Tizenhetedik Fejezet

1978 – Húsz évvel korábban, a múltban.

Hermione és Perselus megérkezett egy pukkanással. A lány elhúzódott, hogy a fiúra pillantson és érezte, hogy a lábai feladják. Perselus gyorsan elkapta, és a karjaiba vonta, mivel tudta, hogy a lány ezúttal teljesen kimerült.

Egy pillanatra körülnézett a szakadó esőben és rájött, hogy végül hol kötöttek ki. Azonnal tudta, hogy Roxmortsba hozta őket a lány.

– Hogy a fészkes fenében hoppanált minket ide? Főleg a pálcája nélkül?

Tudta, hogy voltak anti-hoppanálási bűbájok az iskolai birtok körül.

– Perselus, vigyél minket Rosmertához, neki lesz számunkra helye – mondta gyengén Hermione, miközben vacogott a hideg esőben.

– Ki a nyavalya az a Rosmerta, és hogy akarod, hogy megtaláljam őt? – kérdezte a fiú. A fáradsága, karöltve a hideggel, kicsit harapóssá tette.

Hermione halványan elmosolyodott ezen, függetlenül attól, hogy fejben átkozódott, amiért elfelejtette, hogy melyik évtizedben is volt.

– Most annyira úgy hangzott, mint ahogy szokott.

Egy halk kuncogással rájött, hogy ez milyen furcsán hangzott a fejében.

Hallva a nevetését, Perselus kicsit felmordult. Hermione átkarolta a fiú nyakát és közelebb húzódott hozzá. Ő is pont olyan hideg volt, mint a lány.

– Vigyél minket a Három Seprűbe. Még meg van a táskám, ugye?

A fiú bólintott, mivel érezte, hogy az a lány hátába nyomódik, hiszen végig mozgott vele, ahogy egész este rohangáltak.

– Vigyél minket oda. Majd szerzek szobákat. Nem mehetünk most vissza a kastélyba. Nem biztonságos így sétálni, hogy Remus elszabadult, és túl fáradt vagyok ahhoz, hogy újra megpróbáljak hoppanálni. Ha nálam lenne a pálcám lehet, hogy sikerülne, de nélküle... – Hermione megállt. A pálca nélküli hoppanálás merítette ki a legjobban.

Perselus elindult abba az irányba, amit a lány említett, és sóhajtott.

– Amúgy is, hogy a fészkes fenébe hoppanáltál?

Hermione nyelt egyet, ahogy a vacogás újra átszaladt rajta, hála a jéghideg esőnek, ami még mindig zuhogott rájuk.

– Később. Most túlságosan fázom, hogy erre gondoljak.

Perselus bólintott, és ő is félig összefagyva érezte magát. A szél szaggatta a vizes ruháikat, és ettől még rosszabb lett.

A fiú elvitte őket a Három Seprűhöz, és bementek.

A csapos végigmérte őket, és összeráncolta a homlokát, ahogy a két fiatal összevizezte a földjét.

– Mit akartok ti ketten? – kérdezte fáradtan.

Hermione felélénkült annyira, hogy beszéljen és megmozdult, hogy Perselus le tudja tenni. Gyorsan leült az egyik bárszékre, mielőtt elesett volna.

– Szeretnénk két szobát kivenni, kérem.

A csapos egy teljes percig bámulta őket, mielőtt megszólalt volna.

– Nem adok ki szobát kiskorúaknak egyedül, főleg nem diákoknak, akik elszöknének a kastélyból néhány éjszakára. Sajnálom. Ellenben szívesen megengedem, hogy felmelegedjetek a tűznél.

Hermione örült, hogy aznap nem viselték az iskolai talárjukat. Örült, hogy laza, hétköznapi ruhában voltak. A következő néhány szavát nagyon megválogatta. Emlékezett rá, hogy Rosmerta egyszer elmesélte neki, hogy volt egy hazugságvizsgáló, vagy mi, a bár mögött. Ezzel tartották távol a kiskorúakat, akik bejöttek és hazudtak a korukról.

– Huszonkét éves vagyok, és amikor először találkoztam ezzel a férfivel... – biccentett Perselusra a fejével. –... idősebb volt nálam.

Imádkozott azért, hogy a vizsgáló ne jelezzen, hiszen Perselus ekkor nem volt idősebb nála.

A csapos lepillantott, és Hermione tudta, hogy meggyőződik róla. A férfi visszanézett, a lány szemébe pillantott és szívélyesen elmosolyodott.

– Sajnálom, kisasszony. Azt hittem, hogy önök ketten diákok. Viszont csak egy szobám van, a vihar miatt jó néhány vendég itt maradt, míg a szél nem csillapodik. Ha szeretnék, akkor osztozhatnak rajta ketten.

Hermione belenyúlt a táskájába, és a remegő kezébe vett egy maréknyi aranypénzt. Nem volt ereje megszámolni, de tudta, hogy több, mint elegendő volt. Átnyújtotta, és kért valamit, ami felmelegítette őket. A csapos elmosolyodott, és adott nekik egy üveg lángnyelv whiskyt a kulccsal karöltve. Hermione megragadta mindkettőt, és megköszönte a férfinek.

Hermione azon volt, hogy feláll. Perselus segített neki. Átkarolta a derekát, hogy ne essen el. A lány kényszerítette a fáradt és átfagyott testét, hogy működjön normálisan, de vonszolta magát minden lépésnél. Amikor odaértek a szobához, a fogai elkezdtek összeütődni. Gyorsan kinyitotta a szobaajtót, amikor érezte, hogy a lábai megint elgyengülnek.

Egyből az ágyba szeretett volna zuhanni, de át volt ázva és vacogott. Épp elindult a mosdóba, amikor a lábai megint összegabalyodtak.

Perselus elkapta, mielőtt a földre zuhant volna, és leültette egy székre. Látta, hogy a tűz frissen volt meggyújtva a kandallóban, de az beletelt egy kis időbe, mire felmelegítette teljesen a szobát.

Kivette a lány remegő kezeiből az üveget, és egy pálcasuhintással odarepült hozzájuk két pohár. Kiöntött egy bőséges adag lángnyelv whiskyt a lánynak, és átnyújtotta neki.

– Kortyolgasd. Ne döntsd le, vagy kiégeti belőled a poklot is. – Magának is öntött egy pohárral, és belekortyolt miközben figyelte, ahogy a lány a remegő poharát az enyhén kék ajkához emeli. Fel kellett melegítenie őt.

Hermione belekortyolt az italba, és miután lenyelte, elkezdett köhögni. Amikor újra kapott levegőt, letette a poharat.

– Ez szörnyű, nem értem, hogy miért issza annyi ember. – Habár be kellett ismernie, egy ici-picit tényleg segített.

Perselus a lányra mosolygott.

– Lehet, hogy rémes az íze, de segít felmelegedned. Legalább még egy kicsit igyál belőle.

Amikor még egy kortyot ivott, ismét a tüdejében rekedt a levegője, és Perselus érezte, hogy a kucorgás ki akar belőle törni, de legyőzte a késztetést, és ő is ivott még. Már fél pohárnyit megivott, míg Hermione alig gyűrt le pár kortyot. De legalább az ajkai már nem tűntek olyan kéknek, mint korábban, habár még mindig kékes árnyalatuk volt.

– Ültessünk bele egy kád forró vízbe – mondta a fiú és felsegítette, majd kimentek a halványan megvilágított fürdőszobába.

Megállt, és látta, hogy a szobához csak zuhanyzó járt.

– Hermione, egyedül kell állnod, hogy le tudj zuhanyozni, és fel tudj melegedni.

Hermione bólintott, és elengedte a fiút, csakhogy a lábai miatt majdnem megint elesett. Perselus elkapta, mielőtt a lány lezuhant a földre, és átkozódott.

Hermione halványan rámosolygott.

– Ne aggódj emiatt. Nem sokára fel fogok melegedni – mondta a lány, miközben megindult a csap felé, és erősen neki támaszkodott, hogy ne terhelje annyira a fiút.

Tudta, hogy Perselus is fáradt volt. Talán nem annyira, mint ő, de abban biztos volt, hogy a plusz súlya nem segített rajta. A hideg mindkettőjüket kimerítette. Megcsapolta az energiájukat és gyorsan elfárasztotta őket.

Perselus nem akarta, hogy ott ücsörögjön és fagyoskodjon, míg a testhőmérséklete végül vissza nem tért a normálisra. Lassan felemelte a lányt, hogy a pulton üljön, majd letérdelt, hogy lehúzza róla a cipőit, majd a csurom vizes zokniját is. Megérintette a lábait, és azok is olyanok voltak, mint a jégkockák.

Egy sóhajjal felállt, és lehúzta a lányt a pultról, majd magához vonta. Gyorsan kigombolta a farmerját.

– Mit művelsz? – kérdezte Hermione fáradtan. Nem volt ereje ahhoz, hogy ellökje a fiú kezeit.

Perselus nem nézett rá, de lehúzta az anyagot a lábain.

– Olyan hideg vagy, hogy a bőröd kék. Szükséged van egy forró zuhanyra.

Gyorsan újra felemelte, és visszaültette a csapra, hogy le tudja róla hámozni a farmerját, ami úgy nézett ki, mint ami összement és ragasztóból készült. Nagyon nehéz volt lehúzni nedves állapotukban.

Perselus lerúgta a saját cipőjét, mire Hermione homlokráncolva nézett rá.

– Már kijelentettük, hogy nem tudok megállni a zuhanyban – motyogta halkan a lány.

Perselus lehajolt, és levette a lány zokniját is.

– Te nem, de én igen. Még, ha tartanom is kell téged, akkor is veszel egy forró zuhanyt.

Hátrébb állt, és amikor nyúlt, hogy elérje a lány ingének szegélyét, látta, hogy az idegesen nyelt egyet. Rájött, ha nincs így átfagyva, az arca ekkor égett volna. Ettől függetlenül mégis gyorsan lehúzta róla a felsőjét is.

Szégyellte vagy sem, szüksége volt a melegre. Próbálta tiszteletben tartani a lány privát szféráját, ezért minden tőle telhetőt megtett, hogy ne nézzen rá, ahogy ott ült és nem viselt mást, csak a sötét, csipkés bugyiját és melltartóját.

Ehelyett letépte magáról az átázott mellényét, kigombolta az ingét és lehúzta magáról karöltve a trikójával, így deréktól felfelé meztelen volt.

Biztosra ment, hogy a lány stabilan ült ott, mielőtt odalépett volna a zuhanyhoz, hogy elfordítsa a csapokat és beállítsa a hőmérsékletet. Tudta, hogy nem volt olyan meleg, mint amilyennek érezte a bőrén, de azt is, hogy lassan kellett magukat felmelegítenie, és később több forró vizet hozzáadnia, ahogy fokozatosan hozzászoktak.

Amikor elkészült, visszafordult a lányhoz és látta, hogy az a földet nézte. Nagyon csinos volt, ahogy csak a sötétkék, csipkés fehérneműjét viselte az alig megvilágított szobában. Ha nincs félig megfagyva, tudta, hogy a vére felforrt volna a lány látványától.

Visszasétált hozzá és az álla alá nyúlt, hogy a szemébe tudjon nézni.

– Hermione, én csak szeretnélek felmelegíteni, mielőtt halálra fagysz.

Hermione bólintott, és újra nyelt egyet, miközben figyelte a fiút, és érezte, ahogy a szíve hevesen kalapálni kezdett a mellkasában. Hátranyúlt, hogy kikapcsolja a melltartóját, de Perselus megállította. Hermione halványan összeráncolta a homlokát, mivel nem értette.

– Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha rajtad marad a bugyid. Az legalább ad valamiféle, látszólagos biztonságérzetet – mondta a fiú, habár tudta, hogy ez sem lesz valami sok.

Hermione bólintott, és megkönnyebbült, bár egy kicsit csalódott is volt.

Perselus gyorsan megszabadult a saját nadrágjától is, és így már csak a sötét színű bokszer alsóját viselte. Újra talpra állította a lányt, és a súlya nagy részét magára vállalta.

Odavezette a zuhanyhoz, és mindketten bemásztak. Egy sóhaj hagyta el az ajkukat, ahogy a meleg víz rájuk folyt. Hermione felnyúlt és átkulcsolta a karjait a fiú nyaka körül, majd közelebb bújt hozzá.

Perselus közel tartotta magához, miközben a korábbi hajsza rémségei kezdtek elmúlni.

– Mióta tudod, hogy Lupin vérfarkas? – kérdezte a fiú. Érezte, hogy a teste lassan kezdett felmelegedni.

Hermione újra nyelt egyet.

– Egy ideje már – válaszolta bizonytalanul.

Perselus nem feszegette, de kérdezett valami mást.

– Ha tudtad, akkor miért hagytad, hogy Peter odavezessen hozzá teliholdkor?

Érezte, hogy egy alig látható pír elönti a bőrét a saját ostobasága miatt.

– Nem vettem észre, hogy ma telihold van. Mondhatni kicsit elszámoltam mostanában a napokat, és az ég is felhős volt.

Ezt Perselus meg tudta érteni. Az elmúlt pár napban elég elfoglaltak voltak egymással.

– Miért kiabáltál Blackért?

Hermione közelebb bújt a fiúhoz, mivel őt melegebbnek érezte magánál.

– Ő volt az a bozontos kutya. Animágus, ahogy James is, ő volt a szarvas. Remusszal maradnak, míg ő farkas alakban van, hogy segítsenek neki abban, hogy ne bánthasson senkit, és hogy legyen társasága. Csak azt nem értem, hogy a bájital miért nem működött ma este. Azon tűnődöm, hogy esetleg Peter nem-e szabotálta most valahogy.

Perselus körkörösen masszírozni kezdte a lány hátát, hogy segítsen neki még jobban felmelegedni.

– Milyen bájital?

Hermione sóhajtott, ahogy a fiú kezei segítettek az izmainak elernyedni.

– A farkasölőfű főzet.

Perselus összeráncolta a homlokát, de nem tett megjegyzést.

– Ők tudják, hogy te tudsz róluk?

Hermione lágyan felnevetett.

– Most már igen.

Kezdte jobban érezni magát, ahogy a testhőmérséklete emelkedett, de a víz kezdett hűvössé válni.

– Miért hűl ki a víz ilyen gyorsan?

Perselus odanyúlt, és feljebb tekerte a forró vízcsapot, míg a víz újra meleg nem lett.

– Nem hiszen, hogy még szeretnéd a teljes hőfokot. Elégetné a fagyos bőrödet.

Hermione bólintott, és sóhajtott, ahogy a melegség újra körbeölelte.

– Köszönöm – mondta a lány, miközben érezte, hogy az ereje kezd visszatérni a melegnek hála.

Perselus kicsit elhúzódott, hogy le tudjon nézni a lányra.

– Micsodát? Te varázsoltál ma este. Te védtél meg minket, és hoztál ide. Bár azt még mindig nem tudom, hogy azt hogy csináltad.

Hermione halványan elmosolyodott.

– Az volt az egyszerűbbik része. Nem hagytál ma este egyedül. Nem lett volna muszáj követned minket. Ahogy arról sem volt muszáj gondoskodnod, hogy ne legyek egyedül, amikor Remus elszabadult. Elfuthattál volna, ahogy kértelek is rá.

Perselus sóhajtott.

– Nem, nem tehettem volna azt.

Hermione halványan összeráncolta a homlokát.

– De, megtehetted volna, de nem tetted. Maradtál, és még most is gondoskodsz róla, hogy ne fagyjak meg, mint egy jégkocka. Mondhattad volna, hogy üljek le összegörnyedve a zuhanyzó aljába, de nem tetted.

Perselus apró, elégedett mosolyra húzta az ajkát.

– Ha bárminemű nemes vezérlést látsz abban, hogy egy gyönyörű és majdnem meztelen lányt tartok a zuhanyban, akkor... furcsább vagy, mint hittem.

Hermione megint nevetett. Sokkal erősebbnek érezte magát ezúttal, és a teste is kezdett lassan ismét rózsaszínné válni a zuhany melegétől és a férfitesttől, ami tartotta.

– Jó, rendben furcsa vagyok. Ezt már jó párszor kiemelted, és biztos vagyok benne, hogy továbbra is furcsa leszek, de a lényeg akkor is ugyanaz, elmehettél volna, de nem tetted.

Perselus észrevette, hogy a lány jobban hangozott, és jobban is nézett ki. Sóhajtott, és kicsit elhajolt tőle.

Most, hogy felmelegedett, bizonyos testrészei észrevették a lány alul öltözött alakját, és azt, hogy milyen jól is nézett ki.

– Hermione, nem hagyhattalak ott, akkor sem, ha akartalak volna – mondta a fiú, és feszélyezte, hogy a lány folyamatosan úgy viselkedett, mintha valami hősies tettet vitt volna véghez. Főleg, hogy nem állnak ott, ha Hermione nem teszi értük azt, amit.

Ő azon volt, hogy megölje Remust farkas alakban, amikor az megpróbált rájuk támadni. Hermione megállította, hogy elvegye az első életet. Éveken át kísértette volna utána. Tudta, hogy így lett volna, ha megöli a lány egyik barátját.

Hermione ellépett tőle most, hogy vége egyedül is meg tudott állni a lábán.

Kutakodva bámult a fiú tekintetébe, és talált is valamit, amit nem igazán értett.

– Rendben, ha olyan biztos vagy abban, hogy nem tudtál volna ott hagyni, akkor kérlek, magyarázd el nekem, hogy miért nem.

A tekintetük összeforrt, és Perselus próbált megtalálni valamit a lányban. Nem gondolta volna, hogy el kellene mondania az igazat, mivel nem tudta, hogy a lány hogyan fogadná. Neki sem volt elég ideje még ahhoz, hogy rájöjjön.

De látva, ahogy a lány várt a válaszára, gyönyörűen és csuromvizesen, érezte, ahogy a szíve összeszorult, és a szavak csak kibuggyantak belőle.

– Azért, mert szerelmes vagyok beléd.

Hermione tekintete tágra nyílt, és elállt a lélegzete.

– Micsoda? – kiáltotta Hermione agya. – Nem, ez nem lehet igaz, ő Lilyt szereti. Nem engem. Engem ki nem állhat a jövőben!

De látta. Látta a fiú szemeiben.

– De igaz. Lehet, hogy szereti Lilyt, de engem is.

Ettől a tudattól újra érezte a pillangókat a szívében, csak ezúttal hevesebben. Az érzés nagyon furcsa volt, olyannyira, hogy korábban nem tudta hová tenni. Ekkor viszont tudta, hogy mi volt ez az érzés. Ő is szerette a fiút. Részben ezért volt olyan hajthatatlan, hogy megmentse őt korábban az este folyamán.

– Szent Isten! – gondolta a lány. – Nem lehetek szerelmes belé. Én nem...

De aztán eszébe jutottak Dumbledore szavai.

A férfi megmondta neki, hogy senki sem akadályozhatja meg azt, hogy a szíve kit választ. Ő tudta, hogy Hermione érzett valamit a fiú iránt, már akkor. A lány nem tudta, hogy Dumbledore honnan tudta, hogy szerelmes volt, persze ha tudta, hogy erről volt szó.

– Figyelembe véve, hogy az átkozott vénember úgy látszik, hogy minden mást tudott, miért ne ezt? De így most, hogy mehetnék el?

Perselus idegesen nyelt, miközben a lány tekintetében látta, hogy forogtak az agytekervényei.

– Hermione, kérlek, mondj valamit – mondta a fiú lágyan, miközben a szíve hevesen vert a mellkasában. Félt, hogy a lány visszautasítja, mint ahogy Lily tette korábban.

Beletelt egy pillanatba, a sok vízzel ami már lecsurgott a lány arcán, hogy észrevegye, hogy az nem csak víz volt a zuhanyból, hanem könnyek is. Felnyúlt és lesimogatta őket, de még több lefolyt Hermione arcán.

Hermione behunyta a szemét.

– A francba. Istenem, gyűlölni fogsz ezért – suttogta. A szavai megállították Perselus szívét egy pillanatra. A lány hangja gyengéd volt, miközben újra beszélt. – Ez mindent megváltoztathat.

Kinyitotta a szemét, és összenézett a fiúval. Perselus meg több könnyet látott a szemében, miközben a lány mélyen, kissé rekedtesen beszélt.

– Mondtam neked, hogy ez rossz ötlet. Mondtam, hogy vissza kell vennünk. Nem lehetsz belém szerelmes. Nem szabadna szeretned engem.

Perselus érezte, ahogy minden mondattal egyre jobban összetörik a szíve. Hermione ismét behunyta a szemét egy pillanatra, és amikor kinyitotta, összenézett a fiúval, akinek a tekintete tele volt szomorúsággal. Felnyúlt, és a kezei közé vette az arcát.

– Nekem sem szabadot volna beléd szeretnem – mondta alig hallhatóan, mire Perselus szíve ismételten megállt egy pillanatra.

Lebámult rá, keresve az igazságot az arcában.

– Szeret engem? – Reménykedett benne, de nem igazán hitte, hogy a lány fogja, de látta az igazságot a lány tekintetében, és ez azonnal meggyógyította a szívét.

– Szeret engem – gondolta, miközben lehajolt, és megcsókolta a lányt. Nem tudta megállítani magát, még ha akarta volna, akkor sem.

Hermione újra átölelte a fiút, és közelebb húzta őt magához. Azonnal megnyílt neki, és a nyelve összeért a fiúéval. Először gyengéden, édesen csókolta. Hagyta, hogy az érzéseik mindennél jobban áramoljanak benne.

De, ahogy a teste egyre jobban felmelegedett, és a vére ismét könnyedén csordogált az ereiben, a csók úgy vált még forróbbá. Elmélyítette a csókot és közelebb bújt Perselushoz.

A fiú teste együtt melegedett fel a lányéval, ahogy a nyelvük harcolt egymással. Úgy érezte, hogy a teste melegebbé válik, mint maga a víz. A keze lesiklott a lány hátán, majd belemarkolt a csipkével borított fenekébe és közelebb húzta magához annál fogva.

Aztán hirtelen elhúzódott tőle, amivel összezavarta Hermionét.

– Hermione, ha nem szeretnéd, hogy ez az egész elfajuljon,... akkor ki kéne szállnunk a zuhanyzóból, és újra felöltöznünk. Nem akarom... nem akarom, hogy bármit is megbánj.

A szavai megmosolyogtatták a lányt, és visszabújt hozzá.

– Ahogy én sem. Csak azért imádkozom, hogy ne gyűlölj majd később.

Perselus nem értette, hogy a lány egyáltalán hogy gondolhat ilyet, de nemigen adott neki rá esélyt, hogy rákérdezhessen.

Hermione ajka újra az övén volt, és a kezeit átkulcsolta a nyaka körül. A melltartókapcsa egy suhintással kicsatolódott, és elhúzódott a fiútól annyi időre, hogy lehámozhassa a bőréről.

Behajította a zuhanyzóba, és újra közel húzódott Perselushoz, aki ennek hála felnyögött, ahogy a lány mellbimbói hozzányomódtak a csupasz mellkasához. Az ajkát odanyomta a lányéhoz, a nyelve átsiklott az övén, miközben a kezei elindultak Hermione sikamlós testén. Tanulmányozta és megjegyezte az összes domborulatot, amit megérintett.

Hermione felnyögött, ahogy a fiú kezei rátaláltak a csupasz melleire, miközben az ajkai lefelé, egy vonalban felfedezték a nyakát.

Hermione belemarkolt a fiú hajába, ahogy az megharapta a nyakát. A lány tüdejében rekedt ettől a levegője, mielőtt a fiú csillapította ezt az érzés a nyelvével. Lefelé haladt és gyengéden megharapta a vállát, alig észrevéve a hegeket, amik ott helyezkedtek el, a félhomálynak köszönhetően, de ettől függetlenül felfedezte a körvonalukat a nyelvével.

Amikor a szája bezárult az egyik feszes kis bimbó körül, Hermione felnyögött és a fiúnak feszült. Az ujjait belemélyesztette Perselus vállába, miközben az szívogatta a mellbimbóját, mielőtt gyengéden a foga közé vette azt. Ettől a enyhe kis harapástól Hermionénak ismét a tüdejében rekedt a levegője.

Minden porcikáját meg akarta ízlelni, de tudta, hogy a kis zuhanyzó rossz helyszín volt erre. Elhúzódott tőle és ránézett. Végigmérte a kipirult arcát és a vágytól fátyolos tekintetét. Lehajolt és újra megcsókolta, miközben gyorsan elzárta a vizet.

Amikor elhúzódott tőle, segített neki kimászni, és belecsavarta egy nagy, bolyhos törülközőbe. Egyet a saját dereka köré is tekert, mielőtt felkapta volna Hermionét, és visszavitte a szobába, ahol az ágy is volt.

Lefektette az ágyra, lefeküdt mellé és újra megcsókolta. A kezei simogatták a puha arcát, mielőtt végig nem siklottak a frottírba tekert testén.

Az, ahogy megtörölgette, Hermionénak a lehető legerotikusabb dolog volt. A szoba már nem volt hideg, ezért a fiú szétnyitotta a törülközőt. Elhúzódott a lány ajkaitól, és megindult lefelé, hogy megízlelje a bőrét. Mindenhol friss, tiszta és édes íze volt. A természetes illata ugyanolyan mámorító volt, mint a parfümje.

Megpuszilta a hasát és belenyalt a köldökébe, mielőtt lassan visszaindult, hogy újra a melleit falja, miközben a kezei gyengéden simogatták a lány selymes bőrét, ahol érték.

Hermione nyögései, miközben érintette és kóstolgatta, azt váltották ki Perselusból, hogy még többet akarjon megérinteni és megkóstolni.

Hermione homorította a hátát, minden egyes alkalommal, amikor a fiú egy érzékeny pontjára talált. A légzése egyenetlen volt, ahogy Perselus lassan becézgette deréktól felfelé a fedetlen bőrét.

Elhúzódott a lánytól, és az arcába nézett, miközben fölé emelte a kezét. Egyetlen szó nélkül eltüntette róla a bugyiját, és Hermione elpirult, hogy teljesen fedetlenné vált, de a fiú esélyt sem adott neki arra, hogy elkezdjen szégyenlősködni, mivel újra megcsókolta.

A kezei táncot jártak, le s fel, a lány bőrén, ahogy simogatta a hasát és a csípőjét. Az ujjbegyeivel gyengéden becézgette a lány combját, amitől azt ismételten kirázta a hideg.

Az ujjai belegabalyodtak picit a lány lába közti szőrzetbe, mielőtt gyengéden szétfeszítette a combjait.

Hermione még soha életében nem érezte magát így. A teste égett, de örömmel fogadta a lángokat, amik nyaldosták. A lángokat, amiket a fiú generált, és minden érintésével egyre nagyobbra lobbantott.

Perselus még jobban elmélyítette a csókot, és ettől a lány szíve hevesebben dobogott, hogy a fiú milyen vadul csókolta meg.

Közben a fiú kezei visszatértek Hermione puha és göndör szőrzetéhez, mielőtt lejjebb nem vándorolt. Amikor szétnyitotta az ajkait, Hermione hirtelen beszívta a levegőt, de az első érintés az érzékeny kis gombjára volt az, amitől a tüdejében rekedt a levegője, és amitől megemelte a csípőjét.

Perselus csókolgatni kezdte a nyakát, miközben gyengéden simogatta az ujjaival. Próbálta hozzászoktatni magához és az új érzésekhez a lányt. Amikor Hermione felnyögött és homorította a hátát, Perselus gyorsított a tempón.

Egy ici-picit erősebben csinálta, majd lesiklott a keze, és becsúsztatta az egyik ujját a lányba. Hermione ettől ismét meghökkent, mielőtt Perselus kihúzta volna az ujját, majd a lány nedveit használta, hogy csökkentse a súrlódást az ujjai és a kis idegcsomó között.

Ahogy a gyönyör felépült a lányban, úgy markolt bele az ágytakaróba. Halk nyöszörgések hagyták el az ajkát, ahogy a teste egyre jobban s jobban megfeszült, végül a világ felrobbant körülötte, és felsírt, ahogy a teste beleremegett az élvezetbe.

Perselus visszacsúszott a lány mellé és megcsókolta mielőtt eltávolodott volna. Gyorsan csinálta, az idő alatt, míg Hermione lihegett és próbálta lenyugtatni a testét. Ledobta magáról a törülközőjét és a vizes bokszer alsóját, de amikor visszatért az ajka ismét a lányén volt.

Hermione érezte, hogy a fiú rásimítja a kezét a lapos hasára, aztán azt, hogy a gyomra furcsán forogni kezdett vele.

Tudta, hogy mit csinált a fiú, olvasott az ilyen s efféle bűbájokról. A lányok az iskolában beszélgettek arról, hogy a fogamzásgátló bűbáj milyen furcsa és csiklandós érzés volt, mielőtt olyanná vált mintha körbe-körbe forogtak volna, és a gyomruk is velük együtt forgott.

Hermione gyengéden elmosolyodott, annak ellenére, hogy a fiú nyelve együtt mozgott az övével. Érezte, hogy Perselus megint megmozdult, és egy kézmozdulattal levédte a szobát és köré vont egy disaudio bűbájt. Egyre ügyesebb lett a pálca nélküli varázslatokkal és a néma bűbájokkal.

Hermione érezte, hogy a fiú elhelyezkedik felette, és azt, ahogy a térdeivel jobban szétfeszítette a combjait, hogy helyet csináljon a csípőjének.

Perselus kicsit elhúzódott tőle, és lepillantott rá.

– Biztos vagy benne? – kérdezte a fiú, mivel azt szerette volna, ha Hermione teljesen biztos benne, mielőtt akár egy centit mozdult volna.

Hermione ajka halványan felfelé görbült.

– Igen, teljesen. Szeretlek, Perselus. – Lágyan mondta, de a fiú hallotta benne az érzelmeket.

A fiú mellkasa összeszorult, ahogy meghallotta a lány szavait. Utálta, hogy fájdalmat készült okozni neki.

– Én is szeretlek, Hermione.

Megmozdult, és lassan beléhatolt. Ezzel összerezzentette a lányt, ahogy elkezdte kitölteni és kitágítani az első alkalommal. Amikor odaért az akadályhoz, a lány ajkára nyomta a sajátját és megcsókolta, mielőtt teljesen beléhatolt.

Hermione elrántotta az ajkát a fiúétól, és felsírt az erős fájdalomtól. Perselus ismét megállt, ahogy a lány lehunyta a szemét és tovább remegett várva azt, hogy véget érjen a fájdalma.

– Sajnálom, Hermione. Ígérem, hogy most már csak jobb lesz – mondta gyengéden, és eltűrt egy nedves loknit a lány arcából.

Tudta, hogy fájni fog az első alkalom, nem volt teljesen tudatlan a szex terén. Habár nem volt sok tudása a témát illetően. A lányok a hálószobában nem voltak szégyenlősek a szexuális tapasztalataikat illetően. Hermione hallotta, hogy milyen rémes volt az első alkalom, hogy majdnem csak egyáltalán nem volt élvezetes.

Még ezt tudva is szeretett volna szeretkezni Perselusszal. Szerette volna neki adni az egyetlen dolgot, amit senki másnak nem tett. A szüzességét. Azt akarta, hogy ő legyen az, aki elveszi. Abban a hitben nevelték, hogy ez egy különleges dolog volt, amit csak szerelemből szabad odaadni valakinek. Nem a vágy miatt, vagy hirtelen felindulásból.

Szerette a fiút, és azt szerette volna, ha az övé lenne ez a különleges valami, amit a megfelelő személynek tartogatott. Tudta, hogy fájdalmas lesz, de azt is, hogy még ha az első alkalom teljes mértékben rémes is lesz, mindig volt rá esély, hogy a második sokkal jobb legyen.

Kinyitotta a szemeit, és belenézett a fiú enyhén aggodalmas tekintetébe. Rámosolygott, és megemelte a fejét, hogy az ajkai Perseluséhoz érjenek. A fiú nem mozdult, csak csókolta a lányt, míg az újra teljesen el nem lazult. Próbálta újra feltüzelni a testét úgy, hogy a kezei fel-le simogatták a bőrét.

Aztán megmozdult. Hermione felszisszent, de nem volt olyan rémes, mint korábban.

Perselus nagyon lassú és könnyed tempót diktált, miközben a kezeivel továbbra is simogatta a lány oldalát, majd felcsúszott és rámarkolt a melleire. Cirógatta a mellbimbóit úgy, ahogy tudta, hogy Hermione szerette. Azt akarta, hogy a lány újra találja meg a szenvedélyét, amit a fájdalma elragadt tőle.

Aztán valami furcsa dolog történt, Hermione érezte, hogy egy szikra fellobban benne, majd átjárja belülről. Érezte, ahogy az apró, majdnem csak láthatatlan láng, amit generált, elkezd egy kicsit nagyobb lánggá változni. Ettől elszorult a torka.

A hang arra bátorította Perselust, hogy változtasson a tempóján. Arra, hogy a lány csípője alányúljon, és megtanítsa neki, hogy hogyan mozogjon vele együtt. Az aprócska kis láng, még nagyobbra nőtt, ahogy a fiú együtt mozgott vele, és megemelte, hogy a teste találkozzon a lökéseivel.

Aztán a kis láng kinőtte magát egy nagy lánggá. A lány lágyan felnyögött, ahogy magától kezdett mozogni. Felemelte a lábait, hogy átkulcsolja őket Perselus körül, és még mélyebben magába fogadja őt.

– Ez az, szerelmem! – bátorította az enyhén összeszorított fogain keresztül, mivel próbálta visszafogni magát a lánnyal. Habár, amilyen jó érzés volt maga alatt tudni őt, nem tudta, hogy meddig lesz képes türtőzteti magát.

A teste kicsit megmozdult, elegendően ahhoz, hogy Hermione arcába tudjon nézni, miközben fordított egyet a csípőjén, hogy még jobban hozzásúrlódjon a teste a lányhoz.

Figyelte, ahogy Hermione szemei tágra nyílnak, ahogy megérezte, hogy hozzádörzsölődik az érzékeny pontjához, és felsírt a meglepetésszerű élvezettől.

A lány arckifejezése megváltozott, ahogy az élvezete nőtt, Perselus azt akarta, hogy ez több legyen, mint csak egy könnyítés saját magán. Nézni akarta, ahogy Hermione felrobban. Látni akarta, ahogy a szemei elvesztik az összpontosítást. Látni akarta azt a bizonyos pillantott, amikor a lány eléri a nirvánát.

Próbálta tartani a könnyű tempót vele, hiszen ez volt a lány első alkalma meg minden, de látva, hogy milyen jól reagált rá, nem említve, hogy milyen csodálatos érzés volt az, hogy elsüllyedhetett benne, Perselus nem bírta tovább megállni, hogy ne húzódjon jobban ki belőle, majd hevesen vissza.

Hermione újra felsírt, és a fiú vállába mélyesztette a körmeit. A szemeit tágabbra nyitotta az élvezetnek hála, amivel azt érte el, hogy a fiú újra hátrált, majd újra visszatért hevesen. Hermione háta megfeszült, és a testét a fiúnak nyomta, miközben ismét felsírt. Összekarmolta a fiú hátát a körmeivel, miközben a fejét erősen hátrahajtotta a párnára, ezzel még többet felfedve Perselusnak a kecses kis nyakából.

Neki lökte magát Hermionénak, és érzett egy apró összerándulást a lányban. Egy nyögés elhagyta az ajkát, ahogy gyorsított a tempón, erősen és gyorsan csapódott a lánynak, ahogy Hermione halkan felépülő nyögései, egyre jobban, visszhangoztak a falról. Ahogy egyre hangosabb lett.

Perselus elemelte a lány egyik lábát a csípőjétől és a vállára helyezte, hogy így még mélyebben belé tudjon hatolni. A csípője még hevesebben csapódott a lányhoz, ahogy az még jobban nyögdécselni kezdett. A csodálatos hang összekeveredett a saját kéjes nyögéseivel, és ez az őrületbe kergette.

Érezte, ahogy a lány falai pulzálnak, és tudta, hogy közel volt. Lehajolt, és beleharapott a nyakába, miközben vadul beléhatolt. Hozzáért a méhnyakához, és Hermione felsikított, amint az izmai összeszűkültek a fiú körül.

Perselus ismét felnyögött, az önkontrollja elillant, és vadul mozgott a lányban. A lökései erősek voltak, és a lány minden alkalommal felsírt, ahogy hozzádörzsölődött a fiú, újra és újra, az érzékeny pontjához. A körmeit még erősebben mélyesztette a fiú bőrébe, és ez érzés csak növelte Perselus gyönyörét.

Perselus tudta, hogy nem fogja már sokáig bírni, ahogy megérezte, hogy a teste megfeszül, ezért a kezét lecsúsztatta a lány göndör fürtjei közé, és újra rátalált a kis idegcsomójára. Néhányszor végigsimított rajta az ujjával, amitől a lány teste ismét elkezdett megfeszülni.

Aztán pont megfelelően nyomódott hozzá a teste a kis dudorhoz, ahogy utoljára beléhatolt, és Hermione sikította a nevét.

Perselus lehunyta a szemét, miközben a teste remegett a robbanástól, amivel a lányba engedte az élvezetét. Az ő neve hangzott az ajkán egy sietős morgás formájában.

Lihegett, miközben a lányra borult. Próbálta a súlya nagy részét a vállain tartani és nem Hermionén.

Hermione szorosan magához ölelte a fiút, miközben közelebb húzta magához. A teste remegett az intenzív kéj utóhatásaként.

Beletelt jó néhány percbe, mielőtt bármelyikük gondolt volna arra, hogy megmozduljon, de végül Perselus megtette, mielőtt összenyomja a lányt.

A hátára fordult, és magával húzta Hermionét, hogy bújjon oda az oldalához. Átölelte, miközben hagyta, hogy a kielégültség, amit korábban még sosem érzett igazán, átjárja.

Amilyen fáradtak voltak, gyorsan elnyomta őket az álom.