29. fejezet - Valami készülődik
A cím két dolgot sejtet, majd az elkövetkezendő x fejezetben derül ki...
Hm, egyre nehezebb darabolni a történetet, ahogy bonyolódnak a szálak :) Ez ismét egy rövidke fejezet lett, de tartalmas. A következő fejezettől pedig felpörögnek az események és elkezdődik az igazi Egyen II.
Enjoy!
Daniel megdörgölte a homlokát, kezdett fáradni. A napsütésben való futást nem neki találták ki…
A barna hajú srác az edzés végén leült egy korlátra. Mindig megvárja, amíg elvonulnak az emberek és csak utána megy vissza a szobájába.
Daniel nem nagyon figyelte most a környezetét… később majd elmegy enni, de most inkább kiheveredik a fűbe. Nem vette észre ki van a korlátnál és a srác közelében fáradtan lezuttyant majd kényelmesen helyezkedve „kifeküdt".
A fiú figyelte, majd sóhajtott.
- Te direkt csinálod?
Daniel meglepődve kapta fel a fejét, ki az aki még itt van ilyenkor.
- Direkt? Igen, ilyenkor ide szoktam kifeküdni, mert még nagyon tűz a nap… délután pedig a másik oldalra… - magyarázta, azt gondolva, a fiú másra értette.
- Úgy gondoltam, hogy direkt vagy ma állandóan a nyakamon?
- Ezt akár én is kérdezhetném… tavasz óta majdnem mindig ide fekszem ki… - nyitotta fel egyik szemét és vigyorgott rá – edzésen pedig gyakran párokba kell állni, de most Bill segített másnak, és csak te voltál egyedül. – magyarázta, de ekkor eszébe jutott még valami – ha rád akarnák szállni, egész másképp tenném! – hunyta le a szemét, békésen tovább pihenve.
A srác vállat vont, majd duzzogva elsietett.
Daniel sóhajtva nézett utána. Nehéz eset a srác… Miért mindig őt találják meg a lehetetlen alakok…?
Havoc a menza felé húzta Charliet, egy ilyen edzés után még az asztalokat is felfogja falni a meghajtott csapat.
Riza fáradtan ült egy magányos asztalnál, kimerült a rengeteg munkától. Kutyája, mint mindig, mellette ült. Senkinek sem volt kifogása a jelenlétével kapcsolatban…
A nőt meglátva a szőke Főhadnagy felé vette az irányt.
- Ezredes, van számunkra hely? – kérdezte kedvesen, ne egyedül legyen a gondjaival szegény nő…
Riza felkapta a fejét, arcán őszinte mosoly húzódott.
- Nektek mindig van! Jól megy az edzés? – nézett főként Charliera, akit meg vagy húsz újonc nézett szúrós tekintettel.
Charlie bólintott és bizonytalanul ült le.
- Félek, hogy nem kedvelnek a többiek. És Önnek hogy megy a munka?
Riza és Havoc egyszerre néztek hátra, mire gondolhat Charlie. A csinos Ezredes felé egy pajkos kedvű újonc kacsintott, a többiek ártatlanul ettek tovább vagy nézelődtek a koszt fölött.
- Armstrong is hasonló helyzetbe volt még sok-sok évvel… a háború után rá fognak jönni, kell a szigor és kemény munka! – vigasztalta Riza Charliet. Nemigen szerette volna, ha lelombozzák a kezdeti csalódások.
- Úgy bizony! Reggel felkelni se volt kedvünk, az Őrnagy leizzasztott minket még repkedő mínuszokban is… - vigasztalta Havoc is, aki egyértelműen közkedvet volt.
Charlie elvigyorodott. Valahogy ki nézte Armstrongból, hogy mínuszban is az izmait mutogatja. Bár most, hogy jobban belegondolt, amikor idejöttek is ez történt...
Havoc megvárta míg a nő végez. Maradtak beszélgetni, főleg a háborúról és a katonaságról.
- Elmosogatsz... - nézett rá tündéri arccal. - Valami baj van a dologgal?
- Te kis rabszolgahajcsár…! – tápászkodott fel életunt arccal és körbenézett – Holnapig nem végzek…
- Biztosan hamar megleszel vele! Addig előremegyek a szobába! Ne aggódj, most odatalálok! Majd várlak! - adott egy futó csókot az arcára és kilibbent a konyhából.
Láng sóhajtott, beletörődve sorsába. Felmérte a terepet, majd egy seprűért ment.
Egy óra múlva már a mosogatással is végzett…
Edward előresietett a szobába. Ha nem is elsőre, de megtalálta. Kibontotta a kis csomagot, amit Riza küldött, majd megnézte, hogyan teheti fel a csengőt, anélkül, hogy csilingelne vele... Többszöri gyakorlás után sikerült is megtalálnia a módot. Elvigyorodott, majd visszacsomagolt mindent és várta Royt...
A férfi ugyanúgy hagyta a konyhát, mint mikor megérkeztek.
Felsietett Edhez, még egy séta és pancsolás belefér a délutánba bőven. Előtte természetesen a fürdőbe ment a kiakasztott fürdőruhájáért és átvette.
- Volna kedved visszasétálni a partra? – állt meg ajtófélfának támaszkodva,
- Hogyne lenne! - pattant fel és már Roy mellett is állt. - Átveszem én is a fürdőnadrágom! - indult a konyha felé, majd megtorpant, elmerengett és ismét a fürdő felé fordult.
Roy mosolyogva nézett Ed után és lesietett a ház elé. Kiült a közeli szökőkút közelében, onnan gyönyörködve a napsütötte tájban.
Riza visszatért az irodába, újra beleásni magát a munkába.
Havoc Charliera pillantott, vajon túltette-e magát a újoncok szúrós tekintetén…
Charlie idegesen pillantott körbe, hátha még mindig figyeli valaki... végül Havocra esett a pillantása.
- Így legalább megtanulják! - motyogta maga elé.
- Sokan nem, de az előző háborúra azért mind emlékezünk…
- Az biztos! Kell a kondíció. – bólogatott Charlie – A mi időnkben is durva edzések voltak.
- De ők azt nem tudják - vont vállat a srác.
- Az igaz... de ilyenkor az egész álomszerűen hat. Főleg mivel én nem is igazán emlékszem a végére...
- Jobb is… tudod, mikor Mustangot megtámadta az ellenség vezére, mindünkben megfagyott a vér, hogy elvesztünk… szörnyű volt átélni.
- De ő erős! Irigylem is érte! - sóhajtott. - Őt mindenki tiszteli és szereti! Nem merik azt mondani neki, hogy kegyetlen, vagy ilyesmi!
- Daniel már nem annyira… - csóválta a fejét – és még páran, de tény, igen nagy népszerségnek örvend, és már fiatal katonaként is rengeteg embernek feltűnt. Inkább a kisugárzásában lehet valami, amiért ennyire odavannak érte…
- Szerintem is... bár Daniel többek között Edward miatt nem kedveli. Tény, hogy csúnya húzás volt, amiért megcsalta... de az is tény, hogy nem tudtuk mi van a fiúval.
- Meg Armand miatt… kedveli a srácot ha jól vettem észre, a fiú viszont odavan Royért…
Charlie mindentudó arccal bólogatott.
- Majdcsak megoldják egymás között... de lehet, hogy be kellene segíteni. - villant ördögi fény a szemében.
