25. fejezet - Palota a parton

25. fejezet! Jó olvasást hozzá :)

Edward ásított és felkelt. Kinézett az ablakon, és messze valahol látta megcsillanni az óceán a vízét. Fel volt pörögve és alig várta, hogy elhagyják a szerelvényt.

Lábujjhegyre állt, és próbálta leügyeskedni a csomagját.

Roy mögé lépett, előbb Edét, majd sajátját is levadászta. Saját táskáját letette a székre, és az ajándékot vette ismét kézbe. Armstrong ízlése remek kifinomultságról tett bizonyosságot, kellemes aromájú italt és az ígért kulcsot tartalmazta. A megállóba ért időközben a vonat, így már csak egyet kellett várni, már ott is voltak…

Edward most már tényleg nem bírt magával. Ide-oda dülöngélt és kinézett az ablakon, majd rugózva nézett körbe még egyszer a vonaton. Leült a csomagja mellé, majd ismét felállt, hogy utána leülhessen.

- Megérkeztünk. – pattant fel Roy is, eltette gondosan az itókát, a csomagokat pedig felkapta. Maga elé engedte Edet, és mire az ajtókhoz értek, a vonat lassított, majd befutott egy apró, de gyönyörű állomásra.

Edward szinte leugrott a vonatról, majd átvette az egyik csomagot. Letette a betonra és nagyot szippantott a levegőből. Az orrában érezte a tenger illatát. Megigazította a sapkáját, hogy ne süssön annyira szemébe a nap, majd belekarolt a férfibe.

- Mutasd az utat!

- Kicsit hosszabb séta, de legalább nem fog a vonat zavarni! – ölelte át a derekát, a közelben ember se volt, rajtuk kívül senki se szállt le itt… Roy lassított az állomás végén - a vonat addigra kifutott a látószögükből - felmutatott a kis táblára, vajon észrevesz-e valamit Edo.

- Elég csak ránézz erre, rájössz, miért nem szállt itt le senki.

- Armstrong... Tényleg nagy nevük van. - állapította meg. - Gyerünk! Ejtsük útközbe a tengerpartot!

- Már mióta várok arra, hogy beledobjalak a vízbe… - merengett Roy veszélyesen ártatlan pofival, most ez ráadásul elérhető is lett.

Edward felvont szemöldökkel pillantott rá.

- Miért akarsz te engem vízbe dobni?

- Mondjam most, hogy jólesik? – vont vállat, az állomás épületét már elhagyták, fehér kavicsos úton sétálva a tenger felé. A távolban egy nem éppen elhanyagolható nagyságú ház körvonalai bontakoztak ki.

- Oda megyünk? - csillant fel a szeme és kicsit előre szaladt.

Roy bólintott, ezt a látványt máskor is elnézegette volna, ahogyan Edward felszabadultan viselkedik, feledve Central és úgy Amestris minden gondját, baját.

Edward megállt kicsit távolabb, és onnan csodálta a házat. És az egész a kettőjüké lesz! Régen nem érezte magát ennyire gondtalannak.

Bevárta Royt és ismét belekarolt a férfibe.

Hosszabb séta után elérték a házat, Roy megígérte, amint lepakolnak, megnézik a tengert…

A házban mindenütt makulátlan tisztaság, rend és elegancia uralkodott, ahogy arra számított is. Kedvenc szobájába vitte fel Edet, ami a ház egyik sarkában volt. Hatalmas ablakain át szűrődött be a napfény, a tengerre nyílt a rálátás, és az állandó lágy szellő akadályozta meg a szoba túlmelegedését. Álmodni se lehetne jobbat…

Edward szája szinte tátva maradt, majd lepakolta a cuccait, és leült egy kényelmes fotelbe.

- Ez lesz a szobánk? Ez gyönyörű... nem is értem Armstrong miért nincs itt mindig... ha ilyen házam. Vagyis inkább palotám lenne... - nem fejezte be a mondatot.

A férfi így is értette, mire gondol Ed… Őt még úgy is lenyűgözi a ház, hogy már nem először van itt.

- Ugyanilyen házban él… Már amikor nem a szálláson alszik. - adta meg a választ. Amstrongék még a Führernél is pompásabb körülmények közt laknak.

- Ezt a pár napot is nagyon fogom élvezni itt! Gyerünk le a partra! Vegyél rögtön fürdőnadrágot! - nyitotta ki a saját táskáját és kezdett benne keresgélni.

- Igenis, Őrnagy…- szalutált az idősebb katona jókedvvel, ujjai már a gombokat lazították. Számított Ed türelmetlenségére, ha meglátja a tengert, be lesz zsongva, így a fürdőnadrág a csomag legtetején volt… Seperc, és át is öltözött.

Ednek már kicsit macerásabb volt a dolog. Ő nem gondolkozott előre. Legalább a fél bőrönd tartalmát kipakolta, mire meglelte a keresett ruhadarabot. Gyorsan átöltözött és idegesen nézegette a macskafarkat.

- Ez lehet zavarni fog.

- Majd kiderül, de ha az úszásban zavar, nem megyünk mély vízbe… - ölelte át a derekát, nála már volt két törülköző és naptej – Na, nézzük azt a partot!

Edward bólintott, és szorosan Roy mellett haladva lépett ki a hatalmas épületből. Kicsit hunyorított a napsütés miatt, de nem volt olyan nagyon meleg. A hatalmas víztömeg felől lágy szellő simított végig a nyaralókon.

- Szeretek itt lenni… - állt meg egy percre Láng, tüdejét teli szívta a kellemes tengeri levegővel. Igazi luxusnyaraló, minden szükséges kellékkel, és a mi a legfontosabb, Ed is vele van.

Kézen fogta védencét, együtt indulva tovább a várva várt tengerpartra.

- Most már én is! - tette hozzá a fiatal fiú is, és rászorított Roy kezére, ahogy haladtak a víz felé. Fürdeni akart, sétálni a homokban, úszni és napozni! Legfőképpen pedig Royjal lenni... egy sátorban is ellett volna vele a hegyekben, ha ezzel kicsit elszakadhatnak a kötelezettségektől és a problémáktól.

Lábuk alatt hamarosan finom szemcsés homok váltotta fel az apró kavicsokat és füvet… A tájról minduntalan Edre esett a pillantása, rég látta ilyen lelkesnek és izgatottnak.

Edward elengedte Roy kezét, majd levette a papucsát. Ott hagyta ahol volt... nem félt attól, hogy valaki elviszi, hiszen a környéken nem volt egy lélek sem.

Kicsit előreszaladt, majd megállt. Érezte a homokszemeket a lábujjai alatt. Ha hazamennek az auto-mailnek bizonyára nem árt egy tisztítás, de ez most kit érdekel!

- Ezer éve nem voltam már a tengerparton!

Roy hasonlóképp tett, de a törülközőket magánál hagyta s utána szaladt, elkapva a kezét, hogy szaladjanak a vízig… útközben „letette" a két türcsit, azokat nem viszi be azért a tengerbe…

Edward néhány centire megállt a víztől. Hasonló érzés lett rajta úrrá, mint amikor kutyát lát... Kirázta a hideg a hatalmas mennyiségű víztől.

- Gyere… - húzta szelíden közelebb majd látva Ed félelmét, inkább ölbe kapta - Mielőtt magad másznál fel és karmolnál össze - tette meg a lépést a vízbe, a kellemes víz rögtön eszébe jutatta, mennyire kedveli ezt a helyet…

- Ösztönös félelem... - motyogta, ahogy Roy nyakába kapaszkodott. - Ezért sem jó macskának lenni - simult hozzá szorosan, és a vizet figyelte.

- Bizalom kérdése… - simogatta a hátát, beljebb gyalogolva a vízbe - Kicsi a víz itt, és a kádban is szeretsz pancsolni, lesz időd megszokni! – gondolta át Roy a fiú helyzetét.

- De a kádban sokkal kevesebb a víz... - engedett a szorításon. Nyelt egyet, hogy erőt gyűjtsön. - Jó, most már letehetsz!

A víz itt még annyira sekély volt, hogy inkább leült Eddel, így is még csak a mellkasa alá ért.

Edward továbbra is fogta Royt, közben igyekezte legyőzni a viszolygását. Egész gyorsan ment... most, hogy már kicsit a vízben volt, eltűnt a menekülési inger... Ez nem is volt olyan rossz... sőt, egyáltalán nem rossz. Főleg így a férfi karjaiban.

- Oké, most már jó.

- Nekem is… így tökéletes… - cirógatta meg az arcát, rengeteg idejük lett hirtelen.

Edward felpillantott Roy arcára. Belenézett a szemébe, majd a szájára esett a pillantása. Ajkait akaratlanul is résnyire nyitotta...

Roy nem habozott, apró, de annál érzékibb csókot nyomott az ajkaira.

- Menjünk beljebb? – kérdezte oldalra fordított fejjel.

Edward bólintott, majd elengedte Royt.

Felállt, így a térde fölé ért a víz. A cicafarkán az aranyszínű szállak egészen lelapultak a sok víztől. Kicsit megrázta, vizet fröcskölve... de így sem lett jobb. A szállak minden irányba mutattak.

- Cicám, a szárítkozást későbbre… - fogta kézen ismét, hátrafelé araszolt és Edet húzta maga után, csalogatva tekintetével.

Edward követte. Már a dereka fölé ért a víz, amikor szabad kezét a vízbe mártotta. Biztos nem árt az auto-mailnek. Ördögi vigyor jelent meg az arcán a következő pillanatban pedig már nagy hévvel pocsolta Royra a vizet.

Roy gondolta, hogy Ed ki nem hagyná az alkalmat, és inkább magához rántotta, azzal a lendülettel pedig ölbe kapta…

- Edo-chan, fürdünk egyet - jelentette ki, szemei nem ígértek sok jót Ednek.

Ed szemei ijedten elkerekedtek. Tudta, hogy mi következik, ezért erősen belekapaszkodott Roy vállába.

- Nem mondtad komolyan, hogy beledobsz...

- Ne mond, hogy nem örülnél neki… - tartotta erősen, nem akarta halálra rémíteni, csak megfürdetni.

Edward megrázta a fejét.

- Nem örülnék... - mondta, de a szája sarkában mosoly bujkált.

- Azért próbáld meg élvezni… - lépegetett beljebb a tengerben, ha valaki távolról látta volna őket, bizonyára sok mindent gondolt volna egyszerre… Érdekes látványt nyújtottak.

Edward továbbra is belékapaszkodott.

- Most meg hova viszel? - értetlenkedett.

- Kicsit beljebb megyünk… - mosolygott, és valóban, minél többet sétált befelé, úgy mélyült a víz.

- Roy... még mindig alacsonyabb vagyok... és még nem teszteltük, hogy tudok e úszni... - motyogta.

- Azért vagyok melletted, én se megyek még mélyvízbe… itt jó lesz? – állt meg, mikor már a mellkasa fölé ért a vízszint. Alig kellett tartani a fiút, a vízben jóval könnyebbnek érezte.

- Drágám, félek, hogy mély, de legrosszabb esetben majd kihúzol... - engedte el a férfit.

- Arra nem lesz szükség, itt vagyok melletted… majd kapaszkodsz, rendben? – nézett rá komolyan, és elengedte, de az egyik kezét megfogta.

Edward eddig nem érezte súlynak az auto-mailt, de most hirtelen elmerült a víz alá. Kifújta a levegőt, ami buborékokként törtek a felszín felé, majd erőt vett magán és csapott kettőt a lábaival. Amint felért a víz színére nagy levegőt vett, és szabad kezével kisimította a haját az arcából.

Roy még mindig a kezét fogta, nehogy mégis elmerüljön… Kicsit kijjebb húzta a fiút, hogy azért leérjen a lába.

Edwardnak nem volt könnyű megszokni az auto-mailt a vízben. Alapból nehezebb volt a mozgás a víz alatt, nem még ha plusz pár kilogrammot visel az ember. Először Roy körül próbálkozott az úszással, és elég sokszor elmerült, majd amikor nagyjából megszokta, letette a lábait.

- Nem is tudtam, hogy az úszás ilyen kimerítő. Nagyon kicsi voltam, amikor utoljára rendesen lubickoltam.

- Az egész tested átmozgatja - bólintott Roy - Armstrong minden nyáron meghívja szívéhez legközelebb álló kollégáit. Havocot ő maga tanította meg úszni.

Edward próbálta elképzelni Havocot úszni. Mindenképpen vicces látvány lehetett. Aztán hirtelen eszébe jutott Havoc párja Charlie... és Daniel, amikor találkoztak... Pár napja és még régebben. Megszédült az emléktől és elmerült a víz alatt.

Roy rögtön utána kapott és felhúzta magához.

- Jól vagy Ed? – nézett rá aggódva, karjaiban tartva.

Edward köhögött egy kicsit, és zavartan pillantott fel Royra. Nem sokat beszéltek Danielről eddig. Roy terelte a témát és most már azt is tudta, hogy miért...

- Én... megcsaltalak? - hebegte döbbenten.

Roy legalább olyan döbbent arckifejezéssel nézett rá, mint Ed Őrá… Majd leesett neki.

- Nos, igen… - válaszolt kelletlenül. Számára élete egyik mélypontja volt.

A srác hitetlenkedve meredt maga elé, majd átkarolta Roy vállát és a nyakába fúrta az arcát.

- Sajnálom... - súgta a fülébe.

- Akkor épp nem voltunk túl jóba - emelte meg az állánál, és cirógatta meg az arcát. Fájt neki, persze hogy fájt… és Danielnek is.

- Ez akkor sem mentség. - rázta meg a fejét. Hirtelen ugyanazt a bűntudatot érezte, mint akkor - Ugye már nem haragszol miatta?

- Rég volt Edo… - húzta végig hüvelykujját a lefelé görbülő ajkakon - Most ne gondolj ilyenekre. - Danielről nem voltak túl jó emlékei, hisz az udvarlóját akaratán kívül lecsapta a kezéről…

- Ennyire még nem pontosak az emlékeim... nem tudom, hogy mi mi után történt. - fújta ki a levegőt nyűgösen, majd elmosolyodott. - De igazad van, nyaralni jöttünk! - tárta szét a karját és kis híján kiakrobatikázta magát Roy karjai közül. Az utolsó pillanatban ragadta meg a férfi vállát.

- Ennek örömére lubickoljunk kijjebb… még elsüllyedsz itt nekem, és nem lesz ki felébresszen az éjszaka közepén… - húzta az ölébe, megelőzve Ed vízbe merülését.

- Nem is ébresztettelek fel az éjszaka közepén! Még csak épp este volt! - mentegetőzött. - Amúgy meg már tudok úszni... szóval nem fulladnék meg.

- Fel voltál dobva, míg el nem aludtál… És azt azért szögezzük le, hogy bármilyen hiperaktív is vagy, a simogatásnak nem bírsz ellenállni.

- Annak tényleg nem... - karolta még mindig. - Ezt elismerem. De annak ki bírna ellenállni?

- Biztos van olyan, bár nagyon érzéketlen lehet… én is felébredtem arra, hogy a derekamat simogatod.

Edward kissé zavarba jött, aminek következtében halvány pír jelent meg az arcán.

- Csak elragadott a hév... ott feküdtél, nem bírtam megállni.

- Annyira nem bántam. Jó érzés volt arra ébredni, hogy simogatnak… Eddig mindig te aludtál el hamarabb.

Edward elvigyorodott. Most hogy már kisebb vízben voltak, ismét le merte fröcskölni a férfit.

A férfi ügyesen lefogta a kezeit.

- És már bántasz! Látom, még mindig túlteng benned az energia! - megpuszilta Ed mindkét kezét, határtalanul boldog volt, hogy végre kettesben vannak, távol Centratól.

- Még szép! - úszott a férfi mögé, majd a hátára ugrott.

Roy békésen tűrte, fejét hátravetette, hogy tekintetük találkozzon -, nem tudsz leteperni, még így se… - húzta széles vigyorra a száját, szentül meggyőződve kijelentéséről.

Edward nem adta fel ilyen könnyen. Egészen Roy nyakába mászott és csak azért is próbálta lenyomni a víz alá.

- Egyszer biztosan sikerül!

Roy szélesebb terpeszbe állt, nem sok hiányzott, hogy Ed elérje a célját… megingott és felnyúlt a fiú karjáért, rákulcsolta kezét és megpróbálta lehúzni az arcához…

- Elkaptál, de én is Téged…

Ed hagyta magát húzni, majd amint közelebb ért forró csókot adott Roynak, reményei szerint ezzel kirántva végre Royt az egyensúlyából.

Láng a derékig érő vízen állva, egyik kezét Ed tarkójára fonva viszonozta a csókot, nem figyelve kedvese alattomos tervére…

Ed egy erősebb lökéssel a víz alá tessékelte Royt, és a lendülettel együtt követte ő is...

Roy a csók mámorából hamar felébredt, mikor beesett a vízbe… Haja az arcába lógott, és Ed a nyakában csüngött, nem engedve felkelni, így maradt térdelve a vízben.

Edo magához térve lassan elengedte a férfit.

- Letepertelek - állt fel és rázta meg magát.

- Egyszer… - ismerte el Roy, a víz alatt elkapta Ed lábát és megrántotta, kihasználta az egyensúlyvesztést és magához ölelte – Egy-egy.

Edward meglepetten pislogott, majd átölelte Royt és szorosan hozzábújt.

- A sikerélmény megmarad...

Roy egy csókkal válaszolt, érdeklődve ízlelve Ed ajkait… a sós víztől nagyon szomjas lett…

- Menjünk vissza inni valamit…

- Jól van, menjünk! - fogta kézen, és indult kifelé. Bár ő maga semmi innivalót nem hozott, remélte, hogy Roy gondolt rá.

A férfi gondolt az innivalóra, bár felesleges volt… Armstrongék konyhájában mindig találni innivalót - természetesen az egészségesebb fajtából. Kellemesen hűvös volt a házban, Roy jól kiismerve magát a konyháig meg sem állt.

- Mit kérsz?

- Valami gyümölcslevet... mindegy, milyen! - nézett körbe a hatalmas konyhában és étkezőben. - Ez az egész akkora, mint a lakásod!

- Armstrongék tudnak élni… - vett elő szörpöt és hidegvizet a hűtőből, poharakat a szekrényből. Szerencsére, míg felértek a házhoz, megszáradtak annyira, hogy ne koszolják össze a házat amerre mentek - Egészségedre! – nyújtotta a szörpöt Ednek, ő maga is kortyolva sajátjából.

- Kösz' - vette át a poharat, és kortyolt az italból. Körbepillantott, majd kinézett az ablakon, ahonnan látni lehetett a tengert. - Szerinted kiszúrt minket valaki? Jól mutathattunk ott a vízben…

- Látsz errefelé egy lelket is? – kacagott Roy, legfőképp elképzelve, külső szemlélő mit láthatott volna… eleinte talán két fiatalt szórakozni.

- Nem igazán... - kuncogott, majd kiitta a pohár tartalmát és letette az asztalra. - Gyerünk el valahova ebédelni. Biztos van erre egy falu vagy egy város!

- Nem is olyan messze… de előtte le kéne fürödni és átöltözni. Csak nem megyünk fürdőnadrágba. Bár elismerem, nem rossz látvány… - méregette kedvesét, nagyon jól állt neki a piros fürdőnadrág.

- Téged is elnézegetnélek benne. - figyelte a fehér anyagot, amit piros pálmafák díszítettek. - De nem árt felöltözni, legalább a cicafarkat ne lássa mindenki.

- Hidd el, senkit se fog érdekelni… Főleg, hogy ilyenkor, rengeteg a fesztivál, fel se tűnik a többi közt! – vigasztalta és felhörpintette a szörpöt - Gyere rövidnadrágba, meleg van.

Edward bólintott, majd kiszaladt a konyhából, hogy átöltözzön. A probléma akkor kezdődött, amikor nem tudta, hogy merre van a szoba, és azt sem, hogy merről jött...

Roy kuncogva karolta fel.

- Őrnagy, segíthetek?

- Azt hiszem, ura vagyok a helyzetnek... - pillantott körbe, de még mindig nem volt képben.

- Itt balra… - hajolt a füléhez, belesúgva az irányt.

Edward felé sandított.

- Tudom én... - fordult balra...

Láng mosolyogva vezetgette a szobájukig, nem egyszer visszaterelve a srácot a helyes irányba…

Edward belépett a szobába és megkönnyebbülten sóhajtott.

- Na, végre... - ült le az ágy szélére, majd dőlt rajta végig.

- Nocsak, kifáradtál? – csapott le rá gonoszan Roy, nemrég még nem lehetett bírni az ifjú alkimistával…

- A víz sok energiát elvesz... – magyarázta, és a plafonra nézett. - Te talán nem vagy fáradt?

A férfi élénk tekintettel nézett rá, szemében különös fény csillant.

- Nem…

Edward felpillantott rá és elmosolyodott.

- Akkor jó... ha eszem én is jobban leszek.

- Mit szólnál addig egy kis nasihoz? – vette elő táskájából az egyik papírzacskót, közben a ruháiért kutatott. A táskájából hamarosan minden átkerült a szekrénybe…

Edward, mint aki rugóra ült, felpattant és Royhoz lépett, hogy átvegye a nasit...

- Akkor akár elég, ha holnap nézzük meg a várost! Most maradjunk itt! - karolta át a nyakát.

- Ezzel akarsz jól lakni? – emelte fel a szemöldökét kérdőn - De részemről rendben.

- Dehogyis! Biztos van valami ennivaló a konyhában - vont vállat, és egy cukrot nyomott Roy szájába.

- Te főzöl! – passzolta le azon nyomban a feladatot - De én is ott leszek, és mondjuk nézem, mit csinálsz.

Edward elvigyorodott.

- Jól van... végül is Glaciertől és az édesanyádtól sokat tanultam. De megeszed, amit készítek! - szögezte le - Nem gürizek vele, ha meghagyod!

- Meg eszem, nem vagyok válogatós. - forgatta a cukrot a szájában, a katonaságnál eltöltött idő alatt volt alkalma leszokni a válogatásról.

- Akkor majd összeütök valamit - adott az ajkaira egy puszit, és visszaült az ágyra. Hiába... a puhasága nagyon hívogató volt egy fáradt kiscicának...

- Elfáradtunk? – guggolt elé, szemeiben jól látszott a fáradtság, amit leginkább az új környezet varázsa okozott - Fürödjünk le, utána pihensz egy kicsit.

- Most jöttünk a vízből... - nyűgösködött, de azért felkelt. Tudta, hogy jól fog esni a zuhany, de odáig elmenni egy kínszenvedés volt.

- A só kiszárítja a finom bőrödet - húzta fel segítőkészen fáradt cicáját.

Edward nem nagyon húzatta magát. Útközben ismét rátört a nyaralási pörgés, többek között amiatt, mert szabadok, és mert kíváncsi volt, hogy milyen lehet Armstrongéknál a fürdőszoba, ha már csak a konyha akkorra, mint Roy lakása.

Mustang a fürdőig nem győzte visszafogni Edet, ott pedig hamar megvált fürdőnadrágjától, és kitette száradni.

Edward megállt az ajtóban, és végignézett a fürdőszobán. A zuhanyfülkéken kívül volt egy hatalmas, medencét idéző kád is különféle tus- és habfürdőkkel a polcokon. A csempe hófehér kisebb kagylódíszítéssel. A hatalmas tükörről és a zöld levelű növényekről már nem is beszélve.

A srác még néhány percig a terepet szemlélte. Nyomban kiszúrta, hogy pezsgőfürdő is van. Utána Roy nadrágját is kiszúrta, mire halványan elpirult…

A Láng alkimista kérdőn nézett rá, mit szeretne.

- Zuhany? Ha álmos vagy, azt ajánlom.

Edward szeme csillogott. Nyoma sem volt az előbbi fáradtságnak.

- Zuhany? Nem-nem! Próbáljuk ki a fürdőt! - vette le a fürdőnadrágját - Mit szólsz?

- Ezt nevezem! Hamar felélénkültél! – biccentett elismerően. Megengedte a csapokat, hamar meg fog telni a fürdő…