami elkeseredett lépésre sarkallhat valakit. De szeretném, ha tudnád, hogy nem vagy egyedül. Itt vagyok veled, Rhea is itt van veled, és itt a házban biztonságban vagy. Senki nem tudja, hogy itt vagy, próbálj meg megnyugodni, és pihenni egy kicsit! Igen, tudom… bírod még. Tudom, hogy bírod… láttam már, hogy öt napig dolgozol egy lélegzetvételnyi szünet nélkül, de erre most semmi szükség. Holnap reggelig nem tehetünk semmit, csak azt, hogy pihenünk, és erőt gyűjtünk a holnaphoz. Bújjunk be az ágyba, és próbáljunk pihenni. Mondd csak… ha megmasszírozom a vállad, az nem kellemetlen neked? – kérdezte Sam egy hirtelen ötlettől vezérelve, mire Malek arcán feltűnt egy aprócska mosoly.

Nem, de…

Óvatos leszek.

Nem erre gondoltam. Magadtól is tudod már, hogy mi az, amit tehetsz, és mit nem.

Akkor?

Csak figyelmeztetni akartalak… hogy ebből nem lesz alvás. Még előtte döntsd el, hogy mit szeretnél.

Tényleg?

Igen.

Sebaj. Akkor… most szépen leveszem rólad ezt a pólót…

Akkor miért is kellett felvennem?

Csak a tábornok miatt, tudod…

Még mindig van sok minden, amiben nem értelek – csóválta meg a fejét Malek.

Akkor kérdezz! Ha már sötét van, és ez a te időd…

A szememre vetetted, hogy az alagútrendszerben nincs ajtó, nincs magánélet… nos… a te házadon számtalan ajtó és zár van, de a jelek szerint a magánéletnek itt sincs akkora létjogosultsága.

Malek! A vendégre illik tekintettel lenni. De elég ritkán van vendégem, és ha egyedül vagyok itthon, akkor el futkosok egy fél órát fehérneműben, mert tudom, hogy nem látja senki.

Ezt szívesen megnézném.

Hát odaát, az ajtó nélküli világban nem fogsz ilyet látni.

Sajnálnám, ha így lenne.

És azt nem, ha valaki más is meglát?

Mindenki tudni fogja, hogy hozzám tartozol – mondta Malek, de aztán elkomolyodott.

Mi az?

Odahaza is vár ránk egy nehéz csata.

Martouffal?

Igen.

Az tényleg nehéz lesz – hajtotta le a fejét Sam.

Ha akarod, beszélek vele – ajánlotta Malek.

Nem, ezt… azt hiszem, ezt nekem kell.

Megérti.

Tudom, nem is ettől félek – vett egy mély levegőt Sam. – Csak rossz érzés… hogy fájdalmat fogok okozni neki. Mondtam neked korábban is, hogy… Martouf fontos nekem. Tudom, hogy féltékeny vagy rá, de…

Tudom, hogy fontos neked. És bár féltékeny vagyok, valóban… de tudom, mit érzel iránta. De ezt akkor is tisztáznunk kell.

Tudom. De ahogy Rhea mondja… koncentráljunk mindig csak az előttünk álló feladatra. Aztán a következőre majd akkor, ha ott tartunk.

Igaz – bólintott rá Malek. – Szóval… jól megértitek egymást?

Azért aggódtál, igaz? – nevette el magát Sam. – Tulajdonképpen igen. Jól kijövünk… nem mondom, hogy sosem fogunk vitatkozni… nem is vagyok az a típus…

Az nem baj. A véleménykülönbség sokszor előbbre viszi a dolgokat.

Ezt akár Rhea is mondhatta volna. De igazatok van. A lényeg az, hogy némi megértéssel kezeljük még az olyan helyzetet is, mikor esetleg nem értünk egyet.

Igen, pontosan ez a lényeg. De szerintem nagyon jó páros lesztek.

Már most is azok vagyunk.

Ez még csak a kezdet, Samantha. Bár ti már az első pillanatban együtt néztek szembe egy nehézséggel, ez már most összekovácsol benneteket.

Tudom. De most… tudunk egy kicsit valami másra koncentrálni? Csak néhány órácskát…

Mire szeretnél koncentrálni?

Mondjuk… rád? Rád és Loranra… nem is hallottam a hangját, mióta itt vagytok. Igen… tudom, hogy ez a megállapodás köztetek. Gázos helyzetben te irányítasz. De én is aggódom érte, ahogy te Rheáért – nézett bocsánatkérőn Sam Malekre, mire az nem túl szívesen, de átadta az irányítást a gazdatestének.

Semmi baj, Samantha – szorította meg a kezét a férfi. – Csak, ahogy ti is beláttátok, hogy az itteni helyzetet te kezeled jobban, úgy tudom, hogy Malek sokkal éberebb és előrelátóbb ilyen helyzetben, mint én.

Tudom. Csak… hallani akartam a hangodat. Talán Malek is kibírja egy kis ideig – kuncogott a nő.

Kis ideig igen. De mikor feszült… nem szeret háttérben lenni. Ilyenkor szereti kézben tartani a dolgokat. Biztosabbnak érzi.

De itt tényleg biztonságban vagytok – nyugtatta meg a nő Lorant is. – Nem kell aggódnotok semmi miatt. Senki nem tud arról, hogy itt vagytok. Pár órára elfeledkezhetünk mindenről. Reggel majd… folytatjuk a csatát. Addig élvezzük ezt a kis nyugalmat! Szóval… mi a helyzet a pólóddal? Nem szabadulnál meg tőle?

Esetleg segíthetnél – ajánlotta egy huncut mosollyal Loran.

Ez már jobban tetszik – mosolygott rá Sam is, majd levette a férfi pólóját. – Szóval… mit szólnál egy masszázshoz?

Samantha, Malek minden izmomat ellazította, ennél lazább már nem lehetek.

Hát, akkor visszaadom a pólódat – mondta megjátszott csalódottsággal a nő -, és alszunk. Úgyis ráfér mindkettőnkre – mondta, és már fel is állt volna az ágy széléről, de a férfi visszahúzta.

Ne menj el! – kérte.

Csak bebújok az ágyba. Jöhetsz te is. Utoljára még alszok egy jót a pihepuha ágyamban.

Samantha… - nézett rá engesztelőn Loran. – Most haragszol?

Nem, csak… ha már a közös fürdés nem jött össze... olyan jól elterveztem… De ma valahogy egy tervem sem működik. Vannak ilyen napok. Ilyenkor… le kell feküdni, és aludni, míg véget ér a nap. És a következő talán jobb lesz.

Samantha… ennek a napnak talán lehet jobb vége is – próbálta engesztelni a nőt Loran.

Tényleg? Bizonyítsd be!

Azt hiszem, tudok még kellemes meglepetést okozni – mosolyodott el a férfi.

Igazán? Hát… ma rám férne egy kis kellemes meglepetés – húzta el a száját Sam.

Akkor ülj vissza ide mellém! – kérte Loran, és Sam egy teátrális sóhajjal megadta magát, visszaült, majd várakozón nézett a másikra.

Emlékszel még, milyen csodás volt? – kérdezte Loran évődve, ahogy a nő arcát cirógatta.

Sose felejteném el – mosolyodott el Sam. – Sok éjszaka, mikor pokolian hiányoztál, visszaálmodtam magam a Wardára.

Én is.

Malek hagyott álmodozni? – nevette el magát Sam.

De még mennyire – mosolyodott el Loran is. – Ha tudnád, mennyire élvezte… csak a felébredés volt mindig kiábrándító mindkettőnknek.

Hát akkor ideje, hogy újra valóra váltsuk ezeket az álmokat – javasolta Sam, mire a férfi közelebb hajolt hozzá, és érzékien megcsókolta. Közben eleinte csak az arcát cirógatta gyengéden, de aztán finoman áttért a nyakára és a vállára, majd a hátára is, mire Sam levegőért kapva elhúzódott tőle. A rajta végigfutó gyönyör villámként szaladt végig a testén.

Igen? – nézett rá incselkedve Loran.

Légy velem kíméletes, kérlek! – nézett Sam egy huncut mosollyal Loranra, mert kezdett már ráérezni, hogy ami előttük áll, az valami egészen különleges lesz.

Rhea is ezt akarja? – ráncolta a homlokát a férfi, aki próbált csalódottságot tettetni, de nem igazán sikerült neki, mert egy mosoly ott bujkált a szája sarkában.

Ha én azt elmesélném neked, hogy Rhea mit akar – incselkedett a nő, és ezúttal ő csókolta meg a másikat. Nem sokkal később meg sem szakítva a csókot a férfi ölébe ült, majd finoman hanyatt döntötte az ágyon. Loran egy kis ideig fürkészte a nőt, majd elmosolyodott.

Ezt a lépést inkább Rheától vártam volna.

Hm… lehet, hogy rossz hatással van rám? – tett úgy Sam, mint aki eltöpreng.

Rossz? Dehogy – nyugtatta meg Loran, és lehúzta magához egy újabb csókra, amibe már teljesen belefeledkeztek. A csókkal egymást kényeztették, a finom, érzéki érintésekkel pedig a szimbiótákat.

Lassan mindkettejükről lekerült minden ruha, és újra felfedezték egymás testét, de ez még az idő által megszépített csodás emlékeknél is sokkal jobb volt. Loran időnként ugratta Samet, mikor az érzékenyen reagált Rhea érzéseire.

Látod? És annak idején azt vártad tőlem, hogy értelmesen tudjak beszélni erről az érzésről? Lehetetlen.

Fogalmam sem volt – lehelte a nő.

Tudom – csókolta végig a nyakát Loran, de végül visszaadta az irányítás Maleknek.

Te csibész, a legjobb részt mindig megtartod magadnak – kuncogott Sam.

Samantha, az érzés mindig elsöprően csodálatos mindkettőnknek, akármelyikünk is aktív – nyugtatta meg Malek. – Esetleg kipróbálhatnád.

És mit kapok cserébe? – nézett rá Sam, mint aki fontolóra veszi az ajánlatot.

Nagyon sok mindent fogsz kapni, csak győzd befogadni – figyelmeztette a másik.

Mutasd meg! – kérte Sam.

Ám legyen – tűnt fel egy halvány mosoly Malek arcán, majd megcsókolta Samet, mire Rhea nem kevés rimánkodására a nő is átadta az irányítást a szimbiótának, aki aprólékos érzékiséggel fedezte fel a másik testét.

Samnek, aki meg volt győződve arról, hogy ebben az állapotban csak, mint valami félig öntudatlanságban alig fogja érzékelni, mi történik, kellemes meglepetés volt, hogy ugyanolyan intenzitással érezte Rhea érzéseit, mint mikor ő irányított. És persze Sam korábbi emlékeiből Rhea pontosan tudta, mivel tudja igazán izgatóan kényeztetni a másikat, és nem átallott felhasználni ezt a tudást.

Malek és Rhea hosszan és érzékien szerették egymást, míg végül egybeforrva olyan gyönyört éltek át, amit Sam még álmaiban sem tudott volna korábban elképzelni. Mintha az egész világegyetem robbant volna szét benne, ő maga pedig egybeolvadt a mindenséggel.

Hogy van Sam? – cirógatta meg a nő hátát Malek, mikor már lecsillapodott a szívverésük.

Próbál magához térni a kábulatból – mosolygott Rhea. – De amúgy jól van. Nem kell aggódnod.

Akkor… sikerült kiengesztelnem? – pillantott rá a férfi.

Teljes mértékben – mosolygott rá Rhea. – De most pihenjünk. Hamar reggel lesz, és a megadott időben a parancsnokságon kell lennünk.

Tudom – komolyodott el Malek. – Rendben, próbáljunk aludni – mondta nem túl meggyőzően, és Rhea gyanította, hogy egy szemhunyást sem fog aludni.

Jó éjt, Malek! – mosolygott rá, hátha kicsit sikerül megnyugtatnia, majd kényelmesen elhelyezkedett a férfi vállán, és bár jó idővel később, de azért sikerült elaludnia.

Másnap kora hajnalban Sam gyorsan lenyomta az ébresztőjét, aztán közelebb bújt Malekhez.

Ébresztő, hétalvó! – súgta neki, mire a férfi felnézett rá. – Tudtál aludni egy kicsit?

Felületesen.

Pedig mindent megtettem, hogy eltereljem a figyelmed az aggodalmaidról – cirógatta meg az arcát Sam.

Ez tény – tűnt fel egy halvány mosoly Malek arcán. – Kelnünk kell?

Igen – sóhajtott Sam. - Még összeszednék néhány dolgot, már amennyiben a parancsnok úr megengedi, hogy magammal vigyek pár személyes holmit.

Annyit hozhatsz magaddal, amennyit segítség nélkül elbírsz.

Hű, de lovagias a parancsnok úr – ugratta tovább Sam a férfit.

Samantha…

Tudom… adott esetben neked sokkal fontosabb dolgod lesz, mint az én cókmókomat cipelni. Megértettem – hajtott fejet. – Akkor egy hátizsákban limitálom mindazt a limlomot, amit magammal akarok vinni. A gépemet mindenképp bele kell préselni.

Samantha, felszerelésben odaát sem szenvednél hiányt. Sőt, sokkal fejlettebb eszközökkel dolgozhatsz.

Tudom. De ezen van egy csomó személyes dolog is. Fényképek, zenék, filmek... azért ez hiányozna. Bár az energiaellátását meg kell majd oldanom, nem hiszem, hogy kompatibilis lenne az ottanival.

És ez gondot fog okozni? – nézett rá kérdőn Malek.

Nem hiszem – rázta meg a fejét Sam. – Szerintem pár óra alatt megoldom.

Helyes.

Hát – sóhajtott Sam -, akkor nincs más hátra, mint kimászni az ágyból, és nekilátni – mondta, de nem mozdult. Malek szorosan magához ölelte, adott egy puszit a hajába, aztán gyengéden eltolta magától.

Ha nem akarsz szembenézni a fél hadsereggel – mondta neki -, akkor tényleg ideje felkelnünk.

Tudom – ült ki az ágy szélére Sam. – Gyorsan megmosakszom, és összepakolok – mondta, majd felkapott egy köntöst, és kisétált a szobából.

Malek tűnődve nézett utána, de nem igazán voltak ötletei, hogy tehetné könnyebbé ezt az egészet Sam számára. Neki mondhatni természetes volt, hogy alig tízévente elhagyjon egy világot, amit addig szeretett, de ez sok mindenben különbözött a jelenlegi helyzettől. Leginkább abban, hogy neki ilyen esetben sosem volt ideje gondolkodni, egyszerűen csak mentette a menthetőt a többiekkel együtt, és csak amikor már egy új világon telepedtek le, akkor tűnődhetett el a veszteségeken. És a legfontosabb különbség, hogy ő soha nem önszántából tette meg a lépést, Samnek viszont magának kellett eldöntenie, magának kellett lemondania az eddigi életéről, a világáról. Malek tudta, hogy ez nem lehetett könnyű.

Végül ő is felkelt, gyorsan felöltözött, és kisétált a nappaliba. Hammond tábornok, aki maga sem volt frissebb, mint a másik kettő, már a konyhában tevékenykedett.

Jó reggelt! – köszöntötte a tok'rát. – Kávét?

Nem hiszem, hogy Malek tudná, mi az a kávé – szólalt meg Sam, aki épp akkor lépett ki a fürdőből.

Van elképzelésem – pillantott rá Malek. – Az emberek sok világon megtalálták azt a dolgot, ami reggel ébredés után felélénkíti őket. De egy tok'ra képes kellőképpen éberen tartani a gazdatestét, így nincs szüksége hasonló dolgokra.

Sokan inkább csak szokásból isszák, az élvezet kedvéért – vont vállat Sam. – Kérsz?

Nem – rázta meg a fejét a tok'ra.

Azért én még iszok egyet utoljára – mosolygott rá Sam. – Lehet, hogy Rhea nem fog neki örülni – vont vállat, aztán leült az asztalhoz, és Hammond tábornok töltött neki is egy adagot. – Így legalább végiggondolom, mit vigyek magammal. Szeretnéd a világatlaszt? – sandított vigyorogva Malekre.

Annyira nem – rázta meg a fejét a férfi. – Kétségkívül érdekes lenne végigolvasni, de annyi világot láttam már, hogy túl sok újat nem hinném, hogy mondana. Hozz olyan dolgokat, ami számodra fontos. Akár személyes, vagy szakmai szempontból.

Erről eszembe jutott valami – tűnődött el Sam. – Van nálad adattároló kristály?

Samantha, mikor idejöttem, az életedért aggódtam, és nem azon törtem a fejem, hogy még mit hozzak magammal.

Nem gond – rázta meg a fejét Sam. – Még van nálam kettő, amit Selmak hozott. De… mekkora a tárolókapacitása?

Milyen mértékegységben szeretnéd, hogy kifejezzem? – kérdezte Malek, de közben Sam Rheától már úgyis választ kapott.

Pár tudományos adatbázist rá tudok menteni – bólintott Sam. – Majd még beugrunk a laboromba, és elindítok rá egy másolást.

Sam… - szólt rá szelíden Hammond.

Uram, csak pár tudományos kutatás… nem nemzetbiztonsági adatot szeretnék kicsempészni. Fizika, biológia, biokémia… és valószínűsítem, semmi olyan, amivel meg tudnám lepni a tok'rákat. De most… tényleg megyek pakolni – mondta Sam, majd felállt, és magára hagyta a két férfit.

Aludt valamennyit? – kérdezte Hammond, aki aggódva nézett a volt beosztottja után.

Meglepő módon igen – pillantott rá Malek. – Többet, mint én.

Ez az otthona. Biztonságban érzi magát – tippelt a tábornok.

Igen, valószínűleg ez az oka – bólintott rá Malek is. – De attól tartok, a neheze még előtte van.

Hankkel már nem lesz baj – tűnődött el Hammond. – Akitől tartok…

O'Neill.

Igen. Ő képes olyat mondani, amitől Sam kiborul. És akkor gondolom maga is – sóhajtott gondterhelten az idős tábornok.

Majd igyekszem higgadt maradni – ígérte a tok'ra, de a másik hitte is meg nem is, amit mond.

Hát… az lenne a legjárhatóbb út, de nem bízom benne, hogy sikerül konfliktus nélkül megúsznunk – hörpintette ki az utolsó kortyot a kávéjából a tábornok, aztán a másikra nézett. – Malek, tényleg hagyná, hogy Sam kapcsolatban maradjon velünk?

Miért ne hagynám? – nézett rá értetlenül a tok'ra.

Tudom is én… bizalmatlanság felénk, vagy a csillagkapu energiaköltsége, vagy mit tudom én.

Azt hiszem, Sam és Rhea felelősséggel tudják mérlegelni, mi az, amit a tok'ra belügyekből megoszthatnak a Taurival, és viszont. Ami pedig a kaput illeti, számunkra nem jelent akkora kihívást a megfelelő energia előállítása. Ez semmiképp sem lehet akadály – nyugtatta meg Malek a tábornokot, de aztán sóhajtott. – Nem ígérhetem, hogy nem lesznek hosszabb-rövidebb időszakok, amikor nem lesz elérhető, de ha otthon van, bármikor jöhet.

Köszönjük! – mosolygott rá halványan az idősebb férfi. – Kérdezhetek még valamit?

Természetesen.

Tényleg… együtt fognak élni? A párja lesz?

Szeretem Samanthát, tábornok. Talán azóta, hogy megismertem, de mióta együtt dolgoztunk a Wardán, biztosan. Nem „lesz" a párom… már több, mint két éve az. Hiába próbáltunk másfele kanyarodni mi ketten… Tudom, hogy ez magának furcsa, hogy nehezen hiszi el, de… egyre kevésbé tudnám elképzelni az életem nélküle.

Ez nagyon romantikusan hangzik – mosolyodott el a tábornok.

Ha hiszi, ha nem, ha éppen nincs szükség arra, hogy a keménykezű parancsnokot játsszam, nagyon is tudok romantikus lenni.

Ezt csak megerősíteni tudom – szólalt meg mögötte Sam mosolyogva, aztán sóhajtott. – Kész vagyok – tett le a földre egy nagyobb hátizsákot, ami elég jól meg volt tömve.

És most? – nézett rá a tábornok. – Elindulunk, mintha csak egy átlagos reggel lenne, mikor dolgozni indul?

Nem tudom, hogy lehetne búcsút venni egy helytől, ami több, mint tíz évig az otthonom volt, és talán soha nem látom viszont, úgyhogy… igen – vont vállat Sam. – Mindenesetre örülök, hogy még egy éjszakát itt tölthettem. Mehetünk – mondta, és ahogy a vállára vette a hátizsákot, a két férfi összenézett, de végül felálltak és elindultak kifelé.