Tizennyolcadik Fejezet

Egész éjszaka összebújva aludtak. A kimerültségük olyan szintű volt, hogy alig mozdultak meg álmukban. Nem mintha bármelyikük meg akart volna.

Perselus ébredt fel elsőként, ahogy a késő reggeli napfény betöltötte a szobát. Meglepte, hogy ilyen friss és kipihent volt alapul véve, hogy előző este halálosan fáradtak voltak. Érezte, hogy Hermione megmozdult kicsit mellette, és odafordult, hogy rá tudjon nézni. A lány feje a vállán pihent, a haja szétterült körülötte és az arca kisimult álmában. Egyszerűen gyönyörű volt. Perselus épp annyira mozdult meg, hogy le tudjon nézni rá, miközben Hermione folytatta az alvást.

Ez a kis nő teljes mértékben csodálatos volt. Igaz, Perselus minden alkalommal komolyan gondolta, amikor azt mondta rá, hogy furcsa, mivel az volt, de a dolgok amikre képes volt, lenyűgözték.

Még soha életében nem találkozott nála erősebb boszorkánnyal, legalábbis nem gondolta, hogy igen, de az ereje ellenére is kedves és aranyos volt. Nem volt az ereje miatt egy olyan betegesen csavart elme, mint a Sötét Nagyúr. Hermione nem kereste a módját annak, hogy az előnyére kovácsolja az erejét, főleg nem úgy, ha ez azt jelentette volna, hogy másokat bántson a nagyobb hatalom reményében.

A nézete legtöbb dologról ártatlan volt. Akár jó dologról volt szó, akár rosszról. Ha rosszról, akkor meg kellett állítani és meg kellett menteni az áldozatokat, bármi is történt épp velük.

A lány ártatlan nézetei összezavarták Perselust. Még sosem találkozott olyasvalakivel, aki úgy nézett a dolgokra, mint Hermione. Aztán valahol egy kicsit szórakoztatónak is találta a tudatot, hogy a lány nagyon csalódott lesz, ha rájön, hogy a világ nem úgy működik, mint ahogy ő azt elképzelte.

Ekkor viszont csak egyszerűen le volt nyűgözve. Remélte, hogy Hermione soha nem veszíti el a világnézeteit. Nem akarta, hogy a lány csalódjon, mint előtte jó páran, amikor rájöttek, hogy milyen szörnyű is valójában a világ.

A tekintetét végigfuttatta még egyszer Hermione arcán, mielőtt lesiklott volna a csinos testére. Még nem szánt rá időt korábban, hogy megcsodálja a lány teljes, meztelen eleganciáját. Olyannyira lefoglalta Hermione szépsége, hogy nem tudott elvonatkoztatni a lélegzetelállító arcától.

Mivel a szoba meleg maradt, hála a tegnap esti tűznek, a takarok felett aludtak. Egy szóval alaposan megfigyelhette a lány fedetlen alakját.

A tekintete végigsiklott az aranyló bőrén, ami puhább volt, mint a legnemesebb selyem, amit valaha megérintett.

Hagyta, hogy a pillantása végigcsússzon a lány sima testén, és észrevette a halvány elszíneződéseket, itt-ott a bőrén.

Megmozdította a lányt, hogy egy párnán feküdjön helyette, majd felült, hogy jobban lássa őt. Még több elszíneződést szúrt ki, és közelebb hajolt, hogy jobban lássa őket. Ekkor látta, hogy hegek voltak.

Olyanok, mint amilyenek a vállán is voltak. Volt néhány a karjain, néhány mélyebb a combján és a vádliján, egy-kettő a hasán, és egy vékony, keskeny heg, ami a bal melle alól indult és végigkanyarodott az egész oldalán, egészen a hátáig.

– Mi történt vele? – Perselus nem tudta, de azt igen, hogy ezek a hegek voltak az okai annak, hogy Hermione elrejtette a testét a farmerok és a hosszú felsők alá.

Nem hordott szoknyát, leszámítva azt a hosszút, amit karácsonykor viselt, ami egy centit sem mutatott a bőréből, illetve az egyen-szoknyát, de ott a talárja eltakarta azt, amit a szoknya nem, ahogy a térdzoknija is fedett.

Aztán észrevett egyet, ami annyira ledöbbentette, hogy hirtelen visszanézett a lány arcára, miközben az továbbra is nyugodtan aludt. A mellkasán volt, a válla alatt, éppen a jobb melle fölött, egy furcsa, csillag alakban. Perselus korábban már látott egyszer egy ilyen heget. Ezt egy jellegzetes átok okozta. Olyan, amit csak halálfalók használtak.

Ezért harcolt a bábu halálfalókkal. Harcolt eggyel korábban, vagy legalábbis bántotta egy. Perselus csak meg tudta köszönni, bármilyen Istennek, aki esetleg hallotta őt, hogy Hermione túlélte, akármi is történt vele, ami ilyen nyomott hagyhatott a selymes és aranyló bőrén.

Megemelte Hermione kezét, hogy egy puha csókot leheljen rá, de ekkor felkeltette a figyelmét egy másik elszíneződés.

– Ez meg honnan került ide?

Még sosem látta korábban. Sokszor látta már a lány kezét, de ez nem volt ott korábban.

Perselus meg mert volna rá esküdni, hogy a lány előző este sértette meg magát, de a heg réginek tűnt. Megnézte közelebbről, de nagyon halvány és elmosódott volt, így a fiú majdnem csak nem tudta megmondani, hogy mi okozhatta, de csaknem úgy nézett ki, mintha szavak lettek volna.

Perselus tovább bámulta, és próbálta kibetűzni, de még mindig annyira elmosódott volt az egész, hogy nem jutott előrébb, egyedül csak a „provokálni" szót látta bele, de még azt is nehéz volt kivenni.

A tekintete újra rátalált Hermione arcára.

– Min mehetett keresztül, ami mindezt okozta rajta?

Látta, hogy Hermione mocorogni kezdett, és hallotta, ahogy halkan dünnyög, ezért gyengéden visszaengedte a kezét, majd ismét az arcát figyelte, miközben a karján támaszkodott. Ekkor észrevett egy apró heget a lány nyakán, amit még szintén, soha nem látott korábban. Vékony volt, pontosan a lány torkán, az állcsontja alatt, ahol a pulzusa volt.

– Ez honnan került ide? Miért nem vettem ezt sem észre korábban? – tűnődött a fiú.

Amikor megnézte közelebbről, meghökkent. Majdnem csak úgy nézett ki a heg, mintha régebben egy kés okozta volna.

– Mégis ki fogna kést a torkához? Feltételezve, hogy kés okozta. Miért borítja a testét ennyi heg? – De nem kapott választ a kérdéseire.

Újra Hermione arcát pásztázta. Figyelte, ahogy a lány felhúzta az orrát, majd felemelte a kezét, hogy gyengéden megvakarja, mielőtt ismét visszaejtette volna a karját. Aztán, alig pár másodperc múlva, a szemei felpattantak.

Hermione lassan felébredt, és amikor a napfény odaért a szemeihez, gyorsan újra lecsukta őket. Még mindig fáradt volt, és amikor megmozdult, érezte, hogy a teste kicsit sajog. Főleg olyan helyeken, ahol korábban még soha nem sajgott, de azonnal tudta, hogy miért fájt neki ezeken a helyeken.

Sóhajtott, és kényszerítette magát, hogy kinyissa a szemeit. Látta a furcsa mennyezetet a feje fölött, mielőtt elfordította a fejét, és ott találta Perselust, aki némán figyelte őt. A fiú arckifejezése kíváncsiságot sugallt, a szemeiben pedig látszottak a kérdései, de Hermione nem volt benne biztos, hogy mi volt ez az egész.

Puhatolózóan a fiúra mosolygott, annak ellenére, hogy egy halvány pír jelent meg az arcán. Perselus tekintete ekkor melegséget sugárzott, és visszamosolygott. Tudta, hogy a lány azon tűnődik, hogy akár egy kicsit is megbánta-e a történteket.

Perselus lehajolt, és gyengéden megcsókolta a lány ajkait, biztosítva, hogy egyáltalán nem bánta meg az előző éjszakát. Amikor elhúzódott tőle látta, hogy Hermione puhatolózó mosolya kiteljesedett egy teljes, ragyogó mosollyá.

A lány oldalra fordult, és felszisszent, amitől a mosolya azonnal eltűnt. Perselus végignézett a fájdalmas alakján, és gyorsan felállt.

A piros karmolás nyomok a vállán és a hátán feltűnően kitűntek a hófehér bőrén, miközben elfordult a lánytól. Ez újra megmosolyogtatta Hermionét, tudva, hogy ő csinálta ezt előző éjszaka a fiúval.

Figyelte, ahogy a fiú belépdel meztelenül a fürdőbe, és hallotta, ahogy ott zörgölődni kezd. A hangtól elillant a mosolya, és összezavarodottan nézett, miközben azon tűnődött, hogy vajon mit csinálhatott odabent Perselus.

Néhány fiolával a kezében tért vissza. Átnyújtotta az egyiket Hermionénak, és megmondta neki, hogy igya meg. A lány rápillantott a címkére, és megkönnyebbülten felsóhajtott. A címke szerint egy enyhe fájdalomcsillapító főzet volt. Kihúzta a dugót, megszagolta, és amikor jónak találta az illatát, lehúzta.

Perselus, a professzoraként, tökéletesen megtanította arra, hogy soha ne igyál meg valamit, amíg nem győződtél meg róla, hogy mi az.

Ahogy érezte, hogy a sajgása csökkent, felsóhajtott. Ezután a fiú átnyújtott egy másikat. Hermione ismét elolvasta a címkét, majd megint megszagolta, hogy biztosra menjen, hogy az volt az üvegben, ami rá volt írva, és csak ezután itta meg a gyógyító-főzetet.

Néhány pillanaton belül érezte, hogy az összes fájdalma elillant odalent. Elmúlt az izomláza és az összes sajgó érzése. Habár még mindig kimerültnek érezte magát.

Végül Perselus átnyújtott egy harmadik fiolát is. Hermionét megmosolyogtatta, amikor meglátta, hogy élénkítő főzet volt. Ezt is megszagolta, mielőtt megissza, és ismét, néhány pillanaton belül, úgy érezte, mintha a teste teljesen ki lett volna pihenve.

Hermione rávigyorgott a fiúra.

– Köszönöm. Honnan tudtad, hogy odabent lesznek?

Perselus leült az ágyra, majd hátradőlt a párnákra a lány feje mellett.

– A legtöbb létesítményben elérhető jó néhány helyreállító főzet, azon vendégek számára, akik esetleg túlhajtották magukat, és szükségük lenne arra, hogy felélénküljenek. Biztos vagyok benne, hogy az a pénz, amit adtál tegnap éjjel a csaposnak, biztosította, hogy mindent elérhetővé tegyen számodra.

Hermione ismételten elmosolyodott.

– Még jó, hogy így van.

Halványan Hermionéra mosolygott, majd lehajtotta a fejét, hogy a lányra nézhessen. Közben a mosolya lassan eltűnt, ahogy elkezdett gondolkodni. Feszülten bámult, ahogy mindig tette, bár ezúttal a lányt kicsit megijesztette.

– Szóval, megmagyarázod a tegnap estét? – kérdezte Perselus gyengéden.

Hermione halványan összeráncolta a homlokát, felült és átkulcsolta a karjait a felhúzott térdei körül. Kicsit szégyenlősnek érezte magát attól, hogy meztelen, ami valljuk be, butaság volt, hiszen a fiú, előző éjszaka, már mindenét látta és érintette, a legintimebb módon.

– Nem bántam meg, ha így értetted.

Perselus elmosolyodott.

– Ahogy én sem, de nem így értettem. Hogyan hoppanáltál? Honnan tudtál erről a helyről, amikor nem gondolom, hogy jártál volna itt korábban. Miért hordasz magadnál a táskádban ennyi pénzt?

Hermione sóhajtott. Tudta, hogy idővel rá fog kérdezni a fiú.

– Azért tudtam erről a helyről, mert hallottam róla korábban. Hallottam, hogy vannak kiadó szobáik azoknak, akiknek szükségük van rá. Megkérdeztem, hogy merre felé található, és valaki elmagyarázta régebben. Egyébként pedig én is láttam akkor, amikor lejöttem Roxmortsba, hogy szülinapi ajándékot vegyek neked.

A fiú érzett egy árnyalatnyi hazugságot a lány szavaiban, de egyelőre elengedte. Hermione vett egy mély levegőt, majd folytatta.

– Azért tartom a pénzem a táskámban, mert nem szeretném, ha ellopnák a szobából. Ami a hoppanálást illeti... Dumbledore ideiglenesen engedélyezte számomra, mivel elég idős vagyok és van vizsgám. El kellett mennem az Abszol útra néhány dologért a sulihoz.

Mind igaz volt, csak nem pont ebben a sorrendben történt, csak Hermione nem akart hazudni, ha nem volt muszáj. Remélte, hogy a fiú elhitte a kifogásait.

Látott egy szikrányi valamit a lány szemeiben, de nem volt benne biztos, hogy mit. Egyelőre tudta, hogy el kellett fogadnia Hermione válaszait, mivel kételkedett abban, hogy adna neki másikakat.

– Na, és mi van azzal, ahogy hazudtál a csaposnak tegnap éjszaka a korunkról? Te is tudod, hogy rémesen hazudsz, de az mégis olyan simán jött ki belőled, mintha igaz lenne – kérdezte Perselus.

Hermione elmosolyodott. Előző éjjel az igazat mondta, így ezért tűnt úgy, hogy nem hazudott.

– Talán csak én is annyira elhittem, hogy úgy hangzott, mintha az igazat mondtam volna.

Hermione tényleg azt kívánta, hogy elhiggyék neki.

Perselus vállat vont, mivel ez esélyes volt.

– Még valamire kíváncsi lennék – mondta a fiú, miközben figyelte a lányt.

Hermione önelégülten elmosolyodott.

– Naná, hogy kíváncsi, nem is ő lenne, ha nem lenne kíváncsi.

– Oké, mire vagy kíváncsi?

– Miért van ennyi heged? – kérdezte a fiú.

Perselus látta, ahogy a lány tekintete védekezővé válik, mintha egy fal került volna oda. Látta, hogy Hermione kicsit visszahúzódóvá vált.

– Nem akarja elmondani.

Nem tetszett neki, hogy a lány elhallgat előle dolgokat, de tisztában volt vele, hogy neki is meg voltak a saját titkai.

Hermione óvatosan válogatta meg a szavait.

– Akkor szereztem őket, amikor fiatalabb voltam.

– Ez eddig így igaz.

– A gyerekek mindenféle hegeket szereznek folyton, és az enyémek sem másabbak ilyen téren. Azt hiszem, kicsit...

– Egy kicsit milyen voltam? Mit mondhatnék, ami nem hazugság?

–... túl aktív gyerek voltam. – Remélte, hogy a fiú számára koránt sem volt olyan lapos, mint ahogy ő érezte.

Perselus felvont szemöldökkel nézett a lányra.

– Azta, ez aztán gyönyörűen tétova volt.

– Elárulod, hogyan szerezted őket? – Főleg arra a csillag alakúra volt kíváncsi, amelyik a lány mellkasán volt, és arra a hosszúra, amelyik végigszaladt az oldalán, és meg se említsük azt, amelyik a nyakán kapott helyet.

Hermione összeráncolta a homlokát, miközben azzal küzdött, hogy találjon egy módot arra, hogy elmagyarázhassa a fiúnak az egészet, anélkül, hogy túl sokat elárul. Végül feladta, és az egyetlen dolgot mondta, ami igaz volt, miközben felnézett Perselusra.

– Nem szeretek róluk beszélni. Elég érzékenyen érint az, ha szóba kerülnek. Ezért is fedem őket el. De már régiek és már vége.

Perselus végiggondolta Hermione válaszát. Ha a lány nem akart róla beszélni, nem tervezte kényszeríteni rá. Ha szembekerült egy halálfalóval, Perselus megértette, ha nem akarta felszínre hozni az emlékét. Hiszen azzal, ha beszél róla, pontosan ezt éri el.

Ezért beérte olyasmivel, amiről úgy gondolta, hogy talán könnyebben fog beszélni a lány.

– Mi van azzal, ami a kezeden van? Még sosem láttam korábban. Hogyan lehetséges, amikor már többször is láttam a kezedet, és korábban nem volt ott? Miért olyan, mintha szavak lennének?

Hermione nyelt egyet, és a kezére pillantott, ahol viselte a heget az ötödik tanévből, amikor büntetésben volt Umbridge-dzsal. Úgy beszélt, hogy nem nézett rá Perselusra, hogy nehogy hazugságon kapja.

– Azt hiszem, tényleg kicsit olyan, mintha szavak lennének. Ezt még soha nem vettem észre. Egyébként nem szavak. Az az oka, hogy korábban még nem láttad, hogy általában egy szépségbűbáj elfedi. A bűbáj bizonyára elillant, miközben aludtam, mivel nagyon fáradt voltam – mondta a lány, majd suhintott egyet a pálcájával a heg fölött, mire az eltűnt a kíváncsi szemek elől.

Perselus homlokráncolva pillantott a lányra, és észrevette, hogy az is eltűnt szem elől, amelyik a nyakán volt.

– Úgy nézett ki, mintha szavak lettek volna, de lehet, hogy csak véletlen egybeesés. De miért tünteti el, vagy azt ami a nyakán van?

– Szóval, hogy szerezted? – Eltűnődött rajta, hogy vajon a lány megválaszolja-e ezt a kérdést, vagy inkább kikerüli, mint ahogy a többit is tette.

Hermione megdörzsölte a kezét ott, ahol a heg volt.

– Ötödikben szereztem. Olyasmit csináltam, amit nem... amit nem szabadott. Végül elég nagy kalamajkába keveredtem miatta. Büntetést kaptam egy aljas nővel, akit a barátaimmal szívből gyűlöltünk. – Ez igaz volt. Nem szabadott volna csatlakoznia "Dumbledore Seregéhez", és emiatt kapta a büntetést.

A tekintete összeért a fiúéval, és halványan rámosolygott.

– Szóval, azt hiszem, tisztálkodnunk kellene, felöltözni és szerezni valamit reggelire. Hamarosan a kastélyba is vissza kellene mennünk. Meglepne, ha még nem tűnt volna fel valakinek a hiányunk.

Perselus sóhajtott. A lánynak igaza volt, de még nem állt rá készen. Odahajolt és ismét megcsókolta. Szerette volna kiélvezi a kettesben töltött idejüket. Hermione szétnyitotta az ajkait, és a fiú nyelve találkozott az övével. Perselus átölelte a derekát, és közelebb húzta magához a lányt.

Ahogy Hermione meztelen mellkasa emelkedett, az szikrákat küldött át a fiún. Perselus felnyúlt a lány fejéhez, és végigsimított a puha loknijain. Attól, hogy vizes hajjal feküdt le este, még kezelhetetlenebb volt az egész, mint alapból, de Perselus még így is szerette a haját.

Hermione megmozdult, majd átmászott Perselus ölébe anélkül, hogy megtörné a csókot. A fiú felnyögött, amikor a lány teljes, meztelen teste hozzásimult az ő szintén meztelen testéhez.

Perselus kezei ismét végigsiklottak a lány domborulatain, miközben az felsóhajtott. Érezte, hogy felforr a vére, és szeretett volna újra szerelmeskedni a lánnyal.

Hermione érezte, hogy a fiú megmerevedik alatta, és elmosolyodott.

A tüdejében rekedt a levegője, amikor Perselus keze lesiklott kettejük között, és rátálalt a rejtett kis gombjára. Alig kellett néhány simítás a feszes kis idegcsomón, és Hermione tocsogott, készen állva a fiatal férfire.

Hermione gyorsan suhintott egyet a csuklójával, és kimondott magára egy fogamzásgátló bűbájt. Érezte a furcsa, forgó érzést, amint hatni kezdett a varázslat.

Perselus a lány csípőjére csúsztatta a kezeit, és megemelte őt. Hermione azt gondolta, hogy ki akarja tessékelni az öléből, épp ezért aztán meglepte, amikor a fiú újra leengedte.

Aztán megérezte, ahogy kitölti. Meghökkent, amikor rájött, hogy már egyáltalán nem fájt neki.

Amikor teljesén a lányban volt, felszisszent a gyönyörtől, de nem mozdult meg. Adott Hermionénak egy pillanatot, hogy újra hozzászokjon, habár nagyon szeretett volna megmozdulni. Szeretett volna még mélyebben beléhatolni.

Amikor érezte, hogy a lány ellazult körülötte, akkor elkezdte mozgatni magán Hermione csípőjét. Tanítgatta, hogyan csinálja önállóan, és arra, hogy hogyan ringassa a testét az övével, amikor ő van felül.

Hermione gyorsan meglepődött, amikor rájött, hogy mennyire élvezte, ahogy lovagolt a fiún. Előző éjjel sok időbe telt, míg elkezdte élvezni, ahogy Perselus kitöltötte a testet újra és újra, de ezúttal nem így volt.

A fiú lassan mozgott a lányban, miközben az megtalálta a tökéletes ritmusát, és közben fogta Perselus vállát, hogy el ne veszítse az egyensúlyát.

Amikor Hermione már egyedül mozgott, a fiú odahajolt és megcsókolta, aminek hála a lány még jobban összeszűkült körülötte, miközben felnyögött. Perselus belemélyesztette az ujjait a lány puha csípőjébe, és ő is halkan felnyögött.

Ez nem sokkal azelőtt történt, hogy biztatni kezdte, hogy mozogjon gyorsabban, és újra irányítani kezdte a lány csípőjét.

Perselus is megemelte a csípőjét, hogy még jobban érezze Hermione mozdulatait.

Amikor Hermione izmai elkezdtek összehúzódni, a fejét hátrahajtotta, és úgy folytatta a mozgást.

A haja ragyogó hullámokban omlott a hátára, és ettől még szebbé vált a fiú szemében, ahogy vadul lovagolt rajta. A kéj egyre hangosabb nyögésekre késztette Hermionét, ami visszaverődött a szoba falairól.

Perselus ujjai még jobban belemélyedtek a lány csípőjébe, ahogy a teste megfeszült, és tudta, hogy vissza kell szereznie a kontrollját, ha azt akarja, hogy a lány úgy sikoltson, mint előző éjszaka.

Gyorsan átfordította magukat, míg Hermione a hátán nem feküdt. Felül kerekedtek a lökései, és érezte, hogy Hermione még jobban megfeszül körülötte, ahogy az új pozitúra még mélyebbre engedte hatolni benne.

Egy halk nyöszörgés hagyta el a lány száját. Perselus gyorsan és hevesen mozgott benne, és Hermione felsírt, ahogy a fiú újra megtalálta az érzékeny pontját.

Egy újabb nyöszörgés hagyta el a száját, pár másodperccel azelőtt, hogy a fiú nevét sikoltva átjárta a gyönyör. A falai lüktettek, ahogy összeszűkültek a fiú körül, és ezzel őt is magával repítette a csúcsra.

Perselus felmordult, ahogy beteljesedett, és a lányba engedte az élvezetét. Közben az ujjai ismét belemélyedtek a lány puha csípőjébe.

Mindketten lihegtek miközben Hermione lehúzta magához Perselust, hogy rajta pihenjen. A karjai szorosan ölelték a fiút, és a teste remegett körülötte.

– Szeretlek, Perselus – suttogta a fiú fülébe.

Perselus beleremegett a lány ölelésébe, ahogy hallotta a halkan kiejtett szavakat.

– Én is szeretlek, Hermione – mondta, és még mindig lenyűgözte, hogy a lány viszont szerette. Nem volt benne biztos, hogy valaki, valaha szerette-e korábban. Még mindig úgy érezte, mintha a lehetetlen történt volna meg azzal, hogy Hermione az életébe került.

A fiú elhúzódott, és lepillantott a lány kipirult arcára. Hermione szélesen rámosolygott, mielőtt megszólalt volna.

– Szóval, nem bánod, hogy beleszerettél egy olyan elviselhetetlenül tudálékos valakibe, mint én?

Perselus halkan felnevetett.

– Nos, a tudálékos része nem lett volna az első választásom, de minden vagy csak elviselhetetlen nem.

Hermione kuncogott, miközben a szemei csillogtak.

– Most ezt mondod, de fogadok, hogy egy nap elviselhetetlennek fogsz találni.

Perselus megrázta a fejét.

– Azt kétlem, de ha mégis, akkor is szeretni foglak.

Hermione önelégülten elmosolyodott, készen arra, hogy mondjon még valamit, de aztán érezte és hallotta, ahogy a gyomra megkordul, ezért lágyan felnevetett.

– Azt hiszem, ideje keresni valami ehetőt. Már épp elég étkezést hagytam ki az évek során, annak a rossz szokásomnak hála, hogy hajlamos vagyok elveszíteni az időérzékemet. Ha nincsenek a barátaim, Harry és Ron odahaza, akkor valószínűleg éhen haltam volna az első hat tanévem során.

Perselus megállt. Hermione nem sokat beszélt az otthonáról.

– Szóval, milyenek a barátaid, Harry és Ron, otthon?

Hermione elmosolyodott, miközben elgondolkodott rajta.

– Ők a legjobb barátaim. Már első óta barátok vagyunk. Rengeteg közös csínytevésünk is volt. Csoda, hogy nem rúgtak minket ki az évek során, vagy rosszabb.

– Ez a rosszalkodás az oka, hogy a hegeket szerezted? – kérdezte kíváncsian a fiú.

Hermione bólintott.

– Egy részük igen, de nekik is lett jó pár emiatt. Azt hiszem, sokszor csak a vakszerencse miatt úsztuk meg. Jó párszor megmentették az életemet az évek során, és én is az övükét. Habár rengetegszer pokolian felidegesítettek, nem tudnám nélkülük elképzelni az életemet. Olyanok nekem, mint a családom, fiú tesók, akiket sosem kaphattam meg.

Perselus ezt is meg tudta érteni. Ő is így érzett a lánnyal kapcsolatban. Mármint nem a testvéres részt, az meglehetősen helytelen lett volna, alapul véve, hogy meztelenül feküdt vele az ágyban, miután sikoltásig kényeztette. Azt a részt érezte magáénak, hogy már nem tudná Hermione nélkül elképzelni az életét.

– Szóval, megkeresed majd őket a vizsgák után?

A lány tekintete összeért Perseluséval, és a fiú látott benne egy kis szomorúságot.

– Én... én nem tudom. Azt hiszem, meg kell várnom, hogyan alakulnak a dolgok.

Perselus meghallotta, hogy a lány gyomra megkordult, ezért lemászott róla, majd felhúzta magával őt is.

– Hagyom, hogy először te zuhanyozz le. Igyekeznünk kell, különben lehet, hogy nagyobb bajba kerülünk, amikor visszaérünk, ha túl sokáig várunk. Biztos vagyok benne, hogy mostanra már feltűnt a hiányunk, ha eddig nem is.

Hermione gyorsan megcsókolta, majd elment tusolni. Perselus pedig akkor mosdott meg, mialatt a lány felöltözött.

A lány egy tisztító és szárító bűbájt használt a ruháikon. Épp a borzas haját próbálta kiegyenesíteni, amikor a fiú kijött a fürdőszobából, ismét egy szál törülközőben.

Hermione elfordult, hogy a fiú zavartalanul fel tudjon öltözni, habár eltűnődött rajta, hogy miért törte magát, hiszen már látta meztelenül, ahogy Perselus is őt.

A karjai körülölették a lányt miután végzett, és megcsókolta oldalt a nyakát. Hermione lehunyta a szemét, és azon tűnődött, hogy ezek után mégis, hogy fogja tudni elhagyni a fiút. Feltételezve, hogy egyáltalán Dumbledore talál rá módot, hogy elmehessen.

Perselus feloldotta az ajtóra helyezett bűbájt, miközben Hermione megragadta a táskáját, majd elindultak a földszintre, kéz a kézben. Ami odalent fogadta őket, mindkettőjüket nyelésre késztette, miközben Hermione gyorsan felvonta a falait, hogy a gondolatait biztonságba helyezze.

Az egyik asztalnál ott ült Dumbledore és McGalagony, és a csapossal beszélgettek. Amikor a két diák megérkezett a helyiségbe, a két tanár megkönnyebbülten pillantott fel rájuk.

– Hát itt vannak maguk ketten. Aggódtunk, hogy történt valami baj – mondta Minerva.

A csapos mérgesen pillantott feléjük, és Hermione elpirult, amikor rájött, hogy lebuktak. Dumbledore szemei ragyogtak, ahogy végigmérte a páros megjelenését, és persze nem kerülte el a figyelmet, hogy fogták egymás kezét.

– Gyertek, mostanra már biztos, hogy mindketten éhen haltok azok után, amit tegnap éjjel csináltatok – mondta Dumbledore, mire mindkét diákja még jobban elvörösödött, és remélték, hogy a férfi nem tudja, hogy pontosan mit is csináltak előző este, kettesben a szobájukban.

A lány látta, hogy Dumbledore kuncogott, Minerva pedig összeráncolt homlokkal pillantott rá.

Hermionénak volt egy olyan érzése, hogy a férfi tudta; mindkét professzor tudta. Hermione lehajtotta a fejét, és leült a székre, amit Perselus húzott ki neki.

Két tányér érkezett, és a fiatalok azonnal neki láttak. Dumbledore és Minerva némán ültek és várták, hogy végezzenek, mielőtt újra megszólaltak volna.

Ez olyas valami volt, amiért Hermione hálás volt, mivel így volt rá esélye, hogy kitalálja, mit is mondhatna, főleg Perselus előtt.

Amikor a tányérjaik kiürültek és a poharaik újra töltődtek, csak ekkor szólalt meg Dumbledore.

– Szóval, mi is történt pontosan? Mindössze annyit tudunk, hogy Mr. Lupin, Mr. Black és Mr. Potter tombolt, amikor bejöttek ma reggel az irodámba. Mindannyian pokolian festettek és náluk volt a pálcája. Azt szajkózták, hogy meg kell önöket találnunk, és biztosítanunk, hogy épségben vannak.

Hermione megkönnyebbülten felsóhajtott, hogy megtalálták a pálcáját. Megértette az aggodalmukat, de a fiúk meglehetősen kellemetlen helyzetbe hozták azáltal, hogy az igazgatóhoz mentek.

Perselusra pillantott és látta, hogy a fiú hagyta, hogy ő magyarázza meg. Hagyta, hogy a lány eldöntse, hogy mennyi információt ad ki. Hermione halványan, de hálásan rámosolygott.

Hermione az igazgatóra és McGalagonyra pillantott.

– Perselus és én odakint voltunk tegnap éjjel, és a fúriafűznél kötöttünk ki. Úgy tűnik, hogy Remus bájitala nem működött este, szóval a farkas uralkodott Remus helyett. Ránk támadt, és mi elrohantunk. Útközben elveszítettem a pálcámat. Sirius és James megpróbálták megállítani, és megvédeni minket, de a vérfarkas túl erős volt. Jó pár kábító átkot lőttem Remusra, pálca nélkül, de ő újra és újra támadott.

Hermione ivott egy kortyot a kávéjából, mielőtt folytatta.

– Nagyon fáradt voltam a futástól, és a sok pálca nélküli varázslástól. Nem tudtam, hogy a hoppanálási engedély, amit kaptam, magába foglalja-e a társas-hoppanálást a kastélyba. Csak remélni tudtam, hogy mindkettőnket ki tudom onnan hoppanálni a pálcám nélkül. Még soha nem próbáltam korábban tegnap éjszaka előtt.

Hermione nyelt egyet.

– Idehoztam magunkat és szereztem szobát, mivel túlságosan kimerült voltam ahhoz, hogy ismét megpróbáljak hoppanálni. Na, és persze ne is említsük azt, hogy félig meg voltunk fagyva, és azt, hogy nem volt biztonságos ötlet mászkálni a birtokon úgy, hogy Remus elszabadult. Azonnal elaludtunk, amit újra átmelegedtünk. Amikor felébredtünk, tudtuk, hogy vissza kell mennünk.

Sok részletet kihagyott, és próbált küzdeni a pirosság ellen, amit érzett, hogy el akarta borítani az arcát. Az apró mosolyból ítélve, amivel Dumbledore pillantott a lány felé, Hermione rájött, hogy a férfi tudott egy-két dolgot abból, amit ő kihagyott, de ettől függetlenül is a helyükön tartotta a falait a biztonságkedvéért.

Minerva zavartnak tűnt, amikor megtudta, hogy Hermione micsoda veszélyben volt. Főleg úgy, hogy tudta, hogy a lány már amúgy is mennyi mindenen ment keresztül.

– Maguk ketten jól vannak?

Mindkét diák bólintott, és Hermione halványan rámosolygott a nőre.

– Igen, McGalagony professzor. Leginkább csak fáradtak voltunk és fáztunk tegnap éjjel azután, hogy eláztunk az esőben.

Dumbledore figyelte Hermionét.

– Miss Brown, egyébként is, miért voltak kint maguk ketten olyan későn?

Tudván, hogy Hermione általában milyen rémesen hazudott, Perselus szólalt fel helyette.

– Csak sétáltunk a birtokon, uram. Nem vettük észre, hogy telihold van a rengeteg felhő miatt, amik eltakarták.

Hermione tekintete gyorsan összeért Perseluséval, de nem reagált se így se úgy, majd ezután visszapillantott Dumbledore-ra.

Dumbledore egyszerűen felvont szemöldökkel nézett rájuk, miközben Minerva homlokráncolva.

– Mindkettejüknek jobban kellett volna tudniuk, mintsem kimenni olyan későn – mondta McGalagony, és mivel nem tudott gondolatot olvasni, ezért ránézéses alapon elhitte azt, amit mondtak. Tudta, hogy Hermione őszinte volt.

Hermione elpirult. Neki jobban kellett volna tudnia.

– Igen, asszonyom. Sajnálom. Többé nem fordul elő. A fiúk jól vannak?

Minerva megrázta a fejét a sokk miatt, amint meghallotta a lány kétségbeesett hangját.

– Meg is gyilkolhatták volna magukat, és ön miattuk aggódik?Jól vannak. Néhány vágás és horzsolás, de jól vannak. Poppy lekezelte a sérüléseket, és utána vissza lettek küldve a hálókörletbe. Mr. Lupin még mindig a gyengélkedőn van, de biztos vagyok benne, hogy tudja miért. Általában néhány napig ott tartózkodik az átváltozása után, de most árnyalatnyit súlyosabbak a sérülései az átkoknak hála, amit rászórtak.

Perselus visszaharapott egy önelégült mosolyt. Nem volt meglepve, hogy Hermione utánuk kérdezett, a barátai voltak és ő egy törődő ember volt. Részben ezért is szerette. Néha többet foglalkozott másokkal, mint saját magával. Ez olyasvalami volt, amit Perselus, az élete során, nagyon ritkán látott embereknél.

Végül mind a négyen visszamentek Dumbledore irodájába a hopphálózattal, és miután kaptak még egy kevés leszidást Minervától, visszaküldték őket a hálókörletekben, de csak miután Hermione visszakapta a pálcáját.

Hermione végig fogta Perselus kezét, miközben az enyhe szidalmazás történt.

A fiú visszakísérte Hermionét a hálókörletéhez. Továbbra is fogta a kezét, majd egy gyors és nagyon bizsergető csók után végül beengedte.

Miután otthagyta, ő is visszament a hálókörletébe.