A környező hangok miatt nem tudott tovább aludni. Ugyan felébredt, de szemét még nem nyitotta ki. A fejfájás ugyan nem volt erős, de kellemetlen és zavaró volt. Hangokat hallott a közelében, néhányan beszélgettek, de még nem bírt kivenni egy szót sem.

De szar ez a másnaposság. Legalábbis azt hiszem ez az. Elég sokat ittunk az éjjel. Mindegy, még pihenhetek, úgyis csak holnap kell visszamennem és csak arra rá egy napra kell mennem dolgozni, mert a cégnél tudják, hogy az újév első két napja a kijózanodásról szól. Fáradt vagyok még, és a fű olyan puha.

Hirtelen valami beugrott neki. A füvön volt kint a szabadban. Pedig biztos volt benne, hogy belezuhant az ágyba, ez az emléke megmaradt.

- Hogy kerültem ide? – ennyit sikerült kinyögnie.

Meglepett felkiáltásokat hallott, majd azt, hogy valakik közelednek felé. Végre erőt vett magán és kinyitotta a szemét. Abban a pillanatban megbánta. Öt lószerű lényt látott, ahogy felé haladtak. Ahogy jobban szemügyre vette őket látta, hogy testük olyan volt, mint a lovaké, azonban fejük nem hosszúkás volt, inkább gömbölyű, mint a macskaféléknek.

Az egyikük egy lila színű lény volt, akinek volt egy szarv a fején, sörénye és farka sötétebb lila volt. Ez önmagában már rémisztő volt számára, de még mellette ott volt egy másik, aki sárga színű volt és szárnyai voltak, rózsaszínű sörény és farok. Mindketten nagyjából feleakkorák voltak, mint az ember. Mögöttük bujkált három kisebb lény. Ezek csak feleakkorák voltak, mint a nagyobb lólények. Az egyikük fehér volt és volt neki is egy kis szarva, a másiknak szárnyai voltak, narancssárgás szőrszín, a harmadiknak pedig nem volt se szarva, se szárnya világos sárgás színe volt.

A szarvak, szárnyak és színpompa miatt emberünk már így is lefagyott, de a teljes sokk akkor következett be, mikor a lila lólény megszólalt.

- Te meg mi vagy?

Emberünk egy ideig szótlanul bámulta őt, majd felkiáltott, amitől az öt jelenlévő hátra hőkölt, majd felugrott és elkezdett rohanni.

Messzire viszont nem jutott. Néhány métert tett csak meg, mikor valami lila csillogó fény vette körül a testét és elemelte a földtől. Mozogni nem tudott, mégis visszafelé haladt, a furcsa lények felé. Ahogy akaratlanul megfordult a teste és szembe nézett a lólényekkel látta, hogy a lilának ugyanaz a fény járja körül a szarvát, mint ami őt is.

Nem kellett agysebésznek lenni, hogy a kettőt össze tudja kötni, de ez csak még jobban megrémítette. Kezdett úrrá lenni rajta egyfajta pánikroham, azonban egy pillanat elteltével váratlanul megnyugodott valamennyire.

- Mi történik velem? – kérdezte sokkal higgadtabb hangon, mint általában az ember ilyen helyzetben beszélne.

- Ne haragudj, de muszáj volt egy nyugtató varázslatot alkalmaznom rajtad, mert féltem, hogy a pánik közben elájulsz. – kapta meg a magyarázatot a lila lénytől. – Most pedig volnál kedves válaszolni néhány kérdésre? – a következő pillanatban egy jegyzettömb és egy toll jelent meg mellette, ami lebegett és ugyanaz a lilaság vette körül, a szarva is ismét világított.

Az ember egyik kezével a homlokát masszírozta, miközben mély lélegzeteket vett.

- Még sosem láttam hozzád hasonló lényt, pedig olvastam az összes könyvet Equestria fajairól, főleg az értelmes élőlényekről, de nem találtam semmi olyat, aminek nevezhetnélek.

Az ember továbbra sem reagált a lila lólény mondandójára. Épphogy addig jutott el fejben, hogy a hangja alapján nőnemű, de ez is csak egyfajta automatikus mellékgondolat volt számára.

- Nem akarok erősebb nyugtató varázsigét használni, mert nem tudom, hogyan reagálnál rá. – szólalt meg ismét a lila lény. – Talán rosszul közelítettem meg a helyzetet. Kezdjük elölről. – mondta, majd kinyújtotta az egyik mellső lábát. – Szia! Én Twilight Sparkle vagyok.

Emberünk elméje kissé magán kívül volt, de a bemutatkozás és a kéz- esetünkben patanyújtás ösztönös válaszra kéztette. Kezével átfogta a patáját és finoman megrázta. – László vagyok.

Twilight mosolyogva fogadta a bemutatkozást. Azonnal el is kezdett írni jegyzettömbjébe, ami folyamatosan ott lebegett mellette.

- László… érdekes név. És mi vagy? – tette fel ismét a kérdést.

László mindeközben azt próbálta kideríteni, hogy most álmodik, vagy valamiféle szert nyomtak-e belé, mert nem akarta elfogadni, hogy ez a valóság. Azonban miután megcsípte magát és még mindig itt volt és a droghoz meg túlságosan is jól működött minden más agyi funkciója, nem tudott mást elképzelni.

- Ez a valóság? – tette fel a kérdést, hogy biztosra menjen.

- Igen. – válaszolta Twilight.

- Hogy kerültem ide? – kérdezte az ember, miközben homlokát ismét a tenyerébe nyomta.

- Nem tudom, de biztos erős varázslat lehetett, meg különleges, mert nem éreztem semmi nyomát.

- Varázslat? – Lászlóban csak ekkor tudatosult teljesen, hogy a levitáció, meg a nyugtató mágia az nem igazán átlagos dolog nála, sőt amennyire tudja, nem is kéne, hogy létezzen és mégis itt van és tanúja, sőt elszenvedője ezeknek.

- Tudom, hogy csak most találkoztunk, de meg tudnál tanítani rá? – kérdezte Twilight.

- De én nem is tudok varázsolni. Nem is létezik mágia, ahonnan jövök…

Twilight egy pillanat alatt lefirkantotta ezt, majd csak ezután jutott el hozzá, mit is jelent ez.

Eközben kezdett elmúlni a nyugtató mágia hatása és a félelem ismét úrrá lett rajta. Eddig mindvégig a földön ült, most térdét felhúzta és karjaival átkulcsolta azt, majd fejét a lábaihoz nyomta. Úgy érezte magát, mint azok, akiket szivaccsal bélelt szobákba dugnak a diliházban. Kezdett azon gondolkozni, hogy esetleg ő is ott van most és ez mégiscsak egy hallucináció.

Rohamát megszakította egy érzés. Valaki a hátát simogatta. Ahogy felnézett, látta, hogy a sárga, szárnyas ló mellette van és miközben egyik patájával a hátát simogatja, nyugtató szavakat súg neki.

Ösztönszerűen átkarolta a lényt, aki először meglepődött, de hagyta magát és viszonozta a gesztust. Néhány percig senki sem mozdult. Végül elengedték egymást.

- Köszönöm. – mondta László. – Nem tudom hogyan, de most sokkal jobban érzem magam.

- Örülök, hogy segíthettem. – mondta vékony, alig hallható hangon.

- Most már válaszolnál néhány kérdésemre? – kérdezte Twilight, aki látszólag egyre türelmetlenebb lett, főleg miután kikövetkeztette, hogy László nem mágiával jutott el ide.

- Rendben, de szerintem én is kérdeznék. – válaszolta a férfi.

- Első kérdés. Mi vagy?

- Ember. – már bele is került a jegyzettömbbe.

Egy ideig ment az interjú. László mesélt neki pár dolgot az emberekről, László elsősorban az emberi biológiáról, illetve a technológiáról mesélt Twilightnak. Emellett ő is megtudott pár dolgot. Például, hogy a hely neve Equestria, és egy Ponyville nevű település szélén tartózkodik. Arról is tudomást szerzett, hogy póniknak hívják magukat és hogy vannak a földi pónik, pegazusok, unikornisok és az alikornisok, akik az uralkodók errefelé, hercegnő titulussal. Végső lépésként Twilight elővarázsolt egy fényképezőgépet, ami elég régimódinak nézett ki, majd megkérte, hogy álljon fel, hogy lefotózhassa.

Kicsit meglepődött a magasságán, nemcsak ő, hanem a többi póni is. A beszélgetés során megtudta a nevüket és hogy mindnyájan nőstények. Fluttershy volt a felnőtt pegazus, a kölykök pedig Applebloom, Sweetie Belle és Scootaloo. Ami még feltűnt neki, hogy a felnőtteknek volt valami kép a hátsó felükön, de a kicsiknek nem. Erre rá is kérdezett, amitől a három kölyök elszomorodott. Ezután Twilight elmagyarázott mindent a Szépségjegyekről, majd rákérdezett, hogy az embereknek van-e ilyenjük.

- Nekünk nincs semmi, ami megmutassa, hogy valóban rájöttünk-e arra, hogy mik vagyunk, miben vagyunk jók.

- Ez esetben nem szeretnél csatlakozni a Szépségjegy Keresztesekhez? – ajánlotta fel Applebloom.

- A mihez?

- Azért alapítottuk ezt a klubbot, hogy segítsünk magunknak megtalálni a Szépségjegyünket, de bárkit szívesen látunk, akinek még nincs. – magyarázta neki Sweetie Belle.

- De nekem soha nem is lesz, szóval azt hiszem így nincs ott helyem.

- Azért segítenél nekünk, hátha tudsz valamit, amivel megszerezhetjük a miénket. – szólalt meg Scootaloo is.

- Szívesen segítenék, de jobban örülnék, ha valahogy haza tudnék jutni. – mondta miközben nézegette a magáról készült fényképet. Egy nem túl őszinte mosolyú fiatal felnőtt nézett vissza rá, kinek hosszú, fekete haja el volt engedve, mégis rendesen állt, és valamiért a szeme zöldesnek tűnt, pedig tudta, hogy annak barnának kéne lennie. A sima, sötétkék póló és a fekete melegítőnadrág még azok voltak, amiket viselt lefekvéskor.

A házban, ahol aludt még nem volt fűtés, mert még igazából nem volt befejezve, csak megkapták, hogy ott tarthassák az új évi bulijukat a barátaival. Vittek hősugárzót, de inkább rendesebben felöltözve aludtak, nehogy betegen kezdjék az évet. Ami a legjobban meglepte és eddig nem is tűnt fel neki, hogy a cipője is rajta volt, pedig szinte biztos volt benne, hogy levette alvás előtt.

- Természetesen. – mondta Twilight, de a hangjában némi csalódottság hallatszódott ki, nem volt nehéz kitalálni, hogy minél több időt akart az emberrel tölteni, hogy mindent megtudjon.

A lila unikornis felnézett az égre, László követte tekintetét és látta, hogy nemsokára lemegy a nap.

- Ugyanakkor ez időbe telik, a mondandód alapján egy elég távoli világból származhatsz, ha ott nincs mágia, így először arra kell rájönnünk, hogy hogyan kerültél ide, csak azután tudunk azon dolgozni, hogy hogyan juttassunk vissza, ez sok időbe beletelhet, addig viszont itt kell maradnod. – mondta, majd miután ránézett az emberre, akinek arckifejezése aggodalmat sugallt, úgy döntött, hogy barátságosabban folytatja. – Mi lenne, ha egy kicsit körbe vezetnélek Ponyville-ben, mielőtt teljesen besötétedik, utána megszállhatsz nálam, én pedig még ma írok Celestia Hercegnőnek, hátha tud valamit, de ha nem, akkor is segíteni fog neked.

László emlékezett rá, amit Twilight mondott Celestia és Luna Hercegnőkről, hogy ők uralkodnak itt, meg említett egy másik Hercegnőt, aki meg egy bizonyos Kristály Birodalomban tartózkodik a férjével, de nem sokat árult el róluk, csak azt, hogy alikornisok és hatalmas erejük van és nagyon bölcsek, meg kedvesek, de ez nem volt sok információ számára. Inkább azon aggódott, hogy mi lesz, ha felkelti a figyelmüket és esetleg úgy reagálnak, mint az emberek a földönkívülis filmekben, mert azt nem akarja megtapasztalni.

- Jól vagy? – Twilight zökkentette ki a gondolataiból, aki kicsit aggódva nézett rá.

- Persze, csak elkalandoztam fejben. – válaszolta László.

Ahogy körbenézett már látta, hogy a másik négy póni, akik itt voltak, már elmentek, pedig fel sem tűnt neki.

- Hazaküldtem a többieket, már kezd későre járni és a gyerekeknek holnap iskola van, Fluttershy-nak pedig az állataival kell foglalkozni. – magyarázta az unikornis. – Gyere, kövess!

László szorosan követte önkéntes idegenvezetőjét be a faluba. Egy kicsit aggódott, hogy hogyan fognak reagálni a helyiek, mivel valószínűleg még nem láttak embert, mivel gyakorlatilag nem léteznek itt. Még mindig nehéz volt megemészteni ezt az egészet, de igyekezett alkalmazkodni a helyzethez, próbálta úgy kezelni, mint egy újabb kihívást, amit az élet támasztott elé.

Ahogy sétáltak bent, emberünk megcsodálta a falut, valahogy így tudta elképzelni az iparosodás előtti kis településeket, csak itt emberek helyett pónik voltak. Nem sokan voltak kint, azok is egy ideig bámulták, vagy ha úgy érezték, hogy túl közel van, akkor elfutottak, vagy elbújtak. Ez elég rosszul érintette Lászlót, de most hideg fejjel kellett lennie, mert ugyan Twilight nem mondott konkrét időpontot, de ez csak arra a következtetésre vitte Lászlót, hogy nem merte közölni vele, tehát kezdett aggódni, hogy nemcsak napokat, de inkább heteket kell itt töltenie. Fokozta aggodalmát, hogy eszébe jutott több regény, vagy novella is, amit olvasott, ahol hasonlóan járt embernél, az volt, hogy máshogy telt az idő, és ez általában csak rontott a helyzeten.

Kezdem úgy érezni magam, mint valami béna, sokszor elmesélt történet újabb áldozata. Ha így van, akkor kedves Író remélem, kínok között fogsz meghalni és az olvasóid utálni fogják a negyedik fal áttörését.

- Mond csak Twilight. – törte meg a csendes menetelést László. – Te, vagy a többiek látták, hogyan kerültem ide?

- Nem. – válaszolta kicsit szomorú hangon az unikornis. – A Szépségjegy Keresztesek találtak meg téged, amint ott feküdtél a földön, majd először Fluttershy-nak szóltak, mert azt hitték, hogy a Kietlen Erdőben élő állat vagy és Fluttershy nagyon jól ért az állatokhoz. Azonban miután ő sem tudta, hogy mi vagy, elküldte Scootaloot értem, aki szó szerint berontott hozzám. Nem sokkal azután, hogy oda értem, akkor ébredtél fel.

Ez nem igazán juttatta előre, de mivel nem volt senki más ott, aki láthatta, így be kellett érnie ezzel. Kicsit mérges volt, hogy nem sokra emlékezett az előző napból, illetve az újévi buliból, csak az elejére, illetve, hogy kik voltak ott, de ez jelen helyzetben lényegtelen volt.

- László! – szólította meg Twilight, de a férfi nem hagyta, hogy folytassa.

- Szólíts csak Lacinak, mindenki így teszi.

- Rendben van Laci. Tehát mesélnél magadról egy kicsit? – kérdezte az unikornis, ami kicsit meglepte emberünket.

- Miért érdekellek? Mármint azt értem, hogy mint fajt, de mint személyt? – válaszolt kérdéssel a kérdésre.

- Azért, mert… - sóhajtott egyet. – Az az igazság, hogy még mindig hat rád a nyugtató varázsige, de szépen lassan gyengül a hatása. Ez szükséges most még, mert éreztem, hogy mennyire feszült vagy és segíteni akarok. Szeretném, ha barátok lehetnénk, sőt bemutatnálak a többi barátomnak is, Fluttershy-hoz már volt szerencséd, a többiekkel holnap találkozhatnál. Nem tudom mennyi időt kell itt lenned és szeretném, ha sikerülne addig is beilleszkedned és barátokkal sokkal könyebb.

- Köszönöm az őszinteségedet. – mondta egyszerűen László. – És a segítségért is hálás vagyok. Találok rá módot, hogy megháláljam.

- Ugyan már! Szívesen segítek. Ráadásul a fajodról szóló információ több mint elég. Szóval… Mesélj magadról.

A következő fél órában László mesélt a munkájáról, hogy programozó egy nagyobb vállalatnál, ahol elég sokat dolgozik, viszont nagyon jól megfizetik. Persze el kellett magyarázni Twilightnak az egész technológiai hátterét a dolognak, mert ugyan korábban mesélt a számítógépekről, meg egyéb, fejlett technológiákról, de most részletesebben is belement az egyikbe. Ez eléggé lenyűgözte az unikornis kancát. Időnként azért Twilight is közbeszólt, mikor egy-egy említésre méltó épület mellett mentek el, mint például a Városháza, vagy Kockacukor Sarok. László azonban nem akart beszélni a családjáról, mikor Twilight arról kérdezte, így azt a témát annyiban is hagyták. Annyit még megtudott, hogy 22 éves, ami a fiatal felnőtt kort jelenti náluk.

Lászlónak feltűnt, hogy a nap milyen gyorsan megy le és tűnik el a horizonton, illetve a hold közben hasonló sebességgel emelkedik fel.

- Hogyhogy ilyen gyorsan megy le a nap és kel fel a hold? Eddig nem volt ilyen gyors és elég furcsa lenne, ha a bolygó időnként változtatna a forgási sebességén.

- Miről beszélsz? – értetlenkedett Twilight.

- Arról, hogy a nap gyorsabban mozgott most az égbolton és már a hold is belassult. Alig egy perc alatt ment végbe az, ami eddig több mint egy órába telt. Ez hogy lehet? Egy időre felgyorsul a bolygó forgása a tengelye körül?

- Celestia és Luna Hercegnők eléggé elfoglaltak, így gondolom nem akarnak olyan sokáig ezzel időzni.

- Ez most hogy jön ide? – kérdezte eléggé zavarodottan a férfi.

- Hát arról, hogy Celestia az, aki a napot mozgatja, míg Luna a holdat.

Laci megállt. Azt még elhitte és valamennyire fel tudta dolgozni, hogy a pegazusok irányítják az időjárást, de azt már egy kicsit nehezebb volt, hogy itt még a nap és a hold sem magától mozog.

- De… de… - kezdte el, majd Twilightra nézett, aki néhány lépés után szintén megállt. – Mondtad, hogy az alikornisok a leghatalmasabbak, de ennyire? - Twilight csak bólintott. – Őrület… És hogy működik ez? Mármint nem kéne, hogy folyton irányítsák az égitesteket?

- Csak el kell indítaniuk, meg le kell engedniük, a többi megy magától.

- Hihetetlen… Azért biztos fárasztó lehet.

- Hát gondolom több ezer év után már megszokták szerintem.

László ismét nagyot nézett.

- Szóval nemcsak nagy hatalmuk van, de halhatatlanok és ők uralkodnak, te meg a tanítványa vagy az egyiknek? – kérdezte, miközben próbálta leplezni a meglepettségét.

- Pontosan. Ó, közben ideértünk.

Lászlónak fel sem tűnt, hogy folytatták a gyaloglást és most egy hatalmas fa előtt álltak.

- Íme az Arany Tölgy Könyvtár. Itt lakom a segítőmmel Spike-kal, a baglyommal Owlicius-szel és mostantól egy ideig veled.

László egy ideig csodálta magát az épületet, majd követte Twilightot, aki közben a mágiájával kinyitotta az ajtót. Ahogy belépett, egyből egy tágas helyiségben találta magát, a fal gyakorlatilag könyvespolc volt teljesen, teletöltve mindenféle könyvekkel. Az egész teljesen kitöltötte a földszintet, ezen kívül csak néhány nappali bútor volt még, illetve két lépcső, egy lefelé vezetett, a másik felfelé.

- Ez itt a nyilvános könyvtár és egyben a nappalim is, mondhatni. – kezdte magyarázni Twilight. – Az alagsorban van a laborom, az emeleten pedig a hálószoba, fürdőszoba, konyha és étkező. Remélem nem zavar, hogy osztozni fogunk a hálón, de ne aggódj, az ágyon nem kell. – folytatta Twilight, a végére egy kicsit elpirult az arca.

- Ó, nagyon hálás vagyok, én remélem, hogy nem zavarok nagyon, ha kell én elalszom a kanapén is akár.

- Szó sem lehet róla! – ellenkezett az unikornis. – Vendég vagy, ráadásul a kanapé nem elég nagy neked!

Ebben a pillanatban hallani lehetett, hogy valaki jön le a lépcsőn.

- Jó sokáig odavoltál. – lehetett hallani egy hangot, ami leginkább egy fiúgyermekére hasonlított. Ahogy leért, László jól megnézte a lényt. Egy lila és zöld színű gyík volt, aki két lábon állt. Ő is jól szemügyre vette vendégüket. – Twilight, mi ez az izé? – kérdezte.

A férfi már valahogy nem tudott meglepődni a beszélő hüllőn, így is elég sok volt neki ez az egész, ez már nem tudott többet hozzá tenni.

- Spike! Bemutatom Lászlót, az embert. – mondta Twilight, majd az ember felé fordult. – László, Ő itt Spike, az én elsőszámú asszisztensem és ő egy bébisárkány.

- Egy sárkány? – kérdezte László. – Ez egyre jobb. – folytatta kissé cinikus hangvétellel. – Úgy tűnik, hogy a mítoszok földjére kerültem. – Twilight kérdő pillantása után bele is kezdett a magyarázásba. – Vannak nálunk az itteni földi pónikhoz hasonló teremtmények, mi lovaknak hívjuk őket, póninak csak a kicsiket, fiatalokat. Az unikornis, pegazus, sárkány, ezek mind csak a különböző mítoszokban, kitalációkban léteznek, a valóságban nem, csakúgy, mint a mágia.

Twilight azonnal lejegyzetelt mindent. – Érdekes… - mondta az orra alatt. – Nálunk nincs olyan, hogy ember… Akkor az azt jelentheti, hogy a te fajtád már valamikor találkozott a miénkkel, csak nálunk elveszett ez a tudás, mert mondjuk régen történt. Viszont ha így van, akkor Celestia és Luna biztos tudni fog valamit. Spike! Diktálok!

A kis sárkány elővett egy papírt és egy tollat, majd várt Twilightra.

- Drága Tanítóm, Celestia Hercegnő – kezdte a megszólítással, mint ahogy minden hivatalos levél kezdődik. – A mai nap folyamán találkoztam egy lénnyel, aki nagy valószínűséggel egy másik világból került ide. A neve László, hím nemű, a fajtáját embernek nevezik és elmondása alapján a saját világában ők az egyetlen értelmes faj. Eddigi viselkedése alapján barátságosnak tartom és szerintem nem jelent veszélyt senkire sem nézve. A nap folyamán rengeteg dolgot mesélt a saját világáról, ami lenyűgözőnek hangzik és biztos téged is érdekelne néhány dolog. Szeretném továbbá a segítségedet kérni. Egyrészt László említette, hogy ugyan az ő világában nincsen mágia, sem pegazusok, unikornisok, vagy sárkányok, azonban mítoszokban, kitalált történetekben előfordulhatnak, így arra a következtetésre jutottam, hogy lehetséges, hogy ember járt már Equestriában, csak nagyon régen és eltűnt róluk a tudás. Esetleg ha neked van valamilyen információd, akkor hálás lennék, ha megosztanád velem. Másrészt pedig, szeretném a segítségedet kérni, hogy vissza tudjuk juttatni a saját világába. Amennyiben úgy kívánod, elküldhetem neked minden jegyzetemet, amit a nap folyamán írtam róla. Amíg más megoldást nem találunk, addig befogadom Lászlót, hogy a könyvtárban lakjon velem és Spike-kal, illetve a holnapi nap folyamán bemutatom a barátaimnak. Mellékeltem a levelemhez egy képet róla. Hűséges Diákod, Twilight Sparkle.

- Furcsa érzés hallani egy beszámolót, ami rólad szól… - jegyezte meg csendben Laci.

Spike befejezte az írást, majd összetekerte a levelet, és átkötötte egy szalaggal, amin egy pecsét is volt, majd lángot fújt rá. László nem tudta, hogyan reagáljon rá.

- Spike képes a tüzével levelet küldeni közvetlenül a Hercegnőnek. – magyarázta Twilight, amit László csak egy bólintással nyugtázott.

Alig telt el néhány perc, mikor a sárkány, némi tűk kíséretében előböfögött egy levelet, ami László következtetése szerint a válasz volt a Hercegnőtől.

- Ez jó gyors volt, ha nálunk is ilyen lenne a posta… - motyogta elsősorban magának, de Twilight is hallotta, mert kuncogott rajta egy kicsit, mielőtt elvette varázslattal a válaszlevelet és elkezdte olvasni.

Hűséges Tanítványom, Twilight Sparkle,

Köszönöm szépen a tájékoztatást az emberről. Sajnálom, de a fajnév, vagy a kép alapján azt kell mondanom, hogy még én sem találkoztam, vagy hallottam ilyen lényről, de utána nézek majd, hátha van valami az egyik könyvben. Bízom az ítélőképességedben és büszke vagyok, hogy barátságosan közelítesz meg egy idegen lényt, ugyanakkor uralkodóként kötelességem megtenni néhány óvintézkedést, ezért a holnapi napon, délután elmegyek, hogy személyesen is találkozzam ezzel az emberrel, a pontos időpontot megírom neked holnap reggel. Addig is megkérnélek, hogy viseld gondját és tájékoztasd, a holnapi találkozónkról és arról, hogy az elővigyázatosságom nem ellene szól, csak meg kell bizonyosodni, hogy a jelenléte nem okoz-e zavart az egyensúlyban, illetve, természetesen, hogy egy nem mágikus lényre nem hat-e károsan a mágia. Amennyiben bármi történne, ami ezzel kapcsolatban van, azt kérlek azonnal írd meg nekem, egyébként meg találkozunk holnap.

Celestia Hercegnő

Ui.: Bízom benne, hogy nem lesz rá szükség, de elhozom a Harmónia Elemeit is szóval kérlek hívd el a barátaidat a találkozóra.

Ahogy Twilight befejezte a levelet és összefoglalta a tartalmát Lászlónak, a férfi elkezdett aggódni.

- Szóval Celestia Hercegnő, aki az egyik uralkodó itt és hatalmas ereje van, ráadásul még halhatatlan is, idejön? – kérdezte, nem is próbálta elrejteni a félelmét.

- Nincs mitől tartanod, bár félelmetesnek hangzik, de a Hercegnő nagyon kedves és bölcs. És a vizsgálatoktól sem kell tartanod, biztos vagyok benne, hogy minden rendben lesz. – próbálta megnyugtatni Twilight, de kevés sikerrel. – Mi lenne, ha most megvacsoráznánk és közben, meg utána mesélek neked a barátaimról, a kalandjainkról és természetesen a Hercegnőkről.

Laci csak bólintott egyet, majd követte Twilight-t a konyhába. Eleinte Twilight nem túl jól reagálta, mikor még korábban megtudta, hogy az ember mindenevő, így húst is kell ennie, de László azt is hozzátette, hogy ha kell, akkor lemond a húsról itt tartózkodása idejére. Azonban mivel az emberek számár a széna, illetve a virágok nem voltak ehetőek, így maradtak a különböző gyümölcsök, zöldségek, illetve a tojás. Persze ezzel jóllakott, de ez csak tovább növelte a vágyát, hogy minél hamarabb hazajusson.

Vacsora alatt, illetve utána Twilight mesélt neki több fontosabb kalandjáról, kezdve azzal, hogy hogyan került Ponyville-be és győzte le Nightmare Moon-t a barátaival, egészen a legutóbbi akciójukig, ami a Kristály Birodalomban volt, ahol a Kristályszívet kellett visszaállítaniuk és Spike lett végül a nap hőse. Valamiért László kifejezetten jót szórakozott azon, hogy Shining Armor, Twilight bátyja, eldobta a saját feleségét.

Végül amikor már az est javában tartott, úgy döntöttek, hogy lefeküdnek aludni. Lászlót hamar elnyomta az álom. Akkor még nem is sejtette, hogy az első álma ezen a mágikus világon milyen fontos lesz.