...
A nap immár magas szögben tűzött a szigetre, a kertben beszélgető kis csoport pedig behúzta az ágyakat az árnyékba. Már nem mintha annyira elviselhetetlen lett volna a napon, de úgy vélték, fognak ott még elég időt tölteni. Emily, Phil, Bruce, Thor és Loki ugyanis időközben egyre jobban összeszoktak. Amint Emily-nek sikerült túltennie magát a korábbi sokkon, Coulson elugrott egy felsőért, a villámok ura pedig azonnal belevágott egyik újabb hőstettének elmesélésébe. Mielőtt megérkezett a lány, ugyanis, a témák nagyobb részét Thor dicsekvése tette ki. A mesékbe viszont ettől a naptól kezdve Loki is beleszólt, és testvérével felváltva vázolták az érdekesebbnél érdekesebb történeteket a halandóknak. Phil, Bruce és Emily pedig, mint eddig is, rendületlen kíváncsisággal hallgatta azokat. Később szóba kerültek Emily Stark-kal kapcsolatos kalandjai, azaz Loki direkt szóba hozta, és mivel így már Phil is felettébb érdekelt volt a részletekre, a lány kénytelen volt átvenni a mesélő szerepét.
Loki jól számított. Emily és Tony kalandjai felettébb szórakoztatóak voltak, persze már akinek. Loki vigyorogva hallgatta, ahogy a lány, bár nem gonoszságból, de mindig elhúzza a mézesmadzagot a zseni előtt, majd végül sosem adja meg neki, amire vágyik. Ekkor viszont felötlött benne, hogy a lány talán vele is csak játszadozik, de saját érdekében elvetette az ötletet. Thor és Bruce csak jót nevettek annak a kettőnek a hülyeségein és őrült ötletein, az utóbbi valamennyire megrovó megjegyzésekkel összefűzve. Coulson viszont már csak néha nevette el magát kénytelen-kelletlen. Bár már megbocsátott neki, még mindig neheztelt a lányra, amiért annyiszor kijátszotta, és hazudott neki. Persze, kezdetben nem hazudott, csak naivan bedőlt Stark hazugságainak, de azt mondják, csak azt lehet elcsábítani, aki maga is úgy akarja.
- ...Szóval ez történt a SHIELD-hez csatlakozásom előtti alkalommal – sóhajtotta Emily. – Egy gyenge pillanatunkban majdnem lefeküdtünk, de végül szerencsére beütött a pia, és nem sokkal utána újra összehoztam Pepper-rel. Ezután történt minden más parti, amit korábban említettem.- Arra gondolt, hogy azok talán a legutolsó partik is volt egyben, ha Tony nem bocsát meg neki.
- Szerencsére? – vonta fel a szemöldökét Loki. Bár ő örült a dolognak, azért ezt nem kötötte volna senki orrára. – Nem te mondtad, hogy szerettél volna vele lenni?
- Milyen visszafogottan fogalmaztál – nevette el magát a lány. – Tony nagyon fontos volt a számomra, azaz még most is az... - kezdte. Loki alig észrevehetően sóhajtott. Nem bírta felfogni, mit bír annyira Emily abban az önközpontú, felelőtlen nőcsábászban. Az persze nem jutott eszébe, hogy a rossz vonásokat tekintve ő sem sokkal jobb nála.
- Akkor? – kérdezett rá most már Thor is. – Kedveltétek egymást, ittatok, meztelenek voltatok, és még ágy is volt...
- Thor! – szólt rá Phil „kicsit sem" ingerülten. Az elmúlt percek meglehetősen próbára tették a türelmét.
- Mi van?! – csattant fel a szőke értetlenkedve. – Ez csak szex! Nem tudom, miért olyan nagy ügy ez egyeseknek! Inkább az ügy, ha nincs...
Phil és Bruce hitetlenkedve kapkodtak levegő után. Persze mindketten csak Emily miatt játszottak rá ennyire. Ha nem lett volna egy lány a társaságban, ráadásul egy olyan lány, akit meg akarnak óvni a férfiak szenvedélyétől, akkor valószínűleg csak helyeslően, vagy kissé rosszallóan egyet értettek volna az asgardival. Az első reakció viszont nem tőlük hangzott el.
- Hogy te mekkora egy bunkó vagy, Thor! – kiáltotta el magát Loki.
- Hogyan?! – förmedt öccsére a szőke. Emily meg csak kapkodta a fejét ide-oda.
- Most nem rólad meg az ágyasaidról van szó! Egy olyan társadalomban, ahonnan Emily származik, csak olyasvalakik... alszanak együtt, akik éreznek valamit a másik iránt. Nos, jobbik esetben – tette hozzá Bruce vállrántására.
- Ó, mert te nem húztad meg azokat a... – jegyezte meg Thor jelentőségteljesen. Loki persze idegesen, zavarba jőve, a szavába vágott.
- Most nem rólunk van szó! Befejeznéd végre!
- Ugyan mit?
- Hagyjuk! – sóhajtotta Loki beletörődően. Thor úgysem fogja megérteni.
- Szóval... miért nem sz... – Loki oldalba könyökölte a bátyját, aki nagyon hozzászokott már a szabados beszédmódhoz. Thor felszisszent, de vette a lapot. – Miért nem használtad ki az időd, mielőtt lemondtál róla? – kérdezte a lány újból.
- Mert nem ostoba! – válaszolt Emily helyett Phil, jelentőségteljesen a lány szemébe nézve.
- Mert rájött, hogy nem hozzá való – válaszolta Loki, amiben ő reménykedett.
- Mert még nem állt készen – így Bruce.
- Leállnátok végre, hogy helyettem válaszoltok! – csattant fel a lány türelmét vesztve. – Egyrészt a pia miatt, mert ki voltunk ütve, ahogy említettem...
- Amit többet nem fogsz megismételni, mert nem iszol annyit, mint egy kiöregedett kamionsofőr – nézett most a lányra Bruce határozottan.
- És mert köztünk úgy sem működött volna – fejezte be Emily, sértődött pillantásokat küldve a doktor felé, amiért már megint mindenbe beleszól. – Hiába lett volna pár feledhetetlen éjszakánk... – fordult Thor felé vágyakozva sóhajtva, aminek Phil nem örült különösebben. – Nem szerettük egymást, mint férfi és nő, és a dolog hamar kihűlt volna. Mi pedig eltávolodunk egymástól, mint a parázsból elszálló hamu.
- Milyen költői! – gúnyolódott Loki, rejtett féltékenységgel. Hiába szórakoztatták az ostobaságai, még mindig utálta Stark-ot.
- Nem hagyhattam, hogy ez történjen – folytatta a lány, figyelmen kívül hagyva a megjegyzést. – Barátok voltunk, és a barátságunk fontosabb volt nekem, mindennél. Mit ér pár kalandos éjszaka, ha utána elveszítem?
- Büszke vagyok rád – jelentette ki Coulson, ás átkarolta a lányt. – Úgy tűnik, még az után a számos felelőtlen, meggondolatlan, szégyenteljes, ízléstelen, és egyáltalán nem SHIELD ügynökhöz méltó ereszd-el-a-hajad után is maradt benned némi tartás.
- Kösz, hogy ezt a legkevésbé sem célzásnak szántad – vágott vissza Emily. – De ez azt jelenti, hogy nem haragszol rám?
- Elfogadom, hogy hibáztál...
- Szerinted Tony-val lógni hiba volt?! – nézett Phil-re dühösen a lány. – Ki vele, ki szerint volt még hiba?! - Phil, Bruce és Loki váll rántva meglengették a kezüket. Emily nagyot sóhajtott. - Miért is lepődöm meg ezen? De Bruce, neked a barátod, nem?
- Attól még maradhatott volna a kvantumfizika oktatásnál – válaszolta a doktor.
- És szerinted Thor? – nézett a lány reménykedve az asgardira. A szőke enyhe fáziskésésben volt, amin Emily már szintén nem lepődött meg.
- Nos, ebből a nézőpontból van értelme – mondta végül Thor. – Mármint annak, hogy miért nem dugtatok... A barátság tényleg fontos dolog.
- Kösz a megértést – mosolyodott el a lány.
- Thor! – szidta az ügynök. – Ne mondj olyat egy hölgy előtt, hogy... Szóval olyan szavakat!
- Felőlem mondhat! – jelentette ki Emily határozottan, egyben álláspontját kifejteni kívánván a magánéletébe történő beleszólást illetően. Mostanra kábé mindenki megtette már. Phil, Steve és Bruce megtiltotta, hogy azt tegye, Thor arról faggatta, hogy miért nem tette, Loki pedig örült, hogy Tony-val nem tette. Most már elege volt, így neki is ki kellet ejtenie pár kifejező szót. – Az igazság pedig az, hogy k*rvára lefeküdtem volna Tony-val végre valahára, és nem csak azért, mert előtte órákig pettingeltünk részegen a klubban, hanem mert azóta rá voltam indulva, hogy először lesmároltam a múzeumban! De végül nem bántam meg, hogy nem szexeltünk, miután letéptük egymásról a textilt, mert elmélyült a barátságunk, és amúgy is Pepper-t dugta időközben, ha nem voltak éppen „utállak" fázisban...
Néhány másodperc néma csönd. A négy férfi elkerekedett szemekkel bámult Emily-re. Valahol belül most összetörhetett bennük az ártatlan kislány képe, bár némelyek még mindig makacsul ragaszkodtak ahhoz. Végül Phil szólalt meg először, de Thor hamar a szavába vágott.
- Emily Brook...! – kezdte az ügynök a lehető legszigorúbb hangján.
- Ezt nevezem én beszédnek! – kiáltotta el magát Thor. – Imádom, ha egy lány nem fél kimondani, amit gondol!
- Te csak maradj csendben! – szidta most őt az ügynök.
- Lefogadom, hogy ezeket a szavakat is Stark-tól tanultad – szólalt meg Loki, játékosan megrovó hangnemben, kissé elvigyorodva.
- Tőle, vagy nem... – próbálta visszaragadni a szót Phil.
- Ki olyan hülye, hogy nem ismerje a dugni, avagy a k*rva szót...?! – vágta rá a lány. Bruce enyhén felszisszenve fordult a lány felé.
- Szerintem most már abba kéne hagynod! – tanácsolta a doktor.
- Ugyan mit?!
- Emily! – szólította fel újból Coulson.
- Valami gond van, Phil? – nézett rá a lány ártatlan szemekkel.
- Ez a beszédstílus elfogadhatatlan!
- Nem a központban vagyunk! – ellenkezett Emily.
- De kulturált társaságban. Nos, többnyire – pillantott el alig észrevehetően Thor felé. Loki viszont így is észrevette, és elnevette magát.
- És akkor mi van?!
- Nem beszélhetsz így! Nem illik! – oktatta ki a lányt Coulson.
- Na és más magánéletébe nyíltan beleszólni, azt illik?! – Emily idegesen felpattant az ágyról, és feszülten nézett le az ügynökre. Loki csak egy „én megmondtam" arckifejezést küldött a megdöbbent Phil felé. Az ügynök egyre inkább neheztelt Emily-re, és mégis egyre jobban aggódott érte.
- Emily... – sóhajtotta leplezetlen feszültséggel a hangjában.
- Áh, szóval még nem is tagadod?! – állapította meg a lány sértődötten. – Igazán kedves tőled – gúnyolódott.
- Emily...!
- Coulson!
- Amit mondtam, megmondtam! – zárta le a vitát a férfi.
- Persze, megint csak így! – dühöngött a lány tovább. – Mert te azt mondtad!
- Nem nyitok vitát!
- Utállak! – Emily durcásan hátat fordított az ügynöknek.
- Miről van szó? – kérdezte Thor. – Lemaradtam.
Loki nagyot sóhajtott, és alig hallhatóan a fülébe suttogta.
- Phil úgy érzi, vérségi kapcsolat hiányában is atyai kötelessége, hogy megszabja, Emily kivel...lehet együtt. Azaz egy férfival sem, ha rajta múlik.
Emily ezalatt már elhatározta magát a távozásról, és visszacsörtetett a házba. Phil azonnal utána sietett, de a lány egy erőtér-falat húzott fel maga után, így az ügynök a látható semmibe ütközött. A lány becsapta az ajtót maga mögött.
- Jaj, ne már! Emily! – kiáltott a lány után, de hiába. – Ne kezd most is! – kérlelte, a lány ugyanis, ha nagyon nem akarta hallani az ügynök mondandóját, akkor vette a bátorságot, és néha még a központban is eképpen tartotta távol magától. Olyankor rendben Natasha győzte meg, akit Emily képtelen volt ellökni magától, még a legnagyobb dühében is. Női szolidaritás, vagy ilyesmi.
- Túlzásba viszed! – szólt oda a fallal értelmetlenül hadakozó ügynöknek Thor. – Emily már eladósorba lépett, nincs értelme tovább óvnod őt...
Phil megdöbbenve bámult rá, majd erőt vett magán, és válaszolt is.
- Kösz, Thor! Igazán – ironizált. – Most pont erre volt szükségem!
- Szívesen, barátom! – felelte a szőke kitörő vidámsággal. – Bármikor szívesen adok tanácsot!
Phil arcon csapta magát barátja már-már túlságosan is naiv, és egyszerű stílusán, Loki viszont újból nevetett egyet jóízűen.
- Te meg min nevetsz annyit?! – fordult felé Bruce csodálkozva. Ő még nem tudta, a vitában ki mellé álljon. Emily elég illetlenül beszélt, de fiatal, ez a korának egyik mellékhatása. Másrészt tény, hogy egy ilyen lányt mindenki mindentől óvna, de szakmai tapasztalatából kifolyólag tudta, hogy ez fizikai lehetetlenség. Senkit nem óvhatnak a végtelenségig a veszélytől. A legjobb, ha hagyják a fiatalokat kalandozni, persze csak bizonyos határokon belül, mielőtt fellázadnak. Nála a határokat a semmi drog, minimális alkohol és biztonságos szex jelentették, és persze mindehhez megbízható társaság.
- Csak vicces, hogy drámaiság terén mennyire hasonlítotok az asgardiakra – felelte a fekete könnyedén. – Elég egy rossz szó, és máris egymás nyakának ugrotok.
- Ez nem igaz! – ellenkezett Bruce.
- Nos, én jól érzem magam, szóval igaz! – állt most Thor Loki mellé.
- 'Nagyszerű'! – bukott ki Phil-ből idegesen. – Most akkor tovább szórakoztok, vagy segítetek is?!
- Inkább adok egy tanácsot! – jelentette ki Loki mindentudóan. – Hagyd azt a falat, mert ha beleszakadsz, se jutsz át!
- Nem tudnád esetleg megszűntetni? – vetette fel Bruce.
- Megtudnám. De miért tenném, ha Emily oldalán állok? – vont vállat Loki a legnagyobb természetességgel.
- Ne játszadozz tovább, és engedj át! – követelte Phil.
- Nem – vágta rá a mágus.
- Loki!
- Nem.
- Azt hiszem, ez egyértelmű volt – jegyezte meg Bruce.
- Thor? – fordult most az ügynök a szőke felé, segítséget várva. Thor vállat vont.
- Ha a pöröly segítene is..., szerintem sem kéne most zavarni Emily-t. A lányoknak szüksége van néha az egyedüllétre. Ha kielégületlenek, akkor nagyon hisztisek tudnak lenni, és...
- Köszönjük a felvilágosítást, Thor! – fejezte be helyette Loki, hogy mentse a menthetőt. – Ennyi elég is lesz!
- Na, kösz szépen, srácok! - rótta meg őket Phil, és csalódottan visszaült az ágyra. Loki abban a pillanatban felpattant, és ő is a bejárat felé vette az irányt.
- Visszajövök - szólt hátra a bátyjának.
- Hová mész? – kérdezte Thor.
- Beszélek Emily-vel!
- Nem! Kizárt! Szó sem lehet róla! – vágott közbe Phil azonnal. – Egyébként is, hol itt az igazság? Te bemehetsz, de én nem?!
- Kettőnk közül kire haragszik éppen? – kérdezett vissza Loki jelentőségteljesen.
- Megtiltom, hogy bemenj abba a szobába! – jelentette ki Coulson határozottan, de persze hiába.
- Oké. Viszlát, Phil – felelte Loki, és egy mágikus trükkjének hála könnyedén átsétált a falon, majd fellépett a teraszra.
- Nem! Loki!
Loki eltűnt a szobában, és persze, ahogy a lány korábban, ő is bezárta maga mögött az ajtót. Phil idegesen fújtatott egyet.
- Ha legközelebb a szemem elé kerül...!
- Ne vedd olyan komolyan – fordult felé Bruce. – Emily még nem jött rendbe teljesen. Legjobb lesz, ha hagyjuk pihenni. Ez a reggel már így is sokk-sorozat volt a számára.
- Na, de...
- Phil! – Most Bruce-on volt a szó, hogy kicsit kioktassa az ügynököt. – Tudom, hogy csak félted, de ezzel nem segítesz neki. Sőt! Már megint ideges! Nem lehetne hanyagolni ezt a magánélet témát egy időre? Már tudja az álláspontod, a többit bízzuk rá!
- De te sem szeretnéd, hogy... – erősködött Phil.
- Én nem szeretném, ha rosszul sülne el! Ha viszont üvegkalitkába zárod, annak nem lesz jó vége – figyelmeztette barátját.
- Azt tenném?
- Megbocsájtható, de értelmetlen – tette Bruce óvatosan az ügynök kézfejére a sajátját. – Egy madár előbb-utóbb repülni fog. Ahelyett, hogy visszafogod, inkább tanítsd meg rá, hogy tegye biztonságosan.
- Nos, ami a repülést illeti, abból nem is olyan rossz a kisasszony – szólt közbe Thor. – Persze engem nem köröz le, de egész ügyes...
Kis szünet után mindhárman elnevették magukat, ami kissé oldotta a feszültséget is.
- Tudom – sóhajtotta Phil. – De most még ott van Loki is, és...
- Ó, tőle nem kell tartanod! – jelentette ki Thor. Meglepetten néztek rá. – Persze, tegnap még ilyet nem állítottam volna, de most, hogy kibékültünk... És a nőkkel egyébként sem volt soha durva, Emily-t pedig láthatóan kedveli. Biztos vagyok benne, hogy semmi esetre sem bántaná!
- Miből gondolod? – akadékoskodott Phil, bár legbelül ő is érezte, hogy Thor-nak igaza van.
- Jobban ismerem az öcsémet, mint gondolná. Úgy odavan ezért a lányért, mint az első tőrjéért annak idején – vigyorogta a szőke.
Bruce és Phil már nem is csodálkoztak a hasonlaton.
- Nos, akkor mi lenne, ha folytatnánk a Maldív-szigetek történelmével – javasolta Bruce. – Tegnap este vettem egy könyvet, amibe még akkor beleolvastam, és egész érdekes...
- Komolyan, Banner? – sóhajtotta Coulson.
- Úgy vélem, jól jönne most egy kis figyelem elterelés – magyarázta a doktor.
- Én benne vagyok! – mondta Thor lelkesen. – Halljuk azt a történetet!
...
Ezalatt a 30-as bungalóban...
A nap tüzesen sütött le a Kapitány világos arcára. Steve sokáig aludt, és most nagyot nyújtózott az ágyban. Felkelni viszont addig nem volt hajlandó, még meg nem bizonyosodott róla, hogy Loki nem rakott borotvahabot a tenyerébe, vagy pókokat a nem létező papucsába, esetleg nem helyezett-e valami még ennél is gonoszabb csapdát az ágy közelébe. Nem. Steve újat nyújtózott, majd ásított egyet, és kimászott az ágyból. Körülnézett. Semmi gyanús. Még akkor sem történt semmi, amikor kiment a fürdőbe, vagy amikor azután megivott egy csésze teát. Nem akarta elhinni, hogy Loki nem készült semmivel, amivel megkeseríthetné az életét. Arra a következtetésre jutott, hogy valószínűleg valami nagyobb durranásra készül, és rossz előérzet uralkodott el rajta. Arra nem is gondolt, hogy a mágust a kis incidensük után még olyan megrázó, és sorsfordító események érték, hogy egy időre leállt a bosszú forralásával.
Steve végül erőt vett magát, felöltözött, majd elindult megkeresni a többieket. Ehhez elég volt csupán kilépnie a teraszra, és meghallotta őket. Majd pár lépés után meg is pillantotta őket Emily-ék kertjében beszélgetni. Phil, Thor és Bruce éppen a szigetek kilencvenes évek beli top turista paradicsommá válását tárgyalták ki.
- Lemaradtam valamiről? – köszöntötte lazán társait, akik meglepetten, de egyben sokat mondóan összenézve fordultak felé.
- Az nem kifejezés! – jelentette ki Bruce. – Hidd el, ha én mondom!
- Tessék? – Steve kezdett megijedni.
- Jól aludtál? – kérdezte Thor.
- Remekül, de mi köze ennek...?!
- Semmi. Csak kíváncsi voltam – mosolyogta a villámok ura.
- Gyere, ülj le! – kérte Phil. – Megbeszéljük!
Steve kissé bizonytalanul helyet foglalt Thor mellett.
...
Emily idegesen vetette magát az ágyra, majd hanyatt fordulva a plafont kezdte tanulmányozni. Mi ütött belé?! Végre megtörténik az, amire kezdettől fogva vágyott, amiért „elárulta" a társait, most meg képes lenne mindent tönkretenni? Loki, különösebb közbenjárása nélkül is, közeledni próbál a barátaihoz, ő pedig mit lép erre?! Először úgy tesz, isten tudja miért, mintha ez nem tenné őt a világ legboldogabb emberévé?! Utána meg összekülönbözik a barátaival, a főnökével Loki szeme láttára, és olyan szavakat használ..., amikkel egyébként semmi baj, ha egy klubban van, nem negyvenen túli férfiakkal és asgardiakkal! Lehet, hogy valami komolyabb gond van vele?! Hiába volt igaza, miért nem tudta fegyelmezni magát?! Nagyot sóhajtott, és megrázva a fejét, a sírás határán temette arcát a párnájába. Miért nem tud, csak egyszer, nem a szélsőséges önmaga lenni?!
Ekkor kintről rövid kiabálást hallott, majd minden várakozása ellenére kinyílt az ajtó, de hamar be is zárult. Loki lépett be a szobába. Emily-t hirtelen kirázta a hideg. Nem tudta, hogy nézzen ezek után a férfi szemébe, aki viszont legkevésbé sem neheztelt rá. Talán halványan Tony miatt, de tudta, hogy a lány akkor még nem ismerte őt.
- Bejöhetek? – kérdezte szokásos, selymes hangján. Emily nem engedte magát elgyengülni.
- Már bent vagy – válaszolta hidegen.
- Igaz – vont vállat Loki, és közelebb lépett az ágyhoz. Emily ekkor felhúzott egy újabb falat, amibe Loki enyhén beleütközött.
- A falakat nem ok nélkül húzzák! – jelentette ki a lány.
- És nem ok nélkül rombolják le! – Loki megérintette a falat és elkezdte keresni a gyenge pontját.
- Hagyj magamra! Rossz állapotban vagyok! – kérte a lány.
- Nem fog megtörténni! – határozta el a férfi, és újból könnyedén átlépett a falon. Emily viszont nem volt rest, csinálta is a következőt, amibe Loki arccal belement. – Most komolyan?! Hagyd már a hisztit, kérlek!
- Nem! – makacskodott a lány, nagyokat lihegve. Az erőfal alkotás nem volt éppen egy könnyű művelet, végképp nem a csata és a betegség miatti kimerültségével együtt.
- Csak magadnak ártasz – jelentette ki a fekete, és áthatolt az utolsó falon is. Persze a lány már húzta is volna a következőt, de Loki ekkor már felmászott mellé az ágyra, és egy jól irányzott energiahullámmal semlegesített azt. Az energia megrengette a lány auráját, amikor találkozott vele.
- Au! – nyafogott a lány. – Ezt muszáj volt?
- Fájt? – kérdezte Loki édeskésen, miközben egyre közelebb hajolt a lányhoz.
- Az nem kifejezés! – sziszegte a lány, és már el is tervezte az energialöketet, amivel a falnak küldi a mágust, de megint csak hiába. Loki most már alapjában fojtotta el a támadást, ami megint nem volt egy kellemes dolog a lány részéről. – Te direkt kínzol engem?!
- Csak a te érdekedben.
- Szállj le rólam!
- Tegnap este még pont az ellenkezőjét követelted! – emlékeztette Loki vigyorogva.
- Tegnap este – ismételte a lány, és eltolva magától Loki-t felpattant az ágyról. A férfi viszont most is gyorsabb volt, és a tőle telhető legfinomabban visszarántotta.
- Beszélgessünk! – kérte a lányt, miközben határozottan szorította a csuklóját.
- Már megint a világ legközhelyesebb szövege! – Emily színpadiasan az égnek emelte a tekintetét. – Nincs hozzá kedvem! – Megpróbált újból elszökni, ám Loki ekkor már mindkét karjánál fogva tartotta vissza. Emily nyögött egyet idegességében.
- Szerintem meg van! Ki elől próbálsz menekülni? – Loki kényszerítette a lányt, hogy a szemébe nézzen.
- Nem menekülök! – hazudta Emily, de Loki átható tekintetének hatására végül megadta magát. – Ha csak nem önmagam elől.
A férfi tőle nem várt megértéssel sóhajtott, és nézett újból a lányra. A kezeit még mindig nem engedte el.
- Mi változott tegnap este óta?
- Semmi...
- Emily? Mi a baj?
- Nem tudom – sóhajtotta a lány.
- Ami odakint történt... – tért a mágus a lényegre. Azt akarta mondani, hogy megérti a lányt, a kifogásolható beszédstílusa ellenére, de az közbevágott.
- Nem tudom, mi ütött belém, oké?! Egyszerűen csak valamiért ideges lettem, hiába örültem neki, hogy kibékültetek...
- Én nem erre céloztam...
- A másikról pedig végképp fogalmam sincs! Egyébként meg a te hibád is! Kellett neked felhozni Tony-t! – dühöngött a lány.
- Emily.
- Elegem van már belőle, hogy mindenki megpróbálja megmondani, hogy mit tegyek, és mit ne, és...!
- Emily! – próbálta megnyugtatni a mágus, de eddig nem sok sikerrel.
- És abból pedig végképp elegem van, hogy mindig rá kell jönnöm, hogy igazuk van!
- Hogyan? – hökkent meg Loki. Erre nem számított. Meglepetésében még a lány kezét is eleresztette, de persze utána gyorsan visszakaparintotta az egyiket.
- Nem feltétlenül a témával kapcsolatban – magyarázta a lány összetörten. – De szinte sosem tudok uralkodni magamon, mindig kiakadok, kifogásolható stílusban beszélek... – sorolta a fejét ingatva. – Nem csoda, hogy irányítani akarnak, ha ilyen ...szélsőségesen viselkedem!
- Milyen finoman fogalmaztál – mosolyodott el Loki jelentőségteljesen.
- De én nem ilyen vagyok! – folytatta Emily, kissé megremegve a kétségbeeséstől. – Én nem ez vagyok! Nem vagyok ostoba!
- Persze, hogy nem vagy – érintette meg Loki a vállát. Emily meglepődött, de nem tudott megnyugodni.
- Mégis úgy viselkedem! Legutóbb ráordibáltam Fury-ra a központ közepén miután ellenszegültem egy tervnek!
- Az kemény lehetett – jegyezte meg Loki, akaratlanul is elvigyorodva.
- Ez nem vicces. Phil szerint hajszálon múlt, hogy nem záratott be! Most meg szex-el kapcsolatos témákról kiabálok kora reggel a főnökömmel?! Ráadásul ahelyett, hogy elgondolkodnék magamban, az egész szánalmas kis gondomat a te fejedhez vágom hozzá! Kész csoda, ha ezek után bárki is komolyan vesz majd...
- Én komolyan veszlek.
- Ó, valóban?
- Már persze, ha abbahagyod a gúnyolódást!
- Nem értelek Loki. De ami még fontosabb: nem értem magamat! Miért követtél, miért mondom ezt el neked?! – Emily hangja egyre kétségbeesettebbé vált, szinte majdnem elcsuklott a mondta végén.
- Mert valakinek el kell mondanod? – Emily csodálkozva nézett fel a férfi figyelmes, világoszöld szemeibe. – Nézd, te ott voltál nekem, amikor szükségem volt rád. Most pedig én vagyok itt neked, hogy elmond, amit kell.
- Mert az majd mindent megold... – ingatta a fejét a lány, kissé hisztérikusan.
- Legalább próbáljuk ki! – Loki megértően végigsimított párszor a lány hátán, majd átkarolta és biztatóan a szemébe nézett.
Emily-nek ekkor volt vége. Eddig még tartotta magát, úgy-ahogy, de Loki meleg érintésére, és odaadó hozzáállására végleg megtört. Nem értette, miért foglalkozik vele ennyit valaki, akit, bár meglehetősen közel kerültek egymáshoz, mégis csak néhány napja ismer.
- Nem értem... – sóhajtotta a lány. – Minden vágyam, hogy segítsek az ártatlanoknak, de akkor mégis miért?! Miért vagyok ilyen, miért kell mindig ellenkeznem velük?! Szeretem őket, mégis néha úgy érzem, felrobbanok a közelükben. A sok szabály kikészít, és én csak kiabálni, és dühöngeni akarok, és...! – Loki a lehető legnagyobb megértéssel állta a lány remegő tekintetét, ami csak rátett a tűzre még egy lapáttal. – Miért?! Miért nem vagyok képes uralkodni magamon?! – A hangja elcsuklott a mondat végén, de Loki még nem tartotta megfelelőnek az időt a közbeszólásra, így folytatta. - Talán azután, hogy megöltem azokat az embereket a sivatagban, valami elromlott bennem?! Rossz ember lennék?! Mert hiába küzdök nap, mint nap a Földért, valahogy mindig elrontok valamit, és néha..., ezt soha, senkinek nem mondtam még, de néha...
- Mit szeretnél néha? – kérdezett rá Loki.
- Csak szeretnék lerombolni egy kisvárost, vagy felégetni egy erdőt, vagy, befagyasztani egy vízesést... – bukott ki a lányból, de amint Loki arcán halvány vigyor jelent meg, azonnal a szája elé kapta a kezét. – Szörnyű ember vagyok... – jelentette ki, és végleg elcsuklott a hangja.
- Emily... – szólt hozzá Loki finoman. A lány viszont nem bírta tovább. Az kezeibe temette az arcát és kitört belőle a sírás. – Emily?
- Nem tudok...uralkodni...magamon! – Emily reszketett, és a sírástól töredezetten tudott csak beszélni. Megpróbálta visszafogni a könnyeit, de nem ment. – Látod?!
- Nem – jelentette ki Loki, és előzékenyen közelebb vonta magához a lányt. Emily kezdetben bizonytalanul, majd miután Loki párszor kedvesen végigsimított a fején és hátán, ragaszkodóan simult bele a férfi karjaiba, és temette az arcát a mellkasába. – Rosszul fogod fel – magyarázta a lánynak, de Emily erre csak erősebben kezdett sírni, eláztatva a férfi pólóját. – Nyugalom, semmi baj – simogatta tovább az összetört lányt. – Semmi baj – suttogta selymes hangon a fülébe.
- Hogy mondhatsz ...ilyet? – rázta meg a fejét a lány.
- Nyugodj meg, kérlek! - Loki nyugtatás képen az arcára tette a kezét, a másikkal pedig még mindig a hátát karolta át, de a lány képtelen volt eleget tenni a kérésnek. Újból a férfi pólójába bújt és tovább sírt. Mikor a rázkódás még mindig nem akart abbamaradni, Loki szorosabban ölelte magához a lányt. – Semmi baj, itt vagyok! Nem kell félned! – Úgy tűnt, ez végre beválik. Kis idő múlva a rázkódás alább hagyott, és a lány magához szorította a férfit.
Emily-nek néhány hosszú perc sírás után végre sikerült megnyugodnia. Legalábbis annyira összeszednie magát Loki karjaiban, hogy nem törjenek ki belőle könnyek minden mondat után. Még mindig nem értette, Loki miért ilyen türelmes vele, de már nem is érdekelte. Jól érezte magát vele, így amikor a fekete utoljára végigsimított a hátán megremegett, és még erősebben szorította magához.
- Jól van, minden rendben! – suttogta Loki, majd pár másodpercre rá határozottan eltolta magától a lányt, hogy a szemébe nézhessen. Emily nem örült ennek, de nem akart megint ellenkezni, így végül eleresztette a férfit. – Emily! – kezdte a mágus határozottan. – Nem is sejted, hogy mennyire megértelek, de...
- De?
- De mint mondtam, rosszul fogod fel a dolgot! Teljesen félreértelmezed! – hozta a lány tudtára. – Az önuralom hiányának, a lobbanékonyságnak számos oka lehet. Attól, hogy néha, nos, gyakran elszabadulnak az érzelmeid, még nem leszel rossz ember...
- De nem érted?! – A lány arcán újabb könnycseppek gördültek le. – Én pusztításra vágyom!
- De, értem – felelte Loki, rendületlen magabiztossággal, és letörölte a könnyeket a lány arcáról. – A baj azzal van, hogy te nem érted. Segítettél nekem, amikor senki más, kockára tetted az életed az otthonodért..., aki ilyesmire képes, az rossz nem lehet. Bármennyire is szeretném – tette hozzá ravaszul.
- Hülye! – Emily pár pillanatra elnevette magát. – De akkor miért...?!
- Emily! – A lány felnézett a férfi értelmes, tengerzöld szemeibe. Már a tekintetéből kiolvasta a választ, és előre rettegett tőle. Loki megérezte a visszatért félelmét, és bátorítás képen megszorította a csuklóját. – Mikor tettél utoljára olyasvalamit az erőddel, ami kizárólag a te érdekedet szolgálta? Úgy értem, valami erősebb dolgot.
- Tessék? – kérdezte a lány bizonytalanul.
- Mikor varázsoltál utoljára a saját kedvedért? Kötetlenül?
- A tegnapi gyakorlás annak mondható?
- Gondoltam – jegyezte meg Loki.
- És most...?
- Elmegyünk reggelizni...
- Természetesen – gúnyolódott újból a lány.
- ...És utána keresünk neked valami felrobbantani valót!
- Hogy mi?!
- Hihetetlen, hogy csak te nem látod! – bukott ki Loki-ból. – Évek óta csakis másokra használod a képességed...
- Mert úgy helyes!
- De ezzel kikészíted saját magad. Megértem, hogy segíteni akarsz másoknak, de túlzásba viszed!
- Túlzásba?!
- Mindenkinek szüksége van rá, hogy néha önző legyen! A mágiahasználóknak különösképpen.
- Te már csak tudod!
- Hagyd abba a gúnyolódást! – parancsolta Loki. – Tudod, hogy igazam van! Más magyarázatot úgysem találsz!
- Na, de...
- Nem a szabályok késztenek ki, hanem a végtelen önzetlenséged, amit mostanra kötelességednek érzel! Ha úgy érzed, azért kell segítened az embereken, mert muszáj, a nyomás már a szabályok előtt kiborít. Ha úgy érzed, az erőd csak emiatt kaptad, egyszer már nem tesz majd boldoggá.
- Miért, mégis mit kéne tennem?!
- Ne hagyd, hogy ellaposodjon! Nehéz időszakon mentél keresztül, valahogy le kell vezetned a feszültséget, mielőtt mások látják a kárát.
- Szóval feszült vagyok?!
- Nos, lehetsz természetedből adódóan forrófejű is, de mivel szerinted olyankor nem vagy önmagad..., szerintem csupán rosszul kezeled a helyzetet.
- Mintha te olyan jól kezelnéd a dühödet!
- Kitől örökölted ezt a szarkazmust? – forgatta meg Loki a szemeit. – Ez eddig az én asztalom volt...
- Loki!
- Azt tudom, hogy hogyan ne kezeljem, elméletben. Mindenki megérdemli, hogy néha-néha eljátszadozzon az erejével!
- Nem te bizonygattad két napja, hogy aki belekeveri az érzelmeit a varázslásba, az megszívja?!
- Aki belekeveri az érzelmeket egy csatába, az megszívja, mert az ellenség kihasználhatja a gyengeségét. Aki belekeveri az érzelmeit egy nagy koncentrációt igénylő varázslatba, annak sosem fog összejönni a dolog. Ha a mágiába érzelmek vegyülnek, annak sosincs jó vége, de ez kizárólag akkor érvényes, ha az elsődleges célod nem ez. Ha viszont kifejezetten azért varázsolsz, hogy kifejezd az érzelmeidet, azaz levezesd a feszültséget, dühöt, és semmi mást nem akarsz elérni, az teljesen más helyzet és teljesen rendben van!
- Na, ezt most nem értem.
- Azt mondtam neked, a legfontosabb, hogy mindig az adott célra figyelj, és akkor nem szabadul el az erőd. Ha a célod kivételesen a düh, és nem akarsz mellette legyőzni valakit, vagy alkotni valamit, azzal semmi gond nincs – jelentette ki Loki a legnagyobb természetességgel. - Ugyanígy, ha szórakozásból harcolsz valakivel, nem kell tökéletesen érzelemmentesnek maradnod.
- Ezt akkor miért csak most mondod? – vonta kérdőre a lány.
- Először tanuld meg a szabályt, utána a kivételt!
- Hihetetlen vagy! – ingatta a fejét Emily.
- Tudom! Most pedig öltözz fel! Ha jól látom – nézett ki az ablakon Loki, - a többiek már menet készen állnak!
- Fel vagyok öltözve!
- Pizsamában akarsz reggelizni?
- Nem vagyok éhes! Menjetek nélkülem.
- Azt hiszem, a doktor erre azt mondaná, hogy: Szó sem lehet róla! Jössz, és eszel valamit!
- Diétáznom kéne! – vágta rá a lány.
- Egy almába még senki sem halt bele!
- Utána akkor „játszadozunk"?
- Kezdetnek egy egészen kicsit – döntötte el Loki. Látszott még a lányon, hogy mennyire kimerült, így nem akarta megerőltetni. Csak annyira, hogy jobban érezze magát tőle.
Emily nagy levegőt vett, majd Loki javaslatára megitta a maradék teát, és átöltözött valami szalonképesebbe. Ez most egy világoskék, vékony pántos, térd alá érő, könnyű nyári ruhát jelentett. Kifésülte a haját, majd összefogta a szemébe lógó tincseket, végül megmosta az arcát. A sminkkel most nem volt ereje foglalkozni. Loki ezalatt gyorsan átváltotta tegnapi ruháit egy tiszta, fehér alapon zöld mintás pólóra, és egy sötétzöld halásznadrágra.
- Na, hogy festek? – állt meg végül a lány a pólóját éppen megigazító férfi mögött. – Mint egy mosogatórongy, vagy mint egy portörlő?
Loki megfordult, és hamar elmosolyodott.
- Ha ragaszkodsz a textíliákkal kapcsolatos összehasonlításhoz, akkor azt mondanám, hogy mint a legfinomabb selyemből készült fátyol...
- Ó, hagyd abba! – Emily zavarában oldalba lökte a mágust, amin az csak elkuncogta magát.
- Te kérdezted – vont vállat a fekete. – Indulhatunk? – Emily nagyot sóhajtott, hogy uralkodjon magán. – Nagyszerűen nézel ki! – suttogta Loki a fülébe bíztatásképpen.
- Nos, te is – felelte a lány sejtelmesen elmosolyodva. – Tetszik ez a póló.
- Csak egy póló. A te ruhád sokkal szebb – mondta, miközben alaposan végigmérte a lány meztelen lábait, és dekoltázsát benne.
Emily jót nevetett az átlátszó szövegen.
- Ja, neked inkább az a része tetszik, ami nincs rajtam – jegyezte meg epésen. Loki egy „most megfogtál" vigyort küldött felé, és megrántotta a vállát. – De mondok én valamit, Loki! Nekem sem igazán a pólód tetszik, hanem az, amit eltakar...
- Na, most már tényleg induljunk! – vágta rá a fekete. Kissé zavarba jött, és a teraszajtó felé fordította a lányt. – Gyerünk! – tolta kifelé, de mielőtt kinyitotta volna az ajtót, Emily még megejtett egy utolsó megjegyzést.
- És még akkor mennyire fog tetszeni, ha letépem rólad...!
- Emily Brook! – emelte fel a hangját Loki, mert egyre jobban kívánta ő is a hasonlókat. – Egy szót se többet! – parancsolta határozott, de játékosan ravasz hangon, és egy egyszerű varázslattal kivágta a teraszajtót.
- Hé! Na, de...!
- Kifelé! – Azzal Loki viccelődve kilökte a lányt az ajtón, persze véletlenül a keze a háta helyett a fenekét találta el.
- Hé! – kiáltott fel a lány bosszankodva.
- Most pedig légy jó kislány! – oktatta ki Loki, mintha semmi sem történt volna.
...
Tizenöt perc beszélgetés után...
- Amíg aludtam... – kezdte Steve, aki még nehezen akarta elhinni a jó híreket. Az utóbbi időszak drámai eseményei után kissé gyanakvó és pesszimista lett, de ezért senki sem hibáztatta. – Neked sikerült dűlőre jutnod Loki-val?! – fordult az ügynök felé.
- Nem volt egy könnyű menet, de nagyon hosszú sem – ismételte az ügynök a korábban elmondottakat.
- És még azt akarjátok elhitetni velem, hogy Thor-ral is kibékültek? Loki kibékült azzal, aki miatt korábban a Földre küldte a Pusztítót, és aki miatt az egész bosszúja aktuálissá vált?!
Phil és Bruce bólintottak, majd újból az ügynök folytatta.
- Volt némi nézeteltérésük, de sosem utálták egymást igazán. Legalábbis ma reggel nem úgy tűnt, hogy Loki képes lenne hidegvérrel végignézni, ahogy Thor vízbe fullad...
- Nos, ha a korábbiakat még el is hiszem, ez már akkor is sok. Most hirtelen Loki lett a hős?! – ingatta a fejét a Kapitány.
- Dehogy! – vágta rá Bruce gyorsan.
- Szó sincs róla! – heveskedett Phil is. – Csak arról van szó, hogy ő is csak..., nos nem ember, de... Mondjuk úgy, hogy egy férfi, akinek volt pár családi problémája. Beismerte, hogy hibázott korábban, bár bocsánatot kérni valószínűleg nem fog egyhamar, talán soha...
- A lényeg, Phil?! – sürgette Rogers.
- Akár bosszúra vágyott, akár nem, a Földet nem önszántából sodorta veszélybe. Kényszerítették, ahogy mondtam tegnap, és ahogy Emily is.
- És te hiszel nekik?
Coulson bólintott.
- Loki szeret játszadozni másokkal, de az öldöklés nem teszi boldoggá. Ezt már elsőre megállapítottam. Mi másért hagyott volna életben minket?
- Mert Emily megkérte rá? – vetett fel Bruce, bár ő már inkább Phil oldalán állt.
- Ha egy kegyetlen gyilkossal lenne dolgunk, akkor egy lány kívánsága biztos nem állította volna meg. Tegnap este pedig felajánlotta, hogy segít a védekezésben... – magyarázta Phil sokadszor.
- Persze, miután egész este a nyomában voltál és a fülét rágtad – sóhajtotta Steve, - még Sztálin is kiegyezett volna veled.
- Látom egész sokat megjegyeztél a tegnapiból – jegyezte meg Phil.
- Egész sokat – vigyorodott el Steve, felidézve magában a számos pózt, amiről korábban álmodni sem mert volna.
- Szóval akkor most..., mind jóbarátok vagyunk, vagy mi? – kérdezett rá a szőke. – Nem akarok ünneprontó lenni, de még a félig elvetemült Loki-ban sem tudok igazán megbízni. Talán nem akarta elpusztítani a világunkat, de egy másikat igen.
- Jötunheim ezer éve viszont el akarta pusztítani a Földet, szóval én nem tudom sajnálni őket – mondta Banner.
- Nem kell senkit sajnálnunk, vagy túlságosan megbízni benne. Viszont a szavának úgy vélem, hihetünk. Nem az igazi Loki-val volt szerencsénk először megismerkedni. Úgy igazságos, ha nem a korábbi élményeinkkel próbáljuk meg összehasonlítani, hanem tiszta lapot kezdünk – magyarázta Phil. - A szabályokat már elmagyaráztam neki, vagyis...
- Bruce? – fordult Steve a barna felé.
- Sokat segített tegnap Emily-nek, és nyilvánvalóan nem egy érzéketlen tuskó. Szerintem megérdemel egy második esélyt – fejtette ki álláspontját a doktor. – És egész jól elbeszélgettünk, mellesleg.
- Mielőtt Emily kiverte a hisztit – tette hozzá Steve jelentőségteljesen. – És Loki tegnap megfogadta, hogy megkeseríti az életem.
- Ha jól tudom, ahhoz előbb fel kellett bosszantanod – emlékeztette Phil a katonát. – És, ha jól látom, eddig nem tett semmit.
- Nagyrészt Thor hibája volt! – ellenkezett a szőke. – De, jó, igazad van.
- Akkor beleegyezel, hogy tiszta lapot ajánljunk neki? – kérdezte Banner a társát.
- Bár még mindig nem bírom a képét, szkanderezni legalább lehet vele... – Steve vigyorogva húzta kicsit barátai idegeit, majd megemberelte magát, és nagy nehezen kimondta. Ez egyben azt is jelentette, hogy végre neki is sikerült elvonatkoztatni a férfitól, akinek New York-ot, és ezt az egész őrületet köszönheti. – Mindenki megérdemel egy második esélyt. Ki más tudhatná jobban ezt, mint én?
...
Ebben a pillanatban kitárult a teraszajtó, és megjelent Loki és Emily. Steve pont elkapta a pillanatot, amikor Loki „kitessékeli" a lányt az ajtón, majd követve a példáját kilép a kertbe. Összetalálkozott a tekintetük.
- Ö, szia Steve! – kezdte Emily, még kissé zavartan a korábbi eseményekre tekintettel. Loki most komolyan megfogta a fenekét?!
- Emily – bólintott a szőke. – Hogy vagy?
- Remekül! – vágta rá a lány, kissé dühösen Phil felé pillantva. Majd intett Thor-nak, hogy kövesse, és elindult a térkövezett járda felé. – Thor? Jössz velem? – kérdezte a harcost, aki Loki-n kívül azon kevesek közé tartozott, akik nem szóltak bele komolyabban a magánéletébe.
- Persze – vont vállat a nagydarab asgardi, és feltápászkodva csatlakozott Emily-hez. Már szerencsére nem szédült, szinte teljesen rendbe jött.
- Viszlát! – vetette hátra Emily, és Thor-t maga után húzva elsétált az ebédlő felé, makacsul faképnél hagyva Phil-éket. És ravaszul faképnél hagyva Loki-t.
Bruce csak könnyedén vállat vont, ahogy a Kapitány is, de Phil hitetlenkedve kapkodott levegő után.
- Csak úgy itt hagyott?! A legkisebb bocsánatkérés nélkül?! – ingatta a fejét az ügynök. Választ várva nézett Loki-ra, aki társai példáját követve vállat vont.
- Ne nézz rám! Engem is itt hagyott! Csak tudnám, miért mindenki Thor-ba zúg bele? – tette fel kötőien a kérdést.
- Talán mert ő jobban alakítja a szexi, de egyszerű gondolkodású hős szerepét? – vetette fel Steve, és odalépett az éppen bátyját követni készülő Loki-hoz.
- Szóval a nők a kevésbé intelligens férfiakra buknak... – Loki értetlenkedve sóhajtott egyet, és érdeklődve az immár vele szemben álló Kapitányra emelte a tekintetét.
- Úgy néz ki, szeretik azt hinni, hogy ők az okosabbak.
- Ez kissé rosszindulatú volt, nem gondolod? – kérdezte Loki, de cinkosan elvigyorodott. Mi van most ezzel a halandóval, hogy hirtelen ilyen jófej akar lenni?
- Steve Rogers – felelte a szőke a legnagyobb természetességgel, és kezet nyújtott a mágusnak. Loki egyre gyanúsabban méregette. – Örülök, hogy megismerhetlek!
- Oké, várjunk egy pillanatot! – rázta meg a fejét Loki, és komoly tekintettel mérte végig a jelen lévő Coulson-t, Banner-t és Rogers-t. – Miféle játékot űztök velem? Már megint valami ostoba fogadás...?!
- Nincs semmilyen fogadás – lépett közelebb Phil is. – Átbeszéltük a dolgot, és...
- Úgy döntöttünk, hogy tiszta lapot adunk neked – fejezte be a doktor.
Loki hitetlenkedve kapkodta ide-oda a fejét.
- Szórakoztok?! Egyébként sem kértem!
- Az nem számít! – vágta rá az ügynök.
- Szóval elfogadod, vagy sem? – kérdezett rá a Kapitány, határozottan állva a mágus tekintetét.
- Mit jelent ez pontosan? – akadékoskodott Loki.
- Hajlandóak vagyunk elfelejteni, ami New York-ban történt – magyarázta Coulson. – Mindannyian. Azok után, hogy a szavadat adtad a Föld védelmére...
- A megpróbálására – helyesbített a fekete.
- És segítettél Emily-nek – tette hozzá Bruce.
- ...Ez a legkevesebb – fejezte be Phil.
- És milyen következményekkel jár ez az én részemről? – Loki nem tudott kevésbé gyanakvó lenni. Végül is, csak nagy pusztítást végzett ezen a bolygón, nehéz volt elhinni, hogy ilyen könnyen megbocsátanak neki. Azaz ezt így nem mondták, de a tiszta lap majdnem ugyan az.
- A szabályokat tudod, semmi több – világosított fel az ügynök.
- Nos, akkor már csak azt áruljátok el, hogy miért? Már ketten rávettek, hogy a szavamat adjam, erre nincs különösebben szükség.
- Nem, valóban nincs – értett egyet Banner. – De gondoltuk, örülnél egy második esélynek, ahol nem kegyetlen gyilkosként tekintünk rád...
- Ez esetben... – határozta el magát Loki, és végre elfogadta a Kapitány felajánlott kezét. – Üdv! Loki vagyok...
- Tudjuk, Asgarból – szorította vissza a kezét Steve.
- Mostantól inkább Jötunheim-ot mondanék – javította ki Loki ravasz mosollyal.
- Nos, Loki, légy üdvözölve a Földön! – mondta a Kapitány, és egy utolsó rázás után elengedte a fekete kezét.
- Hm... – gondolkozott el Loki szélesebben elmosolyodva. – Ezt eddig csupán egy skandináv lelkésztől hallottam, vagy úgy hatszáz éve – magyarázta. – Egész jól hangzik.
- Akkor üdv a huszonegyedik században – jelentette ki Bruce, és ő is kezet nyújtott a mágusnak.
- Nos, köszönöm... – Loki vele is kezet fogott.
- Bruce Banner.
- Ó, tudom. Na és a „kis" zöld barátod? – kérdezte ravaszul.
- Ő nem igazán az a barátkozós fajta. A te érdekedben, ne keresd a társaságát! – javasolta a doktor jelentőségteljesen.
- Fontolóra veszem a tanácsod – egyezett bele Loki, majd miután váltottak egy utolsó pillantást, Phil-hez lépett. Az ügynök már nyújtotta is volna a kezét, de Loki úgy vélte, vele már duplán megjárták ezeket a köröket. Így új közel-barátai szívélyes sokkolására a kézfogás helyett átkarolta az ügynököt, és a járda felé terelte.
- Tehát ez azt jelenti, hogy...? – nézett fel a nála jó két fejjel magasabb férfira Coulson. Nem bizonytalanul, de éppoly meglepetten, mint társai.
- Készítsd a pénztárcád, Phil, mert erre inni fogunk! – vigyorodott el a fekete, és tovább vezette a férfit a házak közötti tágas ösvényen keresztül.
- Itt nem fogadnak el készpénzt – tudatta az ügynök, de a hangja beleegyezésről tanúskodott.
- Itt fogtok bámulni délig, vagy velünk tartotok az ebédlőbe? – nézett hátra Loki a válla felett a még mindig csodálkozó Bruce-ra és Steve-re. Ahogy Loki nem hitte volna a gyors újrakezdést, ők azt nem hitték volna, hogy a mágus ilyen hamar megbarátkozik a helyzettel. De most, hogy látták, a fekete az előbbit a legnagyobb természetességgel jelentette ki, erőt vettek magukon, és utánuk siettek.
- Kezdetnek szerintem – fogott bele Steve, amikor beérték Loki-t és Phil-t, akik éppen akkor érték el térkövezett utat, - vegyünk két karton sört! A tegnapi ugyanis úgy fogyott, mint kenyér a lövészárokban.
- Legyen négy – duplázott rá Loki, és ravaszul a mellette sétáló ügynökre vigyorgott. Phil nagyot sóhajtott, mikor mindhárman várakozóan néztek rá.
- Úgy tűnik, idén sem fogok új mobilt venni – adta be a derekát.
...
Thor és Emily ekkor már majdnem elérték az ebédlőt. Útközben nem sokat szóltak egymáshoz, amíg félúton Thor meg nem elégelte a hallgatást, és megszólította a lányt.
- Emily?
- Igen?
- Miért hoztál magaddal?
- Éhes vagy, nem? – vágta rá a lány.
- Igen, de... úgy tudtam, hogy te Loki-ért vagy oda.
- Hogy oda lennék érte?! – ellenkezett a lány elpirulva.
- Totál oda vagy érte! – jelentette ki Thor.
- Honnan veszed ezeket a szavakat, és mióta vagy ilyen kapcsolatszakértő?!
- Próbálom elsajátítani a halandók beszédstílusát – büszkélkedett a szőke. – Hogy megy, egyébként?
- Hm, egész jól – mosolyodott el a lány. – Amikor azt mondtad, hogy „dugtatok", az nagyon bejött!
- Kösz – mosolyodott el Thor is. – És ami a másik dolgot illeti... Bárki észrevenné az elvörösödő arcodat, amikor szóba kerül a neve!
- Kinek a neve?
- Már most is – nevette Thor. – Nekem bevallhatod, hogy belezúgtál!
- Thor! – rázta a fejét a lány, de mikor a szőke továbbra is kitartóan méregette, végül megadta magát. – Jól van. Talán kicsit bejön nekem...
- Csak kicsit? – vonta fel a szemöldökét a villámok ura.
- Az miért számít? – akadékoskodott a lány.
- Csak mert ő is totál rád van indulva!
- Túlzásba viszed a szlenget.
- Igazad van, ez valahogy nem hangzott jól. De az öcsémet még egy asszony sem érdekelte annyira, mint te.
- Komolyan mondod? – kérdezett rá Emily reménykedve.
- Komolyan mondom – felelte Thor meleg hangon.
- De én mégis csak halandó vagyok, ő meg nem az. Van ennek így értelme?
- Nos, ha Atyánkat kérdeznéd, ő biztosan nemmel felelne. Viszont mint tudod, nekem is tetszik egy halandó lány...
- Jane – emlékezett vissza Emily Thor korábbi vallomására.
- Igen – Thor egy pillanatra elmerengett, majd vágyakozva sóhajtott. – És az érdekes az, hogy tegnap este Loki is hasonlókat kérdezett tőlem. Hogy van-e értelme egy asgardinak egy halandóval kavarni... öhm, együtt lenni.
- És mit válaszoltál?
- Azt, hogy a vonzalom, az vonzalom. Nem tudom, hogy lehet-e jövője, mi Jane-nel még jobban különbözünk, mint ti. Nektek legalább ott van a mágia. De szerintem most nem is ez a fontos.
- Akkor mi?
- Fiatalok vagyunk, és szenvedélyesek – jelentette ki Thor könnyedén, és átkarolta a lányt. – Ki tervez ilyenkor hosszútávra? A jövőn ráér jövőre rágódni. Én azt mondom, ne nézzünk vissza, előre is csak annyira, hogy ne bukjunk orra, és élvezzük azt, ami van!
- És neked ez bejön? – nézett fel a lány kissé bizonytalanul a férfi égkék szemeibe.
- Ha csupán egy rövid kalandnak ígérkezik is, én belevágok! – határozta el. – Valaki a várakozás híve, de én úgy vagyok vele, hogy a lassú tempó nem feltétlenül a tartós kapcsolat záloga. Egy férfi és egy nő vagy egymásnak teremtetett, vagy nem. Ha pedig az utóbbi, minek várni a végére? Inkább élvezzük ki azt a pár vad éjszakát előtte!
- Micsoda modern hozzáállás! – ismerte el a lány. – Én mégis a régimódi kategóriából való vagyok. Szeretnék szórakozni, de legbelül tartós kapcsolatra vágyom... És félek attól, hogy vége lesz, mielőtt elkezdődött volna.
- Ne félj! – mondta Thor kedvesen, és bátorításképpen kicsit közelebb húzta magához a lányt. Emily kis zavara ellenére remekül érezte magát a szőke izmos felsőtestéhez érve. – Aki fél a jövőtől, az nem élvezheti a jelent, mégpedig mi abban élünk!
- Igazad van, de...
- Semmi de! – erősködött Thor. – És a kettő, vagyis a szórakozás és a tartós kapcsolat nem zárja ki egymást. Attól, hogy szexeltek...
- Thor!
- Az előbb még nem volt kifogásod ellene. – Emily jelentőségteljesen nézett. – Felőlem – sóhajtotta a szőke. – Attól, hogy átugorjátok az unalmas lépéseket, és már az elején együtt töltitek az éjszakákat, még lehet tartós a dolog. Ha együtt kell lennetek, hát úgy lesztek utána is!
- És ha nem?
- Elszalasztanád a lehetőséget, hogy egy isten életed legszebb éjszakájával ajándékozzon meg? – vigyorgott le Thor a lányra. A jókedve viszont nem tartott sokáig, mert a lány játékosan bár, de erélyesen oldalba vágta.
- Thor! – szólt rá Emily rosszallóan, de akaratlanul is széles vigyorra húzta a száját.
- Mi van?
- Tudod, hogy nem vagytok igazi istenek, ezt csak az őseink hitték...
- Kivéve az ágyban! – bizonygatta a férfi.
- Szerinted akkor le kéne feküdnöm az öcséddel, és ennyi?! Lesz, ami lesz?!
- Hogy másképp deríthetnéd ki, hogy összeilletek-e?
- Azért lenne pár tippem – jegyezte meg a lány.
- Ennél jobbat nem találsz!
- Én meg még azt hittem, hogy Asgardban valamivel nagyobb az erkölcsi fegyelem.
- Mindig is kilógtam a sorból Fandral barátommal – vallotta be a szőke. Emily elnevette magát.
- A szüleid mit szólnak ehhez?
- Kezdetben mindenféle kényes fruskákkal akartak összehozni, akiket hercegnőnek neveznek, de végül feladták. Jobb vagyok a harcban, ha előtte, tudod... Levezetem a feszültséget. Na meg utána is.
- Jó kifogás! – gúnyolódott a lány. – De tőled valahogy elfogadható.
- Tudom, mert jó pasi vagyok!
Emily döbbenten bámult rá egy pillanatig.
- És kicsit sem önbizalom hiányos – jegyezte meg cinikusan.
- Valld be, hogy valójában azért rángattál magaddal, hogy bosszants Lokit! – követelte Thor.
- Nem kellett túlságosan kényszerítenem téged – somolygott a lány.
- Ó, ugyan – makacskodott a szőke. – Valld be!
- Na, jó – sóhajtotta a lány. – Egyrészt azért akartam veled jönni, mert szerettelek volna jobban megismerni...
- Másrészt?
- Mert a többiekre neheztelek éppen...
- És még?
- Mert jófej vagy...
- És még! – erősködött Thor.
- Mert talán részben, egy kicsit, esetleg...
- Gyerünk már, Emily!
- ...Egy kicsit szerettem volna féltékennyé tenni az öcsédet, mert mindig fölényeskedik. Jó lenne kicsit visszavágni!
- Fölényeskedik? Ez nem szép tőle! – bólogatott Thor megértően. – De miért gondoltad úgy, hogy velem féltékennyé tehetnéd?
- Te imádod, ha a csajok bókolnak neked, ugye? – sandított rá Emily féloldalasan.
- Most mit mondjak? Ne csak én törjem magam...
- Nos, ha ezt akarod! – Emily összegyűjtötte a maradék energiáját, és egy közeli fa törzsének lökte a szőke férfit. Thor maga is meglepődött a mozdulat erejére, ahogy reccsent egyet a fa mögötte. Emily a férfi izmos mellkasára helyezte a kezeit, és jobb lábával körbefonta a csípőjét. – Azért, mert te olyan szexi vagy, hogy felolvad a jég körülötted – suttogta határozottan a fülébe. Thor akaratlanul is megborzongott a lány közelségére.
- Huh – sóhajtotta végül. – Szeretem, ha egy lány keménykedik – jelentette ki, és elismerően Emily barna szemeibe nézett.
- Én is - felelte a lány. Úgy döntött, hogy a teljesség kedvéért most Thor-t is faképnél hagyja. Már le is eresztette a kezeit, és indult volna tovább az ebédlő irányába, ha a férfi nem határoz máshogy a folytatással kapcsolatban.
- Akkor jöhet a csók? – kérdezte Thor a legnagyobb természetességgel, és elkapta a lány csuklóját.
- Várj, hogy mi?! – döbbent meg Emily. Enyhe rémület futott végig rajta. Ő azért ilyen messzire nem menne...
Thor viszont annál inkább. Visszarántotta a lányt, és egy gyors mozdulattal most ő vetette Emily-t a pálma törzsének, amíg saját maga kívülről szorította sarokba. A férfi egyre közelebb hajolt a lány arcához, aki hirtelen nem tudta, hogy mégis mihez kezdjen. Egy részről nagyon is vonzónak találta a féri ajkait, de másrészt ott volt a tény, hogy neki Loki tetszik. És ha ez nem elég ellenérv, akkor az, hogy ez őrültség! Nem csókolhatja meg csak úgy a villámok urát, mit szólnának a többiek? Harmadszor pedig, valamiért félt tőle. Thor egy igazi macsó volt, és hiába volt aranyból a szíve, és volt felettébb szórakoztató a hozzáállása, Emily nem akart egy újabb lány lenni a sorban. Márpedig itt csakis arról lehetne szó. Tudta, hogy más valószínűleg ölni tudna a lehetőségért, hogy csókot válthasson a világ legszexibb félistenével, de...
Az utolsó pillanatban felemelte a kezeit, és a lehető legnagyobb erejével eltolta magától a szőkét.
- Valami gond van? – kérdezte Thor meglepetten.
- Nem, nézd én... nem csókolhatlak meg! – magyarázta a lány.
- Akkor mégsem jövök be neked?
- Nem erről van szó. Szexi vagy, és eláll tőled a lélegzetem, és... – Thor büszkén elvigyorodott. – De köztünk végleg nem lehet semmi!
- Persze, hogy nem. Nem illünk össze.
- Akkor megérted?
- Te jó nő vagy, én meg jó pasi. Miért ne játszadozhatnánk egy kicsit? – kérdezte a szőke magától értetődően.
- Először is: kösz a bókot. És másodszor: Ez nekem nem elég ok!
- Nekem igen! – ellenkezett Thor, és újból megpróbálkozott a csókkal. Emily azonban még időben elfordította a fejét, így Thor csak az álla tövét tudta megcsókolni.
- Thor! – szidta a lány, aki akarata ellenére elpirult a férfi ajkának érintésére.
- Ne legyél már ilyen! – kérlelte a szőke.
- Nem tehetek róla, sajnálom – sóhajtotta Emily. – Talán egyszer, ha Loki nagyon megbánt valamivel, akkor majd szó lehet róla, de most nem. Képtelen vagyok rá.
- Hát, ha így érzel – enyhült meg végül Thor, és valamennyire eltávolodott a lánytól.
- Ne haragudj, ha kétes célzásokkal éltem!
- Nem haragszom, csak nem értelek. Vagy talán mégis.
- Igen? – lepődött meg a lány, és újult reménnyel nézett Thor világító kék szemeibe.
- Neked csak egy Tony vagyok, ugye? – kérdezte a szőke.
- Valami olyasmi – hagyta rá a lány.
- Bár vele legalább csókolóztál – tette hozzá csalódottan.
- Sajnálom... – sütötte le a tekintetét Emily.
- Semmi gond! – lepte meg Thor újból a válasszal, és kezet nyújtott a lánynak. – Egy nő barátságát nem tenném kockára. Ritka dolog. - Emily megkönnyebbülten megfogta a kezét, Thor pedig ekkor visszahúzta az útra a kissé már megdőlt pálmáról. A megtört fa ekkor végleg beadta a derekát, és eldőlt Emily mögött. A lány ijedten szorította meg a férfi erős kezét.
- Fenébe! – kiáltott fel, közelebb húzódva a szőkéhez.
- Rá se ránts! – nyugtatta Thor, miközben elnézett a kidőlt fa irányába. – Tegnap is kidöntöttünk egy fát Steve-vel. Majd visszanő!
- Csak ki ne derüljön, hogy mi voltunk! Menjünk innen! – sürgette a lány. Thor vállat vont, és „diszkréten" elsiettek a helyszínről. Húsz méter után azonban újból a lányhoz fordult.
- De azért egy kis tapi még belefér? – kérdezte reménykedve, és arra készült, hogy megérintse a lány melleit.
- Nem! – kiáltotta a lány határozottan, és megállította a férfi kezét. Thor ekkor a feneke után nyúlt, de Emily sebesen odébb ugrott. – Thor! – szidta bosszúsan, de egy része már nevetett.
- Csak egy kis érintés...
- Nincs neked más lány, akit fogdoshatsz?!
- Majd kerítek – sóhajtotta megadóan. Kitárta a karját, hogy újból átölelje a lány, de az csak nem ment közelebb. – Ugyan, gyere már!
- Megígéred, hogy nem tapizol?
- Hm...
- Thor!
- Ígérem – felelte végül a szőke. Ez most őszintének tűnt.
- Biztos?
- Hogy is bántanám az öcsém csaját?
- Az öcséd csaja? – ismételte Emily, miközben közelebb lépett, és hagyta, hogy Thor köré fonja az egyik karját. – Ez olyan lekezelő.
- Szerintem inkább megtisztelő.
- Rendben. Akkor ezután te leszel a talán-barátom fogadott tesója! – mondta a lány.
- Felőlem.
- Akkor nem zavarna?
- Inkább maradjunk a Thor-nál.
- Akkor egy jó tanács Maradjunk A Thor-nál!
- Ha-ha – gúnyolódott Thor.
- Ha jót akarsz magadnak, inkább ne említsd senkinek, hogy majdnem lesmároltál! Azt pedig, hogy javaslatod szerint le kellene feküdnöm az öcséddel, végképp senkinek!
- Loki-nak se?
- Minimum visszalökne a vízbe, ha megtudná! - *Emily-nek még a kertben mesélték el Thor és Loki reggeli kalandját a cápavadászatról. – Legyen ez a mi titkunk! – javasolta.
- Benne vagyok! – egyezett bele Thor vidáman. Egy közös titok, ez midig nagyon izgalmas. – Most pedig, irány a reggeli! – kiáltotta el magát, és megszaporázták a lépteiket az étkezőhelyiség felé.
...
- Mi a fene történt itt?! – kérdezte Coulson a többieket, amikor útközben elhaladtak a frissen kidőlt fa mellett.
- Lefogadom, hogy ez is a bátyám műve – jegyezte meg Loki unottan.
- De miért törne ki egy fát csak úgy? – csodálkozott Steve. – Persze tegnap kitörtünk egyet véletlen szórakozásból...
- Hogy ez miért is nem lep meg? – gúnyolódott a mágus.
- Nem hiszem, hogy Emily-vel is elkezdett volna viccből lökdösődni – vélte Bruce.
- Ha igen, akkor azt nagyon megbánja! – ígérte Loki baljós hangon.
- Másról lehet itt szó! – találgatott Phil, miközben tovább indultak. Már nem átkarolva sétáltak Loki-val, de egymás mellett, mögöttük pedig szorosan Banner és Rogers. – Biztosan imponálni akart valakinek...
- Ez jellemző rá – értett egyet Loki.
- De kinek? – kérdezte Steve.
- Talán Emily-nek? – vetette fel Bruce.
- Ha igazad van, akkor kétszeresen bánja meg! – határozta el Loki, és háromszoros sebességgel indult az ebédlő felé. Phil és Bruce alig bírtak lépést tartani vele, Steve viszont hamar beérte.
- Csak nem féltékeny vagy? – cukkolta a feketét pajzán vigyorral.
- Emlékezz, katona, hogy veled még van elszámolnivalóm! – vágott vissza Loki sokatmondóan.
- Vedd úgy, hogy nem szóltam! – gondolta meg magát Steve.
- Hm... – válaszolta Loki elégedetten.
...
