Eternal Summer [Mayday Ashin]
Grimmjow x Ichigo
Karakurában a nyár beköszönte nem ugyanazt jelentette, mint máshol. Itt a diákok valahogy még az átlagosnál is jobban örültek a szünetnek; bár erre jobb okuk volt. Nekik az idő valamennyivel fontosabb volt, mint másoknak; ők életeket nyertek vele. Szinte mindnyájan keményen dolgoztak… szinte…
Miért pont a legerősebb volt tehetetlen?
Mert jelenleg nem ő volt a legerősebb. Messze elmaradt a többiek mögött, és a háttérből figyelte mozdulataikat. Nem akart, inkább nem mert közelebb menni. Nem érezte azt a biztonságot, mint eddig. Kiszolgáltatott volt.
Május végén, az elhúzódó háború után, mire minden ereje elhagyta, eltűntek a szeme elől, mintha megszűntek volna létezni. Pontosan tudta, hogy ott vannak, de könnyebb volt abba a tudatba menekülni, hogy meghaltak, hogy eltűntek, vagy inkább, hogy sosem voltak igazán. Elképzelni, hogy sosem találkoztak, hogy ez csak egy hosszú álom volt, amiből kissé keserédes az ébredés.
Ahogy ezen gondolkozott, rájött, hogy nem is hosszú álom volt, inkább egy végtelen nyár; amikor alig jár be iskolába, amikor nappal kel, és nem sokkal emelkedése előtt fekszik. Amikor annyira kimerül, hogy mozdulni sem tud, és húgai aggódnak érte…
Aztán eljött a kezdeti gyengeség. A depresszió, elméje veszélybe került. Azt hitték, nem olyan rossz, mert sokáig érzéketlen volt a dolgokra; eltelt egy kis idő, mire végre elkezdett sírni. Úgy tűnt, sosem hagyja már abba. Annak is vége lett egyszer, túltette magát rajta, és elfelejtette.
Mostanra már máshogy gondol ezekre a dolgokra… egyáltalán gondol rájuk. Egy év telt el, és nem erős, és nem gyenge. Semmilyen.
Reggelente el sem hiszi, hogy él. Mikor ezen túljut, arra gondol, hogy ma feladja. Mikor ezt is leküzdi, elmegy a fürdőig, és sokáig vár. Mikor megunja a várakozást, elindul, és végzi mindennapi tennivalóit, tanul, délután dolgozni jár, estére hazaér. Vacsorázik egy keveset, beszél a húgaival, és lefekszik aludni. Alszik, de nem álmodik. Teljesen átlagos életet él, átlagos gondolatokkal. Semmi nagyratörő.
Néha, mikor visszagondol, mi lehetett volna, miért pont így történt, nosztalgiázik egy kicsit. Illatok, érzések, tekintetek, felejthetetlen színű szempár.
Mennyire haragudott, hogy feldúlta a megszokott hétköznapjait, és hogy minden alkalommal legyőzte; és milyen büszkeséget érzett, mikor eltörölte a létezését… egészen addig észre sem vette, hogy pont ezért szerette az élete átlagos részét; mert a másikban ott volt ő, mint egy tiltott terület, róla nem tudhatott senki. Védenie kellett, és közben annyi sebet ejteni rajta, amennyit csak tud.
Miért is?
Meg akarta védeni, hogy ő lehessen az, aki romba dönti. Ezt akarta, ezért zsibogtak idegzsábái, ez éltette, ezért kelt fel reggelente… minden alkalommal egy mondatért ment harcba, de sosem gondolta volna, hogy egyszer tényleg megkapja. Nem kellett volna, de már nagyon késő erre gondolni. Nem kéne hibáztatnia magát – nem ő tehet róla. Parancsra és kényszerből erősödött, nem magáért.
Mindketten tudták, hogy ez hazugság. Magáért tette. Büszke akart lenni valamire, el akart érni valamit, legyőzni a legerősebbet.
Megtette hát, és mit ért vele?
Gyengébb, mint az a kölyök, aki semmit sem tudott a világról. Kiölték belőle az erejét, és nem ellenkezett.
Önkényes mártírként tette mindezt. Feláldozta magát mindenki másért. Elvesztett mindent, és többet kapott vissza, mint a többiek, akik még ennél is többet áldoztak. Igazságtalanul élt eddig is, pont ezután miért ne tenne így?
Meg akart menteni valakit. Ez már alapjában sem igazságos, mert annak a személynek elég erősnek kellett volna lennie ahhoz, hogy mindkettejüket védje. Ha egy oldalon álltak volna, ha nem így történik… ha nem szeretnek egymásba, vagy ha nem öli meg…
Már nem változik semmi. Azt hitte, az a nyár örökké tart. Vége lett. Most pedig gyenge. Nagyon gyenge, és nem tud mozdulni sem. Egy kék szempárt keres a sötétben, ami már sosem találja meg az ő tekintetét.
Hiába gyenge, és hiába törékeny, a jelenlegi körülmények nem változtatnak a tényen, hogy a saját kezével tűntette el az életcélját.
Most valahogy még ennél is jobban meg akart halni.