49. fejezet

Halálfalók

Hajnalodott, amikor Sirius felébredt. a fotelban szundított el a kandalló előtt. Az asztalnál Tonks és Kingsley sakkoztak, míg Mordon az asztalnál bóbiskolt, varázsszeme néha körülnézett álmában. Mollyék hazatértek az Odúba. Sirius azonnal felült, ahogy meglátta a közvetlenül előtte tekergő patrónust:
- Mit akarsz Piton? Már megint ellenőrzöl, hogy a helyemen vagyok-e? – förmedt rá dühösen.
- Potter a Misztériumügyi Főosztályon van, küld oda a többieket, de te maradj a helyeden és értesítsd Dumbledore-t!
- Eszemben sincs!- pattant fel a varázsló.
Tonks, Mordon, Kingsley már készen álltak. Sirius sietős léptekkel indult az emeletre, fekete haja úszott utána a levegőben:
- Remus, mennünk kell Harry veszélyben van!
Amikor Lupin egy perc múlva, pálcával a kezében megjelent már mindannyian a tűzhely előtt toporogtak. Nymphadora megfogta Sirius karját:
- Perselus azt mondta, maradj itt!
- Nem, erre senki sem kényszeríthet! Ha Harry élete veszélyben forog, nekem ott a helyem!- kiáltotta Sirius szenvedélyesen.

Ahogy megérkeztek a Minisztériumba Tonks és Kingsley vette át a vezetést, ők ismerték legjobban az épületet. A misztériumügyi főosztályra belépve már hallották a zajokat. A folyosóról egy kör alakú helységbe értek, a terem egyszerre csak elsötétült és megpördült körülöttük, majd megállt. Rémszem körülnézett és az egyik jobboldali ajtóra mutatott:
- Ott vannak!
Egyszerre rohantak oda. A teremben legalább nyolc halálfaló volt, középen Harry állt egy emelvényen. Három oldaláról lépcsők vezettek lefelé. Nymphadora elindult Harry felé és közben kábító átkot lőtt ki Malfoyra. Középen meglátta a boltívet. A halál terem – gondolta megborzongva - Harry túl közel áll a boltívhez!
A fiú kezében egy üveggömb volt. Felé indult, némelyik Halálfalón csuklya volt, de felismerte közüllük Dolohovot, Malfoyt és igen ott volt Bellatrix is. Sirius már az egyik csuklyás alakkal párbajozott. Ő megpróbálta egy kábító átokkal kilőni Bellatrixet, de a boszorkány még idejében eltűnt a boltív mögött. Shacklebolt a lépcsőn állt és két halálfalóval harcolt egyszerre, míg az egyiket végre sikerült kilőnie. A teremben káosz uralkodott és nagyon figyelnie kellett, nehogy egy célt tévesztett átok útjába kerüljön. Harryt látta, de Bellatrix nem mutatkozott. Remus a terem másik felén harcolt az egyik Halálfalóval. Összezavarodott, nem tudta kinek is segítsen. Harryt mentse, vagy Remust? hátrafordult, miután egy Capitulatust dobott Mulciber felé, meg se nézve, hogy talált-e a lövése. Mögötte Mordon és Dolohov vívták csatájukat, mire visszafordult Harry már eltűnt a szeme elől. Egy pillanatra úgy látta, hogy kócos lobonc villan fel a boltív mögött. Bellatrix, őt neki kell elintéznie! - gondolta. Már elindult volna, amikor egy zuhanó test zaját hallotta. Hátrafordult, Mordon a földön feküdt véres fejjel, a helyét átvette Sirius, aki boszorkányos ügyességgel forgatta pálcát és igyekezett kivédeni a Harryra irányuló átkokat. Gyors léptekkel a terem közepe felé indult és megpillantotta Bellatrixet, a boszorkány éppen Remust vette célba, aki háttal állt neki. Már nem tudta elérni vagy kilőni nagynénjét:
- Nem! - sikoltotta elkeseredetten. Bellatrix elégedetten felkacagott és fordulatból felé suhintott a pálcájával.
Az idő lelassult, hirtelen minden mozgás, minden átok megállt a levegőben. Az alakok mintha áttetsző mézben vagy gyantában úsztak volna. Átfutott a fején a gondolat, hogy talán minden így marad örökre, mint egy borostyánban megkövült pillanat és az ártás soha nem éri el. Bellatrix arca kárörvendő mosolyba torzult, Remus lassan, kecsesen mintha táncolna, fordult hátrafelé. Aztán hirtelen minden felgyorsult. Az átok elöl, már nem ugorhat el, de legalább Remus él! - ez volt az utolsó gondolata. Még érezte, hogy a kristály a nyakában szinte lángra lobban és érezte saját megperzselődött bőre émelyítő szagát. A rontás a levegőben érte el. A kín hirtelen, durván és kíméletlenül csapott le rá, alázuhant a sötétségbe.

Remus a terem közepén állva látta, hogy Mordon a földre hanyatlik. Miközben Mulciberrel harcolt igyekezett hátrálni, hogy segíthessen Harrynek és Nymphadorának. A teremben őrült kavarodás volt, néha csak a reflexei mentették meg az életét. Igyekezett hátát a falnak vetni: Bellatrix eltűnt a szeme elöl, meglátta viszont Dolohovot, aki Harry mellett bukkant fel. Ki akarta lőni, de Sirius megelőzte. Ekkor hallotta meg Nymphadora rémült kiáltását, hátrafordulva észrevette Bellatrixet, aki kilőve egy átkot ismét eltűnt a boltív mögött. Egy pillanat múlva már csak Nymphadorát látta, ahogy élettelenül legurul a lépcsőn. Sirius azonnal Bellatrix felé lépett, és ő tudta neki kell kivinnie innen a gyerekeket. Beugrott Malfoy és Harryék közé, de közben érezte, a szíve üres és hideg, mintha már nem is élne. Ha nem lett volna ott Harry és Neville, ellökte volna Siriust és maga száll szembe Bellatrixszel. Most meg tudná ölni őt. De nem veszíthette el a fejét, Harryék élete múlhat rajta! Nem mert a földre nézni. Odakiáltott Harrynek, közben igyekezett feltartani Malfoyt. Aztán hirtelen megjelent Dumbledore és néhány könnyed, elegáns pálcamozdulattal, mintha csak menüettet táncolna, rendet teremtett. Már csak Sirius és Bellatrix harcolt egymással. Mielőtt még Sirius észrevehette volna Dumbledore –t, elugrott a boszorkány lövése elöl. Aztán megpördült valamit kiáltott a nőnek, rekedtes hangon felkacagott és akkor Bellatrix következő átka eltalálta. Tehetetlenül bámulta, ahogy barátja a boltív felé szédül és már semmi sem mentheti meg. A bensőjét görcsbe rántotta a fájdalom, valami összeroppant benne. A szeme sarkából látta, hogy Harry rohan a boltív felé. Odaugrott elé és rákiáltott, de a fiú mintha meg se hallotta volna. Végül magához szorította és próbálta megértetni vele, hogy Sirius meghalt. A szavak mintha nem is az ő szájából jöttek volna. Egy pillanatra úgy tűnt, hogy nem is Harryt, hanem magát győzködi. Harry tovább vergődött a szorításában, igyekezett kiszabadulni. Végül ez térítette a magához és a fájdalom, ami tőrként hasított a szívébe valahányszor a fiú Sirius nevét kiáltotta.- Nem tud visszajönni! - magyarázta, de a hangja elcsuklott - Mert meghalt! - mondta ki.
Levonszolta a fiút az emelvényről és érezte, hogy ellenállása lassan megtörik és kezd belenyugodni a megváltoztathatatlanba. Az arcára nézett és látta, hogy Harry felfogta: Sirius nincs többé. Kingsley folytatta a harcot Bellatrix-szel, közben Mordon is felült a terem közepén. Neville -hez fordult:
- Hol vannak a többiek?
A fiú válaszolt, ő pedig elindult volna értük, amikor Kingsley a földre hanyatlott. Bellatrix a lépcső felé menekült. Ő a pálcájához kapott, de Harry ekkor kitépte magát a kezéből és már rohant is a boszorkány után. Mielőtt megállíthatta volna, eltűnt az ajtó mögött. Dumbledore megszólalt:
- Hagyd, Remus, majd én elintézem! Keresd meg a gyerekeket!- azzal ő is eltűnt.
A Halálfalók láthatatlan gúzsba kötve álltak a terem közepén. Mordon feléjük intett:
- Majd én szemmel tartom őket!- mondta azzal felállt Nymphadora mellől és Kingsley felé indult. Rémszem elég rosszul nézett ki, a feje vérzett és a varázsszeme valahol elveszett a csatában, de ez úgy tűnt ez nem zavarja különösebben. Kisietett a teremből, igyekezett kiüríteni az agyát, nem gondolni arra, ami az imént történt. Meg kell találnia a gyerekeket! Erre az egyre összpontosított, üres szívvel és fejjel tette a dolgát, mintha kiszállt volna belőle a lélek. Gépiesen felsegítette a földről az éledező Hermionét, kiszabadította Ront, aki még mindig nevetve küzdött egy agy ellen, amely már teljesen körülfonta a testét csápjaival. Luna már magához tért és Ginny mellett ült a földön. Miután mindenkit megtalált, kiderült, hogy csodálatos módon, egyikük sem sérült meg komolyabban. Amit tudott helyrehozott a sérüléseik közül, aztán a lelkükre kötötte, hogy itt várjanak. Ginny megkérdezte:
- Mi van Harryvel?
- Majd megtudjátok! Amikor utoljára láttam semmi baja nem volt! – tette hozzá megnyugtatásul, de hangja fáradt volt és tompa.

Tudta, most vissza kell térnie a Halál terembe és szembe kell néznie a valósággal. Azzal, hogy elvesztette azt a két embert, aki legfontosabb volt számára a világon. Vajon ő még mit keres itt? Van valami feladata, vagy csak a sors tréfája, hogy bárhogy is szeretne, nem szabadulhat az életétől, de mindenki, aki fontos számára elpusztul. Minden szál, ami az emberekhez köti semmivé foszlik… Amikor belépett, Mordon már Kingsley mellett ült, aki éppen akkor tért magához:
- Hol van Harry?- kérdezte az auror. - Dumbledore-ral - felelte, aztán egy pillantást sem pazarolt rájuk tovább. Egyenesen a földön fekvő boszorkányhoz lépett. Hátat fordított a két varázslónak és térdre rogyott.

Nymphadora olyan volt, mintha csak aludna. az arca sápadt, szinte áttetsző, barna haja szétterült a padlón. Megfogta a kezét, jéghideg volt. A sarkára ült és engedte, hogy átjárja a fájdalom, a farkas valahol mélyen felnyüszített benne és érezte, hogy a szemét elfutja a könny. Bárcsak elvihetné magával a lányt, hogy legalább most elmondja neki, mit jelentett a számára, hogy nem akar nélküle élni. Hogy megsirathassa az álmait és őt, akinél senki sem férkőzött közelebb a szívéhez. Aki boldogságot, új életet hozott neki és akinek nem adott cserébe mást csak fájdalmat és halált. Meglátta nyakában a kristályt, szilánkokra törve, a bőr alatta megégett. Ahogy odanyúlt az egyik szilánk az ujjába fúródott. Megbűvölten nézte, ahogy rubinpiros vércsepp a hófehér bőrre hullik, mintha szívéből folyna ki az utolsó csepp vér …

Jó lenne Tonksot kórházba vinni, mert így már nem sokáig húzza! - reccsent fel Rémszem hangja.
Összerezzent és döbbenten a varázslóra meredt:
- Azt mondod még él? - kiáltotta.
Az exauror felvonta vállát:
- Elég halottat láttam már, hogy különbséget tudjak tenni…
Legszívesebben megfojtotta volna a varázslót:
- Akkor miért hagytad itt?
- Mert láttam, hogy rajta nem tudok segíteni, de Schaklebolton még igen! Nem kérdezett többet, a karjaiba kapta Nymphadorát és még visszaszólt:
- A gyerekek az idő termében vannak, egyiküknek sem esett komoly baja! - aztán egy fordulattal eltűnt.