48. fejezet

Készülődő vihar

Tonks Kingsleyvel és Billel kávézott az Abszol-úton. Néhány percre Fleur is beugrott és Billnek ez is elég volt ahhoz, hogy virágos jókedve támadjon. Ez már annyira idegesítető volt, hogy a lány inkább Kingsleyhez fordult:
- Beszéltetek Dumbledore-ral? – kérdezte.
Az auror bólintott:
- Azt mondta, megpróbálja rábeszélni Pitont, hogy folytassa az okklumencia órákat Harryval. Többet nem tudok, Sirius az mondta, hogy ma tizenegy körül benéz majd hozzá Albus és elmondja mire jutott – dörmögte mély hangon Kingsley.
- Gondolom, akkor Remus is beszámol neki… - mondta ő és már eldöntötte magában, hogy ma sem megy a Black - ház környékére.
Bill végre abbahagyta a vigyorgást és rábámult:
- Nem tudtad? Remus még nem tért vissza.
Nymphadorát kellemetlen érzések rohanták meg. Biztos valami baja történt és talán soha nem tudja meg, hogy mi - futott át az agyán.
- Én mindenesetre beszélni akarok Dumbledore-ral, velem tartotok?- állt fel az asztaltól Kingsley.
Bill bólintott, Nymphadora sötét gondolataiban merülve követte őket, és abba reménykedett, hogy talán Dumbledore tud valami hírt Remusról.

A nappaliban ülve várták, hogy Dumbledore megérkezzen. Molly néhány üveg vajsört hozott be, aztán leült közéjük.

- Hol van Sirius?- kérdezte Nymphadora.

- Felment Csikócsőrhöz, mert megsérült a lába, most keni be valami gyógyírral – felelte Molly.

Csendben várakoztak és a kandallót bámulták. A tűz egyszer csak zölden fellobbant, de nem Dumbledore jelent meg, hanem egy sötét alak zuhant ki a kandallóból. Remus volt az - csak úgy dőlt belőle a vér. Molly felsikoltott és azonnal megpróbálkozott egy sebkötöző bűbájjal, de az hatástalan volt. Remus alig hallhatóan nyögte:
- Sirius!
Bill és Kingsley azonnal rohantak az emeletre. Nymphadora közben térdre rogyott és megpróbálta a kezével befogni az iszonyú sebeket. Mintha csak a rémálma vált volna valóra. újra átélte azt az éjszakát, amikor apja vére áztatta a kezét és ő csak tehetetlenül nézte, ahogy a vérrel együtt, az ujjai között szivárog el az élete.
Sirius száguldott lefelé a lépcsőn, ahogy meglátta a barátját rögtön tudta, mit kell tennie. Előkapta a pálcáját, különös szavakat mormolva néhány mozdulattal összezárta a sebeket. Az ájult Remust felvitték a szobájába, Bill pedig elrohant erősítő főzetért. A nappaliban egyedül Kingsley maradt, Dumbledore -ra várva.

Remus, amikor néhány perc múlva magához tért már a saját ágyában feküdt.
- Ki tette ezt?- kérdezte dühösen Sirius.
- Douglas – válaszolt Remus.
- Hé, biztos hogy ez a fickó velünk van ? – kérdezte ingerülten Nymphadora, aki dühével és az aggodalmával küszködve az ablaknál állt és kifelé bámult.
- Az én ostobaságom volt az oka! - felelte a varázsló és megpróbált felülni – Maradjon köztünk, de ezt az átkot Pitontól lestük el, még Roxfortban. Nem tudom ő, honnan szedte. Én soha nem próbáltam ki senkin…
Sirius megrázta a fejét:
-Én sem!
- Nos úgy tűnik Perselus egy gyengébb változatát használta. Erre nem gondoltam és arra sem, hogy Douglas ilyen erővel vágja majd hozzám.
- Meg is halhattál volna! – hallotta a lány elcsukló hangját.
Nymphadora csak a hátát fordította felé. Ahogy ránézett, az jutott az eszébe, milyen volt simogatni, végigcsókolni a meztelen hátát. A gondolatra rögtön reagált a teste, úgyhogy inkább elhessegette az emlékképet és megköszörülte torkát:
- Nem. Tudtam, hogy Sirius itt lesz, és ő tudja az ellenátkot!
- Legalább van valami haszna, hogy állandóan itthon ülök! – mondta Sirius morcosan, de nem tudta elrejteni a hangjában bújkáló megkönnyebbülést.
– Ideje lemenni, nem sokára megérkezik Dumbledore!
- Nekem is beszélnem kell vele, azért nem jöttem üres kézzel! - szólt barátja után Remus.
- Majd, ha Bill meghozta az erősítő főzetet és megittad, akkor lejöhetsz! Addig készítek valami ételt, gondolom éhes vagy! – szólt Molly. Remus gyomra az étel gondolatára hálásan felkordult.
A többiek közben elhagyták a szobát. De ő csak Nymphadorát látta, ahogy kimegy az ajtón. Szűk fekete nadrágban, fekete csizmában volt, szőkés haja a vállát verdeste. Biztos szolgálatból jött… - találgatta magában és arra gondolt, mindent megadna érte, ha újra a karjában tarthatná.

Dumbledore később felment hozzá a szobába, addigra már megitta azt az undorító löttyöt, amit Bill hozott fel neki. Miután elmondta, mire jutottak az igazgató felállt és így szólt:
- Sok mindent megtudtatok rövid idő alatt. De túl nagy kockázatot vállaltál! - szigorúan nézett rá, és ő úgy érezte mentegetőznie kell.
- Nem volt más lehetőségem! Gyorsan kellett döntenem, ha tétováztam volna, akkor elszalasztom az alkalmat, hogy Greyback közelébe férkőzzek. Douglas ott maradt, ebbe ő is belegyezett, úgy tűnik Varg falkája nem veszélyes rá nézve és Hedda segíteni fog neki, ha másért nem a főzetért és a védelemért cserébe.
Dumbledore az ablakhoz lépett:
- Rendben van, Remus, megbízom az ítéletedben! Mikor mégy vissza?
- A következő teliholdnál.
- Beszéltél Perselussal?
Az igazgató bólintott és gondterhelt ábrázattal bámult maga elé:
- Sajnos nekem sem sikerült meggyőznöm! Meg kell mondanom nem hittem, hogy még mindig ilyen ellenséges érzelmeket táplál irántatok! - Remus maga elé meredt, bűnösnek érezte magát. – De hát ez egy öregember hibája, aki nem számol a fiatal szívek zabolátlanságával! - fejezte be halvány mosollyal az arcán a varázsló.
Remus meghökkenve nézett rá. Fiatal? Hiszen egyidősek Pitonnal és ő rég nem gondolt már magára fiatal varázslóként…
- És mi lesz most Harry-vel? – kérdezte.
Dumbledore arca elkomorult:
- Ez engem is aggaszt és természetesen Siriust is!- kezdte. - Amennyire lehetséges igyekszem rajta tartani a szememet. Az iskolaévből már csak néhány hét van hátra. Addig megegyeztünk a Rend tagjaival, hogy néhányan mindig itt állnak készenlétben, ha valami történne. Hangsúlyozom, amíg Harry Roxfortban marad, nem eshet bántódása! Minerva, Perselus és persze Hagrid még mindig ott van. Ha valami történne, engem és benneteket is tudnak riasztani.
Mielőtt elhagyta volna a szobát visszanézett és búcsúzóul így szólt:
- Jól tennéd, ha kipihennéd magad Remus, és légy óvatosabb! A Rendnek szüksége van rád … és a barátaidnak is!

A következő héten három - négy rendtag mindig volt a házban. Sirius azonban annyira aggódott Harryért, hogy már a társaságnak sem tudott örülni. Egy idő után aztán rászokott arra, hogy csak este jött le. A napot Csikócsőrnél töltötte, éjszaka pedig a kandalló előtt őrködött. Csütörtök este volt, a Weasleyék, Rémszem, Lupin és Schaklebolt és Bill a nappaliban ültek. A vacsorát már befejezték, Bill és Kingsley varázslósakkot játszott az asztalnál, Molly pedig az ikrekről mesélt Remusnak:
- Csak most merték bevallani! Akkor történt, amikor Harry beszélt veletek ….- sóhajtott Mrs Weasley elmesélve az ikrek dicsőséges távozását Roxfortból. - …az egész folyosót mocsárrá változtatták, jól beolvastak Umbridge –nek, aztán seprűre pattantak és elrepültek! - fejezte be a boszorkány.
- Klassz srácok!- dörmögte mély hangján Kingsley kivillantva fehér fogait.
- Siriusnak is tetszett volna!- fűzte hozzá Lupin.
- Ez volt a legkevesebb, amit az a nőszemély megérdemelt, azok után, amit Harryvel művelt! – jelentette ki Molly – nem is ezért haragszom rájuk! De nem akarják folytatni az iskolát és nem akarnak hazajönni sem. Pedig ha egyszer Umbridge- től végre megszabadul az iskola, biztos visszavennék őket. Még Minerva is gratulált nekem, azt mondta, hogy a mocsár igazán szép munka és, hogy az év legszórakoztatóbb pillanatait az ikreknek köszönhette Roxfortban. Amikor elmeséltem nekik azt válaszolták, hogy köszönik szépen, de ők ugyan vissza nem mennek Roxfortba. Saját üzletetet akarnak nyitni az Abszol-úton! – mérgelődött Molly. – Csak azt tudnám, honnan van rá pénzük! Még azt is visszautasították, hogy velünk lakjanak! Fred közölte, hogy inkább az üzlet felett bérelnek egy kis lakást. Én mondtam neki, hogy nem lesz ez így jó, de Arthur persze …
- Ugyan, Molly, drágám! - nézett fel egy mugli újságból Mr Weasley – már felnőtt varázslók és én sem voltabb idősebb, amikor önálló lettem!
- Igen, de te nem három RBF-t tettél le! – vágott vissza a boszorkány dühösen.
- Nyugodj meg Molly !- csitította Remus - biztos vagyok benne, hogy Fred és George boldogulni fog, talán még jobban is mint gondolnánk. Ami az RBF-ket illeti… én is, Sirius is tizenegy RBF-et szereztünk és nézd meg mi lett belőlünk! - mosolyodott el szomorúan Mrs Weasley erre már nem tudott mit mondani, de látszott az arcán, hogy a varázsló szavai egyáltalán nem nyugtatták meg.

Ahogy besötétedett Sirius megjelent az ajtóban, nem szólt semmit csak leült az asztalhoz. Bill és Kingsley közben befejezték a partit, a fekete varázsló vezére egy jól irányzott ütéssel kivégezte Bill bástyáját és mattot adott. Bill felállt: - Nos, én megyek lefeküdni, elég késő van és holnap dolgoznom kell!
- Ki lesz holnap szolgálatban? – kérdezte Kingsley, Molly sorolni kezdte:
- Te, Mordon, Sirius - a férfi, amikor meghallotta a nevét dühösen felmordult – Remus és Tonks!
- Nos remélem, Nymphadora egy kicsit feldobja majd a hangulatot! - jegyezte meg Kingsley.
- Hát erre ne számíts! – jelentette ki Molly mérgesen és Remusra nézett.
Váratlanul egy patrónus jelent meg a szoba közepén, egy sápadt fénnyel világító négylábú volt. Egymásra nézek, de senki sem ismerte fel. A patrónus megszólalt:
- Hagridot el akarták fogni, hogy az Azkabanba vigyék, McGalagonyt is megtámadták! Maradjatok, ahol vagytok, mindjárt jövök! - Ez csak Tonks lehetett! – szólalt meg nagy sokára Mordon.
-De hát az ő patrónusa egy unikornis!- ellenkezett Shacklebolt.
- Úgy tűnik már nem! Előfordul néha, ha a varázslót vagy a boszorkányt nagyobb megrázkódtatás éri, vagy fordulat áll be az életében. Szokatlan dolog, de nem példa nélküli és Tonks, mint metamorph -mágus bizonyos hatásokra érzékenyebb - magyarázta Mordon. - Ami jobban aggaszt, hogy lényegesen gyengébb, mint a régi volt!
Remus nem nézett fel de érezte, hogy Mordon rámered varázsszemével és hirtelen nem tudta mit mondhatna, de nem is volt rá lehetősége, hogy megszólaljon, mert a konyhaajtóban megjelent Nymphadora.
- Ne haragudjatok, de először haza kellett mennem! A minisztériumi kandallókat figyelik! Leült az asztalhoz és beszélni kezdett, látszott rajta, hogy feldúlták az események. Lila haja az égnek meredt és nagyon sápadtnak tűnt. – Tegnap Dawlish és még öt auror Umbridge parancsára megtámadta Hagridot. Az Azkabanba akarták vinni, de ő nem adta meg magát, nem bírtak vele és sikerült elmenekülnie. Minerva már nem volt ilyen szerencsés, felelősségre akarta vonni a támadókat és az aurorok kábító átkokat szórtak rá! Négy el is találta, a Szent Mungóban van, még nem tért magához. Dawlishék csak délután jöttek be, ők sem úszták meg sérülések nélkül, kellett egy kis idő, amíg összeraktam a történteket. Aztán beszéltem Pitonnal, ő már üzent Dumbledore-nak és rám bízta, hogy tájékoztassalak benneteket, mert ő nem hagyhatja el most Roxfortot. Ahogy tudtam, leléptem a minisztériumból és mielőtt idejöttem volna még benéztem a Szent Mungóba. A gyógyító nem sok mindent tudott mondani, meg kell várnunk, míg Minerva magához tér! - hadarta egy szuszra a boszorkány. A Rend tagjai elképedve ültek az asztalnál és szóhoz sem jutottak. Remus egy pálcamozdulattal töltött egy pohárnyi vajsört és a lánynak nyújtotta, az megköszönte, de nem nézett föl, inkább az asztalt bámulta.
Sirius állt fel először:
- Harryt el kell hozni Roxfortból, nincs ott sem Minerva, sem Hagrid. Nincs többé biztonságban!
- Ott van még Perselus! - jegyezte meg csendesen Lupin.
- Piton a kisujját sem mozdítaná érte, te is tudod! Amikor tegnap ideküldte a patrónusát akkor is csak annyit üzent vele, hogy maradjak a helyemen! Gondolom előre tudta, hogy ez fog történni, lehet hogy ő áll az egész mögött! Elmegyek Harryért! – kiáltotta a varázsló.
- Megőrültél? Nem hozhatod el az RBF vizsgák közepén!- szörnyedt el Molly.
Nymphadora odalépett Siriushoz:
- Tudom, hogy aggódsz Harryért, de ha szükséges, maga Dumbledore fogja elhozni az iskolából. Nekünk most más dolgunk van! Készen kell állnunk, hogy ha szükséges felvehessük a harcot a Halálfalókkal!
Sirius elégedetlenül felmorrant, de ő is tudta, hogy esztelenség lenne most Roxfortba mennie, így hát leült és töltött magának egy pohár Lángnyelv whiskyt. A boszorkány mellé ült és folytatta:
- Csak szólok, hogy nem működik a kandalló, ezért jöttem a konyhán keresztül.
Sirius felállt és a kandallóhoz lépett, de semmi különöset nem látott:
- Biztos megint az az átkozott Sipor! De előkerítem és akkor neki vége! Ő sebezte meg Csikócsőrt is, tudom! - jelentette ki Sirius és lendületes léptekkel elhagyta az ebédlőt.
A rendtagok közül hirtelen mindenki egyszerre kezdett beszélni, megtárgyalva a tegnapi eseményeket. Remus Nymphadorához lépett, aki a kandallót vizsgálgatta:
- A patrónusod, meggyengült….- mondta zavartan.
- Így van – ismerte be a lány vonakodva - , de sajnos nem tudok rajta változtatni! – jelentette ki közömbösnek tűnő arccal, de ő látta, hogy elpirult.
- Ez az én, hibám, ha akkor nem…. Nymphadorára nézett, aztán lehajtotta a fejét és tudta, soha nem fog ebből a mondatból kikeveredni. Nem mondhatja, hogy megbánta, hogy szeretkeztek, mert lényének egyik fele másra sem vágyott csak, hogy újra elmerülhessen a lányban. A másik fele menekülni akart, mert tudta, hogy ezek az érzelmek szerelmére csak bajt hoztak.
Nymphadora ránézett és fájdalmat látott a szemében, aztán elfordult. Nem hagyta elmenni, megfogta a karját és így szólt:
- Veszélybe kerülhetsz, ha ilyen gyenge!
A boszorkány hirtelen szembefordult vele:
- Már nincs közünk egymáshoz! Nem kell, hogy aggódj értem! – mondta elutasítóan és visszament az asztalhoz.