Csók
Matthew zavartan, és nagyon lassan ereszkedett le Francis mellé a kanapéra, aki azonnal gyengéden magához karolta. Egy könnyed mozdulattal megszüntette a köztük lévő pár centis távolságot, szinte az ölébe húzta a fiút, aki kissé feszülten engedett az ölelésnek. Mindig rettentő zavarban érezte magát a férfi közelében, legalábbis, ami az első pár órát illette, míg fel nem oldódott a társaságában. Francis egyszerűen olyan tökéletes volt, hogy mindig attól tartott, valamit elront, bár attól jobban, hogy a franciának nem lesz elég türelme hozzá.
- Na, gyere ide, hadd adjak egy csókot – fordult felé, mire a kanadai ijedten hátrahúzta a fejét, hogy még véletlenül se érhesse el, szemeit lehunyta, érezte, hogy elvörösödik. Erőtlen tiltakozásának az lett az eredménye, hogy visszahuppant a kanapéra, mert Francis elengedte, és a bútor szélére húzódott. A fiú ijedten pislogott rá, miután felnézett.
- H-hé… gyere vissza – suttogta alig hallhatóan, akadozva, de a francia a füle botját sem mozdította. Talán megsértődött? Méregette egy-két percig, aztán nagyon lassan közelebb araszolt hozzá, de az európai még mindig nem szólt egy szót sem.
Matthew erőt vett magán, egészen odacsúszott a férfi mellé, de ügyelt rá, hogy ne érjenek egymáshoz. Aztán egyik remegő kezét a vállára ejtette, hogy felhívja magára a figyelmet, összeszorította a szemeit, és óvatosan arcon csókolta a férfit. Érezte, hogy közben Francis újra átöleli, amitől megnyugodott, szíve azonban feldübörgött, és egy pillanatra levegőt venni is elfelejtett, mikor a kanapén fekve találta magát, és a másik mosolyogva, ragyogó kék szemekkel nézett rá, puszit nyomott a forró arcára, majd megcirógatta a bőrét.
- Imádnivaló vagy – suttogta, mielőtt még megcsókolta volna, s a fiatalabb remegett az öröm és idegesség furcsa keverékétől, ahogy magához szorította. Abban a pillanatban bármit megengedett volna Francisnak.
2012. december 08.