A kis jedi úrnő 34. rész
Lenia futó pillantást vetett rá:
- Neked is hoztam reggelit. Ha ettél, mosogass el, takarítsd össze a konyhát, szellőztess ki minden szobát, és a szállítóedényeket vidd vissza a Palota konyhájába! Az úrnő most elmegy a kisfiaihoz…
Dandor az ajtóban megfordult:
- Ez nem jelenti azt, hogy az úrnő távollétében idehozhatod a kedvesedet, mert tegnap este a mulatóban erről sugdolóztatok! Bizonyára eddig is megoldottátok valahogy. Teridon járőrei szemmel tartják ezt a házat!
Telara meg se mert mukkanni a kemény rendreutasítás hallatán, csak visszafordult szobájába. Seyda is túl szigorúnak ítélte testőrkapitányát, de nem mert szobalánya védelmére kelni, mert belegondolt, mit érezne, ha visszatérve Telarát ágyban találná egy férfival... Dandor gyengéden a vállára tette kezét, hangja visszaszelídült, ahogy kezdettől fogva beszélt Seydával már Helsán is:
- Látom a rosszallást az arcodon, kicsi úrnőm. De ez a te tiszta kis életed első igazi otthona. Nincs szükséged rá, hogy idegenek szenvedélye foltot ejtsen rajta!
A járőrök valóban őrizték a házat, ahogy Dandor mondta. Meghajoltak kis úrnőjük előtt, aki megszólította őket:
- Egy idős kertész fog jönni a mai nap folyamán. Ha nem lennék itthon, kérlek, engedjétek be! Tegnap már megbeszéltem vele, mit szeretnék még a kertben. Ha jönne, ezt a pénzt kérlek, adjátok neki oda! És nem kell őt őrizni, a kerítésen keresztül úgyis látni fogjátok, mit csinál.
- Kívánságod szerint lesz, úrnőm! - hangzott az őrvezető válasza.
Ahogy végigmentek az ébredező városon, a járókelők lépten-nyomon megbámulták az úrnőt és kíséretét. A Palotában nagy volt a jövés-menés. Arion épp seregszemlét tartott.
- Mi történt, Arion? - szaladt oda hozzá Seyda ijedten. A biztonsági parancsnok megfordult és megsimogatta a haját:
- Nincs baj, kicsike, csak Carth Onasi megérkezett. Canderous és Serger vele együtt indul végrehajtani Mandalore parancsát. Én most a kíséretüket válogatom össze.
- Elmennek? Hova küldi őket Calborn? Egyáltalán Calborn… itthon van?
- Nincs itthon. Ezt a parancsot már hónapokkal ezelőtt kiadta, de most jött el az idő a végrehajtására. Ne aggódj, kicsike, ez a küldetés nem veled van összefüggésben, mert gondolom, azért vagy ilyen riadt!
- De… harcolni mennek? Legalább ennyit mondj meg, kérlek, Arion!
- Nem, kicsike, nem harcolni mennek, ennyit elmondhatok a megnyugtatásodra. Ha mégis harcra kerülne a sor, akkor sem katonasággal kell szembenézniük, csupán aljas civilekkel. Azok pedig aztán tényleg nem ellenfelek a mandalóriai őrharcos számára, nem így gondolod? Szóval nem kell féltened őket! No fiúk - fordult vissza a telrevani gárdához. - Irány az űrkikötő!
- Arion… - mondta Seyda tétován. - Serger… Serger hol van?
- Amikor eljöttem az eligazításról, még a tanácsteremben volt a Hadiárral, Larsennel és Carth-tal. Lehet, hogy azóta a kikötőbe mentek, de nem indulnak el, amíg nem köszönnek el tőled.
- Nem azért… kérdeztem…
- Mindegy, miért kérdezted! Nem tudni, meddig lesznek oda, így nem fognak búcsú nélkül elmenni.
Seyda benézett a babákhoz, akik még aludtak, aztán szaladt a tanácsterembe:
- Serger!
Az alvezér fölpillantott. Nyugodt volt az arca. Fölállt az asztaltól, és Seyda elé jött:
- Korán ébredtél, úrnőm!
- Ariontól hallottam… hogy elmentek…
- Igen, elmegyünk. Végrehajtjuk Mandalore parancsát.
- Arion azt mondta, hogy nem… nem harcolni mentek…
- Nem, úrnőm. A tervek szerint nem kell harcolnunk. De ha kell, készek vagyunk rá!
- Seyda! - mondta Canderous. - Rád bízom Larinnát! Te már tudod, mi előtt áll, segítesz neki?
- Persze, Canderous! Ne aggódj! Ígérem, hogy segíteni fogok neki!
- Felőled nyugodt is vagyok, Seyda. De azt a házsártos boszorkányt is jó lenne, ha féken tudnád tartani! Larinnának szüksége van a tudására, de nem a kioktatására!
- Légy nyugodt, Canderous! Salina nem fogja megbántani Larinnát még egy rossz szóval sem! Ott leszek velük és nem fogom engedni!
- Jól van, Seyda, biztos voltam benne, de tőled akartam hallani! Tudom a helsai őrharcosoktól, hogy Salina őket is ki akarta szekírozni a világból, de te megvédted őket és jól kiosztottad a boszorkányt! Egyébként most spóroltál nekünk egy utat. Ki akartunk menni hozzád a városba, hogy elköszönjünk, de jobb, hogy itt vagy!
- Canderous, semmit nem mondhattok nekem arról, hogy hova mentek? - könyörgött Seyda, és odament hozzá a tanácsterem végébe. Canderous fejcsóválva állt föl:
- No, jól van! De csak azért beszélek, mert tudom, hogy amíg vissza nem jövünk, nem fogsz aludni sem, annyira aggódsz! Mandalore már régebben földerítette, hogy az apja micsoda disznóságokat csinált a háború alatt, és tervet kovácsolt ennek a jóvátételére. Ezért megyünk el. Elégedett vagy, hogy ennyit ki tudtál szedni belőlem?
Mielőtt Seyda felelhetett volna, Saborra lépett be:
- Rájöttem a parancs megsemmisítésének módjára! Jó, hogy itt vagy, Seyda! Téged is érint a dolog!
Gyorsan elmondta nyomozása menetét, a parancs aktiválásával kezdődően, a leadó megtalálásán keresztül eddig a pillanatig. Arion, aki idevezette, némán állt mellette. Saborra a fővezérlő-konzolhoz sietett:
- Most meg fogjuk semmisíteni a parancsot, és Calborn meg Eshok szabad lesz! Eshokra nagyon figyeljetek, nem tudni, milyen reakciót vált ki a befolyás váratlan megszüntetése! Azután már nem fog emlékezni semmire. Feltehetően. Nem tudtam összeköttetésbe lépni a Strider rendszerével, így azt a parancsot, ha van ott is, csak akkor tudjuk megszüntetni, ha a Strider leszállt és hozzáférünk a konzoljához. Most engedjetek dolgozni!
- Várj! - mondta Larsen. - Ne nyúlj bele a rendszerbe, amíg nem tudjuk, ki az, aki a parancsot feltöltötte, és Eshokot ezzel fogva tartja!
- Nincs mire várni, Larsen! Ha a parancs megsemmisül, nincs mit feltölteni többé, és akkor fölösleges már tudni, ki volt az, akit a sithek annak idején elkaptak! Talán egy felderítő…
- Nem. Nem felderítő! - mondta Arion határozottan. - A jelek azt mutatják, hogy Stel nagyapjának könyvelője, tanítványa: Joles.
Seyda villámsújtottan állt. És nem ő volt az egyetlen. Canderous tért magához leghamarabb:
- Arion fiam, bizonyítékod is van? Vagy ez is csak egy hipotézis?
- Nem hipotézis. Tény! Megállapodásunk értelmében ráaggattam néhány kevésbé finnyás városit Eshokra, és a nyomok egyértelműen vezettek az öreg gazdászhoz. Őt már én faggattam ki a tanyítványáról, és megtudtam tőle, hogy a fickót négy hónappal ezelőtt elküldte maga helyett gazdasági konfenrenciára Solinba, ami a bolygó túlsó felén van. A kis magánrepülőgép útközben valamiért lezuhant, és csak a fiú élte túl. Saját elmondása szerint semmire nem emlékszik az ezt követő időszakból. Nem tudja, mit evett, mit ivott, miért nem támadták meg a vadállatok, hogyan maradt életben. Napokkal később járőrök szedték össze. Félönkívületben volt és eléggé lerobbant állapotban. Bevitték egy közeli kisvárosba, ahol gyorsan összeszedte magát, végül visszahozták a Palotába. Visszatérése arra az időpontra esik, amikor Mandalore a Solteren csapdába esett. Mikor Mandalore hazatért, első útja Seydához és a babákhoz vezetett, a következő pedig az öreg Tedinhez, és Eshokot már aznap magával is vitte. Joles nagyon értelmes, az öreg Tedin jobbkeze, és gyorsan összearátkozott Eshokkal a közös munka során. Azóta is állandóan együtt vannak, mindenhova együtt járnak. Ketten együtt könnyen befolyásuk alatt tudják tartani az uralkodót, aki naponta jár oda… helyesebben így szokott oda… Biztos, hogy az a Joles a parancs feltöltője, és ő vonzotta oda Tedinhez Mandalore-t majd Eshokot!
- Hamarosan megtudjuk - mondta Saborra. - Ha megszűnik a parancs hatása, el fogja őket engedni! És ha Mandalore hazajön, őt is. Természetesen csak Mandalore viselkedésén mérhető majd le szembetűnően a változás...
- Ha ennyire biztos vagy benne, csináld meg! - biztatta Canderous. - Hadd kapjuk vissza a régi normális uralkodónkat, mert már nagyon hiányérzetem van!
- Máris csináljuk! Gyere, Seyda, ebből is tanulni fogsz! Én is! Mert én is most találkoztam ilyen ocsmánysággal először!
Seyda az egész napot a Palotában töltötte. Miután befejezték Saborrával a munkát a konzolon, kikísérte Canderoust, Sergert és Carth-ot az űrkikötőbe, nézte, hogyan szállnak föl, majd némán fordult vissza a Palotába, és kisfiait a kis gyakorlópályára vitte. Amíg a gyakorlatait végezte, oda-odapillantott a babákra, akikkel Dandor, Lenia és Tairon játszott. A zöld, ápolt fűre leterítettek egy hatalmas puha, vastag pokrócot, azon heverésztek a most már mindenre figyelő csöppségek. Lenia ott ült mellettük, meg-megigazgatta a sapkájukat, megsimogatta az arcocskájukat és dúdolt nekik. A három kisfiú izgatottan hadonászott, füleltek a megszokott hangokra. Tairon és Dandor sokat beszélt hozzájuk, hatalmas ujjukat nyújtották oda kapaszkodónak, és sokszor sikerült mosolyt csalniuk a babák arcára.
Larinna mostanában nem mozdult ki még kísérettel sem, Astrila volt mellette egész nap, ő irányította a szobalányokat, hogy mindent elvégezzenek a Hadiár otthonában, és Larinnát megfelelően kiszolgálják. Közben Larinnával a közelgő szülésről és a kisbabákról beszélgettek.
Lylthia megosztotta idejét barátnői között. Egyszer Larinnáékkal volt, máskor Seydáékkal. Ma viszont még nem mutatkozott. Délben Seyda visszavitte kisfiait Salina és a dajka felügyelete alá, majd miután ettek és elaludtak, ő is elment ebédelni. Lenia, Dandor és a testőrök vele tartottak. Ebéd után Seyda meglátogatta Astrilát és Larinnát, ilyenkor mély, nyugtató és gyógyító meditációba vitte őket. Ezek a közös meditációk Larinnára különösen jó hatással voltak. Seyda másnapig tartó, folyamatos hatású energiát programozott barátnője szervezetébe, amilyennel kisfiait is erősíteni szokta.
Ezután elköszönt tőlük, és most már délutános testőrségével, Teregrilékkel együtt Lylthiát kezdte keresni, aki azonban nem volt otthon.
- Teregril, nem tudtok róla valamit? - kérdezte aggódva Seyda. - Este jól érezte magát, nem tudom, mikor jött haza. Délelőtt nem akartam zavarni, gondoltam, hogy alszik. De nem érzem a közelben a jelenlétét sem!
- Arionnal ment el valahova még délelőtt - jegyezte meg az egyik helsai testőr.
- Arionnal? - ismételte Seyda és eszébe jutott az esti jelenet a mulatóban. Amikor Arion megcsókolta Lylthiát. Megrázta fejét. - Akkor nem keresem tovább. Ő tudja, mit tesz… Most haza kell mennem, hogy megnézzem a kertet, ahova holnaptól a gyógyulni akarók jöhetnek. Egy táblát fogok kitenni a bejárat elé, hogy itt A Gyógyulás Kertje. Eredetileg az egyik szobában lett volna, de Serger és Larsen lebeszéltek arról, hogy idegeneket engedjek mászkálni az otthonomban.
- Igazuk volt - helyeselt Teregril. - Mindig ragyogó idő van, a néha átfutó záporoktól eltekintve. Helsán te is mindig a kedvenc fád alatt ülve meditáltál. Gyógyítani meg akárhol képes vagy. Én attól tartok, még mindig elég nagy könnyelműség tőled, hogy egyáltalán ideszoktatod a városiakat. Lesz, aki nem betegként fog idejönni, és talán nem is a legjobb szándékkal! Nem ártana egy biztonsági rendszert fölállítani. Te értesz hozzá, kicsi Seyda. Csak konzolt kell kérnünk Larsentől, a rendszer kiépítését te is meg tudod csinálni, nem igaz?
Seyda elgondolkodva nézett föl Teregril arcába:
- Helsa óta vigyáztok rám. Még most is féltesz, pedig már felnőttem, és nem vagyok az úrnőd sem, akinek az életét Mandalore számon kérheti tőletek. Letettem a Calora-láncot és a Calora-gyűrűt! Nem vagyok többé Calora!
Teregril megsimogatta a haját:
- A féltésünk nem a rangodnak szól, kicsi Seyda! Minket az egyéniséged hódított meg Helsán! Azokért a dolgokért szerettünk, amiket tettél. Szerettük, mikor vidám voltál, és ahogyan örültél a természetnek! Ragyogó egyéniségedet megőrizted a hatalom íze ellenére, tudásod és segítőkészséged miatt most is tisztelünk! Te nem Calora vagy számunkra, hanem a kedves, életvidám kicsi Seyda, aki Helsán hozzánk tartozott, akit a szívünkbe zártunk, akinek a sorsával összefonódott az életünk! Kiemelt rangunkat a te szolgálatodban kaptuk, ez már önmagában is elég lenne arra, hogy hálát érezzünk irántad! Szeretünk téged, Seyda, és még mindig féltünk, mert nem ismered a város veszélyeit! Mindenki felé nyitott vagy, mindenkiről eredendően csak jót feltételezel! Annak ellenére, hogy férjed és gyermekeid vannak, még mindig naív vagy, aki annyira akar segíteni másokon, hogy nem veszi észre, ha csapdába csalják! Gyönyörű nő vagy, kicsi Seyda, és a szépséged vonzza a férfiakat! De nem tudsz vigyázni magadra, ezért kell megengedned, hogy mi vigyázzunk rád! Ebben semmi sértő nincs! Mi is elfogadtuk a segítségedet Helsán, fogadd el most te a mi védelmünket köszönetünk és szeretetünk jeléül!
- Elfogadom - érzékenyült el Seyda, és mindkét oldalról megcsókolta Teregril arcát.
Mikor hazaértek, Telara nem volt otthon. A járőrök elmondták, hogy még délelőtt elment hazulról egy fiúval, aki csak a kapuig merészkedett, ott várta meg Telarát. Az öreg kertész is megérkezett, és négy óra hosszat dolgozott a kertben. Örült a pénznek, amit Seyda nevében átadtak neki, és hálálkodva ment el a munka végeztével.
Seyda megnézte a gyógyításra szánt kertrészt, de fakó volt a lelkesedése a szépen kialakított meditálóhely láttán. Gondolatai máshol jártak. Testőrei kíséretében bement a házba, ahol látszott, hogy Telara nem rontott bele a házimunkába. Teregril föl volt háborodva, de Seyda fáradtan legyintett:
- Telara egyszerű városi lány, nem ismeri a Palota rendjét. Én is el tudok mosogatni!
- Az nem a te dolgod, kicsike! - lépett be Arion a konyhába, kézen fogva vezetve a szépséges Lylthiát, aki szertartási ruhában volt. Seyda némán nézte őket. Lylthia odaszaladt hozzá és megcsókolta az arcát:
- Arion feleségül vett! - mondta boldogan. - Most jövünk a szertartásról!
- Örülök, hogy boldognak látlak! - suttogta Seyda, - De mit fog majd szólni… Sheruk?
- Nem tudom. Van neki még hét kedvese, bármikor dönthet arról, melyikkel akar együtt élni!
Seyda bevezette barátnőjét a szobába, magukra hagyva a helsai őrharcosokat, akik körülvették Ariont, és élénk beszélgetésbe elegyedtek vele. Lylthia felült az ágyra egy díszpárnára Seyda mellé, keresztbe tett lábbal, ahogyan meditáláskor szokták tenni és eligazgatta csinos szabású ruháját. Seyda a csodálatos égkék szemekbe nézett:
- Sheruk annyira féltett téged, amikor azon a szörnyű éjjelen a városban voltál… azt hittem, rendbejöttek a dolgok köztetek…
- Nem, Seyda, azóta az éjszaka óta gyökeresen változott meg a kapcsolatunk! Lehet, hogy Sheruk akkor féltett, de az azóta eltelt négy hónap veszekedésekkel volt zsúfolt. Úgy hiszem, azért, mert Sheruk rám unt. Tudod, ő nem tartozik a hűséges férfiak fajtájába. Talán csak azért nem hagyott még el, mert nem tudja eldönteni, melyik lányhoz menjen. Én azonban stabilitást szeretnék! Férjet, aki kitart mellettem akkor is, ha már nem leszek fiatal, és gyerekeket, akik ennek a biztató jövőt kínáló reform uralkodói rendszernek hűséges alattvalói lesznek!
Seyda a fejével intett a konyha felé:
- Miért épp Ariont választottad? Tegnap este döntötted el? Amikor táncoltál… vele? Ennyire megbízol az érzéseiben, hogy valóban ki fog tartani melletted? Egyetlen este elég volt ehhez az életreszóló döntéshez?
- Nem, Seyda, nem volt elég! Én hat éve ismerem Ariont! Ő volt az első férfi az életemben! Akitől megtanultam a szerelmet! Három évig tartott a kapcsolatunk, és házasságot tervezgettünk. Amikor csak lehetett, rohant hozzám haza a Helsa bázisról! Aztán… beleszédült egy másik lányba, és elhagyott... engem. Nagyon szerettem őt, ezért nagyon fájt a hűtlensége! Hónapokig ki sem mozdultam otthonról. A szüleim voltak a társaságom, ők vettek rá, hogy legalább velük együtt sétálgassak a városban esténként. Nem volt kedvem, de láttam, hogy aggódnak miattam, ezért szót fogadtam nekik. Egy alkalommal négy civil férfi belénk kötött egy sötétebb utcán. És akkor a semmiből hirtelen ott termett egy szőke őrharcos, és szétcsapott köztük. Így robbant be Sheruk az életembe! Mire megtudtam, hogy ő is Helsán szolgál, és barátok Arionnal, addigra már annyira egymásba bolondultunk, hogy ha Arion térden állva könyörög nekem, akkor sem tudtam volna Sherukot elhagyni! Persze az is igaz, hogy Arion nem is könyörgött! Ezen nincs mit... szépítenem…
- Az igaz, hogy nem könyörögtem! - jegyezte meg Arion az ajtóban állva. - Csak majd megevett a fene a féltékenységtől, hogy Lylthia nélkülem is boldog! Mióta itt vagyok én is a Palotában, idestova negyedik hónapja, látom, ahogy dajkálja a csöpp uralkodócsemetéket… és belegondolok, hogy az én fiamat vagy a lányomat is így dajkálta volna, ha évekkel ezelőtt az a másik lány nem keveri meg a dolgokat…
Lehajolt Lylthia arcához, és ajkával gyengéden megérintette az ajkát. Seyda nézte őket és a szíve is belesajdult. Aztán összeszedte magát:
- Idejöhettek lakni… mert az őrharcosi szállásra biztos nem viheted Lylthiát…
Arion elmosolyodott:
- Köszönjük kicsike, de te már összehoztál minket! Miattad jöhettem el én is Helsáról, és itt naponta láthattam Lylthiát, akinek már igen megromlott a kapcsolata Sherukkal. Itt éledhetett újra a szerelmünk! De tegnap este, miután feleségül kértem, és Lylthia igent mondott nekem, beszéltem Canderousszal. Saját kis otthont kaptunk, ma este már ott leszünk kettesben… és lesz végre fiam vagy lányom… vagy mind a kettő, ahogy évekkel ezelőtt elterveztük közös jövőnket! Úgy tűnik, kellett nekem a Lylthiától való távollét, hogy megjöjjön az eszem! Gyermekeim anyjának is csak őt tudom elképzelni!
Seyda pillantása Arion arcáról Lylthiára vándorolt:
- Honnan tudod, hogy lesz gyereked? Eddig miért nem volt?
Lylthia arca lángbaborult, Teregril és testőrtársai pedig azonnal visszavonultak a szobából. Arion megcsóválta fejét:
- Oh-ó! Mint látom, még mindig hiányos a felvilágosításod! Calbornnak vagy Salinának már illett volna beszélnie veled ezekről a dolgokról!
- De, hát miért jön zavarba mindenki a kérdéseimtől? - kérdezte Seyda. - Larinna is tizenkét éve együtt él Canderousszal, és csak most lesz kisbabájuk! Larsenék is régóta házasok, és Astrila csak most vár babát! Nekem meg néhány hónap múlva már megszülettek a kisfiaim… Ti eszerint tudjátok szabályozni, hogy mikor legyen gyereketek, de ha kérdezek erről valakit, gyorsan másra tereli a szót… pedig ti biztosan tudjátok a választ…
- Igen, kicsike, tudjuk! Csak más dolog egy fiatal lányt vagy fiút beavatni ebbe a természetes dologba, évről évre mind többet elárulni neki erről, és más dolog olyan valakivel megértetni ezeket, aki tizenhárom évesen olyan kérdést szegez nekem, hogy Mandalória csak férfiakból áll-e, mivel nőket nem lát a bázison, csak férfiharcosokat; a másik még cifrább kérdésedről meg már ne is beszéljünk, ha még emlékszel rá, kicsike: hogy honnan szedjük a gyerekeket? Legalább most már tisztában vagy már azzal, hogy a gyerekeid Calbornnal vannak összefüggésben? Egy gyermek fölnevelése nagy felelősség, így a nők csak akkor vállalkoznak arra, hogy kisbabájuk legyen, ha férjhez mennek, vagy olyan megbízható férfi a kedvesük, aki házasság nélkül is kitart mellettük, bár ez a ritkább dolog. Ezért amíg a nők nem akarnak babát, egy speciálisan kifejlesztett italt isznak, mielőtt a férjük vagy a kedvesük karjába bújnak. Ez a szer századokkal ezelőtt került valamilyen idegen világból a birodalomba. Bevált, és nem károsítja a nők szervezetét. Sillan a neve. Amikor már akarnak babát, akkor egyszerűen abbahagyják ennek a sillannak az ivását. Veled azért volt más a helyzet, mert Calborn évekig keresgélte a párját, mire végre rád talált, és akkor már késésben volt! A birodalom érdeke azt kívánja, hogy az uralkodóház fennmaradjon, ezért nem várhatott Calborn az örökösével, akit neki kell fölnevelnie! Én azt hiszem, ő már akkor eldöntötte, hogy te leszel az asszonya, amikor behozott téged a bázisra. Talán ez most butaságnak tűnik, de ahogyan te már tizenhárom évesen is kinéztél... hát bizony a bázis nem egy lakójának szereztél álmatlan éjszakákat... A védelmed rendkívül fontos volt Calborn számára! Emlékszem a parancsra, amit az első estén kiadott nekünk, akik az otthonodat őriztük. Azt mondta, ha valaki két méteren belül csak meg is közelíti az ajtódat, végezzünk vele! Később is akármerre mentél, minden őrharcos éberen figyelt rád, nehogy valaki ki merjen kezdeni veled. De most, ha nem haragszol, hazaviszem az asszonykámat. Már így is éveket késtem vele!
Az ágy fölé hajolt, megcsókolta Lylthiát, és fölemelte a párnáról. Lylthia a nyaka köré fonta két karját, és hozzásimult. Arion az ajtóig vitte, de mielőtt kilépett a szobából, megfordult:
- Én nagyon sokszor hallottam Calbornt rólad beszélni. Imád téged! Hogy tudd! Hogy biztos legyél benne! Ha magához tér és megtudja, hogy elhagytad őt… bele fog őrülni. De a te döntésed! Senki nem fog elítélni, ha más férfi szerelmét fogadod el! Én tudtam, mit teszek, mikor elhagytam Lylthiát, de Calborn most semmiről nem tud, semmiről nem tehet! Én megbűnhődtem a hűtlenségemért, de Calborn bűntelenül fog bűnhődni! Mégis, biztosan meg fogja érteni, miért hűlt ki a szerelmed iránta, és annyira szeret téged, hogy el fog engedni, ha nélküle akarsz új életet kezdeni, hogy legalább te boldog legyél! Jó éjt, kicsike.
Seyda némán nézett utánuk, majd lehunyt szemmel meditációba mélyedt. Teregril behajtotta a szoba ajtaját. Arion távozása után percekkel Telara toppant be. Teregril ujját az ajkára téve intette csendre, majd kivezényelte a konyhába:
- Az úrnőd nem szeret parancsolgatni, de ez nem azt jelenti, hogy azt csinálhatsz, amit akarsz! A fővezér azért fizet, hogy kiszolgáld Seydát! Becsüld meg magadat! No, kezdj neki a munkának, amit már délelőtt el kellett volna végezned!
A délutáni órákban Saborra megkereste Telrevan fővezérét a tanácsteremben:
- Larsen, nem tetszik nekem, hogy Seyda kikerült a Palota védelmi rendszeréből. Ha tudnál adni egy konzolt és…
- Ne is folytasd! Minden a rendelkezésedre áll! Slover, vezesd el a főparancsnokot a műszaki raktárba, és gondoskodj róla, hogy amit Saborra összeállít, az mielőbb az únő házába kerüljön!
- Igen, fővezér!
- Köszönöm, Larsen - bólintott Saborra, és az ajtó felé indult. Larsen a karjánál fogva visszatartotta:
- Nem mered Eshokot is bevonni, hogy segítsen neked? Nem bízol benne?
- Mindegy, hogy bízom-e benne! Seyda komoly segítség nekem. Úgyis neki kell kezelnie a rendszert! Nem akarom tesztelni Eshokot. Ha Mandalore hazatér, úgyis megtudjuk, sikerült-e semlegesítenünk azt a sith programot. Bár már az is bizonyíték, hogy sem Eshok, sem az a fiú nem keresi a parancsot, tehát nyilvánvalóan kiszabadultak a hatása alól és úgy tűnik, nem sínylették meg.
- Honnan tudod, hogy valóban nem keresik?
- Onnan, hogy ellenőriztem, mit csinál Eshok, min dolgozik. Remek újításai vannak a védelmi rendszert illetően, erről konzultáltam is vele délelőtt! Nyugodj meg, Larsen, úgy látom, jó úton vagyunk ahhoz, hogy az uralkodónkat magához térítsük!
- Örülök, hogy Seyda védelmét meg tudod erősíteni, Saborra! Mit gondolsz, mennyi időt fog igénybe venni a rendszer életbe léptetése?
- Két-három óránál többet nem. Kész programom is van hozzá. És könnyebb lesz Seydával kommunikálnotok, mert a Palota rendszerével is összekötöm. Hogy erre meddig lesz szükség, azt persze nem tudom! Mert ha Mandalore hazajön, nem hiszem, hogy meg fog elégedni azzal, hogy az asszonyával csak konzolon keresztül tarthatja a kapcsolatot!
- Én is félek, hogyan fog reagálni Seyda döntésére - vallotta be Larsen. - De Seydát is megértem! A fejébe vette, hogy gyógyítani fog, és ennek örülök is, mert ez népe szeretetét és féltését jelenti, mindamellett elvonja figyelmét a lelki problémáiról. Már küldettem neki táblát is a Gyógyítás Kertje felirattal, ahogy elképzelte. Siess, Saborra, hogy estétől már működjön a rendszer! Biztonságban szeretném tudni őt, akár az úrnőnk marad, akár nem!
Telara gyorsan végzett a konyhai munkával, közben kiszellőztette az egész lakást. Teregril csak Seyda szobájától küldte el azzal, hogy ne zavarja most az úrnőt.
- Nagyon furcsa ez a Calora. - jegyezte meg a szobalány.
- Miért? Talán ismerted az előző Calorát? - fordult el az ajtótól a testőrkapitány. - Van összehasonlítási alapod?
- Hogy lenne! - tiltakozott Telara. - Én még sosem dolgoztam úrnő szolgálatában! De a birodalom egyetlen Caloráját sem érdekelte soha az, hogy mit csinál a nép! Ő meg, hallottam, hogy gyakorlatozik az őrharcosokkal, láttam tegnap, hogy milyen örömmel rendezgette a ruháit és a házat, és milyen jól érezte magát este tánc közben! Sokat mesélt arról is, hogy meggyógyítja a betegeket. Azt én is tudom, hogy a köztársaságban vannak orvosok, akik gyógyítanak műszerekkel meg orvosságokkal, de el sem tudom képzelni, hogyan fogja az úrnő ugyanezt megcsinálni műszer nélkül, orvosság nélkül, pusztán a gondolataival...
Teregril rászegezte kék szemét:
- Meg fogja csinálni! Mi láttuk és tapasztaltuk Helsán, hogyan gyógyít. Davrel kapitányt, akit te is ismersz, a halálból hozta vissza! A kisbabák egyik testőrkapitányát, Tairont pedig a halál széléről! Töréseket, komoly belső sérüléseket hozott rendbe Helsán, és a Palota edzőpályáján is. Segítőkészségét most a város minden lakójára ki akarja terjeszteni. Mélységesen tiszteljük őt! Megérdemli, hogy te is több tiszteletettel viseltess iránta, mint amit eddig tanúsítottál!
Telara lehajtotta fejét, és gyorsan elsietett. Nyílt a bejárati ajtó. Teregril szeme felcsillant, látva az érkezőt:
- Saborra, hát téged milyen szél fújt ide? - sietett eléje. Társai is azonnal odagyűltek.
- Megkönnyítem a dolgotokat, kapitány - mondta a főparancsnok, fejével a háta mögé intve. Teregril ekkor pillantotta meg a konzolt és a vezetékek halmazát, amit a felderítő főparancsnok mögött toltak be egy négykerekű kiskocsin.
- Biztonsági rendszert akarsz itt kiépíteni?
- Ahogy mondod, kapitány! Ezért beszéltem Larsennel. És bármi történne, közvetlenül tudtok kommunikálni a Palotával is! Hol van a mi kis Seydánk?
- A szobájában. Meditál. Jobb lenne most nem zavarni őt.
- Egyelőre nem is áll szándékomban. Valami egész kicsi helyiségre lenne szükségem, ahol a konzolt el tudom helyezni. Ne legyen feltűnő helyen. Engedelmetekkel körül kellene néznem a házban. Úgyis megígértem Seydának, hogy megnézem, hol lakik!
- Körülnézhetsz, de azért jobb lenne, ha ővele beszélnél a konzol elhelyezéséről. - tanácsolta Teregril. - Ne mi rendezkedjünk az otthonában!
Saborra tekintete kérdőn villant rá:
- Azt hiszed, valóban ez lesz az otthona? Igazán azt hiszitek, Mandalore el fogja viselni, hogy ekkora távolságban éljen tőle az asszonya, aki nélkül létezni sem bírt eddig?
Teregril égkék szeme a főparancsnok arcát fürkészte:
- Te igazán elhiszed, hogy Seyda képes lesz visszatérni férjéhez ennyi magányos hónap után?
- Nem tudom, Teregril. Lehet, hogy igazad van. Annyit mindannyian tudunk Seydáról, hogy ha valamit elhatároz, azt végre is hajtja. Egyéniségében a gyógyítás fér össze legjobban a harcászattal. És ha egyszer elkezd gyógyítani, megint közelebb kerül jedi énjéhez, ami pedig elviseli a magányt. És akkor újra megközelíthetetlen lesz! Most már az uralkodó számára is! Seyda megérti, hogy Calborn iszonyú erejű befolyás alá került, ezért akartam, hogy ott legyen, amikor a parancsot megsemmisítjük! De az egy dolog, hogy tudja, Mandalore eddig nem volt önmaga. De, hogy viselkedése mekkora rombolást okozott Seyda szívében, azt egyikünk sem tudhatja! Ezért kell engednünk, hogy azt tehesse, amiről úgy érzi, segít neki az újrakezdésben! Rosszat nem fog tenni az, hogy gyógyít! Se neki, se a város népének!
Három hét telt el. Seyda a város különlegessége lett. Elsősorban az anyák vitték bizalommal telve beteg gyermekeiket a Gyógyítás Kertjébe, hisz tudták, hogy Seyda maga is anya. De a nép nemcsak testi problémákkal kereste föl úrnőjét. Lelki panaszaikat is megosztották vele. Azért volt könnyű ezt megtenniük, mert nem kellett hangosan, mások füle hallatára beszélniük róla. A Calora csak ellazította őket, és mikor rájuk hangolódott, magától is megtalálta a problémát. Sokszor derült ki, hogy a testi tünetek hátterében tulajdonképpen lelki gondok vannak. Miután Seyda megtalálta a lelki problémát és rendbetette, a test gyógyulásnak indult. Senkitől nem kért pénzt, hálájukat mégis ezzel nyilvánították ki.
Seyda megosztotta idejét gyermekei, barátnői, az őrharcosok és a nép között. Míg gyógyított, ő maga is gyógyult. És persze testőrei is, akik a gyógyítások alatt körülötte ültek. Az egykori kislány sokat változott! A problémák, amikkel szembekerült, nemegyszer döbbenetesek és elképzelhetetlenek voltak számára, de gyógyításuk ugyanazt igényelte. Szeretet, türelmet és megnyugtatást. Saját gyermekeivel is ugyanúgy bánt, mint bármelyik gyermekkel, akit odavittek hozzá.
Astrila egyszer megjegyezte Larsennek:
- Seyda nem az anyja a gyermekeinek, hanem az őrangyaluk! Védi őket. A testőrei többet foglalkoznak velük, mint ő! Félti és gyógyítja őket, ahogyan veletek is bánt Helsán, de képtelen anyaként viselkedni! Sosem talákoztam ilyen különös nővel!
Larsen felelet helyett csak bólintott. Többször is meglátogatta Seydát kicsi házában az eltelt hetek alatt, figyelte, hallgatta fiatal kis úrnőjét, és egyre jobban tartott attól, hogy ebben az újonnan berendezett életben Mandalore már nem fog helyet kapni! A fővezér kifaggatta a testőröket, és az ő szavaik is megerősítették ezt a gyanúját. Seyda megtalálta igazi hivatását a gyógyításban, és elkötelezettsége lassanként kezdte újra háttérbe szorítani női mivoltát. Sosem mutatkozott azokban az elegáns ruhákban, melyek annyira kiemelték szépségét.
Mikor edzeni ment a Palotába, lanilin és páncél volt rajta, csodálatos fürtjei szigorú fonatba csavarva, bár őhozzá ez a hajkoszorú is nagyszerűen illett. Amikor pedig délutánonként a kertjében gyógyított, egyszerű szabású, hosszú, dísztelen köpenyt viselt. Fiaival csak lelki kapcsolata volt, a tényleges törődés gondja egyre inkább Salinára és a dajkára hárult. Most már Salina is tudta, mekkorát hibázott, mikor valósággal kisajátította az uralkodócsemetéket. Nem bízva úrnője nehezen ébredő anyai ösztöneiben, önnön fontosságától eltelve, elzárta Seydától a lehetőséget, hogy foglalkozhasson a kisbabákkal!
Seyda figyelemmel kísérte kisfiai szellemi és fizikai állapotát, a legenyhébb megfázást is gyógyította, de számára saját gyermekei sem jelentettek többet, mint bármelyik segítségre szoruló városi gyermek. Szigorú napirend szerint élt, hogy mindenkire legyen ideje. Egyre csendesebbé vált, az újra megerősödő lelki élet elfordította a valós világtól. Csak szeretetteljes mosolya volt a régi. Testőrei, ha ez lehetséges egyáltalán, jobban féltették, mint eddig, mert Seyda egyáltalán nem törődött saját biztonságával. A védelmi rendszert is maguk a testőrök kezelték. Meg kellett tanulniuk, mert úrnőjük körül akkora volt az érdeklődés, hogy a városiak már nem elégedtek meg azzal, hogy a kertbe jöhetnek, a lakásába is be akartak jönni, akár éjszaka is, hogy gondjaikat megoldja.
A védelmi rendszert Saborra több részre bontotta, hogy hiba esetén ne egyszerre szűnjön meg a láthatalan védő energiafal. Külön energiatér védte a szobákat, egy másik az előteret és a konyhát, a kert is több részre volt osztva, hogy ha Seyda csak a virágok közt sétál, vagy kedvenc fái alatt üldögél, hogy feltöltődjön, türelmetlen okvetetlenkedők ne zavarhassák meg pihenését.
Egy reggel jelentették Larsennek, hogy Starviller vezérhajója, a Deltax közeledik Telrevanhoz.
A fővezér azonnal üzent a konyhába, hogy tegyenek ki magukért, mert Sylas nagy ínyenc, ne maradjanak előtte szégyenben! Larsen ezután személyesen kereste meg Seydát, tudva, hogy az ilyenkor a Palotában időzik. A gárdistáktól sikerült megtudnia, hogy Lylthiával és Astrilával együtt Larinnánál van.
Larsen bekopogott a Hadiár otthonába. Astrila nyitott neki ajtót:
- Larsen, most ne zavard Seydát! Már elküldtem Salináért egy szobalányt, mert Larinnának fájdalmai vannak. Seyda tudja enyhíteni, de ha megindulna a szülés, Salinára szükség lesz!
Larsen visszahúzódott. Egy gyermek érkezése mindig öröm volt, most pedig a birodalom Hadiárjának gyermeke készülődött a világra! Larsen egyetlen szót sem ejtett arról, miért kereste Seydát. Larinnának most szüksége van az úrnő jelenlétére, ezzel tisztában volt, tudva, milyen szoros szálak fűzik Larinnát Seydához.
A fővezér így csak Arion kíséretében ment a landolópályára fogadni Starviller klánvezérét.
Sylas nagyon örült klánja két büszkesége láttán, de tekintete még valakit keresett, ezt látták mindketten, ezért Larsen gyorsan tájékoztatta a klánvezért, Seyda miért nincs jelen. Sylas bólintott:
- Majd később találkozom vele. De az unokáimat azért meg szeretném nézni.
- Hát van mit nézni rajtuk. - jegyezte meg Arion. - Erősek és mozgékonyak, mint az apjuk, de csöndesek és figyelmesek, mint az anyjuk. Amikor kivisszük őket a kis gyakorlópályára, a Palota népe a csodájukra jár. Tairon és Dandor különösen odavan értük!
Amíg visszatértek a Palotába, beszámoltak Sylasnek, hogy Dandoréknál és Hedgewitheréknél is készülődik a baba. Sylas örült a híreknek, annál jobban meglepődött, mikor Arion a saját házasságát hozta szóba. Sylas tudott Arion és Lylthia évekkel ezelőtti házassági terveiről, és kapcsolatuk megszakadásának okáról. Mivel Arion az egyik kedvence volt, Sylas, aki törődött harcosai magánéletével, szemtől szembe lehordta szélhámos őrharcosát, egyrészt, mert azt remélte, hogy a gyönyörű Lylthia mellett a még mindig vad Arion lenyugszik, és megszelídül a felelősséggel járó házasságban, másrészt sajnálta Lylthiát, akit kislánykora óta ismert, hisz az ő lányainak barátnője volt. Arion udvariasan végighallgatta a klánvezér jóindulatú letolását, majd vállat vont magában.
Sylas hónapok múltán tudta meg, hogy Sheruk és Lylthia egymásra talált, de Sherukot ismerve sejtette, ez nem lesz hosszú életű kapcsolat, és ez be is igazolódott. Lylthiának még annyi esélye sem volt a házasságra a függetlenségéhez foggal-körömmel ragaszkodó Sheruk mellett, mint Arionnal való kapcsolatában. Sylas ezért örült meg most Arion szavainak..
- Örülök, hogy megjött az eszed, fiam! - veregette meg Arion vállát. - Nagy felelősséget tett rád Mandalore a biztonsági parancsnoksággal, de stabil családi háttérrel könnyen meg tudsz felelni az elvárásoknak. Én harmincöt éve élek házasságban, Elorah-val, és sok nehézségen segített át, hogy őmellette megpihenhettem, megnyugodhattam. Igaz, hogy Lylthia makacs, dacos kis teremtés, az volt már kislánykorában is, ezt vállalnod kell, ha akarod őt, de ő is tanult a kudarcaiból, majd csak összeszoktok!
Arion csak mosolygott. Ő nagyon jól tudta, hogy Lylthiát a szépsége miatt kényeztették el, és hozzászoktatták, hogy amit akar, az azonnal teljesül. Arionnal szemben azonban nem működött a dolog, mert az ismeretlenből az élvonalba robbanó jóvágású, öntudatos őrharcos nem hajolt meg az asszonyi akarat előtt már hat évvel ezelőtt sem, viszont olyan forró szerelemmel kényeztette gyönyörű kedvesét, hogy az gyorsan behódolt neki, és elfogadta a szabályokat.
Sheruk nem szerette a vitákat, és inkább mindig engedett, nehogy Lylthia otthagyja, így szépséges kedvese megtanult visszaélni Sheruk engedékenységével, amely talán egy kicsit bosszú is volt Arion hűtlensége miatt a férfinemen.
Most újra a következetes Arion vette kezébe a gyeplőt, akinek gyakorlata volt már abban, hogyan kezelje asszonya duzzogásait. Az eredmény őt igazolta. Mivel az eltelt évek alatt mindketten megkomolyodtak, és az egymással szembeni elvárásokkal is tisztában voltak, feltámadó, lángoló szerelmük minden gátat elsöpört. Arion most már engedett a szigorú szabályokból, Lylthia pedig a makacskodásokból és a sértődékenységből, így házasságuk első három sikeres hete azt ígérte, hogy törvényesített kapcsolatuk tökéletes lesz.
Sylas gondolatai visszatértek lányához:
- Seyda hogyan viseli a magányt?
Larsen és Arion egymásra nézett, majd vissza a klánvezérre:
- Én úgy látom - mondta Arion -, hogy meg tud lenni Calborn nélkül. Lehet, hogy nincs igazam, de az a véleményem, hogy Seyda most közelebb van jedi énjéhez, mint valaha is volt. Végül is mi, akikhez a kezdetek óta ragaszkodik, nem hagytuk magára, estére meg annyira kimerül, hogy csak bezuhan az ágyba és reggelig alszik, ahogy a testőrei mesélik.
- Tulajdonképpen mit csinál? - kérdezte Sylas.
- Gyógyít - felelt Larsen elszelídült hangon. Sylas megjegyezte magában, hogy Larsen ezt a hangot használta Helsán, ha Seyda bármikor szóba került. A gárdakapitány érzelmileg nagyon közel lehetett már akkor is a kislányhoz. Az aggódó fiútestvér hangja volt ez, aki tudja, milyen veszélyek leselkednek egy naív, tapasztalatlan kislányra, ezért minden igyekezetével védelmezi a húgát.
- Gyógyít? - ismételte a klánvezér.
- Igen. Egy kedves kis otthona van, annak a kertjébe jár gyógyulni az egész város. Persze azért az őrharcosoknak protekciója van, elsősorban a helsaiaknak, ahogy azt feltételezni lehetett.
- Tehát vett magának házat?
- Igen, Sylas. Egy eléggé elhanyagolt, lerobbant házat nézett ki magának, de rendbehozattuk neki és nagyon boldog benne. Szigorú és rendszeres napirendet alakított ki magának, amibe most Calborn bele se férne.
- Sejtettem - sóhajtott Sylas. - Nagyon elkeseredett, de elszánt is volt, mikor letette a Calora-láncot és a gyűrűt Helsán. Mit tudtok Calbornról? Serger már mesélt ezt-azt, mikor odahaza jártak legutóbb. Most mi a helyzet?
Larsen röviden beszámolt klánvezérének Saborra ténykedéséről. Sylast nagyon érdekelte a dolog:
- Eszerint, ha Calborn hazajön, megint a régi lesz?
- Legalábbis reméljük. - mondta Arion. - De hogy a lányod visszafogadja-e, az más dolog. Attól tartok, ha Seyda visszautasítja az uralkodó közeledését, akkor nem lesz sok választása. Mennie kell a Palotából. Lehet, hogy Telrevanról is.
- Lesz választása - nyugtatta meg Sylas. - Hazaviszem őt. Gyógyítani Starvilleren is tud.
- Nemcsak erről beszélek, Sylas! - rázta fejét a biztonsági parancsnok. - A lányod még nincs tizennyolc éves. Jedi felfogás ide vagy oda, ő nyolc hónapig akkor is férfival élt együtt, a teste már ismeri a szerelmet, és az hiányozhat majd neki. A szülés óta most már öt hónap telt el, azóta a férje nélkül él. Nem az én dolgom erről beszélni vele, és lehet, hogy egy ideig nem is jut majd eszébe, hogy más is van a világon a kötelességeken és az elhivatottságon kívül, de mi lesz, ha egyszer mégis visszakívánkozik Calbornhoz, hiszen nyílt titok, hogy szenvedélyes szerelmi házasságban éltek. Ha Seyda egyszer elment innen, élhet aztán bármilyen tiszta életet, akkor sem jöhet többé ide vissza törvényes úrnőként! Te az apja vagy, talán neked kellene beszélned vele ezekről, hogy jól gondolja meg, hogyan dönt. Ha csak időt kér a helyrezökkent eszű Mandalore-tól, azt Calborn biztosan megérti majd, de ha kereken megtagadja magát Mandalore-tól, annak súlyos következményei lehetnek!
Sylas pillanatokig habozott:
- Beszélek vele - mondta végül. - De veletek is kell beszélnem valamiről, ami a Deltaxon van!