A kis jedi úrnő 35. rész
Délután három órakor Seyda fáradtan jött ki a szülőszobából, de rámosolygott a Karendhor testőrgárdistákra, akik izgatottan vették körül:
- Az úrnőtök egészséges kisfiúval ajándékozta meg a birodalom Hadiárját! Nagyon kimerült és most alszik. Ha Salina megengedi, hogy elhagyja a szülőszobát, óvatosan vigyétek haza, és még jobban figyeljetek rá, mint eddig! - kimerülten támaszkodott a falhoz. A helsai testőrök azonnal mellette voltak. Teregril aggódva fogta kézen:
- Gyere, kicsi Seydám, most hazamegyünk és lepihensz, jó? - látva, hogy a Calora tiltakozni próbál, hozzátette. - Ne is gondolkozz kibúvók keresésén, mert úgy látjuk, pihenned kell, és mi vagyunk többségben, így a mi akaratunk fog érvényesülni!
Seydát nem a szavak, hanem a Teregril égkék szemében látott igazi aggodalom bírta jobb belátásra. Bólintott és hagyta, hogy testőrei hazavezessék. Arról persze Teregril nem számolt be neki, hogy Sylas már várja őt. Nehéz lenne leírni az örömet, amivel Seyda az apját üdvözölte, aztán végigvezette kis birodalmán:
- Neked is tetszik, apa? - kérdezte enyhe aggodalommal hangjában. - Nem volt drága és nem költöttem rá sok pénzt, és ami maradt, azt vissza is adom…
- Kislányom, az a pénz a tiéd! Még hoztam is neked, hogy legyen elég. Egyébként kedves az otthonod, de ha kifogásom lenne ellene, akkor sem szólnék, mert csak az számít, hogy te jól érezd magad benne! Saját életedet neked kell berendezned! A kerted különösen tetszik! No de hoztam neked helsai finomságokat, nincs kedved enni? Feltételezem, Teregrilék se fogják visszautasítani a hazai ízeket.
- Köszönöm, apa, nagyon aranyos vagy, hogy még ez is eszedbe jutott! Tényleg, ma még nem is ettem rendesen, mert már korán reggel Larinnához hívtak. Csak vissza ne mondjátok Sergernek, mert kikapok! De a helsai ételek említésétől máris éhes lettem. Mindjárt megterítek!
- Nem, úrnőm! - fogta meg Teregril a karját. - Van egy szobalányod, akinek ez a dolga, sok munkát úgysem adsz neki. Te csak foglalkozz apukáddal! Elég messziről jött ide, hogy lásson téged - és gyengéden visszaültette a magas háttámlájú ágyra, majd kiment a szobából.
Sylas megsimogatta hozzábújó lánya haját, és átfogta a vállát:
- Larsenék elmesélték, milyen sokat dolgozol. De valamit tudomásul kell venned, kislányom! Mindenkinek megvan a dolga ezen a világon. Mások helyett nem végezheted el a mások feladatát, mert akkor a saját dolgaidra nem marad energiád, és bármennyit teszel is másokért, saját dolgod elvégzetlen marad, amiért viszont nem fognak megdícsérni! Helsán mi szabtuk meg, mit tehetsz meg egy nap alatt, hogy másnap is készen állj feladataid elvégzésére anélkül, hogy kimerülnél. Most, hogy úrnő vagy, csak néhány bátrabb helsai őrharcos mer szót emelni elképesztő munkatempód miatt, mert féltenek téged, hogy összeroppansz! Ki fogsz dőlni, kislányom, és azzal senkinek sem fogsz használni, pedig most már nagyon sokan számítanak rád! Nem merítheted ki a szervezetedet egyetlen nap alatt! Teridon kapitánytól tudom, hogy járőrei folyamatosan szemmel tartják a házadat, mert rengetegen megfordulnak itt naponta. No de ha már a gyógyításra terelődött a szó, hogy van Larinna?
- Kisfia van! - csillant föl Seyda szeme. - Erős baba, Salina is megdöbbent, milyen nagy, de Larinna nagyon ügyes volt! Sikerült csökkentenem a fájdalmait meditációban, de a szülés végén annyira kifáradt, hogy mikor eljöttem, elaludt.
- Az én gyógyító kis angyalkám - és Sylas homlokon csókolta lányát.
- A vacsora kész! - jelent meg az ajtóban Telara, mögötte Teregril magasodott szigorú arccal.
Bizonyára megint szóváltás lehetett köztük, mert Telara gyorsan visszavonult kis szobájába. Seyda tudott róla, hogy testőrkapitányai elégedetlenek Telara munkájával, és többször figyelmeztették, hogy szólnak Larsennek, keressen helyette másik szobalányt, de eddig még nem váltották be fenyegetésüket. Seyda kicsit eltúlzottnak tartotta elvárásaikat, mert tudta, hogy Leniához mérik Telarát, pedig a Palota-beli szobalányok sem voltak mind olyan lelkiismeretesek, mint Dandor imádott asszonykája, aki most, hogy maga is gyermekáldás elé nézett, többet volt Salina mellett, és tanult tőle a szülésről és a gyermekgondozásról.
Seyda felállt és kézenfogva Sylast, maga után húzta. Az ajtóhoz érve fölágaskodott, és Teregril fülébe súgta:
- Egy kicsit légy elnézőbb Telarával, kérlek! - és gyors puszit nyomott az arcára. A klánvezér a fejcsóválva elmosolyodó Teregril láttán megjegyezte:
- Tudod, lányom, sokat gondolkodtam azon, mivel hódítottad meg olyan gyorsan Helsán az őrharcosaimat. Most már kezd derengeni! Nem is szándékozom sokáig maradni, nehogy a jelenlegi kíséretemet is úgy elbűvöld, hogy ők is itt ragadjanak nálad!
Nevettek, majd asztalhoz ültek, és a testőrkapitány személyesen ment Telaráért, hogy a késői ebédhez hívja. Seyda faggatta apját a helsai dolgokról. Sylas készségesen felelgetett. Egyszerre kopogtak. Teregril egyik őrharcosa a konzolon ellenőrizte a belépni szándékozót és ajtót nyitott.
- Saborra! - derült föl Sylas arca. A főparancsnok belépett:
- Siettem, ahogy tudtam, Sylas, és mindjárt el is hoztam őket a lányodnak.
- Nekem? Mit? - csodálkozott Seyda. Saborra félreállt az ajtóból:
- Hát őket! Gyertek csak be! - szólt ki az előtérbe. - Gyertek és köszöntsétek az úrnőtöket!
Egy vöröses színben játszó köztársasági harci dorid magasodott föl az ajtóban, mellette pedig egy fél méter magas, szintén köztársasági gyártmányú ezüstszínű kerek kis jószág gurult be:
- Állítás: Üdvözlöm, gazda! - szólalt meg a harci droid meglepően emberi hanghordozással. - Én HK-47 típusú harci protokolldroid vagyok, ez a kis egység pedig mellettem T3-M4, egy csúcsasztromechanikai droid. Engem a zseniális Jedi Revan Mester alkotott, még a Mandalóriai Háború idején, társam pedig a mandalóriai Canderous Ordo vezér megrendelésére készült egy speciális feladat elvégzésére Tarison. Mindketten teljes megelégedésre végeztük munkánkat a Csillagkohó küldetés ideje alatt, így köztársasági szakemberek felújították és kibővítették programunkat, természetesen Jedi Revan Mester tudtával, beleegyezésével és ellenőrzésével!
- Igen, emlékszem Revan és Canderous beszámolójára, amiben rólatok is szó volt! - mondta Seyda. - De hogy kerültök ide hozzám?
- Válasz: Jedi Revan Mester neked ajándékozott minket, gazda! Az ő testvére vagy, és mivel kiemelt tudású műszaki felderítőként szeretsz droidokkal foglalkozni, így segítségedre lehetünk munkád során.
- Igaz, hogy szeretek droidokkal foglalkozni, hisz ezt tanultam, de ez nagyon komoly ajándék a bátyámtól! Mivel érdemeltem ki?
A kis kerek droid élénk csipogásba és füttyögésbe kezdett. Seyda figyelmesen nézte.
- Mit akarsz mondani, T3?
- Fordítás: Közölte, hogy jól érzi itt magát. Megállapítás: Meg kell, hogy mondjam, én is. Ahol konzol, és ennyi erőtér van elhelyezve, mint nálad, gazda, az igazi műszaki paradicsom egy droid számára! Mindketten készek vagyunk rá, hogy parancsodat végrehajtsuk. Mi legyen az?
- Majd beszélünk róla! - mondta Seyda. - Nagyon kedves vendégeim vannak, most velük szeretnék foglalkozni. Addig nézzetek körül a házban, de ne nyúljatok semmihez!
- Válasz: Ahogy akarod, gazda!
Seyda asztalhoz invitálta Saborrát is:
- És most elmondanátok, hogyan kerültek ide ezek a droidok? Találkoztatok Revannel?
- Igen, kislányom - mondta Sylas. - Revan másfél hete járt Helsán. Akkor hozta a droidokat. Neked szánta őket. Mondtam neki, hogy hamarosan idejövök Telrevan Központba, velem tarthat, ha akar, de nemet mondott. Az egész olyan titokzatos és érthetetlen volt, hogy bevallom, először arra gondoltam, ezek kémrobotok, és rólad fognak információt továbbítani. Erre tettem utalást Revannek is, mert kíváncsi voltam, mi lesz a reakciója. Hűvös maradt, és csak annyit jegyzett meg, hogy ő nem kíváncsi rá, mit csinálsz a magánéletedben, amíg nem leszel újra jedi. Neki nincs szüksége a droidokra, de mivel mindkettő egyedi gyártmány, túl értékesek ahhoz, hogy a köztársaságnak ajándékozza őket, mint ahogy a köztársaság leggyorsabb hajóját, az Ebon Hawk-ot is lefoglalta a Flotta. Revan tudja, hogy te műszaki felderítő vagy, akit érdekelnek a droidok, ezért inkább neked ajándékozta őket, mert így a köztársaság nem formálhat rájuk igényt. Azt mondta, nem jön velem, mert nem akarja, hogy hálálkodj neki. Csak kényszerből vált meg tőlük, de nálad jobb helyen lesznek, mint a köztársaságban. Így tehát elhoztam a két droidot, de addig nem akartam őket odaadni neked, amíg nem ellenőriztettem Saborrával, nem jelentenek-e veszélyt rád nézve valamilyen formában.
- Miért akarna nekem Revan ártani?
- Nem, kislányom, én nem Revant tartom konkrét veszélyforrásnak! De mint HK-47 is utalt rá, köztársasági tudósok kibővítették és felújították mindkettejük programját. Saborra elég sokat tud az úgynevezett rejtőző programokról, melyektől a Mandalore-t befolyásoló programparancs óta mindennél jobban tartunk!
Seyda a felderítő főparancsnokra pillantott:
- Ezt nekem is tanítottad, Saborra!
- Így van, Seyda. És emlékszel arra is, mivel lehet ellenük védekezni?
- Igen, emlékszem. Készítettél egy álcázott ellenprogramot, amely fölfedezi, vírussal fertőzi meg, és működésképtelenné teszi a rejtőző programot.
- Így igaz, kicsi zsenim! Egy ilyen ellenőrző tesztet végigfuttattam mindkét droidon, de idegen kémprogramnak, vagy rejtőző programnak nincs nyoma. Ha el is helyeztek bennük, Revan semlegesítette őket. Aki droidot képes alkotni magának, annak nyilvánvalóan arra is kiterjed a figyelme, hogy őt se nyomozzák le. Te úgy tűnik, tiszta droidokat kaptál tőle. Persze egy halom keresztkérdéssel ki fogjuk őket faggatni, hátha már új módszereket fejlesztett ki a köztársaság a kémkedésre. De én egyelőre kilencvenkilenc százalékban biztos vagyok abban, hogy Revan óvatossága, és szakértelme még most is lepipálja a köztársaság műszaki szakértőit. Az az egy százalék kétség is csak azért van bennem, mert nagyon féltelek. Tehát nem Revan tudásában kételkedem, csak téged akarlak teljes biztonságban tudni!
- Köszönöm, Saborra.
- Én köszönöm Sylasnek és Calbornnak, hogy egy ilyen kis zsenit adtak a kezem alá, akivel Helsa, mint központi bázis, bátran büszkélkedhetett! Te olyan mértékben növelted meg a felderítőképzés presztízsét, amilyen soha nem volt még ebben a birodalomban! Felderítőnek lenni azelőtt inkább azt jelentette, hogy ha valaki fizikailag nem felel meg ahhoz, hogy harcos, vagy pláne őrharcos lehessen, az csak felderítői munkára jó. Ez ostobaság persze, hisz te is tapasztaltad, mekkora fizikai igénybevételt jelentett a kiképzésetek. Harci képzést ti is kaptatok Xargától, sőt nektek még elméleti dolgokat is kellett jócskán tanulnotok, de hiába! A férfiak számára harcosnak lenni mindig csábítóbb, hisz abból lehet elit őrharcossá emelkedni. Ebben a birodalomban az a harci képzés csúcsa!
- Én ugyan soha nem éreztem ezt a fajta különbségtételt, de ha így van, akkor az butaság - jegyezte meg Seyda. - Senkinek nem jut eszébe, hogy a birodalom uralkodója maga is műszaki felderítő? És tisztelettel adóznak a tudásának.
- Ez igaz - ismerte el Saborra. - De elfeledkezel arról a tényről, hogy Mandalore nemcsak felderítő, hanem harcos, sőt őrharcos is! Elég nehéz lenne elhitetnie, hogy gyengébb fizikai kondíciója miatt tanították felderítőnek, hisz csak rá kell nézni, de leendő uralkodóként minél sokoldalúbb képzésben akarták részesíteni. Így ő egy személyben őrharcos, droidprogramozó, felderítő és pilóta. Te nem maradtál el tőle, hisz mindezt tudod. Csak őrharcos nem vagy még, bár ami a tudásodat illeti, az is lehetnél éppen. Igaz, fiúk? - pillantott a helsai őrharcosokra.
Sylas egyik testőre ekkor megjegyezte:
- Én nem voltam még Helsán, amikor az úrnő ott tanult, de három héttel ezelőtt láttam, hogyan bánt el azzal a gyakorlott harcossal, akit aztán meg is gyógyított, pedig magamban már el is temettem a fiút. Az úrnő remekül alkalmazta a mi őrharcosi stílusunkat, de olyan gyorsasággal tette kiszámíthatatlanná és védhetetlenné, hogy tisztelettel hajtok fejet a tudása előtt!
- Sajnálom azt a harcost - mondta Seyda őszintén. - Sokáig elviseltem, ha provokáltak, mint a legelső napon is egy újoncharcos, sőt még egy évvel később, a felderítők nagygyakorlatán egy másik bázisról érkezett társaság…
- Erről nem tudtam - vetette közbe Saborra.
- Persze, hogy nem tudtál! Nem is akartam, hogy tudj róla. Te azalatt éppen azért vitáztál a többi bázis felderítővezetőjével, hogy elhiggyék, valóban sith bomákkal találkoztunk odafelé menet. Te az én megérzésemben hittél, ezért szálltál vitába velük.
- Ez igaz, de te honnan tudsz erről?
- Ariontól. És le is tolt érte, hogy nem osztottam ki az engem gúnyoló fiúkat.
- Téged gúnyoltak? Miért? Mivel? Hisz nem is ismertek!
- Azt mondták, látszik, hogy sötét a bőröm, tehát idegen vagyok, akinek ezért sokkal többet kell bizonyítania, mint nekik, akik Mandalória szülöttei, és nem hitték el nekem, hogy Sylas befogad a klánjába ha a második év is problémamentesen telik le. Azt is mondták, hogy mivel Helsa sosem dicsekedett azzal, hogy lány is van a felderítői közt, biztos nem lehetek valami nagy tudású. Aztán mikor Arion értem jött, hogy Saborrához vezessen, és ők látták, milyen kedvesen bánik velem, azt mondták, most már értik, miért vagyok itt. Az őrharcosok fognak velem aludni éjjel, hiszen a lányok csak arra valók…
Sylas, Saborra, Teregril és az őrharcosok elképedtek Seyda szavai hallatán. Megszólalni egy se bírt. Seyda halkan folytatta:
- Most már tudom, mit jelentenek ezek a szavak, miért lett ingerült Arion, és miért bánt olyan durván a fiúval, de akkor még nem értettem, mit talált sértőnek, csak azt tudtam, hogy két dolgot nem tehetek meg. Nem emelhetek kezet mandalóriai harcosra, mert ezt Arionnak megígértem, és nem beszélhetek arról, hogy Helsa miért titkolta el a létezésemet a többi bázis előtt, tehát nem tudok a rosszindulatuk ellen védekezni. Azt, hogy befogadtátok Revan húgát, akkor még nem volt tanácsos emlegetni, ezért kellett hallgatnotok rólam a többi bázis előtt, nem azért, mert szégyenkeznetek kellett volna miattam. A fiú még aznap este gyerekes, de nagyon kellemetlen bosszút állt rajtam azért, mert Arion a társai előtt szégyenítette meg - és elmesélte, hogyan lopták el a ruháit, mjad megrémülve a váratlanul felbukkanó hüllőktől, elrohantak, sorsára hagyva a vízben a hidegtől reszkető kislányt.
- És én miért nem tudok minderről?! - Sylast talán még senki sem látta ilyen haragosnak.
Saborra nyilvánvalóan nem rendelkezett megfelelő válasszal, mert hallgatott, Seyda azonban állta apja tekintetét:
- Saborrán kívül minden helsai őrharcos tudta, de én könyörögtem, hogy hallgassanak róla!
- Miért? - vonta össze szemöldökét a klánvezér.
- Először is szégyelltem, hogy azért tudtak nevetségessé tenni, mert ilyen ostoba bosszúra nem számítottam. Aztán meg a cannokoktól való rémület épp elég büntetés volt a fiúknak. Arionék első dühükben ki akarták zavarni a vadonba a kis társaságot, hogy sorsukra hagyják őket. Nem akartam a halálukat, még azt sem engedtem, hogy Arionék helybenhagyják őket. Arion dühöngött, hogyan csinálom, hogy csak rájuk nézek, és kénytelenek szót fogadni nekem. Saborrának azért nem akartam szólni, mert tudtam, hogy neki, mint a nagygyakorlat felelős vezetőjének, kötelessége, hogy Sylasnek jelentse a történteket. Amit a fiúk csináltak velem, az egyenlő volt egy gyilkossági kísérlettel, még ha nem is annak szánták. Halálbüntetés várt volna rájuk. Én végülis megúsztam egy kiadós megfázással. Rázott a hideg, belázasodtam, Handon és több éjszakás őrharcos a saját takaróit adta oda, hogy melegben tartsanak, mindezt titokban, hogy ne keltsék föl Saborra vagy a többi bázis vezetőinek figyelmét. Én semmire sem emlékszem abból az éjszakából, csak Arion mesélte később, hogy forró voltam, önkívületben dobáltam magam, és megállás nélkül vacogtam. Arion és Tagren feküdt a két oldalamon, ők melegítettek és valahányszor ledobáltam a takarókat, türelmesen visszabugyoláltak. A láztól cserepes volt a szám, de mivel nem voltam eszméletemnél, nem mertek itatni, nehogy megfulladjak, csak időnként megnedvesítették vízzel a számat. Mivel az első nap Saborra közölte, hogy sikeresen levizsgáztam, a vezetők nem foglalkoztak velem, senki nem keresett, a többi felderítő vizsgáztatása mindenkit lekötött. Nem voltam szem előtt, mert a helsai őrharcosoknak arra is volt gondjuk, hogy egy belső barlang sötétebb csücskében rejtsenek el, és senkit nem engedtek a közelembe. Nappal Handonék melengettek és vigyáztak rám, Tagrenék pedig megkeresték a parton szétszórt ruháimat és törölközőmet, melyek árulóim lehettek. A lázam csak harmadnapra mérséklődött. Mikor a harmadik napon délben kezdtem magamhoz térni, szomjas voltam és szédültem. Azt mondták, ennem kell, de fájt a torkom, nem bírtam rendesen nyelni. Ekkor pépet készítettek nekem húsból és mártásból, úgy etettek meg kanalanként, közben leyannal itattak. Ettől egy kis erőre kaptam, és mikor a tudatom egészen kitisztult, fölfogtam, mekkora áldozatot hoztak értem. Onnantól kezdve már én is azon igyekeztem, hogy talpra tudjak állni. Köszönettel tartozom mindegyiküknek, hogy megőrizték a titkomat. Ők az én védelmem alatt állnak, még megszidni sem engedem őket senkinek! Most azért beszélek erről, hogy megpróbáljam elmagyarázni, miért fogtam föl provokálásként annak a fiatal harcosnak a kihívását három héttel ezelőtt, mikor otthon voltam. Tudta, hogy uralkodója felesége vagyok, és a jövő uralkodóját is én adtam a birodalomnak, az előítélet mégis megvolt benne. Valószínűnek tartom, nemcsak benne, de ő volt csak annyira bátor, hogy ezt ki is nyilvánítsa. Még mindig nem bíznak bennem, mert a köztársaságból jöttem, jediként, Revan testvéreként. És mert nő vagyok, akinek semmi keresnivalója a harcosok között! Még mindig bizonyítanom kell. Ezért akartam tiltakozásotok ellenére is válaszolni a harcosnak. Tudtam, hogy képes vagyok rá, mert szigorúan betartottam Serger speciálisan nekem összeállított edzőprogramját, és erőnléti étrendjét. De sérült volt a lelkem Mandalore miatt, és több volt bennem az indulat, mint szabad lett volna, mert az a harcos a hitetlensége és kételkedése miatt hívott harcba, ezért durvábban támadtam meg őt, mint szabad lett volna. Sajnálom. Serger egyszer azt mondta, bennük, őrharcosokban azért nincs előítélet, mert ők csak azt a tudást értékelik, amit ténylegesen tapasztalnak. Életek múlnak azon, hogy valaki egy bizonyos poszton mire képes. Mindegy, honnan érkezett, csak feleljen meg a szigorú követelményeknek! Engem is elfogadtak, ők, akik a harci technika csúcsán vannak. Azok a felderítők pedig, akiknél valóban többet tudtam, nem ismerték el a tudásomat Helsán sem. Mert idegen vagyok, és mert lány vagyok. Nem én találtam ki, őszintén megmondták. Nem engedték, hogy beilleszkedjek közéjük. Ti nem tudtátok, mert nem panaszkodtam róla. Nem fájt, mert nem voltam magányos. Ott volt nekem az őrharcosok társasága és elismerése, ez mindenért kárpótolt. Apa, még ha nem is helyesled, hogy eltitkoltam, mi történt a felderítők vizsgáján, hidd el, csak ezt tehettem, hogy a fiúk életben maradjanak! Nem haragudtam rájuk. Csak éretlen kölyökként viselkedtek, és nem gondolták, hogy rosszul is végződhet. Ők is okultak ebből, biztos vagyok benne. A halálbüntetés már nem hordozta volna a tanulságot, hogy legközelebb tartózkodjanak az ostoba viselkedéstől, mert a halottak számára nincs legközelebb! Ugye, megértesz és nem haragszol rájuk, rám és persze Arionékra, akiket akkor nagyon nehéz helyzetbe hoztam, mégis megtartották a nekem tett ígéretüket és hallgattak.
Sylas fürkészve kutatta lánya arcát:
- Tudod, Seyda, annak idején nem sokon múlt, hogy egyáltalán elmehettél arra a találkozóra! Féltettelek a többi bázis harcosaitól, de Larsen, Xarga, Saborra és Sheruk addig rágták a fülemet, mennyire felkészült vagy, és Helsának Saborra óta végre újra dicsekedni valója van egy kiváló felderítővel, aztán addig esküdöztek égre-földre, hogy a helsai őrharcosok közeléből el se fogsz mozdulni, annyira odavagytok egymásért, hogy nagy nehezen végül elengedtelek! Erre most előállsz ezzel a történettel. Gondolhatod, hogyan érzem most magam, hiszen engem igazol, hogy jogosan féltettelek! És biztos lehetsz abban, hogy valóban halállal bűnhődtek volna azok a fiúk, ha akkor tudomásomra jut a dolog! Arionék titkolózásáért se vagyok büszke, mert azt látom, hogy te parancsoltál az őrharcosoknak, nem a klánvezérük! Most pedig már megrónom se szabad őket, mert senki se nyúlhat a helsai őrharcosokhoz, úgy véded őket! Hát van más választásom, mint azt mondani, hogy nem haragszom rátok? - ezzel átölelte Seyda vállát, és homlokon csókolta.
A finom ebéd után Seyda belekarolt Sylasbe:
- Apa, szeretném, ha lepihennél, míg megnézem Larinnát és a kisbabáját, aztán kimegyek a kertbe gyógyítani, és szépen kérlek, este gyere el velem táncolni!
- Táncolni? - lepődött meg Sylas.
- Igen, igen, táncolni! Én is még csak egyszer voltam, három hete, Teregrilékkel, Sergerrel, Canderousékkal, Arionnal, Dandorékkal és Larsenékkel és nagyon, nagyon jól éreztem magam!
- Canderous és a tánc? - Sylas ajka mosolyra húzódott. - Hát ő még táncolni is tud?
- Hát persze, hogy tud! - vette védelmébe azonnal Seyda a Hadiárt. - Biztosan Salina keltette rossz hírét Canderousnak, mert többször is azt mondta róla, hogy csak egy férfinak álcázott Baziliszkusz! Rá is szóltam Salinára, hogy ne sértegesse Canderoust, csak azért, mert olyan kiváló harcos! Szóval hajlandó vagy eljönni velem?
- Eljövök, kislányom. Köszönöm a meghívásodat! De ha most Larinnához mégy, elkísérlek. Én is megnézem a barátnődet és a Hadiár kisfiát.
- Nagyon jó! - örült meg Seyda. - Akkor menjünk máris!
- Közbevetés: Bocsánat, gazda, hogy beszédemmel zavarlak, de velünk mi a szándékod?
Mindenki a váratlanul megszólaló hang irányába nézett. Seyda a harci droidhoz lépett:
- Az apám eljött hozzám látogatóba, ővele szeretnék ma lenni, de majd holnap veletek is foglalkozom, jó?
- Egyetértés: Jó. Ellentmondás: De tudnod kell, gazda, hogy te köztársasági vagy, így nem lehet Sylas vezér az apád, aki mandalóriai! Felvilágosítás: a te apád személye jól ismert a Galaxisban: Nihilusnak hívják…
- Azt hiszem, HK, nem lesz a kapcsolatunk hosszú életű, ha folytatod a kioktatásokat! Nem köztársasági vagyok, hanem mandalóriai, Sylas vezér az apám, Nihilus pedig az ellenségem, vésd be ezt az információt a kibővített, és felújított memóriádba, és várj a sorodra, míg ráérek foglalkozni veled! Úgy látom, a protokollprogramodat nem előnyödre módosították a köztársaságban. Gondolod, hogy képes leszel hallgatni a továbbiakban, vagy az a biztosabb módszer, ha kikapcsollak?
- Válasz: Kívánságodra, gazda, HK-47 befejezte a kommunikációt, és pihenő üzemmódra vált.
- Nagyon jól teszed, HK! Gyere, apa, nézzük meg Larinnát!
Sylas engedte, hogy lánya mindenhova magával cipelje, és meséljen neki mindenről, ami foglalkoztatja. Seyda személyiségváltozása szembetűnő volt. Most már könnyek nélkül beszélt Calbornról, és ami Sylast meglepte, bár öt hónapja élt férje nélkül, nem kacérkodott, nem kereste a lehetőséget, hogy az őrharcosokhoz simuljon, ami azt jelentette volna, hogy fiatal testének szüksége van férfiak érintésére, akik pedig, mint Sylas észrevette, igencsak odavannak érte.
Sylas gondban volt, hogyan próbáljon beszélni erről a lányával. Ha Seyda valóban olyan súlyos válságon esett át, hogy női énje nem lesz hajlandó visszafogadni férjét, más férfi közeledését is el fogja utasítani ezután? Például Sergerét.
A klánvezér mindvégig lánya mellett volt, és kereste az alkalmat, hogy beszélhessen vele. A Gyógyítás Kertjébe is érdeklődve követte, ami nagyon jólesett Seydának, aki nagyon fontosnak érezte munkáját. Sylas, amíg meditálva gyógyító lánya közelében ült egy fának támaszkodva, most érezte meg először a Seyda körüli varázst, akár jedi énjéből sugárzott ez, akár csak különleges személyiségéből, amit az empátia és a szeretet formált ilyen erőteljessé. A klánvezér érezte átáradni saját testén a szeretet és a nyugalom hullámait, anélkül, hogy lányával szóbeli vagy mentális kapcsolatba került volna. Teregrilék is ott ültek végig Seyda közelében csendes áhítattal. Ők naponta tapasztalták ezt a gyógyító nyugalmat, ezt a szavak nélküli szeretetteljes kapcsolatot, ez hozhatta őket nagyon közel úrnőjükhöz.
A gyógyítás órái után Seyda megint meglátogatta kisfiait, akik a szülőszobából már saját szobájukba költöztek, amelyet még Calborn rendeztetett be számukra. Sylas becéző hangjára élénken figyeltek a tisztavérű mandalóriaihoz illően tiszta, fehér bőrű formás csöppségek, feléjük nyújtott ujját megmarkolták, és eljátszottak vele. Jókedvű, rövid kaccantásokkal jelezték, hogy nagyapjuk elnyerte a tetszésüket. Tagren, a délutános testőrkapitányuk mosolyogva ölelte át Seyda vállát:
- No, Sylas, büszke vagy rá, milyen remek kis unokákat kaptál a lányodtól?
- Igen, fiam, nagyon büszke vagyok! Élénk, figyelmes, életrevaló kisfiúk! A többi unokám már régen felnőtt, furcsa megint újra ilyen kis falatkákkal foglalkozni!
Salina lépett be a babaszobába:
- Elégedett vagy az unokáiddal, Sylas?
- Nagyon elégedett vagyok, Salina. Egészséges, szép kisbabák. A jövő uralkodói. A háború óta sajnos fogyóban van a gyerekállomány. Nagyon meg kell becsülnünk azokat a fiatal párokat, akik gyermekek nevelésére vállalkoznak! Ha barátságosabb lennél a fiaimhoz, akiket Helsáról küldtem a ti megsegítésetekre, bizonyára ők is több gyermeket váró asszonykát mernének rád bízni!
- Mire célzol ezzel, Sylas? - kérdezte Salina gyanakodva. A klánvezér lassan fölemelkedett, vonásai megkeményedtek:
- Több információm is van arról, hogy nem szimpatizálsz az őrharcosaimmal! Telrevan nem a világ közepe, a Központon kívül is élnek értékes mandalóriaiak. A támogatásomra szükségetek van, és én kiváló őrharcosokat küldtem nektek, ezzel gyengítettem saját klánomat! Elvárom, sőt követelem, hogy a fiaim ugyanazt a tiszteletet megkapják, mint ami a telrevani őrharcosokat és gárdistákat megilleti! Ne kérdezd, ne kutasd, ki tett panaszt! És vigyázz jobban a nyelvedre, mert nem akarok még egy ilyen figyelmeztetésre sort keríteni! Az már kellemetlenebb lenne számodra! - ezzel kiment.
Salina végigmérte Tagrent és őrharcosait, majd Seydát, aztán szó nélkül hagyta el a szobát.
A rövid közjáték után Seyda megnézte Larinnát és kisfiát is, majd apja kíséretében hazatért, hogy előkészüljön az esti táncmulatságra. Szigorú hajfonatát kibontotta, hogy gyűrűkbe kunkorodó sötét fürtjei derekáig leomoljanak, és díszesebb ruhába bújt. Ívelt szemöldökét kissé kihúzta, ajkát szájfénnyel tette csillogóvá, ennyiből állt az arcfestése. Sylas felidézte magában a napot, mikor ez a sötétbőrű szépség először lépett kislányként Helsa földjére. Lábát váltogatva, félszegen álldogált a tanácsteremben piszkosan, több helyütt elszakadt jedi köpenyében, félig lebomló, a hátán végigkígyózó, derekáig érő kócos fürtökkel. Nem volt benne félelem az óriási, idegen férfiak láttán, akik pedig információi szerint halálos ellenségei voltak.
A hatalmas termetű, királykék páncélú őrharcosokat bámulta csodálattal, ők pedig a kislányt. Vajon az a láthatatlan, furcsa szövetség már akkor létrejött köztük, amely a mai napig is ilyen erősen fűzi össze őket? Vagy az őrzésére elsőként kijelölt Arion nyílt, közvetlen személyisége engedte közelebb lopózni Seydát ehhez az elit egységhez? Bár mivel Seyda harci tudása már akkor is csodálatraméltó volt, ez elég indok lehetett ahhoz, hogy fölkeltse az őrharcosok érdeklődését, akik a teljesítmény alapján kategorizálták egymást és az idegeneket.
Sylas most is láthatta, milyen nagyfokú gyengédséget vált ki Seyda az őrharcosokból. A lelki kapocs köztük mindennél nyilvánvalóbb volt. Hogyan lehet a szűkszavú, közömbös Revannek ilyen érzelemgazdag testvére, akin túlcsordul a szeretet? A két testvér génjei ugyanazoktól a szülőktől valók, ahogy múltjuk feltárása bizonyította, de itt véget is ért a hasonlóság. Nihilus és Treya ősei közt vajon kinek lehetett ilyen egzotikusan izgató, sima, barna bőre és ilyen ragyogó, hatalmas sötét szeme, mint Seydának, és melyik ős rendelkezhetett azzal a hűvös nyugalommal, azzal az átható tekintettel, és a mandalóriaiakéhoz hasonló világos bőrrel, ami Revan sajátja?
- Indulhatunk, apa? - riasztotta föl tűnődéséből Seyda hangja. Sylas bólintott és Teregrilékre pillantott, akiknek kevesebb dolga volt a készülődéssel, csak a páncéljukat kellett letenniük.
A megbeszélt időpontban Lylthia és Arion is betoppant. Seyda még a Palotában beszélte rá Ariont, hogy ők is jöjjenek el este mulatni velük, Larsen azonban udvariasan visszautasította a meghívást. Astrila nehezebben viselte a terhességet, mint az életerős mandalóriai nők általában, ezért a fővezér jobban örült, ha asszonya pihent. Dandor viszont elhozta a szintén gömbölyödni kezdő Leniát, aki remekül érezte magát a megszokott őrharcosi társaságban, akikkel esténként idejártak. Sylas most találkozott Leniával először. Megköszönte neki, hogy klánja egyik kiválóságát ilyen boldognak láthatja mellette, és persze a leendő kisbabát is klánja tagjaként tartotta számon.
Lylthia csodálatosan kivirult az Arionnal töltött három hét alatt. Arion büszke is volt rá, érezve az irigykedő pillantásokat, ha vásárolni, vagy egyáltalán csak sétálni vitte gyönyörű asszonyát a városba. Őrharcostársai sem fukarkodtak a bókokkal. Sylas maga is megütközött rajta, Lylthia mennyire megváltozott. Még viselkedésében is. Gyanította, ennek oka az, hogy Lylthia végre biztonságban érzi magát a törvényesített kapcsolatban. Ráadásul ez a házasság olyan férfihoz fűzte, akit már évekkel ezelőtt is kész lett volna boldogan törvényes párjául elfogadni.
A mulató már tele volt. A szolgálaton kívüli helsaiak ujjongva tömörültek klánvezérük köré, mikor betoppant közéjük, de a telrevani gárdisták és őrharcosok is jól ismerték, és tisztelettel köszöntötték. Mint kiderült, Sylas remekül táncolt. A körtánc után a legelső lassú andalgásra is gyorsan lefoglalta lányát, hogy végre beszélhessen vele:
- Kislányom, gondolkoztál már azon, mit fogsz válaszolni a férjednek, ha arra kér, térj vissza hozzá?
Rövid csend volt:
- Nem - mondta végre Seyda. - Olyan jól érzem most magam veled, apa, kérlek, ne beszéljünk Mandalore-ról!
- Mandalore-ról? - ismételte Sylas. - Számodra már nem is "Calborn"?
- Ő az uralkodóm, apa. Nem több. Kérlek, nem beszélhetnénk másról?
- Nem, kis Seydám. Muszáj tudnom! Bárhogyan döntesz, én ahhoz fogok igazodni. Mandalore napokon belül megérkezik, mert együtt megyünk az új kereskedelmi központ megnyitójára. Az a parancs, ami fogva tartotta őt, megsemmisült. Első útja ezért biztosan hozzád fog vezetni. Amikor majd a szemébe nézel, melletted leszek, és a te döntésedet fogom támogatni, ha kell, ővele szemben. De számítanod kell rá, ha nemet mondasz neki, talán el kell jönnöd Telrevanról! És akkor csak ritkán láthatod majd a kisfiaidat, a barátnőidet. Gondoltál erre is, kicsi lányom? Egészen biztosan úgy érzed, nem tudsz többé együtt élni a férjeddel?
Seyda hallgatott, arcát apja melléhez szorította.
- Tudod, kislányom, én láttam Calbornt, mikor akkorka volt, mint most az ő fiai. Láttam őt felnőni olyan szigorban és olyan szeretetlenségben, hogy azt gondoltam, lehet, hogy tökéletes uralkodó lesz belőle majd valamikor, de sosem lesz képes a gyengédségre! Nem volt előtte olyan példa, melyből megtudta volna, mi a szeretet. Láttam Lynnarral való rövid házasságát, ami úgy tűnt, engem igazol. Ragaszkodott ő Lynnarhoz, és nem volt hűtlen hozzá, de a birodalom dolgait mindig felesége elé helyezte. De láttam azt is, amikor behozott téged az első napon Helsára! Láttam, hogyan figyeli a lépteidet, esténként az otthonodat ellenőrizte, biztonságban vagy-e. Mindig tudni akarta, merre jársz, hogyan fejlődsz, kikkel és miről szoktál beszélgetni, kik vannak körülötted. Tudom, milyen kilátástalan harcba kezdett, mikor el akart téged fogadtatni Telrevannal, és lázadásokat vert le, hogy elnémítsa a téged ellenzőket. Te ezalatt ott kóboroltál esténként az őrharcosokkal Helsán, gyönyörködtél a naplementében, és nem tudtad, Calborn miattad döntött úgy, hogy végre elvállalja az uralkodó mérhetetlen felelősségét, és elfoglalja a trónt. De csak akkor, ha te is mellette leszel. Belőled merített bátorságot a döntéséhez, veled együtt akarta újraépíteni a birodalmat és ő, akinek nem tanították meg, mi a szeretet és a megbocsátás, tőled megtanulta! Ha most azt gondolod, arra akarlak rábeszélni, hogy mindenképp térj vissza hozzá, tévedésben vagy! Csak azokról a dolgokról beszéltem neked, amelyekről nem tudsz. Ha ezek ellenére nemet mondasz neki, akkor is van olyan férfi, aki asszonyául akar téged. Serger már odakerülésed első évében elmondta nekem, hogy feleségül akar téged venni! És három hete, mikor nálam jártatok, elmondta, hogy elhatározása nem változott. Ha őt választod, és el kellene jönnötök Telrevanról, Starvilleren megvan a biztos jövőtök! Ha más férfihoz húz a szíved, akit titokban szeretsz, nem befolyásolom a választásodat. Az is érthető reakció, ha a csalódottság megölte az érzelmeidet, és érzéketlenné tett a férfiak iránt. De Mandalore-t csak egyszer utasíthatod el, ez olyan törvény, amelyet maga Calborn sem tud megváltoztatni, bármennyire imád, és megért majd téged! Arra kérlek, kérj tőle gondolkodási időt, mielőtt végleg elhagyod őt! Mandalore hűtlen lehet akár a világ tudtával is, de az asszonya még titokban sem, mert kockázatot vállal vele! Az életével kell fizetnie érte, ha kitudódik! Még ha el is ítélendő ez a törvény, a nép szemében megmásíthatatlan, ez az egyetlen dolog, amit más nőnek elnéznek, de egy Calorának soha! És ha kilépsz Mandalore életéből, mint Calora, többé nem térhetsz vissza hozzá akkor sem, ha férfi nélkül, magányosan éltél! A nép nem fogad el többé úrnőjének. A Calorától azt várják el, hogy a birodalom legelső asszonyaként a házasságban, hűségben is példát mutasson! És bizonyára te sem akarsz csupán az uralkodó törvénytelen kedvese lenni titokban, ha lehetsz a törvényes asszonya is a világ előtt! Kérlek, gondolkodj ezen, mert csak néhány napod van rá, amíg az uralkodó hazatér, és keresni fog téged!
A tánc véget ért, a klánvezér az asztalhoz vezette Seydát. Teregril, aki eddig őket figyelte, azonnal mellettük termett. Sylas a jóvágású, szőke testőrkapitány tenyerébe tette lánya kezét:
- Menjetek csak, gyerekeim, hadd gyönyörködjek bennetek! Én most pihenek egy kicsit.
Teregril töltött egy pohár leyant, és úrnőjének nyújtotta. Seyda megköszönte, és az őrharcos arcát nézve a pohár fölött, hosszú kortyokban megitta. Azután elfogadta Teregril feléje nyújtott kezét:
- Menjünk!
Sylas figyelte őket és megállapította, hogy eddigi észrevétele helyes volt. Teregril sem csak az úrnőjét látta már Seydában. A közéjük csöppenő, elképesztően naív, ártatlan kislány sokkal mélyebb nyomot hagyott az őrharcosokban, mint ahogy a klánvezér annak idején gondolta volna. És ahogy Seyda a szemük láttára serdült gyönyörű nővé, az ő féltésük is lassan kezdett szeretetté, majd szerelemmé átalakulni. Seyda most egyedül gyötrődik, mindenkit meggyógyít, csak saját magát képtelen meggyógyítani, pedig csak kezét kellene kinyújtania az őt körülvevő őrharcosok felé vígaszért és szerelemért.
Fájó genetikai örökséget kapott jedi őseitől, mely tiltja neki, hogy szabadon engedje érzelmeit. Ez iszonyú büntetés olyan szív számára, amely túlcsordul a szeretettől. Sylas félt, hogy Seyda most igazolva látja a jedik tanítását, ahogy egyszer beszélt erről: a szerelem kifordítja énedet, becsapja önértékelésedet, hazugsághoz és ellenőrizetlen reakciókhoz vezet. Seyda talán azért bünteti most magát tudatosan vagy tudat alatt, mert ezt a tiltást Calborn miatt megszegte. És nem mer többé kockáztatni.
- Sylas - érintette meg a vállát valaki, és Seyda éjszakás testőrei örvendezve vették körül.
- Még aludtatok, amikor érkeztem! - nyújtott kezet nekik sorra a vezér. - Davrel fiam, beszélnünk kellene!
- Rendelkezésedre állok, Sylas. Még van idő, amíg át kell vennünk a szolgálatot Teregriléktől, azért jöttünk korábban, mert így mi is tudunk táncolni. Seyda hol van?
- Ott ni! - intett fejével a táncolók felé Sylas. - Teregril csak egyetlen táncot engedett nekem, aztán rögtön elvitte a lányomat.
Davrel megkereste tekintetével az egymáshoz simuló párt, majd miután társait elengedte, hogy keressenek maguknak táncpartnert, leült klánvezére mellé. Sylas töltött neki leyant:
- Gondolom, bort nem szoktatok inni szolgálat előtt.
- Nem, Sylas, én egyáltalán nem szoktam bort inni. Még leyandale-t sem. Igaz, hogy ébren tart éjjel, de reggel nehezebben alszom el tőle. Elég a szimpla leyan. Köszönöm. Miről akartál velem beszélni?
Sylas sóhajtott:
- Seydáról. Elég kényes a helyzete. Nem akarok nyomozni utána, de biztosan tudjátok, hogy Saborra semlegesítette a Mandalore-t fogvatartó parancsot. Calborn a napokban hazajön. És Seyda sajnos úgy tűnik, már nem várja őt haza. Féltem őt Mandalore reakciójától. Beszéltem most vele, de nem kaptam választ. Seyda mindig szem előtt volt, mióta köztünk él. Éjszaka is őrizet alatt van. Tud rendesen pihenni? Tud aludni egyáltalán? Nem szokott sírni? Beszél veletek olyasmiről, ami aggodalomra adhat okot?
Davrel mélyet lélegzett:
- Alszik. Nagyon mélyen alszik. Naponta általában öt óra hosszat. Hajnali négykor szokott ébredni, és miután felöltözött, kimegyünk a kertbe, ahol pihentető meditációba visz le minket, ettől nagyszerűen érezzük magunkat, és azonnal gyógyít, ha bajt talál. Én még náthás se voltam, mióta Seydát ismerem, nemhogy beteg lennék! A meditáció után beszélgetünk, amíg Dandorék megjönnek. Ők hozzák a reggelinket is. Mindannyian együtt eszünk, aztán az éjszakások mennek aludni a helsai szállásra. Seyda egyetlen dologhoz ragaszkodik; a szobája ajtajának mindig teljesen nyitva kell lennie, ahogyan a Palotában is nyitva volt, mióta Mandalore éjjel nincs Seyda mellett. Négyszer próbáltam óvatosan becsukni, miután ő elaludt, hogy ne zavarjuk, mikor beszélgetünk, de azonnal fölriadt és kijött hozzánk. Azt mondta, a jelenlétünk és a hangunk megnyugtatja. És mind a négyszer az asztalra borulva aludt el, úgy vittem vissza a szobájába. Azóta nem próbálkozom azzal, hogy becsukjam az ajtót, és ő tényleg nyugodtan, mélyen alszik.
Sylas elgondolkodva nézett maga elé:
- Azt mondod, megnyugtatásra van szüksége. Fél valamitől? Vagy valakitől?
- Nem tudom, Sylas. Én is faggattam róla, de csak annyit mondott, a ház aurájában van valami, ami idegen. Én rögtön a sithekre gondoltam, de azt mondta, nem az. Valami régi kellemetlen emléke a háznak. Többször próbálta kitisztítani, de most is érzi. Éjszaka erősebben. Fölvetettem neki, hogy adja el a házat és vegyen másikat, ahol nyugodtabb lesz, de megrázta a fejét. Azt mondta, oka volt annak, hogy ez a ház hívta őt, azért ezt vette meg, és nem a másik három, jobb állapotú házból választott magának otthont. Mintha missziója lenne, hogy rájöjjön, mi zavarja ennyire. Azt se engedte meg, hogy Larsennek és Canderousnak szóljunk róla, mert azonnal visszaköltöztetnék a Palotába. Rajtunk kívül Lylthiának, Leniának és Arionnak van erről tudomása, de őket is ígérettel kötötte meg, mint minket, testőröket. De én csak azt az ígéretet tettem, hogy Larsenék előtt hallgatok, tehát rád nem vonatkozik a titoktartásom. Talán neked több szerencséd lenne a lányoddal, ha óvatosan kifaggatnád a házzal kapcsolatos érzéseiről. Arra kérlek, ne áruld el neki, hogy tőlem tudod ezt, mert bár nem szegtem meg a neki tett ígéretemet, lehet, hogy máskor olyan dolgokat is el fog titkolni előttem, amiről pedig, mint az ő életéért felelős testőkapitánynak, tudnom kellene! Különösen, ha ezzel a zavaró dologgal kapcsolatban jön rá valamire.
- És ti nem éreztek ott valami rosszat, negatívat?
- Nem. De hát mi nem aludni járunk oda, hanem Seyda álmát őrizni. Eleinte arra gondoltam, bizonyára mi nem rendelkezünk olyan finom, érzékeny idegrendszerrel, mint a lányod, ezért nem érezzük azt a zavaró valamit, amit ő. De az a valószínűbb, hogy csak Seydát zaklatja, mert Telara a szobalány is nyugodtan alszik. És ahogy Seyda kijött hozzánk, ő is megnyugodott köztünk. Minket eszerint nem környékez meg az az idegen dolog, hiszen a jelenlétünk teljes védelmet ad Seydának.