28. fejezet
Növekvő indulatok
Ezalatt Midgardon...
SHIELD, Központ (Még mindig a Helicarrier.) *
Clint Barton idegesen sóhajtott egyet. Negyvennégy nap. Kathlin negyvennégy napja hagyta el a Földet, és azóta semmi hír róla. Talán csak egy. Két hete ugyanis kiderült, hogy a lány boszorkány. Meglepő, vagy nem, ezzel most nem sokra mennek. Jaj, Kathlin, hol maradsz már? – sóhajtotta Barton újból, majd felnézett az égre.
Az Íjász a külső fedélzet tetején ült. Most épp nem a levegőben tartózkodtak, hanem az Indiai Óceánon „pihentek". Natasának eddig még semmi nyoma. Már mindent bevetettek, a legmodernebb műszereket, műholdas keresést, de Natasha úgy tűnik, megszabadult mindenféle elektronikus eszközétől. A SHIELD emberei sem látták sehol.
Clint abban reménykedett, hogy ha Kathlin visszatér, ő majd több sikerrel jár a keresésben. Nick Fury viszont a lány helyett valaki más segítségét vette számításba.
- Ezt nem mondja komolyan?! – értetlenkedett Clint, amikor az Igazgató megosztotta vele az elképzeléseit. – Már miért járna Ő több sikerrel, mint mi?!
- Egy próbát megér – jelentette ki Fury. – Talán mázlija lesz, mint általában.
...
Egy hét múlva a legújabb fejlesztésű vadászgép landolt a Központ fedélzetén, majd egy nagyon elfoglalt, kivételes intelligenciával és új hírekkel rendelkező milliomos a híd felé vette az irányt. De még mielőtt elérte volna a célját, nagyobb megdöbbenés talált rá a folyosón, mint amit ő készült okozni a rá várakozóknak.
- Coulson!? – ordította a férfi. – Hát ez nem lehet igaz... – bosszankodott magában. – Tudtam, hogy nem kellett volna Amszterdamban elfogadni azt a hála sütit... Biztosan csak hallucinálok – fogta meg a fejét. – A halott ügynök szelleme kísért e falak között! – folytatta, hangosan társalogva önmagával.
- Stark? - szólította meg az Ügynök.
Antony Stark újból a fejéhez emelte a kezeit, és a halántékát kezdte masszírozni.
- Távozz szellem...azaz hasis...!
De az Ügynök szelleme csak nem akart távozni, eloszlani, vagy köddé válni, hanem újból megszólította.
- Stark? Jól érzi magát?
- A fene ezekbe a modern drogokba! – dühöngött Tony. – Ez már túlságosan is valóságos...
- Tony! Figyelj ide! – kérte Coulson immár sokkal közvetlenebb hangnemben. Nem készült fel rá, hogy idő előtt találkozik a férfival, de hát ilyen az ő szerencséje. Egyedül kell boldogulnia a helyezettel – azaz megmagyarázni a playboy-barát milliomosnak, hogy miért nem New York-ban tartózkodik, tíz méterrel a föld alatt.
- Én vagyok az, Tony – folytatta az Ügynök. – Nem haltam meg...
Tony szemében a remény egy kis szikrája csillant meg, de amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is oszlott. Védekezően maga elé emelte a jobb kezét.
- Nem beszélek zombikkal – jelentette ki. – Távozz innen, élőhalott...!
- Jó ég, Stark! – kiáltott fel Coulson. – Te tényleg be vagy állva...
- Csak egy kicsit... – mondta Tony szédelegve.
- Figyelj rám! – kérte Phil. - Lokinak nem sikerült megölnie! Nem haltam meg! Fury úgy hitte, ha hazudik nektek a halálomról, azzal lendíthet a New York-i akción... De nézz csak rám. Élek!
- Élsz? – kérdezte Stark elmerengve. Talán nem is inkább a drog, hanem a sokk volt az, ami megnehezítette számára a gondolkozást.
- Élek – jelentette ki az Ügynök. – Sajnálom, hogy csak most tudhattad meg...
- Hát azt sajnálhatod is! – vágta rá a Milliomos, most már valamivel határozottabb hangon.
- Tony... – próbálta Phil megakadályozni a közelgő dührohamot.
- De miért?! Miért nem mondtátok el?! Hónapokig gyászoltalak...tulajdonképpen abba sem hagytam...
- Tony, meg kell értened, hogy...
- Miket beszélsz?! Már hogy érteném meg?! Fury már megint a bolondját járatta velem! – tört ki Stark. – És ez.. ez...! – bámult az Ügynökre. – Miért?! – kérdezte már-már hisztérikusan.
- Stark! Higgadj le! – kérte Barton, aki éppen akkor csatlakozott a kétfős társasághoz.
- Higgadjak le?! – dühöngött Tony. – Komolyan?! – Az Íjász épp ellenkezni készült, de Tony nem hagyta szóhoz jutni. – Te végig tudtál róla, igaz?! – vonta kérdőre bosszúálló társát. – Igaz?! Te és Natasha...! – Elharapta a mondat végét.
- Natashát hagyd ki ebből! – parancsolta Clint idegesen.
- Tony – szólította meg újból Phil. – Nem kérhetem, hogy bocsáss meg, de kérlek, koncentráljunk most a fontosabb dolgokra!
Stark megenyhülni látszott. Végül is Coulson él, és ez a lényeg. Fury-n meg majd bosszút ál, ha eljön az idő. Ironikus lesz, hogy pont azon fog bosszút állni, aki Bosszúállóvá tette...
- Jól van – sóhajtotta Tony, megnyugvást erőltetve magára.
- Fury a hídon vár – tudatta Clint.
- Induljunk! – javasolta Coulson, és baráti gesztus gyanánt átkarolta Tony-t, hogy irányba fordítsa. Tony eldöntötte, hogy duzzogni fog még egy ideig, de ennek hatására nem bírta tovább.
- Egyébként – fordult az Ügynök felé néhány lépés után – Örülök, hogy nem haltál meg! ...Hiányozna, hogy mindig minden dolgomba beleüsd az orrod – jelentette ki, kissé gúnyosan, de a hangjából azért kiérződött a megkönnyebbülés és törődés majdnem barátja iránt.
- Köszönöm, Stark, ez kedves – válaszolta Coulson, csak részben ironikusan.
...
- Stark! – szólította meg Fury a férfit, mikor a kis társaság elérte a hidat.
- Fury – felelte Tony hidegen.
- Remélem jó híreket hozott – jelentette ki Fury, figyelmen kívül hagyva a szerény tényt, hogy Tony épp most szembesült Coulson Ügynök életben létével.
- Előbb magyarázatot várok! – követelte a Milliomos.
- Senkinek nem tartozom magyarázattal! – zárta le Fury a vitát.
- Hát persze – duzzogott Tony.
- A híreket! – követelte Fury. Tony nagyot sóhajtott.
- Van egy jó hírem... – magyarázta a férfi – és egy rossz. Melyikkel kezdjem?
- A jóval! – vágta rá Barton.
- Azt hiszem, megtaláltam Romanoff ügynököt... – kezdte a Milliomos.
- Csak azt hiszi?! – vágott közbe Fury.
- Javris szerint Tibetben van, de ugye a műszereim hibavalószínűsége csak tart a nullához, sosem érheti el azt... – magyarázta Tony, de a mondat második fele már senkit nem érdekelt.
- Tibetben? – kérdezett rá Coulson.
- Tibetben – ismételte Tony. – Egy buddhista szerzetescsoport kötelékében...
- De Natasha ortodox! – ellenkezett az Íjász.
- Biztos áttért... – vont vállat Tony.
- Vagy a bűneiért próbál vezekelni – vetett fel Coulson.
- Az nem számít, mit keres ott! Ott van, és kész! – szögezte le Fury. – Mi a másik hír? – fordult Tony-hoz.
- Próbáltam, de – sóhajtott egyet, – még Bruce segítségével sem tudtam megtalálni az ellenszert – vallotta be Tony.
- Bannert is bevontátok?! – értetlenkedett Clint.
- A Bosszúállók összetartanak – magyarázta Tony. – Talán valami baj van azzal, hogy mindannyian szeretnék megtalálni Romanoff ügynököt?!
- Nem, dehogy – felelte Clint. – Csak nem értem, mi értelme volt. Hiszen Kathlin majd elhozza az ellenszert!
- Ki az a Kathlin? – kérdezte Tony. Barton és Coulson már válaszra is nyitották a szájukat, hogy egymás szavába vágva elmagyarázzák a férfinak az egész történetet, de Fury közbe szólt.
- Erre most nincs idő! – jelentette ki az Igazgató. – Majd útközben csevegnek! Indulás!
- Igenis – válaszolta Coulson. Nemsokára már az óceánon úszú hatalmas anyahajó fedélzetének irányába terelte Tony-t és Clint-et, egy nagyobb vadászgép felé.
...
- Értesítettem a Kapitányt! – jelentette ki Tony már a levegőben. – A Központban fog ránk várni, mire visszaérünk. Holnap pedig Bruce is megérkezik.
- Helyes – válaszolta Fury. – Ha az a lány visszatér, szükség is lesz rájuk...
- Várjon! – vágott közbe most Stark. – Azt hittem Natasha miatt gyűlünk össze, hogy együtt kitaláljunk valamit...
- Azért is – hagyta rá az Igazgató.
- Szóval akkor most elmagyarázná valaki, hogy ki az a rejtélyes lány, aki miatt Fury ennyire aggódik?! – követelte Tony.
- Persze... – fogott bele Clint és Phil egyszerre...
- Ez így nem lesz jó – jegyezte meg Phil. – Kezd inkább te, én pedig majd befejezem.
- Rendben – egyezett bele az Íjász, és belefogott a történetbe, ami ki is tartott, amíg odaértek.
Barton elmondta Natasha történetét kulcsszavakban a kezdetektől. Majd Natasha és Kathlin történetét, Svalbardot, a Központban történteket és a jogar elrablását. Utóbbira a Milliomos csak megjegyezte, hogy jellemző a SHIELD-re, hogy ezt is elszúrták, de Fury csúnyán nézett, szóval befogta.
Utána Coulson vette át a szálakat. Mesélt a boszorkányokkal kapcsolatos felfedezésekről, és a bizonyítékokról, amik arra utalnak, hogy Kathlin lehet Amanda és Kathleen leszármazottja, az, akinek a kivételes hatalom rendeltetett.
- Szóval – fogott bele Tony, aki még mindig nem tudta eldönteni, hogy higgyen-e az Ügynök elméletének, vagy ne, – azt állítjátok, hogy Romanoff ügynök fogadott húgocskája ellopta a fegyvert, amivel Thor „édes" kisöccse majdnem elpusztította a Világunkat?!
Fury, Coulson és Clint kényszeredetten bólintottak.
- És ez a lány – folytatta Tony, – egy állítólagos boszorkány nemzetség nagy erejű leszármazottja most Asgardban van, hogy segítséget kérjen a legnagyobb ellenségünktől?! – Újabb bólintások. – Ti vagy túl sok filmet néztetek... Vagy megint k*rva nagy szarban vagyunk! – tört ki Tony-ból.
- Tisztában vagyunk a helyzettel... – kezdte Fury, de Clint beleszólt.
- Kathlin sosem tenne semmi olyat, amivel ártana a Világunknak! – jelentette ki.
- De bármit megtenne a nővéréért, nem igaz? – kérdezett rá Tony az Íjász története alapján.
- Igaz – sóhajtotta Clint.
- Hiszen a jogart is elvitte, pedig láttam rajta, hogy nem igazán önszántából teszi – kontrázott rá Phil.
- Mennyi akkor annak az esélye – folytatta Stark, – hogy ez a lány ránk szabadít egy Asgardi hadsereget...?
- Thor szövetséget kötött a Földdel – ellenkezett Coulson.
- Akkor annak, hogy a drágalátos szövetségesünk kisöccsét is magával hurcolja?! El tudom képzelni, hogy bármit megígérne Lokinak egy kis segítségért cserébe...! – idegeskedett Stark.
- Thor nem hagyná veszélybe sodorni az embereket... – magyarázta Phil.
- És ha a tudta nélkül jönnek vissza?!
- Ezzel a lehetőséggel is számolunk! – jelentette ki Fury.
- Oh – esett le Tony-nak. – Szóval ezért kért meg, hogy szóljak a többieknek?!
- Uram, ez igaz? – kérdezett rá Clint is.
- Ha Loki visszatér, a legjobb, ha időben felkészülünk! De ha csak a lány jön vissza, akkor sem árt egy kis segítség – magyarázta az Igazgató.
- De mondtam már! – folytatta Clint. – Kathlin nem jelent fenyegetést magukra!
- Ezt nem tudhatjuk – ellenkezett Fury. –És azok után, hogy elvitte a jogart...
- Azok után mi?! – tört ki Bartonból.
- Fury szeretné, ha alaposan kihallgatnánk a lányt – vallotta be Coulson.
- Na, de...?! Nem volt nektek elég a múltkori alkalom?! Nem te mondtad Phil, hogy kínzással nem megyünk semmire?! – kiabálta az Íjász. Tony inkább kimaradt ebből a vitából.
- Én továbbra is ellenzem az erőszakot – védekezett Phil. – Célszerűbb lenne valahogyan elnyerni a lány bizalmát...
- De ha magától nem beszél, valamivel ösztönöznünk kell! – vágott a szavába Fury. – Nem hagyhatjuk, hogy akár New York, akár Barentburg megismétlődjön valahol!
- Fury csak biztosítékként szeretné a csapatot a helyszínen tudni – folytatta Coulson.
- Ezt megnyugtató - ironizált Tony.
- De előfordulhat, hogy a Bosszúállóknak kell megfékezniük a lányt, illetve lehetséges „vendégeit" – fejezte be Fury.
- Szóval ez a... Kathlin tényleg olyan veszélyes, mint amilyennek beállítják? – fordult Tony Clinthez. Az Íjász sóhajtott egyet.
- Én már elmondtam a véleményem, de ha azt akarod tudni... – Barton Stark szemébe nézett. - Az ereje valóban veszélyes. Tűz, jég, robbanások... mint egy fantasy-ban. Nem is értem, Natasha miért nem osztotta meg velem... – rázta a fejét.
- Ha már itt tartunk – jegyezte meg Coulson, – milyen messze vagyunk még?
- Húsz perc - állapította meg Tony.
...
Nagy nehezen – természetesen Stark segítségével – sikerült landolniuk Tibet egy szűkös fennsíkján. Phil, Tony és Clint Natasha keresésére indultak, mialatt Fury őrizte a gépet, és felvette a SHIELD Tanáccsal a kapcsolatot.
A kis csapat már három órája járta a keskeny, sziklába vájt ösvényeket, és kutatott át minden imahelyet és kápolnát, mikor végre találtak valamit. Egy nagyobb templomhoz érkeztek, ami egy - szinte szabályos körben elhelyezkedő hegycsúcsok által szegélyezett - laposabb terület közepén helyezkedett el.
Beléptek a templomba...és amint körülnéztek a sziklából faragott belső térben, azonnal meglátták: egy vörös hajkorona, ami egy keleti oltárszerűség előtt térdel.
- NATASHA! – kiáltotta Barton azonnal.
A nő rémülten fordult a bejárat felé. Nem hitt a szemének. Talán képzelődik?! A templom bejáratánál ugyanis három ismerőse várakozott: Stark, Coulson, és Clint! Ő viszont már régen lemondott róla, hogy élete hátralévő részében újra látja barátait.
S bár az ő döntése volt, már ezerszer megbánta azóta. De mégis kitartott mellette, mert úgy hitte, őket kíméli ezzel. Most azonban hálát adott az égnek, hogy úgy hozta a sors, mégsem kell egyedül meghalnia...
- Clint... – suttogta maga elé Natasha halkan.
Az Íjásznak több se kellett. Amint meglátta kedvese arcát berontott a templomba és, nem törődve néhány szerzetes rosszalló pillantásával, Natasához rohant. A nőnek még felállni sem volt ideje, Barton letérdelt mellé, és magához szorította.
- Kedvesem – suttogta a nő fülébe lágyan, – el sem tudom mondani, mennyire aggódtam érted...
- Sajnálom – mondta Natasha, és megcsókolta a férfit. – Sajnálom...
- Ilyet többé soha ne csinálj! – kérte a férfi. Natasha megrázta a fejét.
- De ha szeretnék, akkor sem lenne már alkalmam rá... – sóhajtotta a nő. – Clint – köhögött néhányat, – már úgy érzem, két hetem sincs hátra...
- Ne! Ne is mondj ilyet! – ellenkezett az Íjász, miközben magához szorított szerelmét. – Megoldjuk valahogy!
- Hogyan? – sóhajtotta Natasha erőtlenül. – Már felállni is nehezemre esik...
- Kathlin már elment az ellenszerért...
- MICSODA?! – tört ki a nőből, de a hevességtől újabb köhögő-roham jött rá.
Ekkorra Coulson és Stark is odasiettek hozzájuk. Coulson segített az Íjásznak felsegíteni a nőt, és két oldalról tartották. Kivezették a templomból, mert nem akartak jelenetet, majd leültették egy sziklapadra.
Tony nem bírta tovább.
- A drágalátos húgocskád elvitte a jogart, és elhúzott, terv szerin Asgardba, hogy segítséget kérjen a legnagyobb ellenségünktől – közölte szárazan a tényeket.
- Kathlin Lokihoz ment?! – rémült meg a nő.
- Nem lehetett volna még durvábban rázúdítani ezt?! – forgatta a szemeit Coulson.
- Ne aggódj, kedvesem – próbálta nyugtatni Clint. – Minden rendben lesz...
- Már hogy lenne?! – idegeskedett Natasha.
- Igaza van – értette egyet Tony. – Már semmi nincs rendben...
- STARK! – ordított rá Coulson és Barton egyszerre. Muszáj neki még jobban felizgatnia Natashát?!
- Mi van?! – ordított vissza Stark.
- A húgom a vesztébe rohan! Az van! – kiabálta Natasha. – Clint, Phil! Hogy engedhettétek...?!
- Próbáltam... – kezdte Phil.
- ...De egyszerűen nem lehetett megállítani... – vallotta be Clint. – Hisz te is tudod, hogy ha valamit a fejébe vesz...
- Vajon kire ütött? – gúnyolódott Stark a vörös nőre sandítva. Na ezzel Bartonnál betelt a pohár, és szabad kezével bevert egyet a Milliomosnak. Tony majd hátraesett az ütéstől, aminek hatására végre befogta.
- Ez hatásos volt... – jegyezte meg Coulson. – De ezt nem fogja annyiban hagyni, ugye tudod? – fordult az Íjászhoz.
- Teszek rá!
- Kathlin ezt nem fogja megúszni – szólalt meg Natasha újra, kétségbeesetten. – Nem fogja! – kiáltotta. – És ez az én hibám... – csuklott el a hangja. – Miattam fog meghalni... – Egy könnycsepp gördült le az arcán. – Pont ezért nem akartam, hogy...!
- Kedvesem, nyugodj meg – kérte Barton.
- De hogy kérhetsz ilyet...?! – ellenkezett a nő, ám újabb roham jött rá.
- Indulnunk kéne, mielőtt késő lesz – jegyezte meg Coulson.
- Induljunk – értett egyet Barton.
- Hova? – nyögte a nő fulladozva.
- Haza megyünk – karolta át Clint szerelmét, és Coulson Ügynökkel együtt elindultak a gép felé.
- Haza?
- A Központba – magyarázta Phil. – Kathlin az ígérte Barton ügynöknek, ha megvan a gyógyír, ott találkoznak.
- Még az sem biztos, hogy túléli... – ellenkezet a nő.
- Biztos vagyok benne – jelentette ki Coulson.
- Miért? – kérdezte Natasha, halvány reménnyel a szemében.
- A húgod kitartóbb, mint gondolnád – jegyezte meg Phil. – És amíg vakációztál – váltott játékosabb hangnemre, – addig kiderítettem pár érdekességet róla.
- Micsodát?
- Kathlin boszorkány! – jelentette ki Cint.
- Hát nem is vámpír! – forgatta a szemeit Natasha.
- Nem, tényleg boszorkány! – erősködött az Íjász.
- Egy tizenhatodik századi legendás boszorkány leszármazottja – tette hozzá Phil. – És bizonyítékunk is van rá, hogy egyik őse Asgadban töltött valamennyi időt. Nem tudjuk, mikor került vissza a Földre, de legalább abban reménykedhetünk, hogy az ázok nem ellenséget látnak majd benne.
- Bárcsak így volna! – sóhajtotta Natasha. – Ha bármi baja esik, akkor én...!
- Nem fog! – ígérte meg Clint, és Phil is bátorítóan mosolygott rá.
Stark ezalatt némán ballagott utánuk, és azon gondolkozott, hogy visszavágjon-e az Íjásznak, vagy ezúttal tényleg elvette-e a sulykot. Mert utóbbi esetben viszont megérdemelte, amit kapott, és jobb lesz, ha meghúzza magát. Végül arra az elhatározásra jutott, hogy akár jogos volt az a jobbhorog, akár nem, Natashától inkább elnézést kér. Nem tehet a húgáról.
Így még mielőtt felszálltak volna, Tony a nőhöz fordult.
- Natasha, sajnálom. Barom voltam – jelentette ki.
- Az vagy, Stark – válaszolta a nő. – De nem haragszom rád. Kathlin valóban felelőtlen és makacs tud lenni, ha a szeretteiről van szó. Én kérek elnézést, ha miattam a legkisebb mértékben is veszélybe sodorta a Földet...
- Most nem gondolj erre – kérte Barton.
- De tudnotok kell, hogy ő senkinek sem ártana egyébként! – magyarázta Natasha szenvedélyesen.
- Hiszek neked – mondta Tony, és felsegítette a nőt a gépre. Clint és Phil egy ülésbe segítették, majd felszálltak. Fury még tárgyalt a Tanáccsal, így csak tíz perc múlva csatlakozott, hogy üdvözölje az elveszett ügynöknőjét.
...
- Romanoff ügynök! – szólította meg a nőt Fury. – Végre megvan!
- Elnézést kérek a kellemetlenségért – sóhajtotta a nő.
- El van nézve – lepett meg Fury mindenkit a válaszával. – A lényeg, hogy rendbe jöjjön!
- Ez rendes magától, uram – jegyezte meg Clint.
- Köszönöm, Nick – mondta Natasha is. – Ha rajtam múlna...
- Most ne is gondoljon erre! – kérte az Igazgató kedvenc ügynöknőjét.
- Igaza van – simított végig Coulson a nő karján.
Natasha nehézkesen sóhajtott.
- Megpróbálom...
...
- Uram – szólalt meg Natasha kis idő után, Fury-hoz fordulva.
- Igen?
- Mit tervez tenni a húgommal, ha visszajön? – kérdezte a nő óvatosan. Clint és Coulson nagy levegőt vettek. Ha Natasha fülébe jut, hogy Kathlint megkínozták...
- Kathlin veszélyes képességgel rendelkezik – fogott bele Fury. – Ha ez nem is lenne elég a...
- De sosem ártana senkinek...! – ellenkezett azonnal Natasha. – Ő a húgom, és...
- Már megtette – jelentette ki Fury hidegen. – Barentburg, Genf...
- De azok az emberek a maffia tagjai voltak...
- És ki tudja, hogy nem támad-e ártatlanokra?!
- Uram, kérem... – kérte Barton.
- Kathlin eltérített egy szervezeti vadászgépet, betört a kutatóbázisra és hatástalanított egy egész osztagot! – folytatta Fury.
- De csak a nővére érdekében – szállt be most a vitába Coulson is.
- Nem utolsó sorban pedig elvitte Loki fegyverét, és ki tudja, miféle szerzetekkel tér majd vissza...! - Fury
- Nem hozna veszélyt a Földre – védte Natasha.
- Miért olyan biztos ebben? – nézett a szemébe Fury.
- Uram, hiszen kijelentette, hogy ő nem szándékozik ártani nekünk – ellenkezett Clint is. – Phil, te is hallottad!
- Hallottam – fordult Phil is Fury-hoz.
- Mit hallott, Coulson? – kérdezte Fury.
Coulson nagy levegőt vett, majd mikor Barton bólintott, Natasha vállára tette a kezét, és elmondta.
- Kathlin is ott volt New York-ban, ő maga mondta... Legalábbis utalt rá, és végzett a chitauri egyharmadával...
- Mégis honnan veszik ezt?! – hitetlenkedett Fury.
- Magának nem furcsa, hogy csupán négy helyszínen küzdöttünk a szörnyek ellen, mégsem jutottak ki a városból?! – kérdezte Barton.
- Kellett lennie egy erőnek, ami magához vonzotta őket – tette hozzá Coulson. – Eddig nem voltam benne biztos, hogy igazat beszél...
- A Manhattan híd lerombolásáért ugye még mindig nem találta meg a felelőst? – szállt be Stark is a vitába. Kezdte kevésbé utálni ezt a Kathlin-t.
- Még nem... – merengett el Fury.
- Kathlin azt mondta, a híd nem ok nélkül pusztult el – folytatta Coulson. – Több száz chitauri-t temetett maga alá.
- Na, ne...! – kiáltott fel Stark. – A lány lerombolt egy egész hidat?!
- Nagyon valószínű – mondta Clint.
- Natasha – fordult felé Fury, – képes lehetett erre?
- Azt hiszem, igen – felelte a nő, titokban ő maga is megdöbbenve Kathlin hatalmán..
Fury elgondolkozott egy időre, és a feszült csendet senki nem merte megzavarni.
- Nagy hibát követett el azzal, hogy nem szólt a húgáról korábban! – jelentette ki végül.
- Féltettem a SHIELD reakciójától, talán jogosan – vágta rá Natasha jelentőségteljesen.
- De akkor is jobb lett volna! – erősködött Fury.
- De hiszen hallotta! A mi oldalunkon áll! – magyarázta a nő.
- Állt – helyesbített Fury. – Nem tudhatjuk, mit tervez, ha visszatér...
- Maga mit tervez vele?! – tette fel a kérdést újból a nő.
- Összehívtuk a Bosszúállókat – jelentette ki Fury. – Ha a lány visszatér, kihallgatjuk és kérdőre vonjuk...
- De ugye nem tervezi erőszakkal...? – rémült meg a nő.
- Ezzel már elkéstél – csúszott ki Coulson száján.
- Micsoda?! – hüledezett Natasha.
- Ha nem működik együtt, akkor kénytelenek leszünk bármit bevetni – mondta Fury határozottan. – Nem kockáztathatjuk meg, hogy a Föld újból veszélybe kerüljön...
- De... – ellenkezett a nő.
- Nem fogadok el ellenvetést! Senkitől sem! - tette hozzá Nick, mert látta, hogy Coulson és Barton heves ellenkezésre készülnek.
Az Íjásznak idő közben sikerült Kathlin oldalára állítania az Ügynököt, aki korábbi felfedezései után eleve hajlott arra, hogy a rejtélyes boszorkányban ellenség helyett lehetséges szövetségest lásson.
- Uram, kérem... – könyörgött Natasha. – Hagy beszéljek vele majd én először!
- Még meggondolom – válaszolta Fury.
...
- Hogy értetted, hogy már elkéstem vele – fordult Natasha Phil-hez. Az Ügynök nagyot nyelt.
- Fury elbeszélgetett a húgoddal egy ideig, mielőtt ő a bázisra ment – kezdte Coulson valamit enyhítve a tényeken, de Natasha rögtön a dolgok mögé látott.
- Nick! Hogy tehetted?! – kiáltotta.
- Szükséges cselekedet volt a biztonság...
- Fájdalmat okozott a húgomnak! – tört ki a nőből. – Ezt soha nem fogom megbocsátani...
- Csak meg kell értenie, hogy...!
- Maga megőrült! – folytatta Natasha. – Ez nem biztonságos volt, hanem kockázatos! Maga szerint ezek után hajlandó lesz szóba állni bármelyikükkel is?!
- Az ő érdekében remélem – válaszolta Fury.
- Nincs értelme – jelentette ki a nő. – Csak kérem, ne bosszantsa fel még ennél jobban is! Csak bízza rám, és Clintre! – könyörgött a nő.
- Mondtam már, még meggondolom! – zárta le Fury.
- Uram, talán tényleg érdemes lenne... – szólt bele Phil.
- Uram, kérem! – csatlakozott Barton is.
- Mindenképpen meg kell győződnünk a lány békés szándékáról. Ha máshogy nem megy, akkor kényszerítjük! Vita lezárva! - Fury
- Ez jól kezdődik – jegyezte meg Stark ironikusan, aki eddig némán hallgatta diskurzust.
- De még mennyire – sóhajtotta Phil, szintén ironikusan.
- Clint? – fordult szerelme felé Natasha. – Ugye nem hagyod, hogy újból bántsák Kathlint?
- Nem, dehogy! Esküszöm! - ígérte az Íjász, bár tudta, hogy Fury ellen semmi esélye.
- Lefogadom, hogy már egyébként is kutya baja – tette hozzá Phil, hogy megnyugtassa a nőt.
- Remélem! – sóhajtotta Natasha. Ő nem tudta, hogy a Fury által okozott sérülések milyen komolyak voltak. Erről még barátai sem számoltak be neki, az ő érdekében.
...
SHIELD, Központ.
Coulson és Barton a szobája felé kísérték Natashát, Stark követte őket, Fury pedig elvált tőlük, és a híd felé vette az irányt.
- Natasha – rohant a kis csapat felé Steve.
- Kapitány! – köszöntötte Phil és az Íjász egyszerre. Steve biccentett egyet feléjük, majd a nőhöz fordult. Coulson éltben maradásáról őt már az akció után tájékoztatták. Csak Starkot valamiért elfelejtették...
- Natasha, hogy érzed magad?! – kérdezte aggódva a szőke férfi.
- Steve? Inkább nem válaszolnék – eresztett meg a nő egy fájdalmas mosolyt, – de örülök, hogy látlak.
- Én is – mosolygott rá a Kapitány.
- Most már menjünk! – jelentette ki Clint. – Viszlát, Steve!
- A hídon találkozunk! – jelentette ki Coulson, és Bartonnal tovább kísérték Natashát.
- A hídon – intett a Kapitány. – Gyógyulj meg! – kiáltott a nő után.
- Kapitány! – szólította meg a férfit Tony, aki már nem kísérte a nőt tovább.
- Stark! – köszöntötte a katona. – Hívtál, hát itt vagyok. De miért ilyen ideges mindenki, és mi történt Natashával?! Mondtad, hogy veszélyben van, de ez...? – kérdezte. – Megmagyaráznád, hogy mi folyik itt?!
- Ez egy hosszú történet – fogott bele Stark nagyot sóhajtva. – Gyere cimbora – karolta át a Kapitányt, – megbeszéljük egy csésze kávé mellett!
- Stark! Én nem iszom kávét..
- Akkor tea! – vágta rá a Milliomos. – Nekem meg whisky!
- Induljunk – adta be a derekát a Kapitány. – De egy óra múlva a hídon kell lennünk...
- Egy óra megteszi – zárta le Tony a vitát, és az ebédlő felé vezette társát. – Te ugye nem hiszel a boszorkányokban? – kérdezte útközben.
- Már hogy hinnék? – csodálkozott Steve.
- Nos, barátom, a helyzet az, hogy most le kell romboljam eme illúziódat...
...
- Natasának van egy húga?! – értetlenkedett Steve. – Aki BOSZORKÁNY?! ÉS ELLOPTA A JOGART?!
- Jep – bólintotta Tony. – Én is hasonlóan reagáltam...
- Mégis hogy történhetett ez meg?!
- Tőlem kérded? – vont vállat Tony.
- Ez egyszerűen...
- Elképesztő?
- Borzalmas! – vágta rá Steve.
- Szerintem a tény, hogy boszorkányok valóban léteztek inkább érdekfeszítő – ellenkezett Tony.
- Szerintem meg egy katasztrófa... – jegyezte meg Steve.
- Tudod, mi az igazi katasztrófa?! – kérdezte Tony kissé ingerülten.
- Mi?!
- Az, ha ez a lány idehozza Lokit! És azok után, amit Fury művelhetett vele, én már nem is csodálkoznék rajta...
- Reméljük a legjobbakat – mondta Steve.
- A remény hiú ábránd – jegyezte meg Tony.
- Kezdesz úgy beszélni, mint Loki...
- Befogtam!
...
A kis csapat – Coulson, Stark, Barton és Rogers - összegyűlt a hídon, Fury pedig részletes beszédbe kezdett arról, hogy mire számíthatnak, és mire kell felkészülniük. Végül a Bosszúállókat is bevonta a beszédbe, és arra jutottak, hogy egyelőre mindenki a központban marad, amíg Kathlin megérkezik – mert Clint biztos volt abban, hogy visszatér – és majd akkor eldöntik, hogy hogyan tovább.
Egy biztos: mindenképpen kérdőre vonják a lányt a történtekért, de csak akkor alkalmaznak erőszakot – Clint ellenkezése ellenére is – ha Kathlin merőben hallgat, és veszélyezteti az ártatlanok biztonságát.
Másnap Bruce is csatlakozott hozzájuk, így immár öt Bosszúálló – köztük négy harcképes – tartózkodott a SHIELD erődjében, és persze a világ legjobb ügynöke (Coulson). A társaság kezdett összerázódni, Coulson-nak élve még eredményesebben sikerült összemelegítenie őket, mint halva. Így nem veszekedtek annyit, és kisebb küldetéseket teljesítetek, de utána mindig visszatértek.
Natasha állapota viszont rosszabbodott, hiába próbálkozotak a tudósok, Stark és Banner bármivel. Már az ágyból is alig tudott felkelni. Valaki mindig vigyázott rá.
Egy hét után Barton már közel volt hozzá, hogy feladja a reményt. Kétségbeesve, ingerülten vágtatott ki a tetőre, ahol dühösen ütött-vágott bármit, amit a keze ügyébe akadt. Coulson viszont észrevette, amint kirohan, és jó barát lévén azonnal utána indult.
- Clint! Nyugodj meg! – kérte az Ügynök.
- Nem! – ellenkezett az Íjász, és még egyet ütött a falba.
- Kárt teszel magadban – könyörgött Coulson. – Kérlek! Higgadj le!
- Hagyj békén, Phil! Itt már semmit sem tehetsz - csuklott el a hangja. – Egyiken sem...
- Clint... – szólította együtt érző hangon Phil.
- Mondtam már! Hagyj magamra!
- Hogy valami őrültséget tegyél? Nem – jelentette ki Coulson. – Nem hagylak egyedül!
- Miért nem?! – tört ki az Íjászból. – Hiszen ez az egész az én hibám!
- Miket beszélsz?!
- Ha én nem vagyok, Loki nem jut ki a Központból, nem szerzi meg az irídiumot..., nem történik meg semmi a szörnyűségekből!
- Nem voltál önmagad – ellenkezett Phil. – És egyébként sem tőled függött...
- Az nem számít, akkor is benne voltam...! – vádolta tovább magát Barton. Már szinte remegett a feszültségtől. Arra készült, hogy betör egy meglehetősen vastag ablakot, de Coulson még épp időbe kapta el a karját.
- És most sem vagy magadnál! – jelentette ki. – Mi haszna ennek a hisztinek?! – nézett az Íjász szemébe.
- Engedj! – követelte Barton, de Coulson erősen tartotta. Az Íjász megpróbálta kirántani a karját Coulson fogásából, eredménytelenül. – Phil!
- Nem, amíg észhez nem térsz! – jelentette ki, és egy padszerűséghez vezette barátját. Barton ellenkezett ugyan, de Coulson akarata a dühénél erősebbnek bizonyult. – Üljünk le! – mondta az Ügynök, és szinte lerántotta magával Bartont a padra.
- Mióta vagy te erősebb nálam?! – értetlenkedett Clint.
- Mióta hagyod, hogy az indulataid befolyásoljanak – jelentette ki Coulson, a napi néhány óra edzést nem említve. Sokan nem tudták róla, hogy bár mindig nyakkendőben jár, a kezdetektől fogva jiu-jitsu-zik.
- Mit akarsz?! – kérdezte Barton idegesen.
- Csak azt, hogy uralkodj magadon! Mindannyiunkat megvisel, ami történik, de mind megküzdünk az érzelmeinkkel. Nem fair a társaiddal szemben, hogy azt hiszed, te csak úgy törhetsz-zúzhatsz kedved szerint, amikor ők miattad direkt visszafogják magukat... – magyarázta az Ügynök.
- De akkor mégis mit vász tőlem?!
- Csak azt, hogy viselkedj férfiként, és ne kiszámíthatatlan tinédzserként.
- Ideges voltam! – ellenkezett Barton. – Valahogy le kellett vezetnem a feszültséget...
- Ott van az edzőterem – oktatta ki Coulson.
- Tudom - sóhajtotta az Íjász. – Sajnálom, Phil – enyhült meg végre. Az Ügynök együttérzően sóhajtott.
- Nem a te hibád volt – mondta Coulson kedves hangon, New York-ra utalva - és senki sem hibáztat téged. De ez van, meg kell birkóznunk vele – nézett határozottan Clint szemébe. – Csapatként!
- Együtt temetjük el, vagy mi?! – tört ki Barton újra.
- Nem temetjük el! – jelentette ki Coulson. – Hinnünk kell benne, hogy Natasha nem hagy el minket újból!
- Mióta vagy te ilyen nagy hívő?! – gúnyolódott Clint kétségbeesetten.
- Mióta van miben hinnem – mondta Coulson egyszerűen, majd testvériesen az Íjász vállára tette a kezét. – És neked is így kéne tenned!
- Mi okom lenne rá? Ötvennyolc napig hittem, hogy Kathlin visszatér, és még régebb óta, hogy Natasha túlélheti ezt... – elcsuklott a hangja. Phil megszorította a vállát, hogy éreztesse, mellette áll. – Az már majdnem két hónap! Kezdem azt hinni, hogy már sohasem fog visszatérni. Ha nem tér, az is az én hibám...
- Fejezd már be! – kérte Phil. – Nincs értelme magadat hibáztatnod, azzal nem jutunk előbbre!
- Nem mindegy?!
- Nem.
- Miért?
- Mert a barátod vagyok, Clint, és nem hagyom, hogy tönkre tedd magad! – jelentette ki Coulson határozottan. – Egy csapat vagyunk, együtt ezt is átvészeljük. Nem hagyom, hogy elemésszen a düh és kétségbeesés! Natashának szüksége van rád! Mindannyiunknak!
- Szükségetek? – csodálkozott Clint. – Eddig azt hittem, és vagyok a leggyengébb láncszem, akinek még szuperereje sincs...
- Szupererő? Mit számít?! Éppoly fontos vagy, mint bárki más, talán még fontosabb is! Valaki, aki a dolgok mögé lát. Ne hagyd elveszni ezt a képességed!
- Mire célzol?
- Te is belenéztél Kathlin szemeibe, mielőtt belépett az átjáróba, nem? – kérdezte az Ügynök.
- De igen...
- És mit láttál?
- Soha nem adja fel Natashát – jelentette ki Clint. – A tekintete azt mondta, hogy visszatér, bármi áron...
- Akkor ideje lenne hinned az utolsó boszorkány akaratában – tanácsolta az Ügynök.
- Az utolsó?
- Ha más is lenne, arról biztosan tudnánk – magyarázta Coulson.
- Talán.
- Natasha megmenekül, ígérem.
- Megpróbálom elhinni – sóhajtotta Barton.
- Kezdetnek az is elég – mosolyodott el Coulson.
- Köszönöm, Phil – mondta végül Clint. – Köszönöm, hogy mellettem állsz ...még ezek után is!
- Erre valók a barátok – jelentette ki Coulson, majd amolyan testvériesen magához vonta az Íjászt. Barton visszaölelte, miközben elpárolgott belőle a maradék idegesség is.
- Köszönöm – suttogta.
- Úgy érzem, már nem is kell sokat várnunk a kisasszonyra! – jegyezte meg Phil.
- Kathlin... – sóhajtotta Clint elmerengve.
...
Helicarrier: a SHIELD jelenlegi központja, ami egy hatalmas, négyszögletes anyahajó. Kétéltű, mert óriás, négyturbinás helikopter módjára tud a levegőben is közlekedni, de ha épp nem kell repülnie, akkor egy-egy Óceánon pihen, lebeg.
Lebetonozott fedélzetén repülőgépek és helikopterek állomásoznak. Más részein, szintjein a SHIELD tudományos, katonai és kommunikációs osztályai vannak. Ezen kívül minden van, ami az ott dolgozó SHIELD ügynökök illetve másfajta személyzet ellátásához szükséges. A „híd" az a központi része, ahonnan az Igazgató irányít, egy panorámaablakos, számítőgépszoba-szerűség beltéri fémhidakkal és körasztallal.
SHIELD-esek:
Nick Fury, az Igazgató
Phil Coulson, az Ügynök (a legjobb ügynök )
Maria Hill - Fury másik legbizalmasabb ügynöke
Bosszúállók + SHIELD:
Clint Barton, az Íjász
Natasha Romanoff, a legjobb kém és ügynöknő
Csak Bosszúállók:
Antony Stark, a Vasember, Zseni, Playboy illetve Milliomos (valójában milliárdos, de minek kérkedni ? )
Steve Rogers, Amerika Kapitány
Dr. Bruce Banner, a Hulk, elismert tudós ő is
