– Ha még egyszer megpróbálsz behatolni a fejembe, megöllek! – morogta fenyegetően Veronica, miközben teljes erőből fojtogatta Williamet. Szőke haja eltorzult arcába hullott, ami már félig átváltozott, ezért kitüremkedtek rajta a pikkelyek. Világoskék szemei jéghideg tőrként hatoltak be a fiú szemébe, a halálát szomjazva.
– Gyerünk, William! Mozdulj meg! – kiabált neki Vontan úr. –Nyisd ki a szemed, és kezdj el mozogni!
Az álombéli eltorzult Veronica szertefoszlott, és fehér alapon fekete foltok maradtak a helyén, amik össze–vissza kavarogtak William szeme előtt. A füle fájni kezdett, valaki annyira hangosan beszélt hozzá. Figyelni kezdett a bántó hangra, hátha meg tudja szüntetni, ha beazonosítja a forrását. Végül megismerte a hangot. Azé a férfié, aki már hosszú ideje kínozza. Mindenféle fájdalmas dolgot kellett csinálnia miatta. De aztán jobb lett. Utána mindig jobb lett.
Jól van, akkor engedelmeskedik.
Végül William állapota nem romlott jelentősen a roham miatt, a könyvelő hamarabb közbe lépett. Az aggódó családtagokat Carlisle segítségével kitessékelte a szobából, és könyörtelenül mozgatni kezdte a fiút. William hamarosan sírt a fájdalomtól, és könyörgött, hogy hagyják abba, de ennyi erővel egy sziklát is megpróbálhatott volna megindítani.
Lassan enyhülni kezdett a fájdalom, és William hallotta, amint az édesanyja Leah-val kiabál az udvaron. Nessie önzőnek és felelőtlennek nevezte a vérfarkast, amiért egyáltalán eszébe jutott, hogy felhasználja a fiát, amikor fogalma sem lehetett, hogy ennek milyen következményei lesznek.
Mikor Carlisle kiment a szobából, hogy lecsillapítsa a veszekedőket, és megnyugtassa őket, hogy a fiú ismét magánál van, Vontan úr finoman megérintette William fejét, ezzel jelezte, hogy szeretne kapcsolatba lépni vele.
Mit láttál? – kérdezte.
Hol? – William gondolatai még mindig nagyon zavarosak voltak. Ha Vontan úr nem indította volna el mozdulatokat, valószínűleg egyszerűen leáll, és elalszik.
Veronica fejében – a férfi hideg volt, és feszült. William ismerte már annyira, hogy érzelmei csak a lánnyal kapcsolatban vannak. Ha ő aggódni kezd, akkor valami nagyon nagy baj lehet Veronicával. Ettől valahogy hirtelen kitisztult a feje.
Nem vagyok biztos benne, hogy egyáltalán őt láttam. A lény, akire rákapcsolódtam inkább egy nagyon zavarodott férfi volt.
Magas, szőke, és erőszakos?– kérdezte Vontan úr.
Megmutatom…– ajánlotta a fiú.
Nem, köszönöm. El tudom képzelni.
Ismeri, ugye? – lepődött meg William.
Igen, Jane és Alec apja – felelte egy leheletnyi szünet után a könyvelő.
Akit Veronica megölt? – jutott eszébe az emlék, amit Leah fejében látott. A férfi bólintott, és elmélyülten tovább folytatta a fiú tornáztatását.
Akkor hogy mászkálhat itt az erdőben, ha meghalt…– kérdezte William. Aztán összeállt a kép. – Veronica fejében….
Igen – mordult egyet Vontan úr. – Egy évvel az után, hogy megölte az ikrek apját, változni kezdett. Világosabb lett a haja, ami eredetileg ében fekete volt. Sokat nőtt, többet, mint azt egy 11 éves gyereknél normális. De ennyiben is maradt a változás. Majd idővel ezek a tünetek is csökkentek. Nem sokkal az után, hogy a szigetre költöztünk, elkezdett olyan dolgokról beszélni, és olyasmikre emlékezni, amiket nem élt át. Ő mindig az élénk képzeletére fogta, de amikor a húgodat Jane-nek nevezte ott az út szélén, tudtam, hogy nem erről van szó.
Valamiképpen átveszi az áldozatai tudatát? – álmélkodott William.
Igen, azt hiszem, erről van szó. Több mint két év kellett, ahhoz, hogy ismét éhes legyen, és nagyjából ekkor jelentkeztek a tünetek is. Azaz elméletem, hogy amikor teljesen megemésztette az áldozatát, akkor annak teljes tudása és személyisége is a részévé válik. Amikor megtudta, hogy Jane kisasszony veszélyben van, magánkívül volt. Azért nem is próbáltam meg megállítani, mert láttam rajta, hogy mindenre elszánt. Pedig előtte ők ketten halálos ellenségek voltak.
Vontan úr ideges volt, ami mindennél jobban megrémítette Williamet.
Ettől félt Leah – suttogta.
Igen, ettől tartottunk mindannyian, hogy idővel úgy fog tekinteni az ikrekre, mintha a saját gyerekei lennének.
De miért baj az? – William nem igazán értette mi ebben a tragédia. Furcsának mindenképpen furcsa, de nem tragédia.
Önmagában ez nem lenne baj. Alec-en legutóbbi látogatásunk alkalmával is látszott, hogy érzi, mi történt, és hogy nincs ellenére a dolog. Jane már egy keményebb dió, mert életében is gyűlölte az apját, ebben a formában meg egyenesen megőrjíti. Az igazi kérdés, hogy milyen hatással lesz egy alig tizenhat éves lány elméjére, egy 1500 éves barbár törzsfőnök tudata, aki ellenségeinek levágott fejével díszítette a házát, és minden elképzelhető módon bántalmazta a gyerekeit.
A fiú erre nem tudott mit mondani. Émelygés fogta el már a lény gondolatától is. El sem tudta képzelni milyen lehet állandóan kapcsolatban lenni vele.
Közben megérkezett az első csapat.
Seth önfeledten ölelgette a nővérét, Leah, pedig a szemét törölgette, miközben bemutatta Marcust az öccsének. A vámpír jó indulata jeléül kezet nyújtott a fiatal vérfarkasnak, aki meg is ragadta az alkalmat.
– Üdv a családban! – vigyorodott el Seth, majd játékosan belebokszolt Marcus vállába. A vámpír először meglepődött, de végül a helyzet mosolyt csalt az arcára.
Jacob is meglapogatta Leah-t, korábbi alvezérét. Marcust csak tisztes távolságból köszöntötte.
Amikor megtudta, hogy mi történt, pillanatok alatt összeveszett Leah-val. Elég csúnyán. Aztán elviharzott, hogy saját szemével lássa a fiát. Nyomában annyian tódultak be William szobájába, amennyien csak tudtak.
Seth tanácstalanul az udvaron maradt, Marcus, pedig igyekezett lecsillapítani a feleségét.
– Már nincs semmi bajom – igyekezett William gyorsan megnyugtatni a családját, mielőtt valakinek baja esik a nagy aggódásban.
– Mit láttál, hogy rohamot kaptál? – kérdezte Nessie, és megpróbálta átölelni és megvigasztalni a fiát.
– Még nem végeztem – szólt rá Vontan úr. Jacobon egy pillanatra átfutott a gondolat, hogy szájon vágja, de aztán eszébe jutott, mi mindent ért el eddig, úgyhogy nem bántotta.
– Nem hiszem, hogy attól jött volna elő – füllentette William. – Már régen volt utoljára.
Nem akarta elmesélni a családjának, amit látott, azt, pedig végképp nem, amit az imént Vontan úrtól megtudott. Még emésztenie kellett a történteket.