Megjegyzés: Minden J.K. Rowling tulajdona, ami Harry Potter
Köszönet: Eszkiesznek, Pereknek és Sillyának, akik végig bétázták ezt a történetet.
Mindenkinek, aki megírta a véleményét és ezzel nagy örörmöt okoztt jelen történet írójának:)
--------------------
20 fejezet Áldozat és befogadás
Seth egy pillanatra megtántorodott, ahogy keményen a földnek ütközött. és Piton kis híján kicsúszott a kezéből. Érezte, hogy Hermione szintén küzd a talpon maradásért. Amint azonban biztosan állt a lábán, minden érzéke bizseregni kezdett, és keze önkéntelenül is védekezően lendítette maga elé a pálcát. Egy rekedtes, mély hang dörrent rá.
- Dobd el a pálcádat!
Körülöttük rendtagok álltak, mindannyian harcra készen, pálcáikat egyenesen rájuk szegezték. Azok világítottak a félhomályban, és kellemetlenül elvakítvaották Seth-et. A fiú leengedte a karját. Pálcája hangosan koppant a kövön.
Egy rendtag izgatottan előrébb lépett.
- Várjatok! Ez Hermione!
Többen kiáltozni kezdtek.
- Merlin! Ez Piton!
- Gyorsan küldjetek Madame Pomfrey-ért!
Seth érezte, hogy kiemelik a karjából az ernyedt testet.
Egy középkorú asszony tolakodott át a többiek között, és máris dolgozni kezdett az eszméletlen bájitalmesteren, mágikusan rögzítette tagjait, hogy további sérülések nélkül szállítható legyen.
A fiú Hermione felé pillantott, de az addigra már eltűnt egy mellésiető alak karjai között. A barna hajú, őszülő férfi szorosan ölelte magához a lányt, aki először csak szipogni, majd görcsösen zokogni kezdett. Seth felismerte benne Hermione Little Harrington-beli megmentőjét. A farkasember…
Hermione elengedte magát az ölelésben. Itt van Remus. Minden rendben lesz. Tudata minden visszafogott feszültséget és rettegést egyszerre engedett el az önfegyelem szorításából, és érzései most úgy rázták a testét pártfogója karjai között, mint egy pusztító erejű földrengés. Képek táncoltak a szeme előtt összefüggéstelenül. Égető vörös tekintet… Megkínzott Piton… Őrt álló mardekárosok… Csuklyás halálfalók… hullaszínű, pikkelyes kéz intésére lángra lobban a pálca a kezében… Seth csuklójának reccsenése és a fiú kiáltása…
Többen körülvették őket, türelmetlen kérdéseket kiáltozva.
- Mi történt Pitonnal?
- Hol van Dumbledore?
Seth kissé kábán figyelte az egész jelenetet. Kívülállónak érezte magát. Azok a rendtagok, akik nem Hermionét fogták körül, még mindig őrá szegezték a pálcáikat. Az ellenséges fogadtatás fenntartotta benne a harci készültséget, ami alól azonban lassan előkúszott a fáradtság és a csuklójában lüktető fájdalom.
Végre egy idős, szigorú arcú nő vált ki a többiek közül. Határozott hangja betöltötte a kis termet.
- Csendet kérek! Hagyják Miss Grangert szóhoz jutni!
A többiek engedelmesen visszahúzódtak. Seth-nek úgy tűnt, mintha egyesek éretlen nebulóként összezsugorodnának a boszorkány pillantása alatt. A nő egy bólintással nyugtázta a beálló csendet, majd Hermionéhoz fordult.
- Sajnálom, Miss Granger, de mindenképpen meg kell tudnunk mi történt. Remélem megérti, hogy a rend biztonsága foroghat kockán.
Hermione kibontakozott a vigasztaló ölelésből, és szembe fordult az idős boszorkánnyal. Alsó ajka még mindig remegett, ezért keményen ráharapott. Néhány mély lélegzetet vett, mielőtt meg mert volna szólalni. Erőnek erejével kényszerítette magát, hogy rendszerezze széteső gondolatait.
- Seth és Piton professzor együtt indultak volna a Hódolat Termébe, hogy megszerezzék a jóslatot. A rend elterelő akciója a szökésünket biztosította volna a Roxfortból. Seth azonban nem találta a professzort a lakosztályában, és semmi jel nem mutatott rá, hogy elhurcolták volna…
Többen értetlenül mormogtak. Hermione csak most tekintett a fiú felé, akit a többiek még mindig sakkban tartottak. Értetlenül fordult Remus felé.
- Seth rendtag, akkor miért…?
Remus összeszaladó szemöldöke többet elárult, mintha megszólalt volna. Dumbeldore nem szólt a rendnek Seth felvételéről?
McGalagony szintén zavartan nézett rá.
- Seth Lestrange rendtag?
Többen felszisszentek. Sturgis Podmore tett egy lépést a lány felé.
- Lestrange? Úgy, mint Bellatrix Lestrange?
Hermione kelletlenül látta az arcokon megjelenő ellenszenvet.
- Ő Seth mostohaanyja.
Erősen megnyomta az utolsó szót, és Remusra pillantott mintegy követelve, hogy ő is álljon ki Seth mellett. Remus elértette a néma kérést, mert előrelépett.
- Többen közülünk tudják, hogy Seth Lestrange Lily és James Potter halottnak hitt fia. Amikor Piton elvégezte rajta az azonosító vizsgálatot, ott volt még Dumbledre-on és rajtam kívül Mordon, Tonks és Shaklebolt is.
A megnevezettek bólintottak, de Podmore nem hátrált meg.
- Te is tudod, hogy a vér nem minden. Ezt halálfalónak nevelték azóta, hogy gondolkozni tud. Nézd meg a homlokát!
Seth fogai összecsikordultak. Körmei mélyen vágtak a tenyerébe. Mielőtt azonban bármit mondhatott volna, McGalagony elejét vette a további vitáknak.
- Sturgis! Elég ebből az értelmetlen kötekedésből! Seth Lestrange státuszát később is ráérünk tisztázni. Miss Granger, kérem folytassa!
Hermionén látszott, hogy nagyon akart volna még valamit mondani a szőke varázslónak, de összeszedte magát és folytatta a beszámolót.
-Seth magához vette a gemmát, ami a terem felnyitásához kellett, és megkeresett engem. Közösen úgy döntöttünk, hogy megkíséreljük megszerezni a jóslatot. Bejutottunk a Hódolat Termébe, és felderítő varázslatokkal kutattunk a rejtekhely után. Seth találta meg…
Podmore nem állta meg, hogy meg ne jegyezze.
- Milyen meglepő! Talán, mert tudta, hogy ott van…
Hermione szeme résnyire szűkült.
- Nem. Azért találta meg ő, mert más nem lett volna képes rá.
A szőke varázsló arckifejezése szavak nélkül is tolmácsolta a véleményét. Hermione kényszerítette magát, hogy átnézzen a férfin.
- A rejtekhely egy földalatti terem volt. A jóslatot egy baziliszkusz és elmemanipuláción alapuló fekete mágia védte.
Többeknek láthatóan csodálkozóan felszaladt a szemöldöke. Baziliszkusz. Az utolsó élő példányról több száz évvel ezelőtti feljegyzések szólnak.
- Seth mégis megszerezte a jóslatot…
A rendtagok felzúdultak, mindenki össze-vissza kiabált, amíg Mc Galagony újra le nem csendesítette őket.
- Megszerezték a jóslatot Miss. Granger?
Hermione igenlően bólintott, és a még mindig sakkban tartott fiúra mutatott.
- Még mindig nála van.
A fiú izmai kellemetlenül megfeszültek a tekintetek kereszttüzében. A legtöbben nyíltan ellenségesen nézték. A legenyhébb, érdeklődő pillantást a borostyánszemű farkasembertől kapta. Seth felszegte a fejét, és a talárja zsebébe mélyesztette a kezét, hogy előhúzza a jóslatot. Ebben a pillanatban érte a dermesztő átok.
Hermione felkiáltott, és a fiú földön heverő teste felé szaladt. Podmore azonban az útját állta.
- Erre nem volt semmi szükség! Ő a mi oldalunkon áll!
A férfi hidegen nézett a lányra.
- Nem kockáztathatunk semmit. Ez itt egy Roxfortos, egy leendő halálfaló.
Hermione paprikapiros lett. Seth nem láthatta az arcát, de kiérezte a hangjából a dühöt.
- Ő éppen eleget kockáztatott miattunk! Nélküle meg se lenne a jóslat!
Mordon leintette a lányt.
- Ha így is van, első a biztonság!
Bicegve a fiúhoz lépett, benyúlt a találja zsebébe, és előhúzott egy törékeny üvegcsét. A teremben állók némán követték minden mozdulatát. Mordon számtalan ellenőrző vizsgálatot végzett, nincs-e rajta nyomkövető bűbáj vagy valamilyen átok. Pár perc múlva kijelentette.
- Tiszta!
Többen hangosan szusszantak, ahogy kiengedték a levegőt.
Hermione remegett a dühtől. Hogyan bánhatnak így Seth-tel! Mindazok után amit a fiú tett! Önkéntelenül is Bellatrix szavai jártak a fejében, és keserűen gondolt arra, hogy Seth most a saját bőrén tapasztalja, hogy mostohaanyja igazat mondott. Mindez csupán a rendtagok szűklátókörűsége és előítéletei miatt! A fiú odadobta a családját, a barátját, a kiváltságos helyzetét, az életét, hogy aztán úgy kezeljék, mint egy halálfalót!
A többieket ez nyilvánvalóan nem izgatta. Csupán Remus és McGalagony viselkedésénlátszott, hogy helytelenítik ezt a bánásmódot. Az idős boszorkány átvette Mordontól az üvegcsét, majd intett Hermionának, hogy folytassa.
A lány még mindig Seth-et nézte, és keskenyre szorított ajkai között préselte át a beszámoló végét.
- Miután megszereztük a jóslatot Tudjukki már várt ránk a Hódolat Termében. Piton professzort már ilyen állapotban találtuk. Akkor Tudjukki megpróbálta Seth-et visszacsalogatni a hívei közé.
Podmore megvetően felhorkantott.
- Seth kivédte a lefegyverző bűbájt, ezért Tudjukki eltörte a csuklóját, utána meg ráuszította a mostohaanyját, aki előre megmondta, hogy mit várhat tőlünk.
A lány remegő kézzel mutatott a fiú felé.
-Ezt!
Remus békítően tette a kezét a lány vállára.
- Ha végzel a beszámolóddal, mindenki belátja majd, hogy Seth melyik oldalon áll.
Hermione remegve fújta ki a levegőt, és lassan bólintott.
- Ekkor megjelent Dumbledore és párbajozott Tudjukkivel.
Többen újra mormogni kezdtek, de a lány nem hagyta magát félbeszakítani.
- Tudjukki kimondta a halálos átkot Dumbeldore-ra, de az kivédte a kezében tartott karddal. A második átok összeütközött Dumbledore varázslatával. Akkor ő ránézett Seth-re, és elrántotta a pálcáját a halálos átok útjából…
Hermione lassan újra remegni kezdett a beszámoló alatt, ahogy peregni kezdtek az emlékképek a szeme előtt.
-…és…- nagyot kellett nyelnie, hogy folytatni tudja- és…az eltalálta…meghalt.
A felzúdulás leírhatatlan volt. Az arcokon hitetlenség, kétségbeesés váltakozott. McGalagony hátrált néhány lépést, mintha megütötték volna. Határozott, szigorú arca szinte összegyűrődött a belső fájdalomtól. Remus keze keményen szorult Hermione vállára. A legtöbb rendtag némán és sápadtan állt. Mordon leszegte a fejét, és rekedten mormogott roncsolt orra alatt. Shaklebolt és Tonks komoran egymásra pillantottak. A boszorkány mindig vidám, szív alakú arca megnyúlt, élénk rózsaszín haja feketére változott.
McGalagony szólalt meg elsőként.
- Ez sok mindent megváltoztat…
Mielőtt azonban folytatathatta volna, Sturgis Podmore kitört.
- Dumbledore feláldozta magát két kölyök és egy kiugrott halálfaló miatt? Elment az esze…
Egyszerre több kábító átok találta el a szoba különböző részeiből. McGalagony kemény arccal eresztette le a pálcáját. Hangja csendesen de határozottan szólt.
- Valaki vigye Podmore-t a gyengélkedőre.
Egy rendtag a kábult testre szegezte a pálcáját, és kilebegtette a szobából. McGalagony követte a szemével tekintetével, amíg el nem tűnt.
- Mint említettem, ez nagyon sok mindent megváltoztat. Most létfontosságú, hogy megismerjük a jóslat tartalmát, és ennek alapján felkészítsük a kiválasztottat. A rend most, Dumbledore elvesztésével sebezhetőbb, mint azelőtt bármikor. Egy óra múlva mindenkit várok a tanácsteremben.
Pálcájával feloldotta a Seth-et fogva tartó varázslatot.
- Mordon kérem, kísérje Mr. Lestrange-t a gyengélkedőre, ahol elláthatják a csuklóját. Miss Granger, önnek sem árt, ha Madame Pomfrey meggyőződik róla, hogy semmilyen sérülés nem érte.
Hermione sietve felzárkózott a már az ajtó felé tartó Seth-hez, tüntetőleg a fiú mellett haladva. McGalagony egy másik ajtón távozott, amely Dumbledore szobájába vezetett.
-------------------------
Minerva némán körbejártatta a szemét a kicsi, mágikus szerkezetekkel telezsúfolt szobán. Itt mindig erősen érződött Dumbledore jelenléte. Minden a mágus sajátos ízléséről, érdeklődési köréről és mágikus képességeiről tanúskodott. A boszorkány több mint ötven éven keresztül tanított Dumbledore igazgatósága alatt a Roxfortban. Annak idején nála tanulta az átváltoztatástant, és őt kereste meg a mágus, amikor átvette Dippet-től a Roxfort igazgatói székét. Kettejük tanítási stílusa között és föld volt a különbség. Minerva a fegyelemben, a szorgalomban és a tehetségben hitt. Dumbledore a mágiában. Az órái csapongók és kimerítőek voltak. Soha nem darabolta a mágia tanítását tananyagba. Ugyanúgy mutatott bonyolult varázslatokat elsősöknek, mint egyszerűeket végzősöknek. Mégis mindenkit elvarázsolt az óráin.
Minerva soha meg sem kísérelte, hogy utánozza. Tudta, hogy Dumbledore egyedülálló mágus. Olyasvalaki, akiből csak egy születik egy évszázadban.
Most viszont halott…
Minerva Fawkes üres állványa felé pillantott. A főnix ugyanúgy hiányzott a szobából, mint gazdája. McGalagony rettenetesen elhagyatottnak érezte magát, most, hogy tudta, az öreg mágus sohase tér már vissza. Léte annyi mindennek képezte természetes bázisát. Annyi mindenben támaszkodtak rá. Mi lesz a renddel? Ki veheti át Dumbledore helyét? Minerva kételkedett abban, hogy egyetlen ember rendelkezne azzal a sokoldalú tehetséggel, magas szintű tudással és mély bölcsességgel, amivel Dumbledore. Talán ha többen irányítják a rendet, megközelíthetik ezt a szintet, de elérni nem fogják soha…
--------------------------
Seth Mordon, Hermioe és Remus kíséretében lépett a gyengélkedőbe. A hozzá közelebb eső ágyon Piton feküdt. Madame Pomfrey éppen altató bájitalt öntött le a elgyötört férfi torkán, pálcáját a férfi nyelőcsövén tartotta, hogy ne nyelje félre a folyadékot. Az ágy melletti kisasztalon megszámlálhatatlanul sok fiola állt félig üresen, félig arra várva, hogy kiigyák.
A javasasszony hátra se nézett, csak intett, hogy egy kis türelmet kér. Seth leült a legközelebbi ágy szélére, Hermione pedig melléje kuporodott, nem törődve Mordon szúrós tekintetével.
Seth futólag körbetekintett a teremben. Nagyobb volt, mint az előző, amibe érkeztek, de zsúfolásig tele volt ágyakkal meg a javasasszony gyógyeszközeivel. Bájitalok jellegzetesen csípős szaga terjengett, ami óhatatlanul is félelemmel és idegességgel töltötte el a fiút.
Sturgis Podmore a Piton melletti ágyon feküdt. A javasasszony szemmel láthatólag még nem fogott hozzá a kezeléséhez. Seth elhúzta a száját a férfi láttán. A tekintete továbbsiklott, és egy távolabbi ágyon egy csendesen fekvő alakot pillantott meg. Jobban megfigyelve felismerte benne Hermione apját, a férfit Little Harringtonból.
A férfi idegen tekintettel méregette őket, és Seth összerezzent, amikor meglátta, hogy Hermionérara ugyanolyan közömbösen tekint, mint rá. Érezte, hogy a lány enyhén megremeg mellette.
Megérdemlem, hogy így bánjanak velem. – futott végig a fejében. – Én tettem ezt. Miattam van ez így. Olyan szívesen átnyúlt volna a lányhoz, hogy vígasztalóan megérintse a kezét. Más esetben meg is tette volna talán, de így…
Csak ült némán, és esetlenül lógó, dagadt, vörös csuklóját bámulta.
Arra riadt fel, hogy a javasasszony megáll előtte.
- Kérem, mutassa a kezét!
Seth akaratlanul is összerezzent, majd ühösen szorította össze az ajkát, és dagadt csuklóját a javasasszony elé tartotta. Az egy párszor megtapogatta, néhányszor pedig megbökdöste a pálcájával.
- Elég csúnya törés. Mintha szándékosan a legnagyobb kárt akarták volna okozni. Nagyerejű varázslat lehetett, és nem is egészen szokványos.
Hátat fordított Seth-nek, és egy szekrényben kezdett kutatni.. Egyszerre felemelt egy mocsárzöld színű folyadékot tartalmazó fiolát.
- Feküdjön le az egyik ágyra, és tízpercenként vegyen be ebből egy kortyot, amíg el nem fogy. Teljesen nem fog tőle meggyógyulni. A teljes regeneráció valószínűleg hónapokba telik majd. Addig merevnek fogja érezni a kézfejét, és ügyetlenebb is lesz majd.
Seth némán bólintott, és végigdőlt az ágyon. Hermione felállt mellőle, és a javasasszony tetőtől talpig átvizsgálta. Gyors pálcamozdulatai arról árulkodtak, hogy gyakran végez hasonló munkát. A vizsgálat végeztével elégedetten bólintott.
- Semmit se találtam Miss Granger. Ön el is mehet, ha akar. Hermione tétovázva Seth felé nézett, de a fiú elfordította a fejét, és szemét szorosan lehunyta. A lány némán megrázta a fejét, és Remusszal együtt kilépett a gyengélkedő ajtaján. Seth nem nyitotta ki a szemét. Nem aludt, de szüksége volt egy kis magányra.
Nem számított rá, hogy a rend tárt karokkal várja majd, mégis elbizonytalanította a fogadtatás. Szenvtelennek és üresnek érezte magát. Az űrt, amit eddigi élete eltaszítása után maradt benne, nem töltötte ki semmi. Nem bántak vele úgy, mintha közülük való lenne, de nem is érezte magát annak. Az egyetlen kézzel fogható dologba kapaszkodott tehát: a lüktető fájdalomba a csuklójában.
----------------------
Remus szomorkás mosollyal figyelte, ahogy Hermoine tüntetőleg Seth mellett lépett ki a szobából a gyengélkedő irányába. Ismerte Hermionét. Tudta, hogy minél inkább ellenségesen kezelik majd Seth-et, annál inkább fogja majd a lány védelmezni. Tekintete a fiúra vándorolt. Megkeményedtek a vonásai amióta nem látta. A legmegrázóbb változás azonban a tompa fény volt a fekete szempárban. Remus nem tudta mennyi maradhatott meg a Lestrange-ok nevelése alatt Lily és James jelleméből a fiúban. A legelső remény után, amikor Dumbledore azt mondta, hogy a kis Harry életben lehet, most félelem szorongatta a belsejét. Ha a fiú teljesen elüt Lilytől és Jamestől, az olyan lenne, mintha azok újból meghalnának. A reménység, hogy valamit visszakaphat belőlük a fiukban, egyszerre töltötte el örömmel és rettegéssel. Mi van, ha mégse?
A fiú sokat kockáztatott azzal, hogy odadobta eddigi életét és Remus fel tudta mérni, hogy a rend milyen keveset kínál ezért cserébe: kiképzik Voldemort ellen, és a rend különleges fegyvereként bevetik majd. Nem lesz más, csupán a kiválasztott, a tökéletesre csiszolt fegyver. Túlzott félelem és bizonytalanság él a rendtagokban Dumbledore halála után ahhoz, hogy másként legyen. Magában szeretteihez fohászkodott. Bocsáss meg Lily és James, hogy nem fogom tudni megakadályozni azt, ami Harry-re vár …
---------------------
Hermione-nak kicsit rosszul esett, hogy Seth nem akar beszélni vele, de meg is értette a fiút. Rettenetes volt, ahogy fogadták. A lány sejtette, hogy a rendtagok nagy része ugyanúgy gondolkodik Seth-ről, ahol Sturgis Podmore. Úgy kezelik majd a fiút, mint valami bűnözőt.
Remus kivételével, bár talán McGalagonyis pártolja Seth-et, ami jó, mert az idős boszorkánynak nagy befolyása van a rendben. Esetleg Shaklebolt és Tonks…
Sok minden függ attól is, hogy mit mond a jóslat. Ha Seth a kiválasztott, kénytelenek lesznek befogadni és kiképezni a fiút. Hermione magában nem kételkedett, hogy Seth az. Nem ismerte Neville Longbottomot, csupán hallott róla, de látta, hogy Seth mire képes. Minden sejtje érzete, hogy a fiú Tudjukki egyenrangú riválisa. Nem lehet másképp…
--------------------------
A Főnix Rendje rejtekhelyének legnagyobb terme könnyedén elfért volna a Mardekár-ház társalgójában. De még kisebbnek tűnt most, hogy a rend minden tagja a szobában álló hosszúkás asztal mellé telepedett.
Komorak és sápadtak voltak. Azok után, hogy megtudták: Dumbledore halott, egy órányi idejük volt rá, hogy átgondolják ennek minden következményét. Ennek az egy órányi töprengésnek és mérlegelésnek a nyomai mutatkoztak az arcokon.
A reakciók általában ugyanazok voltak: csüggedtség, elhagyatottság, félelem, düh, csak éppen az arányok voltak mások. Shaklebolt sötétbőrű arca semmilyen érzelmet nem árult el. A volt auror tökéletesen fegyelmezte arcvonásait, merev testtartása azonban belső feszültségről árulkodott. Tonks arca sápadt és nyúzott volt, haja pedig továbbra is fekete. Shaklebolt mellett ült az asztalnál, és pillantását a terem ajtajára szegezte. Mellette Hestia Jones ujjaival az asztal rostjainak vonalát követve mintákat rajzolt a falapra. Szeme azonban nem követte az ujja mozgását. Üresen bámult maga elé, mint aki elmerül a gondolataiban. A Longbottom házaspár mereven ült az asztal mellett. Fiuk: Neville közöttük foglalt helyet. Kerek, sápadt arcán konok határozottság ült, míg a szülei komor, elkeseredett pillantásokat váltottak egymással. A Weasley család vörös hajú tagjai messze kiríttak a többiek közül. Molly még mindig könnyes szemét törölgette, míg Arthur nyugtatóan az asszony kezét simogatta. Ő maga keskenyre szorított szájjal a terem ajtaját figyelte, várva, hogy az utolsó hiányzó tagok belépjenek rajta. Fiai: Charlie és Bill mellette ültek. Az átoktörő ugyanolyan magas volt, mint az apja. Fiatal arca éles, férfias vonásokat viselt. Hosszú haja majdnem a háta közepéig ért. Charlie inkább az anyja alkatát örökölte. Arca kerek és pirospozsgás, mindig mosolygós szeme azonban most komor és elgondolkodó volt. Sturgis Podmore előredőlt az asztalnál. Résnyire húzott szeme a többieket fürkészte. Benjy Fenwick, Dora Medowes és a mindig határozott és beszédes Madame Pomfrey teljesen magukba zárkózottva ültek az asztalnál, és összerezzentek, amikor a bejárati ajtó kinyílt. McGalagony, Mordon és Seth léptek be rajta. A fiú szeme automatikusan mérte fel a környezetét.
Hermione igyekezett elkapni a fiú tekintetét. Remusszal az asztal vége felé, a még fennmaradó üres helyek mellett ültek. A lány lehetőleg közel akart ülni Seth-hez, ha már Mordon nem engedte meg, hogy bekísérje a fiút a terembe. Hemione nevetségesnek találta ezt a kikötést. Ha Seth ártani akart volna neki, ezerszer megtehette volna. A fiú azonban kerülte a pillantását. Mordon mellett lépett a terembe. Csupán röviden körbe tekintett, majd a fal mentén álló ezüstszerkezetek egyikére szegezte a tekintetét, miután helyet foglalt Hermione-től két székkel odébb.
McGalagony az asztalfőhöz lépett, és kezében megcsillant a jóslatot tartalmazó üvegcse. Minden pillantást magára vont az apró fiola. Az idős boszorkány végigtekintett az asztal mentén.
- Látom, a rend minden tagja eljött… Sajnálatos módon Piton professzor nincs abban az állapotban, hogy részt vegyen a tanácsban. Fáradozásainak, valamint Miss Granger bátorságának köszönhetően azonban kezünkbe került a jóslat teljes szövege, amit most mindnyájan meghallgatunk majd, hogy utána a hallottak ismeretében döntsünk a későbbi teendőkről. Még valaki hiányzik… Albus…Miss Granger elmondása szerint Albus a Tudjukkivel vívott párbaj közben áldozatul esett… Halála mindennél sürgetőbbé teszi, hogy mielőbb döntsünk és lépjünk. A rend még sosem volt ilyen sebezhető.
A boszorkány az asztalon nyugvó merengő fölé tartotta az üvegcsét, és tartalmát a kőedénybe öntötte. Pálcájával megbökte a kavargó folyadékot.
- Íme a jóslat teljes szövege.
A kőmedencéből egy szemüveges alak emelkedett ki. Alakja lassan forgott, szája szétnyílt, és kísérteties hangja betöltötte a szobát.
Közeledik az Egyetlen, aki diadalmaskodhat a Sötét Nagyúr fölött… Azoknak születik, akik háromszor dacoltak vele, s a hetedik hónap halála szüli őt…A Sötét Nagyúr egyenrangúként jelöli meg, de benne olyan erő lakik, amit a Sötét Nagyúr nem ismer. És egyikük meghal a másik keze által, mert nem élhet az egyik, míg él a másik… Az Egyetlent, aki diadalmaskodhat a Sötét Nagyúr fölött a hetedik hónap halála szüli…
A jósnő hirtelen visszamerült a kavargó folyadékba. Mindenki kábultan meredt a kőedényre, amiben eltűnt a kísérteties alak.
Seth rezzenéstelenül ült az asztal mellett. Végre hallotta a jóslatot, ami megpecsételte a szülei és az ő sorsát. A jóslatot a Kiválasztottról. Egyes részek összefüggés nélkül tolakodtak elő az agyában. …azoknak születik, akik háromszor dacoltak vele… benne olyan erő lakik, amit a Sötét Nagyúr nem ismer… És egyikük meghal a másik keze által, mert nem élhet az egyik, míg él a másik…
Felpillantva látta, hogy az asztalnál ülők a homlokát bámulják. Erős késztetést érzett, hogy haját a homlokába fésülje. Sosem tulajdonított a kígyójelnek túl nagy jelentőséget. A legtöbb aranyvérű roxforti diák viselt valamit, ami mutatta elkötelezettségét a Nagyúr mellett. A legtöbben a Sötét Jegyet formázó gyűrűt hordtak. Seth azt gondolta, az ő jele is ilyen, csak persze a Lestrange-ok valami különlegesebbet akartak, mint egy gyűrű. Most azonban egészen más értelmet nyert az egész. …A Sötét Nagyúr egyenrangúként jelöli meg,..
Elsőként Sturgis Podmore szólalt meg.
-Honnan tudjuk, hogy ez a valós jóslat és nem hamisítvány?
Hangja, mintha transzból zökkentette volna ki az asztalnál ülőket. Többen egyszerre kezdtek beszélni. McGalagony azonban csendre intett mindenkit. A kérdést Bill felelte meg.
- Ellenőriztem az emléktöredék korát. Megfelel annak, amilyen töredéket mi őrzünk. A későbbi manipuláció kizárt. Az emlék megsérült volna…
Alice Longbottom előrehajolt ültében.
-A jóslat szövege tehát azt mondja, hogy a Nagyúrnak meg kellett jelölnie a kiválasztottat?
McGalagony bólintott.
- Többféle értelmezés lehetséges. A legegyszerűbb szerint ez valamilyen külső jegyet jelent.
Alice Longbottom tekintete visszavándorolt Seth homlokára. Mellette Neville mereven dőlt előre a székében. Most szólalt meg gyűlésen először. Hangja idegesen csengett.
- Nem azzal jelölt meg, hogy megkísérelt megöletni?
Shaklebolt a fejét rázta.
- Aznap éjjel két családot támadtak meg egyszerre. Ebből a szempontból mindkét jelölt esélyes.. Az egyenlőként való megjelölésnek valami egyéb módjáról lehet szó.
McGalagony Bill-hez fordult.
- Megállapítható-e egy fizikai külső jelről, hogy kitől származik?
Bill rövid gondolkodás után bólintott.
- Minden mágiahasználó rendelkezik egyéni vonásokkal, ami a varázslataiban nyomot hagy, és később azonosítható.
Az idős boszorkány Seth-hez fordult.
- Mióta van a jel a homlokán Mr. Lestrange?
Seth elgondolkodva nézett a boszorkányra. Az emlékeiben kutatott. Emlékszik-e, hogy mikor került a jegy a homlokára? Zavaros képeken kívül nem tudott semmit se előásni az emlékezetéből.
- Amióta az eszemet tudom.
McGalagony elgondolkozva bólintott.
- Hajlandó-e alávetni magát egy rövid vizsgálatnak annak érdekében, hogy tisztázhassuk a kiválasztott személyét?
Seth Bill-re tekintett. Óhatatlanul előtolakodtak az emlékei egy másik vizsgálatról, ahol a személyazonosságát tisztázták. A rend akkor nem válogatott az eszközökben. Mire számíthat most? Meg akarja-e tudni igazán?
- Igen.
A vörös hajú átoktörő felállt az asztal túlsó feléről, és Seth felé lépdelt. Pálcáját a hiú homlokának szegezte. „Vera Daedalus"
Seth úgy érezte, lángra gyúl a bőre, és a koponyacsontján keresztül éles tőrök hatolnak az agyába. Nem látta, hogy a feje fölött a semmiből örvénylő fekete köd jelenik meg, amely egyre szilárdabb alakot ölt… Egy vékony, hüllőszerű férfiét hosszú pókszerű ujjakkal, égő vörös szemmel. A teremben csupán az árnyalak hatására többen rémülten húzták össze magukat. Bill egy gyors mozdulattal megszűntette a varázslatot.
A fájdalom olyan gyorsan elült, ahogy jött, és a fiú pislogva nézett körül. Az asztalnál ülők sápadt arccal bámultak vissza rá. Nem tudta mit láthattak, de úgy néztek ki, mintha egyenesen a Nagyúrral néztek volna farkasszemet. Nyugtalanul tekintett Hermionéra.
Mordon rekedtes hangja szinte bántotta a füleket, olyan nagy volt a csönd.
- Azt hiszem a Kiválasztott személye tisztázódott. A következő kérdés az, hogy mit kezdünk vele.
Dora Medowes bársonyos hangja szöges ellentétben állt markáns arcával.
- Most, hogy Dumbledore-t elvesztettük, a Kiválasztott az egyetlen esélyünk…
Többen helyeslően mormogtak.
Sturgis Podmore résnyire húzott szemmel pillantott Seth-re.
- Nem képezhetünk ki egy halálfalót. Semmi garancia nincs rá, hogy a mi oldalunkon áll. Nincs szükségünk arra, hogy a végén két Sötét Nagyúrral nézzünk szembe!
Szavai nyomán elnémult a helyeslő mormogás, és néhányan most már gyanakodó pillantásokkal méregették a fiút. Remus előredőlt Hermione mellett, hogy szavai nagyobb nyomatékot kapjanak.
- Úgy érzem, hogy Seth, vagy inkább Harry, éppen eleget tett ahhoz, hogy bizonyítsa, melyik oldalon áll.
Podmore megvetően mérte végig a vérfarkast.
- Amennyire én tudom, akár kém is lehet, beépített ember. Tudjukki ránk küldte a jóslattal, hogy majd kapunk a Kiválasztotton. Ha valóban veszélyes lenne a fiú a számára, rég megölte volna, hacsak nem áll az ő oldalán.
Seth úgy érezte, hogy felrobban. Itt ül az asztalnál, és úgy beszélnek róla, mintha itt se lenne. Minden eddigi feszültsége, fáradsága, félelme és fájdalma egyetlen pontba gyűlt össze: a szőke varázsló iránti utálatba. Behunyta a szemét és megpróbált nyugalmat erőltetni magára. A következő pillanatban a vastag tölgyfa asztal hatalmas reccsenéssel végighasadt. A repedés Seth irányából követhetetlen sebességgel közeledett Sturgis felé, és a varázsló előtt a fa egyszerűen felrobbant. A szilánkok repeszként fúródtak a varázsló arcába. Podmore üvöltve pattant fel az asztaltól, és kezével eszelősen tapogatta véres arcát. Többen talpraugrottak, hogy segítsenek rajta. Madame Pomfrey néhány gyors bűbájjal eltávolította a szilánkokat, majd lecsillapította a vérzést.
- Kérem, segítsen valaki elkísérni Sturgis-t a gyengélkedőre!
Hestia Jones belekarolt a félig alélt férfiba, és Madame Pomfrey-val közös erővel kitámogatták a teremből.
Seth még mindig csukott szemmel, mozdulatlanul ült az asztalnál. Több pálca feléje irányult. A fiú végül kinyitotta szemét. A fekete írisz zöldesen ragyogott. Pillantása végigfutott az asztalon, majd megszólalt. Csendesen beszélt, de hangja így ijesztőbb volt, mintha ordított volna.
- Otthagytam a családomat, és nyilvánosan hadat üzentem a Nagyúrnak azzal, hogy szembefordultam vele. Harcolni fogok ellene akkor is, ha a rend ebben nem támogat.
Lassan felemelkedett a székről. Többen átkokat küldtek feléje, de a levegő lángra gyúlt és örvényleni kezdett körülötte a tömény mágiától. A varázslatok egyszerűen lepattantak róla. Hátat fordított az elképedt rendtagoknak, és kilépett az ajtón.
Hermione gondolkodás nélkül utána indult. A fiú pár lépéssel előtte haladt a folyosón. A lány utána kiáltott.
-Seth, várj!
A fiú azonban mintha nem is hallotta volna, ment tovább. Aztán hirtelen megtántorodott és elesett.
Hermione hozzárohant és letérdelt melléje és a hátára fordította. Seth arca kísértetiesen fehér volt. A szája kékes színt öltött, szeme alatt fekete karikák húzódtak.
- Kimerítette a pálca nélküli varázslás. Nagyon komoly tehertétel az egy képzetlen mágus számára.
Remus lehajolt, és közelebbről is megvizsgálta Seth-et. Hermione tudta, a vérfarkas olyan dolgokat is megérez, amit egy egyszerű ember nem. Némi várakozás után idegesen megragadta a fiú karját.
- El kell vinnünk a gyengélkedőbe!
Remus csak a fejét rázta.
- Egyszerű erősítő bájital nem segít rajta. A legjobb, ha hagyjuk, hogy magától összeszedje magát. Vigyük a szobámba!
Könnyedén felkapta a fiút, és Hermione-val a nyomában elindult az emeleti szobák felé.
--------------------------
A tanácsteremben a rendtagok még mindig döbbenten bámulták az ajtót. Mordon rekedtes nevetésére mindenki összerezzent.
-Azt hiszem, jobb ha a fiú a mi oldalunkon van. Határozottan tehetséges, ami azt illeti…
McGalagony szigorúan tekintett a férfira.
- Nem veszélytelen egy ilyen képességekkel rendelkező mágust kiképezni…
Dora Medows elgondolkodva simított végig gömbölyded állán.
- A fiú mindenképp veszélyes, de inkább Tudjukkire legyen az, mint ránk…
Erre többen mozgolódni kezdtek az asztalnál. McGalagony röviden intett.
- Szavazásra bocsátom a kérdést. Ki van amellett, hogy kiképezzünk Seth Lestrange-t?
A kezek egytől egyik a levegőbe emelkedtek.
---------------------
Seth dühösen lépkedett a folyosón. Dühös volt a rendre, amiért semmibe vették mindazt, amit eddig tett. Dühös volt magára, amiért elvesztette az önuralmát. És a düh alatt megbújt a félelem… A félelem a magánytól, az elvárásoktól, az eljövendő összecsapástól a Sötét Nagyúrral.
Észre se vette, hogy lassan fekete pontok homályosítják el a látását, és egyre erősödik a zúgás a fülében. Hullámzani kezdett előtte a világ, majd egyszerűen megszűnt létezni a számára, és csak zuhant, zuhant bele a feneketlen sötétségbe.
--------------------
Hermione kedvetlenül turkálta az ételt. Egyedül üldögélt a rend konyhájában. Tudta, hogy örülnie kéne, hogy Seth-et végül is elfogadták. Mordon holnap elviszi a fiút a rend válogatott tagjaival, hogy rohamtempóban kiképezze. A lány tudta: a viharvert férfi Anglia legjobb aurora volt, és sokáig tanított a Lionhart Akadémián. Shaklebolt és Tonks szintén aurorok voltak. Dora Medows sokáig a Rejtélyügyi Főosztályon dolgozott. A sors fintora, hogy a csapat utolsó tagja Sturgis Podmore.
Minden jól alakul. Seth a Kiválasztott, és meg fogja kapni mindazt a kiképzést, ami kell ahhoz, hogy túlélje a következő találkozást a Sötét Nagyúrral. Mégis…
Egy pálcaintéssel eltűntette félig megivott teája maradékát, és az ajtó felé indult. Pár lépés után azonban megtorpant. Seth lépett be az ajtón. Zavartan megállt, és a lányra nézett. Szemmel láthatólag arra számított, hogy senki sincs a szobában.
Hermione kényszeredetten elmosolyodott.
- Megéheztél?
Seth megrázta a fejét.
- Csak egy kis teáért jöttem le.
A lány akaratlanul is az ajkát rágta.
- Holnap tehát indulsz…
A fiú mereven bólintott.
- Igen.
Hermione zavartan forgatta a csészét a kezében. A csönd egyre idegesítőbbé vált. Miért nem tudok beszélgetni vele?
Seth végül előrelépett, és Hermione félreállt az útból, hogy a fiú eljuthasson az asztalig, majd a kijárat felé indult. Hirtelen éles csörömpölést hallott a háta mögül. Megfordult.
A teáskanna darabokban hevert a földön. A barnás folyadék egyre nagyobb tócsává alakult a földön, ahogy összekeveredett valami pirossal…
Seth feküdt a földön. Orrából, szeméből élénkpiros vér folyt, ajka hangtalan sikolyra nyílt. Keze a homlokát markolta, ahol a kígyójel vérző sebbé nyílt szét a homlokán.
Hermione pár pillanatig mozdulni sem tudott a rémülettől, majd megragadta a nyakában függő medált. Érezte, hogy az felforrósodik, és már hallotta is a sietős lépteket. Remus rontott be a konyhába.
- Mi történt? Hermione…
Tekintete a lányról a földön fekvő testre vándorolt. A lány riadtan nézte, ahogy a férfi arcára kiül a félelem.
-Voldomort…
---------------------
Seth számára hirtelen eltűnt a világ. Elnyelte a sötétség, amely azonban nem volt üres…
- Ifjú Lestrange. Milyen messzire menekültél előlem…
Voldemort hangja szinte szívélyesen csengett a sötétben.
- Új barátaid vajon értékelik-e az áldozatot, amit hoztál?
Seth megremegett a fájdalomtól, ami végigszántott a testén.
A Nagyúr most hidegen sziszegett.
- Ők nem tudják, hogy te sosem hagyhatsz el engem. Az enyém vagy, nincs választásod.
Seth gyengén tiltakozni próbált, de az elméjét szorító kegyetlen kéz minden erejét elszívta.
- A kezemben tartalak, ifjú Lestrange…A szó legszorosabb értelmében…
A következő fájdalomhullám már minden ellenállás nélkül futott végig a fiún.
- Milyen hamar feladod...
Már a gúnyolódás sem volt képes ellenállást csiholni belőle. Meghalni… Feloldódni a semmiben… Nem érezni többé…Már csak erre vágyott.
- Meghalni? Azt szeretnél, ugye? Nem tudod, hogy a halál a gyávák menedéke?
Seth hirtelen úgy érezte, elönti a nyugalom és a béke. Meghaltam?- kérdezte magától, amikor hirtelen egy új hang szólalt meg a tudatában.
- Tévedsz, Tom! A halál csupán egy újabb kaland kezdete.
Ismerte ezt a hangot…
A Nagyúr dühösen hördült fel.
- Dumbledore!
Seth zavarodottan kutatott az elméjében. Hogyhogy…?
- Megszálltad a fiút! sziszegte a Nagyúr hangja.
Seth elképedten hallotta, hogy Dumbledore kuncog.
- Oh, nem Tom! Ahogyan mondtam, nincs sok érzéked az önfeláldozás és szeretet mágiájához…
A Nagyúr dühe végigszántott Seth elméjén, de furcsamódon most nem okozott fájdalmat.
- Áldozat és befogadás!
Dumbledore hangja vidáman csengett.
- Mindig is éles eszű voltál, Tom! Akkor bizonyára azt is tudod, hogy ebből mi következik…
Voldemort hangja rosszindulatúan válaszolt.
- Hogyha arra kényszerítesz, hogy elhagyjam a fiút, neked is távoznod kell, és akkor gazdatest nélkül végleg meghalsz.
Dumbledore szinte szánakozva válaszolt.
- Csakhogy veled ellentétben én nem félek meghalni…
Seth úgy érezte, mintha lángoló kemencébe lökték volna. Egész testén emésztő forróság futott végig, ami egyetlen pontba futott össze: A jobb halántékába. Úgy érezte, a kígyójel lángot vet a homlokán, majd hirtelen csak a mindent elnyelő fáradság maradt.
Csak pihenni… és elnyelte az álomtalan mélység.
---------------------
Hermione fáradtan kuporgott a gyengélkedő egyik kényelmetlen, egyenes támlájú székén. Seth az idő legnagyobb részében mozdulatlanul feküdt. Már nem vérzett, néha azonban görcsös rángások futottak végig a testén, és homlokán veríték gyöngyözött. Két napja ment már ez így, és Madam Pomfrey nem tudott semmit tenni a fiúért. Remus egyedül őt avatta be Dumbledore feltételezésébe a kígyójellel kapcsolatban. A javasasszony csak a fejét rázta.
- Ha valóban így van, Remus, akkor ez jóval meghaladja a képességeimet. Perselus talán tudna segíteni rajta, de mostani állapotában…
Nem kellett befejeznie a mondatot. Piton - megérkezése óta - eszméletlenül feküdt a gyengélkedőn.
Hermione semmi mást nem tehetett, minthogy a kényelmetlen széken szorongott, és a fiú homlokát törölgette. Néhányszor átment az apja ágyához. Főleg amikor az aludt, mert ilyenkor teljesen olyan volt mint azelőtt.
Seth halkan felnyögött, és a lány előrehajolt a székben. Kezét a fiú homlokára helyezte, de rögtön vissza is rántotta, annyira forró volt. Tűzforró volt. Felugrott a székből.
- Madam Pomfrey! Madam Pomfrey! Jöjjön gyorsan!
Rémülten látta, hogy Seth bőréből kékes lángnyelvek bújnak elő, és a fiú teste görcsbe rándul. A javasasszony sietős léptei kopogtak a gyengélkedő kövén, majd megállapodtak mellette. Hermionenak csak rá kellett néznie az asszonyra, és látta, hogy ilyesmit még ő sem tapasztalt azelőtt.
Seth hánykolódni kezdett az ágyon, két kezét arcára szorította, és ujjai közül valami fekete folyadék csordult ki. Madam Pomfrey a gyengélkedőben álló bájitalos szekrényhez szaladt, és kapkodva kutatott a fiolák között. Hermione megragadta a fiú kezét, és megpróbálta erővel lefejteni az ujjait az arcáról, nem törődve az égető fájdalommal, amit a fiú még mindig lángoló bőre okozott.
A lángok és a görcs olyan hamar múltak el, ahogy jöttek. Madam Pomfrey éppen akkor ért oda négy-öt fiolával a kezében, amikor Seth teste hirtelen újra elernyedt. Hermione félve húzta el a fiú kezét az arcától. Mit fog látni? Talán Voldemort ugyanúgy megvakította Sethet, mint Pitont?
Seth arcán semmi sem látszott, csupán a furcsa fekete folyadék nyomai, mintha fekete könnyeket sírt volna.
Madam Pomfrey egy kis szövetdarabbal felitatta a folyadék egy részét későbbi vizsgálat céljából, de mielőtt a fiolába tehette volna, ijedten elejtette.
Seth szeme felpattant, majd visszacsukódott. Hermione döbbenten bámulta a fiú arcát. A szeme… Nem a megszokott fekete többé, hanem zöld. A legmélyebb zöld, amit Hermione valaha látott. Pillantása Seth homlokára vándorolt. Félresimította az éjfekete fürtöket, és meglepetésében hátrált egy lépést. A kígyó jele eltűnt. A fiú fehér homloka makulátlanul derengett a gyengélkedő félhomályában.
------------------------
Ezzel vége az első kötetnek. Tervezek egy másodikat, aminek a vázlata nagy vonalakban kész. Annyit mondhatok, hogy nem lesznek benne horocruxok, de már kidolgoztam a saját elméletemet Voldemort halhatatlanságára. (Kicsit hasonló, de mégis más, mint Rowlingé.)
Viszont örömmel veszek minden kérdést/javaslatot, hogy mit olvasnátok szívesen a következő részben. Mik számotokra a nyitott kérdések, melyik karakter sorsa érdekel a továbbiakban stb.?
Köszönöm mindenkinek, aki eddig elolvasta a történetet és megvárta ezt az utolsó fejezetet is!
Üdvözlettel: Nimbusz