Összebújás

Alfred New yorki lakásának erkélyén állni olyan volt, mint repülni. A város szívéből jövő hangzavar csak úgy robajlott felfelé, a szél hidegen rohant neki a gyanútlan kilépőnek, a cigarettafüstöt egy pillanat alatt szétszaggatta. És Alfred valahogy egészen idegen volt, ahogy hagyta, hogy átfújja a szél, és a panorámából felszűrődő színes műfény megvilágította az arcát, túl sok minden tükröződött rajta, mintha egy egészen hosszú pillanatig együtt létezne a várossal, egyek lennének, és az elragadta volna tőle; és egészen addig állt kint mozdulatlanul, míg reszketni nem kezdett a hidegtől.
Amikor beesett, látta, hogy hópelyhek ragyognak a hajában, az arca, orra kipirult, megint olyan volt, mint mindig, vidám a tekintete és mosolyogva veti magát a puffok közé, amit viccesen kijelöltek szerelmes-saroknak a nappaliban. Összeölelkeztek, Matthew borított rá egy sötétkék takarót, aztán próbálta ölelésével felmelegíteni a másikat.
- Igyál, még meleg – nyújtott neki a karnyújtásnyira heverő tálcáról egy bögre forró teát. Alfred kissé elhúzta a száját, de kezébe vette a vidámmintás bögrét és fújkálni kezdte, közben helyezkedett egy kicsit, hogy mindketten kényelmesen legyenek. - Majd ha jössz hozzám, készítek neked forralt bort – ígérte halkan, kíváncsian, mit szól hozzá.
- Az jó lesz – suttogta és egy hosszú pillanatra lehunyta szemeit.
- Mire gondolsz? - érdeklődte csendesen, és olyan hangsúllyal ejtette a kérdést, hogy érződött: nem biztos benne, hogy választ kap. Közben finoman a hajába túrt, összeborzolta, és cirógatni kezdte egy ponton a fejét, mint mikor a medve fülét vakarja, és ez valahogy jól esett, kellemes borzongást idézett elő.
- Semmi izgalmasra... Szeretek összebújni. - Matthew hangtalanul nevetett, csak megrázkódott.
- Azt bármikor megtehetjük – mondta halkan, vidáman.
Kellemes csend ereszkedett rájuk, rég felejtett nosztalgia, bár akkor nem pont így és ilyen okból bújtak össze csendben, de nem számított. Akkor, és most sem.
Mire Alfred bögréje üresen koppant a padlón, Matthew elaludt.

2013. november 17-18.