Pihenő
Ja'far hosszan sóhajtott és lehunyta a szemeit.
- Tetszik? – érdeklődte Sindbad mosolyogva, miközben ujjai egy pillanatra sem álltak meg. Édes, könnyed olajillat lengte be a helyiséget.
- Határozottan – hagyta rá.
- Nem kellene túlerőltetned magad, elég lenne, ha megkérnél...
- Csak nem reggeliztem, Sin. Ez nem a világ.
- Remegtél, mint a nyárfalevél. – Ja'far vett egy mély levegőt. A király nem hagyta szóhoz jutni. – Néha kipihenhetnéd magad rendesen.
- Semmi megerőltető nincs a napi rutinomban – válaszolta.
- Csak az alváshiány – vágott vissza. A férfi felsóhajtott, amikor olyan helyre ért a keze, ahol különösen jól esett az érintés. Nem vitatkozott. – Másik láb. – Ja'far szó nélkül emelte oda a bal lábát a masszázsra. – Tehát az orvosi javaslat: sok pihenés, egy pohár bor-
- Szeretném látni ezt az orvost – vágott közbe fel sem pillantva.
- ... és egy kiruccanás valamelyik közeli lakatlan szigetre...
- Esélytelen. Tudod mi történne, ha nem lennék itt?
- Velem lennél.
- Összeomlana a gazdaság.
- Ugyan, mikor Balbaddban voltunk, sem történt semmi.
- Két napig csak azt rangsoroltam, mihez kezdjek. Nem kockáztatok.
- Meggyőzhetetlen vagy – jelentette ki, ahogy felsimított a combján.
- És fáradt – tette hozzá. Sindbad ráhagyta, visszatért a masszázshoz, és mire befejezte, Ja'far elaludt. Ritkán látta aludni, olyankor is éber volt, a legkisebb zajra is felrezzent. Most azonban mélyen aludt, be tudta takarni, és nézte még egy ideig, majd hagyta pihenni.
2014. 07. 06.