William nem volt biztos benne, hogy a csók tényleg megtörtént-e. A képessége már korábban is járatta vele a bolondját. Gondolkodott rajta, hogy rákérdez a lánynál, de Veronica már kézen is fogta Jane-t, és nemsokára eltűntek a házukban.
William, pedig ott maradt egyedül, minden porcikája fájt a megerőltetéstől, és zaklatott volt. Nem tudta, hogy mihez kezdjen magával. Vivient korán reggel elvitte Luke magával túrázni a hegyekbe. Így vele sem tudott beszélgetni, pedig most jól jött volna könnyed hozzáállása a dolgokhoz. Bár, hogy a húga mióta szerette a természetet járni, az rejtély volt számára. Ahogy őt ismerte nem fognak messzire jutni, legalábbis ruhában nem.
Aztán eszébe jutott a tó, Carlisle-ék háza mögött, és arra felé vette az irányt. Hiába volt már nyár eleje, valószínűleg még jéghideg a vize, de pontosan ez volt, amire vágyott. Ismeretlen láz emésztette a testét, és meg akart tőle szabadulni, amint csak tudott.
Szóval lebegett a jéghideg víz tetején egy szál alsónadrágban, és szerette volna kitalálni, hogy mi is a baja tulajdonképpen. Nem a régi düh emésztette, abban biztos volt. Ez valami újfajta nyugtalanság volt, ami miatt nem találta a helyét. És ez nem csak Veronicával való semmilyen, de leginkább torz kapcsolatából eredt. Ez valami új volt. Változott.
Kiterjesztette az elméjét, és hamarosan felfedezte Jacob, Seth, Leah és Marcus ismerős körvonalait, és még négy ismeretlen vámpírét, ahogy a telep felé közeledtek. Megérkezett Caius és csapata. Nemsokára mindannyian hazamennek. A hibrid lányt is beleértve.
Most már nem foglalkozott vele, hogy a hideg kirázta a szőke vámpír elméjétől, rákapcsolódott Jane-re.
Aki éppen a fura törzsi nyelvükön mesélt valamit Veronicának, aki közben fogta a kezét, és érdeklődve figyelte a lányt. A hibrid még egészen halványan mosolygott is.
Aztán hirtelen felkapta a fejét, és fülelni kezdett.
– Mi a baj? – kérdezte Jane.
– Megérkeztek a többiek – válaszolta Veronica.
– Igen, én is hallom – ugrott fel a kanapéról Jane, és elindult az ajtó felé.
– Ne! Maradj itt! – szólt rá Veronica. Jane láthatóan nem örült, hogy hátra akarja hagyni.
– Caius így is utál. Nem kell, hogy még miattad is kiakadjon. Megyek, és inkább idehozom Alec-et – és Veronica elindult a telep másik vége felé.
– De Marcus már biztos tájékoztatta Caius-t a fejleményekről – vetette közbe Jane. Nyugtalanította, hogy Veronica nélküle megy.
– Nem biztos – szólt vissza már a házon kívülről Veronica.
Jane nemsokára szem elől tévesztette a lányt, úgyhogy William gyorsan kikecmergett a tóból, és elindult arrafelé, ahová a csapat majd megérkezik. Várakozásával ellentétben alig érezte, ahogy a hideg levegő a nedves bőréhez ér. Lehetséges, hogy ismét megkezdődött az átváltozása, és egyre inkább olyanok lesznek a fizikai jellemzői, mint egy vérfarkasnak?
Az egész Cullen klán kivonult az új jövevények elé. Nem bíztak bennük. Marcus már bebizonyította jóindulatát a klán iránt, de Caius és kísérete valószínűleg továbbra is ellenséges érzelmeket táplál irántuk.
William hamarosan meglátta Veronicát közeledni, akinek valahogy átalakult a járása, nagyobbnak, fenyegetőbbnek és határozottabbnak látszott, mint egyébként.
Marcus haladt elől, mellette a felesége, aztán az új jövevények következtek, majd a másik két hatalmas vérfarkas zárta sort. Jacob szeretett volna biztosra menni, hogy a vámpírok nem próbálkoznak meg semmivel sem. A vékony szőke vámpír, aki úgy nézett ki, mintha karót nyelt volna, valószínűleg Caius volt. Átváltozásakor nagyon fiatal lehetett, mert még most is kissé védtelennek tűnt. Bár William biztos volt benne, hogy ennek semmi köze a valósághoz.
Mivel klán társai láthatóan méltóságukon alulinak érezték, hogy megszólaljanak, Marcus üdvözölte Carlisle-t és klán többi tagját.
– Nem tesszük tovább próbára a vendégszereteteket, kedves Carlisle – jelentett ki Marcus. – Vontan úr biztosított róla, hogy néhány órán belül indulhatunk.
Veronica tisztes távolságban megállt a csoporttól, és egy magas vékony vámpírt figyelt. A bíbor szemű fiú viszonozta a pillantását, de nem mozdult a helyéről. William úgy tippelt, hogy ő lehet az ikerpár másik tagja.
Caius olyan gyorsan termett Veronica előtt, hogy Marcuson kívül senki sem tudott reagálni az eseményre. Marcus is csak egy szempillantással később tudta követni a testvérét, de ez a késlekedés elég volt ahhoz, hogy a szőke vámpír támadást intézzen Veronica ellen. Az első ütés a földre terítette a lányt, de a második elől már kitért. Addigra már Marcus is odaért, és igyekezett lefogni a rövid szőke hajú vámpírt. Valamilyen fura hangzású nyelven kezdett el vele kiabálni.
Leah Edward segítségével arra kérte a Cullen klánt, hogy ne avatkozzon bele a küzdelembe, bár a szürke farkas láthatóan majd belehalt az aggodalomba. William is nehezen állta meg, hogy a helyén maradjon, főleg, hogy a láz egyre erősebben tombolt benne.
– Maradj ki ebből, Marcus – sziszegte Caius. – Ha te nem tudod megnevelni a lányod, akkor majd én!
– Nem harcolok veled – jelentette ki Veronica, akinek a mellkasán éktelenkedő mélyedés minden pillanattal kisebb lett. Közben le nem vette a szemét szőke ellenfeléről. Még a pikkelyek sem jelentek meg a testén. William ritkán látta ilyen nyugodtnak a lányt. Lehetetlen, hogy Caius ennyire könnyű ellenfél legyen.
– Kénytelen leszel – vetette oda Caius, aki nem fejtett ki nagyobb ellenállást Marcus-szal szemben. Valószínűleg már elérte, amit akart. – Kihívlak párbajra, első vérig, hogy egyszer és mindenkorra megtanuld, hol a helyed.
Veronica elmosolyodott, és szépen lassan elindult Caius felé, úgy hogy mozgása véletlen se tűnjön támadásnak. Karnyújtásnyira megállt tőle, fintorgott egyet, majd leköpte a vámpírt. A valószerűtlenül finom és fehér bőrön vérrel kevert nyál csordogált lefelé. Caius a megdöbbenéstől mozdulni sem tudott.
– Te nyertél – közölte vele Veronica, és elindult Alec felé. Demetri és Felix, a kíséret fennmaradó tagjai ugrásra készen figyelték, hogy bármikor rávethessék magukat a hibrid lányra, ha Caius-nak az lenne a kívánsága. De Caius csak állt, és nem is tudta, hogy most behódoltak neki vagy vérig sértették.
Amikor Veronica odaért hozzá, akkor Alec egyszerűen a nyakába ugrott.
– Amman – suttogta a lány fülébe, és belefúrta az arcát Veronica nyakába. Így álltak egy darabig.
William egy kanál vízben meg tudta volna fojtani azt a nyálas képű vámpírt, amiért ilyen bizalmasan viselkedik Veronicával. Volt a mozdulatában valami, amitől úgy tűnt, mintha egészen ki szeretné sajátítani magának.
– Gyere, Jane már ébren van – mosolygott rá Veronica a fiúra, átkarolta, és a házuk felé vezette.