Alessandro szó nélkül tűrte, hogy Amarta összeillessze a kézfejében a csontokat, és utána begipszelje. Nem volt fájdalmasabb, mint amikor a vámpír méreg szétáradt a testében. Veronica közben úgy tett, mintha teljesen lefoglalná a dolgaik kicsomagolása. Viszonylag ritkán nézett a gyönyörű indiai lányra, akit még vámpír mivolta sem fakított ki túlzottan. Kedvezőtlen fényviszonyok között könnyedén embernek látta volna az avatatlan szem.
Amarta teljesen elmerült a munkájában, hiszen saját bevallása szerint, még sohasem kellett embert összeraknia, ami ugye sokkal finomabb és trükkösebb szerkezet, mint egy vámpír. De láthatóan élvezte a kihívást.
Bár Veronica számított rá, mégis összeugrott a gyomra, amikor Sulpicia, Aro felesége bekopogott hozzájuk. Az ajtón keresztül is érezte a különleges parfümjét.
– Üdvözöllek itthon, kedvesem! – csippentette meg Veronica arcát, amint ajtót nyitott a vámpírnőnek. A hibrid lány igyekezett nem leharapni a nagynénje kezét.
– Hadd nézzem! – telepedett le Alessandro mellé, és szemügyre vette a kezét, ami már elég csúnyán bedagadt. Sulpicia hosszú szőke haját rafinált kontyban rögzítette a fején, ruhája a földet söpörte, és az egész testét befedte, kivéve tökéletes fehér hátát. Egyszerre volt kihívó és királynői a kinézete.
– Semmiség, asszonyom – jegyezte meg Alessandro.
– Holnapra már el is felejted az egészet – mosolygott rá az asszony a könyvelőre.
Veronicának közben minden pikkelye égnek állt, attól ahogy Sulpicia megjátszotta, mintha aggódna a férfiért. Nehezen türtőztette magát, pedig tudta, hogy a vőlegénye hamarosan egyedül lesz ezzel a nővel, és Aróval egy hangszigetelt szobában, valahol a palota mélyén. Eddig sem volt ott, amikor a férfi megkapta a rendes méreg adagját, de most egészen más volt a helyzet.
Amint elkészült, Amarta sietősen távozott, túlélési ösztöne azt súgta, hogy legyen tőlük minél messzebb.
– Jó munkát végzett ez a lány – jegyezte meg Sulpicia, miközben megfogta Alessandro sérült kezét. – Egyszer még meg fog ölni, ha továbbra sem tanulsz meg tartani tőle…
– Erre a kis időre már felesleges lenne fáradnia – fintorodott el a könyvelő.
– Ez még tőled is nagyon merész volt. Tudod, hogy nem hagyja annyiban, ha a hatalmát fenyegetik. Végez mindkettőtökkel, ha nem hódoltok be…
Veronica fenyegetően morogni kezdett. Kezdte unni, hogy Sulpicia úgy beszél, mintha itt se lenne, még akkor is, mintha némi sajnálat rezgett volna a hangjában.
A nő úgy nézett rá, mintha egy engedetlen öleb lenne.
– Mehetünk? – lépett közbe Alessandro, mielőtt egymásnak esnek.
Sulpicia kegyesen bólintott, és elindult az ajtó felé.
– Mellesleg, mikor ismerhetem meg azt a Sait – fordult a vámpírnő Alessandróhoz. – Az uram érdekes dolgokat mesélt róla. Érdekelnének a szakmai tapasztalatai…
Sulpicia a maga idejében elsőrangú örömlány volt, és ebből sohasem csinált titkot, lévén, hogy akkoriban messze műveltebb, vonzóbb és gazdagabb volt, mint az asszonyok többsége. További mesterségbeli tudásának köszönhette azt is, hogy megismerkedett a férjével, és sikerült annyira rabul ejteni a szívét, hogy vámpírrá változtatta.
Veronica igazán nem gondolta végig, hogy mit csinál, egyszerűen csak utánuk ment. Amint Alessandro távolodni kezdett tőle, megindult az átváltozás. Tudta, ha szem elől téveszti, akkor őrjöngeni fog. Ha ma este megölik, akár véletlenül, akár szándékosan, akkor semmi sem állíthatja meg, hogy bosszút álljon.
Mielőtt kiléphetett volna az ajtón, Alessandro visszafordult.
– A szüleid nemsokára itt lesznek. Szeretnének veled beszélgetni, és azt mondtam nekik, hogy ez megfelelő alkalom lenne…
Veronica törzsi nyelven elmormolt egy káromkodást. A férfi ezt direkt csinálta! Annak ellenére, hogy sokkal nyugodtabb és fegyelmezettebb mióta sok időt tölt az ikrekkel, Veronica most nem érezte magát alkalmasnak a családi csevejre. A maga kitekert, manipulatív módján biztos jót akart neki a könyvelő, de most akkor is rettenetesen haragudott rá.
– Nemsokára jövök, Picúr – csókolta meg finoman a férfi. A hibrid orrát megtöltötte a finom édeskés illata, ami annyira hasonlított az elmúlás szagához, hogy az már szinte fájt.
A férfi nem volt ideges. Nyugodtan követette Sulpiciát.
Veronica még mindig dermedten nézte a csukott ajtót, amikor a szülei bekopogtak hozzá. Félt, ha megmozdul, akkor nem sok marad a szobából.
– Gyertek, nyitva van! – egészen normálisan csengett a hangja a körülményekhez képest. Rögtön folytatta a ruháik kicsomagolását, hogy természetesnek tűnjön a viselkedése. Persze a szüleit nem lehet teljesen félrevezetni, de abban reménykedett, hogy elhiszik a hivatalos verziót.
– Mi történt az előcsarnokban? – tért rá a lényegre az apja.
– Megkértük Arót, hogy átvehessem Alessandro helyét, ha meghal – válaszolta Veronica az igazság finomított verzióját.
Leah-t elfutotta a méreg.
– Kislányom, fogalmad sincs, hogy mibe keveredsz bele. Én elhiszem, hogy szereted azt az… embert, de nem kellene az egész életedet neki szentelned… – a vérfarkas igyekezett nyugodt maradni, de még Marcuson is látszott, hogy nagyon nem tetszik neki az ötlet…
