Jade [X-Japan]

Gin x Izuru

Izuru POV

Nem voltam ostoba, az évek során ez az egy nem változott. Az idő közkinccsé változtatta a testem, hétköznapi múzsává váltam, olyan jelentéktelenné, mint a cigarettavégről lepattanó hamu. Aztán eljött a napja, hogy megkapjam azt a kérdést, ami befolyással volt a folytatásra.

Kicsi voltam akkor. Sokkal fiatalabb, tapasztalatlanabb. Tipikus álcája a hedonizmusnak, épp ez volt a cél. Megkaptam, amit akartam, cserébe egy kicsit reszkettem, elhagytam pár könnycseppet, és vége volt.

Ichimaru-taicho szemei láttak át rajtam, úgy, hogy ki sem kellett nyitnia őket. Átsétált a fényen, megtalálta az árnyékot. Megtalálta a hibát, és engem kérdezett ki – ezzel párhuzamosan tudta, hogy nem én tehetek róla. Csak éppen én voltam kéznél.

Mai napig szentül kitartok amellett, hogy a kapitány csak az én javamat akarta – meg akart erősíteni a maga módján, talán ezért tudom elviselni a jelent. Az én érdekemben történt minden. Ez a tudat megnyugtató kényelmet biztosít, és ennyi épp elég a túléléshez.

Élvezettel figyelte, ahogy megugrik az ádámcsutkám, aztán gúnyos óvatossággal harapta végig a testem. Azt mondta, gyönyörű vagyok. Szerintem csak a sebeim tettek széppé. Az ő fényében új ragyogtam, mint a drágakövek, aztán elsüllyedtem a tengerben. Elfelejtette a lélegeztetést, így megfulladtam, és Izuru azóta is ott pihen az óceán mélyén, figyelve, ahogy a féltékenysége véres cafatokra tépi a szívét – és nem tehet semmit.

„Hová rejtetted az igazi arcod?"

Fekete szárnyakon emelkedtem, és zuhantam, mint az angyalok – senki sem érhetett el. Elengedtem az emlékeimet, és egyedül akartam meghalni – aztán a zuhanásom megtörött. Időről időre a véremmel adóztam érte, hordoztam a sebeimet, és most sincs máshogy. A fizetség változott. Tudom, hogy lehozná nekem a csillagot is, de már felhagytam a lehetetlenre való vágyakozással.

Nem voltam ostoba, az évek során ez az egy nem változott. Az idő közkinccsé változtatta a testem, hétköznapi múzsává váltam, olyan jelentéktelenné, mint a cigarettavégről lepattanó hamu. Csak egy újabb nap, csak egy újabb barátom veszett a szerelem pokoli lángjaiba. A sebei az enyéimtől nem maradtak el, de az nem számít már.

Én engedtem, hogy a sors vezesse a szívem, hogy egyszer visszakapjam az igazi Izurut, a kapitányomnak.