A hirtelen fény miatt Francis pislogott párat, mire újra rendesen látott.
Úgy tűnt, a hajó egy sokkal nagyobb barlangba érkezett, ahova leért a nappali világosság is. Előttük egy sziget volt, amiről nem tudtak megállapítani mekkora lehet.
Eduard a homokos part felé kormányozta a Fortunát, és néhány csónakkal elérték a partot. Francis eredetileg nem akart mindenkit vinni, hiszen ki tudja milyen veszélyek várják őket a szigeten, de mire észrevette, hogy mindenki ott áll mellette a parton, már késő volt. Amint az utolsó csónakot is kihúzták a partra, a szigetet mintha földrengés rázta volna meg, és a fák közül két alak lépett ki.
Mindketten szőkék voltak, és zöld szeműek. A legénység csak onnét tudta, hogy az egyikük lány, hogy egy szalag volt a hajában.
Francis végigmérte őket. A fiú kirántotta a kardját, a másik kezében pedig egy pisztolyt tartott. A lány nem mozdult, szégyenlősen lesütötte a szemét. Ők lennének a következő próba? A fiú még csak-csak próbára teszi őket, na de a lány…
A fiú elindult feléjük, és megállt tőlük pár méternyire. A kardját ledöfte a homokba, és megtámaszkodott rajta.
- Vash vagyok. – mondta nyugodtan – Az meg a húgom, Erika. Mi vagyunk az utolsó akadály, ha az Analynt akarjátok, minket kell legyőznötök.
- Az utolsók! – ismételte boldogan Roderich.
- Csak figyelmeztetésként, nem sokan jutottak el idáig. Ha mégis, akkor megöltük őket. – bólintott komolyan Vash – Szóval… ha gondoljátok, még visszafordulhattok. Azonnal vissza tudunk titeket juttatni az egymásnak döntött sziklákhoz.
- Én már biztos nem fordulok vissza. – morogta Elizabeth – Én kezdek, enyém a kislány!
Vash felvonta a szemöldökét, Erika pedig felemelte a fejét.
-Nem muszáj egyenként támadnotok, de ti tudjátok. – mondta Vash.
Elizabeth már nem figyelt rá, kihúzta a kardját, és gyors léptekkel indult a lány felé. Vash követte a tekintetével, ahogy a húgocskája is előhúz egy kardot. Nem akarta megvárni Elizabeth első támadását, a barna hajú nő felé fordította a pisztolyát.
Kiku ebben a pillanatban csapott le Vashre a katanájával. A szőke elhajolt, de ugyanakkor Yao is elsütött egy pisztolyt, aminek golyója keresztülfúródott Vash vállán.
A szőke meglepve hárította Kiku következő csapását, aztán lenézett a vállára. A golyó keresztülment rajta, de csak egy lyuk volt a helyén, vér nem. Úgy tűnt, Vash meg sem érzi.
- Miből vagy te, aru?!
Vash nem válaszolt, csak Yao felé fordította a pisztolyát, aztán lőtt. Ugyanott találta el a golyó Yao-t, mint Vasht. A keleti férfi megtántorodott, és Heracles karjába zuhant. Heracles leültette a földre, és gyors elsősegélynyújtásba kezdett.
Francis előhúzta a kardját, és Elizabethre pillantott, mielőtt Vash-re rontott volna. A lány derekasan, energikus csapásokkal küzdött Erika ellen. A kapitánynak be kellett látnia, hogy a szőke lány nem is olyan rossz a harcban.
Egy oldalcsapással majdnem telibe kapta Vash derekát. Ebben a pillanatban Kiku is újra lecsapott, ő alulról vágott felfelé, de csak azt érték el, hogy Vash magasra felugrott, és a pisztolyával feléjük lő. Kiku még időben elugrott, a golyó a homokba csapódott.
Hármuk csatájához még csatlakozott Denny és Berwald is, Elizabeth-hez Feliks és Roderich csatlakozott.
A Fortuna legénysége még soha nem találkozott ilyen harcosokkal. Erősek voltak, Feliks szerint, ha elég csúnyán néztek volna a hajóra, még az is elsüllyedt volna.
Azok, akik nem harcoltak, csak álltak, és bámulták a csatát, kivéve Heracles, aki az ölébe húzta Yao-t.
- Valami nincs rendben velük. Mindkét fél túl magabiztos. – jegyezte meg Heracles.
Lukas felé fordult, de a szemei nem tükröztek semmit az érzéseiről.
- Csak Christensen miatt. Francis nyugtalan.
- És… a szőkék? – utalt Vashre és Erikára.
- Halhatatlanok. Biztosak benne, hogy megölnek minket.
Heracles a harcolókra nézett, aztán Lukasra.
- Nem így lesz?
- Nem tervezem.
Lukas kinyújtotta a kezét, és pisztolyt formált. Ujjai hegyéből zöld fény lőtt ki, ami eltalálta Erikát. A lány megdermedt, és ijedten kapkodta a tekintetét. Elizabeth belevágott a vállába. Neki sem folyt a vére.
Vash a húga felé kapta a fejét, és így nem vette észre, hogy Lukas zöld sugara őt is eltalálja. Csak akkor jött rá, hogy veszített, amikor a tagjait nem tudta mozgásra bírni.
Lukas leengedte a kezét, és a szőke fiúhoz ment.
- Hogyan? – kérdezte Vash.
Lukas csak ránézett, nem méltatta válaszra. Denny amúgy is körülugrálta a szőke barátját.
- Miért nem mondtad, hogy te ilyeneket is tudsz, Lukas? Miért nem használtad ezt azonnal? Miért hagytad, hogy harcoljunk, amikor az elején is lerendezhetted volna őket?
- Azt hittem, legyőzitek őket. – válaszolta Lukas.
Francis eddig némán nézte a matrózát, aki sokkal erősebb volt, mint aminek kinézett.
- Hol tanultál te ilyen… mágiát? – kérdezte.
Lukas ráemelte a kék tekintetét és egyetlen nevet mondott:
- Arthur.
- Arthur tudott varázsolni? – esett le Denny álla.
- Tudott. De aztán elvesztette ezt a képességét, amikor megszerezte a Fortunát. Áldozatot kellett hoznia, hogy megkaphassa a tengerek legjobb hajóját. Arthur magában is erős volt, boldogult mágia nélkül is.
Francis elismerően pislogott a szőke mágusra. Álmában sem gondolta volna, hogy Arthur… az ő legénységében ilyen emberek vannak. És hogy Lukast is Arthur tanította! Elképesztő…
Lukas elvette Vash kezéből a fegyvereit, aztán közelebb hajolt a szőke őrhöz.
- Na? Merre van az Analyn?
Vash összeszorította a fogát, és állta a gyilkoskék szempárt.
- Legyőztünk. – emlékeztette Francis, mondjuk nem mintha erre emlékeztetnie kellett volna.
- Menjetek be az erdőbe, amíg elértek egy vízesést. Menjetek át a vízfalon és ott lesz. – mondta Vash.
Francis bólintott és követte Lukast és Dennyt, akik már maguktól is megindultak az erdőbe. Még hátranézett a matrózaira:
- Nemsokára jövünk!
- Én is megyek! – kiáltotta Romulus, aki nem akart semmiről lemaradni.
Francisék követték Vash útbaigazítását, és hamarosan tényleg találtak egy égkék vízesést. Francis belegázolt a vízbe, és átment a lezuhogó víz alatt. A többiek követték.
Egy barlangba érkeztek, ahova szintén lesütött még a nap. Odabent is volt víz, de egy ponton már egy virágos rét váltotta fel. A réten gyümölcsfák nőttek, és az egész hely olyan volt, mint egy kis szentély. A szentély közepén pedig egy kőtrónus állt, amin egy lány üldögélt keresztbe tett lábakkal. Fehér ruhája volt, és barna haja, ami két copfban omlott a vállára, piros szalaggal összekötve. Barna szemeivel fürkészően kutatta a látogatóit.
- Azt mondták nem lesz több próba! – fakadt ki Denny.
Francis megbabonázva nézte a lányt. Nem csak azért, mert szép volt, hanem… áradt belőle az a megmagyarázhatatlanság, ami Lukasból is. Egyszóval furcsa volt, de mégis varázslatos. Francisnek a tenger jutott róla az eszébe.
- Kik vagytok, és mit kerestek itt? – kérdezte a lány.
Francis kitört a kábulatából.
- A Fortuna kapitánya vagyok, Francis. Az Analynért jöttem.
- Soha senki nem jutott még el idáig. – mondta a lány, és felállt – Üdvözletem. Én vagyok az Analyn, de szólítsatok Michellenek, azt jobban szeretem.
A matrózoknak, ki tudja aznap már hányadszorra, leesett az álluk. A kincs, amit eddig kerestek, a varázslat, ami uralja a tengereket… egy lány?