Saviour [BlackVeilBrides]
Renji x Ichigo
Renji POV
Napsugarak meleg fénye hatol át a felhőkön, elűzi a homályt. Nem marad több hely a sötétnek, itt a reggel. Ideje felkelni, és újrakezdeni.
Újra mosolyogni az emberekre, bólintani, és tisztelegni a feletteseknek. Nincs megengedve a gyengeség. Nem lehet, hogy gyengék legyünk – épp most törtünk össze. Most vagyunk a legerősebbek.
Mikor erre gondolok, valahogy a gondolataimba férkőzöl te, ahogyan megmentettél – soha nem gondoltam volna, hogy újra eljössz, a sötétség legmélyéről felemelkedve, újra legyőzve a gonoszt.
Már tudom, hogy a sebeim azért tudtak begyógyulni, mert te eljöttél, és megmentettél minket. Önző vagyok, de úgy akarom érezni, hogy csak énmiattam érkeztél, de elmém mélyén ott az igazság, nem én vagyok a legfontosabb neked, most nem számít. Szeretnék átvenni a terheidből, újra, de megint a régi a felállás: erősebb vagy nálam, éppen annyira, hogy mikor én elbukok, te még győzhetsz. Én csak egy egyszerű lélek vagyok, kicsit több elszántsággal megáldva, mint a többi, de semmi több.
Vajon meghallottad, mikor érted sírtam? Emlékeztél rám egy percig is, vagy csak egy vagyok a többiek közül? Csak hogy tudd: én akkor is itt leszek.
A megmentőm leszel, és itt leszel nekem mindig, mikor szükségem van rá, igaz? Te tudod, hogy mindent érted teszek, ugye?
Csak nyugodtan folytatom tovább, mintha csak egy kis közjáték lett volna, és dolgozom megállás nélkül, nincs más esélyem, csak reménykedem abban, hogy egyszer rájössz, hogyan kell szeretni.
Tudod, néha nagyon féltékeny vagyok rád, mert még élsz, és haragszom, hogy annyi mindent kihagysz. Nem mondtam még el neked, hogy a legfontosabb dolgokat a legnehezebb kihallani a rohanás csatazajából.
A megmentőm te vagy, és én valaki másé, de élhetünk-e így? Nem akarom más fájdalmát látni, de az önzésem éltet, ahogy téged is.
Csak annyit tehetünk, hogy a tudattal harcolunk, hogy valakit meg kell mentenünk, különben nem éljük túl.