– A családod szeretné, ha hazatérnénk – jelentette be egyik este Alessandro anélkül, hogy felnézett volna a telefonjáról. Veronica éppen egy égszínkék, pánt nélküli, selyemruhába küzdötte bele magát, amit apró vörös virágok tarkítottak. Alessandro szerint messziről úgy nézett ki, mintha vérrel lenne összefröcskölve.
– Most rögtön? Még csak egy hete vagyunk itt! – méltatlankodott Veronica. Túlságosan jól szórakozott itt, hogy máris hazamenjen. – Alec szeretne valamit kipróbálni, aztán lassan elindulhatunk. Beszéljek a szüleimmel, hogy ne veled kiabáljanak?
– Azon már túl vagyunk. Viszont iskolakezdésre valóban vissza kellene érnünk, hogy ne haragítsuk teljesen magukra őket – jegyezte meg a könyvelő. – Addig menj, érezd jól magad!
– Köszönöm – csókolta meg hálásan a vőlegényét.
Az ikrekkel a mulatónál volt találkozója. Már egészen jól kiismerték magunkat a városban, Naam segítségét se vették mindig igénybe, mert sokkal felszabadultabb volt a hangulat, ha csak hárman voltak. Tuk-tukkal ment, mert szeretett az út alatt nézelődni.
A mulató ajtaján lévő hirdetések mindent ígértek a vendégeknek, mi szem-szájnak ingere. Alec valószínűleg itt megtalálja, amit keres.
– Honnan tudsz te ember által írt verseket? – kérdezte meg Veronica Jane-t, amikor kettesben maradtak az asztaluknál. Már sokszor szeretett volna rákérdezni, de mindig kiment a fejéből.
A szőke lány értetlenül nézett rá. Pántos selyemruhát viselt, a haját két copfba fogta. A nagy, kék szemeivel bárkivel el tudta hitetni, hogy egy védtelen kislány. Úgy öltözött, mintha ma is be akart volna cserkészni valakit.
– Például a francia vers, amit mondtál… – magyarázta Veronica, és lejjebb simította ruháját a combján.
– Ja, annak az írója már nem ember – mosolyodott el Jane elégedetten, és a hibrid elé tolta koktélját. – Ha akarod, bemutatlak neki.
Valamiért nagyon meglepte Veronicát, hogy Baudelaire nem meghalt, hanem vámpírrá vált.
– Annak idején Arónak nagyon tetszett A romlás virágai, és amikor meghallotta, hogy haldoklik, akkor megszervezte az átváltoztatását – mesélte a szőke vámpír, és tekintetével Alec-et kereste, aki éppen egy a mulatóban dolgozó lánnyal folytatott üzleti tárgyalást.
– És azóta is ír? – érdeklődött Veronica, és közben gyengéden megfogta Jane kezét. – Nem fogja elcsenni a cica – nézett a fiú felé.
– Tudom, csak eddig nem érdekelték az emberek… – Jane idegesnek látszott.
– Nem fog kihagyni…meglátod, jó lesz – mosolygott bíztatóan a hibrid.
– Az átváltozása után megváltozott a stílusa, de még mindig zseniális. Aro biztos meghívja az esküvőre. Egyébként miről beszélsz? – nézett rá némi gyanakvással Veronicára.
– Alec-nak tegnap eszébe jutott, hogy ha nem vagytok mérgezőek, és úgy néztek ki, mintha emberek lennétek, akkor más lehetőségek is megnyílnak előttetek… - felelt diplomatikusan a hibrid lány.
Mielőtt Jane felháborodásának hangot adhatott volna, Alec visszajött az asztalukhoz, nyomában egy lélegzet elállítóan gyönyörű lánnyal, aki még Jane-nél is törékenyebb volt.
– Ő itt Sai – mutatott a lányra Alec.
A szállodába menet Veronica elbizonytalanodott. Hiába ígérte meg Alec-nak, hogy segít neki, most mégis inkább megfutamodott volna. Nem mintha ellenére lett volna, amit a fiú tervezett. Éppen az riasztotta meg, hogy mennyire lázba hozza a gondolat. Újabb vészhelyzet és egyéb elfoglaltság nélkül nem volt, ami lekösse az energiáit. Azonkívül minduntalan előtérbe tolakodtak John gondolatai és emlékei.
Amint beléptek a szobába, amit külön erre az alkalomra béreltek tudta, hogy veszélyes talajra tévedt.
Sai a kábítószer hatására, amit Alec adott neki gyorsan feloldódott, és meztelenül táncolt a fiú előtt, aki egyelőre tanácstalanul, ám annál mohóbban nézte. Jane az egyik sarokban duzzogott, és csak azért nem lépett még meg, mert Veronica fogta a kezét.
Sai szerencsére profi volt, és nemsokára kezébe vette az irányítást. Alec ölébe ült, és hámozni kezdte le róla a ruhát. Jane összerándult, és Veronica kezébe vájta a körmeit. A hibrid hagyta. Kényszerítette magát, hogy ne jelenjenek meg rajta a pikkelyek, hogy elviselje a fájdalmat. Amikor Jane megérezte a kiserkenő vérét, megfeszült a teste, és anélkül, hogy levette volna a szemét Alec-ről és thai lányról, nyalogatni kezdte Veronica sebeit. Amikor behegedtek, akkor a körmei alól nyalogatta ki a vért, és elindult az ágyon ölelkező pár felé.
– Ne öld meg! – szólt utána Veronica a törzsi nyelvükön.
A szőke vámpír hátulról befogta Sai szemét, kissé hátrafeszítette a testét, hogy jobban hozzáférjen a nyakához, és Alec is jobb pozícióba kerüljön. Az ikrek tekintete összekapcsolódott, ahogy egyszerre hatoltak a lány húsába.
