NYÍLT KÁRTYÁKKAL

- Én kezdek. – jelentette ki Yugi Muto, majd húzott és szó nélkül lefektetett két lefordított kártyát. – Megidézem az Elmés Fantomot, támadóállásban. – folytatta, és kihelyezte a harmadik lapot is.

- Remek: végre egy értelmes arcot is látni a térfeleden. – jegyezte meg Kaiba sanda mosollyal.

- Te jössz. – morogta Muto keresztbe font karokkal.

- Akkor ezt figyeld! – mondta Kaiba harciasan, és egy kártyát csúsztatott a térfelére. Akárcsak az „igazi" Yugi, ő is hiányolta a párbajkorongot és a velejáró látványosabb harcot, de nem mondott le a stílusról, amit a hologramos párbajok során megszokott: színpadias volt és kissé túldramatizált, de illett a játékhoz és méltóságot kölcsönzött a szörnyeknek, amelyeket annyira becsült és tisztelt. – Megidézem az Álarcos Sárkányt, támadóállásban! Most pedig rárakok egy varázskártyát: a Brutalitás Maszkját!

A szörny kártya alá helyezte hát a az új lapot; az Álarcos Sárkány immáron 2400 támadóponttal magasodott az Elmés Fantom 1400-as értéke felé.

- Álarcos Sárkány, támadd meg az Elmés Fantomot!

Kaiba lelki szemei előtt kibontakozott a harc; a tekintete szinte szikrát hányt. Muto 1000 életpontot veszített; vicsorogva bámult ellenfelére, ahogy elhúzta előle a kártyáját. Ryou eközben egy füzetbe jegyzetelt: a meccs állását jegyezte, látható élvezettel.

- Ez csak ízelítő volt abból, ami jön. – mondta Kaiba gunyorosan. – Most lefektetek egy lapot lefordítva, és vége a körömnek.

- Azt hiszed, megijedek tőled, te senki? – morogta Muto, majd húzott. – Ha azt hitted, hogy sokáig megmarad az Álarcos Sárkányod, akkor bolond vagy! – vetette oda mérgesen, majd felfedte az egyik lefordított kártyáját: egy varázskártyát. – Pálfordulás! Ide a szörnyeddel.

Kaiba szeme keményen villant, de szó nélkül átcsúsztatta az Álarcos Sárkányt ellenfele térfelére. Muto ekkor feltartott egy kártyát a kezéből: A Kapzsiság Korsóját. Húzott két lapot és az egyiket felmutatta: egy Watapont.

- Ezt is hozzácsapom. – közölte Muto, és az Álarcos Sárkány mellé helyezte támadóállásban. – Most pedig megszabadulok tőlük. – mondta, és mindkettőt a Temetőbe dobta; Kaiba megvetéssel nézte, mennyire kevéssé becsüli ellenfele a kártyáit, majd méltóságteljes mozdulattal a Temetőbe helyezte a Brutalitás Maszkját. Muto diadalmas mosollyal újabb kártyát csapott le az asztalra.

- Ehhez mit szólsz? A Kékszemű Hósárkány!

A többiek tágra nyílt szemmel nézték őket a sövény mögül, és Seto szíve akkorát dobbant, hogy a lélegzete is elállt. Erre a kártyára vágyott, azóta, hogy meglátta a posztert, amit egy héttel később a papírgyűjtőből halászott vissza, mert valaki letépte és összegyűrte. A szíve hevesen vert, és csakis egy dologra tudott gondolni, miközben szorosabban vonta magához két kisöccsét: hogy nem így akarta látni a kártyát. Nem egy ilyen ember kezében.

Kaiba kivicsorította a fogát. Ekkor villant be az emlék, hogy Yugi Muto nagyapjának volt egy Kékszemű Hósárkánya: ő maga tépte szét a saját világában, hogy soha többé ne kerüljön érdemtelen emberek kezébe… itt viszont még ép volt, és Muto szégyentelenül kihasználta ellene. Hát most majd megfizet. Kaiba arca megváltozott: a szeme fanatikusan csillogott.

- Ha ezt akarod, legyen: emeljünk a téteket! Ha Én nyerek, megkapom a Kékszemű Hósárkányt!

- És ugyan mit kapok, ha Én nyerek? – kérdezte Muto lenézően.

- Akkor te kapsz még kettőt! – vágott vissza Kaiba. Muto döbbenten meredt a szemébe, az „igazi" Yugiék pedig sápadtan nyögtek fel a sövény takarásában; most, hogy Kaiba saját szeretett sárkányait tette kockára, nem tudták eldönteni, hogy bátor tett volt fogadást ajánlania, vagy színtiszta őrület. Yugi Muto elhűlten bámult rá.

- Blöffölsz! Hogy lehetne egy ilyen nincstelen senkinek akár csak egy Kékszeműje is?!

- Egy? Inkább három. – mondta Kaiba vészjósló nyugalommal. Muto farkasszemet nézett vele, de Kaiba állta a tekintetét.

- Legyen, te korcs. – mondta Muto vészjósló hangon. – Úgyis mindjárt nyerek, mert a Kékszemű Hósárkány most megtámad!

- Legyengítem ezzel: Zsugorítás! – mondta Kaiba, és felfedte a lefordított kártyáját. A térfele üresen maradt és 1500 életpontot vesztett; Ryou és Muto gúnyosan mosolyogtak rá.

- Látom, már csak egy kört kell várnom… – nevetett Muto.

- Csak szeretnéd. – mondta Kaiba elszántan, és húzott. – Aktiválom a varázskártyámat: Kegyes Jótékonyság! Ezzel húzhatok három lapot, majd eldobhatok kettőt.

Húzott hát, és felcsillant a szeme; leplezetlen elégedettséggel nézte a lapjait.

- Megválok hát ezektől. – mondta, és szinte gyengéden lefektetett két sárkányt a Temetőbe. Muto gyanakvással nézte; lázasan dolgozott az agya.

- És ez még nem minden: megidézek egy szörnyet lefordított védőállásban. Támadj, ha mersz.

Muto húzott, és a szeme gonoszul villant. Fölényes mosollyal lefektetett egy lefordított kártyát, majd kidobott egy szörnyet az asztalra.

- Nesze: Szárnyas Sárkány, az Erőd Őre. Búcsúzz el a szörnyedtől.

- Örömmel. – közölte Kaiba. – Felfedem a Kiber Korsót!

- Ó, hogy vesznél meg… – vicsorgott Muto.

- Inkább elpusztítom a Kékszemű Hósárkányt, semhogy egy érdemtelen kezében lássam! – mondta Kaiba harciasan, és Muto visszavette mindkét szörnyét, Kaiba pedig a Kiber Korsót. – Most pedig húzunk öt kártyát fejenként, és megidézünk annyi negyedik vagy alacsonyabb szintű szörnyet, amennyit csak tudunk.

Mutónak szerencséje volt: Kuriboh, a Misztikus Elf és Béta, a Mágnes Harcos került a térfelére, míg Kaiba az Y-Sárkány Fejjel és a Régi Lámpással lett gazdagabb, amelyet lefordított védőállásba tett; a többi lap a kezükbe vándorolt.

- Ha már így kisegítettél, megkapod ezt. – mondta Muto, és felmutatta egyik lapját. A Feltáró Fény Kardjait helyezte az asztalra; Kaiba felfordította hát a Lámpását. – Köszönöm a három szörnyet: jól fognak szórakozni, amíg tétlenül ücsörögsz.

- Majd meglátjuk. – felelte Kaiba, továbbra is nyugodtan, és most ő húzott.

- Először is lefektetek két lefordított kártyát, majd aktiválom a Régi Lámpás speciális képességét, hogy előhívjam La Dzsinnt, a Lámpás Misztikus Szellemét! – mondta, és előkereste, majd az asztalra helyezte a kártyát.

- Látom, mire készülsz, de nem fog sikerülni! – vágott közbe Muto.

- Miről beszélsz? – kérdezett vissza Kaiba összeszűkült szemekkel.

- Arról, hogy voltál olyan idióta, hogy nemrég tudtomra adtad, milyen kártyáid vannak: belesétáltál a csapdámba! Agyroppantás! – közölte Muto kéjes élvezettel, és felfordította az egyik lefordított kártyát.

- Micsoda?! – kiáltott fel Kaiba.

- Magadnak köszönd: ha nem mondtad volna, biztosan nem jöttem volna rá, hogy egy ilyen senkinek három Kékszemű Hósárkánya is lehet… és le merem fogadni, hogy pont van is egy a kezedben! A kártyámnak hála, csak ki kell találom, milyen lap van a kezedben, és akkor az összes ilyen a Temetőbe megy!

- Ó ne… – nyögte Kaiba.

- De bizony. Rakd csak oda szépen. – duruzsolta Muto, és elégedetten nézte, ahogy ellenfele előbb a Temetőbe helyezte a nála lévő lapot, majd előkereste a másik kettőt és azokat is ráhelyezte. Kaiba szinte hallani vélte a sárkányok halálüvöltését, mikor megvált tőlük; Seto a kezét tördelte.

- Védőállásba helyezem minden szörnyemet, és vége a körömnek. – mondta Kaiba csendes haraggal.

- Gondoltam. – mondta Muto, majd húzott: mohó vigyor ült ki az arcára. – Neked ma nincs szerencséd, Seto. – közölte elégedetten. – Megszabadulok Kuribohtól és a Misztikus Elftől: itt van helyettük Pusztító Penge.

Kihelyezte a kártyát az asztalra, és vészjóslóan nézett Kaibára. Pusztító Pengének 2600 támadópontja volt… egyelőre. – Mondd csak, hány sárkány is van a Temetődben?

- Szerény számításaim szerint hat. – válaszolt Ryou, és negédesen elmosolyodott. – Az mennyi is? Háromezer plusz pont?

Kaiba szeme haragosan villant. Muto kinevette.

- Ennyit a vacak szörnyeidről. Na és, ha védőállásban vannak! Béta a Régi Lámpásodat viszi, Pusztító Penge meg az Y-Sárkány Fejet!

Kaiba visszavette szörnyeit.

- Most te jössz, és élvezd a körödet, amíg lehet, mert már nem tart sokáig. – mondta Muto fölényesen. Kaiba állta a tekintetét, és húzott.

- Ha azt hiszed, hogy a markodban vagyok, nagyon tévedsz. – közölte ellenfelével. – Kivonom a Temetőből Koumori Sárkányt és Másik Dimenzióbeli Sárkányt, hogy megidézhessem ezt: a Káosz Uralkodó Sárkányomat! – mondta, és kihelyezte az értékes lapot. – Most pedig megválok ezer életponttól, hogy aktiválhassam a speciális képességét és minden lapunkat a Temetőbe küldhessem, te pedig háromszáz pontot sebződsz minden egyes kártyádért!

A játéktér kiürült, és Muto elhűlten döbbent rá, hogy összesen hat kártyát vesztett: kettőt a kezéből, négyet a térfeléről. 1800 életpontot sebződött: 3000 pontról 1200-ra sebződött, míg Kaiba a 2500 életpontjáról csupán 1500 pontra esett vissza.

- Így élősködj a sárkányaimon! – mondta Kaiba villámló szemekkel, és összefonta a karját.

- Ezt még megkeserülöd. – ígérte Muto dühösen. Húzott, lecsapta a lapot lefordított védőállásban, majd utálkozva nézte, ahogy Kaiba húzott és ő is lefektette a kihúzott lapot.

- Dobok neked egy csontot. – morogta Muto, majd felfedte a szörnyét: egy Alakváltó Korsót. Ezután eldobta a húzott kártyát és mindketten húztak öt lapot; Muto felnevetett. – Most pedig véged! Itt az Újjászületett Szörny: találd ki, mit fogok vele visszahozni.

Pusztító Penge visszatért hát. Az Alakváltó Korsó mellé került, és Kaiba öt halott sárkányán 5100 támadópontra hízott.

- Ennyit a szánalmas stratégiádról! – közölte Muto győzedelmi mámorban. – Veszítettél, mert most megtámadlak vele!

- Tévedés! – vágott vissza Kaiba, és felfedte egyetlen lerakott kártyáját. – Aktiválom a csapdámat: Érvénytelen Támadás!

Muto vicsorgott, de a harci fázisa ezennel véget ért; Kaiba megmenekült. A többiek, akik levegőt sem mertek venni ezalatt, most végre fellélegeztek.

- Csak elodáztad a végzetedet, mert a helyzet mindjárt rosszabb lesz! – mondta Muto fenyegetően, és újabb lapot dobott az asztalra. – Felhasználom a Kevesebb Költséget, hogy minden kezemben lévő szörnyem két szintet essen. Most már feláldozhatom az Alakváltó Korsót, hogy kihozhassam ezt.

Lerakta a kártyáját: a Sötét Mágust.

- Most pedig felhasználom a Polimerizációt, hogy egyesítsem Pusztító Pengét és Sötét Mágust. Íme, a Sötét Paladin!

Yugiék elsápadtak: keresve sem találhattak volna jobb szörnyet egy sárkány-pakli ellen. A Sötét Paladin ereje 5400 támadópontra rúgott: szinte megsemmisíthetetlen volt.

- A következő körömben elsöpör, akár tetszik, akár nem.

- Ne legyél benne olyan biztos. – sziszegte Kaiba, és minden idegszálával koncentrált, hogy jó lapot húzzon… és sikere volt.

- Nem félek a Paladinodtól. – jelentette ki. – Lehet, hogy erős lény, de nem a saját erejéből, és tudok egy olyan szörnyet, amelynek a nyomába sem érhet!

- Akkor mire vársz, te nagyszájú vakarcs? Mutasd!

- Legyen! Aktiválom a varázskártyámat: Sárkánytükör! Ezzel annyi sárkányt vonhatok ki a Temetőmből, hogy kijátszhassak egy fúzió sárkányt, és Én a három Kékszemű Hósárkányomat választom!

Yugi Muto elsápadt; a sövényen túl mindenki izgatottan fészkelődött, és Yugi megveregette az elámult Seto vállát.

- Igazi csemegét láthatsz most! – mondta neki kedvesen, őszintén örülve, hogy Kaiba végre megmutathatja a paklija igazi erejét. A másik Yugi pedig eközben félelemmel nézte, ahogy Kaiba kivonta saját három sárkányát.

- Mutasd Magad, Háromfejű Kékszemű Hósárkány! – kiáltotta Kaiba, és kihelyezte a kártyát; a szemében tűz égett. – Most már csak két sárkány van a Temetőmben és egy a harcmezőmön: a Paladinod pedig elgyengült…

Ryou gunyoros mosollyal jegyzetelt: a Sötét Paladin 4400 pontra esett vissza, míg a Háromfejű Kékszemű Hósárkány 4500 támadóponttal tornyosult fölé.

- Ugyan nem támadhatok azonnal, de ez mit sem számít; a sárkányom úgyis győzni fog. – jelentette ki Kaiba. – Most pedig lefektetek két lefordított kártyát, és megidézek egy szörnyet lefordított védőállásban. Sok szerencsét.

- Ezt még megbánod! – vicsorgott Yugi Muto, majd húzott. – Először is megidézem az Óriás Kőharcost, támadóállásban! Most pedig kijátszom az Erős Vihart!

Kaiba szívta a fogát, de szó nélkül a Temetőbe helyezte a megsemmisített lefordított kártyákat: két csapdája is veszendőbe ment.

- Most pedig ez jön: A Kétségbeesés Fejszéje, és nekiadom a Sötét Paladinnak.

A Sötét Paladin 1000 ponttal gazdagodott: most már erősebb lett a sárkánynál. Kaiba szemében tehetetlen düh égett.

- Búcsúzz el mindkét szörnyedtől. Az Óriás Kőharcos leveri a lefordított szörnyedet, a Paladinom meg a vacak sárkányodat!

Kaiba 900 pontot sebződött és minden lényét elvesztette: 600 életpontja maradt.

- Szánalmas vagy. – vetette oda Yugi Muto, és nevetett rajta. Kaiba arca megfeszült haragjában; Wheeler és Taylor gúnyosan heherészett a háta mögött. – Volt három Kékszemű Hósárkányod, erre ki sem játszhattad őket, majd kihoztad ezt is, csak hogy leverjem egy csapásra! Vesztes vagy, mindig is az voltál, és amint megnyerem a párbajt, eltaposlak, mint a férget, aki vagy!

Wheeler mohó várakozással ropogtatta az ujjait.

- Ne aggódj, kutyuskám: csak a fejedet ütöm majd, hogy meg ne sántulj. – ígérte vidáman, és Kaiba előreszegett fejjel hallgatott; egy hajszál választja el attól, hogy elveszítse végleg, amiért annyit küzdött.