33. fejezet: Gyanúban

Morgan látta, hogy Ba'al tart a lánytól. Mit tudhat, amit ő nem? Teljesen a befolyásuk alatt van, igaz akkora hatalommal, ami neki soha sem adatott meg és ő csak álmodhat róla. Talán magának az eredeti húsz tudósnak sincs olyan ereje, mint Alainenak most.

Mit tettek? Kezdett kételkedni a küldetés sikerében. Lehetséges lenne, hogy a vesztüket hozta maguk közé? De ez most nem számított, legalább nem volt Laegennel a lány. Mélyet sóhajtott, fáradt volt az elmúlt napok eseményei miatt.

De minden kép el kell mennie Laegenhez, kíváncsi volt rá, hogy a férfi milyen képet fog vágni, főleg amikor megtudja, hogy szeretett hercegnője az Istenek városában éppen Ba'allal enyeleg.

Már előre élvezte a siker ízét és a kárörömöt. Ha már egyszer a férfi nem lehet az övé, akkor Alaine se lehessen az övé és ezt a lehető legfájdalmasabban érte el. Határozottan büszke volt magára, de keserűséget is érzett.

Ha mára mindennel végzett kiveszi szabad napnak a nap hátralevő részét és a wraith üggyel, majd csak holnap foglalkozik. Vagy egyszerűen átpasszolja az egészet Hovednek vagy Anatnak.

Akkor legalább az ő keze tiszta maradna kivételesen. Ennyit megérdemelne, főleg, hogy az utóbbi időben mennyi mindent tett az Oriért, míg Hoved csak a sarokban lapult. De természetesen nagyon gyanúsnak találta, hogy Hoved csak a sarokban lapul. Szint biztos volt benne, hogy tervez valamit, de vajon mit?

Kitörölte a fejéből a kétségeit, majd a következő pillanatban már Lorne atlantiszi szobájában volt

- Ezt mégis, hogy képzelted Evan!? – hallotta Lorne Sheppard ideges hangját maga mögül a folyosón

- Fogalmam sincs mire érted Shep. – mondta és indult volna tovább, de John a vállánál fogva a falhoz lökte

- Egyedül szembe szállni Morgannal? Megvesztél? A saját halálodat akarod?

- Azt hiszem, hogy van annyi erőm, hogy addig itt tartsam, hogy kiszedhessem belőle, amit tudni akarunk.

- Közel sincs annyi erőd, Johnnak igaza van, belehalnál. – mondta Carson is, aki most érte be őket

- Akkor kérlek, áruljátok el, hogy mégis mi a francot tegyek? Ennyivel tartozok Susannak, és magamnak is…

- Magadnak? Az istenit ember, semmit sem tehettél! Nekem nincs meg az erőm egyedül, hogy azzal a nővel szembeszálljak. És a hangsúly az egyedülön van! Közülünk te vagy az, aki a legmesszebb áll attól, hogy az legyen, aki volt.

- Egyedül vagyok igen, de nem akadályozhatjátok meg, hogy megtegyem!

- Parancsba adhatom!

- Caldwell is parancsot adott!

- De én, mint az uralkodód!

- Nem teheted! – nézett végre rá megrökönyödve

- Valóban nem fogom, de segítünk, ugye Carson?

- Mégis hogyan Shep?

- Megosztjuk veled az erőnket.

- Megosztani? – nevetett fel keserűen – Már megbocsáss, de látsz rajtam valahol bármi jegyet, hogy Valorvart lennék?

- Igaza van John. – mondta Carson is

- Tévedetek, Smukt elmondta, hogy hogyan is tudjuk veled megosztani az erőnket. Hála a húgomhoz fűződő kapcsolatod révén.

- Talán elfejtetted, hogy ő most éppen a rossz fiúkkal van? – szólt bele a vitába Cameron is, aki még Johnnal ért oda

- Cam, az istenit maradj már csöndben!

- Rendben itt sem vagyok. – emelte fel védekezően a kezeit

- Tisztában vagyok, hogy ott van, igaz könnyítene a helyzeten, ha itt lenne, de szerintem így is megoldjuk. Mit gondolsz Evan?

- Vágjunk bele, és okozzunk annak a nőnek igen kellemetlen meglepetést.

- Lenne egy igen fontos kérdésem. Tőled mit akar Lorne?

- Nem tudja elviselni, hogy nemet mondtam neki.

- Hát igen, nincs is rosszabb, mint egy kikosarazatott nő.

- Őt nem sokan kosarazták ki, fogalmazzunk úgy, hogy akinél próbálkozott mindenki beengedte az ágyába.

- Jó nő lehet. – morfondírozott Cameron

- Az is. – vigyorodott el John – Az ágyban is, de erről Teylának egy szót se kérlek.

- Te együtt voltál vele? – fordult vele mindenki szembe

- Fiatalság… régen volt és… hé, de én nem tartozok magyarázattal… Carson annál inkább!

- Ő is? – Lorne teljesen összetört

- Egy buli után… - hebegte a doktor

- Mikor láthatom ezt a nőt? – nézett fel csillogó szemekkel Cam

- Csak koncentrálnod kell majd, ennyi az egész. A többit elintézem én. – mondta John Evannak

- Viszlát nemsokára!

Hoved zaklatott volt, mióta megkapta a parancsot Morgannal kapcsolatban egy nyugodt pillanata sem volt. A kémei jelentését hallgatta és osztogatta az új feladatokat. Fáradtnak és elgyötörtnek érezte magát.

Ennyire öregnek még soha sem érezte magát, pedig most már megváltotta az örök hallhatatlanságot azzal, hogy Orivá vált. Mostanság kezdett rájönni, hogy az Ori igen sokat titkol előtte.

Erre igazán nem volt nehéz rájönni főleg, hogy szembe találkozott a kézen fogva sétáló Alainenal és Ba'allal. Még a kép emlékébe is beleborzongott, ez csakis Morgan műve lehetett. Ennyire gyűlölni azt a lányt, aki mindössze annyival ártott neki, hogy magába bolondította azt a férfit, akit a nő mindennél jobban kívánt, és aki emiatt elutasította.

Hogy még arra is képes legyen, hogy ide hozza a legnagyobb ellensége karjaiba, csakhogy ne lehessen együtt az ő fiával Laegennel. Ah igen, Laegen egy teljesen más ügy volt. A fiával is kellene valamit kezdeni, hogy itt legyen mellette, mert nem akarja a halálát látni.

De sajnos erre szinte a nullával volt egyenlő az esély, ugyanis a férfi soha sem fogja megbocsátani neki azt, hogy annak idején megölette Lariont. De már mit számít ez? Az volt az első vér ami a kezéhez ragadt, és mind közül a legnehezebb.

De már nagyon régen felhagyott a számolással és sikerült elérnie, hogy egyik se nyomja a lelkét, de Lariont nem tudta kitörölni a fejéből. Az istenit, mégiscsak az unokája volt, és ha akkor életben marad, ki tudja milyen világ lenne most?

De ez a kérdés örök rejtély maradt. A másik nagy probléma Alaine, vagyis aki lett belőle Anat. Morgan és az Ori nem ment vele túlságosan messzire? Mi lesz, ha az a lány pusztítja el őket Ba'allal karöltve.

Ennek a gyanújának hangot is adott nemrég, amikor „négyszemközt" tudott beszélni az egyik tudóssal. De mintha azok semmit sem mernének tenni addig, amíg a lány a közelben van. Az Ori természetesen megnyugtatta, hogy most jobban felügyelik a Rendszerurat, nehogy valami ostobaságot tehessen.

És megpróbálják Alainet még inkább az irányításuk alá vonni. A legjobb kérdés, hogy ez mennyire fog nekik sikerülni. Ő személy szerint rettenetesen aggódott a lány hatalmas ereje miatt. Még soha egy Alterrannál nem tapasztalt ekkora erőt.

A másik gyanús pont; Awagon és Gammel. Ösztönei súgták, hogy azok ketten valamit terveznek, természetesen fogalma sem volt, hogy mit és az sem biztos, hogy igaza van, de azért jó lesz szemmel tartani őket, de most pihenni fog egy kicsit. Legalább egy napot és csak elmélkedik majd.

Awagon nemrég fejezte be a kaptárkirálynőkkel való legújabb társalgását. Ahol megosztotta velük azokat az információkat, amiket Gammel mondott neki. Nem igazán hitt bennük, de több királynő megerősítette azokat.

Nem bízott a régensben, sőt határozottan nem tetszett neki, hogy az is a wraithel akarja elvégeztetni a piszkos munkát. „Öljétek meg Alainet!" volt a parancs. Mintha annak a fazonnak nem száradna még vér a kezéhez.

De akkor mi van, ha ezek ellenére csak csapdába akarja őket csalni. Nem tudta, hogy mit tegyen. És arról sem volt semmi fogalma, hogy Gammel tényleg így gondolja, vagy csak várja az alkalmat, hogy végre kiirthassa őket.

Ilyen döntések esetén bánta, hogy ő áll az összes wraith felett. Igaz a kívül állók úgy tudják, hogy territoriálisan élnek, de ez csak a látszat, mindenki neki tartozik feltétlen engedelmességgel.

Persze sokan voltak, akik megpróbáltak ez ellen tenni, de a sors szomorú történései mellett tértek jobblétre. Ő volt a legtökéletesebb az összes közül, ez mindig is hatalmas fensőbbséggel töltötte el.

Meg sem fordult a fejében, hogy lehetne másképp. Éppen ezért féltette annyira most az életét, még olyan sokra vihetné. Ráadásul most amióta kiderült, hogy találkozott Gammellel még gyanúba is keveredett, hogy tervez valamit Anat ellen.

Az Ori pontosabban Morgan tökéletesen tudta, hogy nem fog tetszeni neki, amit Alainenal terveznek. Morgan tudta, hogy még mindig szereti a lányt, de a nő gondolkodását ismerve, miért ne tegyünk tönkre még több „embert"?

Az Ori hivatta, az előhírnök nemrég távozott a hajójáról, sőt még egy Jaffa is járt nála nemrég. Azt hitte először, hogy Ba'al akar vele beszélni, de ebben tévedett, Anat volt, akinek parancsa szerint azonnali hatállyal kellett volna megjelenni ő istennői személye előtt.

Nem tudta, hogy a lány mennyire gondolja komolyan, így egy kitérő választ adott a Jaffának, aki csak vonakodva akart elindulni. Úgy látszott, hogy retteg az úrnőjétől. Awagon nem tudta eldönteni, hogy miért.

Ismerte Alainet, de ő nem volt parancsolgatós, Susan harcos és tüzes, de ő sem tűnt túl veszélyesnek, természetesen senkit becsült alá, de egyikkőjüktől sem szokta meg ezt a hangnemet.

Így, amikor olyan kedve lett elindult. Először az Ori kihallgatásán vett részt. Természetesen mindent tagadott a Gammellel való találkozással kapcsolatban, így minden gond nélkül engedték el onnan, de Anatnál már nem volt ilyen szerencséje.

- És mégis honnan vetted, hogy ez így helyes Kevanaugh? – kérdezte megvetően Rodney

- Minek is magyarázzam McKay, eddig mondhattam bármit, mindent leszólt.

- De igen érdekelne minket, hogy honnan jött rá, miközben se Novak, se Hermiod nem jött rá. – hadarta Zelenka

- Zelenka, ha megengednéd, akkor én kérdezek. Nos?

- Esetleg okosabb vagyok, mint az a csaj és a szürke? – vonta meg a vállát a férfi – És örülnék ha végre elismerné, hogy az én munkásságom is ér valamit, nem csak a maguké.

- Rodney?

- Majd meglátjuk, esetleg megmutathatná az elméletét, mert ha nekem is sikerülne kidolgoznom egy olyan rendszert is ami ott volt…

- Azt akartad mondani, hogy nekünk. – vágott a szavába Zelenka, utána csehül folytatta – Az öntelt barom, mikor szabadulok már meg végre tőle?

- Igen, nekünk. – morogott Rodney – Mit akartál csehül mondani?

- Semmit, ami rád tartozna.

- Rodney, Radek, esetleg nem folytathatnánk? – kérdezte Elizabeth – Nos Kevanaugh mivel tud előállni?

- Ez most megint egy kikérdezés, mert az esetben semmivel.

- Nem az, csak kíváncsiak vagyunk.

- Rendben akkor elmegyek és hozom a jegyzeteimet. – morgott a férfi

- Komolyan nem tudnátok egyszer legalább egy óráig veszekedés nélkül együtt dolgozni? – fordult felvont szemöldökkel Weir a két tudós felé, de azok nem válaszoltak – Valamit titkol Kevanaugh.

- Határozottan. – mondták mind a ketten egyszerre

- Próbáljatok meg minél többet kiszedni belőle. Nem lennék meglepve, ha ő segített volna Susannak megszökni.

- Elizabeth, vele kapcsolatban már többször volt megalapozatlan gyanúnk.

- Rendben, legyetek óvatosak, megnézem, hogy mi van Carsonékkal.

Anat fel-alá mászkált a szobájában. Örült, hogy végre megint együtt lehet Ba'allal, de a kérdések, amik azóta merültek fel, hogy visszajött nem hagyták nyugodni. Nem emlékezett rá, hogy ennyi ilyen fontos ügyet hagyott volna hátra.

Szórakozottan rázta meg a fejét, de hát eddig csak magával foglalkozott, még jó, hogy nem emlékszik ezekre. De most, most eljött az ideje, hogy végre a kezébe vegye a dolgokat. Már egy órája várt Awagonra.

Annak a micsodának volt elég bátorsága, hogy ne azonnal jöjjön. Ez tetszett neki, de határtalanul fel is dühítette. Egy wraith nem várakoztathat meg egy istennőt. Főleg az dühítette, hogy az Ori felszólítására ment előbb, pedig az ő Jaffája ért oda hamarább.

De ezek után Awagon majd viselje saját hülyeségének következményeit. Ő figyelmeztette. Nem sokkal később megérkezett.

- Remélem, többé nem leszel ilyen pofátlan. – fordult a jövevény felé Anat

- Bocsáss meg úrnőm, többször nem fog előfordulni. – mondta, miközben mélyen meghajolj.

Érezte a lány erejét, akkorát, amekkorát még soha senkinél és félt még jobban feldühíteni. Nem akarta, hogy ez ölje meg őt.

- Ajánlom is Awagon, különben nem lesz több olyan alkalom, hogy élve találkozunk.

- Értettem, mit akarsz tőlem úrnőm?

- Szerinted? Válaszokat nyomorult!

- Válaszokat? Mivel kapcsolatban? – fogalma sem volt, hogy mire akar kilyukadni.

- Ugyan Awagon, pontosan tudom, hogy nem vagy olyan ostoba, mint ahogy az Orinak adod ki magad. Szóval ne játssz a türelmemmel!

- Atlantisz? – kérdezte

- Nagyszerű, akkor most a válaszokat akarom, hogy miért nem tudtátok elfoglalni eddig.

- Van teli ZPMük.

- És ha van, mit kell vele tenni? Lemeríteni a támadásaitoktól, nem igaz?

- Igen úrnőm, de ezzel van egy kis gondunk.

- Nocsak Awagon, mi lenne az?

- Eddig amikor támadtunk minden esetben el akarták pusztítani a várost, nehogy a mi irányításunk alá kerüljön.

- Nem tennék meg! – mondta az ajtóból Ba'al

- Dehogynem Ba'al. Akkor is meg akarták, amikor az egyik emberem, éppen Michael Kenmore néven emberként volt ott fogva tartva.

- Folytasd! – intett a Rendszerúr

- Megvan a menekülési útvonaluk az úgynevezett Alfa bázisra. Tényleg elpusztítanák, amit tudnak lementik a komputereikre és tovább állnak.

- Köszönöm Awagon leléphetsz! – mondta Anat titokzatos mosollyal

- Minek örülsz ennyire? – kérdezte Ba'al amint a wraith távozott

- Van egy tervem. Az Alfa bázison fogjuk tőrbe csalni őket. Jaffa! Kutassátok fel ezt a bázist! Felteszem lakatlan bolygó a wraith miatt.

- Értettem úrnőm! – mondta a Jaffa és három társa társaságában távozott a szobából.

- Pontosan mi lenne terv?

- Az még titok Ba'al, de szükségem lesz a programozói tehetségedre hozzá. – mosolyodott el a lány

- Azt hiszem már sejtem, mit akarsz, bosszút állni.

- Pontosan. Nagyon drágán megfizetnek azért, amit velem tettek.