Nos, ha már minden extrához ajánlottam egy dalt, itt van ehhez is:
Christina Perri - Burning Gold
Kérlek, majd a végén kommenteljetek!
EXTRA CHAPTER
50. fejezet
A Védelmező visszatérése
Midgardon ősz volt, ősz vége, november. Az eget szürke felhők borították, elzárva a Nap fényének útját. A fényes, fehér folt állásából ítélve itt már késő délután felé járhatott az idő. A csupasz bokrok ágai tűrték a jeges szellőt, ami a kopár kősivatagon süvített végig. Loki Kathlinre nézett, majd együtt leányukra tekintettek.
Érezték, hogy Heimdall nem ok nélkül küldte ide őket. Megérezték a kivételesen erős aurával rendelkező halandók jelenlétét a közelben. Akkor meglátták az elhagyatott raktárépületet úgy száz méterre, attól nem messze pedig egy SHIELD emblémával díszített fekete speciális repülőgépet.
- Itt van a SHIELD – jelentette ki Loki. – Valószínűleg most is a HYDRA szuperkatonáival küzdenek.
- Segítenünk kell nekik! – határozta el a Boszorkány. – Te vigyázz Caroline-ra, és hozd utánam a holminkat! Én előre megyek!
- Miért te mész előre?
- Mert már hónapok óta várok rá, hogy jól odacsaphassak a mocsok HYDRÁ-nak!
Loki nagyot sóhajtott, de végül beleegezett, hogy Kathlin egyedül néz szembe a veszéllyel, amíg ő és Care is a helyszínre érnek. Elkezdte összeszedni a csomagokat, Kat pedig az épület irányába indult, rohant.
...
A raktárépület a HYDRA egyik ideiglenes harci bázisaként szolgált, míg Phil Coulson csapata rájuk nem akadt, és érkezett erősítéssel a helyszínre. A Centipede szuperkatonái viszont túl erősnek bizonyultak, és rögtön végeztek a SHIELD katonák nagy részével.
Mostanra csupán May, Ward, Coulson és három kommandós maradt talpon, akik a raktári konténerek között kerestek menedéket. Rosszul állt a szénájuk, mind megsérültek, az Extremissel kezelt katonák pedig sorra gyújtották fel a konténereket, és zúzták porrá azokat. Nem sok volt hátra, hogy őket is megöljék.
May sérült vállal, Ward vérző orral, Coulson vért köpve, véres szájjal vetette hátát a sokadik magas falú fémdoboznak. A sötétszőke, későközépkorú férfi az adóvevőjéhez nyúlt, hogy felvegye a kapcsolatot csapata többi tagjával.
Fitz szintén a raktárban bujkált, felszerelése totálkárosra tört, így még annyit sem tehetett, mint a harcias Ward vagy May ügynök. Jemma és Skye viszont a gépen maradtak.
- Skye, Simmons, hallotok engem? – nyögte Phil a készülékbe, rekedt hangon.
- Igen! – felelte Skye aggodalmasan. – Biztos ne menjek segíteni? Két pisztollyal...
- Ne! – utasította Phil. – Semmi esélyed, ahogy nekünk sincs.
- De, de..., Coulson... – habogta a lány.
- Skye, figyelj ide! Ha nem jelentkezem tíz perc múlva, itt kell hagynotok minket! Emeld fel a gépet, és mentsétek magatokat!
- Lennie kell más megoldásnak! Most nem adhatjuk fel! – erősködött a fiatal hacker.
- Túl erősek, az embereink megsérültek. Valami különlegesen erős fegyver nélkül semmire sem megyünk. Az új szérum ellen legalább csodára lenne szükségünk... – sóhajtotta Coulson megtörten.
- Csodára...?! – ismételte a szót értetlenül a lány, de Phil akkor már csak félig volt jelen. Figyelme nagyobb részét lekötötte a remény váratlan csodája, ami a raktárépület nagy hévvel kivágódó ajtószárnyain keresztül lépett be az életébe, a délutáni Nap halvány fényével kísérve.
Nemrég Fitz műszerei érzékelték a sugárzást, amit korábban a Bifröst jelének könyveltek el, de nem igen akadt idejük, vagy lehetőségük komolyabban foglalkozni vele. Most viszont minden értelmet, nehéz küzdelmük megváltást nyert.
- Azt hiszem, épp most jött el... – zihálta Phil közel sokkos állapotban az adóevőbe, amit utána kiejtett dermedt kezéből, megszakítva a kapcsolatot a géppel. Embereivel egyszerre fordultak a „csoda" felé, ami még a Centipede kísérleteinek figyelmét is lekötötte egy kis időre.
A bejáratban egy bordó-fekete bőrből és ezüst fényű fémből készült áz harci ruházatot viselő lány állt, mögötte jeges szél áramlott a helyiségbe. Lassan elemelte karjait törzse mellől, és megmozgatta ujjait, mire villogni kezdetek a raktár égőinek fényei, s a szél odabent erősen tombolni kezdett. Rémült, tanácstalan társai meglepetésére Coulson megkönnyebbülten sóhajtott fel.
A HYDRA emberei ráeszmélve, hogy az új lány láthatóan nem velük van, megindultak feléjük újból. Kathlin azonban csak legyintett egyet a karjával, és a SHIELD számára nehézséget okozó katonák egy erőtér hatására erősen hanyatt vágódtak. Phil csapata ellenben legkevésbé sem volt érintve, amin May és Ward is nagyban csodálkoztak. Mintha sejtették volna, ki ez a lány, de képtelenek voltak feldolgozni.
- Kath...Kathlin... – nyögte Coulson, félig még mindig a földön támaszkodva, de új reménnyel a szívében... – Te meg...? – A lány megjelenése okozta meglepetést, mint elfeledett védelmező, ő sem tudta tökéletesen palástolni.
- Azt ígértem, hogy megvédelek, nem igaz? – mosolyodott el a Boszorkány, és magabiztosan beljebb sétált. Meg sem állt, még a sérült Ügynök mellé nem ért.
Ward és May megdöbbenve figyelték, ahogy főnökük érthetetlen hidegvérrel fogadja a rejtélyes idegen lányt, aki ráadásul ijesztő hatalmat birtokolt. Vajon az a Kathlin lenne? De gondolkodni nem volt sok idejük, és a lány nem is hagyott nekik. Felsegítette a földről Phil-t, majd miután egyetértően összenéztek, Kat a SHIELD-es csapat felé fordult.
- A nevem Kathlin Romanoff..., vagy Odinson, vagy Svetloba, ahogy tetszik. – Megerősítés képen Philre pillantott, aki támogatóan bólintott. – Azért jöttem, hogy segítsek!
- Akkor igyekezz, mert a pusztítók ébredeznek...! – kiabált közbe Fitz, aki egy felborult asztal mögött rejtőzködött.
- Nos, hát akkor... – nézett a lány a legnagyobb hidegvérrel, de legalább akkora szenvedéllyel a morgolódó Extremis-alanyok irányába. – Mentsük meg a Földet!
- Mégis hogy tervezed ezt véghezvinni? – kérdezte May cinikusan, a vállát szorítva.
- Ezek a fickók legyőzhetetlenek! – sóhajtotta Ward is.
- Mert még nem találkoztak velem! – jelentette ki Kat.
- Azért vigyázz! – figyelmeztette Coulson is. – Az ázokat megközelítő fizikai erővel rendelkeznek.
- Varázsolni is tudnak? – kérdezett rá Kathlin fölényesen.
- A tűzcsináláshoz értenek... - Coulson
- Az semmi! – vont vállat a Boszorkány. Magabiztosan elindult a hét közeledő izomhegy felé.
- Nem tudom, ki vagy te kislány – szólalt meg az egyik, - de jobban teszed, ha elállsz az utunkból!
- Kislány? – vonta fel a szemöldökét Kat. – Van egy lányom!
- Hogyan? – csodálkozott Coulson ledöbbenve.
- Később beszélek – mondta gyorsan Kat. – A lényeg, hogy már halhatatlan vagyok...
- Tessék?! – bukott ki az Ügynökből és Mayből egyszerre.
- Mi?! - hüledezett Ward.
A lány csak elmosolyodott, majd azt vigyorrá szélesítve visszafordult a közeledő katonák felé.
- Erre rácsesztetek, fiúk! – jelentette ki.
- Majd meglátjuk! – kiáltotta a leglobbanékonyabb, és a lány felé vetette magát.
Kathlinnek szeme sem rezdült, alig mozgott valamit. Előrenyújtotta jobb kezét, és koncentrált. Ehhez még tűzkőre sem volt szüksége. A férfi megfagyott, teljes egészében körbevette a jég, és végül a teste minden porcikáját átjárta a fagy. Ekkor a lány ökölbe szorította a kezét, és a jégszoborrá vált férfi darabokra tört. Phil és ügynökei megdermedve bámulták.
Az elhunyt társai egyszerre ugrottak a lányra, de ő persze nem hagyta magát. Egy újabb hullám, és megint a földön voltak.
- KIFELÉ! – kiáltotta Kathlin. Hogy mind a hattal végezzen, nagyobb erejű varázslatra volt szüksége, ami viszont Phil csapatára is veszélyt jelenthetett volna. Az Ügynök és emberei sietve elhagyták az épületet. – Ami pedig titeket illet – fordult vissza baljósan a szuperkatonák felé. – A védelmező visszatért! Készüljetek... – Arcán ravasz vigyor futott át, majd mindkét kezét előre emelte.
A hat Centipede tag marionett módjára emelkedett a levegőbe, ahol immár orkánerejű szél tombolt. Bordó villámok jelentek meg körülöttük, amik fojtogatni kezdték őket, de cikáztak az egész helyiségben, energiát gyűjtve a környezetből.
Egy végső erőfeszítés, és a katonák élettelenül estek vissza a földre. A lány ekkor előrébb és fölfelé emelte karjait. Tűz gyulladt ki az Extremis áldozatai testéből, de a robbanás erejét a Boszorkány elnyelte. Mind a hét test alig fél perc alatt hamuvá égett.
Ekkor fordított nekik a sötétvörös hajú lány hátat, és hagyta el az épületet bosszúját beteljesítő domina módjára. Amint kilépett a szabadba, karjait keresztezte mellkasa előtt, majd lendületből visszacsapta őket törzse mellé. Ő meg sem rezdült, még csak nem is pislogott, ám a hatalmas fémpalákból álló épület nagy morajjal összeomlott, falai megtörtek, szerkezete a földdel vált egyenlővé.
...
Coulson, May, Ward, Fitz, és a „műsorra kisiető Skye és Jemma döbbenten bámultak rá a méretes fekete repülőgép, a Busz mellől.
- Ki a fene vagy te?! – kérdezte Ward, leplezetlen bizalmatlansággal, mikor a lány vészes közelbe ért. Ő géppuskát, Skye egy, May két pisztolyt szegezett neki.
Hiába csitította őket Coulson, ők nem hallgattak rá, még nem tudtak megbízni a kockázatos hatalmú, számukra idegen lányban. Az Ügynök tartani kezdett a következményektől.
Kathlin azonban megőrizte hidegvérét, egyszersmind jóindulatát feléjük. Épp csak megmozgatta jobb kezének ujjait, mind a négy fegyver kiégett, a tárak felrobbantak, de épp csak olyan erővel, hogy az ügynökök ne szenvedjenek első foknál veszélyesebb égési sérülést kezeiken.
Kétségek között néztek rá. May már meg is indult puszta kézzel lenyomni egy menetet, de a lány ekkor figyelmeztetés képen nyújtotta egyenesen előre jobbját, felmutatva tenyerét. Alig négy méterre lehetett tőlük, így May és Ward megtorpantak, Skye, Fitz és Jemma félelmükben egymásba kapaszkodtak.
- Valaki, aki nem ellenségként érkezett – szólalt meg Kathlin méltóságteljesen, némi szelet kavarva körülöttük, ami megmozgatta saját haját is. – Valaki, aki viszont nem szereti, ha szórakoznak vele! – fektette le a szabályokat.
- Bocsásd meg a kellemetlenséget – lépett előre Phil néhány lépést, s így már csupán két méter lehetett közöttük. – Az elmúlt időszak próbára tett, meg kell válogatnunk, kiben bízhatunk.
- Megértem – felelte a Boszorkány, érződött, hogy tisztában van a helyzettel. A szél is lecsendesedett, ahogy leeresztette kezét. – Tudok a HYDRA-ról, és a Centipede-ről. Odin küldött, hogy segítsek leküzdeni a nehézségeket, és belépni a Körszövetségbe...
- Várj! Te Asgardból jöttél?! – hüledezett Jemma.
- Az anomália, emlékszel! – oktatta ki társát Fitz.
- Te vagy Kathlin ...ROMANOFF?! – kiáltotta Skye megvilágosultan. A bordó hajú lány mosolyogva bólintott. – Ez mekkora királyság!
- Milyen szövetség? – kérdezte Phil nem vesztve komolyságából. Nem most volt itt az ideje a lazaságnak.
- Szövetségesnek tekinthetünk? – kérdezett rá May.
- Itt születtem, a Föld az otthonom – mondta Kat türelmesen. – Természetesen a ti oldalatokon állok a lázadókkal szemben. Ami pedig a Körszövetséget illeti, megbeszéljük, ha végre ideér a férjem!
- A férjed...?! – csodálkozott Ward, és Skye is nagy szemeket meresztett.
- ...Loki... – suttogta Coulson halványan. Kathin bólintott, majd tett még néhány lépést az Ügynök felé, leküzdve a közöttük lévő távolságot. May és Ward hátráltak pár lépést, de Phil nem mozdult. Valójában nem tudott rögtön olyannyira megbízni a lányban, mint annak idején. Végül is hat év telt el, és a lány ereje is megnövekedett. De megmozdulni képtelen volt. Remegve nézett Kat mélybordó szemeibe, amikből viszont megértés sugárzott. – Ő is itt van? – talált hangjára az Ügynök. Erre a kérdésre emberei döbbenten súgtak össze.
Kathlin nem válaszolt rögtön, hanem barátságosan, nyugtatásképp Phil bal vállára helyezte jobb kezét, és melegen a szemébe nézve bólintott.
- Nem kell tartanotok tőlünk – biztosította a Boszorkány. – Sosem hagynám, hogy a népemnek bántódása essen, még így sem, hogy testileg más lettem.
- Más? – csodálkozott Coulson. Nem tudta eldönteni, hogy Kathlin érintése megnyugtató, vagy inkább hatalmat sugárzó.
- Megsérültél – állapította meg a lány, és kérdés nélkül Phil arcára helyezte bal tenyerét. Jobbjával megszorította vállát, majd kedvesen tovább nézett világoskék szemeibe. Coulson döbbenten érezte meg a testében áramló hőt és különös, kissé kellemetlen érzést. Amikor viszont elmúlt, újra épnek érezte gyomrát, tüdejét, és minden porcikáját. A lány ekkor mosolyogva engedte el. – Most már rendben leszel.
- Ezt meg... hogyan...? – rázta a fejét Phil. Ám a lány meg sem várta köszönetét, magabiztosan May-hez lépett.
Az ázsiai arcú Ügynöknő bizalmatlanul vette fel a szemkontaktust, de a lányt ez már rég nem érdekelte. May sérült vállára tette jobb kezét. A nő ekkor megragadta a csuklóját, de Kat nem lepődött meg.
- Had segítsek! – nézett mélyen a nő barna szemeibe, és elkezdte begyógyítani a sérülést. May gyanúsan méregette, miközben grimaszolt a fájdalomra, de hamar megváltozott álláspontja, amikor újra mozgatni tudta a vállát. Nem szólt semmit, de hálásan pillantott fel az idegenre. – Még valaki megsérült? – nézett körbe Kat.
Sorra begyógyította Fitz, Ward és Skye és néhány kommandós sérüléseit is, miközben a csapat egyre jobban megbízott benne. Végül Phil hálával lépett mellé, és tette most ő jobb kezét barátian a lány jobb vállára hátulról. Kathlin először meglepődve, majd megenyhülve kapta felé fejét.
- Hálával tartozunk, habár már elkéstünk vele – mondta az Ügynök.
- A hálának sosem késő – felelte a lány.
- Most viszont tisztáznád, kérlek, a helyzetet! – utasította az Ügynök megkomolyodva. Kezét leeresztette maga mellé, és határozottan a lány szemébe tekintett. Példáját a többiek is követték, várakozva néztek a Boszorkányra.
- Azt hiszem, arra még várnotok kell – jegyezte meg a lány, megérezve a közeledő szuperkatonák auráját. – További „vendégek" érkeznek.
- Francba! – szitkozódott Phil idegesen, majd tanácstalanul, megoldást várva a lányra nézett. – El tudod intézni őket?
Kathlin végignézett a közeledő igen népes seregen.
- Nem anélkül, hogy titeket is veszélybe sodorjalak – válaszolta kedvetlenül. De még mielőtt Phil és emberei reménytelenül estek volna térdre, magabiztosan hozzátette. – De valaki más képes rá!
- Kicsoda...?! – döbbent meg az Ügynök, de már el is harapta a mondat végét, amikor meglátta a sereggel ellentétes irányból közelítő magas, sötét hajú férfit.
A férfinek vállig érő fekete haja volt, ruházata fekete és zöld bőrökből, arany vértekből állt. Asgardi stílusú volt, ő maga pedig magas és szikár. Az összképet csak a háta mögött húzott számos táska és az ölében tartott kicsiny, ötéves forma, rézvörös hajú kislány zavarta meg.
- Ez csak nem...? – kérdezett rá Ward bizonytalanul.
- Loki! – vágta rá May.
- Micsoda?! – rémült meg a két tudós egyszerre.
- Ez egyre királyabb – csúszott ki Skye száján, de ő is parázott rendesen. Ez a fickó igazi megosztó személyiség, szinte legenda.
- És az a gyerek ott...? – kérdezte Phil csodálkozva.
- A lányom – felelte Kat büszkén.
Loki ekkorra odaért a kislánnyal. A helyzet komolyságára tekintettel későbbre halasztotta a felesleges köröket. Caroline-t Kat karjaiba adta, ő pedig szó nélkül megindult a közeledő Centipede sereg felé. Coulson és emberei lélegzetvisszafojtva figyelték, hogy mi lesz ebből.
- Nincs okotok aggódni – nyugtatta az embereket a Boszorkány. – Loki elintézi őket.
Ezt igazolván Loki a legalább 30 szuperkatonát számláló sereg elé lépett. Tengerkék szemeiben határozottság és némi ravaszság ült. Azok elindultak felé, de ő csak magabiztosan felemelte jobb kezét, és rájuk irányítja. Ujjai, majd karja körül mélyzöld energia és villámok jelentek meg.
Végül egy nagy intenzitású zöld erőteret indított el, ami egytől-egyig elsöpörte az ellenséget. A HYDRA zsoldosai a mágikus csapástól holtan estek össze. Loki ezután Kathlinhez hasonlóan felégette a holttesteket, alapjaiban elfojtva a tűz és robbanások energiáját. Fitz és Simmons ledöbbenve figyelték szerkentyűikkel a belőle kiinduló energiákat, a többiek pedig azt, amit puszta szemeikkel láttak.
...
Loki érthetetlen nyugalommal visszaindult hozzájuk. Kathlin és Phil ekkor meglátta a kezéből kihulló barna port. Egy tűzkövet használt fel, méghozzá a lehető legprofibb kihasználással.
Minden halandó lenyűgözve, némi félelemmel bámult a férfira, aki egykor lerombolta New York-ot, rabszolgasággal fenyegette a Földet, most pedig tisztes közelből végzett a lehető legerősebb szuperkatonákból álló sereggel.
- Talán már ismertek engem – szólalt meg, kellő mértékű hatásszünet után, méltóságteljesen. – Loki vagyok, Laufey fia, Odin fogadott fia, és Asgard Hercege. Ez a csodálatos nő itt – karolta magához a kedvesen mosolygó Kathlint, - a feleségem. Ő pedig itt... – kapta ölébe a kicsi, vörös lányt, - a gyönyörű lányunk, Caroline. Most bizonyára azt kérdeznétek, minek is hagynánk ott az Örök Birodalmat, hogy elfuserált tűzdémon utánzatokkal harcoljunk halandók világában...
- Loki! – vágta oldalba Kat, és Care is durcás képet vágott, mert úgy vélte, anyja annak örülne. – Megígérted! – emlékeztette felesége jelentőségteljesen.
- Mit ígértél meg? – kérdezte Coulson, az egyetlen, aki meg tudott szólalni.
- Maradunk egy ideig – jelentette ki a Herceg. – Ugyanis azért jöttünk, hogy helyrepofozzuk kissé a Birodalmatokat!
- A Föld nem egységes birodalom... – okoskodott rögtön Jemma, de már be is fogta a száját, mikor Loki a szemébe tekintett. – De persze nem úgy értettem...
- Hihetetlen, hogy ezt kimondom... – folytatta Loki, nyugtatóan megérintve Jemma vállát egy pillanatra, miközben kislánya még mindig másik karján volt, - de nem kell tartanotok tőlem. Asgard semmit sem akar rátok erőltetni.
A tudósnő megremegett érintésére, de részben meg is nyugodott. Szeretett volna hinni az erőteljes idegen férfinak.
- Azért jöttünk, hogy segítsünk a belső helyzet stabilizálásában, és az egység kialakításában – vette át a szót Kathlin, és a csapatra mosolygott. – Együtt legyőzzük a lázadókat, és létrehozzuk a békét. Asgard és hat másik Birodalom immár körszövetségben áll, és készek Midgardot is felvenni a listára...
- De nem léphettek idegen világokkal szövetségbe, amíg nem tudtok egységes Birodalomként kiállni a vezérek elé, és felelős követeket küldeni Asgardba – magyarázta Loki. – Kathlin hitt abban, hogy némi segítséggel meg tudjátok oldani ezt a problémát...
- Heimdall lát titeket – helyeselt a lány. – A Centipede és HYDRA megingatták a SHIELD erejét, veszélyeztetve az egyetlen rendszert, amire támaszkodva kialakulhatna a stratégiai és politikai összefogás, az egység alapja. Így először őket fogjuk elintézni!
- Már persze, ha nem zavar titeket, hogy egy háborús bűnös idegen, és egy körözött boszorkány áll majd az oldalatokon – fejezte be Loki vigyorogva.
- A veszélyes szövetséges megfelelőbb kifejezés lenne – felelte Phil elmosolyodva, érthetetlen módon megkönnyebbülve. Újból sikerült bíznia bennük... – Leköteleztek...
- Persze, hogy nem zavar! – tört ki Skye-ból a lelkesedés. Mindig is csodálta Kathlint, és Lokira is kíváncsi volt. És most, hogy láthatta őket közelről... – Ez elképesztő!
- Megtiszteltetés... – sóhajtotta Jemma és Fitz. Ők is elfogadták a helyzetet.
- Nocsak, híresek vagyunk! – nevette Loki feleségére pillantva.
- Hírhedtek – javította ki Kathlin.
- Szeretnek miket? – kérdezte Caroline óvatosan. Jogosan tette fel a kérdést, mert bár Ward, May és a többiek is kezdtek megbízni a jövevényekben, a „családias" stílus kissé megzavarta őket.
Phil emberei végül vezetőjük hatására bólintottak Lokiék felé, jelezve, hogy feltételesen megbíznak bennük, és eltűrik őket a közelben.
- Oh, milyen aranyos... – suttogta Skye Fitz-nek, megtörve a kissé kínos csendet. Caroline kedvesen rájuk mosolygott, és játékosan megfogta Skye haját. A barna hajú lány elérzékenyülten mosolygott a kicsire.
- Care már csak ilyen – magyarázta Loki. – Tudja, kiben bízhat meg.
Mindenki elérzékenyült kicsit a kialakult helyzeten, majd a csapat vezetője folytatta.
- Üdv a fedélzeten! – jelentette ki Coulson, és a rámpán keresztül a gép belseje felé mutatott karjával. – Had vigyünk el titeket egy darabon!
A kommandósok, és Ward ekkor már rég a gépen voltak, szívesebben mellőzve az ismerkedési drámát.
- Ez rendes tőled – mosolyogta Kathlin, elfogadva az ajánlatot.
- Na, kicsim! – fordult Loki Care felé. – Szeretnél repülőgépen utazni?
- Imádok repülni! – kiáltotta a kislány. Ezen, de főleg Loki apai viselkedésén mindenki újra meglepődött, persze pozitívan. Care ekkor leugrott Loki öléből, és már rohant is felfelé a rámpán.
- Care, ne olyan gyorsan! – figyelmeztette Loki. – Nagyon eleven gyerek – fordult Coulson felé, bocsánatkérően.
- Amíg nem nyúl semmihez, nincs gond – válaszolta Phil, és a kislány után indult, akit még idejében utol is ért Lola, a piros sportkocsi mellett. – Szóval Caroline – hajolt le hozzá. – Ahelyett, hogy megfognád a kocsimat, szeretnéd, hogy körbevezesselek? – kérdezte kedvesen.
- Igen! – vidult fel a kicsi, és kitárta karjait, hogy Phil vegye ölbe. Kathin elnézéskérően nézett rá, de Coulson csak könnyedén vállat volt, és ölbe kapta a lányt. Care hamar megbízott őbenne is, és átkarolta a vállát.
- Induljunk! – jelentette ki May, és mindenki feltessékelt a rámpán, hogy bezárhassa azt, és végre felszálljanak.
...
- Hát te hány éves vagy? – kérdezte Skye a kislánytól, csatlakozva főnöke idegenvezetéséhez.
- Öt! – válaszolta lelkesen a kislány, és nyújtózkodva kicsit Coulson ölében újból az anyukájával egyidősnek kinéző barna hajú és szemű lány tincseivel kezdett játszadozni.
- Azok ketten nem vártak sokat – jegyezte meg Phil.
- Olyan szép hajad van – mondta a kislány Skye-nak, nem figyelve Phil megjegyzésére.
- A te hajad is szép – felelte Skye.
- Az erős boszorkányoknak vöröses haja van – magyarázta Care. – De a barna nekem jobban tetszik!
- Szóval te is boszorkány vagy? – kérdezte Phil kíváncsian. Most már letette a kicsit, és kézen fogva vezette a kabinfolyosón.
- Még nem, de leszek! – újságolta Care. – Apu megígérte, hogy ha nagy leszek, megtanít varázsolni! – magyarázta vékonyka hangján.
Phil és Skye összenéztek. Nagy segítséget jelentett, de mégis nehéz lesz megszokniuk, hogy újból boszorkányok és varázslók élnek közöttük, ráadásul az erősebbik fajtából.
- És mond csak, Caroline, milyenek a szüleid? – érdeklődött Coulson. – Szoktak veszekedni?
- Phil! – szólta meg Skye. Ugyan Kathlin és Loki hátra maradt a rámpán, a csomagjaikat rendezgetve, attól még nem tartotta illendőnek főnöke kíváncsiságát.
- Csak a biztonságtechnika miatt kérdeztem – védekezett Coulson. – Ha két nagy erejű mágus egymásnak eshet a gépemen, arról tudni szeretnék!
- Te ajánlottad fel, hogy tartsanak velünk! – emlékeztette a hacker lány.
- Igaz. Inkább velünk, mint hogy a HYDRA találjon rájuk. - Phil
- Nem hiszem, hogy az ellenségünk veszélyt jelentene két varázshasználóra. - Skye
- Rájuk nem, de ránk igen, ha átverik őket! – Phil
- Szóval..., milyenek a szüleid? – kérdezte Skye is, akit valójában épp annyira izgatott Loki és Kathlin személyisége, mint az Ügynököt, aki már részben ismerte őket.
- Néha veszekednek, de utána kibékülnek – felelte Care ártatlanul. – És nagyon szeretnek engem! Szeretnek, mert én kapcsoltam össze őket, és ezért örökre együtt lesznek! És ha veszekednek, kibékülnek, mert én azt nem szeretem, ha olyanok. Ha idegesek!
Phil és Skye döbbenten hallgatták a nagy szavakat a kicsi lány szájából, majd egy dologra kérdeztek rá.
- Összekapcsoltad? – ismételte Skye.
- Apa szerint anya miattam lett halhatatlan... – válaszolta Care. Az Ügynök és a lány csodálkozva néztek össze.
- Azt hiszem, erre még rákérdezek – döntötte el Coulson.
- Legalább azt tudjuk, hogy nem fogják szétszedni a Buszt, amíg a lányuk itt van – jelentette ki Skye, majd témát váltott. – Hé, Care! Nem vagy éhes?
- De igen! – örvendett meg a kislány. – Mitek van enni? – nézett fel a mellette haladó, kezét tartó halandó férfire.
- Nézzük meg a konyhában! – javasolta az Ügynök. – Fury mit fog szólni, ha megtudja, hogy milyen vendégeink érkeztek...! – sóhajtotta maga elé, nem tudván eldönteni, hogy az Igazgató idegességére vagy örömére számítson inkább.
- Gondolom, hamarosan megtudjuk – felelte Skye.
...
*~ VÉGE ~*
