25. fejezet: Más világ
- Ugye ezt most nem mondod komolyan? – kérdezte John megrökönyödve
- De igen, már csak arra leszek kíváncsi, hogyan is adjuk Elizabeth tudomására. Nem lesz elragadtatva. – felelte Carson
- Ebből még jó kis botrány lesz. – sóhajtott fel Susan, mire Evan is bólintott
- Ti valamit tudtok, amit mi nem! – nézett a két fiatalra John
- Higgyétek el, nem akarjátok tudni! – védekezett Susan, majd megadóan emelte fel a kezeit bátyja és Carson nézésre – Na jó, rendben. Liz szerelmes Johnba, csak épp a protokoll miatt nem mutathatja ki. És neked sem lenne szabad Teylával. Nos eddig ezzel nem volt gond, de most.
- És mi lenne, ha egyszerűen nem mondanánk el Weirnek? – kérdezte Lorne
- És mit nem akar elmondani nekem őrnagy? – hallotta meg a társaság Elizabeth hangját
- Semmi fontos Elizabeth! – mondta Carson, miközben legyintett egyet
- Ha jól sejtem Teylával van valami. Ő az egyetlen, aki még mindig a gyengélkedőn van.
- Komolyan semmi gond sincsen.
- Lorne őrnagy mondata nem volt ilyen derűs. Történt valami vele, amiről tudnom kellene? – Carson Johnra nézett, aki fáradtan bólintott, a nő ezt felvont szemöldökkel figyelte – Uraim?
- Teyla terhes! – mondta ki végül Beckett – Semmi más baja sincsen.
- Terhes? És mégis ki az apa?
- Én! – mondta halkan John
Elizabeth megsemmisülten nézett az idősebbik Sheppardra.
- Carson, lássa el Teylát mindennel, amit csak akar, nem akarom, hogy bármiben is hiányt szenvedjen, és mostantól nem mehet több küldetésre, nem kockáztathatunk. – mondta, de közben végig Johnra nézett – Találtunk egy bolygó címet, ami elég érdekesnek tűnik. Holnap reggel indulnak alezredes. Amúgy félóra múlva mindenkit várok az elosztóban jelentést tenni.
Mindenki a nő után nézett, egyedül Susannak tűnt fel, hogy mennyire sebzetten távozott a gyengélkedőről Weir.
- Már csak egy kérdés, hogy mennyire lesz a gyerek más, mint mi. – mondta Carson
- Ezt mégis, hogy érted? – förmedt rá John
- Te ős vagy, most már, de amikor a gyermek fogant már akkor is 90 körül volt benned az gén, míg Teylában wraith DNS van. Nem csodálkoznék, ha az Ori el akarná pusztítani őt és a magzatot.
Ebben igaza volt, senki sem tudhatta, hogy mi lesz a gyermekből, ha egyáltalán élve megszülethet. Mindenki fáradtan ment a szobájába tusolni, majd vissza az eligazítóba jelentést tenni.
Az egésznek erőltetett hangulata volt, főleg attól a hírtől. Rodney csak itt hallotta az egészet és Teyla természetesen még mindig a gyengélkedőn volt. Mindenki elmondta a saját hozzáállását és véleményét a legutóbbi akcióval kapcsolatban.
Mikor végeztek Elizabeth kijelentette, hogy az ügyet Caldwell elé fogja vinni amint a Daedalus visszaért, amihez már alig egy hét van hátra.
- Egy hét? De hiszen csak két napja indultak. – kérdezte döbbenten Susan – Az az egy hét arra sem elég, hogy a Földre érjenek.
- Dehogynem! – húzta ki magát Rodney büszkén
- Már megint kezdi. – sóhajtott fel Lorne reményvesztetten, mire a teremben mindenki elvigyorodott
- Ezt mégis, hogy érti? – kérdezte dühösen McKay
- Rodney! Inkább magyarázd el, hogyan csinálják. – kérte John halkan
- Mikor Yngst élt és itt volt Atlantiszon megosztotta velünk a hiperhajtóművek tervét, sőt majdnem egy teljeset csinált. Közel volt a befejezéshez, amikor Ford megölte, így Zelenka és én fejeztük be, teljesen működőképes, és mint láthatjátok nagyon gyors.
- Rendben, végeztünk. Holnap reggel indulnak. – zárta le az egészet Weir
Másnap reggel mindenki hétkor már a menzán volt és reggelizett. Teyla még mindig a gyengélkedőn volt, Carson ott tartotta, mert meg akarta tudni, hogy a születendő gyermek milyen is lesz, mert ha valami szörnyszülött, akkor még az abortusz is szóba kerülhet.
Nyolcra mindenki elkészült és az Ugróban várták az indulást. Továbbra is feszült volt a hangulat, sőt Elizabeth most már Susannal sem állt szóba. A lány ezt nem értette, ő megmondta a nőnek, hogy nincs esélye a bátyjánál, csak éppen az okot nem mondta el.
HXZ-512 ez volt a bolygó címe, és az adatbázis szerint egy Ős városnak is kellett rajta lenni. Át is értek a csillagkapun, nem kellett telt el sok idő és Rodney talált egy igen erős energia jelet, így hát arra tartottak.
Alig negyed óra múlva megpillantottak a távolban egy hatalmas tornyot, pontosan olyan volt, mint Atlantisz főtornya, csak sokkal nagyobb annál. John nem messze a toronytól akarta lerakni az Ugrót, amikor életjeleket vettek észre.
Álcázva közelebb repültek és megdöbbenve látták, hogy a wraith, a Jaffák és a szent hadsereg emberei vannak itt és velük volt még egy előhírnök is. Aki éppen oda néz ahol a rejtett ugrójuk van, majd a kezét rájuk mutatja.
John megpróbált megfordulni, de nem sikerült neki és egy drone találta el az Ugrót. Ennek következtében elveszítették az álcázást és a manőverezés is sokkal nehezebb lett. Amilyen gyorsan csak tudtak visszafelé repültek a csillagkapu irányába, de nem sikerült, még egy találatot kaptak, aminek a következtében az ugró lezuhant.
Ronon és John tért magához elsőként. Gyorsan megállapították, hogy senki sem sérült meg túlságosan, de az ugró totálkáros lett, ehhez kivételesen Rodney sem kellett. Felébresztették a többieket is, majd útnak indultak.
- Fáj a fejem, és így nem tudok gyalogolni! – nyavalygott McKay
- Akkor nyugodtan maradj itt Rodney és várd meg, amíg a barátaink ide nem érnek, biztosan találtok érdekes témát, amiről beszélgethettek. – mondta John
- Igazad van, azt hiszem, mégiscsak tudok gyalogolni.
- Milyen messze lehetünk a kaputól? – kérdezte Susan
- Ha jól emlékszem innen három óra gyalog. – vonta meg a vállát John
- Emlékszel? – nézett rá mindenki furcsán
- Ez volt a kedvenc nyaralóhelyem annak idején. – vigyorodott el – Arra kell menni! – mutatott az egyik irányba
- Siessünk, már a közelben lehetnek. – mondta Ronon és Rodney kivéve mindenki egyet értett vele
Johnnak igaza volt, alig több mint három óra múlva tényleg odaértek a kapuhoz. Azt hitték, hogy megpróbáltatásaik mára véget érnek azzal, hogy hazaérnek, de még csak nem is sejtették, hogy az ellenkező dolog fog megtörténni.
Amint visszaértek Atlantiszra az fogatta őket, hogy mindenki rájuk fogja a fegyverét.
- Tegyék le a fegyvert! – mondta John – Parancs!
- Maga nekünk nem parancsol őrnagy! – mondta a katona
- Százados, összekeveri velem, nem emlékszik, én vagyok őrnagy, ő pedig alezredes.
- Fogalmam sincs tizedes, hogy miről beszél.
- Itt valami határozottan nem stimmel. – morgott Ronon
- Végre valaki, aki megmondhatja, hogy mi az átkozott fene folyik itt! – vidult fel John, amint meglátta Weirt
- Tegyék le a fegyvert! – mondta Elizabeth, majd átölelte Johnt – Már azt hittük, hogy meghaltatok, egy hónapja semmit nem tudunk rólatok.
- Liz, ez biztos? Ugyanis alig öt órája mentünk el innen. – mondta Rodney – A Szövetség ott volt, megtámadtak minket és lezuhant az Ugrónk, ha Langsdom emlékei nincsenek meg akkor vissza sem jutunk.
- Milyen szövetség és ki az a Langsdom? Rodney miről beszélsz? Biztosan szörnyű dolgokon mentetek keresztül, Carson megvizsgál titeket. John fiad született, gyönyörű gyerek. Ah és Susan Malek is itt van Atlantiszon, jöttek ők is segíteni a keresésben.
- Az nem lehet. Malek meghalt több mint egy évvel ezelőtt, Ba'al ölte meg. – mondta könnyes szemmel Susan
- Te tévedsz. Sumner ezredes majd beszélni akar veletek, de most menjetek pihenni.
Elkísérték őket a gyengélkedőre, mindenféle szokásos vizsgálatot végre hajtottak rajtuk. Már előre mosolyogtak azon, hogy mit fognak szólni ha meglátják, hogy John ős. Miután végeztek leültek a menzán beszélni.
- Ez felettébb különös. – morgott Ronon
- Egy párhuzamos világ, de hogyan? – kérdezte Susan
- Nem tudom, de szeretném tudni. Bár amennyit most tudunk nincs nagy eltérés a mi univerzumunk és e között.
- Nincs? Rodney az istenit, itt él Malek, sőt itt van Atlantiszon. Nálunk lassan két éve halott, sőt Carson semmit nem tudott az emlékekről. És itt halottak vagyunk.
- És ne felejtsd el, hogy Sumner is itt van. – mondta John – Ja és még mindig azon a rangon vagyunk, mint három éve.
- Hogyan juthatunk vissza? – kérdezte Lorne és Ronon egyszerre
- Először is jó volna tudni, hogyan kerültünk ide. Beszélnem kell Radekkel, hátha vele valamit ki tudunk találni.
- Valami akkor is bűzlik itt. Carson azt sem engedte, hogy meglátogassam Teylát. Mintha az itteniek nem is azok lennének akik.
Ebéd közben bejött egy katona.
- Sheppard tizedes, az elosztóban Malek várja. - mondta
- Megmondaná neki, hogy nem szeretném most látni. – felelte halkan a lány – Úgy akarok rá emlékezni, ahogyan annak idején láttam. – ezt a társainak mondta
- Ah, várjon egy percet! – szólt a katona után Rodney – Szóljon Zelenkának, hogy jöjjön ide.
- Dr. itt nincsen semmilyen Zelenka, sajnálom. – morgott
A katona amint kiért az ebédlőből sötéten elvigyorodott. „Most már legalább tudjuk, hogy van valami, amitől félsz hercegnő!"
- Mégis mi az, hogy nincs Atlantiszon Zelenka?! – csattant fel Rodney miután a katona kiment – Velünk együtt jött!
- Nyugodjon meg doki, ezzel nem old meg semmit. – mondta Lorne és megpróbálta kinyitni az ajtót – Zárva!
Most már mind az öten rájöttek, hogy ez még párhuzamos világ sem lehet, mert a CSK-1 tapasztalatai alapján azok nem ilynek. Kint már kezdett sötétedni, amikor újabb látogatót kaptak. Elizabeth jött be Sumnerrel és Morgannal.
- Mit keres itt ez a kurva? – förmedt rá Weirre Evan – Ah, értem. Szép játék volt Morgan, de már elég ebből rájöttünk, hogy foglyaitok vagyunk.
- Legyen, de ez sokkal jobb lett volna nektek Laegen. – kacagott a nő – Akkor most ébredjetek!
Éles villanást láttak mindannyian, majd kinyitották a szemüket. Még mindig az ugróban voltak, de mostanra már körbe vette őket a Szövetség itt lévő szinte teljes hadereje.
- Innen lesz szép kijutni. – nyögte John és a sajogó fejéhez nyúlt, a keze véres lett
Végig nézett a társain, senki sem volt jól, mindenki megsérült.
- Honnan tudtad, hogy nem valóság? – nézett Susan Lornera
- Morgan elkövette azt a hibát, hogy meglátogatott az egyik álmomban és eldicsekedte, hogy most már ő és az apám is Ori lettek. Jól vagy?
- Tökéletesen csak a csuklóm fáj iszonyatosan.
- Eltört. – mondta Ronon amint ránézett
- Hogy fogunk kijutni? – kérdezte rémülten Rodney
- Mágia. – mondta John
- És mi mégis hogyan? – nézett rá húga és Lorne
- Fogalmam sincs, de szerintem kitaláljátok. Ronon, Rodney ti fogtok minket fedezni.
Kinyitotta az ajtót és kirohant rajta, a többiek mi mást tehettek volna, követték. A Szent hadsereg emberei nem tüzeltek, úgy látszik parancsba kapták, hogy élve fogják el a társaságot. John, amit kiért elkiáltotta magát Alterran nyelven minket következtében két hatalmas kő-, illetve földfal emelkedett ki a földből.
Furcsa erő kerítette hatalmába Susant és Evant, Alaine és Laegen ébredezett. Susan is elmondott pár szót mire hatalmas orkánszerű szél támadt a földről a por a magasba emelkedett és az egész rázúdult az ellenségeikre.
Mikor sikerült elég messzire elérni tőlük Evan következett. Mögöttük fák dőltek ki elzárva az üldözőket tőlük. Mikor már nem hallották az üldözőik zaját megálltak egy percre.
- És most merre? – kérdezte John
- Hiszen te tudod az irányt! – nyögte Rodney
- Nem, hazugság volt, soha sem jártam ezelőtt ezen a nyomorult bolygón.
- Arra! Arról jöttünk. – bökött az egyik iránya Ronon
Igaza lett. Mire odaértek a kapuhoz, az üldözők lassan kezdték őket újra beérni. Amint átértek a kapun Rodney felkiáltott, hogy kapcsolják be a pajzsot. Mintegy húsz katona csapódott neki a pajzsnak mielőtt a kapu deaktiválódott volna.
- Mégis mi történt? Alig indultak el pár órája! – jött le aggódva Elizabeth
- Most legalább tényleg ő. – nyugtázta John egy mosollyal
- Ott volt a Szövetség is, majdnem elkaptak minket. – mondta Susan
- Hogy sérültetek meg?
- Lelőtték a hajót, éppen hogy csak megmenekültünk. Jaj, a fejem is mennyire fáj. Azt hiszem megkeresem Carsont, hogy írjon fel rá valamit. – monda Rodney
- Rendben, mindenki irány a gyengélkedő utána találkozunk az elosztóban.
Így tehát mindenki a gyengélkedőre ment. Johnnak össze kellett varrni három öltéssel a fejét és Susannak gipszbe tették a kezét, a többiek csak kisebb agyrázkódást kaptak. Carson meg is jegyezte, hogy szerencsések voltak, hogy ilyen könnyen megúszták a dolgot.
- Komoly gondban vagyunk Elizabeth! – mondta John – Ezek olyan könnyedséggel tudnak beleférkőzni az álmainkba. Ha Lorne nem jön rá, hogy mi is az lehet, hogy most már nem lennénk itt.
- Mit lehet ez ellen tenni?
- Fogalmam sincs.
Susan átnézett a szobán Lornera, amikor meglátta, hogy Morgan ott áll a férfi mögött és a kezét Evan vállán tartja. Becsukta a szemét, és amikor kinyitott már senki sem állt ott, de meghallotta a nő nevetését a fejében, majd elveszítette az eszméletét.