William a konyhában várta meg, míg Vontan úr felébred. A könyvelő kissé meglepődött, amikor a szembetalálta magát a fiúval.
– Jó reggelt! – köszönt végül. – Minek köszönhetem ezt a kellemes meglepetést? – kérdezte és neki állt a kávéfőzésnek.
– Jó reggelt! Tegnap mondta, hogy edzünk együtt Veronicával. És most itt vagyok – vonta meg a vállát William.
– Még alig kelt fel a nap – morogta a könyvelő, miközben egy fél marékra való gyógyszert tűntetett el egyetlen mozdulattal. – Mellesleg hol van Veronica?
– Még nem ért vissza. Nem sokkal éjfél után Jane felébredt, és sétálni akart. Még nem értek haza. Azért is jöttem ilyen korán, hogy tudjunk beszélni, mielőtt ideérnek – Edwarddal úgy döntöttek, hogy jobb, ha őt is bevonják az ügybe.
Vontan úr érdeklődve fordult a fiú felé.
– Miről lenne szó?
– Rosalie-ról és Emmettről – William elhallgatott, nem tudta, hogyan lehet ezt jól elmondani. – Szeretnének Veronica véréből inni.
A könyvelő rezzenéstelen arccal nézett tovább a fiúra, és várta, hogy további magyarázatokba bocsátkozik.
– Rosalie bánja, hogy vámpír lett, és miután látta, hogy mi történt Jane-nel arra gondolt, ha eleget innának Veronica véréből, akkor ismét emberek lennének – magyarázta a hibrid fiú.
– Minek? – nézett rá a könyvelő értetlenül.
– Mert szeretnének normális életet élni, és együtt megöregedni – felelte William.
Még kimondani is szörnyű volt, hogy ketten a családjából erre készülnek. Most már átérezte, hogy milyen lehetett Seth-nek, amikor a nővére úgy döntött, hogy nem változik át többet.
– Ilyen ostobaságot is csak a halhatatlanok tudnak kitalálni. Ez itt nem Csodaország, hogy ha ebből eszek, akkor vámpír leszek, ha abból, akkor visszaváltozom emberré. Szó sem lehet róla. Keressenek más módot az öngyilkosságra – jelentette ki a férfi mély megvetéssel a hangjában, és tovább foglalatoskodott a reggelijével.
– Mi is igyekszünk őket meggyőzni, hogy őrültség, amit kitaláltak, de nem hallgatnak ránk – kiáltott fel William.
– Akkor igyekezzenek jobban, mert Veronica sem lesz elragadtatva az ötlettől. És akkor teljesül a kívánságuk, és együtt halnak meg…
William ekkor megérezte Veronicát és Jane-t közeledni, és nemsokára be is robbantak a bejárati ajtón. Csurom vizesek és piszkosak voltak, mint akik egész éjszaka az iszapbirkózást gyakorolták.
– Jó reggelt! – köszönt Veronica vidáman. Jane úgy nézett rájuk, mintha valami különösen undorító férgek lennének.
– Neked is. Éhes vagy? – kérdezte Vontan úr a mennyasszonyától, aki méregette egy kicsit a helyzetet, hogyan tudná megölelni a párját. – Ne kenj össze, ha lehet. – jegyezte meg a férfi. Végül látva Veronica csalódott arcát, Vontan úr egy vizes konyharuhával tisztára törölt egy kis részt a homlokán, és megpuszilta.
– Nem köszi. Még emésztek – simította meg pocakját a lány, de Vontan úr bögréje már a kezében volt, és nagyot kortyolt belőle.
– Akkor öltözz át, reggeli után elkezdjük az edzést – szerezte vissza a bögréjét Vontan úr. A két lány eltűnt a fürdőszoba irányában.
Vontan úr már egy ideje gyötörte Williamet, mire befutott Veronica és Jane, mondván, hogy neki több idő kell a bemelegítéshez.
Veronica ismét nem vitte túlzásba az öltözködést. William nem tudta, hogy ennek örüljön-e. Jane jelenlétének viszont kifejezetten nem örült, ahogy a szőke lány letelepedett egy fa tövébe, és szemmel tartotta Veronicát.
Veronica bekapcsolt egy lassú zenét, és elkezdett bemelegíteni. Sokkal hajlékonyabb volt, mint William gondolta. Negyed óra elteltével már a füle mellé emelte fel a lábát. Ez a negyed óra nem könnyítette meg William helyzetét, hogy megtartsa az ígéretét, miszerint várni fog Veronicára.
Nem is értette, hogy mit kellene még a lánynak gyakorolnia, míg ki nem derült, neki kellene eltanulnia tőle néhány gyakorlatot, amiket Veronica már rutinszerűen csinált. A legtöbbet még rosszul sem tudta megcsinálni. Véleménye szerint teljesen természetellenes, hogy valaki képes legyen ilyesmire, tartozzon bármilyen fajhoz is.
– Hogy lehetsz ilyen hajlékony? Sokkal több benned a vámpír vér, mint bennem – fakadt ki végül a fiú.
– Egyszerű – mosolyodott el a lány. – Meg kell enni egy fél orosz balett táncost, és máris ilyen hajlékony leszel.
Jane jóízűen felnevetett. Így talán még ijesztőbb volt, mint morcosan.
– Hogy érted? – nézett William értetlenül.
– Andrej a Moszkvai Nagyszínházból került hozzánk, és úgy alakult, hogy öngyilkos akart lenni. Majdnem sikerült is neki – hallgatott el a lány hirtelen.
Korábbi jó kedve elpárolgott. Williamnek eszébe jutott, hogy Marcus már mesélt az esetről. Ezek szerint nem kell megölnie valakit, hogy átvegyen tőle dolgokat. Ekkor szöget ütött a fejében, hogy a betegnek volt egy különleges képessége is. Vajon Veronica azt is örökli? Ha elég volt félig elfogyasztania a balett művészt, hogy rendelkezzék a hajlékonyságával. Majd alkalom adtán megkérdezi Vontan urat, amikor nem azzal lesz elfoglalva, hogy csomót kössön a végtagjaira.
William nem bánta, amikor hamarabb be kellett fejezniük az edzést, mert a könyvelőt valamilyen sürgős ügyben felhívták telefonon.
Mielőtt elindulhatott volna haza, Veronica odalépett Williamhez, amitől a fiú gyomra azonnal összeugrott. Régen nem volt hozzá fizikailag ilyen közel.
– Kérhetek valamit? – nézett a szemébe a lány.
– Persze – nyögte ki a fiú.
– Ha legközelebb megharapod a vőlegényemet, akkor ne a nyakán tedd. Ott nehéz elrejteni a sebhelyet, és zavaró lehet, ha emberekkel tárgyal. Van rajta elég nagy hely… – Veronica úgy beszélt, mintha ez teljesen természetes dolog lett volna.
William még inkább zavarba jött, úgyhogy csak bólintani tudott.
– Köszi szépen – felelte a lány, és könnyed csókot lehelt az ajkára.