Halo, egy ideje már. Itt a következő fejezet. Kellemes olvasást kívánok.


Nincs mesélő

Mindenki ledöbbenve bámulta Esbern élettelen testét, ahogy arccal a földön, a koponyája egy nyílvesszővel volt átlőve és a vérébe fagyva feküdt. A Szervezet összes tagja megdöbbenve figyelte a jelenetet. A támadó csoport vezetője Jorossin igazságosztó volt, aki haraggal és bosszúvággyal eresztette el a vesszőt az íja idegéről. Nagyon hosszú idő után, ez volt az első dolog, amivel komolyan árthatott a rendnek.

- TÁMADÁS! - Üvöltötte Joross, mire a Thalmorok, speciálisan képezett lovassága, frontálisan megtámadták a Szervezetet.

- Frontális támadás?! Méghozzá, ilyen sokan?! - Gramb észrevett egy apró problémát ebben a taktikában. - A Thalmorok ritkán támadnak szemből és kerülik a feltűnést!

- Visszavonulás! - Parancsolta Leila. A Szervezet hiába volt együtt, egy Thalmor elit lovasság ellen esélyük nem lett volna. A társai, még Mira és Marshal is engedelmeskedtek. A rend tagjai visszavonulót fújtak a hegy barlangrendszerébe, tudva, lovassággal nem követhetik őket. - Liz! Wynns! Csapdarúnákat a bejárathoz!

A két varázsló azonnal eleget tett a nord nő parancsának és egyszerre helyeztek tűz, jég és villámrúnákat az egyetlen bejárathoz.


Joross, amint látta, hogy a Szervezet futva menekül a lovassága elől, nem hagyta hogy a fejébe szálljon a dicsőség, ezért összehívta az összes szolgáló fegyvernököt és gyengébb teljesítménnyel rendelkező katonákat és őket küldte be a barlangba, tudván, az ellenség csapdát állított.

A Domínium katonáit szolgáló erdei elfek, khajiitok, cyrodiiliak és bretonok, tucatjai rohamozták meg a barlang bejáratát, de egy halom mágikus robbanás történt, miután beléptek a barlangba. Egyikük sem tért vissza onnan.

A Szervezet emberei csak nézték, ahogy a Thalmor, alsóbbrendű katonák, szó szerint a vesztükbe rohannak, de Liznek és Wynnsnak sem volt végtelen mennyiségű mannája és idővel, a szolgáló fegyvernökök, elintézték, az életük árán, hogy ők ketten, elhasználják a varázs erejüket.

Joross nem volt tétlen.

- Védőpajzsot elő! Lándzsások, utánuk! Mágusok, ne maradjatok le és támogassátok őket! - A katonatisztek meghajoltak és azonnal engedelmeskedve a parancsnak, formációba állta. - Ringlos, - Joross még az alacsony, erdei elf tisztet hívta magához. - derítse ki, mikkel várnak minket és térképezze fel a hegyet, más kijárat után.

- Igenis, igazságosztó!

A fegyvernökök elég időt nyertek hogy a Thalmor katonák ebbe a harcállásba kerüljenek. Tudván, hogy nincs sok íjász a Szervezetben vagy akik inkább a mágiában hisznek, a dárdás és pajzsos katonákat küldik előre, mágikus védelemmel az élen.


Mivel Marshal holt másnapos volt, ezért Leila vette át a vezetést.

- Sellin! Lődd a varázslókat! - Utasította az elf lányt. - Liz! Állj készenlétben egy csapda varázslattal! Wynns! Marshallal menj vissza templom erkélyére és idézz egy halom agyagmadarat hogy elmenekülhessünk! Mira, Gramb, Delphine, és Junal! Készüljetek az életeteket is feláldozni, velem együtt, hogy időt nyerjünk Marshalnak az elmenekülésre!

Senki sem kérdő jelezte meg a feladatot. A Szervezet tudta, Marshal az, aki legyőzheti Alduint és végezhet a sárkányokkal. Mindenki más, feláldozható.

A barlang rendszert robbanások rázták meg. A Thalmor erők a gyengébb, feláldozhatóbb katonáikat küldték előre. Miután Wynns elment, Liz maradt az egyetlen varázs használó és sok energiát igényelt a csapdák fenntartása.

- Állj le! - Leila leállította. - A gyengéket küldik előre hogy kifáraszthassanak! - Liz leállt. - Mira és Gramb, velem együtt az élen harcolnak! Junal, Delphine és Sellin, ti fogtok nekünk besegíteni, Liz, te hátul maradsz és mágiával támogatsz minket! - Mindenki értette a dolgát. - Alakzatba!

Leila középen és az élen maradt, Mira jobb oldalára állt, Gramb a baljára. Sellin és Delphine a csapat bal oldalát tartotta szemmel miután elrejtőztek, Junal a jobb oldalát a rejtekhelyéről. Liz láthatatlanná vált és több méter távolságban figyelte az eseményeket.

Az előőrs maradéka megrohamozta a Szervezetet, de a felkészületlen és képzetlen Thalmor egységek, nem jelentettek kihívást Tamriel legveszedelmesebb bűnözőinek. Leila a Vérskalp kardjával hasított, Gramb Molag Bal buzogányával zúzott és Mira Meridia Hajnaltörőjével végzett az ellenséggel.

Amikor csak lehetőséget láttak rá, Junal Mehrunes Dagon tőrét mártotta az ellenség hátába, Delphine a katanájával végzett a támadókkal, Sellin szinte csak vaktában tüzelt az Őscsillantó fából faragott íjával és ében nyílvesszőivel.

Alig telt el 5-10 perc, de a Thalmorok előre küldött, csali egysége teljesen ki lett végezve.

- Hm, - Mira diadalittasan a tarkójára kulcsolta a kezét, óvatosan, nehogy fejbe verje magát a bal karjára illesztett pajzsával. - ez eddig gyerekjáték volt.

- Ez még csak az előőrs volt, te ostoba. - Vetette oda Leila, nyersen, ami piszkosul felbőszítette a birodalmi nőt.

- Hogy mondtad?!

- Fogd be és koncentrálj, - Utasította, a leghalvány érzelem kifejezése nélkül, Mira csak morgott egyet, de készenlétben állt.

Joross hallotta a beküldött embereinek a sikolyait, halálhörgéseit és időnként, a könyörgéseit. Tudta, hogy sok embert küldött most a halálba és azt is, a Szervezet nem kegyelmez rajtuk. Most nem adatott meg az a luxus hogy könyörületes legyen. Az egész rend, alig néhány méterre van tőle, egy barlangban.

- Dárdások, előre! - Üvöltötte, mire az adott katonai szakasz, a parancsának eleget téve, elindult.

Ringlos megkerülte a hegyet, Jorossin parancsára és meglátott egy templomszerű, romos építményt a tetején. 2, tapasztalt felderítő, aranypáncélos, hozzáképest, égimeszelő katonájával, egy férfival és egy nővel indult a felderítő útra.

- Ott bejuthatunk! Mászásra felkészülni! - Utasította a két katonát, akik azonnal, egy szó nélkül teljesítették az erdei elf tiszt parancsát.

- Itt jönnek! - Mira tenyere már viszketett az ölés vágytól és már alig várta hogy élő húsba márthassa a pengéjét. - Szeretettel várjuk őket! - Egy őrült, szadista vigyort eresztett magára.

- Ha elszakadsz tőlünk, karddal a hátadban végezheted! - Figyelmeztette Leila.

- Hé, a Thalmorokra is figyelnem kell! - Viccelődöt, arra utalva, hogy Leila az előbb azt mondta, hogy ő maga szúrja hátba.

- Maradjunk együtt és úgy tovább kitartunk! - Gramb próbálta megtartani a törékeny békét a két civakodó nő között, de ez borzasztóan nehéz és veszélyes feladat.

Az aranypáncélos elfek, teljesen felfegyverzett alakulata, 3-asával, tökéletes védelmi sort alkotva, pajzsos és lándzsás katonákkal az élen, lassan, de biztosan közeledett a Szervezethez.

Leila kivárta amint lehetőség adódik és amint Sellin átlőtte az első sor közepén lévő katona nyakát, csupán egy pillanatra, de az első és a második sor katonái megzavarodtak. A nord nő úgy vélte, most jött el az idő és egy gyors megpördüléssel, a saját tengelye körül, a kardjából előtörő, vörös, energia nyalábbal félbevágott 3 elf katonát.

- Most! - Üvöltötte Leila, mire a társai, Gramb és Mira is az ellenségre rontottak.

Gramb, a hatalmas buzogányával agyon csapta egy női katona fejét, az arca teljesen összeroncsolódott és látványosan kitört a nyaka, majd egy férfi katonának, akkora erővel sújtott a pajzsára, hogy teljesen leszakította a karját, majd az öklével úgy orrba verte, hogy eltörte a nyakát is.

Mira alattomosabb támadásokat intézett, az üvegpajzsával védekezett, majd a kardjával az ellenség páncéljának a sebezhető részeit támadta, több fájdalmat okozott nekik mint amennyit kellene, de sok katonával végzett. A kardja másodpercek töredékei alatt pattogtak fegyverről, pajzsra és páncélra. Olyan gyorsan mozgott hogy alig bírták eltalálni.

- Csak ennyit bírtok?! - Gúnyolódott az ellenségen. - Ilyen lassúak vagytok?!

Leila ügyesen és gyorsan védekezett, a pallosát tökéletesen forgatta hogy mindkét célra megfelelő legyen. Lesújtott ahol a védelem gyenge volt, kikerülte amikor erősnek bizonyult, védekezés után azonnal ellentámadásba lendült. Egy katonának látott egy aprócska rést a mellvértjén, a sisakján keresztül. Elé ugrott, a térdeit valamelyest behajlította, félig guggolt, félig széles terpeszbe állt, ügyelve az egyensúlyára, a kardját vízszintesen tartotta, a markolatot a mellkasa jobb oldalához tartotta és szúrt. Egyenesen át a katona mellvértjén, bele a testébe, át a szívén, ki a hátán, majd átszúrva a páncélt is.

Hiába voltak képzettebbek és erősebbek, a Szervezet akkor sem bírt a túlerővel, kénytelenek voltak visszavonulni, mielőtt a Domínium katonái olyannyira beszorítják őket hogy ez lehetetlenség lenne. Mira volt az első, Leila és Gramb elég ideig tartotta fel hogy a második vonalig eljuthasson.

A Thalmor katonák, másodpercről másodpercre beljebb jutottak és már az íjászaik is bent voltak. Egy szakasz íjász, épp Leilát vette célba. Sellin lelőtt kettőt, de hiába, még legalább 5 másik íjász eresztette el a vesszőit és mind a nord nő felé szálltak, többség pont arra a részre ahol a páncélja sérült volt és nem védte semmi.

Leila későn vette észre a rá lőni készülő íjászokat és nem volt ideje kitérni. Vér fröccsent a barlang padlójára, amit a föld gyorsan beivott. Leila sértetlenül állt és felette tornyosult a hatalmas ork, akinek a hátába 3 nyílvessző fúródott, 2 lepattant a páncéljáról.

- Leila… jól vagy? - A nord nő megdöbbent az ork önfeláldozásán.

- Igen… megvagyok.

- Jó… vonulj vissza. Én feltartom őket! - Mint akinek meg sem kottyant, Gramb felállt és agyon csapott három másik katonát.

Leila így tett, ő is visszarohant a második védvonal mögé. Gramb több szúrást és vágást kapott be, de ő is visszajutott. Térdre rogyott és fájdalmasan nyögött fel.

- Liz! - Leila azonnal hívta a kis varázsló lányt, aki kihúzta a nyilakat Grambból és elkezdte gyógyítani. - A második védvonalat próbáljuk tovább tartani!

A második védvonal már az első emeleten volt, egy rakás, hatástalanított csapda nyomólapon. Delphine és Esbern már hatástalanították, de Junal, kiváló szabotőr lévén, Delphine segítségével, újra aktiválta.

Gramb most nem tudott harcolni, meg kellett várnia amíg Liz meggyógyítja. Delphine állt be a helyére, a nemrég talált, kissé rozsdaette páncéljában, amit ő kifejezetten kedvelt. A fizikai ereje meg sem közelíti az orkét, de legalább olyan jól értett az öléshez.

- Elkészültetek?! - Kérdezte Leila Junaltól, mire a félszemű argóniai csak gonoszul elvigyorodott.

- Még szép.

- Kiváló! - Leila intett a társainak hogy ideje elhagyni a termet. Csak Liz maradt, rejtőzködve, hogy Junal és az ő terve szerint, aktiválja a csapdát.


A Thalmor erők, amint Joross újra, megfelelő hadrendbe parancsolta őket felsorakoztak.

- Közelharcosok az élre! - Az elf katonák, amint meghallották a parancsot, egyszerre dobták el a lándzsáikat és váltottak, rövidebb, közelharci fegyverre, kardra, baltára és buzogányra. A templom felső szintjeire vezető járat túl szűk volt egy lándzsás előre nyomuláshoz. - Előre! Végezzetek a Szervezet összes emberével! - Parancsolta, de még meg kellett találnia a kémet és átvenni az üzenetet tőle.

Tudja jól, a katonái nem lesznek képesek elintézni a sötét rendet, legalábbis, nem az összest, de ezt nem osztotta meg a katonákkal. Joross a katonáival együtt maradt, ő és Ilya is az élen vezették az embereiket.

Feljutottak az első kamráig, de a termet egy halom, különös szimbólummal ellátott, nagyméretű csempét helyeztek el. Jorossin csapdát szimatolt, de amint meglátta a terem közepén álló Lizt, aki csak kihívóan néz rájuk és a jobb mutató ujjával, gúnyosan hívja őket.

- Ilya? - Joross nem volt ostoba és Ilya is átlátott a cselen.

- Még szép. - Az egyik kesztyűs kezét a felemás szemű varázsló lányra szegezte és egy hatalmas jégdárdával, átlőtte a koponyáját, amitől vérezve esett össze. Nem történt utána semmi.

- Történnie kéne valaminek? - Joross nem értette, „Csak így, itt hagyták csalinak? Nem. Valamit terveznek.". - Ellenőrizzétek le! - Utasított két katonát, akik azonnal engedelmeskedtek a parancsnak.

A két katona, hogy leellenőrizze Liz holttestét, megközelítette, közben több nyomólapra is ráléptek. Nem történt semmi. Az egyik katona, a nő, a torkához érintette a kezét, megnézve, lélegzik-e.

- Halott. - Jelentette.

- Vigyázat! - A másik katona, a terem túloldalán, meglátta Lizt, élve és virulva, de a halott test még mindig ott feküdt, jégdárdával a homlokában. Készenlétbe helyezték a fegyvereiket.

Liz sunyi vigyorral integetett, csettintett egyet és a „holtteste egy nagyot robbanva, aktiválta a teremben lévő csapdát. A két katona halálra égett, de a Thalmor szakasz most elakadt. Liz nyugodtan kisétált a teremből és a társai után indult.

- NEM! - Joross dühöngött. - Ilya! Csinálj valamit!

- Nem kell ordibálnod! - Magához hívta a varázslókat, aki azonnal jégmágiába kezdtek.

A teljes varázs erejüket felélte, hogy annyi jeget teremtsenek, amivel lefedhetik az összes tűzcsapdát és fenn is tartsák, amíg a Domínium katonái áthaladhatnak. Varázslók nélkül maradtak, mert a túloldalra ők már nem mehettek át.


Amint a gyalogos katonás és Joross átértek, a Szervezet rajtuk ütött a túloldalon. Sellin 3 katonát nyilazott le a távolból, Junal egyszerre kettőnek szúrta át a torkát, Leila és Mira 4-et vágtak le, Gramb 3-at zúzott agyon.

A Thalmorok sem hagyták magukat, Joross párbajba kezdett Mirával, de a birodalmi nő éppolyan kiváló kardforgatónak bizonyult mint ő maga.

- Épp bemelegedtem! - Az üvegpáncélos nő nem bírta ki hogy ne sértegesse az ellenfelét. - Nehogy csak ennyit bírjatok már!

Joross bedühödött, erőteljes ellentámadást intézett Mira felé, akit sikerült meglepnie és sarokba szorítania. A meglepetés hamar elmúlt, a cyrodiili nő eldobta a pajzsát és a kardját, ezúttal ő lepte meg a nemes elfet, a földre vetette, mindkét karjával átkulcsolta, a nyakát, miközben erősen a hónalja alá szorította a teste tömegét. A jobb sarkával az ő jobb térdhajlatába rúgott, amitől elvesztette az egyensúlyát és minden testtömegét bevetve, a földre terítette Jorosst.

Mira gyorsan felugrott, a kezébe vette a kardját hogy kivégezze az igazságosztót, azonban, egy másik katona hátba szúrta, komolyan megsebezve őt. Még volt benne annyi erő hogy végezzen a zavaró katonával, de mire visszanézett, Jorossnak hűlt helye volt.

A Thalmorok számbeli fölénye ismét felülkerekedett a Szervezeten, amitől a rend, ismét kénytelen volt visszavonulót fújni. A Vérpecséthez értek, de nem rohanhattak csak úgy be, nyakukon egy egész Thalmor szakasszal.

- Tudjátok, mit kell tenni! - Tisztázta Leila. - Junal, te vagy az első! - Az argóniai egy szó nélkül biccentett és berohant a templom bejáratán.

A többiek kint maradtak hogy feltartsák a Domínium embereit. Liz nem tudta rendesen meggyógyítani Mirát, csak annyira hogy harcképes maradjon és ne haljon bele a vérveszteségbe.


A Thalmorok elérték a Vérpecsét termét és frontálisan rohamozták meg a Szervezet katonáit. Leila, Gramb és Delphine harcoltak az élen hogy lassítsák az ellenséget. Sikeresen visszaszorították az elfeket, Gramb megütközött Jorossal.

Az ork a brutális erejével több emberét zúzta össze és ő is hasonló sorsra jutott volna, ha nem lett volna elég gyors hogy kitérjen a támadásai elől. Gramb azonban ravaszabb volt mint amilyennek kinézett, a buzogányát beakasztotta az igazságosztó bal lába mögé, amivel felbuktatta. Eldobta a buzogányt, egy segíteni igyekvő katona fejének, amitől szörnyet halt.

Gramb a két kezébe fogta Joross fejét, odaszorította a falhoz és azon volt, hogy a puszta kezével szétloccsanthassa az elf fejét. A sisakja behorpadt ahol az ork szorította és lepergett az élete a szeme előtt. Ebből rájött, ha most elbukik, az unokahúgát, Thryst megölik. A túlélés ösztön mellett, ez is éltette.

A csizmájából előhúzott egy elf tőrt és az ork alkarjába szúrta, ahol nem volt páncélozva, majd a két lábával, miközben a hátával megtámaszkodott a falon, elrúgta magától.

Gramb, nem törődve a sérülésével, inkább a többiek megsegítésére sietett. Egy csapat Thalmor körbe zárta Mirát, az ép kezével felkapta a buzogányát és az egyik katonát úgy fejbe verte vele hogy a szemgolyói is kiugrottak, a másiknak a mellvértjét és a szegycsontját törte át, a harmadikat Mira végezte ki.

- Fuss! - Utasította, mire a birodalmi nő volt a következő aki visszavonult.


Időközben, Marshal és Wynns kijutottak a templom romos, mohával és növényzettel benőtt erkélyére, ami elég nagy volt hogy Wynns megidézze az agyag madarakat, amikkel kimentheti a többieket.

Amíg Wynns a menekülési tervén dolgozott, Marshal, a másnaposságtól gyötörve, leült egy sziklára és megpróbálta összeszedni magát. Egy elf nyílvessző fúródott Wynns egy madarának a szemébe, ahol a lélekkő található és teljesen haszontalanná vált.

Ringlos és a két katonája felmászott a hegyen és megtalálta a Szervezet legerősebb és leggyengébb tagját, majd azonnal támadásra utasította a két katonáját.

- Igyekezz. - Marshal, émelyegve és hányingertől szenvedve, előhúzta a fekete kardját, felemelte a nehéz pajzsát és felvette a sötét sisakját.

- Erőteljesen protestálom hogy vedd tudomásul, teljesmértékben felesleges sürgetned, elvégre tudomásom van a veszély jelenlétéről. Inkább téged kérnélek meg hogy próbáld redukálni a küldetések alatti lerészegedésed, melynek következtében… ilyen állapotba kerülj. - Marshal csak pislogott, nem törődve a társa hosszú hozzászólásával, harcba bocsátkozott a két Thalmorral.

Ringlos, amint észrevette hogy felfedezték, gyorsan visszabújt a sziklák mögé és új fedezéket keresett magának, amíg a két katona megütközött Marshallal.

Marshal maga elé tartotta a pajzsát, a kardját alacsonyan tartotta, a pengéje épp csak érintette a földet és a sisakja alatt, megfélemlítően figyelte a két elfet. A Domínium két katonája nem hagyta magát megijeszteni, mindketten speciális kiképzésen vettek részt és kiérdemelték az elit rangot, két kardot forgattak, méghozzá mesterien és egyből Marshalt vették célba.

A férfi katona balról támadott, a nord mindkét csapást visszaütötte a pajzsával, csupán egy másodperc töredéke kellett volna, amíg a nő a jobb oldaláról átszúrja a torkát, de a férfi második kardját, pont az első kardja elé ütötte, amivel kivédte és a másodikat a pajzzsal ütötte vissza.

Marshal a két elf közé állt, két oldalt harcolt és védekezett, egyszerre, az elfek fegyverei csak úgy csattogtak a nord pajzsán és kardján, nem hagyva neki egy perc szünetet sem, de annak ellenére, hogy sikerült teljesen lefoglalniuk, nem bírtak vele és érezték, idővel feléjük kerekedne. Marshal villámgyorsan forgatta a fejét, a szemeit, a kardját és a pajzsát, hibátlanul visszaverte a felé induló támadásokat.

Már többször is sikerült ellentámadást intéznie, a nő nyakát a kardjával csak milliméterekkel hibázta el és a férfi is csak centiméterekkel sikerült megúszni a pajzsa szélét. Olyan gyorsan mozgott, hogy a támadásai egyre gyakoribbá váltak, igyekezett kiismerni az ellenfelei szokásait és ezeket kihasználva, egyre több támadást intézett feléjük.

A férfinak a pajzsával a csuklójára ütött egy erőst, amitől, óriási szerencséjére, nem tört el, de a kardot elejtette, így csak egy fegyvere maradt. Ezzel Marshal több figyelmet szentelt a nőnek akivel komoly párbajt alakított ki, de folyamatosan hátra szorította, amíg a férfi, megpróbálta hátba támadni, a nord, a nehéz páncélja és a másnapossága ellenére, az egyik lábára helyezte a súlyát, a másikat hátra lendítette és képen törölte a férfit, elejtve a másik kardját is.

A két Thalmor visszavonult, hogy új stratégiával álljanak elő. Ez időt adott Marshalnak is hogy szusszanjon egyet, a gyors mozgás, főleg nehéz páncélban és másnaposan, nagyon kimeríti. Természetesen, ennek nem adta jelét és a kardjával, csak a dwemer címerpajzsát ütögette, ezzel is provokálva a két elfet.

Mindketten összenéztek és összesúgtak. Egyszerűen, fizikai képtelenségnek tartották hogy valaki így mozogjon nehéz páncélban, de Jorossintól megkapták az eligazítást, hogy a Szervezet tagjai természetfölötti erőkkel rendelkeznek. Egy újfajta taktikába kezdtek.

A nő rohamozott, minden erejével és mindkét kardjával Marshalra rontott. Marshalt kicsit meglepte ez a hirtelen változás, de gyorsan reagált és visszaverte az ellenfelét, aki kénytelen volt védekezni, de az egyik kardját oda dobta a társának, aki Marshal mögé került és kész volt végezni vele, de a nord a pajzsával kivédte a döfést és ismét visszavonulásra kényszerítette az elfeket.

Ezúttal, nem hagyta annyiban, a férfi után iramodott és erőteljes csapásokkal sorozta meg, amitől ismét elvesztette a fegyverét. A nő nem hagyta annyiban. Gyorsan a segítségére sietett, de Marshal gyorsan reagált és kivédte a támadást. Marshal a pajzsával elhárította a kardját és a kardjával egy erőteljest suhintott a nő arca felé, amitől egy mély sebet ejtett a bal orcáján és leütötte a sisakját, amitől a világosszőke, elegáns kontyba fogott haja láthatóvá vált.

A férfi, fegyvertelenül, átkulcsolta a karját Marshal két válla alatt, ezzel jelentősen lecsökkentve a támadó és védekező felületét. Marshal még így sem engedte magát, a hátán lévő férfi korlátozta a sebességét és az egyensúlyát, de még így is ki tudta védeni a nő támadásait.

A védekezés sorozatok alatt, a férfinak sikerült egy néhány centire megemelnie Marshalt és ez lehetőséget adott a nőnek hogy leszúrja, de a nord végig ezt tervezte. Minden súlypontját a jobb oldalára összpontosította, ezzel a jobb lába földet ért és 180 fokos fordulatot vett. A nő egyenesen hátba szúrta a társát, amitől gyorsan meghalt.

Marshal csak jót nevetett a sisakja alatt, de a nő csak dühös, villámló tekintetet vetett a nordra, amin ő csak jót szórakozott. Marshal megkönnyebbülten felsóhajtott és alább hagyott a figyelme, úgy érezve, nem lesz rá szüksége, most hogy csak egy ellenfele maradt.

A nő megrohanta Marshalt, teljes dühvel, a védekezésre nem is gondolva, de ő könnyedén visszaverte. A Thalmor újra támadott, ezúttal megfontolt, stílusban, de Marshal újra, nehézség nélkül visszaverte. Teljesen elfáradt, hangosan zihált és csak védekezni tudott. Marshal ellen ez kevésnek bizonyult, minden egyes csapással hátrébb szorult, amíg a háta nem érte el a templom egyik romos falát és a nord készen állt a végső csapásra, de a nő kitért előle.

Utolsó mentsvárként, a nő egy villámgyors szúrást intézett a nord felé, de az gyorsabb volt nála, az alkarját a csípőjéhez szorította a támadó jobb karját és a pajzsával eltörte. Az elf nő hangosan felordított, de nem tartott sokáig, mert Marshal a kardjával levágta az üvöltő fejét, ezzel véget vetve a csatának.

Ringlos egy nyílvesszőt lőtt Marshal felé ami tökéletesen lepattant a sisakjáról. A nord egy sárkány kiáltást alkalmazott.

- LAAS YAH NIR! - Marshal látta Ringlost és azt ahogy megpróbál visszavonulni, de nem hagyta neki.

Odarohant ahol látta és készen állt végezni vele. Ringlos előhúzta a kardját és kivédte. Nem maradt sokáig. Füstöt idézett a mágiája segítségével és elmenekült. Nem tartotta nagyra a harcban szerzett dicsőséget, tudta hogy esélye sincs Marshal ellen és inkább a saját bőrét mentette.

A templom bejárata kinyílt és Junal jött ki rajta.

- Kész vagytok már?! - A félszemű argóniai idegesen kérdezte.

- Ha azt érted „kész" alatt, hogy a rend és Delphine-t képesek vagyunk-e elszállítani légi úton a lovaink felé, akkor igen.

- Az jó! Gyerünk! - Junal felszállt az egyik madárra, őt követte Marshal, kis idővel Mira, Liz, Sellin és Delphine. Leila jött következőnek és Gramb maradt utoljára, aki Wynnssal osztozott egy agyag madáron.

A Szervezet meglógott és a Thalmorok képtelen voltak követni, főleg a mágusaik segítsége nélkül. Joross csak dühösen bámult a távolban szálló ellenségei után.

- A küldetés teljes sikert aratott. A kémjeink sikeresen jelentettek. Pusztítsátok el ezt a helyet hogy nyoma se maradjon! - Utasította az embereit, még Ilyát is, aki teljes döbbenettel figyelte Jorosst.

Ilya eddig egy szégyenfoltnak tekintette Jorossint, de a mai nap tanúsított bátorsága és hozzáértése amit a Szervezet összes tagja ellen mutatott, arra ösztönözte, hogy meggondolja magát.

Joross csak azt bánta, hogy a rendből senkit sem sikerült megölni, csak a régi Pengét, Esbernt.


Köszönöm hogy elolvastad, ha tetszett, jelöld be követésre és a kedvenceid közé és ne felejts el kritikát írni. Ha érdekel, a többi történetemet is elolvashatod:

- Elfen Lied, ahogyan még nem nem láttad

- Egy történet Myrtanából

- Fable: A szükséges rossz

- Totál Dráma Sziget az OC-immel

- Elder Scrolls: Égkoszorúi krónika, mellékszál