Epilógus

Amióta a rendőrök nem jártak vissza az étterembe, az élet visszatért a normális kerékvágásba. A kezdeti megrázkódtatást felváltotta a mindennapok rutinja.

Az éjszakák csendesek voltak. A zenélő robotok mozdulatlanul álltak a színpadon, várták, hogy eljöjjön az éjfél, amikor a beléjük épített algoritmusok sétálni viszik őket. A Kalóz-sziget ismét felújítás alatt állt – szerették volna, hogy újra régi fényében tündököljön. Egyelőre viszont semmit sem tettek, mindössze behúzták a függönyöket és ismét kitették a „Nem működik" táblát. Foxy némán és mozdulatlanul állt, közvetlenül a függöny mögött, félig lehunyt szeme a semmibe meredt.

Ám ahogy eljött az éjfél, váratlanul szellő támadt, megmozgatva a fülledt levegőt, megborzongatva a monitorokra bámuló, félig alvó éjjeli őrt. Finoman meglengette a Kalóz-sziget függönyét, és akkor, mintha csak a szellő tenné, Foxy mechanikus fülei megrebbentek. Az egész alakja megremegett, finoman, mintha váratlanul életre keltek volna benne az áramkörök. Szemhéja és kalózos szemkötője hirtelen felpattant, kampós keze fölcsapódott, és belehasított a lila függönybe. Csak egy pillanatig tartott az egész, a szendergő éjjeli őr semmit nem vett észre. A kampó visszaereszkedett. Foxy látszólag ugyanolyan élettelenül állt a függöny mögött, mint azelőtt.

Ugyanebben a pillanatban a színpadon álló három másik robot - a medve, a nyúl és a csirke – is megrándult, szemük vadul forgott, állkapcsuk tátogott, végtagjaik remegtek. Ez is csak egy pillanat volt, aztán mind újra mozdulatlanná dermedtek.

A hátsó raktárakban, az összeroskadva üldögélő, penészes sárga medvejelmez feje lomhán előrebillent, állkapcsa kinyílt, lecsüngött, mint egy holttesté, majd a feje olyan vad rángatózásba kezdett, hogy az egész jelmez rázkódott bele. Lassacskán enyhült a rángás, a medve feje lassan hátrabillent megint.

A színpadon, a függöny mögött, a raktárban az összes robot ugyanolyan mozdulatlan volt, mint nem sokkal korábban, de valami megváltozott. A levegő érezhetően lehűlt. Aztán Bonnie lomha mozdulatokkal megindult, hogy nekikezdjen éjszakai sétájának. Elsőként indult el, mint ahogy minden éjszaka szokta. A többiek feje lassan utána fordult, és ők is megindultak.

Ha valaki vette volna a bátorságot és nagyon közel hajol hozzájuk, láthatta volna a szemük mélyén égő pici, ezüstös fényeket.