45. fejezet: A Szövetség kibővül
Az Ori tagjai még soha sem voltak annyira dühösek és idegesek, mint akkor. Mégsem mertek semmit sem tenni. Mégis, hogy képzelte a lány, hogy a Szent Hadsereg összes emberét lemészároltatja a Jaffákkal a kudarc miatt.
Emiatt az erejük egy kicsit meggyöngült. Észrevehetetlenül igaz, de akkor is. Az emberek meg majd röhöghetnek, ha megtudják, hogy az erejük vesztesége belülről fakad. Féltek a lánytól, ugyanis amióta Hovedék visszahozták még inkább irányíthatatlanabb és kiszámíthatatlanabb lett.
Valamit tenniük kell, mielőtt az Alterranok rájönnek a gyengéjükre. Nem, nem jöhetnek rá, ha megteszik, akkor a háború igen gyorsan véget érne, ráadásul azoknak az átkozott Alterranok sikerével.
De mit tehetnének a lánnyal? Legfőképp azért, mert Gammelt és a másik felemelkedettet olyan könnyedén ölte meg. Ők tudtak Gammel tervéről, hogy Awagonnal együtt akarják majd megöletni a lányt.
Most már talán sajnálták, hogy hagyták megöletni a Régenst, mert ha ő itt lenne, akkor Awagonnal együtt el tudnák intézni a lányt.
- Ez nem is rossz ötlet. – vigyorodott el az egyik
- De mégis, hogyan tartanánk titokban, hogy visszahoztuk?
- Larionra sem jöttek rá, ha rájöttek volna, akkor a wraith igen nagy gondban lenne.
- Awagon lett a második legbizalmasabb embere.
- Ebből talán kihozhatunk néhány dolgot. Remélhetőleg nem késünk el. Morgan és Hoved rettegnek.
- Te is tudod, hogy nem csak ők! – vágta rá a többi – Ennek nem lesz jó vége. Ba'al legutóbb csak egy klónját küldte ide. A Jaffák az egyetlenek, akik nem félnek tőle.
- Nem csoda, hiszen mindenkit lemészároltatott.
- Beszélnünk kell majd egyszerre Gammellel, Awagonnal és azzal a wraithhel, akivel el akarják végeztetni a piszkos munkát.
- Már csak egy gond van, hol van Gammel teste?
- Valahol egy hideg szobában, gondoltam erre is. – mondta a legfiatalabb
- Nagyszerű, csak előbb még kell pár új hívő, hogy újra elég erősek legyünk.
Elizabeth, mint mindig most is Caldwellel reggelizett, mind a ketten azt mérlegelték, amit Lorne őrnagy mondott nekik. Talán mégsem volt annyira jó ötlet a hadnagyot itt tartani, de most már teljesen mindegy, Morgan rájött.
Ráadásul tovább nehezítette a dolgokat, Landry tábornoktól üzenetet kaptak, hogy mik is derültek ki a Ba'al klónokkal kapcsolatban, sőt valakiknek sikerült behatolniuk a Csillagkapu parancsnokságra és megszöktetni őket és Kavanaught is vitték magukkal.
Ráadásul a férfi igen sokat tudott Atlantiszról, ha nem mindent, amit azok, akik itt vannak. Bár lehetséges, hogy már nincs is életben, főleg ha már kiszedtek belőle mindent. És mint mindenki tudta, hogy Ba'al megszerezte Anubisz minden technológiáját annak bukásakor.
Emellett parancsba kapták, hogy következő utasításig a Daedalus és a teljes legénysége ott marad Atlantiszon. És tegyenek meg mindent, hogy visszaszerezzék Sheppard őrnagyot. Bár ez sajnos nem volt olyan könnyű, mint ahogy hangzott.
Annyit tudtak csak róla, hogy megölte Gammelt és kivégeztetett több ezer embert csak azért, mert nem tudták megakadályozni az emberi flotta elmenekülését. Soha nem tehették volna, mert az alterranok segítettek ebben.
- Min gondolkodik doktornő? – nézett fel a tányérjáról Caldwell
- Csak azon, hogy mit tehetnénk. Semmi sem jut az eszembe. Valamire készül a Szövetség, ez biztos, bárcsak tudnánk, hogy mire.
- Szerintem meggyengültek. – mondta a másik asztaltól teli szájjal Rodney
- Mégis hogy érti doktor?
- Mint tudjuk majdnem harmincezer ember volt ott, ennyi hívő elvesztése a reményeim szerint meggyengítette őket.
- De az ősök nem említettek ilyet.
- Mert ők nem is tudhatják. Az Ori száműzve lett, minden kapcsolatot megszakított az Alterran társadalom az Orival, amikor kettészakadtak.
- De akkor honnan tudták meg a mészárlást és Gammel halálát?
- Gammel az alterranok régense volt, formálisan nem Ori csak az ő szolgájuk a másik síkon. – csettintett párat majd folytatta – Míg Hoved és Morgan már minden értelemben Ori, nekik nincs közük a régi fajukhoz, ennek ellenére Lorne őket is tudja ellenőrizni. Ez az!
- Arra gondol, hogy használjuk az őrnagyot, hogy tudjon meg dolgokat az Oriról?
- Pontosan, ezredes!
- Ezt mégis, hogy gondolod Rodney? – kérdezte Elizabeth
- Nem mondtam volna?
- Nem, nem mondtál semmit.
- Azt hittem már említette, sebaj, akkor majd most én. Szóval Lorne egyik ilyen képességének hatására meg tudja mondani, hogy mire gondolnak, vagy mit éreznek azok az ATA génesek, akikre kíváncsi.
- Innen tudta, hogy Sheppard őrnagy is ott lesz?
- Igen, de arra mindenki rájöhetett.
- Keresse meg az őrnagyot doktor és beszéljen vele.
- Maga szerint sikerrel járhatunk? – szegte fel a fejét Weir
- Remélem doktornő, más lehetőségünk úgysincs, és addig is nem várunk értelmetlenül.
- És ha kerestetnénk egy másik Alfa-bázist?
- Nincs értelme, ha legalább egy Orinak megvan az a képessége, mint az őrnagynak, teljesen felesleges.
Awagon pár perccel ezelőtt érkezett meg az Asuras bolygóra a hajóján. Kivételesen hivatalos úton volt. Kék szemeivel a távolt fürkészte, hosszú göndör fekete haját a szél belefújta az arcába, ahonnan szórakozottan tette vissza a füle mögé.
Anat megveszett, vagy mégis mi baja volt a lánynak, hogy tárgyalásokhoz őt küldte? Igazából nem is tárgyalás, inkább csak egy meghívó átadása, hogy a lány várja őket az Istenek városában tanácskozásra.
De legalább messze lehet az Istenek városától, ha Anatnak megint düh kitörése lenne, és akkor ő legalább megússza ez esetben. Talán mégiscsak volt valami jó a kinevezésében. Ba'al érezhetett valamit, ugyanis az elmúlt napokban nagyvalószínűséggel csak a klónjait küldte el.
Talán ennyire félt, hogy a lány elpusztítja őt is? Fel nem ismerhette, ugyanis most már ketten tartják ebben az állapotban, és nem hitte, hogy Morgan és Hoved ennyire gyenge lenne, hogy máris a felbomlás jelei mutatkozzanak.
Sokkal inkább a szarkofág. A lányok, akiket Alaine kapott Awagon hivői közé tartoztak, így mindenről tájékoztatták a wraitht. Igen „szeretett" alterranjuk az utóbbi időben, pontosabban amióta visszajött igen sok időt tölt a szarkofágban.
Többet, mint Ba'al, pedig a Rendszerúr is igen sokat szokott ott lenni, de hát nála valamilyen szinten érthető is, hiszen az ő gazdateste már tízezer éves lassan, míg a lány, ha minden igaz még huszonkettő sincsen.
Megint körbe nézett, még mindig nem volt itt senki. Pedig pontosan tudták, hogy most érkezik, szándékosan előre küldött egy követet. Átkozottak, legalább megtisztelhették volna azzal, hogy kijönnek.
Főleg, hogy ismerik a rangját. Még mindig ízlelgette a megszólítását Az Egyesült Szövetséges Flotta Főparancsnok Helyettese. Azaz, ezzel Alaine azt akarta érteni, hogy most már ő is magasabb pozícióban van, mint az Orik?
Szép gondolat, de vajon a teremtői meddig fogják hagyni, hogy a száműzőjük ezt tegye? Nem számít ez most, addig is élvezi a hatalmi pozícióját. Főleg, hogy így a wraithnek most annyi tápláléka van, amennyit csak akar.
Elindult a kíséretével a város belseje felé, közben továbbra is gondolkodott. Az Ori téríteni továbbra is az előhírnököket küldi ki, de most már ha nem akarnak behódolni, őket a wraitht küldik ki elrettentésül, eddig igen jól bevált hogyha hisznek az Oriban, akkor megszabadítják őket a wraithtől.
Természetesen szinte mindenki megadja magát előbb vagy utóbb, de addig hatalmas készleteket halmoznak fel a wraithek. Így az elmúlt két évben, amióta a Szövetség tagjai, soha sem látott béke honolt közöttük, és rengeteg táplálékszállító hajó épült.
Már voltak olyan bolygóik, amire az elfogott embereket vitték és a bolygóknak természetesen nem volt csillagkapujuk sem. Magának a tökéletességnek volt ez az időszaka. Végre beért a Tanács épületéhez.
Amint meglátták az asurasiak elálltak, az útjából, így könnyedén tudott bemenni. A tanácsteremben ott volt Oberoth, Liam és Arria és még sokan mások, de Awagon csak őket ismerte fel. Fogta magát és lehuppant az egyik székre, és ez hallhatólag felháborodást keltett az emberek között.
- Nos szabad tudnom, hogy miért nem jött valaki elém? – vonta fel a szemöldökét
- Nekünk meg azt lenne szabad tudnom, hogy miért kellett volna? – kérdezte Oberoth
- Talán, hogy a Szövetséges flotta ne rohanjon le titeket az arcátlanságotokért? – vigyorodott el a wraith
- Miért jöttél? Az Atlantisziak még mindig nem jöttek el.
- Hidd el, majd fognak. Anat beszélni óhajt veletek az Istenek városában. És tudom, hogy nem akarsz nemet mondani Oberoth. Nem akarod annak a lánynak a haragját megismerni.
- Ki lenne ez az Anat? – kérdezte Liam
- Nem más, mint őfelsége Alaine Valovart hercegnő. Az Ori legújabb játékának eredménye.
- Mit tettetek? – csattant fel Oberoth
- Ha eljössz, kifaggathatod Morgant és Hovedet. Nem ajánlom emellett a késlekedést.
- Rendben, menjünk. – sóhajtott fel Oberoth
Morgan már órák óta figyelte az ágyon olvasó fiút, aki semmi jelét nem mutatta, hogy észrevette, vagy megérezte volna a nő jelenlétét. Ez kicsit lesújtotta, a bátyja már bizonyára felfedezte volna a jelenlétét.
Bár most nem biztos, ugyanis annyi ős mászkált Atlantiszon, hogy soha sem fedezné fel, vagyis nagyon remélte. Nem akart megint úgy járni, mint a legutóbb. Bár már teljesen rendben volt, nem tudta, hogy vajon a most el tudna-e menekülni.
Szerencsére ebben a fiúban alig található valami az Alterranok génjéből, így ő semmire sem képes. Csak egy egyszerű földi halandó. Ráadásul nagyon fiatal, mennyi idős lehet? Hallotta a csata közben, hogy annyi, mint Alaine most.
- Nem unalmas a könyv? – kérdezte és odalépett az ágy elé – Nem működik, és arra is felesleges indulnod, nem fog kinyílni az ajtó. Ah, és a pisztolyod sem működik.
- Ki vagy te?
- Milyen udvariatlan, a bátyád nem ilyen. Ő legalább tudja, hogy a férfiak mutatkoznak be előbb.
- Morgan LeFay ugye?
- Látom, tudod, hogy ki vagyok Alex.
- Mit akarsz tőlem?
- Csak beszélgetni, le legyél ilyen ellenséges, kérlek.
- Tudom, hogy miket tettél!
- Ah, pedig én nem vagyok olyan szörnyeteg, mint ahogy Laegenék beállítanak.
- Nem? Elég megnézni, hogy mit tettél Susannal! – mondta hevesen
- Te beleszerettél. – állapította meg szomorúan Morgan, mire a fiú fülig pirult – Viszont még vegyük figyelembe, hogy mit tettem. Segítettem őket visszahozni. Ha nem tettem volna…
- Normális életük lenne.
- Nem, nagy valószínűséggel meg sem születtek volna, te sem, mert ebbe a partiban a szüleitek is benne voltak, tehát inkább megköszönhetnéd, hogy megtettem.
- Miért nem hagyod békén Evant? És miért tetted azt Susannal amit?
- A hercegnővel azért tettem azt, mert parancs volt. Nekem soha sem állt érdekemben őt bántanom. A bátyádat meg… azt hiszem, mert szerettem. De most már nem érdekel, feladtam, tudom, hogy ő csak Alainet szereti. – hazudta drámai hangon
- És hozzám miért jöttél el?
- Csak kíváncsi voltam rád. – odahajolt a fiúhoz, csókot lehelt az ajkaira majd eltűnt
Percekkel később, mikor már az Istenek városában ült, magában mosolygott. Remélhetőleg minden majd a tervei szerint fog menni.
John, Carson, Evan, Teyla és Ronon a menzán ebédeltek. Evan kelletlenül igaz, de végrehajtotta Caldwell utasítását, de semmire sem ment vele. Egyszerűen most még Susant sem tudta elérni.
Ami még inkább aggasztotta, hogy Morgant sem. Ezek után már az Orin sem csodálkozott, bár Morgan is Ori volt. Az Alterranokat ellenőrizni könnyebben ment, mint valaha, de nagyon úgy tűnt, hogy ahogy kirobbant a háború az Orit sehogy sem tudják már elérni.
- Min gondolkodsz? – kérdezte Teyla
- Csak azon, hogy miért nem tudok elérni egyetlen Orit sem.
- De van, ami még furcsább. – mondta Carson – Amióta Susan elment, egyetlen egy emlékünk sem volt.
- Nem? – vonta fel a szemöldökét John
- De egyetlen egy volt. De az is csak álom, azóta semmi. És abban sem volt Susan. – tűnődött Lorne
- Tegyünk már valamit! – csapott az asztalra Ronon
- Türelem! – válaszolták a többiek
- Nincs kedvem itt ülni és várni tovább!
- Tudod hol a Csillagkapu Ronon, csak szólj Caldwellnek vagy Elizabethnek és mehetsz. – vonta meg a vállát John – Mellesleg ők éppen valami megoldáson törik a fejüket megint.
- Remélem hamar kitalálnak valamit, Rononnak igaza van, megőrülök a várakozásban. – sóhajtott fel Teyla
Mindannyian az ajtó felé fordultak, amikor az kinyílt. Alex jött be, az arca sápadt volt és ijedtnek is látszott.
- Mi történt? – kérdezte Evan, bár sejtette
- Morgan, az előbb járt nálam.
Anat Ba'al társaságában ment be a tárgyalónak kinevezett szobába, ugyanis Awagon pár perccel korábban ért vissza Oberothhal. A Goa'uld kíváncsi volt rá, hogy mi is fog kijönni a tárgyalásokból. Szerinte nem volt túlságosan jó ötlet ezekkel szövetkezni.
De a lány amilyen makacs volt, nem is érdekelte, hogy mit mondnak neki. Talán meg kéne neki tiltania, hogy annyi időt töltsön a szarkofágban. De ehhez még magának az Orinak sincsen meg a bátorsága.
Anat furcsállta, hogy miért kezdett el mindenki félni tőle, azóta, hogy visszajött. És ez már azelőtt elkezdődött, hogy megölette volna az embereket. Az Ori persze dühönghetett, hogy a Jaffák közül senkit sem ölt meg, de azok nem is hibáztak.
Örült, hogy Awagon ilyen gyorsan ide tudta hozni ezt az alakot, talán mégsem volt olyan hülyeség ilyen magas pozícióba juttatni. Ő tudta mindig is, vagyis inkább érezte, hogy a wraith csak játssza az idiótát, de valóságban nem az.
- Örülök, hogy eljött Tanácsos! – mondta Anat és intett a férfinak, hogy üljön vissza
- Miben lehetek a szolgálatára úrnőm? – kérdezte a férfi, Awagon pontosan kioktatta, hogy mi is a helyzet, így már mindent tudott
- Remélem Awagon mondta, hogy miért is hivattam ide.
- Igen, mondta.
- Szeretném a régi nézeteltéréseinket rendezni. Szeretnék bocsánatot kérni azért, mert tízezer éve az apám háborút indított maguk ellen és ez majdnem az asurasiak vesztét okozta.
- Nem fontos úrnőm. Mi is az Ori teremtményei vagyunk, akár a főparancsnok helyettesed, így tökéletesen megértjük, hogy az alterranok gyűlölnek minket.
- Megadom a lehetőséget, hogy bosszút állhassatok rajtuk, abban az esetben, ha csatlakoztok a Szövetséghez.
- És ha nem tesszük meg?
- Nem igazán hiszem, hogy ezt a lehetőséget felkínáltam volna Tanácsos! – csattant fel – De ez esetben még távozhatsz, de a bolygódat és fajodat ellenségnek fogjuk tekinteni és eltörölnünk titeket a történelem palettájáról.
- Csak érdeklődtem úrnőm, fel sem merült bennem az a lehetőség. – nyögte Oberoth – Természetesen megígértük, ha a teremtőink hívnak minket, akkor beszállunk az oldalukon a háborúba.
- Reméltem, hogy ezt válaszolod Tanácsos. Most térj haza és mond el a népednek a jó hírt, hogy a Szövetség új taggal gyarapodott.
