36. fejezet

Egy új kapcsolat kezdete

Coulson egy átlagos SHIELD szobához vezette a társaságot. Az elektronikus-fotocellás ajtó mögött volt egy széles ágy, még üres beépített szekrények, egy asztal, persze mind fémből és műanyagból, balra pedig egy ajtó a fürdőbe, ahol szintén minden szükséges dolog megtalálható volt. A bejárat mellett még egy üvegablak is volt, amin be lehetett látni a szobába. A külvilágba viszont csak egy kis kabinablak nyílt jobbra, az ágy mellett.

Beléptek és lepakolták a táskákat az ágyra. Az Ügynök és Barton oldalra húzódtak, amíg Loki elkezdte elővenni a dolgait a táskákból. Kathlin ezalatt kimerülten az ágy szabadon maradt részére vetette magát, és kiterült.

- Minden rendben? – kérdezte Loki. A Boszorkány megint törött karját szorongatta.

- Semmi sincs rendben, amíg a nővérem rendbe nem jön! – jött a makacs válasz.

- Úgy értem, veled – sóhajtotta a fekete két gyógynövény megszemlélése között.

- Nem tudom – sóhajtotta vissza a lány fájdalommal a hangjában. – Banner szerint biztosan eltört a karom...

- Hadd nézzem...! – próbálkozott azonnal Loki, de a lány még azelőtt elkapta a kezét, hogy a férfi hozzáérhetett volna. – Kathlin...?

- Nem érdekes! Először Natashával foglalkozz! Nem szeretném, ha bármi elterelné a figyelmed!

- Ha tudom, hogy valami bajod van, akkor úgy sem tudlak kiverni a fejemből!

- Mennyi idő lenne, még rendbe hozod? – kérdezett rá Kat.

- Egy törés...

- Öt helyen, ami azt illeti...

- Tessék?! – nézett Loki a lányra megrökönyödve. Kat viszont csak sajnálkozva, de helyesően bólintott. – Akkor biztosan többszörösen elmozdult a csont a helyéről. És ha még letört darabok is vannak...

- Látod? Már most is elterelődött a figyelmed! – oktatta ki a lány.

- Már hogy ne terelődött volna! Egy ilyen sérülést..., nem vagyok benne biztos, hogy varázslattal tökéletesen rendbe lehet hozni. De mindenképpen kifejezetten fájdalmas dolog.

- Arra fogadtam volna...

- Na, most már mutasd végre! – parancsolta Loki. - El fog tartani egy ideig...

A Herceg megpróbálta megfogni a lány sérült karját, de Kathlin a jobb kezével megragadta az övét.

- Várj, Loki! – nézett mélyen és meggyőzően szerelme szemébe. – Most mondtad, hogy sokáig fog tartani! A nővéremnek lehet, hogy már csak órái vannak! Kérlek, előbb rajta segíts!

- Jól van – sóhajtotta a Mágus megadóan, - de utána...!

- Ugyan, ez semmiség! Még harcolni is tudok! De Natasha...! – erősködött Kat.

- Legyen. Ezért jöttünk ide, ő az első! – törődött bele Loki. – De amíg vele vagyok, lehetőleg ne csinálj semmi őrültséget! – Megragadta a lány vállait, és közelebb hajolt hozzá. Kathlint még így is melegséggel töltötte el heves érintése. – Érted? Csak vigyázz magadra!

- Megígérem. – A Boszorkány megszorította Loki karját.

- Én pedig megígérem, hogy a nővéred megmenekül! – jelentette ki a fekete, és kezébe fogva a szükséges gyógynövényeket tartalmazó tasakokat, felegyenesedett.

- Ezek szerint indulhatunk? – kérdezte Coulson. Az Íjásszal eddig nem tartották fontosnak beleszólni a beszélgetésbe. De azért figyeltek jól.

Loki határozottan bólintott.

Az Ügynök ekkor kilépett a szobából, intve a többieknek, akik követték. Loki szorosan mögötte, Kathlin és Barton pedig utánuk. Az Íjász útközben még váltott pár szót a lánnyal.

- Hogy van? – kérdezte Kat félénken, Natashára célozva.

- Remélem, hogy jobban lesz – felelte Clint szárazon, és ezzel a lány meg is kapta a választ a kérdésére. Rosszabbul, mint gondolná.

- Sajnálom. Sajnálom, hogy csak most értünk ide! De a Bifröst még hónapokra van az beüzemeléstől, a sárkányok lehetősége pedig csak most vetődött fel...

- Ne kérj tőlem bocsánatot! – ingatta a fejét Barton kissé feszülten. – Te vagy a történtekért a legkevésbé hibáztatható. Ha valakinek bocsánatot kellene kérnie az a Chitauri, Loki, de legfőképp én!

- Tessék? – lepődött meg Kathlin.

- Ha nem hagyom, hogy Loki befolyásoljon...! – sziszegte a fekete felé.

- Akkor mással végezteti el a munkát – felelte a lány.

- Ez igaz! – kiáltotta hátra Loki. – Bár szórakoztató az önostromlásod, és töretlen utálatod az irányomban, egy számomra fontos személy – jelentőségteljesen Kathlin irányába nézett – valószínűleg nagyra értékelné, ha felvilágosítanálak titeket...

- Mi van...?! – Clint már az elején elvesztette a fonalat.

- Hogy érted ezt? – lépett be Coulson is.

- Saját magad hibáztatása értelmetlen. Sokkal nagyobb dolgokról volt itt szó, mint amit egyetlen halandó befolyásolhatna. És az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy egy halhatatlan sem... – magyarázta Loki. Nem akarta különösebben megkönnyíteni az emberek dolgát, de valahol belül érezte, hogy atyja így szeretné. És mivel végre valahára büszke rá, nem akarta kockára tenni a bizalmát. Ezer évbe telt megszerezni.

- Kifejtenéd bővebben? – kérte az Ügynök. Barton pedig nem győzött csodálkozni. Azt hitte, Loki csak szórakozik vele.

- A Tesseract különleges ereklye. Hatalmas ereje mellett egy még hatalmasabb és veszélyesebb – A Varázsló kihangsúlyozta a „veszélyesebb" szót. – képességgel rendelkezik. Bárkit, aki közvetetten, vagy közvetlenül kapcsolatba kerül a hatalmával, képes irányítani. A céljait a sajtjával egyesíteni, az illető tudta nélkül. Még a legnagyobb harcosok is a csapdájába eshetnek, ha nem elég óvatosak... – tette hozzá sóhajtva.

- Ezt most úgy érted, hogy...?! – hüledezett Coulson, és Barton is a száját tátotta.

- Pontosan úgy érti! – vágta rá Kathlin azonnal.

- Ha úgy érteném, sem számítana – jelentette ki a fekete. – Egy elvarázsolt cél sem szentesít ilyen eszközt!

- Mégis kinek a céljait követted akkor?! – kérdezte az Ügynök, aki még mindig nehezen hitte le Loki állítását, holott mind a Mágus, mind a lány szeméből őszinteséget olvasott ki.

- Később talán beszélhetünk róla... – felelte Loki szórakozottan, ahogy megérezte a Nő ismerős auráját. Gyengébb, mint volt, de ez érthető. – Ha jól vélem, megérkeztünk!

- Valóban – törődött bele Phil a még eloszlatlan balladai homályba.

...

Megálltak a neonfénnyel kivilágított szoba előtt, amibe egy méretes üvegablak engedett belátást. Natasha egy nagy ágyon feküdt, láthatóan eszméletlenül, összetörten. Bal kajában többféle anyagot a kapott infúzión, a testén pedig érzékelők voltak. Egy fehér köpenyes, barna hajú orvos ellenőrizte éppen a képernyőket mellette.

Kathlin szíve elszorult a látványtól, és még Loki arcán is szokatlan sajnálat jelent meg. Legalábbis Coulson és Barton számára szokatlan. Az Íjász szintén idegesen vetett egy pillantást kedvesére. Ekkor az ablakban állók felé fordult az orvos, és meglátták, hogy Banner volt az. Elindult feléjük, és kilépett az automata ajtón.

- Az életjelei stabilak, de egyre gyengülnek – tudatta az érkezettekkel. – Ha tudsz valamit tenni – fordult Bruce Loki felé, - akkor ne habozz!

- Nem áll szándékomban – válaszolta Loki még mindig bosszantóan nyugodt hangon. – Szükségem lesz üvegekre, vízre, lángra, valamire, amiben lehet főzni... – sorolta, a két ügynök pedig csak bámulta.

- Van balra, az ajtó mögött egy labor – mutatott Bruce a szobából nyíló első ajtóra.

- Az is megteszi – vont vállat a fekete.

- A másik ajtó pedig egy fürdőszoba, gondoltam megemlítem, hátha... – folytatta Banner.

- Nagyszerű! – jelentette ki Loki, és már indult is volna Natasha szobájába, de Barton az útját állta. – Mi van?

- Állj! – követelte az Íjász. – Először még oszd meg velünk, hogy pontosan hogyan is készülsz segíteni rajta!

- Ez engem is érdekelne! – értett egyet a Doktor.

- Nos, semmi akadálya, hogy részletezzem, de az nem megy két mondatban...

- Csak bízzatok meg benne! – kérte Kathlin. – Tudja, mit csinál!

- Amikor lerombolta New York-ot, akkor nem úgy tűnt! – jegyezte meg Stark epésen. Ő, Fury és a Kapitány most éreztek meg.

- Akkor három választás, halandók! – vette magához a szót Loki. – Újrakezdjük a vádaskodást, hosszadalmas magyarázkodásba kezdek, vagy hagyjátok végre, hogy tegyem a dolgom?!

- A te dolgod a hűvösön van! – puffogott Tony.

- De most inkább segíts Natashának! – választotta Steve.

- Vagyis nem zavartok meg közben? - Loki

- A vádaskodás és magyarázkodás várhat – döntötte el Fury „nagyvonalúan".

- Remek! – gúnyolódott Loki, aki tisztában volt vele, hogy ha végez, a SHIELD ugyanúgy megpróbálja majd hatástalanítani.

- Menj! – kérte Kathlin. Képtelen volt kihagyni, hogy utoljára magához szorítsa Lokit.

Rövid időre átölelték egymást. A herceg alig észrevehetően sóhajtott, majd magabiztosabban a halandókhoz fordult.

- Azt csináltok, amit akartok, de ne zavarjatok! – utasította őket Loki. - Egy valaki bejöhet velem, a többiek kint várnak! Lehet, hogy sokáig fog tartani. És ha ez alatt bárki, ismétlem, bárki ártani mer Kathlin-nek, annak puszta kézzel tépem ki a torkát! Megértettétek?!

A Bosszúállók összesúgtak, de egyikük sem volt képes nyíltan ellenkezni vele.

- Ez elég durva, nem? – súgta oda Tony Steve-nek.

- Értettük – felelte a Kapitány. – Amennyiben betartod a szavad!

- Ismertek – vigyorogta Loki. – Mindig betartom a szavam.

- Hát persze! – sóhajtotta Phil gúnyosan, és a biztonsági kódot beütve kinyitotta az ajtót Loki-nak.

A Varázsló megállt a küszöbön, és végigmérte a kint sorakozókat.

- Nos, akkor? Ki tart velem? Bár egyáltalán nem kötelező... – világosított fel őket Loki.

Bruce és Phil már össze is néztek, de mindkettejüket megelőzte Clint. Félredobva minden ellenszenvét Loki-hoz lépett.

- Én! – jelentette ki határozottan, és ezzel senki nem ellenkezett.

- Sejtettem, hogy te leszel – jegyezte meg a Varázsló, mindentudóan.

- Ugye nem baj, Lin? – nézett együtt érzően a lányra Clint.

- Nem, menj csak! – válaszolta Kathlin kedvesen. – Így legalább tudom, hogy jó kezekben lesz.

Loki ekkor utoljára Kathlin-re nézett, majd véglegesen figyelmen kívül hagyva a Bosszúállókat, Fury-t és Phil-t, belépett a szobába, és az Íjászt is berántotta magával.

- Hé! – ellenkezett Barton a kissé erőszakos mozdulatra.

- Amíg előkészülök, addig megnyugtathatnád a barátnőd, hogy ne kapjon szívrohamot, ha meglát! – vetette oda neki Loki. Az ajtó ekkor bezárult, így a hangszigetelés miatt a kint maradtak nem értették tovább, hogy mit beszélnek odabent.

- De hisz eszméletlen! – tudatta a feketével Barton.

- Nem sokáig! – jelentette ki Loki a legnagyobb természetességgel, és a nőhöz lépett.

- Várj! Mit akarsz tenni?! – idegeskedett az Íjász rögtön.

- Ideje lenne eldöntened, hogy megbízol-e bennem, vagy sem! – oktatta ki a Mágus hidegen. – Mert ha az utóbbi, talán jobb lenne, ha te is odakint várakoznál!

Clint nagy levegőt vett, nyelt egyet és erőt vett magán.

- ...Megbízok benned – motyogta alig hallhatóan.

- Kitűnő! – Azzal Loki lassan Natasha mellkasa és hasa felé helyezte a kezeit, majd óvatosan a nő testére engedte őket. Amikor pedig már jól érezte a nő testébe fonódó auráját koncentrált egy pillanatig, majd saját erejével felerősítette azt, ezzel úgymond pótolva Natasha elveszett életerejét. Ez persze nem volt elég a gyógyuláshoz, de adott annyi erőt a nőnek, hogy visszanyerje eszméletét és mozogni tudjon.

Barton, és odakint a többiek megdöbbenve figyelték, ahogy Loki kezei körül halványzöld szín jelenik meg, majd mikor elemeli a kezeit, Natasha megmozdul. A nő végül forgolódott egy kicsit, és lassan kinyitotta a szemeit. Fájdalmas tekintete először az Íjászon, majd Loki-n állapodott meg. Mondani sem kell, hogy amint leesett neki, amit látott, az arcán rémület futott át, és erőtlenül sikoltva Clint-hez húzódott.

- Másra nem is számítottam – vigyorodott el Loki.

- Mit keres ő itt?! – remegte Natasha szerelmének. Barton már válaszra is nyitotta a száját, de Loki még nem fejezte be.

- Most pedig, Hamupipőke – nézett határozottan a halálra rémült nő szemébe Loki, - beszélgess el a hercegeddel, amíg nem vagyok itt! – Clint-re pillantott. - Ő majd elmagyarázza a dolgokat! – Azzal Loki fogta magát, és eltűnt a laborban. Az ajtót pedig csak annyira hagyta nyitva, hogy hallja, amit odakint beszélnek, de kintről senki ne lásson be.

...

Loki hamar kiismerte magát a laborban. Begyújtotta a Bunsen-égőt, lombikokat vett elő, és elkezdte készíteni a három főzetet. Egyet a harapásokra, egyet a méreg kioldásához a szövetekből és egyet a művelet végére, nyugtatónak a homeosztázis visszaállításához.

...

Natasha mérgesen szorította meg Clint kezét.

- Mit keres ez itt?! A szobámban?! – vonta kérdőre szerelmét, miközben felült az ágyon. Erre napok óta nem volt képes, de mégsem tudott hálás lenni a Mágusnak. Még abban sem volt biztos, hogy Loki miatt érzi jobban magát valamennyivel.

- Ne aggódj, kedvesem – csitította az Íjász, és megsimogatta a nő vörös haját. – Nem fog bántani!

- De ő LOKI!

- Aki kivételesen azért jött, hogy segítsen! A többiek pedig azonnal közbelépnek, ha megszegné a szavát!

- Szórakozol?!

Clint megrázta a fejét.

- Bár azt tenném, de nem.

- Csak bosszút akar állni rajtam...

- Remélhetőleg nem, mert mint kiderült, ő az utolsó esélyed, és...

- Ha ő az utolsó esélyem, akkor inkább hagyjatok meghalni! – vágta rá a nő elszántan.

- Kathlin hozta ide, hogy segítsen! – magyarázta Barton hevesen, és erősen szorította féltett szerelme karját.

- Kathlin?! – lepődött meg Tasha, és végre kinézett az ablakon. Stark, a Kapitány, Fury, Banner és Coulson között ott állt az üveghez legközelebb a húga. Natasha szíve nagyot dobbant, amikor az ő szeretett Kathlin-je bíztatóan rámosolygott, és integetett neki. Bizonytalanul elmosolyogva intett vissza.

- Hosszú történet – mondta Clint. – De a lényeg, hogy nemrég érkeztek Loki-val. Először természetesen Fury hatástalanítani akarta őket, de azt állították, hogy Loki kizárólag személyesen tud segíteni rajtad, ezért...

- És ti elhittétek?

- Neki nem, de Kathlinnek igen. Nekem is szokatlan és nagyon durva, ...de Lin megbízik benne! Nekünk is úgy kell tennünk! Bármi történt is New York-kal kapcsolatban, Lin nem hozna veszélyt a világunkra!

- Ő tudom, hogy nem. De ha Loki átverte, akkor...

- Akkor már késő lenne, ugye? – hallották Loki hangját a laborból. Majd némi zörgést, és a férfi léptei közeledni kezdtek az ajtóhoz.

Natasha és Clint hirtelen megszólalni sem mertek, de végül a nő szólalt meg, amikor a fekete belépett a szobába.

- Mit akarsz tőlem?! – vonta kérdőre.

- Tőled semmit! – válaszolta Loki szárazon. – A kérdés úgy lenne helyes, hogy mit akarok veled! – tette hozzá, és Tasha szikrázó szemei ellenére egész közel lépett az ágyhoz.

- Hogy érted ezt?! – kérdezte a nő indulatosan.

- A válasz magától értetődik: visszaadni az egészséged.

- Miért segítenél nekem?!

- Bármily hihetetlen is – vett nagy levegőt Loki, - tartozom neked.

- Még szép, hogy tartozol! – vágott közbe Clint hevesen. – Te miattad került ilyen helyzetbe!

- Nem, nem így értettem – magyarázta a Mágus, szokásos, selymes hangján, amitől sokakat kiver a víz. – Igazából tartozom. Natasha – szólította nevén a nőt, akinek erre hűvös remegés futott végig a hátán, - megmentett, és egyúttal visszaadott nekem valamit, ami egykor az életem legfontosabb része volt. Egy esélyt, hogy újra szerethessek.

Natasha és Clint nagy, értetlen szemekkel bámultak rá.

- Ez valami vicc? – bukott ki Tashából.

- Nem igazán – ingatta a fejét Loki. – De ne is firtassuk. A lényeg, hogy Kathlin fontosabb nekem bárminél, és te megmentetted az életét, ezért tarozom neked.

- Kathlin...? Miért olyan fontos neked?! Hiszen csak most ismerted meg...! – Natasha eléggé összezavarodott, de Barton már sejtette a választ.

- Ismertem korábban, már gyerekkora óta – vallotta be Loki. – És ismertem minden ősét, a tizenharmadik női felmenőjéig, akit ...

- Aki Kathleen-nek hívtak – fejezte be Clint helyette. Natasha, akinek időközben a Bosszúállók elmesélték Joseph naplójának tartalmát, megdöbbenten próbálta feldolgozni a hallottakat.

- Nocsak! – vigyorodott el Loki. – Honnan tud egy Íjász ilyeneket?

- Hosszú történet, de Coulson megtalálta Amanda, azaz Kathleen édesanyjának...

- Tudom, hogy ki volt az anyja! – bizonygatta Loki.

- Szóval Amanda férjének, Joseph-nek a naplóját egy Erdélyi család, a fivére családja őrizte generációkon keresztül... – folytatta Barton.

- És pont az Ügynöknek sikerült megszereznie – csóválta Loki a fejét. – Meg sem lepődöm. Tehát már tudjátok, ki Ő!

- Egy mazoista boszorkány tizennegyedik generációs leszármazottja? – találgatott Clint.

- Nagyjából – értett egyet Loki. – De annak a mazoista boszorkánynak hála találkozhattam Kathleen-nel Asgardban, és követtem figyelemmel a családfáját, miután egy tragikus esemény végett alig száz év után vissza kellett hoznom őt a Földre.

- Ezek szerint a boszorkányok már több évszázada visszatértek?! – csodálkozott Barton.

- Ahogy mondtad – bólintott Loki. – Csak éppen nem tudtak magukról, amíg az ősi erő olyan erővel nem tért vissza, amit képtelenség tovább rejtegetni.

- Még mindig nem értem, hogy Kathlin-nek mi köze hozzád! – erősködött Natasha.

- Ismertem már, mióta megszületett, vigyáztam rá – jött a sokkoló válasz. – Ő viszont nem tudhatta, ki vagyok. Nem lehettem viszont mindig itt. Törökországba nem értem időben, és a családját már nem tudtam megmenteni. Utána megint távoznom kellett egy időre, és amikor újra ott voltam, azt hittem, késő, megölték. Egészen addig, amíg fel nem keresett két hónapja azt hittem, meghalt, és vele együtt Kathleen családja is örökre elveszett. Amikor tudtomra jutott, hogy ő az a lány, akit meg kellett volna védenem, eldöntöttem, hogy bárki is mentette meg, az adósa vagyok. Úgy alakult, hogy te voltál az – nézett Loki jelentőségteljesen Natasha csillogó kék szemeibe.

- Miért kellene megvédened? Miért voltak egyáltalán olyan fontosak a felmenői a számodra? – kérdezett rá az ügynöknő.

- Azért, mert... – Loki nagy levegőt vett. – Azért, ...mert Kathleen volt az első, akit igazán szerettem. Aki miatt megtanultam, hogyan kell szeretni...

- Na, ne! – kiáltotta Barton ámuldozva. – Te, és a gyengéd érzelmek...?!

Loki nem szívta mellre, és nagyvonalúan vállat vont.

- Bárki képes rá. Kathlin-t is szeretem – jelentette ki.

- Oké, ez már nekem is sok! – kiáltott fel most Natasha. – Belezúgtál a húgomba?!

- Úgy érzem, ez az a rész, ahol felhagyunk a csevegéssel – határozta el Loki. Eddig ökölbe szorított kezét Natasha felé nyújtotta. A tenyerén egy kékes színű, dió nagyságú, aszalt szilva héjú termés volt, amit Tasha és Clint alaposan szemügyre vettek.

- Mi ez? – csodálkozott a nő.

- Az ellenszer?! – döbbent meg Barton. – De hisz azt állítottátok, olyan nincs!

- Mi?! Akkor meg minek van itt?! – aggodalmaskodott a nő újra.

- Ellenszer nincs, csak egy mód, amivel megmenthetlek – válaszolta Loki magabiztosan. – Mint már említettem, azért vagyok itt, hogy az adósságom törlesztve segítsek neked – nézett a nő szemébe. – Ez a termés pedig a megoldás egy része. Varázslattal ellátva arra képes, hogy megkösse a véredben még jelen lévő aktív mérgező anyagot. Jó étvágyat! – tette hozzá a Mágus, azzal a nő kezébe nyomta a termést, és visszafordult a labor felé.

- Azt akarod, hogy egyem meg?! – kérdezte Natasha.

- Eltaláltad! – felelte Loki könnyedén. – De sokkal inkább te akarod, és javaslom!

- Miért bízzak benned?!

- Azon kívül, hogy a húgod, és állítólag néhány társad így tesz, nincs okod rá. De ha megbízol bennem, könnyebb lesz a következő tizenkét-tizennégy óra...

- Tizenkét óra?! – tátotta a száját Clint.

- Ha van még beszélni valótok, azt most intézzétek el! – tanácsolta a Varázsló. – Tíz perc múlva visszajövök, és kezdünk!

- Pontosan mit kezdünk el? – kérdezte Tasha bizonytalanul.

- Boldogabb lesz ez a tíz perc, ha nem tudod. – Loki kétségeket hagyva maga után távozott a laborba, és folytatta a főzetek készítését.

Natasha remegő gyomorral méregette az ujjai közé fogott kék gyümölcsszerű dolgot. Barton-ra nézett tanácsért, de szerelme ugyanolyan tanácstalanul bámulta azt.

- Csak edd meg! – hallották Loki hangját odaátról. – Ha meg akarnálak ölni, már nem lennél itt!

- Ez bíztató – sóhajtotta Natasha, és rászánva magát beleharapott a gyümölcsbe. Fel nem foghatta, miért hallgat Loki-ra, de valahol legbelül érezte, hogy nincs más esélye. És hogy ezt az esélyt muszáj megragadni. Clint-ért és Kathlin-ért. A húga most is bíztatóan nézett rá az ablakon túlról. Kat nem élné túl, ha inkább a halált választaná. Ki kell tartania!

A termésnek enyhén édeskés, és jellegzetes íze volt, mint a datolya, rózsa és dinnye ízének keveréke, és nagyon pozsgás volt. Mintha nedves papírt enne. De erőt vett magán, és lenyelt minden falatot, majd kért Clint-től egy pohár vizet, és felhajtotta utána. Jó érzés volt újra képesnek lenni az ivásra. Ezt is Loki-nak köszönhette. Talán meg kéne próbálnia megbízni benne, legalább egy időre. Végül is a tekintetében nyoma sem volt a két hónappal korábbi gúnynak és gonosz ravaszságnak. A szándékai tisztának és őszintének tűntek.

- Te tényleg szereted Kathlin-t?! – kiabált át Natasha a laborba. Nem bírta megállni.

- Tényleg szeretnéd tudni?! – jött Loki válasza.

- Nem igazán – sóhajtotta a nő maga elé. – Clint? Te mit gondolsz erről?

- Valamiért nagyon törődik a húgoddal, az biztos – felelte a férfi halkan, és megsimogatta a nő karját. – És Kathlin is vele. De hagyjuk a drámát későbbre!

- Egyet értek! – kiabálta megint Loki.

- Nagyszerű – gúnyolódott Tasha.

- Most inkább próbálj megnyugodni! – kérte Barton szerelmét. – A legfontosabb, hogy rendbe jöjj!

- Én nyugodt vagyok! – idegeskedett Tasha. – Egy idegen robotfaj halálos mérge van a szervezetemben, közel haldoklom, egy háborús bűnös idegen varázsló az utolsó esélyem, ráadásul az egész csapat odakintről bámul, de nyugodt vagyok! Biz én!

- Elküldjem őket? – ajánlotta fel Clint előzékenyen.

- Még nem – sóhajtotta a nő. – Csak maradj még velem egy kicsit! – kérte, és közelebb bújt szerelméhez.

- Veled maradok – ígérte Barton előre a medve bőrére, és átölelte kedvesét.

...

A Bosszúállók odakint elkezdtek szállingózni. Kathlin dióhéjban elmagyarázta nekik, hogy mi volt az termés Loki kezében, és hogy a Herceg hogyan készül segíteni Natashának. A Kapitány és Stark be is érték ennyivel, és elindultak visszaöltözni. Úgy vélték, itt nekik már több hasznukat úgy sem veszik. Fury megígértette velük, hogy végig elérhetőek maradnak. Kis győzködésre Bruce is csatlakozott hozzájuk.

A Doktor beletörődött, hogy az üveghez tapadó Kathlin-t most úgy sem fogja meggyőzni a törésének súlyosságáról. Visszatért az orvosi szobába a szint másik felén, ami időközben rendelőjévé vált, és ahol potenciális páciensei felkeresték, alias néhány SHILED ügynök. Miközben a dolgait rendezgette és takarított, hogy kiürítse a fejéből a nyugtalanító gondolatokat, Steve és Tony is csatlakoztak hozzá, immár pólóban. Alaposan áttárgyalták a történteket.

Coulson és Fury maradtak az ablaknál a lánnyal együtt. Egy rövid vitából épp akkor fordultak vissza, amikor Loki is visszatért, immár egy tálcával. A tálcán három különféle folyadékot tartalmazó üveglombik volt, fém eszközök, köztük egy igen hosszú orvosi kés, továbbá géz, és fertőtlenítő szer.

...

- Mik ezek? – kérdezte Clint, amikor Loki lerakta a tálcát az ágy melletti asztalra.

- Idővel megtudod! – válaszolta a fekete, és még utoljára visszaindult a laborba. Ott meglátott egy érintetlen fehér orvosi köpenyt, kicsivel arrébb pedig egy szinte tele üveg vodkát.

Valaki nagyon unatkozhat itt – gondolta, de akkor más is eszébe jutott. Végül is nem akarja összepiszkolni a ruháit. Gyorsan levette sárgás fémből készült karvédőit, vállvédőit, és az ujjatlan, szintén fémekkel díszített ujjatlan fekete bőrkabátot, amit zöld-fekete összeállítása felett viselt. Végül még egy réteg bőr lekerült róla, az, ami még mindig a térde fölé ért. Immár egy sötétzöld hosszú ujjú inget viselt csak felül, alul pedig semmi nem lógott fekete bőrnadrágjára. A csizmát nem vette le.

Magára kanyarította a fehér, térdig érő köpenyt, és a felső gomb kihagyásával begombolkozott. Egy közeli tükörbe tekintve egész szokatlan látvány fogadta. A fehér anyag a váll alá érő egyenes, fekete hajával igazi kontrasztot adott. Elmosolyodott a meglepettségre, ami a halandók arckifejezésében jelenik majd meg a látványára. Gondolt egyet, felkapta a vodkás üveget, és visszaindult aznapi feladatához. Aznapi... Egy faliórára tekintve Midgard ezen részén délelőtt nyolc óra volt. Korábban érkeztek, mint otthonról indultak. A fekete elmosolyodott a tényen, majd kilépett a fényesebb szobába.

Natasha és Clint ahogy várta, alaposan meglepődtek a látványra. Loki orvosi köpenyben. Elég abszurd, és ezen a véleményen odakint Fury és Coulson is osztozott. Kathlin viszont tőle már semmin sem lepődött meg igazán. A sárkányok után egy doktorosat játszó Loki neki már meg sem kottyant. Nem így társainak. Nagy szemekkel bámultak Loki-ra, aki ezalatt még a vodkát is az asztalra tette. Még egy abszurd részlet.

- Kibámészkodtátok magatokat? – kérdezte a Herceg végül. – Igen, a világos színek jól állnak nekem, bár most elsősorban higénia szempontjából vettem fel ezt a haladó cuccot.

- Azt hittem, Asgardban azt nem ismerik – jegyezte meg Barton, a higéniára célozva.

- Sok mindent nem tudsz még Asgardról – világosította fel Loki. – Most pedig állj oldalra, vagy távozz a szobából! Ahogy szimpatikusabb – utasította az Íjászt ellentmondást nem tűrő hangon.

- Egyik sem szimpatikus... – replikázott Clint.

- Akarod, hogy segítsek rajta, vagy sem?! - Loki

- Igen, de..! – Clint

- Akkor csináld, amit mondok! – Loki

- Semmi baj, Clint – sóhajtotta Natasha. – Tedd, amit mond!

Clint visszafojtott egy morgást, majd idegesen felállt és a falhoz hátrált. Közben le nem vette a szemét szerelméről, és a hozzá közeledő Loki-ról.

- Ezek szerint már megbízol bennem? – kérdezte Loki, mialatt leült Natasha mellé az ágyra, és ismét a nő kék szemeibe nézett.

- Van más választásom? – kérdezett vissza Tasha. Kellemetlenül érezte magát a férfi ilyen közelségében, de megpróbált uralkodni magán.

- Mindig van más választásod! A kérdés csak az, hogy a halál kedvelt opció-e a számodra.

- Inkább meghalnék, minthogy te általad maradjak életben – tudatta Natasha hidegvérrel, Loki őszinte elismerésére. – Viszont rajtam kívül mindenki más ellenzi ezt, tehát a választásom mégis korlátozott.

- Látom, még mindig nem sikerült megkedvelned – állapította meg Loki, miközben a nő kezében lévő kanül-öket tanulmányozta. Valamelyik földi látogatása alkalmával látott már ilyeneket...

- Még csodálkozol? – kérdezett vissza Natasha.

- Mik ezek? – kérdezte Loki szemével követve a folyadékkal telt műanyag csöveket az infúziós tasakokig. Mintha nem is hallotta volna a nő korábbi megjegyzését.

- Őszintén... fogalmam sincs – sóhajtotta a nő. – Bruce ragaszkodott hozzá...

- Barton? Te tudod, mik ezek? – fordult Loki a férfihoz.

- Nem mindet, de...

Clint elmagyarázta Loki-nak az infúzió működési elvét vázlatpontokban, mire a fekete rávágta, hogy tisztában van a működésükkel, és őt a tasakok tartalma érdekli. Clint ekkor úgy vélte, hogy Natasha valószínűleg fiziológiás oldatot kap folyadékpótlásra, a másik kettő tasak közül pedig az egyik Banner felszívódás késleltető oldata, a másik meg fájdalomcsillapító.

- Nos, ezekre már nem lesz szükség – jelentette ki végül Loki, és miután vetett egy pillantást a tasakok feliratára, kiszedte Natasha karjából a fájdalomcsillapítóhoz és Bruce oldatához csatlakozó tűt. Utána az érzékelőket is eltávolította róla. A gépek ekkor kellemetlen magas hangot adtak, mire Loki kiakadt, és egy mozdulattal hatástalanította őket. A kijelző szikrázva sötétült el. – Járulékos anyagi veszteség – vont vállat könnyedén.

- Egyet kihagytál – jegezte meg Natasha a kezében maradt tűre célozva.

- Folyadékra még szükséged lesz – válaszolta Loki könnyedén. – És már arra is rájöttem, hogyan gyorsíthatnánk fel a dolgot...

- Még el sem kezdted! – mondta Barton.

- Igaz! – Loki fogta a vodkás üveget, és a nő kezébe nyomta. – A fájdalomcsillapító nem sokat használt volna, de ez talán jelent majd valamit!

- Hogy ne érezzem a fájdalmat? – vonta fel a szemöldökét az orosz nő. – Volt alkalmam megtapasztalni, hogy az alkohol semmilyen fájdalmat nem mulaszt el.

- Ez igaz – értett egyet Loki. – De kevésbé törődsz a fájdalommal, ha iszol!

- Ez igaz – helyeselt most Tasha, és nem kérette tovább magát, meghúzta az üveget. Az odakint állók csak bámultak, hogy mit itatja most le Loki Natashát. Nem igazán értették. Mikor Natasha a harmadik kortyot nyelte, majd enyhe grimaszt vágott a vodka ízétől, Loki várakozóan nézett rá. – Mi van? Azt várod, hogy így majd megkedvellek? – vigyorodott el Tasha halványan.

- Nos, nálunk a jó kapcsolat alapja az ital. Vagy egy jó másnaposságé – felelte Loki, és Clint felé nyújtotta az üveget.

- Kösz, nem – ingatta a fejét az Íjász. – Nincs hozzá hangulatom.

- Majd lesz – felelte Loki, és most ő húzta meg az üveget, jó alaposan.

Natasha valahogy ezek után már nem lepődött meg, hogy Loki, miután leitatta, maga is leissza magát, és úgy kezd hozzá a „gyógyításához". Képzelte, milyen „gyógyítás" lesz itt, így inkább visszavette az üveget, és újból meghúzta.

- Elég is lesz – jegyezte meg Loki, és lerakta az üveget az asztalra. – Íjász, hozz vizet! – nézett Barton-ra, majd az üres pohárra. – Natashának sok folyadékra lesz szüksége.

Clint bosszankodva bár, hogy pont Loki ugráltatja, de elment a szekrényhez vízért. A Központ vízrendszere ugyanis a nagy méretek miatt tisztított, de ivásra alkalmatlan tengervízzel működött. Ivóvizet ásványvizes üvegekben hoztak a fedélzetre, és azt öntötte korábban Tasha poharába is. Most hozott egy új, immár ötliteres ásványvizes palackot a szekrény aljáról, és azt állította az asztal mellé.

- Megfelel? – kérdezte Loki-tól.

- Kiderül – válaszolta a fekete, és az asztal felé fordult. Megitatott Natashával egy pohár vizet, majd egy steril kendőt átitatott fertőtlenítővel, és a nő karjához nyúlt.

Az ügynöknő egy rövid ujjú hálóingszerű pizsama felsőt és egy hozzá illő nadrágot viselt, utóbbi viszont nem látszott a takaró alatt, ami most a derekáig ért. A Chitauri egyik harapása a jobb alkarján teljesen kilátszott a ruhából. Natasha viszont elsőre bizonytalanságából adódóan megijedt, és odébb húzódott. Loki nem kapott a keze után, hanem türelmesen megállította a mozdulatot, és jelentőségteljesen a nő szemébe nézett.

- Sajnálom, de...! – védekezett Natasha.

- Ha eredményt akarunk, meg kell bíznod végre bennem! – jelentette ki a Varázsló. – Akár tetszik, akár nem. Segíteni szeretnék neked, és nem holmi bosszút állni, de nem mondom el többször. Ha ezt nem tudod elfogadni, akkor talán jobb lenne, ha most befejeznénk!

Natashán újból erőt vett az aggodalom, de akkor Kathlin reménytől csillogó szemeibe nézett, és újból megemberelte magát. Bármennyire is szeretné, nem adhatja fel. A többiek számítanak rá. Már nem húzhatja tovább. Engednie kell Loki-nak, vagy vége. Érezte, hogy nem lesz több esélye. Válasz képen Loki felé nyújtotta a jobb karját, de nem szólalt meg rögtön.

- Bölcs döntés – felelte a Mágus, és alulról körbefonva a csuklóját megtámasztotta a nő karját, a begyulladt harapásnyommal felfelé. A Chitauri harapásának nyoma sötétkékes, gennyes dudorokat jelentett a nő bőrén, és kékes elszíneződést a néhány centis környezetükben. Méretre egy kutya fogsorának nyomához hasonlított leginkább.

Loki bal kezével tartotta, a jobbal pedig lefertőtlenítette a gyógyulás helyett eddig egyre rosszabbodó sérülést. Utána letette a kendőt, és a tálcán lévő szikéhez nyúlt, hogy felvágja a feldagadt bőrt. Barton aggodalmasan figyelte, ahogy felemeli a pengét.

- Nem fog menni – szólalt meg Natasha, aki szintén izgult a dolog miatt. Loki kérdőn nézett rá, mert a hangjából érezte, hogy nem a fájdalomtól, hanem valóban a művelet sikertelenségétől tart.

- Hogy érted ezt? – kérdezte a fekete, a szike még mindig a kezében volt.

- Bruce már próbálta felvágni őket, de a savas váladék, ami bennük van, pillanatok alatt szétmarta a pengét, és utána újra termelődött... – magyarázta a nő reményvesztetten.

- Akkor Banner rossz pengét használt – vágta rá Loki. Visszatette a szikét a tálcára, és felgyűrve a köpeny alját, az övéhez nyúlt, ahonnan előrántotta egyik kedvenc Asgardi tőrét. A pengéjét hasonlóan szívós anyagból kovácsolták, mint a Mjölnirt, bármit képes volt átvágni, még a sziklát is, és a korrózió egyik fajtája sem támadta meg. Az edzett fémötvözet mindent kibírt, ezért is szerette Loki annyira. – Néha elfelejtem, milyen gyengék is a midgardi fémfegyverek – forgatta meg a tőrt az ujjai között.

Natasha nyelt egyet. Ez a szikénél jóval hosszabb és szélesebb penge volt, és meglehetően veszélyesnek tűnt.

- Szóval akkor most...? – dadogta Natasha. Keze megfeszült Loki szorításában.

A Mágus ekkor valamennyire eltartotta magától a tőrt, annak pengéje pedig pár másodpercig vörösen izzani kezdett. Csak a biztonság kedvéért fertőtlenítette e módon. Az emberek legalábbis hajlamosak mindentől megbetegedni.

- Jobb túlesni rajta – mondta végül, és a már nem izzó, de még forró penge végét a harapásnyom egyik végéhez érintette. Natasha bizonytalanul pillantott a késre, majd Loki-ra, de végül elnézett a fal irányába, ahol Clint állt. Az Íjász feszülten figyelte a történteket.

Loki ekkor nem várt tovább. Úgy vélte, ennyi felkészülési idő elég volt a nőnek. Belevájta a pengét a bőrbe, elég mélyen, hogy a gyulladás alját elérje, aminek nyomán vér tört a felszínre. Nem túl erősen, de csordogált. A vért viszont feketére színezte a gennyes dudorokból kiváló kék váladék. Natasha, bár a harapásnyom mentén szinte elhalt a bőre, alatta még nem, így még elviselhetően, de érezte, ahogy a penge a húsába vág. Miután Loki felnyitotta a harapásnyom mindkét ívét, egy gézdarabot átitatott az egyik, átlátszó színű főzettel, és azzal törölte le a vért és fekete váladékot a sebkörnyékéről, de főleg a seb belsejéből törölte ki. Többször is végighúzta a nedves rongydarabot a vérző részen, alaposan belenyomva, amit Natasha elfojtott, fájdalmas nyögésekkel díjazott.

- Eggyel meg is vagyunk – jelentette ki Loki.

Natasha ekkor kénytelen volt a karjára nézni. Szörnyű látványra számított, de amit látott, azt nem hitte el a szemének. A két, eddig begyulladt ív alig vérzik, a kék szín pedig kezdett felszívódni a környezetéből. Fél perc alatt teljesen eltűnt, az elhalt, megnyúlt bőrdarabokat, amikben a méreg felgyülemlett pedig Loki eltávolította a pengével, de azokat Natasha már nem érezte. Az így maradt sebhelyet pedig Loki-nak csupán másodpercekbe telt begyógyítania azzal, hogy felé helyezte a kezét, és koncentrált. A seb beforrása némi fájdalmat okozott ugyan, de Natasha a korábbi hónapokban megéltek után már nem igazán zavartatta magát. Csodálkozva nézett Loki-ra, amint immár sérülésmentes alkarját szemlélte.

- Köszönöm – nyögte ki végül.

- Bár hízelgő, de inkább ne tedd! – javasolta Loki. – Sok van még hátra, és a végén a pokolba fogsz majd kívánni...

- Az nem lesz újdonság – felelte Tasha. – New York óta azt teszem.

- A megszokás segít – mosolyodott el Loki egy pillanatra, majd visszavette komoly arckifejezését. – A többi sebet viszont nem látom. Hol vannak még?

Natasha ekkor felhúzta a hálóing ujját a jobb vállán, ahol feltűnt az újabb kék, göcsörtös sebhely. Loki azzal is elvégezte a műveletet, majd, mivel még további négy sebhely volt a nő testét, a pizsama felső alatt, megkérte, hogy fordítson hátat neki. Natasa így arccal a falnak fordult, Loki pedig felemelte a felsőjét annyira, hogy láthatóvá váljon a nő háta, rajta három harapásnyommal. Egy a jobb lapockája környékén volt, egy a bal felkarja hátsó részén. Emiatt egy időre az infúzió csövét is lecsatlakoztatta a nőről, hogy ne gabalyodjon össze.

Még egy volt Natasha bal oldalán, a bordái alatt. Mikor Loki annak a kitisztításával foglalkozott, Natasha már képtelen volt visszanyelni néhány nyögést és szisszenést. Loki elkezdte sajnálni, de úgy vélte, legjobb, ha részvétnyilvánítás helyett inkább mihamarabb végez. Így nem szólt semmit, csak pár másodperc levegővételi szünetet hagyott a nőnek, majd befejezte, amit elkezdett. Nemsokára az ötödik harapásnyom is begyógyult, mintha ott sem lett volna.

Fury és Coulson kissé fintorogva, és aggódva kísérték figyelemmel, ahogy Loki felvágja Natasha testét, és mindig megkönnyebbültek, amikor nem spriccelt sugárban a vér, ami általában csak enyhén folydogált, majd a Mágus véglegesen eltűnteti a sebet.

Kathlin szíve is összeszorult a látványra, amikor belegondolt nővére helyzetébe. De bízott Lokiban, és ez erőt adott neki. Arra pedig szüksége is volt, mert több mint fél óra ácsorgás után a lábai kezdtek elzsibbadni. Sétálgatott kicsit, de hiába. Erőt vett rajta a kimerültség és fáradtság. Mégis képtelen volt otthagyni a nővérét. Visszacaplatott az üveghez, és tovább nézte a szobában zajló eseményeket.

Loki ekkor visszaengedte a hálóinget, és megkérte Natashát, hogy forduljon vissza. Az utolsó harapásnyom ugyanis a nyaka jobb oldalára és a kulcscsontjára terjedt ki, amit viszont eltakart a felső magas nyaka. Loki óvatosan Natasha nyakához nyúlt, és elkezdte kikapcsolni a gombokat. A felső végig gombos volt, de ő a nő mellei felett megállt, közepes méretű dekoltázst hagyva csupán a ruhán, természetesen Clint megkönnyebbülésére.

Natasha végig kitartóan, de remegve nézett az őt „vetkőztető" Loki tengerzöld szemeibe. Amikor viszont a férfi lehámozta a válláról a ruhát, szabaddá téve a kulcscsontját, és nyakát, megint félelem lett úrrá rajta. Loki észrevette ezt a rettegést a szemében, amikor a tőrrel immár a nyakához közelít.

- Félsz? – kérdezte, tőle váratlan megértéssel, a vöröshajú nőtől. Natasha makacsul megrázta a fejét. – Nem is kell – mondta Loki kedves hangon, miközben jobb kezét a nő nyakának bal, azaz ép oldalára csúsztatta, a másikat a pengével pedig a jobb oldalához közelítette.

Mikor Loki enyhén rászorított a nő nyakára, nehogy véletlenül is elrántsa, Natashán végigfutott a borzongás hűvös érintése nyomán. A Herceg nem volt éppen jéghideg, de Natashának már napok óta láza volt, így hidegnek érezte. Ahogy a pengét is, ami immár hozzáért a nyakán lévő forró bőrhöz.

- Várj! – kérte Natasha hirtelen elbizonytalanodva. Az, hogy Loki épp a nyakát készül felvágni, valahogy nem töltötte el nyugalommal. Megpróbált elhajolni a kés elől, de a férfi szilárdan tartotta a nyaka másik oldalát.

- Annál később leszel túl rajta – győzködte Loki. – Nem vágom el az artériád, nem öllek meg, nyugi – mondta meleg hangon. Néhányszor bíztatásképpen végigsimított a nő nyakának és vállának forró, mégis selymes bőrén, mielőtt szabad keze újból megállapodott a nyaka oldalán. Utána kényszerítette a nőt, hogy remegő szemeivel az övéibe nézzen. – Meg kell bíznod bennem, Natasha, ez máshogy nem működik!

Tasha még mindig nem tudta mire vélni Loki hirtelen jött megértését és kedvességét, de önmagának hazudott volna, ha nem ismeri be, hogy jól esett neki. Valahogy vágyott arra, hogy megbízzon benne, a meleg szavai biztonságot adtak. Tulajdonképpen ő volt az eső, aki hónapok óta valós változást ért el nála, és reményt adott neki a túlélésre. Csak ne lett volna az a makacs esze, ami mindig elbizonytalanította. De most nem. Natasha egy időre megpróbálta eltaszítani magától a józan eszét, és a megérzéseire hallgatni. Hagyta, hogy az ösztönei, és Loki fülbemászó, őszintének ható szavai átegyék felette az irányítást. Megpróbált ellazulni.

- Igazad van – sóhajtotta a nő, és Loki érezte, ahogy az izmai elernyednek a keze alatt.

- Helyes – jegyezte meg a Mágus, és újra a bőréhez érintve a pengét, majd a lehető legóvatosabban belevágva, felnyitotta az utolsó gennyes harapásnyomot is. Ez sokkal jobban végzett, mint a korábbiak, de Loki nem esett kétségbe, ahogy Natasának sem hagyott időt rá. Sebesen megtisztította a sebet a méregtől, majd a lehető leggyorsabban elállította a vérzést. Végül, amikor a kék szín az utolsó sebhelyen is eltűnt, bal kezét a vágásokra fektette, és elkezdte begyógyítani. Immár mindkét keze Natasha nyakán pihent, amikor a nő kék szemébe nézett.

- És most mi következik? – kérdezte Tasha. Halkan nyögött párat a gyógyítás kellemetlenségétől. Viszont örült, hogy okkal bízott meg Loki-ban. A Mágus végül nem vágta el a nyakát végzetesen.

- Most pihenhetsz pár percet, amíg a következő lépéshez nem jutunk. – Loki elvette kezeit a begyógyult seb fölül. Natasha sóhajtott, Loki pedig ösztönösen simított végig a karjain, miközben leeresztette a kezeit a nyakáról. Amíg Natasha csodálkozott, ő addig visszacsatlakoztatta az infúzió csövét a nő jobb karjában maradt kanül tűhöz.

- Mi a következő lépés? – szólalt meg végül Tasha. A sebhelyek nélkül már valamivel jobban nézett ki, de még mindig gyenge és sápadt volt.

- A növény, amit megettél már valószínűleg felszívta a mérget a véredből, a mostanival pedig a sérüléseidből sem kerül több a szervezetedbe, nem okoz több kárt – magyarázta Loki. - A méreg nagy része viszont már átitatta a szöveteidet, és nagymértékű kárt okozott. Nélkülem már mozogni is alig tudnál...

- Tényleg, ezt hogy csináltad? – kérdezett rá Natasha.

- Egy egyszerű varázslattal, amit, ha sikerült kioldani a mérget a szöveteidből, folytatok. Igyál, és fújd ki magad – tanácsolta Loki és felállt az ágyról.

Clint ekkor rögtön elfoglalta a helyét, és máris előzékenyen egy pohár vizet nyújtott a nőnek. Nem értette ugyan, minek az infúzió mellé is ennyi folyadék, de azok után, amit látott, nem vonta kérdőre Loki tetteit. Olyan sebeket gyógyított be az előbb a főzeteivel és varázserejével, amikkel az ő orvosaik hónapok alatt nem jutottak semmire. Natasha ivott a vízből, majd kimerülten dőlt hátra a felpolcolt párnájának. Lokinak igaza volt. Szüksége volt némi pihenőre. Kifáradt, pedig szinte passzív résztvevője volt csak a dolgoknak.

Loki ezalatt újból a laborban kutakodott, ami egyben raktárhelyiség is volt. Eszébe jutott, hogy a földön nem csupán a sebre kenve, vagy szájon át lehet a szervezetbe anyagokat juttatni. Ahogy az infúzió, úgy az injekciós tű is arra használatos, hogy a vegyületek közvetlenül a vérbe jussanak. Onnan pedig közvetlen a felszívódás. Loki úgy vélte, ha a méregtelenítő főzetet egyenesen a vérbe juttathatja, és nem kell órákat várnia, míg az a tápcsatornából felszívódik, azzal jelentősen rövidíthet a korábban napokig tartó folyamaton.

Emiatt most üres injekciós tűket keresett. Nemsokára meg is találta őket egy dobozban, és kiválasztott néhány közepes méretűt. Az embereknek van néhány hasznos találmánya – ismerte el, és kezében öt, műanyagzacskóba csomagolt, és a tűs végén műanyag sapkával lezárt fecskendővel visszaindult a szobába.

...

Kathlin megkönnyebbülten lélegzett fel, amikor Loki nővére nyakával is végzett. A megkönnyebbülés viszont elgyengülés is hozott magával. Miközben nézte, ahogy Clint és Tasha beszélgetnek, megszédült, és az ablak melletti falba kapaszkodott. Mivel leplezni próbálta, Fuy és Coulson alig vettek észre belőle valamit. Ám a visszatérő Loki nem tudta nem észrevenni az üvegen keresztül Kathlin kimerült, jelenleg még Tashánál is sápadtabb arcát, a falra támaszkodó kezét, és úgy a megviseltséget az egész lányon. Letette a fecskendőket az asztalra.

- Egy pillanat! – fordult Tasha és Clint felé, majd gondolkodás nélkül a kijárat felé vette az irányt.

Kathlin nem értette, miért távozik, mikor még koránt sem végzett. Talán szünetre van szüksége? De amikor Loki kilépett az ajtón és azonnal felé vette az irányt, már kezdte sejteni. Fury még kérdőre vonta volna, hogy most mégis hol tart a „megmentés", de Loki nem foglalkozott vele. Kathlin-hez lépett, és a lány nagy meglepetésére átkarolta, és egy közeli padhoz vezette a folyosón. Leültek. A lány akaratlanul is felsóhajtott, hogy végre nem kell állnia, majd csodálkozva Loki aggódó szemeibe nézett.

- Minden rendben? – kérdezte Loki, még mindig átkarolva az ő kis szerelmét.

- Natasha már túl van a nehezén, ugye? – kérdezte a lány, bár tudta a választ. Az még csak most jön majd. Loki az ő érdekében nem is válaszolt. Kimondatlanul mégiscsak kevésbé rossz.

- Úgy értettem, veled! Az előbb úgy néztél ki az ablakban, mint egy kísértet! – mutatott rá a Mágus.

- Sajnálom. Nem akartam elterelni a figyelmedet, én csak... – rázta a fejét a lány.

- Te csak itt kínzod magad ahelyett, hogy pihennél! – oktatta ki Loki.

- Natashának szüksége van rám – erősködött a Boszorkány.

- Szüksége van rád, egészségesen. Nem pedig arra, hogy a végletekig hajszold magad! Amíg Mobival küzdöttél, az jobban kimerített, mint gondolnád. Mint gondolnám.

- Loki...

- Sajnálom, hogy nem léptem közbe. Nem hittem volna, hogy ennyire...!

- Semmi baj, Loki! – mosolyodott el Kat fáradtan. – Neked most van szükség az erődre.

Loki halványan elmosolyodott a lány meleg szívén, majd az ő érdekében visszavette határozott stílusát.

- Neked pedig alvásra van szükséged! Menj vissza a szobába, és pihend ki magad! – kérte a lányt ellentmondást nem tűrő hangon.

- Na, de...!

- Kathlin! – emelte fel a hangját Loki, és megragadta a lány sérült karját. Kat akaratlanul is felnyögött, amint a férfi rászorított a bal alkarja bizonyos részeire, hogy azonosítsa a törés, törések mibenlétét. A lány ugyan morgott rendesen, nem tetszését kinyilvánítva, de az őt nem érdekelte, amíg nem végzett.

- Loki! Hagyj már, ez fáj! – nyafogott a Boszorkány. Coulson és Fury, aki ezalatt Natasháékat figyelte, a lány felemelt hangjára feléjük pillantottak. Már ők is tudták, Banner-nek hála, hogy a lány komolyan megsérült az eséskor, amin a sárkányharc csak rontott.

- Nem csupán több darabra tört, de pár kisebb darab le is tört a csontokból – állapította meg a Mágus. – Nem is értem, miért nem ordítottál az előbb, amikor hozzáértem.

- Nem sokon múlt! – hozta a tudtára Kathlin jelentőségteljesen.

Loki ekkor mélyen a szemébe nézett.

- Ez a sérülés nem gyerekjáték. A bordó foltok alapján a bőrödön bevérzett, és könnyen begyulladhat. A csontszilánkokat pedig el kell távolítani mielőbb.

- Te tudsz olyat? – kérdezte a lány, fájdalommal a hangjában.

- Amint itt végzek, te következel, de addig is, ne erőltesd meg magad túlságosan. – Azzal Loki magához szorította a lányt, miközben puszit nyomott a homlokára, majd kénytelen volt felállni mellőle. Kathlin erőt vett magán, és Loki felajánlott kezének segítségével ő is újra talpon volt.

- Félek, Loki – vallotta be Kat, és olyan közel lépett szerelméhez, hogy szinte összeért a mellkasuk. A fekete aggódva nézett le a lány remegő szemeibe. – És már nem csak Natasha miatt. De itt nem bíznak bennünk, nem eléggé. Lehet, hogy elég egy figyelmetlen pillanat, miután megmentetted, és...

- Nem kell félned – nyugtatta Loki, és végigsimított a lány bordó haján.

- De most sokkal gyengébb vagyok, mint... – sóhajtotta Kathlin.

- Nem számít. Majd rendbe jössz. És addig senki nem fog bántani, mert tudják, hogy ha megteszik velem és Mobi-val kell számolniuk.

- Biztosan?

- Megígértem nekik! – Loki pár mondat erejéig Kathlin vállaira tette a kezét, és továbbra is a szemébe nézett. – Most menj pihenni, de ha nem bírod tovább a fájdalmat, ne várj rám.

- Hogy érted ezt?

- Natashával eltarthat még vagy nyolc óráig. Attól függ, hogy bírja. Lehet, hogy tovább. Ha nagyon fáj, menj el orvoshoz!

- Tessék? – döbbent meg a Boszorkány.

- Vannak sérülések – pillantott a lány karjára Loki, - amikre Midgardon kevésbé fájdalmas eljárások vannak.

- Te már csak értesz hozzá, „doktor" – gúnyolódott Kathlin. Nem igazán akarta elfogadni, hogy esetleg a SHIELD, vagy bárki hozzájuk kapcsolódó segítségére lenne szüksége. Mégpedig itt a Központ közepén más lehetősége nincs. Ó, az a fene nagy büszkeség, ami nem csak Loki-nak volt meg...

- Szóval tetszik a köpenyem – vigyorodott el Loki.

- Nos, kellemesebb, mint amikor abban a kemény bőr és fémruhában karolsz át...

- Vigyázz magadra, Kathlin – zárta le Loki a vitát, és még megejtve egy utolsó mosolyt visszaindult a szobába. Ott újra erőt vett rajta az aggodalom.

...

- Mi történt? – kérdezte a Varázslótól Natasha.

- Láttuk, hogy Kathlinnel beszélsz. Rosszul van? – folytatta Clint.

- Eléggé – felelte Loki kurtán. – A húgod makacs, mint az öszvér, ha rólad van szó – fordult Natashához. – Akkor folytathatjuk? – váltott témát, de a nő nem hagyta annyiban.

- Miért van rosszul, mi történt vele? – erősködött.

Loki érezte, hogy ha nem mond valamit, azzal még inkább felizgatja.

- Eltört a karja, és az utazás megviselte – válaszolta. A sárkányos részt inkább kihagyta, amit Barton is helyeslő bólogatással jutalmazott.

- Akkor miért van még itt? Pihennie kéne! – aggodalmaskodott Tasha.

- Én is pont ezt javasoltam neki – értette egyet Loki. – De úgy érzi, melletted a helye. És még mindig képtelen itt hagyni – fordult az ablak felé.

- Nem. Nem maradhat itt! – jelentette ki Tasha. – Clint, drágám, gondoskodnál róla!

- Veled kellene maradnom – ingatta a fejét az Íjász. – És nincs egyedül – nézett el Fury és Coulson felé, akik nagyban tanácskoztak odakint valami szuperbizalmas, szuperfontos dolgon.

- Nem szívesen bíznám egyikükre sem – Natasha. – Bár Phil megbízható ilyen téren, de ha Fury erősködik... Te viszont tudom, hogy törődsz vele!

- Persze, hogy törődök! – Clint. – De nem hagyhatlak magadra!

- Valójában nem lesz egyedül – szólt közbe Loki tudálékosan. – És ami azt illeti, most olyan rész jön, ahol jobb is lenne, ha távoznál. Kisebb tömeg, nyugodtabb légkör...

- Hogy érted ezt?! – kérdezte Tasha és Clint egyszerre.

- Nem részletezem. Viszont ha tényleg törődsz Kathlin-nel – fordult Loki az Íjászhoz, - és gondoskodnál róla, hogy lepihenjen, azt megköszönném!

- Menj csak! – bíztatta Natasha Bartont, mielőtt az ellenkezhetett volna. – Most már megleszek. És nem viselném el, ha Kathy-nak miattam lenne baja.

- Jó, rendben! – egyezett bele végül Barton. – De ha bántani mered...! – nézett szigorú szemekkel Lokira.

- Ne aggódj miatta! Előbb-utóbb rendben lesz. – Loki

- Azt remélem is – mondta Clint, és egy búcsúcsókkal elköszönt kedvesétől, majd felállt, és átadta helyét a Mágusnak.

- Vigyázz a húgomra, Clint! – kérte Tasha megerősítésképp.

- Vigyázz a társaiddal! – tette hozzá Loki. – Nem igazán bírnak, és most már Kathlint sem...

- Vigyázni fogok – sóhajtotta az Íjász az ajtóból, majd végleg távozott a szobából. Natasha és Loki így egyedül maradtak, amit titkon egyikük sem bánt. Loki nem vágyott közönségre. Tasha pedig nem vágyott közönségre a szenvedéséhez. Mert a még két teli lombikot és fecskendőket elnézve, meg Loki korábbi kijelentéseiből kiindulva sejtette, hogy még nehéz út vár rá.

...

- Hát te meg?! – kérdezte Coulson, amikor Barton hirtelen, legalábbis számukra Fury-val, kilépett a szobából.

- Loki szerint jobban működik, ha ketten maradnak – magyarázta Clint. Okosabbnak vélte nem bevallani, hogy nagyobbrészt Kathlin rosszulléte miatt van itt. Nem bízott a társaiban, Loki nem hiába mondta, amit mondott. Clint érezte, hogy Fury csak a megfelelő pillanatra vár, hogy újabb kihallgatásra vigye a lányt egy gyenge pillanatában, és ezt nem engedhette. Szegény lány már így is padlón van – állapította meg a falnál álldogáló Kat-re pillantva.

- Jobb, ha egyedül maradnak?! – csattant fel Fury. – Mondja, maga megőrült, Barton?!

- Nem. Még nem – felelte az Íjász ingerülten, – de ha így folytatja, nemsokára bekövetkezik!

Kathlin magában elmosolyodott Clint beszólásán. Az ő bátor Clint-je. De rég is volt, hogy nyugodt körülmények között elbeszélgethettek. A sötétszőke férfi ugyanis olyan volt számára, mint egy nagy bátyó, és Clint pedig saját húgaként bánt vele.

- Csigavér! – próbálta lenyugtatni Coulson a két vicsorgó felet, de nem sok eredménnyel.

- Kathlin! – szólította fel az Íjász a lányt. – Gyere!

- Hova? – Kathlin.

- Lepihensz! – Clint.

- Loki küldött, ugye?! – kérdezte a lány alig hallhatóan. – Túlságosan is aggódik értem... De nekem Natasha mellett...

- Nekem is! De pont Natasha szeretné, ha nem erőltetnéd meg magad! – jelentette ki Clint határozottan. – Szóval gyere, menjünk!

Kathlin már épp bele is törődött volna a dologba. Feltápászkodott, nagy levegőt vett, amikor Fury közbevágott.

- Jó ötlet, menjünk! Itt már úgy sem tehetünk többet! - Fury

- Hogy érti ezt, uram? - Coulson

- Lenne a lányhoz néhány szavam – jelentette ki Fury baljós hangon. Erre mind Clint, mind Kathlin rossz érzéssel fordult felé. A lányon még a hideg is végigfutott, de nem mutatta. Verekedni volt most a legkevésbé kedve. Fury ekkor őrá pillantott.

- Kathlin! – dörrent a hangja. – Ideje lenne elbeszélgetnünk!

- Na, ne! – vette a Boszorkány drámaira. – Már megint?

- Ne játszadozz, hanem kövess! Vagy megint nem hallgatsz a szép szóra? – Fury

- Uram, talán későbbre halaszthatnánk – vetette fel Coulson a lány szemében tomboló reménytelen kimerültséget és elszánt kétségbeesést felfedezvén.

- Eleget vártunk! – Fury.

- Nem érdekel! – vágta rá Kathlin dühösen. – Magának nincs mit mondanom! – Azzal nagy hévvel hátat fordított az Igazgatónak és az Ügynöknek, és a szobájuk irányába indult. Clint hamar a nyomába eredt.

- Állj! – erősködött Fury. – Beszédem van veled!

- Akkor emlékezzen vissza, hogy a múltkori hogy végződött – fordult vissza a Boszorkány ingerülten. – Egyiken sem jönnénk ki belőle jól!

- Kénytelen leszek erőszakot...! – kezdte Fury, és elővette a pisztolyát.

Kathlin ekkor maga elé emelte a jobb kezét és kitárta az ujjait. Enyhe szél keletkezett a folyosón az erejének maradékából, és a fények villogni kezdtek. Fury-nak nem kellett tudnia, hogy ennél többre nem igen képes, talán a leggyengébb támadásokra.

- Azt talán még sem kellene – fogta le Coulson ügynök óvatosan főnöke karját. Ő reálisan tartott a lány erejétől, de persze nemrég testközelből meg is tapasztalta. Ahogy Fury is, de ő valamiért nem tanult belőle.

- A lány velem van! – jelentette ki Clint, aki végre szóhoz tudott jutni. – Mostantól mindenki leszállhat róla!

- Még nem végeztünk! – kiáltotta Fury makacsul, de hiába. Clint és Kathlin ezalatt már elindultak a korábban birtokba vett szoba felé, Coulson pedig nem engedte, hogy utánuk menjen.

- A lány kimerült – Phil. – Adjunk neki időt!

- Ha kimerült, az pont előnyös a mi szempontunkból! – Fury

- Nincs kihallgatható állapotban! – Phil

- Már hogy ne lenne! – Fury

- Gyenge és megsérült. Ha most akarja kifaggatni, azzal ugyan sarokba szoríthatja, de soha nem szerzi meg a bizalmát! – Phil

- Az információ is megteszi... – Fury

- Ha elnyerjük a bizalmát, önként osztja majd meg velünk! – Phil

- És mégis hogyan tervezi ezt véghezvinni? – Fury

- Kevesebb erőszak és fenyegetés, és több kedvesség? – vetette fel az Ügynök könnyedén. – Talán megmutatom neki Joseph, azaz egy felmenője, naplóját.

- Legyen hát! – sóhajtotta Fury. – Kap három órát, hogy megpróbálja!

- Lehet, hogy nem lesz elég...!

- Az már nem az én gondom! Sok sikert, Coulson! – Fury hangjában felfedezhető volt az enyhe gúny.

...