#60 – Magnetó kora

Magnetó visszatérése után átvette a hatalmat az Egyesült Államok felett, miközben Xavier és a többiek elszakadtak egymástól. Dinamó, Atmoszféra és Gracie összetűzésbe kerültek Magnetó embereivel, akiktől a Fekete Huszár, azaz Warren Worthington mentette meg őket, és a Pokoltűz Klubba vitte őket, ahol a Fekete Király, azaz Sebastian Shaw vendégszeretetét élvezték. Xavier a Cerebro segítségével megtalált mindenkit, és az ő megmentésükre igyekezett. Shaw felfedte, hogy annak idején Xavier volt a Fehér Király. A két oldal összecsapását a Fehér Király azaz Geraldine visszatérése szakította félbe, aki meggyőzte őket, hogy közös erővel szálljanak szembe Magnetóval. Polaris és Kolosszus Magnetó fogságába estek. Magnetó és az emberek eközben az egymás elleni végső leszámolásra készülődnek.

Két csapat indult Magnetó ellen: az „alfa" csapat Küklopsz vezetésével: Xi'an, Anne, Fernandez. A „béta" csapat Fekete Huszár vezetésével: Rozsomák, Hadiösvény, Forge, Atmoszféra és Bestia. Xavier és Geraldine megtalálták azokat a mutáns fiatalokat, akiket Magnetó szabadított ki a Halálosztók fogságából. Míg a „béta" csapat lefoglalta a Testvériséget, az „alfa" csapat kiszabadította Polarist és Kolosszust, és Magnetó ellen indultak, aki felfedte tervét…

Eljött a végső összecsapás ideje: az alfa csapat szembeszállt Magnetóval. Küklopsz, Polaris, Anne és Xi'an támadást indított.

Küklopsz lézersugara nem ártott az ősz mutánsnak, egy mágneses pajzzsal ki tudta védeni a támadást. Polaris mágneses ereje eleve fele annyi volt, mint az apjáé, de a nő most le volt gyengülve. Anne megpróbálta az idegrendszerét leállítani, de nem járt sikerrel: a mágnesesség mestere ura volt a testének továbbra is:

- A mágnesesség irányítása sokkal többre tesz képessé, mint olcsó trükkökre! Most nincs időm erre! – kiáltott Magnetó, és mágneses lökéshullámot indított ellenük. Mind a négyen a falhoz csapódtak, amelyből fémkarok jöttek elő, és lefogták őket.

Xi'an-t azonban ez nem fogta vissza. Szellem alakba váltott, és a haditervnek megfelelően a férfit akarta megszállni. De amint hozzáért volna, felsikoltott a fájdalomtól, és eredeti alakjában összeesett a földön.

- Semmilyen pszichés támadás nem győzhet le! A telepátia-blokkolómon senki nem hatolhat át!

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

Eközben Xavier professzor és Geraldine a hozzájuk csatlakozott fiatalokkal a kijárat felé tartott, hogy a gyerekeket biztonságba vigyék. Az egyik fiú végig kémlelte az alagút falát, hogy ellenség után kutasson: képes volt a falakon átlátni. Egyszer csak megállt, és felkiáltott:

- Uram! Itt van egy terem a fal túloldalán, és fekszik ott valaki.

- Biztos vagy benne? Ki lehet az?

- Egy vörös hajú, idősebb férfi.

- Apa! – kiáltott Theresa.

- Hát idehozta Seant! – lepődött meg a prof. – Be kell jutnunk, de hogyan?

- Nem lesz probléma. – mondta egy szőke lány, és a teste folyékony lávává változott. – Még nem tudom tökéletesen irányítani a képességem, de tudok nyitni egy bejáratot a szobába. – elkezdett koncentrálni, kezét az alagút falához tette. A föld elkezdett megolvadni, és hamarosan bejutottak a helyre.

- Apa! – kiáltott ismét Theresa, és odafutott hozzá. – Hogy van, professzor úr?

- Sajnálom gyermekem. – Xavier becsukta a szemét, és felsóhajtott. – Itt már nem tehetünk semmit…

- Nem érzem a pulzusát! Meghalt! Neee! – Vészmadár lánya sírva fakadt, és ráborult apja holttestére.

A teremben mindenki szomorúan nézte, ahogy a vörös hajú lány apját siratta. A folyékony lávává vált szőke lány azonban figyelmetlen volt: elkezdett alattuk izzani a föld, és azzal fenyegetett a helyzet, hogy az egész terem lejjebb süllyed, ahonnan nehezebben tudnak kiszabadulni. A Fehér Királynő ekkor avatkozott közbe, és megállította az időt a körülöttük.

- Még sokat kell tanulnod, gyermek! – mondta a lánynak, aki nagyon meg volt szeppenve, hogy mekkora bajba kerültek miatta.

- Geraldine, vidd őket a kijárat felé, az előbb kaptam egy üzenetet Küklopsztól, hogy vesztésre állnak Magnetóval szemben! – mondta a professzor, amint kijutottak a teremből.

- Charles… vigyázz magadra! – mondta a nő, majd Xavier elindult visszafelé, hogy szembeszálljon régi barátjával.

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

Fernandez időközben magához tért, és a professzor útmutatása alapján szintén csatlakozott hozzá. Mire odaértek, Magnetó már teljesen legyőzte az ellene küldött csapatot.

- Nem tudjátok megakadályozni a rakéta elindulását! Már csak Charles-t hiányolom!

- Vigyázz mit kívánsz, Magnus! – jelent meg a professzor és Fernandez.

De már késő volt, a hatalmas terem közepén lévő rakétára koncentrált a mágnesesség mestere, és elindította az ég felé, hogy aztán ott felrobbantsa és ezzel súlyos károkat okozzon a Föld mágneses terében.

- Nem győzhetsz, zsarnok! – kiáltott Dinamó, és még az utolsó pillanatban felkapaszkodott a rakétára.

- Nem! Ne tedd! – üzente telepatikusan a prof a mexikói mutánsnak.

- Már késő: döntöttem. Ha még menet közben fel tudom robbantani a rakétát, mielőtt elég magasra kerülne, meg tudom akadályozni a tervet!

Fernandez nem habozott, a korábbi összecsapásból megmaradt maradék energiájával felrobbantotta a rakétát már több kilométer magasságban. Magnetó terve meghiúsult, de a keleti part egy részén így is sikerült akkora zavart okozni a mágneses térben, hogy hosszú ideig áramkimaradás volt.

- Hősként halt meg… - mondta a prof.

- Sajnálom, hogy idáig kellett fajulnia a helyzetnek. Sose akartam se az ő halálát, se a te halálod, öreg barátom. Te kényszerítettél arra, hogy bármi áron megállítsalak. Remélem megérted! – szólt Magnus.

- Rendben. Akkor remélem te is megérted ezt! – kiáltotta Xavier.

Geraldine ekkora érkezett vissza, miután a gyerekeket biztonságba helyezte. Megfagyasztotta az időt Magnetó körül. Kolosszus szétfeszítette a fémbilincseket, amelyek lefogva tartották Anne-t, Polarist és Küklopszot.

- Anne, kérlek… - mondta a prof.

- Örömmel! – a nő odament mozdulatlan Magnetóhoz, és megérintette a koponyájának azt a részét, ahol a telepátiablokkoló volt elhelyezve. – Az idegeket elvágtam, többé nem csatlakozik az idegrendszeréhez.

- Túl fogja élni? – kérdezte Lorna.

- Igen, de egy ideig komoly fájdalmai lesznek. – mondta Xavier. – Reméljük komolyabb kárt nem tettünk benne ezzel, de nem volt más választásunk. És most, ha megtennéd?

Polaris koncentrált, és apjának koponyáján oldalt kiszakadt a bőr egy kis helyen, az apró telepátiablokkoló a kezébe repült.

- Mennyi borzalmat tett ez lehetővé! – merengett a nő, majd összezúzta.

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

Időközben a Testvériség kezdett felülkerekedni a béta csapaton. Hadiösvény és Bestia ketten együtt se bírták lefogva tartani Joannát. De mesterének bukásáról értesülve, fejvesztve menekülni kezdett. Többeket sikerült elfogni, de páran, köztük Magnetó néhány fiatal híve, elmenekült. Higanyszálnak szintén nyoma veszett.

A telepatikus kommunikációs csatornán továbbra is tartották a kapcsolatot.

- Professzor, ezt látnia kell! – mondta Atmoszféra, aki alaposan átkutatta Magnetó börtönét, további foglyok után kutatva.

- Mit találtál?

- Az elnök és az alelnök holttestét!

- Ez nem jelent jót! – üzente Shaw, a Fekete Király. – Az ilyen esetekre fenntartott törvény

értelmében a Képviselőház elnöke lesz az elnök a következő választásig. Robert Kelly elvakult mutánsgyűlölő, ki fogja használni a helyzetet, és az ártatlan mutánsokon fogja megtorolni Magnetó forradalmát!

- Valóban. Nem leszünk biztonságban, vadászni fognak ránk, egy darabig biztosan. – mondta Xavier.

- Ne aggódj, Fehér Király! – nyugtatta Shaw. – Selenével mindent meg fogunk tenni, hogy enyhítsük a helyzetet. Végülis ezért jött létre a Pokoltűz Klub, nem?

- Igen. De sajnos nekem és barátaimnak már ismert a neve még az X-Ügynökség idejéből, nem maradhatunk most az Egyesült Államokban, nem lenne biztonságos.

- Ahogy gondoljátok. Sok sikert, Charles! Barátságom jeléül itthagyom Portert, a teleportálót, hogy el tudjatok menni feltűnés nélkül.

- Köszönöm! Viszlát, Sebastian. Örülök, hogy együtt dolgozhattunk!

Ezzel a Pokoltűz Klub fekete oldala visszavonult. Rozsomáknak eközben nyoma veszett, vélhetően nem akart egyik táborral se maradni, miután Magnetóval szembe törlesztette tartozását. A többiek mind a plasztik börtönnél gyülekeztek: Magnetót oda helyezték, saját maga által tervezett börtönébe, hogy ne tudja használni képességét.

Xavier professzor, Geraldine, Bestia, Küklopsz, Atmoszféra, Hadiösvény, Kolosszus, Polaris és Forge – valamint Gracie, Theresa és a többi fiatal mutáns ott álltak Magnetó börtöne előtt.

- Charles tudod jól, hogy ez a plasztik börtön nem tarthat örökké! – mondta Magnus, mikor magához tért.

- Tudom. De épp ezért van szükség egy állandó csapatra, akik figyelnek rád, és a hozzád hasonlókra. Szükség van olyan mutánsokra, akik védik azt a világot, ami féli és gyűlöli őket. Szükség van egy új csapatra, szükség van az X-Menre!

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

Epilógus: véget ér a hajnal

A környéken semmilyen elektromosság nem működött, a robbanás hatása még egy ideig éreztette hatását. Magnetó hegyéből kiérve Xavier elgondolkozott:

- Csak az aggaszt, hogy vajon mit terveltek ki ellenünk az emberek, mivel akarták legyőzni Magnetót? Milyen fegyver lehet a birtokukban, hogy ennyire biztosak voltak a győzelmükben Geraldine értesülése szerint?

- Remélem sose kell megtudnunk! – mondta Küklopsz.

- A mutánsok hajnalának drámája a végéhez ért. – folytatta a prof. – A főszereplők megjelentek: Magnetó és a Testvériség, Mr. X és a Halálosztók, Shaw és a Pokoltűz Klub fekete oldala. Az X-Men feladata, hogy megakadályozzuk, hogy ők a saját céljaik alapján alakítsák fajunk sorsát!

Geraldine ekkor elbúcsúzott a professzortól:

- Charles, sok sikert ahhoz, amit most tenni fogsz. A következő generáció oktatása komoly feladat. Sose feledd, hogy mindig figyelni és vigyázni fogok rátok!

- Ne menj! Szükségem van a segítségedre! – kérlelte egykori szerelmét a prof.

- A fehér és a fekete oldal közötti együttműködést fenn kell tartani, bármi áron. A Fehér Bástya segítségével ez sikerülhet. Ott kell maradnom a Pokoltűz Klubban. Amíg ti távol vagyok a Kelly elnök haragjától, mindent meg fogunk tenni, hogy vigyázzunk a mutánsokra!

- Sajnálom, hogy nem maradhatok az X-Mennel. – mondta Bestia. - De még találkozunk, barátaim!

Geraldine és Hank távoztak az egyik repülőgéppel. Atmoszféra kérdőn tekintett a professzorra:

- És most hogyan tovább?

- Porter, még utoljára szükség lesz a teleportáló képességedre, majd szabadon engedlek, hogy menj, amerre szeretnél! – mondta Xavier, majd telepatikusan a férfinek tovább folytatta: - És nagyon sajnálom, de sajnos nem fogsz majd emlékezni arra, hogy hova viszel minket. A következő generációnak rejtve kell maradnia a világ szeme elől! – majd ismét hangosan folytatta, a többiek felé: - Az X-Men és az Új Mutánsok, akik csatlakoztak hozzánk, fajunk egyetlen lehetősége a békés jövőre. Az áldozatok ellenére úgy érzem: sikeres volt a mutánsok hajnala!

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

Az Atlanti-óceán túlpartján, Skócia ritkán lakott északi felföldjén, egy hatalmas birtok közepén egy öreg kastély állt. A környéken mocsarak, lakatlan területek. A kastély tulajdonosa a zord időjárás ellen tökéletes viharkabátjában állt a bejárat előtt.

Hirtelen egy villanást látott. Vagy egy tucat mutáns teleportálódott a kastély elé. Sir Andrew Lockheed, a londoni egyetem rektora, végignézett a vegyes társaságon, majd köszöntötte őket:

- Üdvözöllek titeket az új otthonotokban, X-Men!

Ezzel véget ért a Mutánsok hajnala trilógia. Köszönöm azoknak, akik végigolvasták az egészet, kérem, hogy írjanak üzenetet vagy kommenteljenek!

A mutánsok története még csak most kezdődik el igazán: jön a Mutánsok kora trilógia!