Halo, folytatódjék a történet. Kellemes Olvasást kívánok. A következő zenét hallgattam: (1)Rhapsody of Fire - Queen of the dark horizont, (2)Holy Thunderforce

Nincs mesélő

Semmi sem hallatszott a Farkaskoponya barlang romos erődítményéből csak Potema gonosz kacaja ahogy bámulta a saját élőhalott szolgáit akik csak a parancsára várnak.

- "Tökéletes. - Végignézett a sorokon és látta hogy egy halom fájdalmat és félelmet nem ismerő draug ősi kardokkal, csatabárdokkal és íjjal felszerelve máris készen állt alig néhány óra alatt. Tudta hogyha így folytatja könnyedén leigázhatja akár egész Tamrielt és csak néhány hét kell hozzá. - Az élőhalott szolgáim..." - A társának, Karsknak akinek a testét megszállta máris nem tetszett valami.

- Mármint az élőhalott barátaink! Fontosnak tartom hogy a rangok ne rontsák el a barátságunkat. Csak azért mert több fizetést kapunk egyáltalán nem szabad lenézni a munkatársainkat.

- "Fogd már be te senkiházi! Ha lenne másik test azonnal megszállnám és megöletnélek hogy téged is feltámasszalak!

- Nem rám vagy dühös, csak nagy rajtad a nyomás. Most kezdtél egy komoly vállalkozást és ez sok stresszel járhat, megértem.

- "Csak maradj már csendben!" - Karsk a kilátóból észrevett valami mozgást.

- Nézd csak, itt jönnek a barátaim! - Marshal rohant az élen, a pajzsát előre szegezve a kardját készenlétben tartva egy szembe kerülő ellenfél levágása érdekében. Őt követte Thrys felkészülve miután Marshal bevitte az első találatot ő vigye be a kegyelemdöfést. A harmadik a sorban Liz volt mágiával támogatva a többieket és a sor legbiztonságosabb helyén. A sort Leila zárta mert elg erős és gyors ahhoz hogy egyszerre figyeljen előre és hátrafelé egy esetleges rajtaütésre felkészülve. - Tudhattuk volna hogy a szomszédok beköszönnek üdvözölni minket és nem sütöttünk semmit köszönésképpen!

- "Hogyne készültünk volna? Halállal és pusztulással fogjuk köszönteni őket!"

- Azt nem hinném hogy egészséges lenne.

- "A bolondok megkíméltek a fáradtságtól hogy egyesével vadásszam le és végezzek velük! Élőhalott katonák! Végezzetek a behatolókkal!" - Parancsolta a szellemhölgy. A könnyű csontvázak amint meghallották a parancsot megfordultak és az ellenfeleik felé vették az irányt. A közepes Draugok már egy kicsit lassabb tempóban kezdtek el sétálni. Az elit veszedelmes draugok az emberi mérték szerint a lehető leglassabb tempóban követték a társaikat. - "Egy kicsit gyorsabban!" - Parancsolta Potema az utóbbi csoportnak, de a sebességük nem változott. - "Karsk, miért ilyen lassúak?! A csontvázak egyedül nem fogják tudni legyőzni őket!"

- Azt mondtad, a Végítélet napját akarod elhozni a világra. Ezzel a sebességgel, egy nap alatt fogják meghódítani az egész világot, feltéve ha elegen lesznek. – Potema csak sóhajtott egy nagyot és ha lenne teste a homlokát dörzsölné.

- "Azt hiszem egy kicsit szó szerint vetted a szavaimat."

- Azért ismerd el hogy szépen menetelnek.

- "Miért pont egy idiótát kellett megszállnom?"

(1)Hőseink átjutottak a hídon és az udvaron szembe találták magukat egy nagyobb csapatnyi csontváz harcossal akik hamar körbevették őket.

- Nem vártuk hogy könnyű lesz, ugye? - Kérdezte gúnyosan Marshal mire a lányok, még Leila és Delphine is felnevettek

Liz került középre, a többiek négy irányból figyeltek hogy megvédjék mert ő volt a kulcsfigura a küldetéshez. Ha Liz elesik, soha nem tudják visszaszerezni Potemát és Karsk talán örökre a rabszolgája marad. Marshal, aki a bejárat felé nézett vágta le az első csontvázat, a rozoga gerincét a hatalmas és erős ében kardjával könnyedén szilánkosra törte mint egy száraz faágat majd gyorsan megpördült és még háromnak levágta a fejét. A következő támadást Thrys intézte a két kardjával, az egyik elf amit még a követségről szerzett a másik, az acél amit még az utazása során talált, az elffel sújtott le előbb, az acéllal csak védekezett és lépésről-lépésre egyre több csontvázat vágott le. Leila nem pazarolta az időt és a Bloodskal kardjának egyetlen suhintásával vízszintesen egy vörös energia hullámot indított és egy tucatnyi ellenséget intézett el amitől a visszavonulási útvonal teljesen megtisztult és az udvar szinte megtelt rothadó csontokkal. Delphine kiváló, egyéni stílusú kardforgató technikával ritkította a holtakat, előbb jobb oldalról hasította le az elsőt, a másodikat balról, a harmadik mögé került, de a gyors reflexeinek hála, kirúgta a lábát, amitól a csontkupac a földre zuhant és nem maradt belőle csak egy… csontkupac.

Az első hullámot könnyen vették és benyomultak az erőd első emeletére ahol már egy kisebb csapat draug várta őket, de ezek jobban fel voltak szerelve mint az előző szedett-vedett csontváz csapat.

A feljáró szűk volt és a holtak teljesen elállták a felvezető járatot. Hőseink itt bontották meg az alakzatukat, Liz hátul maradt, Marshal, Leila és Thrys előre nyomultak. Marshal a nagy és erős pajzsával könnyedén a földre küldte az első ellenfelét majd a csizmájával agyon taposta a fejét, a következőt egyenesen kettévágta. Leila mint mindig gyorsan és kecsesen mozgott a nehéz páncél ellenére és kiválóan forgatta a nehéz kétkezes kardját amivel négy halottat vágott le. Thrys, három ellenséggel lett körbevéve, de neki sem tartott sokáig mire elintézte őket, az egyiknek a fejét vágta le, a másiknak a lábát vágta el és szúrta át a szemét a harmadikat szíven szúrta mindkét pengéjével és függőlegesen félbevágta. Delphine sem maradt tétlen, az elsőnek, egy szempillantás alatt vágta le a fejét, a következőnek kettőt ölt meg egyetlen, fél megpördüléssel, néhány csapást a kardjával kivédett, de a többség elől, egyszerűen csak kitért majd újra ellentámadásba lendült. Ugyanúgy, mint az előző csapatot ezt is könnyen felmorzsolták.

Potema és Karsk kezdett egy kicsit aggódni a csata végkimenetelét illetően.

- "Legyőzik a harcosaimat!" - Potema tudta hogyha az eliteken is átjutnak akkor magára marad. 50 csontvázat és 30 draug máris a földön hevert, de még maradt 13 elit harcosa.

- Potema, én figyelmeztettelek hogy le kellene ellenőrizni a lakásodat az ingatlan listán, ez határozottan rossz környék.

- "Persze hogy rossz környék! Gonoszak vagyunk! Miattunk rossz a környék!"

- A katonáidra volt garancia?

- "Nem, ez történik ha a legolcsóbb tetemeket vásárlom meg. Fenébe a kettőt egyért akciókkal."

A barátaink felértek a második emeletre ahol már a veszedelmes draugok és a Potema által megszállt Karsk várta őket.

- Vége van, Potema! - Kiáltott oda Marshal. - Könnyíts a dolgunkon, add meg magad és engedd el az idióta barátunkat!

- "Soha! Én vagyok Magányvára királynője, Tiber Septim leszármazottja! Egy Septim vagyok!"

- Azért lehetne ebbe nekem is beleszólásom?! – Karsk egy kicsit elkezdett aggódni a testi épsége miatt.

- "Karsk, neked ehhez most semmi közöd!"

- Ha számításba vesszük a körülményeket, szerintem nagyon is van beleszólásom!

- "Elég! Támadás!"

A veszedelmes élőholtak megindultak a célpontjuk felé, ezúttal gyorsabban mint ahogy az előbb vánszorogtak. Ők már keményebbek voltak az előző két csoportnál és hőseinknek nagyon meggyűlt a baja velük arról nem is beszélve hogy Potema támadó varázslatokat indított az ellenfelei irányába.

Marshal egy két kardos, egy baltás és egy nehéz pallosossal harcolóval ütközött meg, Thrys egy nehéz pörölyössel, egy csatabárdossal és egy buzogányossal, Leila, egy pajzsossal, egy kardossal és egy íjásszal harcolt, Delphine egy tőrössel, egy csatabárdossal és egy kardossal, amíg Liz az egyetlen lidérc mágussal.

Marshalnak nehezére esett a három erősebb ellenfél egyszerre, de nem volt semmi amit ne tudott volna elintézni, a két kardos az egyik fegyverével a pajzsát, a másikkal a kardját foglalta le, a baltás megpróbálta hátba támadni, de elhajolt előle, de a pallossal rendelkező csak erre várt hogy könnyen levághassa a fejét a sisakkal együtt, de Marshalnak az összes támadást sikerült hárítania.

Leila is hasonló nehézségekkel nézett szembe. Az íjász hátul maradt és onnan próbálta eltalálni, de Leila gyorsaságával nem tudta felvenni a versenyt. A pajzsos és a kardos két oldalról támadtak rá amit ügyesen hárított, a pajzsos kardját kiütötte a kezéből, de amikor megpróbálta leütni a másik kardos hátba támadta, de ő gyorsan elgáncsolta és mindkettő a földön volt, azonban mielőtt bármelyiknek bevihette volna a végső csapást az íjász miatt félre kellett ugrania és kezdhette az egészet elölről.

Thrys sem volt különb, a buzogányos támadott először amit sikerült kivédenie, de ez csak elterelés volt. A csatabárdos megpróbálta egyetlen erős csapással elválasztani a fejét a nyakától, de gyorsan a földre vetette magát, viszont a pörölyös már felkészült erre a lehetőségre és ha nem lettek volna elég élesek a reflexei akkor a pöröly könnyedén áttörte volna a sisakját és azzal együtt a fejéből nem maradt volna több mint egy véres paca a földön. A pöröly csak néhány centire csapódott be a sisakja mellett, de gyorsan felpattant és újra harcra készen állt.

Delphine is bebizonyította hogy a kora ellenére még igenis kiváló harcos és megérdemelte a császár egykori bizalmát, mint egy Penge. A három élőholt, három oldalról vette körbe és egyszerre támadtak. A breton nő könnyen és gyorsan átvetődött a lábaik között, előhúzva a katanáját és egy erős vágás bevitt a csatabárdosnak. Ezeknek a holtaknak az ereje és kitartása nagyobb volt mint az előzőké, de akkor is megérezte Delphine vágását. A kardos felé rontott, de gyorsan megragadta a csuklóját, belerúgott a térdhajlatába amitől a földre rogyott és a pengéjét a tőrös mellkasába szúrta. Nem ölte meg ugyan, de lelassította és ez elég időt adott neki hogy a kardosnak levágja a fejét. A csatabárdos felállt a sérüléséből és ismét rátámadt. A tőrös elkapta a kardja pengéjét ami össze-vissza vágta a már így is rothadó kezét és ismét a testébe mélyedt a katana. Nem volt idő kihúzni belőle mert a csatabárdos máris lesújtott, ezért inkább hátra bukfencezett és felvette a levágott halott kardját. Az új fegyverének a pengéjét beakasztotta a támadója bárdjába és kihúznia nem sikerült a fegyvert a kezéből, de végig siklott rajta, levágva a bal karját. Mielőtt bevitte volna a végső csapást, a másik, a tőrével megállította. Delphine elrúgta a félkarút és a tőrössel kezdett egy párbajt. Az ősi acél csattan az ősi acélon, de Delphine gyorsabb volt és oldalról belevágott a halott oldalába amitől egészen a gerincéig hatolt a penge. Ezt sem érezte meg, de most lehetősége volt visszaszereznie a katanáját, amivel élt is és egy a saját tengelye körül, teljesen megpördülve, levágta mindkettőt. Potema egy villámdárdát intézett felé, olyan volt mint egy hosszú, hegyes bot a mutató és a középső ujja végéből egyszerre, de Delphine gyorsan kapcsolt és hátra vetődött, le a lépcsőkön.

Liznek könnyebb volt a dolga mivel csak egyetlen ellenfelet kapott, egy baltás mágust aki fagymarással támadott neki, egyik kezével varázspajzsot emelt amíg a másikkal a hátán lévő varázsbot helyett az oldalán lévő ébentőrt vette elő és közeledni kezdett az ellenfeléhez. Amint elég közel ért, az élőhalott ellenfele egy erős csapással félbe akarta vágni, de a kis varázsló lány gyorsabb volt mint azt gondolta volna és villámgyorsan mögötte termett és a tarkójába szúrta az ében tőrt amitől úgy esett össze mint egy gyakorló bábu.

Következőnek Marshal támadott és levágta a két kardot használó egyik karját, a baltás csapását a pajzsával kivédte és egy erőteljes ütéssel hátralökte amitől a földre esett. A pallosos egy újabb támadást indított ellene, de ő gyorsabb volt és villámgyorsan levágta a fejét. Mielőtt kivégezhette volna a másik kettőt, Potema egy hatalmas villámcsapást lőtt felé, de a Varázstörővel sikerült sértetlenül megúsznia, sajnos ez elegendő időt adott a két draugnak hogy összeszedjék magukat.

A küzdelem elölről kezdése nem csökkentette Leila harci kedvét, könnyen és gyorsan kitért az ellenfelei elől, egy macska sebességével és ügyességével rögtön mögöttük termett és levágta az íjászt, egy szempillantás alatt félbevágta mint egy szalmabábut. A másik kettő továbbra sem úgy tűnt hogy feladnák, a kardos próbált először végezni a nord nővel, de az ő kardja hosszabb volt és könnyedén felnyársalta, felemelte és a pajzsosnak dobta amitől mindkettő a földön volt egy másodperc alatt. A Farkaskirálynő nem nézte tétlenül és egy tűzhullámot indított felé, Leila ugyan nem volt igazán járatos a varázslásban, de a legerősebb amire futotta tőle egy jégfüggöny volt ami megóvta az életét, de könnyebb égési sérüléseket szenvedett, több vöröses-rózsaszín folt jelent meg a páncélja alatt a testén, de rosszabbul is járhatott volna.

Thrys ugyan szorult helyzetbe került, de miután újra talpon volt készen állt a harc folytatására. A pörölyös, felé lendítette a hatalmas fegyverét ami elől kitért, de a bárdos felkészült rá hogy lesújtson, viszont ő már számított erre és az elf kardjával a földre ütötte a fegyverét az másikkal félig kettévágta az ellenfelét. A buzogányos egy újabb támadást indított, de Thrys felkészülve várta és olyan erővel rúgta gyomron hogy még a fegyvert is kiejtette a kezéből és hátra zuhant tőle. Miután a pörölyös újra harcra készen állt az elfre támadott aki ismét kivédte az elrettentő erejű támadást és könnyedén levágta mindkét karját amitől kevésbé lett veszélyes, a buzogányos nem hagyta szó nélkül és ismét támadásba lendült. A buzogány ütése egyenesen tarkón találta Thryst, de óriási szerencséje volt hogy sisakot viselt ami egy kicsit behorpadt, de ő ép bőrrel úszta meg a csapást, megfordult és levágta mindkét lábát amitől a földre esett. Potema felé egy hatalmas jéghullámot indított amit nem volt módja kivédeni, de egy kisebb csodának köszönhetően Liz időben odaért és egy varázspajzsot emelt hogy megvédje.

Marshalnak már nem volt nehéz dolga, előre szegezte a pajzsát és legázolta a félkezűt mint sárkánytűz a hóembert a sivatag közepén és lezuhant a romos erőd tornyából majd teljesen összezúzta magát. A baltás egyáltalán nem törődött a másik kettő halálával, ismét a nordra támadott aki egyetlen erős csapással nem csak a baltáját, de az egész testét félbevágta.

Leila ugyan egy kissé összeégett Potema előző csapásától, de a fájdalom egyáltalán nem lassította le, érzett már nagyobb fájdalmat is. A kardos amelyiket az előbb felnyársalta még mindig küzdött és a pajzsos is igen makacsnak tűnt. Teljes erővel nekik támadott, a kardok csak úgy csörömpöltek ahányszor csak összeütköztek, a pajzsosnak az egyik lábát vágta le amitől földet fogott, a másikat egyenesen lefejezte a hatalmas kardjával amelyet olyan könnyedén forgatott mintha csak egy játék kard lenne. Az utolsó földön lévő draug még megpróbált reménytelenül felállni, de Leila csak átdugta a kardját a koponyáján és többet nem próbálkozott.

Thrys és Liz könnyedén elbántak a hátralevő holtakkal, a kar nélküli csattogtatta a fogait hogy azokkal széttépje a két lányt, de a kisebbik egy tűzcsóvával tette ártalmatlanná, a féllábúnak Thrys ugyanúgy szúrta át a koponyáját mint Leila az imént.

- Ugye van tartalék terved? - Kérdezte Karsk miután észrevette hogy a draugok elbuktak.

- "Mindig van." - Karsk összeérintette a két kezét és egy villámgömb jött létre amit elkezdett felette lebegni.

- Öhm... egy fényes gömb hogy fog segíteni? Mármint igen szép. Szeretem a fényes dolgokat, de nem hiszem hogy most van itt az ideje.

- "Csak fogd már be!"

hogy a gömb egyre feljebb és feljebb ment hirtelen megállt és erős villámcsapásokat szórt azokra akiket Potema ellenségnek gondolt. Liz a varázs erejével, Marshal a Varázstörővel védekezett, de Delphine-nek, Thrysnek és Leilának nem volt lehetősége védekezni így ők ki voltak szolgáltatva a Farkaskirálynő ördögi varázslatának. Marshal látta ahogy Thrys szenved a villámcsapásoktól és a sikoltozása egy egész világot zaklatott fel benne amitől egyáltalán nem gondolkodott csak a pajzsát felemelve, akár egy kétméteres, emberi faltörő, tetőtől talpig nehéz páncélban nekirontott Karsknak és a falra kente. A villámgömb eltűnt a levegőből és a csapások is abba maradtak. Miután meggyőződött róla hogy Thrys jól van, Marshal visszafordult a megszállt Karskhoz és megragadta a nyakánál és a peremszéléhez vitte.

- Potema, ugye van tartalék tartalék terved? - Karsk hangjában enyhe félelem lehetett kivehető.

- "Még egy dolog." - Lila fény jelent meg a kezén és az egyetlen lezárt koporsó ajtaja hirtelen kinyílt ahonnan egy tetőtől talpig nehéz páncélos és ében csatabárdos draug halállord jött ki.

- Hívd vissza vagy ledoblak! - Marshal megfenyegette Potemát, de ő csak nevetett rajta.

- Csak nyugodtan. Ha megölöd ezt az idiótát átmegyek egy másik társadba.

Marshal visszahúzta és ledobta a földre, de mielőtt Potema átmehetett volna valaki más fejébe még gyorsan kiütötte, azonban a halállord nem állt le és egyenesen feléjük tartott.

- Mi feltartjuk! – Kiáltotta Delphine és Thryssel az oldalán készen állt megütközni a halállorddal. – Ti szedjétek ki belőle azt a szellemet!

- Igaza van. - Leila megragadta Marshal vállát és húzni kezdte, közben az oldalát markolászta a sérülése okozta fájdalom enyhítése érdekében. - Liz, gyere! Szükségünk van rád!

A kis varázsló lány a parancsra odarohant és elővette a varázsbotját, hosszú, fekete fémrúd, a tetején három egyenes karó emelkedett ki amik között egy hatalmas erejű lélekkő tündökölt, felerősítette az illúzió varázslatait amivel képes volt Marshal és Leila lelkét átvinni Karsk fejébe.(1)

Egy darabig sötét volt, de hirtelen enyhe fény világította meg a helységet, egy sötét vártorony fogdáinak a belseje amit néhány fáklya világított meg. A cellák üresek voltak, csak por és pókhálók lepték be.

- Szóval ez lenne Karsk elméje? - Kérdezte Marshal.

- Nem erre számítottam.

- Várjunk, te elképzelted hogy milyen lehet az ő elméjében?

- Tudod hogy értem.

- Most mit csináljunk?

- Keressük meg Potemát és intézzük el.

- Jó terv.

Nem pontosan ekkor, de a történet kedvéért mondjuk hogy pontosan a beszélgetésük után hallották hogy valaki a sötétből követi és figyeli őket. Összenéztek és némán tudomásul adták egymásnak hogy észrevették. Leila jelzett a társának hogy maradjon le addig ő előre megy egy kicsit és amint a követő nem gyanított semmit, Marshal elkapta és a földre szorította. Attól amit látott teljesen meglepődött és jelzett Leilának hogy ne támadjon.

- Thrys, te mit csinálsz itt?! Kint kéne lenned hogy megvédd Lizt! - Egyikük sem értette hogy mit keres itt az elf lány, de amit mondott mégjobban meglepte őket.

- Nem Thrys vagyok. - Egy darabig kínos csend lépett életben.

- Akkor ki vagy?

- Öhm... várjunk egy kicsit! Mégis Thrys vagyok csak olyan buta vagyok hogy elfelejtettem! - Elkezdett nevetni mint egy idióta. - Nem vicces?!

- Thrys,... te beverted a fejed?

- Leila, van ötleted mi lelte Thryst?

- Azt hiszem hogy ő nem az a Thrys akit mi ismerünk.

- Akkor ki?

- Thrys, ahogy Karsk elképzeli. Wynns mesélt nekem egy elméletről hogy mindenki másmilyennek látja a világot és az elménkben egy saját világ van a mi nézeteink szerint és minden ember akit ismerünk a tudatalattink szerint elképzelt jelleme van.

- Röviden itt van mindenki akit ő ismer, de mégis olyan agyhalottak lesznek mint maga Karsk?!

- Igen.

- Ti kívülről jöttetek, igaz? - Kérdezte a Karsk által elképzelt Thrys.

- Igen.

- Pont mint az ijesztő hölgy. Nagyon félek tőle.

- Az ijesztő hölgy?

- Potemáról beszél. - Thrys most teljesen megijedt a név hallatán.

- Kérlek ne mondjátok ki a nevét! Annyira félek tőle hogy be fogok pisilni!

- Karsknak nem ártana ha jobban megismerné legalább azokat akikkel egész nap együtt van.

- Marshal, csak hagyd rá. Thrys, mond meg merre van Potema! – Utasította Leila.

- Nem tudom, de talán a Nagy Karsk tudja.

- Karsk itt van? – Marshal egy kicsit meglepődött hogy ilyen hangzatos neve van, de nem törődött vele. - Feltétlenül beszélnünk kell vele! El tudsz vezetni hozzá?

- Ő most büntetésben van, az ijesztő hölgy azt mondta a mindenható urunknak hogy a sarokba kell állnia.

- Nem tudod merre van?

- De igen, csak lehet hogy nekem is a sarokba kell majd állnom.

- Ne aggódj, megvédünk?

- Akkor kövessetek! - Elindult a folyosó másik irányába, a két látogató követte.

Thrys, mármint az elképzelt Thrys felvezette a két sötét páncélost egy lépcsőn és egy teljesen más világba csöppentek. Egy kastély folyosóján lyukadtak ki ahol mindenféle drága műkincs sorakozott, többek között egy halom márványból faragott szobor ami egy ismerős, de mégis egy teljesen más ember volt.

Karskot mintázta az összes szobor, a szobrok legalább 5m magasak voltak, Karsknak rajtuk olyan izmai voltak rajtuk mintha bármit elpusztíthatott volna egyetlen ütéssel, az állkapcsa szögletes, markáns és királyi szakálla volt, amitől még a szobor is karizmatikusnak és határozottnak tűnt.

Minden szobor más és más pozícióban állt. Az egyik egy kardot tartott az égnek és diadalittasan az ég felé nézett, egy másik egy sárkány teteme felett állt, győzedelmesen, a harmadik egy hatalmas sziklát tartott ami legalább 10-szer, 20-szor nagyobb mint ő maga, fizikai képtelenség hogy az a kis szobor miért nem dőlt össze.

- Egy kicsit el van telve magától. – Jegyezte meg Marshal ahogy nézelődött a szobrok között.

- Kicsit rád emlékeztet. – Válaszolt Leila, a már tőle megszokott, nem törődő stílusban, egyáltalán nem adta semmi jelét hogy érdekelné amit lát.

- Ezt hogy érted?! – Marshal kicsit megsértődött ezen.

- Sehogy. – Marshal nem hitt a fülének, Leila megtréfálta.

A folyosó végére érve, Thrys kinyitotta a nagyterem ajtaját ahol egy két másik ajtó és egy nagy, díszes lépcső vezetett feljebb. A lépcső felé vezette őket és egy újabb, kétajtós szobába nyitott be ahova a két kívülálló követte.

Egy trónterembe értek, a trónon egy izmos, szakállas és jóvágású, de legalább egy évtizeddel idősebb Karsk ült.

- Ó nagy és hatalmas Karsk, - Letérdelt elé mintha egy istenhez imádkozna. - Bocsásson meg amiért büntetés közben zavarom, de ez a két idegen feltétlenül beszélni akar önnel. – Felemelte a fejét és Thrysre bámult.

- Egyáltalán nem zavarsz. - Úgy beszélt mint egy vén költő király. - Örülök hogy kaphatok látogatót ebben a nehéz időben. - A látogatók felé fordult. - Mit tehetek értetek, megfáradt utazók?

- Karsk, térj észhez, mi vagyunk azok! Nem ismersz meg minket? - Marshal nem vesztegette az időt.

- Ismernélek titeket? Honnan?

- Most nincs időnk hülyéskedni! Azért jöttünk hogy elintézzük Potemát!

- Szóval a Farkaskirálynőt keresitek?

- Igen! Tudod hol van?!

- Sajnos nem tudom hogy jelenleg merre tartózkodhat. Annyit tudok hogy a királyságomon belül van és ugyanonnan érkezett mint ti?

- Vagyis?

- A külvilágból.

- Tudsz segíteni a megtalálásában? - Karsk egy kicsit elgondolkodott, de eszébe jutott valami.

- Talán a hűséges alattvalóim segíthetnek. Hívom a legjobb barátomat hogy hívja össze őket.

- A legjobb barátja? - Marshal előre aggódott hogy ki is az.

Pár perccel később, Karsk egy fekete ében páncélos alakkal az oldalán tért vissza, levette a sisakját és felfedte az arcát.

- Ti kik vagytok?! Hallom a külvilágból jöttetek! Mit akartok?! Elvenni a legjobb barátomat, Karsk királyt?! - Ez vol Marshal, Karsk által elképzelve. Marshal a homlokára csapott, de ezen Leila nevetett egy kicsit.

- Ez nem vicces!

- Egy kicsit az. - Amin még Leila is nevet az vicces.

- Nyugodj meg, Marshal. Azért jöttek hogy segítsenek, Potemával kapcsolatban. - A képzeletbeli Marshal visszább húzódott, de az igazi Marshalt még így is gyanúsan méregette.

- Rendben, de téged akkor is figyellek, Karsk az én legjobb barátom!

- Össze kell hívnunk a kastélyban élőket. - Parancsolta Karsk az általa kreált Marshalnak.

- Már úton vannak, felség.

Hamarosan a kastély teljes lakossága összegyűlt az udvaron, Marshal és Leila szinte egy embert sem ismert, de megtalálták Leilát ahogy Karsk elképzelte.

- Teljes mértékben szerelmes vagyok Karsk királyba, de ugyanúgy félek tőle mint egy mindenható isteni lénytől! Ha feleségül venne biztosra veszem hogy én lennék a legboldogabb ember a világon mert venne nekem ékszereket, szép ruhákat és egyéb lányos dolgokat!

A két idegennek már fogalma se volt róla hogy most hol is vannak. Karskra az alattvalói virágszirmokat dobáltak, olyan sokat mintha már az égből hullana alá.

- Kedves népem! Rendkívül fontos ügy miatt hívtalak ide titeket és szakítottalak el a fontos teendőitektől! Nyilván feltűnt nektek hogy egy a külvilágból érkezett idegen, a neve Potema, felzavarta a birodalmam nyugalmát! Ez a két bátor hős azért jött hogy elfogják és visszavigyék a világukba! Ha valakinek tudomása van róla hogy merre lehet azt mihamarabb közölje velem vagy a két hős valamelyikével! - A nép csendben hallgatta, de Leila, mármint a Karsk által elképzelt ismét felszólalt.

- Én láttam őt, drága és egyetlen királyom!

- Beszélj, lányom, merre láttad a gazt!

- Az emlék raktárnál láttam!

- Köszönjük az értesítést, gyermekem! - Nem számított neki hogy a valóvilágban 20 évvel idősebb volt nála. - Mindenki visszatérhet a feladataihoz! - Utasította az embereit akik még pár percig éljeneztek, de végül az udvar kiürült. - Akkor az emlék raktárba!

- Leila, a te elképzelt éned...

- Pofa be! Tudom hova vezet ez a történet!

Karsk mutatta az utat az említett helyre. A raktár zárva volt és nem úgy tűnt mintha bárki is behatolt volna.

- Szóval megtaláltatok. - Az egyik sötét sarokból lépett elő, Potema valódi alakjában, fiatal, gyönyörű gesztenyebarna haja, kissé sápatag bőre, tengerkék szeme, kék elegáns ruhája ami fehér prémmel volt díszítve, a homlokán egy tömör arany diadém, három hibátlan zafírral.

- Fiatalabb vagy mint ahogy a történelem könyvek utoljára ábrázoltak. - Leila törte meg a csendet.

- És kifejezetten csinos is. – Marshal egy csábos mosollyal, amiből a sisakja miatt nem lehetett sokat látni válaszolt.

- Fogalmam sincs hogy pontosan hogy is történt, de ebben az alakban születtem újjá. Visszanyertem a fiatalságom és a szépségem. Emellett a tudásom és a varázs erőm, a régi maradt. – Ismét egy villám dárdát indított a két ujjvégéből, de Leila Marshal mögé bújt aki a pajzsával kivédte a támadást. Marshal néhány lépéssel visszalökte, rettenetesen meglepte Potema varázs ereje. A szellemhölgy csak gonoszul elvigyorodott. – Kiváló szórakozást fogtok nyújtani.

(2)- Mi hoztunk vissza azért hogy minket szolgálj! - Marshal felmutatta a jobb gyűrűs ujján lévő gyűrűt amire Potema neve volt írva. - Most haza jössz, velünk! Ha megadod magad, ígérem hogy nem esik bajod! - A farkaskirálynő csak nevetett.

- "Nem esik bajom"? Ez kedves! – Újra villámdárdát kezdett el lőni, de ezúttal mindkét kezéből, egyet Marshalra, egyet Leilára aki a kardjával védte ki a támadást. – Most meghaltok és utána az élőhalott szolgáim lesztek! Kiváló katonák lesztek a seregembe!

Továbbra is szórta a hatalmas erejű villámot az ellenfele felé, de nem használt, Marshal pajzsa elég erős volt hogy Potema villám dárdája ne jussanak át rajta, de ő maga sem tudott mozogni.

- Tökéletes patthelyzet! - Kiáltott Marshal. - Habár a te varázserőd kifogy, a pajzsom kapacitása végtelen! Csak idő kérdése és visszadugunk a gyűrűmbe!

- Soha! Át török a pajzsodon!

- Sok szerencsét hozzá! - Legalább tizenöt percig Potema villámokat, tűzgolyókat, jégviharokat és minden mást lőtt Marshalra, de ő nem adta fel, minden varázscsapást kivédett, de rajta is látszott hogy kezd kimerülni. Marshal amióta megkapta a Varázstörőt rengeteg mágust ölt meg akik a támadó varázslataikban reménykedve próbáltak végezni vele, de mindnek csalódnia kellett. Amikor ilyen helyzetbe kerül elég megvárnia amíg kifogy az illető varázs ereje és onnantól nem több egy közönséges embernél és Potema sem volt különb. Nem csak a legerősebb varázscsapásai vannak, de rendkívül kitartó volt, de legyen egy mágus bármilyen erős, előbb utóbb kifogy a varázs ereje ahogyan Potemának is. A földre rogyott és levegőért kapkodott. - Úgy látom lemerültél!

- Nem adom fel!

- Pedig ideje lenne!

Marshal megindult felé hogy bevigye a kegyelemdöfést és amikor fölé állt, Potema egy erős tűzlabdát lőtt felé a bal kezéből amit Marshal épphogy csak ki tudott kerülni, de számított erre és a jobb kezével időközben egy villámrúnát helyezett a földre. Mivel tetőtől talpig nehéz fémpáncélban volt ami rendkívül jól vezeti az elektromosságot, az egész teste úgy világított mint egy villám ami a földbe csapódik. Miután a fény kialudt, Marshal eldőlt mint egy hatalmas fa.

- Nézzenek oda, mekkora bolondot fogtam! - Potema büszkén állt a legyőzött ellenfele felett, számított arra hogy az ellenfele ismeri, ezért eljátszotta hogy teljesen kimerült, de valójában az ereje negyedét sem használta és a legerősebb támadásait még későbbre tartogatta, de a háta mögül meghallott egy kis neszt és azonnal megfordult hogy felemelje a mágikus védőpajzsát mindkét kezével.

Leila felmászott az egyik épületre ahonnan rá tudna ugrani Potemára és végezhessen vele egyetlen csapással, de a Farkaskirálynő észrevette és a varázs erejével kivédte a csapást. Az energiától Leila hátra zuhant és bukfencezett párat miután földet ért, de újra talpra ált és ismét támadásba lendült. A sebessége meglepte Potemát, hihetetlenül jó fizikuma lehet ha így mozog nehéz páncélban. Egy hatalmas tűzfüggönyt emelt maga elé hogy távol tartsa magától a nord nőt. Leila egy vörös energia sugarat indított az ellenfele felé ami ismét meglepetést okozott neki, de ügyesen kitért előle meg az azt követő három elől is, de miután a tűzfüggöny kialudt, Leila azonnal támadásba lendült, de a Farkaskirálynő csak erre várt. Leila belelépett egy hatalmas, de kiválóan álcázott tűzrúnába ami miután aktiválódott egy hatalmas lángtengert zúdított Leilára. Miután a tűz kialudt, Leila elszenesedett holtteste maradt meg, rajta a páncélja ami megolvadt és eldeformálódott.

- Kemény ellenfelek voltatok, de az nevet aki utoljára nevet! - A gonosz nevetését egy fekete kard a szívében szakította félbe.

- Ahogy mondod. - Marshal kardja volt az. A nord férfi fél teste gyakorlatilag ropogósra sült, a másik felét nem tudta használni, az egyik szeme teljesen megsült és kifehéredett, mint a tojás fehérje és teljesen megvakult, levegőt is csak nagy erőfeszítések árán tudott venni, de még élt és szíven szúrta Potemát a hátán keresztül. - Nem vagy több egy… fejfájásnál… amire én vagyok a gyógyszer. - Potema vért köhögött fel, de az utolsó erejét még összeszedte egy utolsó mondandóhoz.

- Nem tudsz... – Elvigyorodott. - ennél jobbat kitalálni? Mert ez... – Vért köhögött. -egy nagyon béna... beszólás volt. - A vérveszteségtől kiment a szín az arcából és meghalt.

- Csak tűnj el, szörnyeteg.

Legyőzték, Leila és Marshal az életük árán, de legyőzték Potema Septimet akinek a teste egyszerűen eltűnt.

- Semmi… - Marshal összeesett és ekkor érezte a testében lévő fájdalmat. – kéngőz vagy… démoni kacaj? – Leila testére nézett, de az is eltűnt. – Azt hiszem, egyedül halok meg.(2)

Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett jelöld be a kedvenceid közé és követésre is és ne felejts el kritikát írni. Ha érdekel, elolvashatod a többi történetemet:

- Elfen Lied, ahogyan még nem láttad

- Egy történet Myrtanából

- Fable: A szükséges rossz

(Csak egy apró érdekesség, ma van a szülinapom, Utolsó Termés 30. A tiétek, tamrieli dátum szerint mikor van?)