21. fejezet

Változások

Asgard, Főváros, Loki szobája az aranyszínű Palotában.

- Ha jól látom, most már nem haldokolsz – jegyezte meg Loki gúnyosan, miután kerített Kathlinnek valami ebédet a konyhából. Csak az egyszerűség kedvéért döntött úgy, hogy ne rendezzenek nagy lakomát ebédidőben.

- Tényleg nem – harapta le a lány az utolsó darabot a kezében tartott almáról. – Kösz az ebédet! – mondta könnyedén.

- Hát mégsem hagyhattalak másodszor is meghalni a mai nap…

- Na és, mit csinálunk most? – kérdezte Kathlin ártatlanul, amire Loki egy fáradt sóhajjal válaszolt.

Most már neki kell „szórakoztatnia" a kis vendégüket. Pont mint egykor régen… De ez most kicsit más. Ez a lány már majdnem felnőtt. És nem rajong úgy érte, mint Kathleen. Nem számít, úgy alakítja a dolgokat, hogy ő is élvezze majd. Ez a legkevesebb.

- Most elmagyarázom neked a házirendet, és ajánlom, hogy jól figyelj, mert csak egyszer mondom el!

- Rendben – sóhajtotta a Boszorkány. Ez a dolog halálunalmasnak hangzott, de jobbnak látta nem ellenkezni Lokival. A Herceget láthatóan már az is nagyon bosszantotta, hogy őrá bízták.

Lokit viszont meglepte a gyors, egyetértő válasz.

- Akkor figyelj! – parancsolta és valahonnan elővarázsolt egy hatalmas, bordó bőrbe és ezüst csatokba kötött könyvet.

A lány bólintott, majd kényelembe helyezte magát Loki ágyán.

...

- ...Végül pedig, mindig nekem van igazam! – jelentette ki a félisten ravasz vigyorral az arcán.

- Szerintem ilyesmi nem szerepel a könyvben – vágta rá Kathlin.

- Tényleg nem. Ez az én saját szabályom – vigyorgott tovább a Mágus. – Bár igazán bele illene…

- Na persze - gúnyolódott a lány. - A te szabályodat pedig nem vagyok köteles betartani!

- Elfelejted, hogy most az én felelősségem vagy! – emlékeztette Loki.

- Én nem kértem, hogy az legyek!

- Az nem számít. Én sem kértem…

- Akkor miért nem hagyjuk ezt az egészet? – vetette fel Kathlin.

- Mert mindkettőnknek jobb, ha nem ellenkezünk az apámmal? – kérdezte Loki jogosan, ám ez inkább kijelentésnek számított.

- Talán…

- Megjegyezted, amit az elmúlt két órában mondtam? – váltott szigorúbb hangnemre a Herceg.

- Meg – vágta rá Kathlin, bár valójában végig máshol járt az esze, és alig emlékezett valamire.

- Hát persze, hogy nem! – sóhajtotta Loki fájdalmasan, aki olvasott a lány arcáról. – Minek is töröm magam?

- Hé, én próbáltam! – védekezett Kathlin.

- Akkor nem próbáltad eléggé!

- Ne haragudj! - Loki válaszként csak hátradőlt az ágyán és a plafont kezdte bámulni. Nem haragudott, csak végtelenül unta már az egész szituációt. - Akkor most mi jön? – folytatta a lány. – Kezded elölről?

- Még csak azt kéne! – sóhajtotta újfent a Herceg. – Úgysem jegyzed meg… Különben is, atyám szeretné, ha körbevezetnélek…

- Még egy unalmas kötelesség, nemde? – jegyezte meg a lány, törökülésbe húzva addig kinyújtott lábait.

- Most szeretnéd, vagy sem?! – kérdezett rá Loki kissé idegesen.

- Te szeretnéd? – kérdezett vissza Kathlin.

- Mit számít az? – Kathlin nem szólalt meg, csak Lokira nézett, hogy jelezze, neki számít. – Nem, tulajdonképpen nem sok kedvem van végigjárni a Palota ezernyi termét és mindenféle ostoba történeteket mesélni az építkezésről – vallotta be a fekete hajú, még mindig a plafont bámulva.

- Akkor mi lenne, ha lovagolnánk? – vetette fel Kathlin az ötletet. – Körbevezethetnél a palotán kívül! Mondjuk a fővárosban meg a vidéken...

Loki felkapta a fejét, s felülve szembefordult a lánnyal.

- Ez már jobban tetszik! De te most komolyan lemondanál a világ legizgalmasabb beltéri idegenvezetéséről az én kedvemért? – kérdezte, enyhe iróniával vegyítve a „legizgalmasabb" szót.

- Talán meghozhatom ezt az „áldozatot"… - merengett el Kathlin. – Végül is miattam fogsz két hónapig a földön aludni…

- Mi?! Miért aludnék a földön?! – csodálkozott Loki.

- Hát nem adsz nekem saját szobát, én pedig nem fogok veled egy ágyban aludni! Egy úriember pedig nem hagy egy hölgyet a földön hálni!

- Majd hozatok még egy ágyat – döntötte el Loki, aki az igazat megvallva elfelejtett belegondolni, hogy mivel jár, ha lány az ő szobájában lakik. Bár ő talán nem bánta volna annyira, hogy osztoznia kell az ágyon…

...

Kathlin és Loki nemsokára kilovagoltak, most már a Palota saját lovain. A Herceg körbevezette a városban, ahol az emberek a sugdolózás mellett nagy meglepetésére az őt megillető tisztelettel köszöntötték. Semmi gúnyolódás, vagy közömbösség. Mindenki, aki észrevette, üdvözölte és meghajolt előtte. Kathlin még meg is jegyezte, hogy nem hitte volna, hogy a Hercegnek ennyi rajongója van idehaza...

A lányt lenyűgözte a csodaszép város és a kedvesnek tűnő emberek sokasága. Ebben a napszakban a nép csak úgy örvénylett az utcákon, úgymond zajlott az élet. Lóháton végigsétáltak a főutcán, majd a piacot is meglátogatták. Az egész hely a középkori és valamilyen szinten modern stílus keverékére emlékeztette.

A délután második felében Loki a mező felé vette az irányt, és intett a lánynak, hogy kövesse. Végiggaloppoztak egy hosszabb, dombokkal tarkított szakaszon, amit mindketten nagyon élveztek, majd a Herceg vezetéséves felvágtattak egy erdős hegyoldalon. A fák között félhomály és hűvös levegő honolt. Ám utána felértek a csúcsra, egy kétezer méter magasságban lévő fennsíkra, ami csak úgy ragyogott a napfénytől.

Loki a peremhez vezette a lányt, ahol a lovaik még ép idejében fékeztek le. A kilátás meseszép volt. Alattuk az így még meredekebbnek tűnő, fenyves hegyoldal, majd a mező, de látszott a királyi Palota és a főváros. A várostól kicsivel jobbra pedig egy zöld terület és utána a tenger. Egy kis öböl szikláit és homokos partját nyaldosta a víz. Ha pedig felnéztek az égre, a horizont vonalában körben csillagok fénylettek.

Kathlin el akarta mondani, hogy mennyire lenyűgözi a látvány, hogy mennyire hálás Lokinak, amiért elhozta ide, és hogy mindezt megmutatta neki, de egyszerűen képtelen volt megszólalni. A Mágus viszont megint könnyedén olvasott az arcáról és örömmel nyugtázta magában, hogy ezúttal valóban sikerült lenyűgöznie a lányt.

Megkönnyebbülve szívták magukba a levegőt. Kathlin azért, mert most már biztonságban tudhatta Natashát, és persze Lokitól sem tartott már annyira. Loki pedig azért, mert immár az élete rendbe jönni látszott. Ráadásul lehet, hogy megtalálta magának a megfelelő lányt…

Néhány perc, azaz úgy negyed óra, bámészkodás után Kathlinnek sikerült kinyögnie egy mondatot.

- Lemegyünk a partra?

- Talán még belefér az időbe – válaszolta Loki és máris irányba fordította a lovát.

...

Fél óra múlva már az öbölben voltak. Rajtuk kívül még néhány városlakó volt ott, horgásztak, meg ilyesmi. A város keleti részénél, a főkaput a Bifrösttel összekötő híd alatt lévő tengerrész veszélyesnek számított, ezért a kis öböl (legalább 300 méter széles) nagy látogatottságnak örvendett, még ilyenkor, este öt óra felé is.

Kathlin hagyta a lovának, hogy végigvágtasson az öböl sekély vízében, így Loki is követte a példáját. Eredményképpen mindketten derékig vizesek lettek, bár nagyon élvezték. Leszálltak és egy sziklához kötötték a lovaikat, amíg ők maguk egy másikra ültek száradni. A csizmájukat, Lokival együtt már a vizes vágta előtt ledobták, így most mezítláb ültek a napon. Szerencsére kellemes nyári idő volt, így nem fáztak. Sőt, még jól is jött az a kis frissítő víz.

Kathlinnek ekkor hirtelen támadt egy ötlete.

- Fürödjünk egyet!

- Kizárt! – ellenkezett Loki. – Már így is eléggé eláztunk!

- Úgy értem, ruha nélkül! – magyarázta Kathlin.

- Ez itt nem Midgard! – oktatta ki a Herceg. – Itt nem szokás meztelenül úszkálni a tengerben!

- Nem lennénk teljesen meztelenek!

- Akkor sem!

- Miért nem?

- Mert még meglátnak! Mondtam már, hogy ez itt nem szokás!

- Mióta törődsz te a szokásokkal? – tette fel a Boszorkány a jogos kérdést.

- Rossz próbálkozás – vigyorgott Loki.

- Akkor megyek egyedül! – jelentette ki Kathlin.

- Ez egy nagyon rossz ötlet... - figyelmeztette Loki, de a lány már vette is le magáról a bordó ruhát, amit egyúttal ki is terített a sziklára száradni.

- Meg ne próbáld! – figyelmeztette újból a Varázsló. – És vedd vissza a ruhád!

- És ha nem? – incselkedett a lány a tenger felé hátrálva.

Loki felpattant és dühösen elindult felé.

- Gyere vissza azonnal! Hallod?!

- Jobban tetszem neked így, ne is tagadd! – szemtelenkedett a lány tovább hátrálva. Szó, ami szó, Loki számára tényleg nem mindennapi látvány volt Kathlint bordó fehérneműben látni a tengerparton, de akkor is! Mit szól majd az apja, ha ezt megtudja?!

- Az nem számít! Öltözz fel!

- Inkább gyere te is! – vigyorogta Kat.

- Atyám kinyír, ha ezt megtudja – sóhajtotta Loki, de úgy tűnik elég hangosan ahhoz, hogy a lány is meghallja.

- Akkor talán ki kéne élvezned az utolsó perceidet! – javasolta Kathlin, aki immár térdig állt a hűvös, de kellemes vízben.

- Ne kelljen kétszer mondanom! Gyere ki és öltözz fel!

De a lány még beljebb ment, s már a dereka fölé ért a víz.

- Szerintem meg csak félsz a víztől! – jelentett ki. – Talán Asgard tiszteletbeli hercege nem tud úszni? – kérdezte vigyorogva.

Loki szemében ördögi fény csillant. Ez volt az utolsó csepp abban a bizonyos pohárban. Most már úgy is mindegy…

- Ezt még megbánod! – kiáltotta vészjóslóan, majd követve Kathlin példáját elkezdett megszabadulni a ruháitól. Neki viszont legalább fél percébe telt, még lehámozza magáról a lovaglónadrágot és mellényt a sok csat miatt. Majd gondolt egyet és az ingét is levette, és úgy, ahogy volt, halványzöld alsónadrágban besétált a tengerbe.

Kathlin érdeklődve figyelte, ahogy a nem mindennapi felsőtesttel rendelkező félisten öltözik, majd berobog a vízbe, de amikor Loki sejtelmesen elvigyorodott, már megremegett a lába.

- Ússzunk versenyt! – kiáltotta és egy ötven méterre a tengerben lévő szikla felé vette az irányt. Loki utána indult, majd félúton beérte.

- Meg vagy! – kapta el a lány bokáját, aki hirtelenjében hatalmasat sikított.

- Azért veszteni tudni kell – jegyezte meg a Herceg.

- Csak megijedtem – magyarázta Kat.

- Ugyan kitől? – kérdezte Loki ártatlanul. – Csak nem tőlem?

- Hát ami azt illeti…

- Ez esetben – kezdte a férfi kaján vigyorral, majd ott folytatta, ahol délben abbahagyta. Elkezdte csiklandozni a lányt az öböl közepén, aki persze újból nevetésben tört ki.

- Ne, megfulladok! – kiabálta, mivel még a lába sem ért le.

- Te akartál úszni, nem? – vigyorgott Loki.

- Ez nem fair!

Kathlin védekezésképpen vizet fröcskölt a Varázsló arcába, majd sikerült elszabadulnia és odaúsznia a sziklához. Ám Loki sem volt rest, és egy nagy hullámot előidézve visszasodorta a lányt a tengerbe. Kathlin fulladozva jött fel a felszínre, ahol rögtön Loki vadalma képével találta szembe magát.

- Kérlek ne! – könyörgött reményvesztetten.

- Én is kértelek – jelentette ki Loki, de ezúttal nem kínozta percekig a lányt, hanem jól mulatott a kétségbeesésén, miután néhányszor hozzáért a derekához a vízben.

Még percekig vízi csatáztak a sziklánál, aminek végén elnevették magukat. Utána kiúsztak a partra és kimerültek ültek le a sekély vízben. Később újból beúsztak, egészen az öböl végéig, miközben sokat beszélgettek. Végül kiültek a partra száradni, még a bőrükhöz tapadó homok sem zavarta őket.

- Olyan gonosz vagy, Loki – jegyezte meg Kathlin viccelődve, mivel Loki visszafelé újrakezdte a csiklandozást.

- Te meg önfejű! Mondtam, hogy ez nem jó ötlet!

- Na, ne mond, hogy nem élvezted!

- Csak azért mentem be veled, nehogy bajod essen! – hazudta a Herceg, bár volt benne igazság. – A tenger nagyon veszélyes is lehet.

- Főleg, ha te is benne vagy!

Loki elnevette magát.

- Ezért mondtam, hogy ne! De te nem hallgattál rám…

Kathlin fájdalmasat sóhajtott, ám még Loki vízi bosszúhadjáratával együtt is meglepően jól érezte magát.

...

- Most mát indulnunk kéne – jegyezte meg Loki. Egy ideje már a száradásra várva nézték Kathlinnel, ahogy a vöröslő asgardi nap egyre lejjebb vándorol a tenger feletti horizonton. Úgy húsz centire lehettek csupán egymástól.

- De olyan szép itt…!

- Gyere – nyújtotta Loki a lány felé a kezét.

- Jól van – törődött bele Kathlin, hogy a kis nyaralásuk véget ért. Elfogadta a kezet, majd együtt feltápászkodtak. – Mennyi időnk van még? – kérdezte, miközben a ruháikkal küzdöttek.

- Fél hét körül lehet. A vacsora nyolckor kezdődik. Innen még legalább húsz perc a palotáig, majd még le kell szerszámozni a lovakat, és nem ártana megfürödnünk sem – nézett végig Loki a lány sótól összetapadt haján.

- Én azt hittem, ti nem mosakodtok olyan gyakran, mint mi – jegyezte meg Kathlin.

- Anyánknak fontos a megfelelő megjelenés! – magyarázta a Herceg. – Szóval igyekezzünk!

- És még valami! – kiáltotta Loki útközben.

- Igen?

- Erről lehetőleg ne beszélj senkinek!

- Ígérem – mosolygott a lány.

...

Kathin és Loki még időben hajat mostak és rendbe szedték magukat. A lány egy földig érő, háromnegyedes ujjú, könnyű krémszínű ruhát viselt, arany díszekkel, amit Frigga küldetett neki. Bordós barna hajából pedig néhány tincset egy masnival a tarkóján összekötött. Loki hasonló világos színű nadrágot és mellényt viselt egy fehér inggel. Teljesen más látványt nyújtott így, nem feketében, mint New York-nál. Sokkal barátságosabbat.

Nem teljesen tudatosan, mégis tökéletesen összeöltöztek a vacsorához, amin, miután ezt feltűnt nekik, jót mosolyogtak.

- Szóval, hogy telt a délutánod, Kathlin?- kérdezte Odin a vacsora közben. A szűk család, azaz Odin, Frigga, Thor és Loki, és Kathlin egy díszesebb, közepes méretű teremben gyűltek össze az étkezéshez.

- Oh köszönöm, remekül – vigyorgott Lokira a lány. – Az ön fia egy igazi angyal – füllentette.

- Hát ezt nehezen hiszem – jegyezte meg Odin.

- És milyen a szobád, drágám? – kérdezte Frigga.

- Úgy érti, Lokié?

Thorból kitört a röhögés, Loki pedig dühös pillantásokat szórt a lány felé, ami azt jelenthette, hogy egy szót se többet! Odin és Frigga kérdőn néztek egymásra. Kathlin kihasználta ezt, hogy újból visszavágjon Lokinak.

- Oh, hát nem mondtam volna? Loki úgy döntött, legjobb lesz, ha nem ad nekem saját szobát…

- Micsoda?! – kiáltott fel Frigga.

- Fiam, ezt nem gondolhatod komolyan! – szidta Odin. – Ez a lány a vendégünk! Megérdemel egy saját szobát!

- Még is miért nem adtál neki egy vendégszobát? – értetlenkedett Frigga. – Hiszen van legalább öt szabad…

- Hagy magyarázzam meg… - kezdte Loki, ...aminek az lett a vége, hogy a lány a vacsora után külön szobát kapott. De azért Loki azt elérte, hogy egy vendéget átköltöztessenek, így Kathlin a tőle hárommal arrébb számított szobát kaphatta, nem egy másik szárnyban lévőt.

- De ha megtudom, hogy valami olyasmit teszel, amit nem kéne, akkor… - fenyegette meg a lányt az ajtóban a Herceg, mikor vendége lefeküdni készült.

- Jó éjt, Loki – válaszolta Kathlin és kifejezéstelen arccal rávágta az ajtót. Legbelül viszont mosolygott. A Herceg egész kedves volt vele a nap második felében. Ahhoz képest, hogy kezdetben meg akart ölni… Viszont a bosszantásával még mindig nem állt le.

A vacsoránál például a szobás kijelentéséért bosszúból, sok más mellett, kígyókká változtatta a poharában lévő bort. És ha ez nem lett volna elég, a tányérján lévő ételt pedig egy undorító varangyos békává!

A csínyek vége az lett, hogy Thor hátraesett a székkel a rátörő röhögésrohamtól, Frigga szörnyülködött, Odin pedig fejcsóválva ráparancsolt a fiára, hogy ugyan változtassa már vissza a drága ételt. Mikor ezután Loki kijelentette, hogy csak akkor fog visszaváltozni, ha Kathlin megcsókolja a békát, a lány eldöntötte, hogy minden köszönöm nélkül, minimum rávágja majd az ajtót.

És úgy is tett. Fáradtan vonszolta el magát az ágyig, majd azonnal elnyomta az álom.

Vajon, ha ennek vége, időben hazaérnek, hogy megmentse nővére életét? Szerette volna azt hinni, hogy minden bizonnyal. Másképp nem aludhatott volna olyan nyugodtan, ahogy szüksége volt rá a különösen fárasztó és eseménydús nap után. Loki... Vajon mi lesz ebből?

...

Loki vigyorogva lépett be saját szobájába. Ez a nap minden várakozását felülmúlta! Tegnap még egy sötét cellában ücsörgött, ám azóta mintha hónapok teltek volna el. Kezdett visszatérni a régi életkedve, és minden, ami ezzel járt. Másrészt egyfajta változás indult meg benne. Mert a bizonytalanság és megfelelési kényszer, ami már születésétől fogva benne élt, elhalványulni látszott.

Évekkel ezelőtt még mindent megtett volna, hogy magára vonja Odin figyelmét, néhány napja bármit megtett volna, hogy eltűnjön innen örökre, de mostanra mindkettő értelmét vesztette. Nem akart többé megfelelni, csak saját magának, és nem akart elmenekülni sem, jól volt itt. Úgy érezte, végre hazatalált, évszázadok óta először. Ez az érzés végre meghozta a hőn vágyott biztonságot. A biztonságot, hogy végre önmaga lehessen, hogy ne kelljen többé megjátszania magát.

A Mágus még órákig bámulta a plafont a félhomályban, mielőtt elaludt volna. A lágy homályba boruló szoba, a csend, a csillagok és a nyitott ablakon beáramló lágy, tengeri szellő… Minden olyan volt, mint régen. De Loki tudta, hogy már semmi sem lesz a régi. Minden megváltozott, minden más lett. Vagy csak ő áll másképp a dolgokhoz? Egy biztos, ha holnap reggel felkel, új szemmel néz majd a világra. A világ megváltozott, de csak mert ő maga is!

...És egy napon a világ is más szemmel néz majd őrá. Talán a délutáni városnézést tekintve, már el is kezdte...