23. fejezet

Magyarázatok

Lupin péntek délelőtt tért vissza. Alig emlékezett valamire a Szellemszálláson töltött napokból. Fel tudta idézni a percet, amikor a házhoz érkezett, az átváltozás fájdalmát és azt, hogy utolsó gondolata a lány volt. Aztán volt néhány ködös emlékkép, amiről nem tudta eldönteni álmodta-e őket, csak a képzelete játszott vele, vagy valóban megtörténtek? Nymphadora ült mellette, beszélt hozzá és simogatta, közben sírt.

A farkasként eltöltött napok eddig mintha kitörlődtek volna az emlékeiből, sokáig tartott, amíg beletörődött abba, hogy minden hónapban kihuny emberi tudata - újra és újra meghal, hogy aztán feltámadjon. Vajon ez a Farkasölőfű - főzet mellékhatása lehet? Nem tudta eldönteni valóság -e mindez vagy álom, de mivel biztos volt benne, hogy Dumbledore-on kívül senki sem ismerte régi-új rejtekhelyét, inkább elhessegette magától a nyugtalanító gondolatokat.

A legfontosabb most, hogy lássa Nymphadorát. Aztán beszél Siriussal és Mollyval is, nem hagyhatja, hogy rosszat gondoljanak a lányról és persze Billről. Gyávaság volt, hogy nem tisztázta a helyzetet azonnal. Nem ebédelt a Szárnyas Vadkanban. Éhes volt és fáradt, de ez nem tarthatta távol tőle. Nagyobb szüksége volt rá, mint bármi másra.

A Grimmauld téri házban Molly fogadta:

- Gyere a konyhába Remus, gondolom éhes vagy!

Az asztalhoz ült és percek alatt felfalta az ebédet, Mrs Weasley közben elmosogatott, aztán felé fordult:

- Sirius már nagyon vár! Fenn van Csikócsőrnél, mindjárt szólók is neki!- úgy tűnt a boszorkány zavarban van.

Felment a szobájába a táskájával és a felöltőjével a karján. Az esszencia valóban segített megőrizni erejét és sebek, harapások sem voltak a testén. Piton tehát sikerrel járt. Nem volt ember, aki nála jobban örült volna ennek. Az ismerős szoba megnyugtatta. Megmosakodott és átöltözött, furcsa - még itt is Nymphadora illatát érzi. Újra elfogta a türelmetlenség és csak azt remélte, hogy nem kell sokáig várnia.

Nem kellett. Ahogy kilépett az ajtón meglátta a boszorkányt a lépcsőn. Sápadt volt, a haja tintakék és a vállig érő, megtorpant, amikor találkozott a tekintetük és kíváncsian nézett rá. Aztán egyszerre indultak el. Nymphadora hozzásimult és megcsókolta. Mélyen, szenvedélyesen és talán forróbban és kétségbeesettebben, mint valaha. Vagy csak ő érzi így, mert túl sokáig volt távol? Percek teltek el így végül finoman kiszabadította magát a lány öleléséből, megfogta a lány két kezét és évődve megkérdezte:

- Úgy gondolod, hogy most már bárhol meglepetésszerűen megcsókolhatsz?

- Igen! - mosolyodott el a boszorkány, de a szemében mintha könnyek csillogtak volna - Kivéve persze a folyosót! - tette hozzá elgondolkodva. – Gyere menjünk át hozzám! – súgta a férfi fülébe.

Remus arca elkomorult:

- Nem lehet. Te is tudod miért! És Siriussal is találkoznom kell! – a boszorkány csalódottan felsóhajtott:

- Hát jó, úgy is túl kell esnünk rajta! – mosolyodott el szomorkásan.

Lementek a nappaliba, és ő csak most látta milyen sápadt és kimerült a férfi.

- Ülj le, én majd előkerítem Siriust! – szólt gyengéden és végigsimította az arcát.

Lupin csak ült a karosszékben, úgy érezte soha nem volt még ilyen boldog. Csak most értette meg, mit érezhetett James és - annak ellenére, ami később történt - irigyelte őt azért a néhány boldog évért, amit a szerelmével tölthetett.

Sirius és Tonks egykettőre visszatértek a földszintre:

- Remus! – ölelte meg Sirius.– Egész jól nézel ki! – mondta.

- Igen úgy tűnik használt Piton új receptje! - felelte Lupin.

Nymphadora felkapta a fejét:

- Milyen új recept?

Sirius válaszolt:

- Tegnap csak céloztam rá, hogy Remus kapott egy új bájitalt. Ugyanaz, mint a Farkasölőfű - főzet csak erősebb - magyarázta - Őszintén szólva én nem hittem, hogy beválik…

- De hát, azt én…- kezdte felháborodottan a boszorkány, de Sirius látva barátja értetlen tekintetét közbevágott:

- Várj, először tisztáznunk, kell Remussal a történteket! Remus, tudnod kell, hogy Nymphadora tegnapelőtt ott volt a Szellemszálláson. Nem történt semmi, de megtalált téged!

Remus felpattant, arcán rémület és düh cikázott át, a lányhoz lépett és megszorította a karját:

- Mit kerestél ott? - kérdezte hevesen, a hangja tele volt keserűséggel és fájdalommal.

A boszorkány zavarba jött és magyarázkodni kezdett:

- Tudom, hogy meggondolatlanság volt, de én csak sisakvirágot akartam szedni! - mentegetőzött miközben tisztában volt vele, milyen ostobán is hangzik ez az egész.

- Sisakvirágot? – kérdezte Remus és Sirius egyszerre, és egymásra néztek.

- Hogy jutott ez az ostobaság az eszedbe? – kérdezte Sirius.

Aztán hirtelen, mintha megértett volna valamit, arca elsötétült a dühtől:

- Kitől tudtad meg hogy ott terem?

- Piton mondta - felelte ő lehajtott fejjel.

- Szóval erről beszéltetek! – hördült fel a férfi - Azt hiszem túl kevesen vagyunk ehhez a beszélgetéshez!

Előkapta a pálcáját és megidézett egy patrónust:

- Hívd ide Pitont! - parancsolta, az ezüstös kutya eltűnt.

Lupin értetlenül meredt maga elé, és némán fel –alá járkálva várta, hogy megérkezzen Piton. A varázsló néhány perc múlva meg is jelent a kandallóban:

- Black, mi az a rendkívül sürgős ügy, amiért ide rángattatok? – kérdezte epésen. - Lehet, hogy nehéz elképzelni, de nem mindenki rendelkezik olyan szabadon az idejével, mint ti!

Sirius majdnem nekiugrott, Remus fogta le:

- Arra célzol, hogy mi nem csinálunk semmit?- kérdezte fenyegetően a fekete hajú varázsló.

- Ilyet soha nem állítanék – nézett a kandalló felé Piton, figyelembe sem véve, hogy Tonks is a szobában van – ,bajt keverni például kiválóan tudtok, pont mint diákkorotokban! Veszélybe sodorjátok a Rendet és céljainkat, puszta kalandvágyból! – sziszegte.

Sirius vissza akart vágni, de barátja egy kézmozdulattal elhallgattatta:

- Nem azért hívtunk, Perselus, hogy felelevenítsük az iskoláskori emlékeinket! – mondta határozottan és közelebb lépett:

- Te küldted Nymphadorát, sisakvirágért a Szellemszállásra?

A varázsló fagyos nyugalommal nézett rá és megrántotta a vállát:

- Ő kérdezte, hogy hol szedhetne belőle, én pedig voltam olyan nagylelkű, hogy eláruljam a helyet…

A lány közbeszólt:

- Így volt, az utolsó gyűlésen történt. Még figyelmeztetett is, hogy húzzak kesztyűt és hogy holdtöltekor kell leszedni!

Remus most felé fordult:

- Farkasölőfű - főzetet akartál készíteni, igaz?

Nymphadora bólintott. A férfiból sütött az önvád és ő tudta, hogy Remus most mindenért magát okolja. Sirius nem hagyta szó nélkül a dolgot:

- Mondtam, hogy azt mi sem tudtuk megcsinálni!- förmedt rá.

- Hát én megcsináltam, – csattant föl a lány mérgesen - és még többet is! Én készítettem el az esszenciát!

A két varázsló rámeredt, szóhoz sem tudtak jutni meglepetésükben. Piton közben, úgy tűnt, jól szórakozik a kandalló mellett állva.

- De hát Perselus, nem te…? – nyögte Remus.

Piton gőgösen válaszolt:

- Az esszencia az én receptem és útmutatásom alapján készült, de egy szóval sem mondtam, hogy magam készítettem el! Tonksnak - amióta a szobába lépett most először nézett a boszorkányra - valahogy még acromantula mérget is sikerült szereznie hozzá!

A lány dühösen lépett Pitonhoz, haja haragoszöldben játszott:

- Azt mondtad, még ki kell próbálnod!

- És ki is próbáltam nem? – válaszolta a varázsló hátborzongató mosollyal az arcán és Lupinra nézett.

- Remuson kísérleteztél? – hördült fel Sirius.

Lupin szólalt meg csendesen a fejét ingatva:

- Perselus elmondta, hogy a szert még nem próbálta ki senki, tisztába voltam a kockázattal.

- De odaküldte Nymphadorát a Szellemszállásra, amikor tudta, hogy ott vagy! Nem csak téged sodort veszélybe! – emlékeztette barátját a történtekre Sirius.

- Perselus, tudtad, hogy én is ott leszek?- kérdezte rezzenéstelen arccal Remus, de a keze ökölbe szorult.

- Természetesen, szerinted hogyan lehetett volna másként megállapítani, hogy megmarod-e, aki a közeledbe kerül vagy teljesen szelíden viselkedsz? – kérdezte gúnyosan a varázsló.

Egy pillanatra úgy tűnt, hogy Lupin Pitonra veti magát. Sirius meg soha nem látta ennyire dühösnek, eléállt, de legszívesebben ő is előkapta volna pálcáját. A professzor rezzenéstelen arccal nézett szembe velük:

- Úgy emlékszem, Black, engem nem féltettél attól, hogy egy cseppet sem szelíd vérfarkas közelébe kerülök! Sőt mintha még jó tréfának tartottad volna! – sziszegte és a szemében gyűlölet villant.

Sirius merev arccal nézett a férfira, de nem válaszolt.

- De mielőtt, még nekem esnétek – folytatta a varázsló, halálos nyugalommal -, megkérdezhetnétek Tonksot, hogy hogyan is jutott be a Szellemszállásra!

Nymphadora szégyenkezve lehajtotta a fejét és olyan halkan válaszolt, hogy alig lehetett kivenni a szavait:

- Áttörtem két védőkorlátot, aztán kirobbantottam az ajtót...

- Nos ezek után, nyilvánvaló, hogy a saját ostobaságotok az oka mindennek, engem nem terhel semminemű felelősség!

Fejezte be Piton és leült az egyik karosszékbe, majd felvonta a szemöldökét, rájuk nézett, mintha csak három diákjától tudakolná bájitaltan órán:

- Van még kérdésetek?

Sirius fel - alá sétált és láthatóan nehezen viselte, hogy nem tarthatja a kezei között Piton nyakát. Lupin elgondolkozva nézett és gyanakodva fürkészte Piton arcát:

- Te ezt mind előre tudtad, igaz?

- Kedves Lupin, igazán meghat, hogy ilyen bölcsnek és előrelátónak tartasz! De hogy a kérdésedre válaszoljak, természetesen figyelembe vettem, hogy az adott helyzetbe melyikőtök hogyan fog viselkedni. Tonks persze nagymértékben megkönnyítette a helyzetemet, csak a vak nem látta, - és itt Siriusra nézett - hogy fülig szerelmes beléd és bármire képes hogy segítsen rajtad! - a boszorkány elpirult, de nem tiltakozott. - Még a mérget is megszerezte, ami peidg lehetetlennek tűnt! – közölte alig leplezett csodálkozással Piton, aztán felállt és így folytatta - Akkor, ha mindent tisztáztunk megyek is, tudjátok egyéb kötelezettségeim is vannak!

A kandalló előtt visszafordult és Tonksra nézett:

- Míg el nem felejtem, valójában csak azért jöttem, mert Dumbledore tudni akarja, hogy történt-e riasztás a roxmortsi események miatt!

- Egy bejelentés volt a kutyáról, de azt eltüntettem. A Szellemszálláson történteket senki sem találta gyanúsnak. - felelte a boszorkány engedelmesen és végtelenül ostobának érezte magát.

- Mindent összevetve, gyerekes viselkedésetek ellenére, szerencsére azt jelenthetem Dumbledorenak, hogy a roxmortsi incidens nem okozhat gondot a Rendnek. A Farkasölőfűből készült elixír pedig, amit tőlem kért, elkészült és biztos vagyok benne, hogy a későbbiekben Lupin ennek még hasznát veszi! És most, ha megbocsátotok, hamarosan kezdődik az órám! - szólt Piton és alig észrevehetően meghajtotta magát majd eltűnt a kandallóban.

Percekig egyikük sem szólt egy szót sem. Nymphadora lehajtott fejjel állt és legszívesebben elsüllyedt volna szégyenében. Így utólag, különösen Piton előadásában minden, amit tett gyerekes ostobaságnak tűnt.

Lupin a kandallóban újra fellobbanó lángokba nézett és azon gondolkozott mit tehetett volna másképpen. Sirius pedig egyik pillanatban vicsorgott a dühtől Piton miatt, aztán meg a fejét verte volna a falba, hogy ennyire vak volt. Végül ő törte meg a csendet:

- Akkor mi volt az a folyosói jelenet Billel? – vonta kérdőre Tonksot.

- Bill csak elkapott, amikor megbotlottam az esernyőtartóban, valójában Remus és én…

- Remus és te csókolóztatok a folyosón! – háborodott fel Sirius és elvörösödő barátjára nézett - De hát bárki megláthatott volna!

A lány csípősen jegyezte meg:

- De hát meg is látott!

- Igen, Bill – folytatta Remus a lányra nézve. - Azt hiszem, ezért még tartozunk neki, amit Mollytól kapott, azt nem tette ki az ablakba!

Nymphadora bólintott és Remus mellé lépett. Sirius úgy állt ott mintha egy lila kalapos rinocérosz hívta volna el vacsorára:

- Ti akkor most…

A boszorkány ránézett:

- Jó hogy rájössz végre! – szólt aztán megcsókolta Remust.

Sirius egy ideig leesett állal bámulta őket, és arra gondolt, hogy hogyan lehetett ennyire bolond. Remus teljesen elmerült a csókban, és ő már tudta, hogy barátja menthetetlenül és eszeveszetten szerelmes. A nagyobb meglepetést Nymphadora okozta, de a tegnapelőtt történtek után már az ő érzéseinek komolyságát sem vonhatta kétségbe. És amit ma megtudott, az elképesztette. Annyival tartozik Mollynak, hogy beszámol neki minderről.

Elindult a konyha felé, látva, hogy őrá már nincs itt szükség.

Lupin felemelte a fejét és suttogva kérdezte:

- Honnan szereztél acromantula mérget? - erre Sirius is kíváncsian visszafordult.

- Fontos ez?- látva Remus pillantását annyit mondott - Hát Hagridnak van egy barátja…

- És tőle vetted?

A lány egy percig gondolkozott rajta, hogy elmondja-e az igazat. Nem akart hazudni Remusnak és Siriusnak sem, de Hagridot sem árulhatta el.

- Nem mindegy? Egyszerűen fogtam egy acromantulát és lefejtem tőle a mérget! - felelte könnyedén.

Sirius bosszúsan megrázta fejét és otthagyta őket.

Remus a lányhoz hajolt és azt suttogta:

- Te teljesen őrült vagy!

- Különben hogy is szerethetnék egy vérfarkast? - felelte a lány és elmosolyodott.