Promises [City Lights]

Byakuya x Renji x Urahara

Byakuya POV

Hosszú időnek kellett eltelnie, hogy rádöbbenjek, mi folyik a szemeim előtt. Persze, még ez sem magamnak köszönhető, de sosem árt egy olyan barát, aki bármit el mer mondani nekem, ráadásul érdekében állna, ha az engem kivéreztető kapcsolatom hivatalosan is darabjaira hullana. Urahara Kisuke természetesen nagyon sokat lát, hall és tud. A tökéletes harmadik szemem, aki nem fél az őszinte válaszoktól – már ha éppen le kell járatni valakit.

Kezdetben nem nagyon gondoltam bele a somolygásokba, a hirtelen kuncogásokba, de idővel ezek is értelmet nyertek. Ő az egyetlen, aki tényleg tudja, mit csinál a párom. A volt párom, aki még az, de már nem sokáig.

Már tudok a kimaradások okáról, láttam, és nem zavar. Nem érdekel, már nem veszem a szívemre ezeket a dolgokat. Olyan, mint előtte volt: nincs semmi érdekesség, ami miatt rá figyelnék. A bizalmam elég szépen eljátszotta, nem érdemes több szót fecsérelni erre.

Azt hittem, hogy ő valaki különleges, aki miatt megváltoztam, de rájöttem, hogy ő csak az eszköze volt az elkerülhetetlennek – általa közelebb kerültem a jövőhöz, de nem változtatott lényeges dolgokon. Jött, letámadott, és a lelkem maradékát is lerombolta, majd felépítgette. Elölről kezdte, szebb lett, mint új korában, de az már nem én voltam.

Elegem van a hazugságokból, az ígéretekből, nincs még egy „soha többé".

Szerencsére voltam olyan szemfüles, hogy felkészüljek az azonnali likvidálásra, így hát csak egy szavamba kerül, és nem találkozunk többé.

Szeretnék elmenni én is, és nyugodtan együtt tölteni egy napot az egyetlen emberrel, aki megért, és mégsem teszem, hanem itt várok rá.

Eljött az a nap is, hogy megelégeltem az élet ezen oldalát, és a fényre vágyom. Szerepcsere következik: ő be a sötétbe, én ki a fényre, de ahogy erre gondolok, kiszárad a torkom.

Inkább állnék vele együtt a sötétben, mint nélküle a ragyogásban, és ennek nincs különösebb oka. Megszoktam, hogy együtt vagyunk, hogy hazavárnak, és nem is szeretnék sokat változtatni ezeken a dolgokon.

Valamiért én sosem keresek más kiutat, vagy más embereket, és vele maradok, még akkor is, ha elszívja az összes vérem.