És valóban pár másodperc múlva Tony mozgolódni kezdett. Gibbs az ajtóhoz ugrott: „Hívják dr. Pittet!"
Ziva a nővércsöngő után nyúlt.
Tony arcába visszatért a szín, feszengett, teste nem úgy működött, ahogy azt megszokta, kényelmetlenül érezte magát… nem tudta, miért nem tud rendesen levegőt venni. Fulladozni kezdett. Föl akart ülni, Ziva próbálta visszatartani, de nem volt elég ereje a férfi erősödő, hirtelen, görcsös mozdulataihoz, aki ráadásul a szájából kilógó cső felé is kapkodott. Gibbs azonnal segítségére sietett. Visszanyomták Tony-t az ágyra, Ziva nyugtatta kétségbeesett társát. Érkezett két nővér is, majd pár másodperc múlva a fiatal orvos is ott volt.
Tony közben kifulladt, már nem volt nehéz fekve tartani – de arcára kiült a kétségbeesés. Dr. Pitt hangja nem volt erőteljes, mégis magára vonta a beteg tiszt figyelmét.
- Tony. A cső segít neked lélegezni. Ha úgy érzed, hogy menne nélküle, jelezd azzal, hogy becsukod a szemed…
Épp hogy befejezte a mondatot a fiatalember szorosan becsukta a szemét, majd szinte könyörgő tekintettel nyitotta újra.
- Oké, Tony. Akkor a következőt tesszük. Vegyél mély lélegzetet, és miközben kihúzom a csövet, fújd ki a levegőt. Ha megértettél, csukd be a sze…
Dinozzo szeme újra szorosan csukva volt, majd kinyílt. Nagyon elfáradt, elerőtlenedett a küzdelemben… a két nővér tapintatosan eltolta Gibbset és Zivát a fiatalember mellől és segédkeztek az orvosnak a cső eltávolításában. A művelet végén Tony szakaszos, száraz köhögésbe kezdett, majd a két nővér gondoskodása mellett visszahanyatlott az ágyra. Nyugodtan feküdt. Alig észrevehetően, mégis magától vette a levegőt.
- Dinozzo, Isten hozott újra! – szólalt meg mosolyogva dr. Pitt, majd a többiek felé fordult. – Most pihenésre van szüksége, de azt gondolom, hogy az életveszélyen túl van. Magától veszi a levegőt, és jól észleli, ami körülötte zajlik. Egyikőjük maradhat, de hagyják pihenni. A pihenés most nagyon fontos számára.
- Maradok – szólalt meg Gibbs.
Ziva hosszú, forró csókot nyomott Tony homlokára és egy rövidebb, forró puszit adott az ajkára. Dinozzo tekintete mindent elárult, amit arca a kimerültségtől nem tudott. Ziva. A ragyogó. A sugárzó. Az életerő. A kétség és boldogság egyszerre.
Ziva még pár pillanatig nézte, majd elköszönt:
- Értesítem a többieket a jó hírről. Három óra múlva visszajönnék.
Gibbs bólintott. Rendben.